hirdetés
ongyilkossagi-kiserletek-illusztracio-abcug-hajdu-d-andras-1000x666.jpg

Az öngyilkossági kísérletek mögött kevesebb halálvágy van, mint gondolnánk

Budapesti és miskolci kórházak toxikológiai osztályán fekvő betegekkel készített interjúkat Tóth Mónika Ditta, a Semmelweis Egyetem kutatója. Olyan betegekkel, akik szándékos önmérgezést követtek el, ami a nem végzetes kimenetelű öngyilkossági kísérletek egyik leggyakoribb módja.
Neuberger Eszter írása, Abcúg, Fotó: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. május 20.


hirdetés

Romák és nem-romák is voltak a megkérdezett páciensek között. Kiderült: előbbiek sokkal kevésbé halálvágyból, mint inkább egy elviselhetetlen élethelyzetből való kimenekülési próbálkozásként mérgezték meg magukat. És bár a romák között többen voltak a többedjére próbálkozók, mentális problémáikra valódi kezelést sokan még egyáltalán nem kaptak.

A 80-as évek eleje óta a fejlett világban, ezen belül Európában is folyamatosan csökken az elkövetett öngyilkosságok száma. Ez Magyarországon sincs másképp, de közben azért az Európai Unióban még mindig nálunk a negyedik legmagasabb a százezer lakosra jutó öngyilkosságok éves száma. (Lettországgal holtversenyben 19.) Ez 2016-ban összesen 1327 öngyilkosságot jelentett.

Az öngyilkosságok társadalmi és pszichológiai magyarázatainak Magyarországon is kiterjedt szakirodalma van. Kevés kutatás foglalkozott eddig azonban a kisebbségek, közülük is a legnagyobb hazai kisebbség, a romák öngyilkossági magatartásával.

Ennek csak az egyik, de az egyik legkézenfekvőbb oka, hogy a hivatalos öngyilkossági statisztikák nem rögzíthetik a saját magukkal végző emberek etnicitását. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira ránézve semmilyen következtetést nem lehet levonni ebben a kérdésben.

Maradnak a kis mintás kutatások, amik ugyan nem reprezentatívak, de előnyük, hogy sokkal jobban megismerhetők belőlük az öngyilkos cselekmények motivációi, az azokat elkövető emberek társadalmi háttere.

hirdetés

Erre törekedett Tóth Mónika Ditta kutatása. a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatója 150, toxikológián fekvő emberrel készített interjút 2011 januárja és 2012 júniusa között, akik azért kerültek az osztályra, mert megpróbálták megmérgezni magukat. A kutatást az Abcúg egy frissen megjelent tanulmánykötetből ismerte meg, Az öngyilkosság szociológiája a címe.

Az akasztás után az önmérgezés a második leggyakoribb módja az öngyilkosságnak Magyarországon. Mivel azonban az önmérgezés nem végzetes, ha időben érkezik a segítség, ezt választják azok is, akik nem feltétlenül meghalni szeretnének, hanem például kilépni valamilyen kilátástalan helyzetből, vagy felhívni magukra a környezetük figyelmét.

Tóth Mónika Ditta bőven találkozott ilyen magyarázatokkal a kutatáshoz készített interjúi során.

A válaszadókat a budapesti Péterfy Sándor Kórház és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház toxikológiáján kezelték, a 150 megkérdezettből 60 beteg volt roma származású. A kutató többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy

milyen társadalmi és pszichológiai tényezők játszanak szerepet a romák öngyilkossági kísérleteiben, és ezek különböznek-e valamiben a nem-roma lakosságétól?

De előbb foglalkozzunk a megkérdezettek öngyilkossági kísérleteinek általános jellemzőivel!

A megkérdezett betegek 87 százaléka gyógyszerrel követte el az öngyilkossági kísérletet, és ami a nemi különbségeket illeti: a nők jóval gyakrabban választották ezt a módszert, mint a férfiak. A férfiak markánsan többen használtak valamilyen mérgező anyagot (például savat vagy lúgot) az öngyilkossági kísérletükhöz.

• párkapcsolati konfliktus – leggyakrabban szakítás, féltékenység, fizikai bántalmazás, veszekedés, hűtlenség

• konfliktus a gyerekekkel, szülőkkel, más rokonokkal, barátokkal – elhanyagolás, anyagi érdekek és tartozások miatt, féltékenység, különböző hazugságok lelepleződése

• anyagi nehézségek

• fizikai vagy lelki betegségek,

• jogi problémák

• gyász

• munkahely elvesztése

• alvászavar

Ezekkel a magyarázatokkal hozakodtak elő az öngyilkossági kísérletükre a kutatóval interjúzó betegek, és ezek közül is a személyközi konfliktusok jöttek fel okként a leggyakrabban.

“Egész este veszekedtünk a férjemmel, egyszerűen nem bírtam tovább és bekapkodtam egy marék nyugtatót”

– számolt be a történtekről egy középkorú nő.

A második leggyakrabban megfogalmazott ok az anyagi nehézségek:

„Hónapok óta nincsen munkám, így nem tudom eltartani a gyerekeimet, a feleségemet, nincs értelme tovább élnem, kudarcot vallottam mint apa és férj”

– indokolta tettét az egyik beteg.

A gyász a harmadik leggyakoribb volt az öngyilkossági kísérletek mögött, aztán jött a munkahely elvesztése:

„Tegnapi napon vesztettem el a munkámat, ami az életemet jelentette. Rendesen felöntöttem a garatra, és akkor úgy éreztem, nincs értelme tovább élnem”

– idézi a kutató az egyik választ a “Miért tette?” kérdésre.

Az öngyilkossági kísérlettel azonban nem mindenkinek az volt a célja, hogy megölje magát, sőt. A megkérdezett emberek fele inkább kimenülési kísérletnek szánta ezt egy elviselhetetlen élethelyzetből.

„Három hónappal ezelőtt vesztettem el a munkámat, azóta máról-holnapra élünk. A feleségem folyton piszkál, hogy keressek munkát, nem bírtam ezt a feszültséget”

– mondta egy 53 éves férfi.

A második leggyakoribb nem halálvággyal kapcsolatos cél a manipuláció. A megkérdezett betegek 11 százaléka azért mérgezte meg magát, hogy ezzel valaki másnak lelkiismeret-furdalást, ijedtséget okozzon, vagy egyszerűen elérjen nála valamit.

Egy 27 éves nő azt mondta:

„Régóta úgy érzem, a férjem nem foglalkozik velem eleget, félre is lépett már. Most, hogy bekerültem a kórházba, talán észreveszi, hogy létezem.”

A válaszadók 34 százaléka viszont tényleg halálvágyat érzett, amikor elkövette az öngyilkossági kísérletet. Egy idős hölgynek ezt a magánya idézte elő:

„Senkim sincs. A férjem meghalt, nem volt gyermekünk. Nincsenek már rokonaim, egyedül vagyok. Meg akarok halni, mert így már semmi értelme tovább élni.”

Nem meglepő, hogy a megkérdezett betegek többségénél (74 százalék) legalább enyhe depressziót mutatott ki a kutatás, 42 százalékuk viszont súlyos depresszióval küszködött. Leginkább közülük kerültek ki azok, akik a halálvágy miatt kíséreltek meg öngyilkosságot.

Mit tudunk a roma öngyilkossági kísérletesekről?

A roma és a nem-roma megkérdezettek között alapvető különbség mutatkozott már szociális és demográfiai szempontból is. Azok a roma páciensek, akik önmérgezés miatt kerültek a két kórház toxikológiai osztályaira, átlagosan fiatalabbak voltak, mint a nem-romák, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek és nagyobb arányban voltak munkanélküliek.

A másik különbség az öngyilkossági kísérlet körülményeire vonatkozik. A válaszaik alapján a roma páciensek szinte mindegyike hirtelen felindulásból követte el az önmérgezést, míg a nem-romák csaknem egyharmada előre megtervezte tettét.

Az egyik legfontosabb különbség azonban mégis az, hogy a roma megkérdezettek körében több mint négyszer annyian voltak azok, akiknek nem ez volt az első öngyilkossági kísérletük.

Ez a kutatás szerint összefüggésben lehet azzal, hogy a romák között többen voltak, akik nem öngyilkos szándékkal követték el a tettüket, mint inkább egyfajta kilépési kísérletként egy elviselhetetlen helyzetből.

Azok a romák, akik több öngyilkossági kísérleten vannak túl, azoknak a családjában is nagyobb arányban fordult már elő öngyilkosság, hosszabb ideje voltak munkanélküliek, és gyakrabban fogyasztottak alkoholt, mint a szándékos önmérgezést először elkövető romák.

Függetlenül attól, hogy romák vagy nem-romák voltak, a többszörös kísérletezők rosszabb pszichoszociális állapotban voltak, mint az első kísérletezők. Súlyosabb depresszióval küzdöttek és – egy tudományos skála alapján – nagyobb reménytelenségben éltek, valamint sokkal inkább hiányzott körülük a támogató környezet.

Arról, hogy a mélyszegénységben élők – akik között erősen felülreprezentáltak a romák – milyen nehezen férnek hozzá mentálhigiénés ellátáshoz, egy korábbi cikkében foglalkozott az Abcúg.

A probléma Tóth Mónika Ditta öngyilkossági kísérlet-kutatásában is előkerül: az egyik fontos megfigyelése ugyanis az volt, hogy bár a roma páciensek több mint négyszer gyakrabban kerültek kórházba szuicid tettük miatt, körükben nem voltak gyakoribbak a diagnosztizált pszichés zavarok. Sőt, az öngyilkosság egyik fő rizikófaktorának, a hangulatzavarnak a diagnózisát sokkal kevesebben kapták meg, mint a nem-roma öngyilkossági kísérletezők.

“Ez az eredmény a romák körében magasabb arányú nem felismert és ezért kezeletlen lelki egészséggel kapcsolatos problémákra hívja fel a figyelmet, ami az öngyilkosság ismert rizikófaktora”

– állítja a kutató, aki a tanulmány végén olvasható ajánlásoknál javasolja, hogy a romák körében bármilyen, a jövőben végzett öngyilkosság-prevenciót ennek a hiányosságnak a pótlásával kellene kezdeni.

Tóth Mónika Ditta azt írja, korábbi, romák öngyilkosságával foglalkozó kutatások már felhívták a figyelmet rá, hogy a legnagyobb magyarországi kisebbség körében fokozottan jelen vannak azok a veszélyeztető tényezők, amik nagyobb kockázatot jelentenek az öngyilkosságra. Ezek szinte kivétel nélkül a romák többségének marginalizált helyzetéhez, és az ebből fakadó reménytelenséghez, a kontrollérzés hiányához és a saját problémáik megoldásának képtelenségéhez kapcsolódnak.

A cikk megírásához az említett Az öngyilkosság szociológiája című könyvön kívül a portál felhasználta még Tóth Mónika Ditta 2015-ben íródott doktori értekezését, amit ezen a linken olvashatsz. A cikkben szereplő idézetek ebből a tanulmányból származnak.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
budapest-turistak-pixabay.jpg

„Az öt szállodánkból négy zárva, az ötödikben egy darab vendég van”

Pont kezdett volna magához térni a turizmus, amikor a szeptemberi határzár újabb gyomrost vitt be neki. Az iparágban most senki nem mer előre tervezni, csak annyit látnak: nagyon nagy a baj.
Láng Dávid; illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 23.


hirdetés

A koronavírus a gazdaság összes területe közül a turizmust és a vendéglátást érintette leghátrányosabban. A nemzetközi utazások márciusban gyakorlatilag teljesen leálltak, és bár a nyár jelentett némi reménysugarat, a határok újbóli lezárása szeptember elején ismét szertefoszlatta a reményt, hogy egyhamar helyreállhat a korábbi forgalom.

A szakma képviselőit arról kérdeztük, mekkora leépítésre volt eddig szükség náluk, mivel telnek a napjaik most, és a kilátásaikat nézve tudnak-e bármiben bizakodni.

„Egyáltalán nincs perspektívánk a következő hónapokra”

„Március közepétől teljesen behúztuk a kéziféket, gyakorlatilag csak törlünk és lemondunk. Már áprilisban és májusban 98 százalékos visszaesés volt a tavalyi év hasonló időszakához képest. A július és az augusztus kicsivel jobb lett, de ez is maximum az előző évi számok ötödét tette ki. A szeptembert pedig még nem látjuk, de a határzár miatt valószínűleg ismét a nullához közelít majd” – mondja Farkas Miklós, a Lupus-Travel Utazási Iroda vezetője, akik elsősorban üzleti utaztatással, illetve a tengerentúlra és más, egzotikusabb helyszínekre egyénileg utazó turistákkal foglalkoztak.

A cég éves forgalma normális esetben 6-700 millió forint körül lenne, eddig öt alkalmazottal működtek, októbertől azonban legalább két, de lehet, hogy három embertől meg kell válniuk.

hirdetés

Járulékkedvezményt ugyan kaptak, de mivel a bevételeik gyakorlatilag nullára csökkentek, még a kedvezményes összeg is komoly kiadást jelentett számukra. Bár a tartalékaikból évekig tudnák akár teljes létszámmal is üzemeltetni az irodát, szerinte kérdés, hogy érdemleges munka és bevétel nélkül meddig érdemes.

„Egyáltalán nincs perspektívánk, márciusban még bíztunk benne, hogy 2-3 hónap alatt lecseng ez az egész, mint egy influenzajárvány. Amikor júniusban jött az újfajta bértámogatás, úgy voltunk vele, hogy akkor ezt még próbáljuk ki és nézzük meg, mi lesz újabb pár hónap múlva. Most viszont minden jel arra utal, hogy az ősz sem lesz jobb. A korlátozások biztosan nem fognak enyhülni” – magyarázza Farkas.

Mivel a bértámogatás a munkaerő fizetésének csak egy részét fedezte, a fennmaradó munkabért a nem létező bevételből fedezték. Így egy esetleges újabb 2-3 hónapos bértámogatás esetén erősen el kellene gondolkodniuk, van-e értelme élni vele.

„Egyszerűen nem látjuk, mi lesz az időpont, amikortól újra lehet utazni. 2021, 2022, vagy még később? Mindenki csak találgatni tud, senki nem bizakodó.”

Az iroda megmaradó munkatársai mostanában leginkább könyveléssel és adminisztrációval foglalkoznak. Az utasok által befizetett összegek nagy részét már visszaadták, de néhány repülőjegy függőben van még, főleg a légitársaságok csúszása miatt.

Gondolkodnak azon is, milyen irányba bővíthetnék profiljukat az idegenforgalmon túl, hiszen arra belátható időn belül aligha alapozhatnak.

Forrás: Pixabay

„Nem a cégeket kell megmenteni, hanem a dolgozókat”

„Március közepéig minden jól működött, úgy nézett ki, hogy az idei is csúcsév lesz a turizmusban, a szállodáknak és az utazási irodáknak egyaránt. Utána egyik pillanatról a másikra esett nullára a forgalom” – idézi fel Flesch Tamás, a Continental Group ügyvezetője és az MSZÉSZ (Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége) elnöke.

Ő is hozzáteszi, hogy a nyár ugyan jelentett némi gyógyírt, de összességében így is annyira mínuszban vannak, hogy még a költségeiket sem tudják kitermelni.

A szállodalánc több cég keretein belül összesen nagyjából 300 embernek adott munkát, ebből többszöri leépítés után jelenleg nagyjából 70-en maradtak, tehát négyből majdnem három alkalmazottól meg kellett válniuk.

Tartalékaik szerencsére még vannak, erre alapozva tudtak ennyi embert megtartani, hiszen jövő májusig nem számítanak a bevételek számottevő emelkedésére. Azelőtt szinte semmi esélyt nem látnak rá, hogy változzon a jelenlegi helyzet.

A járulékelengedés és a kurzarbeit program jelentett némi segítséget, az MSZÉSZ jelenleg ennek meghosszabbításáért lobbizik a kormányzatnál. Flesch szerint ez az egyetlen eszköz, ami segíthetne a maradék emberek megtartásában, hogy majd legyen kikkel újraindulni.

„Így is nagyon nehéz lesz, de legalább valamennyi embert jó lenne megtartani” – fogalmaz, hozzátéve: a turizmus 12-13 százalékkal járul hozzá a magyar GDP-hez, egy ilyen súlyú ágazatot kiemelten kellene kezelni.

Szerinte elsősorban nem is az a kérdés, hány szálloda megy tönkre a mostani válságban, hiszen üzemeltető biztosan akad majd másik. Sokkal inkább az, mi lesz a munkaerővel: ha a jó szakemberek tömegesen hagyják el a pályát, vagy távoznak külföldre kilátások híján, akkor hiába indul újra az iparág, nem lesz, aki dolgozzon benne. Ebbe, tehát a cégek helyett az emberek megmentésébe kellene minél több állami pénzt fektetni.

„Sok fiatal munkavállaló annyira megdöbbent attól, hogy ebben a szektorban megtörténhetett egy ekkora mértékű leállás, hogy egyszerűen nem szeretnék még egyszer kitenni magukat hasonlónak” – mondja a szakember.

Beszédes adat, hogy a Continental Group öt szállodájából jelenleg egy van nyitva, és ebben az egyben a cikk írásának pillanatában egyetlen vendég tartózkodott.

Flesch ennek ellenére bizakodó: arra számít, hogy jövő év második felében már egész jól működik majd a turizmus, még ha a 2019-es szintet nem is fogja elérni. Persze ennek alapfeltétele, hogy legyen vakcina, hiszen csak ez hozhatja vissza az utazni vágyók bizalmát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
woman-in-white-long-sleeve-jacket-shopping-for-fruits-3962291_b-1000x710-2.jpg

Tényleg nyugati szintre drágultunk? Megnéztük a skóciai élelmiszerárakat és ledöbbentünk

Megkértem egy barátnőmet, aki hat éve Skóciában él, fotózzon le pár alap dolgot bevásárláskor, árcédulával. Aztán megnéztük ugyanezeket itthon. Persze ez csak szemezgetés. De azért...
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Szerintem nincs ma ember Magyarországon – hacsak nem valami áldott buborékban él –, aki ne szembesülne nap, mint nap a (fogalmazzuk finoman) megszokottnál jóval nagyobb iramban emelkedő árakkal. Most az alapvető élelmiszerekről, háztartási "kellékekről" beszélek, amelyek nélkül nem lehet meglenni, ha van járvány, ha nincs. Tehát szó sincs luxusról.

Amikor másfél éve meglátogattam a barátnőmet Skóciában, már akkor feltűnt, hogy az egyik legismertebb és legolcsóbb üzletlánctól házhoz rendelt nagybevásárlás-pakkban (ott megszokott a netes nagybevásárlás) szinte teljesen a magyarországival megegyező árú élelmiszereket láttam.

Kíváncsi lettem, hogy is áll ez most. A barátnőm ezen a héten, egész pontosan szeptember 16-án, szerdán küldte át az alábbi fotókat. Én és két kollégám tegnap és ma reggel készítettük itthon a többit.

Elvárás volt, hogy a lehető legolcsóbb termékeket keressük meg, egy-két kivétellel, ahol a minőség felülírta az árat (márkanevet nem írok, de körülbelül mindenki ismeri az üzletláncokat, amelyekben a képek készültek). Az árakat a Magyar Nemzeti Bank mai középárfolyamán számoltuk át angol fontból (395 forint).

Ez persze nem reprezentatív felmérés, inkább csak szemezgetés, de azért sokatmondó. Először is kell hozzá néhány alapadat.

hirdetés

Skóciában a minimálbér 8,72 font óránként, tehát 3444 forint. Ha felszorozzuk egy havi átlagos munkaidőre, 551 ezer forintot kapunk.

Egy háromszobás (1 nappali, két háló, külön konyha, fürdőszoba) lakás Glasgow egyik szép, zöld elővárosában havi 600 fontot visz el, ez 237 ezer forint. Ebben benne van a bérleti díj, az önkormányzati adó (amely tartalmazza a korlátlan vízhasználat díját), valamint a többi rezsi.

A márciusban kezdődő COVID-kijárási korlátozások miatt ott is többen megszorultak, elvesztették az állásukat, félmunkaidőre küldték őket, a magánvállakozók bevétele is kiesett. Ők mind, valamint a főiskolai, egyetemi hallgatók is egyéni megítélés szerint, de havonta átlag több száz fontra rúgó (mondjuk 300 font az körülbelül 120 ezer forint) keresetkiegészítést, vagyis tulajdonképpen ingyen adományt kaptak az államtól. A múlt hónap végéig még biztos kapták, a többit a jövő dönti el.

És akkor nézzünk most néhány árat.

15 darabos tojás – 1,18 font, azaz 466 forint. Itthon 10 darabos tojás – 549 forint.

1.

2.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
korhaz-apolo-egeszsegugy-sziv-pixabay.jpg

„Mélyen meg vagyunk döbbenve” – támogatás helyett most „agressziót, méltatlan kritikákat és számonkérést” kapnak az egészségügyi dolgozók

„A járvány második hulláma idején nem kérjük, hogy etessetek, nem kérjük, hogy szépítsetek, csak annyit kérünk, hogy szeressetek” – írják a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-posztjában.
A címkép illusztráció: Gerd Altmann/Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Megrendítő és egyben nagyon megható posztot tettek közzé a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-oldalán.

"Nem kertelünk, mélyen meg vagyunk döbbenve. Míg a járvány első hulláma alatt felfoghatatlan támogatást kaptunk a magyar társadalomtól, most a második hullám elején agresszióval és méltatlan kritikákkal, számonkérésekkel találkozunk"

- kezdik a posztot, amelyben leírják, hogy szombaton rendőrségi feljelentést is kellett tenniük egy bent fekvő gyermek édesapjának agresszív fellépése miatt.

"Egy bent fekvő gyermek édesapja nem volt hajlandó megállni a járvány megfékezése céljából felállított szűrési ponton. Az ott dolgozó kollégák, hiába mondták, hogy látogatási tilalom van érvényben, az elkövető félrelökte a biztonsági őrt, majd berohant az épületbe és meg sem állt a Gyermekszív Központ második emeletéig. A biztonsági őr itt utol érte és felszólította, hogy tegyen eleget az Intézet COVID-19 protokolljában előírt szűrési kötelezettségének és vegye fel - az ingyenesen biztosított - szájmaszkot. Az illető erre sem volt hajlandó, sőt, megütötte a szolgálatot teljesítő kollégát."

hirdetés

A posztban azt is hozzáteszik: az elmúlt napokban nem ez volt az egyetlen fájó történés, ugyanis a járványügyi helyzet miatt bevezetett eljárásrendekért is több kritika érte őket.

"Higgyétek el, minden intézkedésünk a nálunk gyógyulók és gyógyítók érdekét védik. Az emberi életnél nincs fontosabb, a járvány második hulláma minket sem kerül el, a szív-és érrendszeri megbetegedéssel küzdők pedig a legveszélyeztetettebbek. Mi szívvel dolgozunk!" - fogalmaznak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
korhaz-betegagy-pixabay.jpg

„Sajnos az, hogy senki nem marad ellátatlanul, egyáltalán nem igaz” – a kórházi helyzetről írt egy intenzíves orvos

„Míg van 16 ezer lélegeztetőgépünk és 10 ezer üres kórházi ágyunk, speciálisan képzett szakápolóból kevesebb mint 2000 van – de senki nem figyel rájuk, pedig ők viszik a hátukon az össztársadalmi felelősséget” – írja dr. Máté-Horváth Nóra.
Címkép: illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Magyarországot is elérte a koronavírus-járvány második hulláma, folyamatosan emelkedik az igazolt fertőzöttek és a kórházban ápoltak száma. Az orvosok most is mindent megtesznek a betegek gyógyításárért, ám az érezhető feszültségben most a páciensek a tavaszi szeretet és támogatás helyett sokkal inkább kritizálják az egészségügyi dolgozókat, sőt előfordul, hogy agresszívak velük szemben. Megrendítő és egyben nagyon megható posztot tettek közzé a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-oldalán.

Hogy mit tapasztalnak az orvosok, hogyan élik meg a jelenlegi egyre keményedő helyzetet, arról egy szakember is a közösségi oldalán írt. Dr. Máté-Horváth Nóra, aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos hosszú posztban magyarázza el, miért nehezebb most a helyzetük.

"Aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvosként, valamint a magyar társadalom tagjaként arra kérlek mindannyiótokat, egy világjárvány idején ne a széthúzást, az egymás szidását, a politikai sárdobálást, számháborúzást helyezzük előtérbe, hanem az összefogást, együtt gondolkodást és a megoldáskeresést.".

"Mi nem állig felfegyverkezve várjuk a járványt. Leginkább félve várjuk" - írja az orvos. Aggódnak a napi számok láttán. Most a COVID-osztályok mellett a többi osztály is működik, folynak műtétek, kezelések, nincs korlátozás. Eközben pedig "nap nap után szólunk rá betegeinkre, hogy vegyék fel a maszkot, hozzátartozóikra, hogy sajnos nem tudjuk beengedni őket látogatni az intézményeinkbe".

hirdetés

"Mindennaposak a konfliktusok páciens és orvos, orvos és orvos, orvos és fenntartó, fenntartó és döntéshozók között - érezhetően nagy a feszültség."

Az orvosok aggódva figyelik a politikusokat is, akik egymással veszekednek: "egymásra licitál, számháborúzik, bezzegel, olykor minket használ fel (és semmi kétség: ezt a levelet is felhasználja majd) saját népszerűségének növelésére ahelyett, hogy most, ebben a kritikus időszakban kivételesen összefognának. A koronavírus nem tesz különbséget ugyanis kormánypárt és ellenzék között, támad bárkit, miközben a politikai elit leginkább egymás ellen van állig felfegyverkezve".

"Hogy mi van a kórházakban?" - teszi fel a kérdést. "Aggodalom és várakozás". Bár felszerelés és lélegeztetőgép is van, emellett "van helyileg nagy óvatossággal kitalált, az elmúlt hat hónapban rutinosra gyakorolt COVID ellátási protokoll, vannak bátor, igényes kollégák, akik követik a nemzetközi szakirodalmat, és van egy növekvő pszichés készültség".

"Van azonban egy olyan fokú tisztánlátás is, amit minden egyes döntéshozói megnyilvánulásból hiányolunk: mi reálisan látjuk, mire képes a rendszer."

"Sajnos az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy “a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz. Tudjuk ugyanis, hogy annak, hogy hány intenzív osztályos beteget tud ellátni a magyar egészségügy, nem a szabad ágyak száma, és már biztos, hogy nem a lélegeztetőgépek száma fog gátat szabni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!