hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
cimlap
Miért pont egy Pulit küldünk a Holdra?
A PULI Space Magyarország egyik legizgalmasabb projektje. Vezetőjével, Dr. Pacher Tiborral beszélgettünk.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2016. július 31.


hirdetés

A Google XPRIZE és a Puli

A Google Lunar XPRIZE (GLXP) harmincmillió dollár összdíjazású nemzetközi verseny. Célja: önjáró szerkezetet juttatni a Holdra. Az eszköznek legalább 500 métert meg kell tennie a Hold felszínén, és nagy felbontású videót és képeket kell visszaküldenie a Földre.

Óriási kihívás, de a projekt technológiailag és műszakilag is megvalósítható. A Puli csapat 2010 júniusa óta gőzerővel dolgozik a holdjárművei fejlesztésén, és oktatási programjukat is folyamatosan bővítik.

- Szereti a sci-fit? Ha igen, kik a kedvencei?

- A klasszikus Asimov Alapítvány-sorozat, de a magyarok közül Zsoldos Pétert is nagyon szeretem. Abban a szerencsés időben nőttem fel, amikor Kuczka Péter vitte ezt a vonalat. Azzal, hogy behozta az összes jó regényt, megismerhettem a világ sci-fi irodalmának javát.

1969-ben jelent meg itthon a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozat nyitókötete, Isaac Asimov A halhatatlanság halála című regénye. Bár kicsi voltam, a szüleim megvásárolták a könyveket. Később a teljes sorozatot megszereztem, és a Galaktikák is mind megvannak.

- A Holdra szállás is ilyen emlékezetes volt az Ön számára?

- Ott ugráltam 9 éves gyerekként a heverőn. Végigizgultam a közvetítést, de csak arra emlékszem, hogy nagyon jó volt. Számomra egyébként még az Orion űrhajó kalandjai volt ilyen kulcstörténet. Szerintem máig az egyik legjobb kultikus történet – nyilván a hatvanas évek hátterével. De fantasztikusan jó humorú, és annak a kornak is megfelelő kitekintést adott.

- Inspiráló hatással voltak ezek a science fiction történetek az életére?

- Biztosan. Talán ennek hatására kezdtem érdeklődni a matematika, a fizika, a csillagászat iránt - bár ez már a családban is benne volt.

Dr. Pacher Tibor

Kapuváron született. Az általános iskolát követően a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium matematika tagozatára járt. Már középiskolai évei alatt kiemelkedő teljesítményt nyújtott matematika és fizika tantárgyakban – tanulmányi versenyeket nyert.

Érettségi után letöltötte a sorkatonai szolgálatot, majd az ELTE fizika szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait. A fizikusi diplomát 1985-ben szerezte kozmológia témában.

1985 és 1991 között a Heidelbergi Egyetemen folytatott elméleti fizikai-kozmológiai és kvantumkémiai tanulmányokat, és szerzett doktori fokozatot.

1993-tól integrált ügyviteli rendszerek szoftverfejlesztésével és nemzetközi projektekben tanácsadással foglalkozott. 1994-1995-ben a Max-Planck-Institut für Astronomie Heidelberg ISOPHOT projektjében vett részt – az infravörös űrtávcső 1995 és 1998 között repült.

1999-től szabadúszó tanácsadó lett.

2012 augusztusában MiniSpaceWorld terepasztalt hozott létre meg a mosonmagyaróvári FUTURA Interaktív Természettudományi Élményközpontban.

PT-portre-05

- Mikor kezdte el foglalkoztatni, hogy a Holdra eljuttasson valamit?

- Nem a Hold volt az érdeklődésem középpontjában.

Engem az érdekelt, és ez most is érdekel, hogyan lehet mai tudásunk alapján eljutni a csillagokhoz. Mi az, amit valóban lehetséges?

Aktívabban 2000 környékén kezdtem ezzel foglalkozni, amikor már az interneten is közösségek alakultak. Nagyszerű volt látni, mennyi mindenkit izgat szakmailag a kérdés: mérnököket, sci-fi szerzőket, fizikusokat. Pár év alatt sikerült széles ismeretségi kört kialakítanom.

A Hold úgy jött képbe, hogy rájöttem: a tanácsadás, amivel addig foglalkoztam, bár önmagában érdekes munka, nem nekem való. 2008-2009 körül találkoztam egy boszniai fiatalemberrel, aki a Synergy Moon csapatában dolgozott. Nekem akkoriban futott másik projektem, a MiniSpaceWorld, amely terepasztal szinten próbálja bemutatni az űrkutatás és a csillagászat világát. Ebből később lett egy 40 négyzetméteres, a Holdról szóló asztal a Futurában, Mosonmagyaróváron. Visszatérve a bosnyák kollégára, ő hívta fel a figyelmemet a Google XPRIZE-ra. Először eszement ötletnek tartottam, de aztán foglalkoztatni kezdett. És amikor arra kért, hogy szálljak be hozzájuk, úgy döntöttem, hogy inkább saját csapattal nevezek. Van itthon egy csomó fiatal mérnök, ismertem sok szakembert.

- Miért volt ez jó Önnek?

- Ez a projekt lehetővé teszi a számomra, hogy gyakorlatban megvalósítható dolgot csináljak. A csillagközi utazás szép ötlet, de pillanatnyilag kimerül abban, hogy az emberek gondolkodnak, elmélkednek és cikket írnak róla.

Eredményt akartam, és valami vasat: valamit, ami kézzel fogható.

2013-12-10_1_I2.5_bevetésre_készen_101_8227

2013. 12. 10. A PULI bevetésre készen

2013-12-14_600_méter_után_101_8384

A PULI 600 méter megtétele után

2013-12-15_2_Pulik_együtt_101_8501

Pulicsapat

- Miért kapta a projekt a Puli Space nevet?

- Az elejétől úgy véltem, hogy utalnia kell arra, hogy magyar, és az is fontos, hogy külföldön is ki tudják ejteni a nevet. Még a MiniSpace projekt során ismertem meg egy grafikust, aki Hungarasta feliratú pólót viselt, amelyen egy szőrmók figura volt. Bedobtam a tervet a levelezésben, és valaki beszólt, hogy ez egy puli. Ráadásul az első rover a terveken gömb alakú volt, és amikor a lábai kijöttek, úgy nézett ki, mint egy ugró puli. Amikor a név megvolt, nem is kerestünk másikat.

- Nehéz a csapat összeállítása?

- Ez az egyik legnehezebb feladat. Amikor elkezdtem, már 25 évet éltem Németországban, és bár minden évben többször is itthon voltam, nem voltam igazából képben a magyar viszonyokról. Önkéntesekkel dolgozunk. Ez is fontos tapasztalat számomra: hogyan lehet ezt a fajta munkát menedzselni. Az elején gerillamarketinges fogással toboroztunk munkatársakat, először a knights of cydonia region blogon jelent meg a felhívás 2010 júniusában. A legelső társaságból még mindig maradt 2-3 ember.

Rendszerint 20-30 aktív résztvevőnk van, ám a csapat folyamatosan változik, mert előfordul, hogy valakinek közben megváltoznak az életkörülményei, és nem tudja folytatni velünk a munkát. Azért kialakult egy stabil társaság, amelyik viszi a projektet.

2013-12-14_John_Hamilton_jobbra_Tibor_Pacher_101_8390

Pacher Tibor John Hamiltonnal

2013-12-17_Puli_és_vulkán_1_101_8717

Puli és vulkán

Kávécserje a sztratoszférában

A világon először juttatott kávécserjét a sztratoszférába a Puli Space Technologies és a Nescafé csapata 2015. április 12-én, az űrhajózás világnapján. A kávécserje Pécelről indult, majd közel három és fél órás út és mintegy 36.000 méter magasság elérése után, az előrejelzéseknek megfelelően, Tiszasas közelében ért földet.

A Puli Space Technologies munkatársai nagy hatótávolságú, héliummal töltött meteorológiai ballon segítségével juttatták a sztratoszférába a növényt. A küldetést 3 akciókamerával rögzítette a csapat, a felvételeket nagy kapacitású adathordozókon tárolták, a Földet elhagyó majd a sztratoszférából visszazuhanó doboz útját nyomkövetők és okostelefonok segítségével monitorozták.

- Milyen érzés volt, amikor kijutott a cserje a sztratoszférába?

- Már korábban is terveztünk ehhez hasonló kísérletet, ezért örültünk annyira, amikor megkeresett bennünket a Nescaféval együtt dolgozó reklámügynökség. Így meg is tudtuk finanszírozni ezt a több százezer forintos projektet. Csapatépítésnek is remek volt, mivel két hetünk volt összerakni az egészet úgy, hogy korábban ilyet még nem csináltunk.

Fantasztikus volt látni, hogy amit kitaláltunk, az működőképes. Az hogy ennyire jól sikerült, részben a véletlennek, a jó időnek is köszönhető. Mivel a visszaérkező ballon folyamatosan sms-eket küldött nekünk, és a szoftver is elég pontosan jósolta a meg a Földre érkezés helyét, így majdnem pontosan tudtuk, hogy merre van. Az is izgalmas volt látni, milyen helyre érkezett, a buja élővilág közepére.

- Mostanra hányan maradtak versenyben a Google XPRIZE-on? Milyen erős a mezőny?

- Tizenhatan vagyunk még, de biztos vagyok abban, hogy nem lesz ennyi indítási szerződés. Bár a jelenleg hivatalos határidő az indításra 2017. december 31, úgy érzem, az is benne van a pakliban, hogy 2018-ra csúsznak az első indítások. Én egyébként a már igazolt indítási szerződéssel rendelkező SpaceIL és Moon Express mellett további három lehetséges indulóval számolok: a németekkel, az indiaiakkal és az amerikai Astrobotic-kal.

Nekünk egy lehetőségünk van: ha valaki kivisz bennünket, márpedig közülük lehet az, akivel a saját roverünket útnak indíthatjuk. Ha az anyagi részét meg tudjuk oldani addig, akkor kint leszünk.

Az Astrobotic modellje eleve a szállítmányozásra épül. Megépítették a taxit, a leszállóegységet. Az üzletpolitikájuk – hosszú távon is - az, hogy elérhető árú szolgáltatást építsenek ki, elérhető árú Holdra juttatást biztosítsanak. Hogy ez nem álom, azt bizonyítja az is, hogy 9-10 fizető utasuk van már, ráadásul DHL, a világ egyik legnagyobb szállítási szolgáltatója is beszállt az Astrobotic építésébe. Ez azt mutatja, hogy látnak benne fantáziát. Ráadásul a német Audi beszállt a német csapat finanszírozásába.

Ez itthon is érv arra, hogy amiért hat éve dolgozunk, milyen jelentőségű, milyen horderejű ügy. Marketingszempontból pedig a DHL és az Audi is nyerhet ezen – jó lenne, ha ezt a hazai cégek is látnák.

A Puli GLXP költségeinek mintegy 75 százalékát ugyanis az eszköz Holdra juttatása teszi ki. És ez a költség páldául egy nagyvállalat egyéves nyereségéhez képest nem túl nagy összeg. Ezen kívül legalább 500-1000 olyan magyarországi cég van, amelyik érdemben támogatni tudná ezt a projektet, amellyel Magyarország is belekerül az élmezőnybe, egy Puli Vállalati Indítóállás Klubtagsággal

2013-12-17_A_Galaxis_centrumában_101_8699

A Galaxis Centrumában

- Magyarországon a szakemberekben megvan erre a potenciál?

- Úgy gondolom, kiváló szakembereink vannak, példa erre a Masat, vagy az, hogy a Rosetta csapatában magyarok is dolgoztak. És ezek a termékek megbízhatóan működnek. Magyarországon inkább az együttműködéshez és a versenyszellemhez való általános hozzáálláson lehetne változtatni, ezt pedig a fejekben kell elkezdeni.

Azzal, hogy az iskolákat is járjuk, kampányt folytatunk a Puli Space mellett, az alapokat próbáljuk izgalmassá tenni. Öt diplomamunka született eddig a Puli munkájának keretében. Augusztus elején pedig három marokkói diákot várunk Casablancából kéthónapos nyári gyakorlatra.

Volt már indiai gyakornokunk is, aki mindenáron át akart jönni Varsóból, ahol az Erasmus-programban vett részt, és nálunk írta meg diplomamunkáját. Egy fiatal indiai lány a maga költségén segített nekünk a projektben. Június végén a toulouse-i űrexpóról rengeteg új kapcsolattal tértünk haza, legalább négy céggel fogunk együtt dolgozni. A világot tehát érdekli a Puli.

Most már teljes munkaidős kollégákra is szükség volna, mert gyorsan változik körülöttünk a világ és jó lenne, ha nem 20 év múlva fejeznénk be a projektet.

- Mi történik, ha kijut a Puli a világűrbe?

- Ha a Puli pedigrés lesz, megkap minden minősítést és tanúsítványt, ott lesz az indítóálláson, már az óriási dolog. Ha kijutunk, az az első lépés – ez a hordozórakétán múlik. Ha a fél ország nekünk drukkol, amikor elindul a Hold felé a Puli, akkor ez olyan érzés lehet, , mint amit az Eb-re kijutott magyar futballcsapat iránt éreztünk mindannyian.

És ha a Puli ki tud jönni a leszállóegységből, és elindul, és akár csak egy métert is megtesz a Holdon, az óriási eredmény lesz.

Akkor egy kicsit visszahozhatunk valamit az Apollo-korszakból, abból az időből, amikor a fél világ izgult a Holdra szállás miatt.


KÖVESS MINKET:




Betegsége miatt támadt remek ötlete a kismamának – milliomos lett belőle
A szükség az ötlet szülőanyja – vallja Helen Rankin, aki egy kellemetlen betegségnek köszönheti vállalkozásának sikerét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 09.


hirdetés

A 45 éves, négy gyermekes brit asszonyé a Cheeky Wipes újra felhasználható nedves törlőkendő ötlete, amelynek kitalálását valóban egy kényszerhelyzet felismerésének köszönheti.

Helen egész életében ekcémával bajlódott, és amikor megszületett első gyermeke, a most 14 éves Archie, hamar rájött, hogy nem használhatja a forgalomban lévő egyik törlőkendőt sem, mert azok csak súlyosbítanák bőre állapotát.

Egyedül azt engedhette meg magának, hogy régi törölközőket szabdalt fel, és azokat olajesszenciákba mártotta. Az így készült törlőket műanyagdobozban tárolta.

Így született meg a Cheeky Wipes gondolata. Közben megszületett második gyermeke, a most 11 éves Felix, amikor már az is eszébe jutott, hogy az általa kitalált módszer másoknak is hasznos lehet. Terhessége 37. hetében volt harmadik gyermekével, Jennie-vel, amikor 2007-ben elindította a céget, amelynek forgalma 2018-ra elérte az 1,3 millió fontot (kb 650 millió forint) – írta a Mirror.

A cégnek van egy raktára Newhavenben, amelyet három anya vezet, és Helen alkalmaz egy negyediket is, aki otthonról látja el a vevőszolgálati teendőket. Munkaidejüket a főnökasszony úgy állapította meg, hogy az összhangban lehessen gyermekeik gondozásával. Ő csak tudja, négy gyermekkel... a legkisebb, Aerin most hét éves.

Kezdetben a vállalat fő terméke az újra felhasználható nedves törlőkendő volt, amelyet a csecsemők pelenka-cseréjénél használnak. A kendők frottírból készülnek, és olyan dobozban kerülnek forgalomba, amelyben külön hely van a tiszta és szennyes kendőknek. Tartalmaz továbbá olajesszenciákat és használati utasítást. Ára nagyságtól függően 20-tól 45 fontig terjed.

Az Észak-Írországból származó, jelenleg a Brighton melletti Seafordban élő Helen Rankin azóta már szélesítette termékeinek palettáját, a sminklemosó törlőkendőktől a menstruáció idején használatos bugyiig.


KÖVESS MINKET:



Valóra válhat egy álom: Kovács Jónás LEGO-terve bekerült a legjobbak közé
A 19 éves egyetemista alkotását egy exkluzív készletben lehet megrendelni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 14.


hirdetés

Egy 19 éves egyetemista fiú nagy álma kezd valóra válni: Kovács Jónás hivatalos LEGO-tervezőnek készül, és legújabb készlete most bekerült a LEGO AFOL Designer Program pályázat legjobb 16 alkotása közé. A Vajdaságban élő tervező a Szegedi Tudományegyetem hallgatója programtervező informatikus szakirányon.

Az általa kitalált játék a LEGO saját történetét eleveníti meg

a BrickLink és a LEGO közös programjában, melynek célja a 60 éves évforduló megünneplése.

Kovács Jónás The LEGO® Story-jában időrendi sorrendben mutatja be a LEGO gyártás főbb korszakait. Szerepel benne a 30-as évek asztalosműhelye, a 40-es évek első generációs fröccsöntőgépe, egy modern tervezőiroda, és a gyártósor.

A LEGO a tervezőjelölteknek egy több napos műhelymunkát szervez, és ott különféle feladatokat kell megoldaniuk. Jónásnak a feladat kivitelezésére csak pár hete volt, és nagyon örült, hogy a tervét nagyobb módosítások nélkül jóváhagyták.

A műből előrendeléssel maximum 2500 készletet lehet megvásárolni még április 15-ig.

VIDEÓ: A LEGO-készletről

Forrás: Into.hu


KÖVESS MINKET:





Liu Shaolin Sándort és Kozák Danutát választották meg 2018 legjobb sportolóinak
Mindketten először nyerték meg az Év Női Sportolója, illetve az Év Férfi Sportolója címet, a gyorskorcsolyázó ráadásul első téli sportolóként, az olimpiai bajnok kajakozó pedig Hosszú Katinkát legyőzve.
MTI, fotók: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. február 15.


hirdetés

A férfiaknál a rövidpályás gyorskorcsolyázó Liu Shaolin Sándort, a nőknél a kajakos Kozák Danutát választotta a 2018-as év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).

A 61. alkalommal rendezett szavazás győzteseit az M4 Sport-Az Év sportolója gálán, a Nemzeti Színházban hirdették ki, itt vehették át díjaikat a kategóriák legjobbjai. A sorrend 439 szavazat alapján alakult ki, ez pedig rekord, a tavalyi csúcs alkalmával 436-an vettek részt a voksoláson.

A férfi győztes címét a Phjongcshangban történelmi olimpiai aranyérmet nyerő rövidpályás gyorskorcsolyaváltó alapembere, Liu Shaolin Sándor érdemelte ki, aki a montreali világbajnokságon összetettben ezüstérmet szerzett.

"Hatalmas megtiszteltetés, hogy első téli sportolóként lehetek az év legjobbja. Bácsi Péter hazai közönség előtt nyert világbajnokságot, megemelem előtte a kalapom - utalt a legjobb három közé került birkózóra. - Nagyon köszönöm, az edzőimnek, a csapatomnak a támogatást. Egy sportoló a kemény munkával tudja kihozni magából a legjobbat, nekem sikerült minden reggel úgy felkelnem, hogy az edzéseken a legkeményebben tudjak edzeni, és ezáltal elérjem a sikereimet"

- értékelt a színpadon.

A férfi győztesnek járó díjat Tarlós István főpolgármesterrel együtt Carl Lewis kilencszeres olimpiai, nyolcszoros világbajnok amerikai atléta adta át.

"Különleges érzés, hogy itt lehetek, először az 1984-es olimpia után jöttem Budapestre, most vagyok itt harmadik alkalommal. Fantasztikus ez az esemény, mindig is azt vallottam, hogy ha a sportot és a szórakoztatást összehozzuk, abból lehet igazi brandet építeni" - mondta, majd úgy folytatta, természetesen tervezi, hogy visszatér a 2023-as világbajnokságra is. - "Már öt éve edzősködöm, várhatóan indul néhány versenyzőm Budapesten".

A női győztes a kajakos Kozák Danuta lett, aki szülés után visszatérve két aranyat és egy ezüstöt szerzett a belgrádi kontinensviadalon, majd triplázott a portugáliai világbajnokságon.

"Sportolóként nap mint nap azért edzek, hogy a versenyen a legjobbamat nyújtsam. A díjakkal máshogy van, általában nem nyerek, most azonban ennek nagyon örülök, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy megelőzte Hosszú Katinkát"

- fogalmazott.

Liu Shaolin Sándor és Kozák Danuta is először nyert.

Az edzők kategóriájában az olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyaváltót felkészítő Bánhidi Ákos és Csang Csing Lina kapta a legtöbb szavazatot. Előbbi egy kanadai magyar kollégáját idézte, aki azt mondta neki: nem jó, hanem szerencsés edző akar lenni.

"Én pedig az vagyok, mert olyan szenzációs versenyzőkkel dolgozhatok együtt, mint a férfi váltó tagjai. Szerencsés, mert olyan kollégáim vannak, mint az itt mellettem álló kolleganőm, de a csapatunk minden tagjának hálás vagyok a magas szintű munkáért."

Az év legjobbja a hagyományos csapatsportokban a női kézilabda Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO KC lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó végzett az élen a szavazáson.

"Négyen vagyunk a színpadon, de egy hatalmas csapat kellett ehhez a sikerhez. Nekem pedig sokat kellett várnom, hogy felnőjenek mellém a többiek"

- mondta Knoch Viktor.

Az év férfi labdarúgójának Gulácsi Pétert, az RB Leipzig és a magyar válogatott kapusát választották, az év női futballistája Jakabfi Zsanett, a Wolfsburg játékosa lett. Az év találatára a szurkolók szavazhattak, a legtöbben a ferencvárosi Sigér Dávid MTK-nak lőtt gólját látták a legszebbnek. A Magyar Labdarúgó Szövetség életműdíját az olimpiai és Eb-bronzérmes Rákosi Gyula kapta.

A Magyar Olimpiai Bizottság és az MSÚSZ életműdíját az 1979-ben világbajnoki aranyérmes férfi asztalitenisz-csapat tagjainak, Jónyer Istvánnak, Klampár Tibornak és Gergely Gábornak ítélték.

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az elismerés átadását úgy vezette fel, hogy méltánytalan, ha egy sportolónak a pályafutása zenitjén a sportága még nem olimpiai sportág, de most ezzel a díjjal is szeretnék elismerni a nagyszerű sportpályafutásokat.

"Bennünk volt még két-három világbajnoki cím, és nagyon sajnáljuk, hogy nem nyerhettünk olimpiai aranyat" - mondta Jónyer István.

A fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzők közül a kerekesszékes vívókat felkészítő Beliczay Sándor kapta az elismerést, az év fogyatékos csapata a női kerekesszékes vívóválogatott lett, a férfiaknál Gelencsér Róbert szervátültetett atléta, a nőknél Gyurkó Alexandra szervátültetett úszó volt a tavalyi év legjobbja.

A győztesek csavart elemeket tartalmazó, aranyozott részekkel díszített porcelánserleget kaptak. A díjátadó ceremóniákat elválasztó öt produkcióban csaknem háromszázan léptek színpadra.


KÖVESS MINKET:





„Tovább kell menni, akkor is, ha az embernek nincsen hozzá kedve” – Nagy Dávid keresztülgyalogolta az USA-t
Több mint 5000 kilométert talpalt, és közben azért akadtak hullámvölgyek. Az út alatt még adományt is gyűjtött egy gyermekkórháznak. A nem mindennapi túráról beszélgettünk.
Szegedi Éva, Fotó: Nagy Dávid - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

Nagy Dávid 2018-ban végiggyalogolt az Egyesült Államokon, és közben pénzt gyűjtött a Heim Pál Gyermekkórház Alapítványának. Egyszer a tornádó elől csak szerencsés véletlennek köszönhetően tudott elmenekülni, néhányszor megbetegedett útközben, és előfordult, hogy vízhiány akadályozta a túra teljesítésében. De végigcsinálta, amit maga elé célként kitűzött.

Júliusban akkor írtunk róla és váltottunk vele üzenetet, amikor túl volt már 2500 kilométeren.

Nagy Dávid szeret utazni, eddig már több mint 25 országban járt. 18 évesen fogta magát, Hollandiába költözött, majd később Kanadába - ott szerette meg a túrázást. 2016 decemberében hazajött. A blogjában azt írta, látott néhány olyan posztot, amelyben az szerepelt, hogy többen is keresztülsétáltak már az Egyesült Államokon, és volt, aki adományokat is gyűjtött a túrával.

„Egyszer csak jött egy sugallat: Dávid te leszel a következő, és az első magyar aki végigsétál ezen a kontinensen. Így jobban utánajártam a dolgoknak és elhatároztam, nekivágok! "

Nagy Dávid előzőleg tervezett egy útvonalat, ami több mint 80 kisvárost érintett, és egy sor nagyobb várost. Május 13-án indult és október 13-án ért be, kerek 5 hónap alatt tett meg gyalogszerrel majdnem 5000 kilométert.

Amikor azt kérdezem tőle, mi volt a legnehezebb, azt feleli:

„AZ EGÉSZ. Az egész túra nehéz volt.

Illetve minden viszonyítás kérdése. Nagy kő esett le a szívemről, amikor vége lett, de ha visszanézek rá, akkor utólag már nem látom nehéznek.

A legnehezebb az volt, hogy nap mint nap felkeljek, becsomagoljak, összepakoljak, és elinduljak. Na, az első 500 méter az nehéz volt, amikor elindul a láb, de aztán már megy magától. Voltak könnyebb és nehezebb szakaszok.”

Személyi edzővel készült fel, több mint másfél hónapig edzett. Emellett a Pilisbe járt túrázni és gyalogolni, a barátaival vagy a nővére barátjával. Előfordult, hogy 30 kilométert is megtett.

„Ha valaki ilyen túrába akar vágni, akkor azt javaslom, először legyen tisztában saját magával, ismerje meg előbb önmagát, és csak ezután vállalkozzon rá. Különben borzasztó nehéz lesz ott lenni a semmi közepén egyedül, önmagával, tanácstalanul. Bármilyen probléma jön ugyanis, meg kell oldani, ehhez pedig állandó lélekjelenlétre van szükség”

- mondja Dávid.

Nem is fizikai, inkább lelki igénybevétel volt számára ez a hosszú túra. Harminc kilométert, különösen, ha rendszeresen sportol valaki, simán le tud gyalogolni. Azonban lelkileg nagyon erősnek kell lenni.

„Voltak azért hullámvölgyeim. Volt, amikor sikeresen leküzdöttem, volt, amikor nehezebben. Egy ilyen hosszú túra titka az, hogy végig pozitívnak kell maradni. Fontos, hogy elengedjük magunkat. Fontos, hogy lelkileg megbirkózzunk a mindennapok nehézségeivel, és azzal minden nap új helyen ébredünk, mert ez tényleg nehéz.

Fel kell kelni, tovább kell menni, akkor is, ha az embernek nincsen hozzá kedve. Akadt olyan szakasza az útnak, amit egyáltalán nem élveztem, csak néztem a földet gyaloglás közben és mentem.

Saját magammal volt nehéz dolgom ilyenkor, hogy ne adjam fel. De a túra lelkileg megerősített. Például azzal, hogy jobban megismertem önmagamat.”

Nagy Dávid a túrát úgy tervezte meg, hogy pontról pontra haladt, és ameddig elért, ott keresett szálláshelyet vagy magyar közösséget magának. Kihasználta a couch surfing lehetőségeit, használta az Airbnb-t, a Booking.comot, sokszor sátrazott, máskor előre megbeszélt helyen aludt, vagy éppen hotelben vett ki szobát. Családoknál, barátoknál aludt.

Sokszor magyar házban volt elszállásolva, megismerte az Amerikában élő magyarokat, és ez számára elképesztően pozitív élmény volt. Beérkezésem utolsó napján az utolsó 10 kilométert magyarokkal tette meg Los Angelesben. "A Santa Monica Pierre mentünk le együtt, ahol Maria és Péter, Susie és családja egy emléklappal ajándékozott meg a 66-os út végét jelző táblánál - egyben az utamnak is a végét jelezte a tábla! Erről videó is készült."

„Útközben Amerikában rengetegen segítettek. Előfordult, hogy éttermekbe bementem, és meghívtak ebédelni, amikor látták a sok holmit, a hátizsákot. Megkérdezték, mit csinálok, hová tartok. Rengeteg kint élő magyar fogadott be és támogatott utam közben. A legtöbb támogatást tőlük kaptam, folyamatosan nyomon követték, merre járok, hol tartok, és ha bármilyen probléma adódott volna útközben, bármikor ott tudtak volna lenni segíteni.”

A szállás

Amikor Dávid kinézte a következő várost a tervezett útvonal alapján, és elkezdte keresni a couch surfinget, ha arra nem válaszoltak neki, akkor jött a következő lépés: ellenőrizte, melyik a legolcsóbb szállás, és lefoglalta.

Ha nemzeti park közelében járt, odament, ott tudott sátorban aludni. Elmondta, hogy az Államokban azért nem úgy van, hogy bárhol leverhetjük a sátrat, mint itthon, hanem kemény szabályok vonatkoznak a sátrazókra, és már csak azért is érdemes betartani ezeket, mert a rendőrökkel és seriffekkel nem jó ujjat húzni.

Akad, ahol a sátorhelyért 50-60 dollárt kell kifizetni, míg egy szállás 30-40 dollárba kerül, emiatt észnél kell lenni, mikor mire költ az ember.

Többször is előfordult, hogy a sivatagban az út szélén aludt, és akkor már sátra sem volt – ezt hívják úgy, hogy cowboy camping.

„Váratlan akadályok persze adódtak, legfőképpen az időjárás és a vízhiány nehezítette az utamat” – meséli Dávid. „A vízutánpótlást gyakran mocsarakból oldottuk meg, víztisztító segítségével. Az is megtörtént, hogy lemerült az akkumulátor a telefonomban. Az időjárással párszor komolyan meggyűlt a bajom,

egyszer egy tornádóba is belefutottam. Mentem, mentem, majd egyszer csak lecsapott a vihar, és nem volt hová mennem, nem volt kiút. Az volt a szerencsém, hogy éppen arra jöttek autóval és felvettek, különben lehet, hogy most nem beszélgetnénk itt.

Nem is egyszer lettem beteg, többször volt torokgyulladásom, egyszer a bokám fordult ki, máskor belázasodtam. A torokgyulladás váratlanul ért, néhány napra le is gyengített. Bokaszalag-szakadásom viszont korábban már volt, így tudtam, hogyan kezeljem. A túrapartneremet majdnem megmarta egy mérges kígyó, így neki is kijutott életveszélyes élményből. Mivel gyakran aludtunk erdőben, ahol medve vagy puma jöhetett volna arra, az sem volt veszélytelen.”

Dávid beiktatott pihenőnapokat is ilyenkor lazított, relaxált. Akkor tudta kipihenni magam, amikor szállodában aludt. Tévét nézett, a neten kommunikált a külvilággal, ilyenkor próbált videót, fotót közzétenni. Ez volt számára a kikapcsolódás.

És mit evett útközben? Az útvonalat eleve úgy próbálta beállítani, hogy érintsen vele boltot vagy benzinkutat. Egy kis kocsin, kerekeken guruló kis ládaszerűségben húzta maga után a tartalékát és a felszerelését: a vizet, az élelmiszert, a gyógyszereket, a felszerelését – ezt a közösségi oldalon a követői Dave mobilnak nevezték el szavazás alapján.

A hegyekben már nem tudta magával vinni a Dave mobilt, ott hátizsákra váltott. Azon a vidéken az úgynevezett túraételeket fogyasztotta, különféle ízesítésű zacskós, magas proteintartalmú élelmiszereket, amelyeket vagy tűzön kell felmelegíteni, vagy pedig vízzel elkeverni. Az út során igyekezett minél több mogyorókrémet és mogyoróvajat enni, hiszen az sok energiát ad. De járt gyorsétteremben, pizzériában, Subwayben is. Ezek a leggyorsabbak, mivel az ember csak bemegy, bekapja az ételt, és már megy is tovább. Ettem müzlit, energiaszeletet, energiazselét, energiacukrot.

A 275 ezer forint gyűlt össze a Heim Pál Gyermekkórház számára az út során, 2018. december 24-én utalta át nekik Dávid az összeget. És ezúton is köszöni mindenkinek, aki támogatta az úton, aki adományt küldött a kórház részére.

Lelkileg rengeteget fejlődött, megismert rengeteg embert, akik a későbbiekben a barátai maradtak, és akikkel most is tartja a kapcsolatot.

„Amikor a Rocky Mountainben, Coloradóban, 3500 méteres magasságban már mínusz 2, mínusz 3 fok volt, nappal pedig harminc, éjszakánként remegtem, enyhe hipotermiát is kaptam, emiatt meg is szakítottam a túrát. Visszastoppoltam Denverbe és ottani magyaroknál pihentem. A hipotermia nem játék, az ember életébe is kerülhet.

Az út viszont gyönyörű volt. Nem tudnék egyetlen tájat vagy vidéket kiemelni, annyi szépséget láttam. Csodálatosak voltak a hegyek, a völgyek, az utak, a fák – képtelenség lenne egy-egy pillanatot kiemelni, az egész így volt kerek, ahogyan átéltem. Pennsylvaniában a sok fa; gyönyörű volt a kopár és sziklás sivatag; Coloradóban szépek voltak a váltakozó fafajtákból álló erdők.

Vannak új terveim is, bár nem kifejezetten gyaloglással kapcsolatosak. Szeretnék eljutni Tibetbe. Illetve szeretnék jelentkezni 2019 telén a sarkvidéki szánhúzó versenyre. Remélem engem választanak, és elindulhatok.”


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x