hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
"Az én hazám soha nem támogatta így a gyerekeimet, mint ahogy egy idegen ország"
Könnyeivel küzdve mesélt az RTL Klub új műsorában Angéla, aki nemrég elvesztette egyik fiát és férjét is. Most pedig másik két fiával úgy döntött, Németországba költöznek.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Murinai Angélának három fia volt, férje évekig Németországban dolgozott, amíg ő Lajosmizsén nevelte a gyerekeket. Angélának rengeteg terve volt, ő is szeretett volna külföldre menni és ott munkát vállalni. Ám az élet többször is máshogy tervezett, mint azt ő szerette volna. Történetét az RTL Klub Isten veled Magyarország című műsorában mutatták be.

Amikor az asszony férje hazajött Németországból, mondván belefáradt az ingázással teli életbe, Angéla úgy döntött most ő szeretné bontogatni a szárnyait és egyik barátnőjével Angliába szerettek volna menni ápolónőnek.

Aztán 2016-ban Angéla elvesztette idősebb fiát egy máltai nyaralás során. Két fia úszni indult a tengeren, de csak egyikük tért vissza. Az idősebbik fiú holttestét napokkal később találták meg. Ott temették el, Máltán. Az asszony most azt mondja, ma már nem biztos, hogy így döntene, de akkor ez tűnt humánusabbnak. Azóta a fia tetoválását is magára varratta, később pedig már nem Angliában, hanem Máltán, közel legidősebb fiához, kezdett önálló életet.

"Bekerültem egy gyárba, ott megcsináltam a tanfolyamot és megkaptam az első nagyon cool fizetésemet, kibéreltem egy gyönyörű lakást, megvettem a fiaimnak a repülőjegyet, hogy akkor az új szép lakásomban fogadom őket októberben. Aztán a férjem elkezdte küldeni ki a leleteit. Ez, mint egy ködös álom, úgy van előttem, mintha egy filmet néztem volna. Ez egy téboly volt"

- emlékezik vissza Angéla.

A diagnózis alapján a férfiról kiderült, rákos. Felesége úgy érezte, nincs választása, ápolnia kell férjét az utolsó hónapjaiban. Angéla ezután felmondott a munkahelyén és hazajött. Nyolc hónap után, Angéla férje júniusban elhunyt.

A férfi halála után Angéla úgy döntött, hogy nem akar tovább Magyarországon maradni. Máltára már nem akart visszamenni, két gyerekkel ez már nem lett volna olyan egyszerű. Ekkor jött a képbe Németország és egy ismerős család, akik folyamatosan segítették őket. Az ottani pár női tagja Angéla férjével dolgozott korábban. A két család kapcsolata akkor fonódott szorosabbra, amikor kiderült a férfi betegsége.

Ők segítenek most is Angélának a kiköltözésben. Átmenetileg náluk fognak lakni, addig, amíg nem tudnak egy saját lakást venni. Angéla barátnője már akkor körbejárta a különböző intézményeket, amikor még csak tervben volt a költözés. Az asszony meghatódott, amikor megtudta, milyen segítséggel és odafigyeléssel várják majd őket Németországban.

"Amikor elmondta a barátnőm, aki bement ott a helyi kisváros akármilyen hivatalába, középiskolába és mesélt arról, hogy mi megyünk és van itt két kamasz gyerek és mi az, ami kell, mire számíthatunk, ami összegeket ott mondtak, meg, ahogy beszéltek róluk látatlanba, hogy hogyan kívánják ők támogatni a beilleszkedésünket, én sírtam. Az én hazám soha így nem becsülte a gyerekeimet, mint ahogy egy idegen ország."

- számolt be könnyes szemmel Angéla.

Angéla tanárként dolgozott, miután hazaköltözött Máltáról. Az RTL Klub elkísérte az utolsó tanítási napjára is, ahol a gyerekek bár kíváncsiak voltak, Angéla szerint már nem újdonság számukra, ha valaki külföldre megy. Hiszen sokak családjában, ismerősei között már élnek külföldön.

Október 16. az indulás napja. A műsorban végigkövethetjük, ezt a napot is. Angéla két nagy fiával együtt csomagol, folyamatosan telik meg az autó. Az asszony hónapok óta szervezte az indulást, amit már kétszer elhalasztottak, mert közbejött valami.

Most egy 15 órás út vár rájuk, autóval mennek Prágán keresztül a Holland határhoz közeli német kisvárosba Frisoytheba, ahol az ismerős család már várja őket. A házat nem adják el Magyarországon, az alsó szinten lakó bérlő fog vigyázni rá.

Angéla azt mondja az indulás előtt, nem fél, ettől nem lehet rosszabb.

Amikor megérkeznek körbejárják a várost, a fiúknak is nagyon tetszik az új otthonuk, pedig sokat vívódtak és "harcoltak" anyjukkal a költözés miatt. Az asszony egyelőre Németországban tervez tovább, mint mondja, az is lehet, hogy ez is csak egy ugródeszka lesz.

Egy-két hétig lesz hol aludniuk, abban bízik, hamarosan munkát is talál majd és akkor saját lakásuk is lehet. Ehhez már segítséget is kaptak a családtól, aki átmenetileg befogadta őket. Egy ideje már elkezdtek nekik használt bútorokat gyűjteni, hogy könnyebb legyen az elindulás. A fiúknak pedig már csak a németet kell jól megtanulniuk.

Angéla fia, Ákos a riport végén azt mondja, korábban nem is gondolt arra, hogy külföldön fog élni. Otthon mentőtiszt szeretett volna lenni, de itt is valami hasonló pályán szeretne elhelyezkedni, életeket szeretne menteni.


KÖVESS MINKET:





Ezért nem hiszik el a rajongók, hogy Michael Jackson bűnös lenne
A rajongás természetéről gondolkodtunk, akárcsak a The Washington Post újságírója.
Szajki-Vörös Adél, forrás: The Washington Post, fotók: Twitter, YouTube - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Michael Jackson ártatlan, Michael Jackson bűnös - a rajongók, a Jackson ártalanságában hívők és a Neverland elhagyása főszereplőinek hitelt adók csaptak össze és fordulnak egymás ellen több hete világszerte. A jelenség kicsit a mindenkori választásokhoz hasonlítható: nincs köztes döntés, nincs kompromisszum, Jackson vagy pedofil volt, vagy nem. Ráadásul a párhuzam a jelenség döntési mechanizmusában is megmutatkozik, hiszen az átlagszavazó nem mélységeiben tájékozódva, információval gazdagon felvértezve húzza be az x-et, hanem sokszor érzelmi alapon. Ez természetes működés: emberek vagyunk, érzelmekkel, és emberekre szavazunk (akik nem mellesleg a jövőnkért dolgoznak. Vagy nem. Mindenesetre sokan közülük sikerrel az érzelmeinkre próbálnak hatni). Ugyanígy komoly érzelmekkel viszonyulunk egy sztárhoz, sőt, ebben az esetben a legnagyobb világsztárhoz, aki valaha létezett. Nem tudunk nem így viszonyulni hozzá, hiszen a művészete is erről szólt: érzelmekről énekelt és érzelmeket váltott ki. Emellett ellentmondásos figura volt egész életében, s ugyanilyen ellentmondásos ez a helyzet is, ami most kialakult a Neverland-dokumentumfilm bemutatásának utóéletében.

?????? ?????? on Twitter

Can I get an 'Amen' up in here?! #MJInnocent

A Washington Post a minap a rajongói tagadás jelenségével foglalkozott, azaz pontosabban azzal a jelenséggel, ami igazából magától értetődő: hogy Jackson rajongói tűzön-vízen keresztül kiállnak halott bálványuk mellett. Ha már a bálványimádás analógiánál tartunk, könnyen eszünkbe juthat a rajongókat elvakító bálvány. Talán ebben az esetben sem képesek meglátni bizonyos dolgokat a fényétől? A divergens gondolkodás nem a nagy többség jellemzője, talán ezért is logikus ez a reakció is: egy "szenttől" nem fogadható el, hogy noha a művészetében tiszta dolgokat alkotott, de otthon, a négy fal között talán valami mocskosat is művelt. Pedig Jimmy Safechuck és Wade Robson is ezt állítják a dokumentumfilmben: hogy Jacksonnak volt egy jó oldala is, és igenis, sokat adott a világnak.

Ráadásul állítólag Jackson maga is bántalmazás áldozata volt - ám a rajongók szerint ő itt áldozat, nem elkövető. Pedig a pszichológiai törvényszerűségek szerint bizony az áldozatból - esetünkben: gyermekkori bántalmazottból - gyakran válik elkövető... Ami nem kérdőjelezi meg az áldozati létét és a saját tragédiáját. Mert a magam részéről ebben az ügyben egyetlen dologgal kapcsolatban vagyok biztos - mással hogy is lehetnék? - : hogy Michael Jackson egy nagyon boldogtalan, tragikus figura volt. "Imádom a színpadot. Ott tudnék aludni a színpadon - mondta egy, a pályája csúcsán készült interjúban. - Mindig elszomorodom, amikor vége egy koncertnek." Az idézet magáért beszél: a művész csak az önfeledt flow-állapotban tudta megtapasztalni az örömet. Egy másik, a nyolcvanas évek elején készült interjúban Jackson arról beszélt, hogy "mostanában" kezd el ismerkedni a barátsággal. Mert addig nem voltak barátai. És bevallja, hogy az élet valódi dolgai nagyrészt - húszas éveiben járt - még mindig idegenek a számára. Hát mi ez, ha nem tragédia? De térjünk vissza a Washington Post cikkéhez.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Nem tudnak mit tenni a kórházak, ha a beteg nem fogadja el az ellátást
Mit tehet a kórház, ha a beteg súlyos fejsérüléssel távozik? A válasz korántsem egyértelmű: a jogszabályok szerint nincs joga megkérni a rendőrséget, hogy keresse meg és vitesse vissza az intézménybe.
Mizsur András cikke az Abcúgon - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Az ehhez hasonló esetek mindennaposak a traumatológiákon, ilyenkor az orvosok megpróbálják meggyőzni a beteget, hogy maradjon bent a kórházban, de a gyakorlatban erre ritkán jut idejük. Tavaly holtan találták meg azt a férfit, aki néhány nappal korábban távozott a Merényi Gusztáv Kórházból. Az ügyben indított ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy nincs megfelelően szabályozva, mikor mondhatják ki egy betegről, hogy egészségügyi állapota miatt nem tud dönteni saját ellátásról.

Tavaly márciusban egy férfi részegen megszédült és beverte a fejét. A mentők koponyasérülésekkel szállították be a Merényi Gusztáv Kórházba, ahonnan másnap reggel távozott. Mivel a betegnek koponyaűri vérzése volt, ami több napos megfigyelést igényelt volna, a kórház értesítette a rendőrséget az eltűnésről, és kérte a férfi visszaszállítását. A kezelőorvos elmondása szerint a betegnek elvonási tünetei voltak, de nem minősítette egyértelműen ön- és közveszélyesnek. A rendőrség megkezdte a férfi keresését, de nem adott ki körözést.

Végül néhány nappal később holtan találták rá Bicskén.

Első olvasatra egyértelműnek tűnik az ügy: figyelembe véve a beteg sérülésének súlyosságát és az elvonási tüneteket, gondolhatnánk, hogy a kórház helyesen járt el, amikor értesítette a rendőrséget. Ezzel szemben az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kórháznak nem volt joga erre, sőt, a jogszabályok szerint semmit sem kellett volna tennie. 2014-ben ugyanis kikerült az egészségügyi törvényből, hogy a kórház értesítheti a rendőrséget, ha a beteg bejelentés nélkül hagyta el az intézményt és állapota ezt indokolja. „Az viszont előtte sem volt benne a törvényben, hogy fel lehet kérni a rendőrséget, hogy hozza vissza a beteget, márpedig a kórház ezt tette, egyértelműen jogellenesen. Ha ilyet meg lehetne tenni, az nagyon súlyos szabadságjog-korlátozás lenne” – magyarázta Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. Az egészségügyi törvény szerint a kórházak kizárólag fertőző betegségekkel összefüggő esetekben (például járványügyi vizsgálat, járványügyi megfigyelés) kezdeményezhetik valakinek az előállítását, ez esetben viszont nem erről volt szó.

Ha kapott volna gyógyszert, talán bent marad

Betegjogi szakértők egyetértettek abban, hogy nehéz jó gyakorlati megoldást találni arra, hogy cselekvőképtelen betegeket ne hagyják el a kórházat – példaként a karszalagot említették, ami részben megkönnyítheti a személyzet dolgát. De az egyértelmű, hogy nem lehet őket lekötözni vagy lenyugtatózni csak azért, hogy bent maradjanak. Felvetődik a kérdés, feladata-e az államnak, hogy megvédje az ember életét, akár akarata ellenére is? Asbóth Márton szerint a válasz egyértelműen nem, mert ez túlzott beavatkozás lenne az ember magánszférájába.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Külföldre vágynak a szomolyai fiatalok
Saját készítésű videóban mondják el a Borsod megyei faluban élő roma fiatalok, hogyan képzelik el az életüket tíz év múlva: külföldön dolgoznak, családjuk van és sokat keresnek.
Mizsur András írása, Abcúg - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

A nyolc perces kisfilmből az is kiderül, mennyire kiszolgáltatottnak érzik magukat a magyarországi jelenben. A videó elkészítésében a Parforum Részvételi Kutató Műhely segítette a gyerekeket, korábbi projektjükben helyi roma nők beszéltek arról, milyen tapasztalatuk van az egészségügyről.

A Parforum Részvételi Kutató Műhely projektjében 14-18 éves roma fiatalok vettek részt a Borsod megyei Szomolyáról. Az volt a cél, hogy a részvételi művészet módszereivel dolgozzanak fel egy témát, ennek végeredménye lett a nyolc perces kisfilm. A téma tehát – a fiatalok jövőképe – adott volt, az viszont teljes mértékben rájuk volt bízva, hogyan valósítják meg ezt, mondta Horváth Kata társadalomkutató, a British Council támogatásával megvalósuló projekt vezetője. A videókészítés előtt szociodrámás foglalkozásokat is tartottak nekik, ezek során derült ki, hogy már fiatalon mennyire foglalkoztatja őket a kiszolgáltatottság érzése.

Egy korábbi projekt miatt esett a szervezők választása a borsodi falura: akkor szomolyai roma nők készítettek színházi előadást arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az egészségügyről. (Erről az Abcúg korában ebben a cikkében írt.) Így kerültek kapcsolatba a Szomaro nevű helyi roma szervezettel, most is ők segítettek résztvevőket toborozni a videós elkészítéséhez. Máshol más témával és korosztállyal indítottak hasonló projektet; Lucfalván meseíráson keresztül dolgozták fel a gyerekekkel, hogy mit jelent számukra a félelem és a bátorság, míg Nyíregyházán fiatal felnőttek az adósság témáját járták körbe.

Horváth Kata szerint annak ellenére, hogy csupán négy hétvégét ölelt fel a program, a fiataloknak mégis fontos tapasztalat lehetett, hogy közösen értékes dolgot tudnak létrehozni. Másrészt sokat tanulhattak a videókészítésről: hogyan néz ki egy forgatás, hogyan kell megvágni egy videót – ebben a Zöldpók Alapítvány stábja volt segítségükre.

Ha kíváncsi vagy a videóra is, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.


hirdetés


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x