hirdetés
Aladdin.jpg

Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint Jafar

Megérkezett a mozikba a Disney 1992-es Aladdin rajzfilmjének az élőszereplős feldolgozása, de sikerül-e átültetni az eredeti történet humorát és varázslatát új technológiák segítségével? Röviden: Nem.
B.M. fotók: YouTube - szmo.hu
2019. május 26.


hirdetés

Érdekes választás volt Guy Ritchie a rendezői pozícióra. Az angol fenegyerek az utóbbi időben nem muzsikál olyan jól: a 2017-es Arthur király az év legnagyobb bukása volt - bár szerény véleményem szerint egy csiszolatlan gyémánt -, de a 2015-ös Az U.N.C.L.E. embere sem volt kasszasiker. Így egyértelműen bátor döntés volt a Disneytől az amúgy markáns stílusú rendező szerződtetése. Attól különleges rendező Ritchie, hogy az akció ritmusával, a vágással és a zenével nagyon tud játszani. Sajnos mindebből nem sok látszik az Aladdinban. Egy-egy jelenet jellemző Richie-re: kreatív vágásokkal, ügyes kameramozgással vagy menő harccal operál. Csakhogy szinte minden olyan, mintha a Disney előírta volna, hogy: „itt bizony minden a nagykönyv szerint van megírva és ezen nem nagyon változtathatsz!” Ami valószínűleg így is történt, mert

a film hűen követi az eredeti rajzfilm cselekményét,

egyetlen apró politikai színezéssel és viszonylag kevés eltéréssel. Ez inkább egy 2016-os A dzsungel könyve, vagy egy 2017-es Szépség és a Szörnyeteg, mint egy Guy Ritchie-kalandfilm. Ami szomorú, mert megnéztem volna, hogy mit tud kezdeni ezzel az alapanyaggal és szabad kézzel egy egyedi stílusú rendező.

A másik nagy kérdés Will Smith Dzsinnje volt: fel tud-e nőni Robin Williamshez? Természetesen erre a kérdésre is nem a válasz. Egészen más oldalról kellett megközelítenie a karaktert, hiszen Robin Williamsből csak egy volt, és utánozni nem lett volna szép.

Én attól még kedveltem Will Smith-t Dzsiniként.

Szórakoztató volt, nem ripacskodott és láthatóan élvezte a forgatást. Hasonlóan a rendezőhöz, neki is sokáig kell kutatni a filmográfiájában a legutóbbi, kritikailag is sikeres filmjéig, de itt, úgy gondolom, hozta a kötelezőt, sőt még hozzá is adott a karakterhez – olyan Will Smith-esen szerethető lett a Dzsinn, nem csak egy Williams-utánzat. A kinézete már hagy némi kivetnivalót maga után: kék, "eredeti Dzsini"-kinézete van, ami valahogy nagyon mű. Nem tudom, mi a zavaró benne, de bántja a szemet az arányok felborulása, Smith arca nagyon elüt a testétől.

A többi szereplő is kiváló választás, az Aladdint játszó Mena Massoud kicsit jellegtelen a film elején, de felnő a feladathoz, mindemellett piszok jó táncos. Naomi Scott Jázminja gyönyörű és erős karakter, remek párt alkotnak Aladdinnal, működik köztük a kémia, és még a Jafart játszó Marwan Kenzari is elképesztően jó volt. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal színész képes visszaadni azt a szintű gyűlöletet és hatalomvágyat, amit a rajzfilm már-már röhejes főgonosza hozott, de le a kalappal Mr. Kenzari előtt. Hatalmas és félelmetes még a csúf külső nélkül is.

Ennyi pozitívum? Akkor miért írtam, hogy nem sikerült a varázslatot és a humort átültetni? Mert valahogy nem állt össze az egész egy koherens történetté. Mintha leforgatták volna az eredeti forgatókönyvből az amúgy 90 perces filmet és hozzáadtak volna egy csomó felesleges sallangot, hogy kihúzzák a játékidőt 2 órára. Az eredeti Aladdin egy tökéletes kis kaland-musical volt, látványos és varázslatos. Az új Aladdin egy CGI-orgia, néha gyönyörű, mint Jázmin, néha förtelmesen fest, mint az eredeti mese Jafarja, ráadásul teljesen kétélű fegyver volt a film kezében a komputer animáció. Több egészen hosszú jelenetsorban igazából élő embert nem mutat a kamera, amivel nem is lenne gond, de nagyon látszik, hogy minden mű. Máskor azonban a ténylegesen megépített díszletek mesések.

Érezhetően politikai üzenetet is próbál átadni a film, és nincs is probléma a női egyenjogúság hangsúlyozásával. A filmben viszont sajnos ez túl erőteljesen van jelen,

már-már zavaróan az orrunk alá dörgöli az üzenetét,

ami sajnos nem árulkodik minőségi forgatókönyvről. Értem, hogy ez 2019-ben egy fontos gondolat, de valahogy ezt a Disney-nek sosem sikerül jól átadnia – gondolok itt Captain Marvel kapcsán Brie Larson interjúkban történő kifakadásaira, vagy az új Bosszúállók „női szakasz harci jelenetére”, ami inkább volt kínos, mint „empowering”.

Az új dalok sem voltak igazán jók, egy-egy számba mintha belenyúltak volna az eredeti szövegkönyvhöz képest, illetve valahogy a hangzás sem volt az igazi. A magyar változatban szinkronszínészek énekelték fel a dalokat, Will Smith első dala pedig néha már bántóan hamisnak hangzott. Nem tudom, milyen lehet az eredeti, de úgy tartják, hogy a magyar szinkron elsőrangú - itt viszont bizonyos esetekben inkább az eredeti hangot hallgattam volna. Engem nagyon zavart, hogy a szájmozgás nem volt szinkronban a hanggal, de ez elkerülhetetlen egy szinkronizált musical esetében. Egyébként a klasszikus dalok mind visszaköszönnek, ha Disney-fanatikusok is ülnek a teremben, lehet hallani, hogy a filmmel énekelnek.

Azt írtam az elején, hogy nem sikerült a régi rajzfilm magasra tett lécét megugrani, hiszen ezt lehetetlen lett volna. Úgy gondolom ettől függetlenül is, hogy az Aladdin jó kis családi móka, kellemes zenével, remek színészekkel és rendezővel, akit kicsit visszafogott a stúdió gyeplője. Ha szereted a musicaleket, és egy látványos esti-délutáni mozizásra vágysz, nyugodtan adhatsz az új Aladdinnak is egy esélyt.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil-valosag.png

Kiderült, mennyire ijesztően pontosan egyezik a Csernobil-sorozat a valósággal

Az alkotók a legapróbb részletekre is odafigyeltek, meg is lett az eredménye.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 13.



Korábban már mi is írtunk a Csernobil című sorozatról, és arról is, valóságos személyeket formáltak-e meg a benne szereplő karakterek. Utóbbira egyébként igen a válasz, szinte teljes mértékben, sőt, néhány esetben egészen megdöbbentő a hasonlóság.

A sorozatra ezen kívül is igaz, hogy rendkívül pontosan, a legapróbb részletekre is figyelve igyekezett lefesteni a történéseket, a látványvilágot is ennek szellemében teremtették meg.

Egyedül Uljana Homjuk, a tudós nem volt valódi személy. Az Emily Watson által játszott karaktert a sorozat készítői találták ki, és vélhetően több közreműködőt gyúrtak össze az alakjában.

Az HBO leírás szerint Homjuk feladata volt, hogy a halálos baleset okainak mélyére ásson.

A sorozatban ő szimbolizálja azokat a tudós nőket, akiknek a számottevő munkája láthatatlan volt a Szovjetunió patriarchális társadalmában.

Lapozz a videóért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
harry-potter.jpg

Újra összeálltak a Harry Potter szereplői egy különleges apropóból

Bizony, az egykori gyereksztárok felett is eljárt az idő.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 13.



Az egykori szereplőgárda egy jelentős szeletét az orlandói Universal stúdió Harry Potter ihlette parkjának legújabb attrakciója csődítette össze.

A legfrissebb látványosság egy olyan hullámvasút, mely építésénél Hagrid motorja szolgált múzsául.

Az ünnepélyes és nem kevésbé látványos megnyitóra kedden került sor.

A The Wizarding World of Harry Potter parkban díszvendégei pedig nem mások voltak, mint a Ront alakító Rupert Grint, a Malfoyt megformáló Tom Felton, a Luna szerepébe bújt Evanna Lynch, a Flitwick professzorként fejünkbe vésődő Warwick Davis és a vörös ikrek, James és Oliver Phelps.

A mai naptól a nagyközönség előtt is megnyíló Tiltott Rengeteg és az új hullámvasút bejáratánál várták az első meglepett látogatókat, valószínűleg felejthetetlen emlékeket okozva ezzel nekik.

Rupert és Tom stílszerűen Arthur Weasley repülő autójával érkezett, míg James és Oliver Hagrid motorján robogott be.

Ha kíváncsi vagy az új csoportképre és a hullámvasútra, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
2.jpg

Három egyforma idegen: véletlenül találtak egymásra a csecsemőként szétválasztott hármasikrek

De ez még csak szürreális történetük kezdete volt. Kiderült ugyanis, hogy egy titkos ikerkutatásban vettek részt, tudtukon kívül.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. június 13.



Készülj fel rá, hogy ettől a sztoritól teljesen el fogod dobni az agyad. És nemcsak a története őrjítően izgalmas ennek a Sundance-díjas dokumentumfilmnek, hanem a kérdésfeltevése is provokatív. Amerikában sokan emlékezhetnek erre az esetre, mi itt, Európában most találkozunk a hármasikrek történetével, ami jóval túlmutat önmagán.

Tim Wardle dokumentumfilmje onnan indít, ahonnan a szereplők számára is fordul a kocka. 1980-ban egy fiatal srác, a 19 éves Bobby Shafran megérkezik a Sullivan Főiskolára, ahol boldog arccal köszönti mindenki a kampuszon, akibe csak belebotlik: a lányok szájon csókolják, a fiúk haverként üdvözlik. Egy gond van csak ezzel: életében először jár ott, és egyiküket sem ismeri.

Bobby gyorsan a kezébe veszi a sorsát, egy másodpercet sem fecsérel el: miután kiderül, hogy egy bizonyos Eddie tökugyanúgy néz ki, mint ő, őt is örökbe fogadták, ráadásul ugyanazon a napon születtek, a srác haverjával együtt autóba pattan és addig autóznak Long Islandre, amíg meg nem érkeznek Eddie Gallandhoz. Aztán ott állnak ők ketten egymással szemben a long islandi lakás földszintjén, ugyanolyan arcvonásokkal, gesztusokkal, kezekkel, és génállománnyal.

Hihetetlen? Még hihetetlenebb, ami ezután jön. Lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
67eb352f3212112b7534aa901fc4bb43.jpeg

Megtalálták Frida Kahlo eddig ismert egyetlen hangfelvételét Mexikóban

Eddig csak összetéveszthetetlen arcát ismertük Frida Kahlónak. Most megismerhetjük a szerencsétlen sorsú mexikói festőbálvány hangját is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 13.



A mexikói nemzeti hangkönyvtárban megtaláltak egy felvételt, amelyen minden valószínűség szerint szerint maga Frida olvassa fel férjéről, Diegó Riveráról írt esszéjét az El Bachiller című rádióműsor számára. A felvételt 1955-ben, egy évvel a művésznő halála után sugározták.

Az esszé Rivera művészi pályájának 50. évfordulójára rendezett kiállítás katalógusában jelent meg 1949-ben.

„Hatalmas, óriási gyermek, akinek barátságos arca és szomorú tekintete van” – mondja férjéről Frida, aki hosszasan elmélkedik Rivera sötét, rendkívül intelligens szemeiről, amelyek olyan távol állnak egymástól, hogy a szokásosnak sokkal szélesebb horizontot képesek befogni, „mintha eleve egy nagy tereket és tömegeket festő számára teremtették volna őket.”

Lapozz a videóért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x