hirdetés
ndk_lanyok_ck.jpg

Az NDK-s lányok hajlandósága, avagy balatoni erotika

Egykoron a Balatonra érkező NDK-s lányok 'hajlandóságáról' beszélt az ország férfitársadalma, az ügyeskedők pedig a „Zimmer Frei” mozgalomban utaztak. De miért is lett a Balaton a kelet-németek kedvelt nyaralóhelye és mit köszönhet nekik a Balaton?
Forrás: Tó-retró blog, a fotók illusztrációk - szmo.hu
2018. október 16.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Kislánykorom egyik meghatározó élménye volt a Balaton parton az NDK-s turistákkal való vegyülés. A nagymamámnak Balatonfűzfő határában, Tobrukon volt egy kis telke és faháza, amit a család apraja-nagyja szívesen felkeresett nyáron. Nem volt ritka eset, hogy a strandon egyszerűen leszólítottak bennünket az NDK-s családok, fiatalok, hogy adjunk helyet a sátraiknak. Végül évek múlva is visszajáró sátorozós társaság alakult ki, aminek én igen örültem, mert mindig hoztak nekem valamilyen játékot, ajándékot.

Gyerekként még nem igen foglalkoztam ezzel a jelenséggel, csak évekkel később, felnőttként hallottam hihetetlen sztorikat az NDK-s lányok „könnyen kaphatóságáról” az akkoriban huszonéves éveit élő nagybátyámtól. De vajon, hogy kerültek ide a kelet-németek a Balatonra, miért kerestek ad-hoc szállást a strandokon, és honnan eredt ez a híresen laza erkölcs? Ennek próbáltam utánajárni!

Német családegyesítés a magyar tenger partján

Köztudott, hogy a magyar kommunista vezetés a Balatont állította turisztikai céljai középpontjába. Ez nemcsak hazai SZOT-üdültetést jelentett, de azt is, hogy szerették volna itt vendégül látni a keleti-blokk lakóit csakúgy, mint a kapitalista fertőből érkezőket. Így fordulhatott elő, hogy egyazon szállodában egyszerre nyaralhatott egy NSZK-s nyugat-német turista egy lengyel vagy szlovák utazóval. Ez a kettősség különleges lehetőséget adott a Németország kettészakadása miatt kényszerűségből kettévált németeknek a találkozásra.

Fotó: Fortepan/MHSZ

Egy sajtóhír még arról is beszámolt a 60-as években, hogy egy német orvos házaspár nálunk találkozott ismét. Történt ugyanis, hogy 1961-ben, amikor a berlini falat emelték a férj a városban volt egy kongresszuson, viszont a feleség Halléban rekedt. Négy évvel később találkoztak újra, Siófokon, addig csak leveleztek, titkos kódokat alkalmazva. Berlini fedőnéven nyitottak dossziét a férfi és a nő megfigyelésére a somogyi rendőr-főkapitányságon, amiből kiderült, hogy a párocska végül elhidegült egymástól, így nem kellett tartani az illegális disszidálástól.

A Balaton tehát nagyon jól járt azzal az NDK-s rendelkezéssel, mely szerint az 1960-as évektől kezdve a helyi rendőrőrsökön megigényelhető betétlapokkal szabadon utazhattak a kelet-németek a szocialista országokba, így Magyarországra is.

Megnyílik Casanova STASI- ügynök aktája

A KGST-turizmust pedig még a pártok is támogatták: Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda (a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságának utazási szervezete) a 70-es évek végén 8 vonatnyi NDK-s fiatalt utaztatott be az országba, főként a Balatonra nyaralni. De nemcsak hivatalosan jöttek a turisták, hanem magánszervezésben vonattal, busszal és kocsival, stoppal egyaránt. Egyrészt az NDK-s családok itt szabadon találkozhattak NSZK-ban élő rokonaikkal, másrészt a fiatalok innen esélyt láttak a nyugatra szökésre, mindemellett pedig imádták a magyar tenger hangulatát. Ezt azonban a STASI, a Német Demokratikus Köztársaság állambiztonságért felelős központi államigazgatási szerve sem nézte jó szemmel. Külön alegységet hoztak létre a balatoni turisták megfigyelésére, és megpróbálták a magyar kollégákat is bevonni a munkába. A magyarok azonban nem szívesen vegzálták az itt tartózkodó nyaralókat, egyedül a tiltott határátlépéseket akadályozták meg. A STASI ezért saját ügynököket küldött a Balatonra, természetesen feleségestől, így például Siófokon egy Casanova fedőnevű szolgált, akinek az volt a feladata, hogy megfigyelje a kelet-németek mennyit olvasnak nyugati lapokat és kikkel érintkeznek. Azt nem tudni, hogy Casanova miről kapta a nevét, talán szívesen vegyült laza erkölcsű honfitársaival, összekötve a szolgálatot a kellemes időtöltéssel.

Természetesen az NDK-s honpolgárok mindig ügyeskedtek, hogy elkerüljék a STASI ügynökök látókörét. Soha nem a lefoglalt szálláson laktak, hanem ad hoc választották ki a nyaralóhelyüket (így virágozhatott a Zimmer Frei „iparág” a balatoni nyaralókban és otthonokban) vagy nyugat-német rokonaik foglalták le saját néven a szállást, ahol a család találkozhatott. A biztonság kedvéért a megérkezésüket követően autóikról még a rendszámtáblát és az országjelzést is leszerelték, majd kocsijukkal garázsban, hátsó udvarokban, vagy bokrok közé tolatva parkoltak.

Fotó: Fortepan/Kováts Lajos

A Balaton volt a fő célpontja a német disszidenseknek

A magyarok nem is bánták a német turisztikai csodát, amit az NDK-NSZK találkozások magukkal hoztak, hiszen ez jelentős bevétellel járt a régió számára. 1965-ben 125 ezer kelet-német tette tiszteletét a Balatonnál, és ez a szám a későbbi években is csak növekedett. Persze azt már nem kockáztattuk meg, hogy a szovjet nagytestvér ránkpirítson, hogy nálunk ki lehet szökni a szocialista blokkból. A magyar rendőrség és határvédelem ezért nagyon komolyan őrizte az osztrák határvonalat, és a ki-be utazgató nyugatiak autóit is árgus szemmel átkutatták. Hiába volt szerelmes egy kelet-német lány egy nyugati fiúba, hiába próbálták a kapcsolatot hivatalos papírokkal igazolni, a határt jogosulatlanul senki nem léphette át. Mások a zöld határon és nyugati autók csomagtartójába bújva próbáltak szerencsét, de egy részüket a magyar határőrök lefülelték. Több tucat olyan NDK-s turistát adtak át szezon végén a STASI-nak, akik tiltott határátlépést próbáltak megvalósítani, de minden igyekezetük ellenére is legalább 5-6-szor annyian sikeresen disszidáltak: 1966-ban például 67 főt fogtak el és 437-et viszont nem tudtak sikeresen feltartóztatni.

Azok a híres NDK-s lányok!

A magyarok nagyon szerették az NDK-s nyaralókat a Balatonon, egyrészt virágzott a magánszállás kiadás, másrészt a fiatalok bátran vegyülhettek a laza erkölcseikről híres kelet-német fiatalokkal. Az akkori fiatal fiúk szívesen utaztak a Balaton partjára az NDK-s lányok kedvéért, ugyanis ők sokkal könnyebben befűzhetőek voltak egy kis etyepetyére, mint a magyar társaik.

De vajon honnan jött ez a laza közerkölcs? Általánosságban elmondható, hogy a fogamzásgátló tabletták megjelenésével Magyarországon és a teljes keleti-blokkban sokkal szabadabb lett a szexuális élet. Mivel a kommunista éra nem igen támogatta a vallási szabályokat, így a gyakori párcserék, a házasság előtti szexuális kapcsolatok világa beköszöntött a szocialista országokba is. Laza életmódjukról különösen híresek voltak a kelet-németek, akiknél történelmi hagyományai voltak a lazább felfogásnak. Egyrészt Berlin és környéke volt a II. Világháború előtt Európa lecsapodárabb városa, ahol a tivornyák, a prostitúció és a drogkereskedelem is virágzott. S bár a kommunista vezetés nem engedte a „kapitalista fertő” továbbélését hivatalosan, ez a hangulat később is rányomta a bélyegét az emberek mindennapi életére: sokan éltek nyílt házasságban, a fiatalok könnyen ismerkedtek és minden európai ország közül nálunk virágzott a legjobban a nudizmus.

Fotó: Fortepan/MHSZ

A közerkölcsöt még a párt sem kívánta ennél jobban megzabolázni, hiszen pont elég tiltástól szenvedtek nap mint nap az emberek, a szex terén viszont szabad utat kaptak. Az NDK- ban 1956 májusától hivatalos rendelet engedte, sőt biztosította a meztelen fürdőzést, még naturista szakszervezeti üdülők is voltak. S a németek hozták be ezt a kultúrát a Balaton partjára is. Bár szakavatott nudisták szerint a meztelen napozásnak több köze van az alkohol-, dohány- és húsmentes értelmiségi életmódhoz, mint a csapodár szexhez, egy biztos, hogy sokan közülük nem vetették meg az alkalmi erotikus élményeket sem.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szkita-1140x641.jpg

A nő bordái között pedig egy háromélű szkíta nyílvesszőt, jó eséllyel az végezhetett vele.
Kép: Budapesti Történeti Múzeum - szmo.hu
2019. október 14.



Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban - írja a 24.hu hozzátéve, hogy a szakemberek szerint az asszonnyal valószínűleg nyílvessző végzett, a gyerek halálának oka ismeretlen.

Dr. Felföldi Szabolcs régészt a portálnak elmondta: a szkíták kemény harcosok voltak, ők honosítottak meg a térségben olyan nagy horderejű újításokat, mint például a vas újszerű megmunkálása vagy a kerámiakorongolás.

Az M0-s építéséhez kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai egy szkíta temető feltárásán dolgoztak Soroksár határában, itt bukkantak a sírra, amiben anya és gyermeke feküdt.

A nőt felhúzott lábakkal találták, karjai közt pedig egy 7-8 év körüli gyereket, mint később kiderült, egy kislányt tartott, és egyelőre nem lehet biztosan állítani, hogy saját gyermeke volt.

A szakemberek végül eredeti helyzetben szedték fel a sírt, vagyis annak bolygatása nélkül emelték ki a leletegyüttest, ami ma is ugyanabban a helyzetben látható a múzeumban, ahogy másfél évezrede eltemették.

A nő bordái között egy háromélű szkíta nyílvesszőt találtak, jó eséllyel az végezhetett vele.

A gyerek halálának okáról egyelőre semmit nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy ugyanabban az időpontban temették el őket.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
szovjet-taborokba-kerult-magyar-hadifogylok-azonosito-kartonja-mti-foto-1000x667.jpg

Magyarország megkapja 600 ezer, a második világháborúban hadifogságba került magyar azonosító kartonját, amelyből akár az is kiderülhet, hol temették el őket.
MTI, fotó: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. október 14.



Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját - jelentette be Andrej Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság orosz társelnöke hétfőn Budapesten, az Országházban.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta,

a második világháború alatt 600 ezer magyar került szovjet hadifogságba. Róluk, majd később a málenkij robotra elhurcoltakról sem volt szabad beszélni sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban.

A rendszerváltozások, politikai átrendeződések következtében új alapokra helyeződtek a magyar-orosz kapcsolatok. Ennek szimbolikus eseménye volt, amikor előbb Mihail Gorbacsov, majd később Borisz Jelcin Oroszország nevében - a magyar parlament épületében - bocsánatot kért az 1956-os forradalom eltiprásáért.

1992-ben, majd 1998-ban részben hozzáférhetővé váltak a magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok. 2017-ben új lendülettel folytatódott a feltárás, és most mérföldkőhöz érkezett az orosz-magyar levéltári vegyesbizottság munkája.

A legnagyobb mennyiségű irat átadása történik, a teljes orosz nyilvántartás elérhetővé válik a magyar kutatók, majd feldolgozás után az érdeklődők számára is.

Az Országgyűlés alelnöke szerint minden remény megvan arra, hogy az első nagyszabású projekt után újabbak következzenek, bizonyítva, szakmai alapokon a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak.

Mint mondta, az ilyen tudományos munkák nem csak a két ország közötti párbeszédet segítik, hanem a magyar társadalom "információs kárpótlását" is. Fontos, hogy mindenki tanuljon a kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg - mondta Latorcai János.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
alsonemedi_ck.jpg

A 60-as években az alsónémedi fiatalokat a szüleik akarták elszakítani egymástól. A Nők Lapja végigkísérte a történetüket és az évek során beszámolt a fiatal szerelmesek életéről és - egy véletlennek köszönhetően - a fiúk is mesél a családról.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: alsónémedi utcarészlet/www.alsonemedi.hu - szmo.hu
2019. október 11.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A szerelem mindent legyőző és házassághoz vezető erejéről például a következő cikket olvashatjuk a Nők Lapjában 1964-ből. Alsónémedin nem lehettek egymáséi a szerelmesek, mert a szülők eltiltották őket. A fiú és a lány gyermekkoruk óta ismerték egymást, szembeszomszédok voltak. A Kádár-korszak elején ilyesmi még előfordulhatott.

Az alsónémedi Romeó és Júlia esetét a Nők Lapja a modernitás és az elmaradottság ellentétére építette, ugyanis a fiú és a lány családját olyan értékek állították egymással szembe, amelyeket a szocialista időszak hivatalos értékrendjében elvetendőnek tartottak. Mindkét család módosnak számított a községben, a fiatalok eltiltásában tehát vélhetően a szülők eltérő életfelfogása játszhatott közre. A lány szülei azzal vádolták a fiú apját, hogy iszákos, míg a fiú szülei a lány anyját azzal, hogy zsarnokoskodó természet és nagyon vallásos, gyakran járt templomba – s ez utóbbi nem számított jó pontnak a korban.

A fiú családjában három testvér volt, rajta kívül két lány. A lánynak egy öccse volt.

A fiú szüleit a párttitkár úgy jellemezte, mint akik szintén hívők, azonban modernebb gondolkodásúak, nem járnak templomba. Azonban a cikk szerint győztek az érzelmek, a 15 éves lányt megszöktette a fiú a szomszéd faluban, Kerekegyházán lakó nagybátyjához. Motorral ment a lány elé a gimnáziumhoz Ócsára, úgy szöktette meg. Gyermekük Kerekegyházán született.

Majd visszatértek, és a fiú szüleihez költöztek. A lány édesanyja azonban az újságíró közvetítési kísérlete ellenére sem békélt meg annak választottjával. A Nők Lapja írása a szocialista intézményrendszert atyáskodó szerepben mutatja, ugyanis fiatalok a megoldhatatlannak látszó családi konfliktusban egy állami szervhez, a dabasi járási tanácshoz fordultak segítségért: arra kérték a tisztviselőket, segítsenek nekik összeházasodni annak ellenére, hogy a lány még nem volt nagykorú, és a szülei nem egyeztek bele a házasságkötésbe.

A dabasi járási tanács támogatta is a házasodási szándékot, azonban a Pest megyei tanács ezt megfellebbezte, és a lányt felszólították arra, hogy térjen vissza a szülői házba, különben a pomázi ifjúságvédelmi intézetben fogják elhelyezni.

A Nők Lapjában 1965 augusztusában visszatértek a történetre. A cikk folytatásában az újságíró azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a döntéssel, a szerelem erejére és arra hivatkozott, hogy a fiatalok öt hónapja boldogan élnek együtt, ezért ez az állami beavatkozás káros lenne számukra. Közel egy évvel később a szerző visszautazott a helyszínre, és ismét kíváncsian kérdezősködni kezdett, mi lett a szerelmespár sorsa.

Végül nem kellett a lánynak ifjúságvédelmi intézetbe mennie, tanácsi engedéllyel összeházasodhattak, és megszületett első gyermekük is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
janos-vitez-1000x583.jpg

Két meggyőző elmélet is létezik, miszerint az ismert mesehős valódi élettörténet alapján született. Vajon a pápamentő vagy a jenki huszár ihlette Petőfit?
Kovács-Tóth Noémi, fotók: Wikipédia - szmo.hu
2019. október 15.



A magyar irodalom egyik alapműve Petőfi Sándor 1844-es elbeszélő költeménye, a János vitéz. A verses népmese Kukorica Jancsiról szól, aki – Iluska iránt érzett szerelme miatt – először minden elveszít, végül azonban elnyeri méltó jutalmát. Két elmélet is kering azzal kapcsolatban, hogy János vitéz alakja egy létező személy köré lett kanyarintva.

Horváth N. János, aki saját kabátjával mentette meg a pápát

Az egyik verzió szerint az ihletadó karakter Horváth Nepomuki János volt. A ráckevei temetőben tényként vésték rá az egyik síremlékre: „Itt nyugszik Horváth Nepomuki János … aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.”

A jobbágyból lett huszárkapitány 1774-ben született Ráckevén, akkor még Piringer János néven. Igen hasonló életutat járt be, mint a költemény hőse, kezdve az elárvulást követő gonosz nevelőszülőtől a Juliska nevű mostohatestvér-szerelmén át a sikeres háborús szolgálatig.

Úgy jutott hírnévhez és egyre magasabb rangokhoz, hogy a francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen I. Ferenc császár katonákat toborzott. A marengói csatában (a mesebeli Taljánországgal, azaz Olaszországgal egybecsengve) elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet, miután testével védett meg egy tábornokot. Később már alhadnagyként kapott ki a győri csatában, amely a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen lezajlott harca volt. Horváth gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, hamarosan kapitányként parancsolt egy egész huszárszázadnak, és ekkortájt egy ezredben szolgált a fiatal Széchenyi Istvánnal.

A kapitány életének sorsfordító eseménye annak volt köszönhető, hogy VII. Pius pápa komoly összetűzésbe került Napóleonnal, ám miután a francia hadvezér csillaga leáldozóban volt, kénytelen volt visszaadni a pápa jogait 1814-ben. Ekkor megbízták az osztrák–francia határ mentén szolgáló Horváth N. János lovasszázadát, hogy kísérje vissza az Alpokon keresztül a pápát egészen Rómáig. A kétnapos megterhelő utazást a 72 éves pápa nem viselte túl jól, dideregve fázott a hintóban. János ezt látva saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó egyházfőre, amely gesztust meg is örökítették egy falfestményen, a vatikáni könyvtár folyosóján. A diplomáciai üggyé vált küldetés végeztével a kapitány rengeteg kitüntetést kapott, többek közt a pápa által adományozható legmagasabb rangot is, a Krisztus-rend csillagot. Később Nepomukit őrnaggyá léptették elő, és a bécsi udvarban szolgált testőrként a császár mellett.

Miután 22 év katonai szolgálat után leszerelt, első dolga volt, hogy felkeresse gyermekkori szerelmét, Juliskát. Beletörődéssel fogadta, hogy szíve hölgye rég férjhez ment és gyermeket szült.

Végrendeletében jelképesen Juliskára hagyta Krisztus-rend csillagát (amely mára a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény része), szerelme fiára pedig az ezüstsarkantyús csizmát. Végül szülőföldjén, Ráckevén vásárolt házat, és ott élt haláláig, 1847-ig, azaz három évvel élte túl a János vitéz elkészültét.

De Petőfi hogyan szerezhetett tudomást ennek az embernek a létezéséről? A kulcsfigura a ráckevei születésű Ács Károly joghallgató, aki mély barátságot ápolt a – szintén Kecskeméten jogot tanuló – Jókai Mórral.

Jókai mutatta be Petőfinek osztálytársát, aki regélt neki földijéről, a Ráckevén híressé vált huszárkapitányról.

A helyi Árpád Múzeumban sok dokumentum olvasható a témában, a főtéren pedig János vitéz szobra állít emléket a vélt vagy valós kapcsolatnak.

Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar legendája

Él egy másik alternatív elképzelés is János vitéz valódi kilétét illetően. A Budapesti Műszaki Egyetem egykori professzora, Kováts László Dezső rengeteget kutatott a témában, hogy bebizonyítsa: a mesebeli huszár igazából Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar hőse volt.

Amerikában ’Johann Michael Kováts de Fabricy’ közismert híresség – akiről Washingtonban teret neveztek el, lovas szobrot állítottak az emlékére, és halálához nemzeti ünnepnap kötődik –, ugyanakkor Magyarországon szinte senki nem hallott még róla.

A 18. század elején, Karcagon született férfi életéről pedig még Antall József is írt egy cikket az Élet és Tudományban. A professzor ezt a cikket olvasva ébredt rá arra, hogy mennyi életrajzi párhuzam fedezhető fel Fabricy Kováts Mihály és János vitéz között.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!