hirdetés
Az én-idő nem csak a szülőknek jár, de a gyerekeknek is
Egyre többen ismerik fel, ismerjük fel az önmagukra/önmagunkra fordított idő jelentőségét. De vajon szülőként megadjuk-e ezt az időt a gyerekeinknek is? Vagy nekik csak a hajsza marad?
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2019. április 28.


hirdetés

A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Na ne már! Már megint? Már megint az én-időről lesz szó?! Nem uncsi még egy kicsit?! NEM.

Addig biztosan nem, amíg egy-egy ilyen cikk megjelenése után több napon át naponta két-három levelet kapok, amelyben édesanyák, nők arról írnak, hogy ez nekik nem megy, nem tudják megcsinálni, mert bűntudatuk van a saját magukra fordított idő miatt, miközben érzik, hogy a hiányára akár rámehet a kapcsolatuk, az egészségük, a családjuk. De nincs rá lehetőségük, idejük, erejük, pénzük.

Szóval addig, amíg így áll a helyzet, addig egyszerűen nem lehet elégszer írni róla. De nem csak ezért. Mert vannak itt még valakik, akikről kevés szó esik ebben az összefüggésben. Én most értük és miattuk emelem fel a szavamat.

De előtte hadd meséljek egy kicsit. Csak ahogy szoktam.

Az elmúlt hetekben volt időm gondolkozni. Sokat gondolkozni. Ránézni az életemre és eldönteni: sokkal tudatosabban szeretném élni a mindennapjaimat. Nem akarok végigszáguldani az életemen, élvezni szeretném, hogy vagyok, hogy létezem.

Szeretném szeretni és megbecsülni önmagamat úgy, hogy közben beteljesítem az önként vállalt és a társadalom által rám ruházott szerepeimet a legjobb tudásom szerint, de mindvégig figyelve önmagamra és testem-lelkem jelzéseire, hogy mielőtt a túlterheltségi mutató a piros tartományba tévedne, behúzzam a féket még pont időben és képes legyek segítséget hívni, ha valamiből túl sok, vagy éppenséggel elnapolni valamit, ha nem fér bele az időmbe, keresztülnézni és a fotelben hagyni magasodni még 2-3 órát vagy akár 2-3 napot a vasalnivalót stb.

Röviden: tudatos fékezés, lassítás, pihenés. Mindannyiunk (i.e.: önmagam, szeretteim, családom, barátaim) érdekében. Mert a stressz, a mértéktelen, folyamatos hajtás árt. Kilépők nélkül egészen biztosan. Én már csak tudom.

Felismerés, cselekvés, vállveregetés. Minden szuper. Így kell ezt csinálni. Nincs bűntudat, nincs önzés, felelősség van. Magamért és magamon keresztül másokért. Pöpec vagyok.

És akkor durr! Berobban az élet. Egy emlék formájában. Egy mindennapos emlék formájában. Pofátlanul berobban. És az arcomba tolja magát, hogy végre tényleg felébredjek és lássak. Egészben az életet. Hogy az én-fókusz, az én-idő mégiscsak önzés. Ha úgy csinálom, ahogy eddig. Pedig már tényleg azt hittem, hogy pöpec vagyok. Na, ennyit magamról.

Délután két óra. Csörög a kulcs a zárban. Táska a sarokba nagy hanghatás kíséretében, Középső meg a kanapéra.

– Mi volt a suliban?

– Mi volt az ebéd?

– Moss kezet!

– Kezdj el tanulni!

– Siess, mert nem leszel kész edzésig!

– Hagyjál mááááár!

– Mi ez a hangnem? Csak neked akarok jót.

Két perc és már áll a bál. Én kiabálok, ő ellenáll. Már ő is kiabál.

Duzzogás, puffogás, értetlenkedés. Pedig csak a javát akarom, hogy mindennel kész legyen, hogy estére ne maradjon semmi. És tessék! Még neki áll feljebb.

Újabb két perc múlva az egész jelenet megismétlődik. Csak most Nagyfiúval. Aztán Nagylánnyal. És nem sokkal később Négyessel meg Legkisebbel. Csak náluk a tanulás kör kimarad. Mert még ovisok. És ezáltal egy kicsit szerencsésebbek, mint a többiek.

És jön az első kórházi etap. Nekem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
6 nő mondta el, miért nincs bűntudata amiatt, mert megcsalta a párját
Akad köztük olyan, aki előre tudta, hogy rossz lesz a házassága, de volt, akinek pont ez mentette meg a kapcsolatát.
Kép: Pixabay - szmo.hu
2019. április 28.



A Men's Health megcsalásról szóló összeállításából kiderül: minden nőnek saját, személyes oka van a megcsalásra, amit nem mindig bánnak meg.

Íme hat nő magyarázata arra, miért léptek félre.

„24 éves koromban házasodtam meg egy olyan személlyel, akit nem szerettem, de bevállaltam, mert mindenki nyomást gyakorolt ​​rám, hogy végre házasodjak meg. A családom azt mondta, hogy a karrier helyett inkább a házasságra kell összpontosítanom, és a barátaim szinte mind házasok voltak. A házasságunk teljesen hamvába holt volt, de próbáltunk összetartani, miközben azt sem tudtuk, hogyan kellene jól csinálni. Három év múlva találkoztam valakivel a munkahelyemen és volt egy afférunk. A férjem megtudta, és ez volt a katalizátor, amely segített nekünk abban, hogy mindketten folytassuk életünket egymás nélkül.” — Sherry D., (34)

"Nem sajnálom a megcsalást, mert nem szerettem az embert, akivel félreléptem.

Egy fickóval aludtam, akivel egy éjszaka találkoztam egy Miami-i klubban, amikor barátnőm születésnapját ünnepeltük. Az én szememben ez nem volt nagy dolog, mert nem volt érzelmi kapcsolat. Csak szex volt. Négy éve házas vagyok, és igazán szeretem a férjemet. Nem tervezem, hogy elmondjam neki, mert nem akarom tönkretenni a házasságunkat egy olyan személy miatt, aki egyáltalán nem érdekel." - Raquel D., (31)

"Mindent visszaad az élet. Rájöttem, hogy a férjem megcsal a szomszéddal, így visszaadtam én is. Meg akartam bántani, ahogy ő engem. Amikor a férjem belépett és meglátott, megdöbbent. Láttam sírni, de jól éreztem magam, hogy visszakapta a fájdalmat, amit okozott. Nyilvánvaló volt, hogy végül válás lesz a vége, de nekem ez is megfelelt.” - Luciana F., (41)

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Biszexuális nők mondták el, mi a különbség a női és férfi szeretők között
Számos hozzászóló szerint könnyebben lehet intim kapcsolatba lépni a nőkkel, mint a férfiakkal, a nőkkel jobban élvezik a szexet, mint a férfiakkal, mert tartalmasabbnak tartják.
Kép: Pixabay - szmo.hu
2019. április 29.



Biszexuális nők osztották meg tapasztalataikat a férfiak és a nők szerelméről egy egy Reddit-beszélgetésfolyamban - szúrta ki a Mens's Health. A testek fizikai különbségein túl is akadtak eltérések, például, hogy a nők „lágyabbak” szerelmi viszonyaik során.

„Ez lehet, hogy csak személyes tapasztalat, és nem a biszexuális nőkre általánosan alkalmazandó szabály, de én kevésbé érzem nyomás alatt magam a kapcsolat első napjaiban a nőkkel, ami a testemet illeti. Van egy elvárás a nőkkel szemben manapság azzal kapcsolatban, hogy mindig jól nézzenek ki és folyamatosan ápoltak legyek. Több férfival találkoztam, aki nem igazán tudja, milyen irreálisak néha ezek az elvárások, és mennyire lehetetlen minden pillanatban tökéletesnek lenni. Másrészt a nők azonnal megértik, mert ugyanebben a helyzetben vannak, így velük nem érzem olyan kényelmetlenül magam."

Az egyik nő azt mondja, más kritériumoknak kell megfelelnie akkor ha a nők, és megint másoknak akkor, ha a férfiak számára akar vonzó lenni.

"Valahogy megértőbb vagyok a nők külső tökéletlenségeivel szemben, sőt, tetszenek is.

A férfitest akkor szexi, ha úgy néz ki, mint a reklámokban, de a nőknél nem keresem a tökéletességet és tetszik, ha valaki különbözik" - írta egy felhasználó.

Számos hozzászóló azt mondta, hogy könnyebben lehet intim kapcsolatba lépni a nőkkel, mint a férfiakkal. Azt is megállapították, hogy a nőkkel jobban élvezik a szexet, mint a férfiakkal, mert tartalmasabbnak tartják.

Ami a szexet illeti, sok nőnek szüksége van egy kis játékra, miközben együtt van a partnerével:

„Egy idő után elkezdett zavarni, hogy a férfiak azt gondolják, hogy az ő orgazmusukkal ér véget a szex. A nőknek sokkal több eszköze van a hálószobában, és nagyobb a hangsúly az előjátékon is"

- emelte ki.

A férfiak flörtje sokkal egyértelműbb. "Úgy vélem, hogy a nőknél nehezebb megállapítani, hogy flörtölnek, vagy csak haverkodnak. Ez egy randi, vagy csak eljöttünk valahova? Flörtölsz velem, vagy csak kedves vagy? A nőknél néha nagyon nehéz eldönteni" - árulta el az egyik felhasználó.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Novák Hunor is megszólalt Charlize Theronról, aki a kisfiát kislányként neveli
'Fontos a tolerancia, de sajnos a nyugati világban már már elmebeteg módon estek át a ló túlsó oldalára' - írja a Facebook-oldalán. Kapott kommenteket is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. április 29.



"Napi abszurd. Három évesen..." először ezekkel a szavakkal reagált a Facebook-oldalán Dr. Novák Hunor gyermekorvos arra a hírre, hogy három éves kora óta lányként neveli a kisfiát Charlize Theron, mert a gyermek azt mondta neki, hogy ő nem fiú.

Mint azt mi is megírtuk, a 43 éves színésznő két örökbefogadott gyereket nevel, a most 7 éves Jacksont és a 3 éves esztendős Augustot. A két kisgyerekről eddig keveset lehetett tudni, ám Charlize Theron nemrég megtörte a csendet.

A Daily Mailnek azt mondta, hogy idősebb, 7 éves gyermeke hogy Jackson, aki egyébként fiúnak született,

3 éves korában állt elé azzal hogy: "Én nem vagyok fiú." A színésznő azt mondta, nem érzi úgy, hogy ebben neki anyaként állást kell foglalnia.

"Szülőként csak az a dolgom, hogy szeressem és inspiráljam őket, és segítsem őket abban, hogy megtalálják a helyüket a világban. Hogy ők hogyan definiálják magukat, az az ő döntésük. Tehát két gyönyörű kislány édesanyja vagyok."

Dr. Novák Hunor a hírre reagálva egy bővebb Facebook-bejegyzésben is kifejtette, mit gondol erről.

"Két fontos komment olvasóimtól..." - írta a bejegyzésben. "Mi lett volna, ha őket is fiúkent kezdik felnevelni? Fontos a tolerancia, de sajnos a nyugati világban már már elmebeteg módon estek át a ló túlsó oldalára, és a politikai korrektség a józan észt is képes felülírni".

Az egyik olvasói komment így szól: "Nővérem kizárólag fiús játékokkal játszott, haja is rövid, pici kora óta focizik, fiús volt a ruházata is, most is inkább az, de szerencsére senkinek sem jutott eszébe, hogy fiút neveljen belőle, nő és anya, aki elégedett is ezzel"

A másikban ez áll: "Emlékszem, hogy nekem is volt kicsiként egy olyan kérésem szüleim felé, hogy hívjanak mostantól Gergőnek. Fiú akartam lenni, mert az öcsémmel játszottam mindig. Nem azért, mert a lányokhoz vonzódtam. (Azt se tudtam, mi az...) Persze nem szólítottak Gergőnek, és továbbra is kislányként kezeltek.

Heteroszexuális vagyok, sosem volt bennem kérdés, jót mosolygok, ha eszembe jut a gyermekkor."

A gyermekorvos bejegyzésére sokan reagáltak hozzászólásaikban. Volt, aki egyetértett az abban írtakkal és az orvossal: "Őrület... itt pusztán arról van szó, hogy sok ember a ló másik oldalára esik...

3 évesen a gyerek az, ami lenni akar, jól van ez így, hiszen a szerepjáték szükséges... De hogy akkor mostantól ellenkező neműnek neveljük, és ezt ország világnak közzétesszük, az röhej... ez a gyerek most bajban van a saját szülei miatt."

Akadnak azonban többen is, akik nem értenek egyet sem Novák Hunorral, sem az általa közzétett kommentekkel.

"Valahogy el kéne magyarázni Dr. Novák Hunornak, hogy a transzneműség nem azonos a homoszexualitással, még csak össze sem függ vele, és baromi káros, ha egy megmondóorvos, aki az evidence based tájékoztatás mellett tette le a garast, tájékozatlanul marhaságokat terjeszt az ügyben.

Egy transz nő, ha leszbikus*, az Nováknál pont, hogy heterot jelent, bár nem hinném, hogy ő ezt átlátná. Csak lő, ahol épp zörgést hall a bokrok között, hogy kit vagy mit talál el, nos, arról nem sokat tud, szemmel láthatóan. Szóval doktorúr, vegyük át az alapokat: nemi identitás nemegyenlő szexuális orientáció.

*Születésekor fiúként regisztrált, azonban önmagát nőként identifikáló személy, aki ha a férfiakhoz vonzódik, hetero-, ha a nőkhöz, akkor homoszexuális, amint bármelyik (születésekor is lányként regisztrált) nő." - írja a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon az oldal alapítója, Mérő Vera.

Egy olvasója pedig azt írta kommentben: "Szomorú, hogy orvosként ilyen szűk látókörű és amiről gőze sincs, hogy mi az, azt inkább kigúnyolja és túlzott toleranciának nevezi.

A transzszexualitás, transzneműség nagyon is létező dolog és nem divat idiótaság.

Olyan ez, mint például az autizmus, vagy Down-szindróma. Így születik az ember, és nem tehet róla, nem tud változtatni rajta. Rengeteg vizsgálaton átesnek a transzneműek, mire megkapják a végleges diagnózist. Egy gyermekgyógyász tudatlanul ne ossza az észt a nemi identitásról, szexuálpszichológiáról. Maradjon inkább a szamárköhögésnél, azt talán még érti, és tudja kezelni."

Te mit gondolsz erről?


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Elárulta a hosszú élet titkát a 105 évig élő japán doktor
Dr. Shigeaki Hinohara tanai saját bölcsességéből és tapasztalataiból származtak. Ő maga 1911-ben született és 105 évet élt meg.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. április 29.



Dr. Shigeaki Hinohara Japán egyik legismertebb, illetve legtöbb évet megélt orvosa volt, aki főként annak szentelte karrierjét, hogy a minőségi és hosszú élet titkait vizsgálja és megfejtse.

Az orvostudományt gazdagon segítő tanai saját bölcsességéből és tapasztalataiból származtak. Ő maga 1911-ben született és 105 évet élt meg - írja a BusinessInsider.

Az, hogy anyaországában a világon a legmagasabbak közé tartozik a születéskor várható élettartam, jórészt az ő egészségügyi reformjaihoz köthető - például, hogy az ötvenes években bevezette az éves szűrővizsgálati rendszert.

A japán Times újságírónőjével, Judit Kawaguchival készített interjújában számtalan alapkövet és iránymutatást lefektetett az egészséges és hosszú élettel kapcsolatban, melyek közül az egyik legmeglepőbb a nyugdíjba vonulás témáját feszegeti.

Hiába hinnénk, hogy a stressz és számtalan faktor okán kedvezőbb a korai "visszavonulás" a munka világából, a doktor nem ezen a véleményen volt.

Dr. Shigeaki Hinohara azt tanácsolta, hogy lehetőség szerint ne menjünk nyugdíjba - ha pedig muszáj, akkor mindenképp jóval 65 éves korunk után.

Az említett interjúban azt is elmagyarázza, hogy miért.

Japánban a nyugdíjkorhatárt 65 évre állították, míg az átlagosan várható élettartam a döntés meghozatalánál 68 év volt.

Mostanra azonban ez a szám szerencsés növekedésnek indult: 2015-ben például majdnem 84 évre saccolták egy átlagos japán ember élettartamát.

Ez pedig szerinte azt jelenti, hogy a nyugdíjazás is későbbre tolódhat. Természetesen mindez akkor igaz, ha az ember szereti az adott munkát.

Így akár életünk végéig is dolgozhatunk, alkothatunk, ha valóban örömünket leljük benne - akárcsak ő. Ez pedig nem csak az elménket tartja frissebben, de az időskori depressziótól is megóvhat minket.

A doktor 2017. július 18-án hunyt el, ám a The New York Times szerint további 5 évre voltak bejegyzett páciensek a naptárában és naponta 18 órát dolgozott.

"Abban hitt, hogy az élet mozgatórugója a közreműködés, így benne is megvolt ez a hihetetlen állandó késztetés, hogy segítse az embereket, naponta korán felkeljen, hogy valami csodálatosat vihessen végre a társadalomért. Ez volt az, ami motiválta és életben tartotta"

- idézte fel az újságírónő, aki maga is mentorának tartotta az orvost. Szerinte a doktor aznapra, másnapra és a következő öt évre is tervezett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x