hirdetés
marai_sandor.jpg

A folyton szerelmes író

Márai Sándor több mint hatvan éven át élt együtt feleségével, Matzner Ilonával, akit mindenki csak Lolának becézett. Lola azt is megbocsátotta az írónak, amit a legtöbb nő soha nem viselt volna el.
Dömötör Nikolett cikke - szmo.hu
2013. február 21.


hirdetés

Lolával húszévesen találkozott először egy berlini teaszalonban. Szemtelenül fiatalok voltak mindketten és kassaiak – érdekes módon nem szülővárosukban, hanem egy távoli földön hozta össze őket a sors. Lola tehetős kereskedőcsaládból származott és zsidó származású volt, Kassa legmódosabb polgárai közé tartozott. Berlinbe „felejteni küldték”, írta később Márai az Egy polgár vallomásai lapjain. „Elkényeztetett vidéki úrileányka volt, dacolt a zord szülői rendelkezéssel, s egy félig elintézett gyermekkori szerelem sértődöttségével szállt le egy napon az Anhalter pályaudvaron a vonatról.”

És Márai vajon miért volt éppen akkor és ott, a pezsgő szellemiségű német metropoliszban? Az ő ottlétében is érződik egy leheletnyi kényszerűség: 1919-es, kommünt támogató cikkei miatt családja jobbnak látta, ha a fiatal író egy időre külföldre, Németországba utazik. Lolával egy délután, a Kurfürstendamm egyik teaszalonjában találkozott.

„Az ilyen találkozások mindig nagyon egyszerűek. (…) Később színházba mentünk, Reinhardthoz… Ünnepélyes, de pátoszmentes este volt. Mind a ketten rosszkedvűek voltunk. Olyan ’hát kellett ez nekünk?’ érzés volt ez, feszengés, szomorúság. Valakit meg kell ismerni, minden titkával s minden következménnyel: ez az, amit langyos és általános szóval, szeretetnek neveznek. A megismerés, a tökéletes megismerés sohasem idill… Néhány hónap múlva elvettem feleségül.”

Lola 63 évig volt hű társa Márainak, s habár nem ő volt a klasszikus „írófeleség” modellje, még a legnyomorúságosabb körülmények között is kitartott Márai mellett. Rengeteg sikert és rengeteg nehézséget éltek meg ők együtt. Polgári házasságukat már Pesten kötötték 1923. április 17-én, de az oltár előtt csak 1936-ban erősítették meg fogadalmukat. „Mi voltunk az első hippik, nem tartottunk esküvőt” – jegyezte meg Márai utolsó naplójában. A templomi szertartásra valószínűleg csak azért került sor, mert ekkoriban már megmutatkozott az a veszély, ami Lolát – származása révén – fenyegette. Lola ezzel egyidejűleg keresztelkedett át a katolikus hitre.

hirdetés

Első és egyetlen gyermekük 1939. február 28-án született meg. Tragikus, hogy a kis Márai Kristóf alig élt két hónapot, belső vérzés okozta iszonytatóan korai halálát. Az írót annyira megrázta a váratlan csapás, hogy egy ideig senkivel sem beszélt, meg sem szólalt. Pedig hogy várták Lolával a fiúcska világra jöttét! Egy visszaemlékezés szerint "ami virág létezik, (…) abból egy hihetetlen méretűre feldíszített baldachint csinált a felesége és Kristófka körül”. Papírra vetett fájdalmát az Ujjgyakorlatok 3. verse, az Egy kisgyermek halálára őrzi:

Mi is maradt belőle? A neve,

hajának illata a hajkefén,

egy micimackó, halottlevele,

egy véres rongy és ez a költemény.

A világ hatalom és értelem,

nem értem, miért tették ezt velem.

Nem pörölök. Élek és hallgatok.

Most angyal, ha vannak angyalok.

De itt lenn minden únt és ostoba.

Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.

Ki tudja, ez a tragédia okozta-e vagy más, de a negyvenes években Márai és Lola érzékelhetően eltávolodtak egymástól. Ebben az időszakban az írónak több szerelmi viszonya is volt, többek között két különösen ismert színésznővel, Mezey Máriával és Tolnay Klárival. Mezey Máriával, aki akkoriban a Vígszínházban játszott, egy rádiófelvétel során találkozott először.

Az író épp csak túl volt a negyvenen, ereje teljében, rivaldafényben fürdött, a fiatal, harmincnégy év körüli színésznőnek pedig olyan csábító kisugárzása volt, aminek Márai nem tudott – talán nem is akart – ellenállni. Az első beszélgetésük témája valószínűleg Krúdy lehetett, Mezey Mária az íróval együtt nagy „Krúdy-rajongó” volt (Márai egyébként ekkoriban írta egykori példaképéhez kapcsolódó regényét).

Kapcsolatukat igyekezték mindenki előtt titokban tartani, szállodákban, kocsmákban találkozgattak. Kevéssel több mint fél évig tarthatott a viszony, Márai volt az, aki véget akart vetni a bujkálásnak, a tiltott szerelemnek. Ha őt nem is, de a színésznőt nagyon megviselte a szakítás, naplójában – mely később hagyatékaként nyilvánosságra került – elválásukat és szenvedését, gyötrődését is részletesen megírja, Márai pedig 1943-as Sirály című regényébe szőtte bele ezt a szerelmi kalandot. Néhányszor találkoztak még, egy-egy rendezvényen (Mezey például Márai akadémiai székfoglalóján is jelen volt), de többé nem közeledtek egymáshoz.

Tolnay Klárival néhány évvel később kezdett viszonyt. A színésznő így nyilatkozott kettejük kapcsolatáról: "1945 őszén mutatta be a Vígszínház Márai Varázs című darabját, amiben játszottam Ajtayval és Benkővel. És ő bejárt a próbákra. Akkor még kint volt Leányfalun, azt hiszem, ő ott vészelte át Budapest ostromát, és onnan járt be biciklin. Majd később beköltözött, vissza a romos lakásába, azt hiszem, a Mikó utcában laktak. Onnan járt hajón Pestre.”

Fotó: Wikipédia

Eleinte a színésznő számára nem ment könnyen a közvetlenség. „Szívem szerint legszívesebben Márai úrnak szólítottam volna, mert az, hogy Sándor, sose jött ki a számon, és elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy őt valaki Sanyizta. Lehetetlen. Ő Márai úr volt. (…) Aztán meghívott sokszor ebédre. Akkoriban fűtetlen, hideg lakásban laktunk, egy menekült lakásban. Budáról menekültünk át Pestre. Meghívott nagyon gyakran próbák után ebédre, ahol nagyon kedvesen oktatott engem. Tőle tanultam tisztelni és ismerni Krúdyt, Thomas Mannt. Irodalmi pletykákat mesélt nekem. Ismerte az összes pesti kávéházat, de kedvenc helye a Múzeum Kávéház volt. (…) Én azt hittem, hogy részéről is ez egy tanítóbácsis vonzódás, aztán kiderült, hogy ez tévedés volt.”

Tolnay anekdotája szerint az író 1945 karácsonyán nagy és értékes ajándékcsomagot küldetett neki. „… megjelent egy hordár egy nagy csomaggal. Ebben volt egy üveg konyak, külföldi, 45-ben nagyon nagy dolog, egy doboz amerikai cigaretta és egy kézirat. És egy névjegy: Márai. Használati utasítás: "Az 1 csillaggal jelöltből kell rágyújtani, a 2 csillaggal jelöltből kell inni hozzá, a 3 csillaggal jelöltből olvasni hozzá. A virágot nem kell megszagolni. És közben még énrám is lehet gondolni.”

Mindamellett, hogy nem volt hűséges Lolához, Márai egyetlen nőért sem volt hajlandó elhagyni a feleségét. „… mindig iszonyattal érzem, mennyire tehetetlen vagyok nélküle, mennyire nem tudnék nélküle élni” – írta róla egy naplóbejegyzésében. Amikor Lola, több mint hatvan esztendő után egyedül hagyta őt, a három évig tartó agonizálás időszaka következett el Márai életében. Bezárkózott, Lola naplóit vette elő újra meg újra, mérhetetlen magányában többször eljátszadozott az öngyilkosság gondolatával. 1989-ben, utolsó, kézzel írt feljegyzésében egy lemondó, meghalni készülő ember búcsúzik az árnyékvilágtól: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” Február 21-én lőtte főbe magát.

Ha tetszett az írás, nyomj egy lájkot!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozvagohid_ck.jpg

Különleges fotók a pesti marhavágás történetéből

150 éve épp ez idő tájt kezdték meg a Soroksár felé tartó út melletti szántóföldeken Pest város saját kezelésű közvágóhídjának és marhavásár-piacának az építését.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. március 08.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az építkezés megkezdése után két és fél évvel, 1872. július 27-én már sort keríthettek a közvágóhíd felavatására. A beszédeket követően a hatósági és szakmai vezetők, iparosok és nőegyleti tagok ünneplőruhás gyűrűjében egy virágokkal és szalagdísszel ékesített, méretes bikát vágtak le. Az eseményt „barátságos villásreggeli” zárta.

Korábban a városban több helyütt voltak állatvásárok és szerteszét működtek a magánvágóhidak.

1861-ben harminckét mészárszéken évente több mint háromszázezer ökröt, tehenet, borjút öltek le és dolgoztak fel a mészárosok.

hirdetés

A marhákat a házak között, a köztereken keresztül hajtották át. A kosz és a bűz egyre kevésbé volt elfogadható a polgárosodó város lakóinak. A megvadult állatok nemegyszer a közbiztonságot is veszélyeztették.

Az egykori Széna (ma Kálvin) tér a 19. század közepén. Marhajtás az Üllői út torkolatánál. Újházy Ferenc mára (1827–1921) elveszett festményéről készült régi fotóreprodukció (részlet)

Mészárszék a Dohány utcai izraelita templom tőszomszédságában, 1894 körül. Klösz György felvétele (részlet).

A pesti nép, köztük hentesek. Klösz György felvétele 1895 körül készült a bontás előtt álló Belvárosban. Az emberek mögött a Küttel-ház látható, ami 1692 óta állt itt, a megszűnt Duna és Torony utca sarkán, a mai Március 15. tér helyén.

Mészárszék, közélelmezési felügyelőségi és állatorvosi helyiségek a Várban, a Mátyás templommal szemben kezdődő Szentháromság utca elején. Azonosítatlan fényképész felvétele, 1900 körül (részlet).

Hőnig Károly hentesáru üzlete a józsefvárosi Óriás utca 37-ben. (Ma Leonardo Da Vinci utca.) Szomszédjában mészárszék, valószínűleg Zsák András húscsarnoka.

Zeidl Vencel Mészáros, Hentes, Szalámi- és Kolbászgyár Rt. VII. kerület Thököly út 4. alatti üzletének személyzete. A gyár a Józsefvárosban, az Illés utca 14. alatt működött.

Kvassay fényképészet, 1920-as évek.

Schillinger Miksa húscsarnoka a Király utcában, 1928. A tőkehúsokon nemzetiszín szalagok, mert a felvétel a magyar áruk vásárlását propagáló Magyar Hét idején készült.

A mészáros "céh" az 1930. évi Szent Jobb- körmenetben. Az Imre herceg halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére tartott emlékév csúcspontjának számított az augusztus 20-i körmenet, amiben vagy nyolcszázezren vettek részt, sokan az ipartestületek csoportjaiban, beöltözve. Azonosítatlan fényképész felvétele.

„Utcahosszat bőg a szegény marha / Nincsen kedve menni vágópadra /Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: /Életiért még öklelni is mer!” – írta egy ilyen jelenetről Arany János.

A vásár és a húsfeldolgozás központosítását közegészségügyi szempontok is megkövetelték,

így lehetett szervezetten megoldani az élőállatok orvosi szemléjét és a húsáruval kapcsolatos egyéb (mai szóval élve) élelmiszerbiztonsági kérdéseket. Az építkezés együtt járt a ferencvárosi vasút és a környék utcahálózatának fejlesztésével is.

A megannyi modern eszközzel (tetőhűtéssel, víztoronnyal, úsztatómedencével) felszerelt létesítmény Julius Hennike (1832-1892) és Hermann von der Hude (1830-1908) porosz építészek munkája. Egy korabeli újság tudni vélte, hogy „ezzel egy világvárost előzünk meg” mert „Hennike Gyula” régóta ajánlgatta munkáját Berlin városának, „de ott, talán a nagy költség miatt, haboztak, Pest városa felhasználta az alkalmat és elfogadván a tervet, azt végre is hajtatá.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmelweis.jpg

Koronavírus: Semmelweis előtt tiszteleg a Google – ő terjesztette el a kézmosást

173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé és és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással csökkenthető a fertőzések terjedése.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Ma a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt tiszteleg a Google. A különleges videologót nem véletlenül időzítették a kereső főoldalára március 20-ára. 173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé, és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással jelentősen csökkenthető a fertőzések terjedése.

Semmelweis Ignác életében jóval kevesebb megbecsülést és elismerést kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Ráadásul halálának részben tisztázatlan körülményei sem voltak méltóak az orvostudományi egyetem névadójához. A sors fintoraként állítólag éppen az a betegség okozta a halálát, amelynek évekkel azelőtt ő maga fedezte fel a kórlényegét.

Semmelweis Ignác Buda szülötte. Apja, József fűszerkereskedő, anyja, a sváb származású Müller Terézia egy krisztinavárosi kerékgyártó leánya volt. Az Apród utcai ház, ahol a kis Ignác gyermekkorát töltötte, nemcsak Semmelweisék otthona, de a környék egyik fűszeresboltja (a Fehér Elefánt) is volt egyben; ma már orvostörténeti múzeum.

641px-Ignaz_Semmelweis

fomuve

hirdetés

Semmelweis Ignác fő műve

St_Rochus_Hospital_Budapest

A Rókus Kórház

A katolikus gimnázium elvégzése után Ignác a bölcsészettudománnyal kezdett ismerkedni, de a Pesti Tudományegyetemet már az első évben otthagyja, és atyja nyomására átjelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára. Hamar rájött azonban, hogy nem a törvények útvesztői között fogja megtalálni a hivatását, így rövidesen már az orvostudományi kar hallgatójaként járt be a szemináriumokra. Elkezdte Bécsben, majd folytatta Pesten, de 1844-ben végül mégis a császárvárosban állítják ki a diplomáját.

Bár doktorátusát botanikai értekezésével szerezte meg, néhány évre rá sebész- és szülészképesítést is kiérdemelt. Bécsben először a nagyhírű kórbonctani intézetben dolgozott, később a szülészeti klinikán lett asszisztens. Állásából sajnos elbocsátották, mivel lényegében csak helyettesített egy professzort, ekkoriban kezdte el foglalkoztatni egy külföldi utazás gondolata. Úgy tervezte, Dublinba megy, hogy ott praktizáljon, ezért angolul is megtanult. Az élet azonban nem a külföldi karriert tartogatta számára.

Egy velencei körútról visszatérve sokként érte az a hír, hogy barátja, a szintén orvos Kolletschka tragikusan elhunyt, míg ő távol volt. Kolletschka, mint kiderült, boncolás közben szerzett fertőzésben halt meg, és morbid módon éppen ez vezette rá Semmelweist, hogy megtegye a kor egyik legnagyobb felfedezését. Miután összehasonlította barátja és a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák kórképét, rájött: a kórbonctani leletek egyeznek, az elváltozások azonosak.

763px-Ignaz_Semmelweis_1858

eskuvoikep

Az esküvői képük

felesege

Felesége

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
jarvany.jpg

A kolera: ez volt az első járvány, amit jól dokumentáltak, és nagyon fejlődött utána a közegészségügy

Cikksorozat indult a járványok történetéről, hogy segítsenek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit
MTI - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak - erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt. Most az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.

A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit. Mint mondta,

a járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.

A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.

A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.

hirdetés

A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
PioXII_Coppi_Bartali.jpg

Kiderül-e az igazság XII. Pius pápának a II. világháború idején tanúsított magatartásáról?

Régóta várt ajtók nyílhatnak ki a történészek és múlt tisztázásának követelői előtt. Március 2-tól tanulmányozhatóvá váltak XII. Pius pápa (1939-1958) uralkodására vonatkozó dokumentumok a Vatikáni Apostoli Archívumban.
Göbölyös N. László - Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

Talán végre választ kap az utókor arra a kérdésre, hogy miért hallgatott a katolikus egyházfő a zsidók üldözésével és kiirtásával kapcsolatban a II.világháború idején. Pius ellentmondásos magatartása áll a középpontjában Rolf Hochhut A helytartó című világhírű drámájának, és ennek nyomán készült 2002-ben Costa-Gavras nem kevésbé nagy port felvert filmje, az Ámen.

Ebben a témában hosszú ideje két, egymásnak ellentmondó álláspont uralkodik. Az egyik szerint XII.Pius (Eugenio Pacelli) mindent megtett a zsidók megmentéséért, ugyanakkor óvatosnak is kellett lennie, hogy ne hozza veszélyes helyzetbe Európa katolikus lakosságát. Ennek a véleménynek a képviselői sürgetik a pápa szentté avatását, amelyet mindeddig nem sikerült keresztül vinnie a Szentszéknek. A másik szárny azt állítja, hogy Pius erkölcsi vezetőként megbukott: felemelhette volna a szavát és megállíthatta volna a Holokausztot anélkül, hogy egyházát veszélyeztette volna, amelyet a még a náci Németország is hatalomként tisztelt.

Ugyanakkor kezd erősödni egy harmadik nézet, amely a kérdést nem fekete-fehéren látja és mérlegre teszi a kor minden aspektusát, amelyben XII. Pius szerint kettős harcot kellett folytatni a nácizmus és a szovjet kommunizmus ellen, akiket a római katolikus egyház halálos ellenségnek tartott.

De ebben az összefüggésben figyelembe veszik azt is, hogy a katolikus egyházban elterjedt volt az antiszemita ideológia. (Az „istengyilkosság” vádját csak az 1962-65-ös II.Vatikáni Zsinat törölte az egyház dogmái közül). A Vatikán hivatalos lapjában, a Civiltá Cattolicában hemzsegtek a zsidóellenes hazugságok, és ezek az előítéletek az egyház legfőbb kiemelkedő alakjait is megfertőzték.

Példa erre Maximilian Kolbe lengyel pap, akit II. János Pál avatott szentté. Auschwitz-ba deportálták, ahol feláldozta magát egy fogolytársa helyett, ugyanakkor antiszemita nézeteket vallott, meg volt győződve arról, hogy egy nagy zsidó-szabadkőműves összeesküvés zajlik a világban és ennek hangot is adott.

hirdetés

Ennek a harmadik irányzatnak Piust egyfajta „hamleti” figurának állítja be, akinek nagy dilemmája a „beszélni vagy nem beszélni” volt.

Mindenesetre tény, hogy a II.világháború után a pápa sok zsidótól, zsidó vezetőtől kapott köszönetet a templomok, kolostorok mentési akcióiért. Maga a Vatikán is fogadott be üldözötteket és egy sor pap és apáca kapta meg  a Jad Vásem központtól a „Világ Igaza” kitüntetést. Az is igaz viszont, hogy nem tagadták ki Josef Tiso katolikus papot, aki a szlovák kollaboráns kormány elnöke volt 1939 és 1945 között és akit háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt halálra ítéltek és kivégeztek.

Egy másik kulcskérdés: adott-e a pápa kifejezett utasítást az egyház részére a zsidók megmentésére? Eddig erre vonatkozóan nem találtak dokumentumot a Vatikán belső kommunikációjában.

Olaszországban sem a Szentszék, sem az egyház nem tiltakozott az 1938-ban hozott faji törvények ellen, csak arra szorítkoztak, hogy kegyelmet kérjenek a keresztény hitre áttérteknek és a katolikus polgárok zsidó házastársainak. Ez a hallgatólagos kollaboráció azzal magyarázható, hogy figyelembe vették azt az erős katolikus meggyőződést, mely szerint a zsidókat meg kell vetni, mert nem fogadják el Jézus Krisztust Messiásnak.

Róma zsidó közössége még emlékszik arra, hogy XII.Pius hallgatott, amikor 1943. október 16-án  a nácik behatoltak a gettóba és Auschwitz-ba deportálták az ott lévő férfiakat, nőket, gyermekeket, összesen 1023 embert. Elszállításuk előtt egy katonai kollégiumban tartották őket fogva, nem messze a Szent Péter bazilikától, „a pápa ablakai alatt”, ahogyan azt Ernst von Weizsäcker német követ, a későbbi nyugatnémet szövetségi elnök, Richard von Weizsäcker apja írta Berlinbe.

Most mindezekre a dolgokra, taktikázásokra fény derülhet. „Az egyház nem fél a történelemtől – jelentette ki José Tolentino de Mendonça bíboros, az archívum vezetője – Bizalommal tekintünk a tudományos kutatásra azzal a meggyőződéssel, hogy megérti cselekedeteink lényegét és szellemét.”

A Vatikán ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy rendelkezésre áll egy dokumentum arról a találkozóról, amely a római gettó megszállása idején jött létre Luigi Maglioni bíboros, vatikáni államtitkár és Weizsäcker között. E találkozóról már tudtak a történészek. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy a vatikáni diplomácia óvatossággal apellált a nácik „emberiességére”, és arra hivatkoztak, hogy „e szörnyű háború alatt soha nem tett semmit Németország ellen.” Maglione azt mondta, hogy „a Szentatyának fájdalmat okoz, hogy ennyi ember szenvedését látja csak azért, mert egy másik felekezethez tartoznak.” Arra a kérdésre, hogy mit csinálna a Szentszék, ha a dolgok folytatódnának, a bíboros így válaszolt: „A Szentszék nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy nemtetszésének kelljen hangot adni, és ha mégis erre kényszerülne, az isteni gondviselésre bízná magát a következményeket illetően.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!