hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Az első mérnöki diplomás magyar nő itthon és New Yorkban is maradandót alkotott
A 120 éve született Pécsi Eszter ikonikus magyar és amerikai épületek tervezésében vett részt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2018. július 25.


hirdetés

Kevesen tudják, hogy az első magyar mérnöknő készítette a margitszigeti fedett uszoda, a Budapest első vasszerkezetű magasházaként épült Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház, és több modern villa szerkezeti terveit.

És azt is, hogy miután az Egyesült Államokba emigrált, három díjat is besöpört a munkáiért. Sajnos nehezen indult élete később nehézségeket tartogatott számára.

Pécsi Eszter sokgyermekes szegény családba született 1898. március 8-án, Pollák Eszter néven. Végül mégis tanulhatott, 1915–1919 között a Berlin-Charlottenburg-i egyetem hallgatója volt, de amikor 1919-ben a Műegyetem megnyitotta kapuit a nők előtt is, hazatért, és itt szerezte meg a diplomáját 1920-ban.

Sternberg-Várnay Marianne építész, Máhrer Villma gépészmérnök és Simonyi-Hajós Irma mellett ő volt az egyike az első négy nőnek, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult.

1921. december 3-án kötött házasságot Fischer Józseffel – két fiuk született.

1920–1930 között Bp. egyik ismert mérnöki irodájában, a Guth és Gergelyben volt vezető mérnök, ekkor tervezte például Hajós Alfréd margitszigeti fedett uszodájának a csuklós vasbetoníveit, a bánhidai centrálé turbinaalapjait.

Pécsi Eszter 1930-tól 1944-ig férjével együtt a saját vállalkozását vezette. Úszó vasbetonlemezes és toronyalapozásokat, a szokásosnál magasabb acélvázszerkezeteket alkotott. A CIAM (Congres Internationaux d'Architecture Moderne) magyar csoportja csaknem minden tagjának ő volt a statikusa, Molnár Farkas és Fischer József épületeit is ő tervezte.

A baleseti a Fiumei úton - Budapest első vasszerkezetű magasháza

Férjének, Fischer Józsefnek ez volt az egyik leghíresebb munkája - a Baba utcai Járitz-villáról már korábban írtunk

A háború után az ostrom alatt bombatalálatban megsérült épületek felülvizsgálatát végezte, és a Nemzeti Színház sérült tetőzetének megerősítő munkáit is ő irányította. 1946-tól 1948-ig ismét önállóan dolgozott, majd az államosítást követően már állami tervezőirodák munkatársa volt.

A tervezőirodák átszervezésekor, 1949-ben lett a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájának munkatársa lett, ahol főmérnöki pozícióban is dolgozott.

1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották. Elhagyta az országot és Bécsben kezdett dolgozni. Ott ő tervezte az első belvárosi többemeletes parkolóházat a Neue Markt-on.

1958-ban New Yorkba költözött, ahol az egyik nagy statikai irodában helyezkedett el. Férje sajnos nem követhette.

Pécsi Eszter tervezte a New Yorki Hotel America épületének a város akkori legmagasabb, vasbetonvázas építményének a szerkesztését. Ez az épület ma a Sheraton Hotel. Különleges megoldását a kor legszebb statikai alkotásaként ismerték el. Ő készítette el a Columbia Egyetem két toronyházának statikai terveit is. Különleges alapozási módszert fejlesztett ki a Hudson folyó partján épülő toronyházakhoz, és háromszor is megkapta „Az év legjobb statikai terve” díjat New York városától.

Közben Pécsi Eszter férjének a sokadik kivándorlási kérelmét elfogadták, így 1964-ben végre kimehetett Amerikába. Ám nem sokáig örülhettek egymásnak. 1970-ben Pécsi Eszter agyvérzést kapott és lebénult. 1975-ben halt meg. Hamvait hazahozták, és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.


KÖVESS MINKET:




Polconszaró Györgynek gúnyolták a meg nem értett nemest, pedig sokat köszönhetünk neki
Ő az első pottyantós wc megalkotója. Elismerés helyett ragadványnevet kapott a magyar úr, aki sokat tett a higiéniai körülményeink javulásáért.
Kovács-Tóth Noémi írása, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Magától értetődő manapság, hogy ha ürítenünk kell, kimegyünk az illemhelyre, majd egy mozdulattal kulturáltan eltüntetjük a nyomainkat. Ugyanakkor mindössze másfél évszázada létezik egyáltalán ez a lehetőség, amit ennyire természetesnek veszünk. Mivel az élet szerves részéről van szó, nem meglepő, hogy már a Biblia is önsegítő kézikönyvként funkcionált a témában: „A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.”

Kiabálj, mielőtt kihajítod az ablakon!

Már a Krisztus előtti 3. században létezett ugyan vízvezeték Egyiptomban és Mezopotámiában, ahogyan a rómaiak is ismerték az öblítés fogalmát, a helyi nemeseknél pedig az aranybili volt divatban.

Vajon hányan fohászkodhattak nap mint nap Cloacinához, a szennyvízcsatorna római istennőjéhez?

Meglepő, hogy bár a 10. századi spanyol Granadában megépült a világ első vízöblítéses téglavécéje, valamiért az emberiség megrekedt a higiéniai fejlődésben, és egészen a 19. századig nem történt különösebb előrelépés.

A földbe ásott emésztőgödör és ágytál számított általánosnak, ezen felül a középkori városfalak résein, majd az ablakon való kihajítás dívott. A 16. században létezett egy párizsi rendelet, miszerint köteles mindenki kiabálni, mielőtt az utcára önti az edénykéje tartalmát. Megelőzve egy fontos kérdést, a vécépapír feltalálása előtt botra húzott szivacs töltötte be a tisztálkodási funkciót.

Az ürülék elföldelése több szempontból is jobb ötletnek bizonyult, mint csak úgy otthagyni az utcán. Ezt a szokást egyébként elősegítette az a 17. századi európai hiedelem is, miszerint a székletből démoni lényeket és rontásokat lehet megidézni. A trágyázott termőföld jótékony hatásairól pedig hamar meggyőződtek a földművelő népek. Az áttörés egy szomorú apropónak köszönhető, hiszen a 19. századi angol kolerajárvány után terjedt el végre a tartályos vécé (WC = water closet, azaz vízszekrény).

Zsigmond király oklevele is őrzi Polconszaró György nevét

Ami a hazai toalett-történelmet illeti, vándorló nomád őseink életmódjuknál fogva nem tudtak állandó árnyékszékeket létrehozni maguknak, ezért csak leütötték a kívánt időben és helyen a szúrófegyvereiket, és abba kapaszkodva hozták létre az instant budi-életérzést. Utána legfeljebb annyival javult az életminőség, hogy a magyarok a saját otthonaik végében tették ugyanezt, csak fixen kialakított helyszínen, és a dárdákat karókra cserélve.

Magyarországon az illemhely-kultúra első fontos mérföldköve egy magyar nemesnek, Polconszaró Györgynek köszönhető.

Mielőtt még az a vád érne, hogy milyen közönséges modorban szólok a kedves olvasókhoz, tisztáznám, hogy eme ragadványnevet tartalmazó oklevelet maga Zsigmond király adta ki 1429-ben. Az említett úr tanúként szerepel benne, mint „Georgius Polczonzaro dictus”, tehát Polconszarónak nevezett György. Úgyhogy ha az uralkodó megengedhette magának ezt a stílust, akkor magam is bátorkodom szót ejteni erről a Szatmár megyei nemes úrról, akinek egyébként a kevésbé frappáns Saralyáni a becsületes családneve.

Azért változott a köznyelvben Polconszaróra, mert csúfolódó kortársai nem tudták felmérni találmánya jelentőségét és praktikumát.

Történt ugyanis, hogy Györgynek – valószínűleg némi külföldi ihlet nyomán – eszébe jutott, hogy szolgáival megépítteti a saját pottyantós vécéjét, az országban elsőként. Felvilágosodott emberünk ezt a minimál budit tuningolta fel egy olyan technikai újítással, hogy egy ülőalkalmatosságot csináltatott a lyuk fölé, hogy kényelmesebbé tegye a szükségszerű rutint. Lényegében egy fadeszkáról volt szó, amelyet középen kör alakban kivágtak, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az ismerősei pedig ahelyett, hogy fellelkesültek volna az egyszerű, de nagyszerű ötlettől – amellyel megkönnyítették volna a saját dolgukat is –, inkább megmosolyogták az úri hóbortját, és kigúnyolták őt. A jobb sorsra érdemes, meg nem értett feltalálóról, Polconszaró Györgyről egy jobbágyi kötelességeket rögzítő iratban, az úgynevezett urbáriumban is megemlékeztek, ezért ismerhetjük ma is ezt a tanulságos történetet. Bizony, elsőnek lenni nem mindig hálás szerep… Emlékét szobor vagy utcanév ugyan nem őrzi, de az a sok falusi tanya hátsó kertje igen, ahol máig ugyanilyen módszerrel oldják meg a latrina-kérdést.


KÖVESS MINKET:




10 tévhit, amit az emberek a szexről gondoltak a történelem során
Minek a Viagra, ha ott a verébagy?
Buzzfeed, fotók: Giphy, Wikipedia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

A régiek sok mindent - bármiféle tudományosan bebizonyított felfedezésénél - évezredekkel korábban láttak - és persze van, amit nagyon nem. A Buzzfeed összeszedte ezeket a szex-szel kapcsolatos "tényeket".

1. Az erekciót a szelek okozzák.

Egy római doktor, Galen úgy tartotta, hogy a merevedést a péniszt felfújó szellentés okozza. Ennek következtében azt gondolták, minden felfújós étel afrodiziákum.

2. A nők lecsapolják a férfiak életerejét, ha menstruáció alatt szexelnek velük.

Végül is logikus, ilyenkor egy csomó vért veszítenek. Valahonnan vissza kell szerezniük...

3. Ha egy férfi tojást vágott a feleségéhez, ezzel kívánt neki könnyű gyermekszülést.

Ezt zsidók gyakorolták Marokkóban. Biztos azt gondolták, hogy a szó elszáll, a tojás megmarad.

4. Még akkor is pokolra kerülhetsz, ha házasan szexelsz.

A tizenkettedik században egy vélekedés szerint külön kínzóhely volt fenntartva a házaspárok számára, akik egyházi ünnepnapokon és vasárnap szeretkeztek.

5. A nemesség azt gondolta, hogy még a levegőben lévő szexualitás is beszennyezi őket

Jó sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a szex mocskos dolog. Amikor például a kongói főpap útnak indult, amíg egy adott városban tartózkodott, minden házaspárnak tiltott volt a szex.

6. Ha szexeltél és utána lovagoltál, egy csomó rossz dolog történhet veled.

A szent állatot, a lovat megülő, korábban paráználkodó utas ugyanis tisztátalan. Ezért a ló lehet, hogy elkésik, eltéved, sőt, még ki is lehelheti lelkét - gondolta a tizenkettedik századi ember.

7. Meg akarod tartani az urad? Tegyél egy kis menstruációs vért az ételébe!

Jamaicában a mai napig sok férfi elkerüli a piros ételeket, mint például a paradicsomos spagettit ezen félelem miatt.

8. A maszturbáló nők melle összemehet, gyermeke pedig fogyatékos lehet.

Egy, az 1800-as évek végén írott könyv figyelmeztet annak veszélyeire, hogy jobb, ha a nők nem játszadoznak a nemzőszerveikkel.

9. Sőt, a maszturbáló nőknél megnő az öngyilkosság veszélye is.

Ez ugyanabban a könyvben olvasható. Az író nyilvánvalóan nem volt nagy rajongója az önkielégítésnek.

10. Ha verébagyat eszel, jobb lesz a szexuális életed.

Aphrodité, a szerelem és a szex görög istennője állítólag szintén nagy híve volt az afrodiziákumnak.


KÖVESS MINKET:





Kiderült, hogy egy fiatal férfi volt a böszörményi boszorkány
Arccal lefelé, összekötözött testtel temették el az Árpád-korban élt férfit.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 11.


hirdetés

Egy fiatal, 25 év körüli férfi lehetett a különleges módon eltemetett hajdúböszörményi boszorkány. A csontok vizsgálata sem sérülést, sem betegséget nem mutatott ki.

A sírt Hajdúböszörményben, a Perczel Mór utcában találták meg, benne egy hasra fektetett, összekötözött testtel. A temetés módja alapján a régészek feltételezik, hogy ártónak, vagy boszorkánynak gondolták a kortársai. A különös temetési szokás oka az volt, hogy az élők így akarták biztosítani, hogy az eltemetett személy nem térhessen vissza és ne követhessen el újabb gonoszságokat.

A maradványok vizsgálata befejeződött, és Bálint Marianna régész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum munkatárs a 24.hu-nak elmondta, a

"böszörményi boszorkány" férfi volt, az Árpád-korban (XI. – XIII. század) élt és igen ifjan, 25 éves kora körül halt meg. Csontjain nem látszanak sem betegségre utaló elváltozások, sem külső behatás nyomai. Etnikumhoz nem sikerült kötni, de antropológiai jellegzetességei megegyeznek a környéken akkoriban élőkével."

Halálának oka még rejtély, mert lehetett olyan betegség, vagy gyilkosság, amelynek nem marad nyoma. A temetés módja miatt pedig lehetett valóban "boszorkány", annak ellenére, hogy férfi volt.

Őseink minden átlagtól eltérő megjelenésnek különös jelentőséget tulajdonítottak, de az is gyanús volt, ha valaki gyógynövényekhez értett. Elképzelhető, hogy a böszörményi boszorkányt is valamelyik ok miatt közösítették ki, és gondoskodtak arról, hogy ne térhessen vissza.

A Hajdúsági Múzeum beszámolója ITT olvasható.

Címlapfotó forrása: Hajdúsági Múzeum honlapja


KÖVESS MINKET:





A századforduló legismertebb magyarjára már nem emlékszik senki
Rozsnyay Kálmánt a századfordulón Európa-szerte a legismertebb magyarnak tartották, és a legjobb barátja lett Ady Endrének.
Forrás: Budapest romantikája blog - szmo.hu
2019. március 19.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Igazi életművész

A századforduló egyik legvitatottabb személyisége minden bizonnyal Rozsnyay Kálmán lehetett, akit a XX. század elején a legismertebb magyar művészként tartottak számon külföldön, bár maradandót soha nem alkotott.

Egy valamihez volt igazán tehetsége, hogy a világon bárhol rögtön bekerüljön a legnevesebb irodalmi és művészeti társaságokba.

De kezdjük az elején, ki is volt ez az igazi életművész, aki hol Oscar Wilde-dal parolázott, hogy itthon megbotránkoztassa a rossz nyelveket, hol pedig éppen az alig 80 éves Prielle Kornéliát csábította házasságra.

Rozsnyay Kálmán 1872-ben született Aradon, már egészen fiatalon kitűnt tehetségével, kiválóan rajzolt és írt. Amikor tizenévesen a székesfővárosba érkezett, akkor mintarajziskolába járt és mai néven grafikusként dolgozgatott, még Munkácsy Mihály is támogatta szépművészeti ambícióit. De a tiszta papír, mint írót is vonzotta Rozsnyayt, több cikke is megjelent az akkori lapokban. Mindemellett

a fiatal Rozsnyaynak leghőbb vágya az volt, hogy színész legyen, s bár felvették a legkiválóbb iskolákba, kitartásából csupán egy-két vándortársulati apró szerepre futotta.

Jóval több energiát fordított arra, hogy kiváló kapcsolatokat építsen ki a kulturális élet szereplőivel szerte Európában és itthon is. Élete során titkárként bekerült Oscar Wilde köreibe is, nem kevés pletykát szítva ezzel nembeli vonzalmairól az anyaországban. De az tény, hogy Wilde több művét is lefordította magyarra, amely révén némi ismertségre tett szert.

Párizsban is igen népszerű volt a különböző irodalmi és művészeti szalonokban, még Rodin is megmintázta arcképét, bár állítólag Rozsnyay e nemes gesztust egyszerű szoborlopással hálálta meg, ami miatt a híres szobrász találkozni sem akart többé magyar emberrel.

Persze a pénztelenség évről-évre hazahozta Rozsnyayt, aki itthon is hírhedt sztorikkal került be a sajtóba és a köztudatba.

Különös házasság Petőfi menyasszonyával

Még alig huszonévesen ismerkedett meg az idősödő Prielle Kornéliával, aki egykoron Petőfi menyasszonya volt, később pedig színésznőként aratott óriási sikereket a Nemzeti Színházban. A neves színésznő egyenes bejárást biztosított a kulturális életbe, így nem volt meglepő, hogy egy évtizeddel később Rozsnyay Magyarországra való visszaérkezésekor megkereste az egyedül éldegélő színésznőt otthonában. Kornélia megszerette a szórakoztató ifjút, aki elmondása szerint mindig meg tudta nevettetni.

Végül alig 80 évesen férjhez is ment a nála 45 évvel fiatalabb életművészhez, aki a rossz nyelvek szerint nem is igazán az öregasszonyhoz vonzódott, hanem azokhoz a relikviákhoz, amiket Petőfitől birtokolt.

Prielle Kornélia több mint 70 évesen. Forrás: kozvilagitas.blogspot.hu A Sárréti Múzeum és az OSzMI fotója.

Rozsnyay Kálmán 26 évesen. Forrás: kozvilagitas.blogspot.hu A Sárréti Múzeum és az OSzMI fotója.

A nász igen kérész életűnek bizonyult, hiszen a házasságkötés után pár hónappal Prielle Kornélia elhunyt. Rozsnyay egy újabb botránnyal búcsúzott feleségétől, hiszen a hivatalos temetés miatt óriási vitát kezdett a Nemzeti Színház képviselőivel, amit a korabeli sajtó is megszellőztetett. (Ha szeretnél többet olvasni erről a különös házasságról és más nagy korkülönbséggel köttetett frigyről, akkor látogass el a Mr Foster blogon erre a bejegyzésre.)

A gyűjtögető

Első házassága alapozta meg Rozsnyay nagy szenvedélyét a gyűjtögetést: mániája volt ugyanis, hogy minden irodalmi és kulturális tárgyat, irományt és papírt szenvedélyesen összegyűjtött. Így ő örökölte Kornélia hagyatékát is, amit tovább gazdagított a Holnap című magazin alkotóinak írásaival.

Volt egy emlékkönyve is, amelyet mindig magával hordott. Ebben a könyvben a korabeli Európa valamennyi író- és művészkiválóságának hiteles emléksorai és autogramjai sorakoztak.

Zolától Anatole France-ig, Gerhard Hauptmanntól Rilkéig mindenki együtt volt itt, eredeti kézirattal. Ezzel az emlékkönyvvel Rozsnyay mindenkit le tudott venni a lábáról. Kiváló barátságba került Ady Endrével is, állítólag, ha együtt kávéztak valamelyik kávéházban és Ady kidobta a piszkozatait, akkor Rozsnyay mindig összeszedte utána a papírokat. Ebből alakult ki később az a hihetetlen Ady-gyűjtemény, amit már második feleségével a szintén költő Dapsy Gizellával alapozott meg. Ez a kollekció később Nagyváradra került, és a mai Ady-múzeum alapjául szolgált.

Rozsnyay Kálmán 30 évig élt együtt feleségével - Dapsy Gizellával - akinek legjobb barátnője Brüll Adél (Léda) volt. Wikipédia

30 éves házasság

Rozsnyay 1908-ban ismerte meg későbbi feleségét, akivel két évig egyfajta se vele se nélküle kapcsolatot folytatott. Végül 1910-ben a szeghalmi református templomban esküdtek össze és egészen Gizella haláláig még pontosan harminc évig éltek együtt. A Nil néven publikáló költőnőt a családja kitagadta, mert ő a botrányhőst választotta. A gyermektelen pár egyébként Nógrádverőcén vásárolt házat magának, amely hamarosan a magyar kulturális élet kedvenc nyaralóhelyévé vált a XX. század első felében.

Ady és Léda is gyakran vendégeskedett itt, Dapsy Gizella egyébként Lédának utolsó s legközelebbi barátnője lett. A borzalmas bőrbetegségben elhunyt múzsaasszony testét ő mosdatta le. Rozsnyay pár évvel felesége elvesztése után Verőcén hunyt el 77 éves korában.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x