hirdetés
baba.jpg

Az anyát büntetik, ha a gyerek nem hajlandó láthatásra menni

Volt, akinek minden pénze az ügyvédi költségekre ment el.
Abcúg, Zsilák Szilvia, Kép: Pixabay - szmo.hu
2019. december 22.


hirdetés

Nem ritka, hogy egy bántalmazó kapcsolatból való kilépés után az anya húzza a rövidebbet, és a válás után még a gyerekét is elveszik tőle. Egy anya arról számolt be, hogy hamarabb büntették meg őt, mert a gyereke nem volt hajlandó láthatásra menni, mintsem elővették volna az apát szexuális abúzus miatt. Egy másik anya pedig arról beszélt, hogyan hurcolták meg a hatóságok a szexuálisan bántalmazott fiát, akit még szembesítésre is kényszerítettek az apjával.

Az utóbbi időkben két olyan megrázó ügy is napvilágot látott, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a gyerekelhelyezés és a láthatások megítélése során az állami hatóságok valamit nagyon rosszul csinálnak:

Novemberben egy anya osztotta meg a nyilvánossággal, hogy az ikerlányait nyolc hónapja csak vasrácson keresztül tudja látni, mert az apa önkényesen elzárta tőle őket. Mindezt az apa a rendőrség és a gyámhatóság tudtával teszi.

Nemrég pedig egy börtönből frissen szabadult férfi verte agyon két gyermekét, akik láthatáson voltak nála. A férfi azért ült börtönben, mert 2016-ban a feleségét egy kalapáccsal meg akarta ölni. Itt a bántalmazott nő is akarta, hogy az apa láthassa gyerekeit. Azonban komoly kérdéseket vet fel, hogy a bírósági szakértő miként bólinthatott rá arra, hogy az apa láthassa a gyerekeit, miután az megpróbálta megölni az anyjukat.

hirdetés

Két olyan anyával is beszéltünk, akik a gyermekeikkel az intézményi árulás áldozataivá váltak.

Egyikőjüktől azért vették el a gyerekeit, mert azok nem voltak hajlandóak kötelező láthatásra menni az apjukhoz.Az ő esetükben több szakértő is alátámasztotta, hogy a gyerekek szexuális abúzus veszélyének vannak kitéve. Egy másik anya pedig azért jelentette fel a volt férjét, mert a láthatásokon szexuálisan zaklatta a fiát. Azonban a hatóságok nem a bántalmazót, hanem évekig csak a gyereket hurcolták meg.

A hatóságok ritkán végeznek kockázatelemzést

"A bírók nem kapják meg azt a szakmai képzést, tudásanyagot, kompetenciát, ami alapján felismernék a bántalmazást. A végső szót pedig a szülők alkalmasságáról az igazságügyi szakértő mondja ki, noha a tudása, felkészültsége, kompetenciája csak arra teszi alkalmassá, hogy a pszichés problémákkal küzdő szülőt szűrje ki, a bántalmazót nem tudja. Egy bántalmazó veszélyességét nem tudja az igazságügyi pszichológus szakértő felmérni, mert az jobbára nem pszichés rendellenességgel jár, a legtöbb bántalmazó teljesen ép személyiségjegyekkel, pszichével rendelkezik– mondja Spronz Júlia, a nők elleni erőszak áldozataival foglalkozó Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetője. Úgy látja, hogy kockázatelemzést végző szakértőkre lenne szükség, illetve vannak országok, ahol a bírókat is megtanítják egy olyan elemzés elvégzésére, ami alapján ki tudják értékelni az elkövető veszélyességét.

Hatalmas probléma, hogy a bíróságok a gyerekelhelyezési perekben figyelmen kívül hagyják, hogy az anya ellen az apa elkövetett-e bármilyen erőszakot. Az egy axióma, kiindulási feltétel a rendszerben, hogy a gyerek érdeke az apával való kapcsolattartás. Mindig, minden körülmények között.

Spronz Júlia segítségét kértük abban, hogy vezesse le, hogyan fajulhat odáig a helyzet, hogy a bíróság végül a bántalmazó félnek ítéli oda a gyereket. A szakértő szerint ez egy rendszerprobléma, hetente érkeznek hozzájuk ilyen megkeresések, de messze nincs annyi kapacitásuk, hogy minden hozzájuk fordulónak segíteni tudjanak. “Sőt, ha az anya szexuális abúzussal vádolja meg az apát, akkor még inkább valószínű, hogy a gyereket az apának ítéli a bíróság” – mondja Spronz Júlia.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szexuális abúzus vádja esetén, az ügy nagy eséllyel zárul anélkül, hogy megállapítanák a bűncselekmény elkövetését, és felelősségre vonnák a bántalmazót. Ha pedig az anya korábban szexuális abúzussal vádolta az apát, akkor a gyerekelhelyezési perben ezt hátrányként fogják értékelni. Már csak az anya alaptalan vádjaként marad meg, aki olyan mélyre süllyed, hogy még ezt is beveti az apa ellen a bosszú jegyében.

A további problémát pedig az okozza, hogy az abuzált gyerek általában nem kívánkozik az őt zaklató apa társaságába,

emiatt a kapcsolattartás mindig akadályokba, problémákba ütközik. Minthogy a magyar rendszerben a kapcsolattartás biztosítása az anya (gondozó szülő) objektív felelőssége, így annak a meghiúsulása neki felróható. A sorozatos kapcsolattartási problémák az anya nevelési alkalmatlanságát bizonyítják a bíróság számára, innen pedig egyenes út vezet odáig, hogy elvegyék a szülői felügyeleti jogát.

Megfenyegette, hogy soha többé nem láthatja a gyerekeit

Az egyik interjúalanyunk, Judit mára elvesztette a felügyeleti jogát a gyermekei felett. Minden esetben elvitte a gyerekeit a kötelező láthatás helyszínére, ők azonban nem voltak hajlandóak az apjukkal lenni. A gyerekek annak ellenére kerültek az apához, hogy több szakértői vélemény is alátámasztotta, hogy szexuális zaklatás veszélyének vannak nála kitéve. Az apa viszont, miután hozzákerültek a gyerekek

nem tett eleget a törvényi kötelezettségének, és nem adta át láthatásra a gyerekeket, tőle valamiért mégse vették el a felügyeleti jogát.

Judit elmondása szerint a válással egy bántalmazó kapcsolatból lépett ki, akkoriban még nem is gondolta, hogy a gyerekeit is veszélyezteti az apjuk.

"Sosem vert meg, persze olyan volt, hogy lefogott, megszorította a csuklómat, és arra is kényszerített, hogy lefeküdjek vele esténként. Folyamatos kontroll alatt tartott, mindig el kellett számolnom azzal, ha találkoztam valakivel. Ellenőrizte a telefonomat, egyszer az egyik szülő este óvodai dolgok miatt rámírt, ezért rettenetes féltékenységi jelenetet rendezett. Random időpontokban felbukkant, és ha nem voltam otthon, akkor azt keményen számon kérte rajtam. Elérte, hogy szépen fokozatosan elzárjon a külvilágtól, nem találkozhattam a barátaimmal és a családommal sem2 – mondja Judit.

Az elején nem mutatott semmi jel arra, hogy bántalmazóval van dolga, mire felismerte, már megszületett az első közös gyermekük, akivel zsarolni tudta. „Folyamatosan azzal fenyegetett, hogy ha elválok, elintézi, hogy soha többé ne láthassam a gyerekemet.” Mivel a volt férje vezető beosztásban dolgozik egy cégnél, a fenyegetéseket komolyan vette.

Látlelet nélkül a rendőrség nem segített

Ahogy teltek az évek, Judit nem bírta tovább elviselni a bántalmazásokat, egy veszekedés után fogta a gyerekeket, (addigra már több közös gyerekük is született), és eljött a férjétől. A rendőrségen feljelentést tett, azonban azt rögtön közölték vele, hogy látlelet nélkül nem tudnak mit tenni. “A szóbeli bántalmazásról, fenyegetésekről, és a házasságon belüli nemi erőszakról nehéz látleletet vinni” – mondja az anya.

Juditék egy szál ruhában jöttek el a korábbi otthonukból, neki nagy szerencséje volt azzal, hogy a családja mellette állt, sok nő azért nem tud kilépni a bántalmazó kapcsolatból, mert egyszerűen nincs hová mennie.

Nem alszok apával, mert bökdös

A bíróság ideiglenes döntéssel az anyához helyezte a gyerekeket, közös felügyeletet rendeltek el, az apának pedig láthatási jogot adtak. Az anya amikor észrevette a gyerekein a szorongás tüneteit, emiatt elvitte őket egy pszichológushoz, akinek elmondták, hogyan zaklatja őket az apjuk. A pszichológus a gyerekek állapota és a beszámolók alapján arra a következtetésre jutott, hogy szexuális abúzus áldozatai lettek.

"Utólag visszagondolva, voltak elszólásai a gyerekeknek, de nem gondoltam, hogy bármi ilyen az én családomban megtörténhet, ilyesmit az ember a tv-híradóban hall.

Amikor az egyik gyerek azt mondta, hogy »Nem alszok apával, mert bökdös«, arra gondoltam, hogy csak sokat forgolódik" – mondja az anya.

A pszichológus véleményét Judit odaadta a gyámhivatalnak és a gyermekjóléti szakszolgálatnak is, akiknek hivatalból kellett volna intézkedniük, de nem tették. Miután az anya feljelentést tett, a gyámhivatal által kiküldött szakértő azt állapította meg, hogy az anya az apa ellen neveli a gyerekeket, ami felülírta a pszichológus véleményét. A gyerekek egy igazságügyi szakértőnek is beszéltek a szexuális abúzusról, amiben elmondták, hogy az apjuk a nemi szervéhez kényszerítette a fejüket.

A kötelező láthatás visszafelé nem működik

Az anya elmondása szerint ő mindig biztosította a törvényileg előírt láthatást az apa számára, és elvitte a gyerekeket az átadás helyszínére. Tudta, ha nem tesz eleget a törvényi kötelezettségnek, akkor a jog nem fogja megvédeni, és a gyerekei az apához kerülnek. A gyerekek addig el is mentek az apjukkal, amíg nem kellett ott aludniuk, utána viszont nem voltak hajlandóak. A gyámhivatal ezért többször is pénzbírsággal büntette az anyát, úgy gondolták, hogy az ő hibája, hogy a gyerekek nem mennek el az apjukhoz. „Ma úgy működik a gyámhivatal, hogy ha a gyerek nem akar elmenni a kapcsolattartásra, az kizárólag az anya hibája.”

A bíróság az elmaradt láthatásokra hivatkozva tudta elvenni az anya felügyeleti jogát, akinek csak láthatási joga maradt. “Érdekes módon, a kötelező láthatás visszafelé nem működik, pedig az apa nem biztosította a láthatást. Ő sosem volt hajlandó odaadni a gyerekeket, nem nyitott ajtót, nem tartózkodott otthon, de ezért őt senki sem büntette meg”

Az anyának az ügyvédek azt tanácsolták, hogy ha a gyerekeket külső helyszínen találja a kapcsolattartás idejében, akkor elviheti őket. Az egyik alkalommal az iskolából kifelé magával vitte a gyerekeket, a tanárok próbálták visszatartani, hiába mutatta nekik a papírokat. Egyszer rendőrök segítségével tudta elhozni a gyermekeit, egy idő után azonban az apa már a rendőröket sem engedte be a házba, nekik pedig arra nincs jogkörük, hogy bemenjenek és kihozzák a gyerekeket.

"Ezeket az eseteket mindig hivatalos levélben megírtam a gyámhivatalnak, ami ugyan megítélte nekem az egyik elmaradt láthatást, azonban az összes többivel nem történt előrelépés.

A rendőrség akkor tudna bármit tenni, ha a gyámhivatal legalább két alkalommal pénzbírsággal sújtaná az apát, onnantól minősül gyermek veszélyeztetésnek, ami már bűncselekmény" – mondja Judit.

Már csak a gyermekjóléti szolgálatnál láthatom a gyerekeimet

Amikor az anya látta, hogy kórosan soványak a gyerekei, kérte a gyámhivataltól, hogy emeljék ki őket. Kirendeltek egy pszichológus szakértőt, meghallgatták az anyát, az apát és a gyerekeket. A szakértői leírta, hogy a gyerekek súlyosan veszélyeztetve vannak az apánál, aki lelkileg és fizikálisan is bántalmazza őket, és az azonnali kiemelést javasolta a gyámhivatalnak. Azt is kérte, hogy tegyenek feljelentést az apa ellen, és amíg a folyamat le nem zárul, vonják meg az apa kapcsolattartási jogát is.

A gyámhivatal viszont úgy döntött, hogy nincs probléma, mert az iskolában a tanárok nem jelezték, hogy gond lenne a gyerekekkel. Az apa a helyi családsegítő pszichológusához vitte őket, aki megállapította, hogy jó helyen vannak a gyerekek, azonban nem kellene találkozniuk az anyával, mert az túlságosan felkavarja őket.

A gyámhivatal az utóbbi szakvéleménynek hitt.

"A volt férjem beadott egy újabb polgári pert a bíróságra, hogy vegyék el az összes szülői jogomat. Ugyanahhoz a bíróhoz került az ügy, aki egyszer már elvette tőlem a gyerekeket. A bírói ítélet szerint felügyelt kapcsolattartást kaptam, így már csak a gyermekjóléti szolgálatnál láthatom a gyerekeimet" – mondja az anya.

Nem vagyok hajlandó ebbe beleőrülni

"Judit a döntés ellen szintén fellebbezett, jelenleg a másodfokú ítéletre vár. „Az apjuk nem kötődik a gyerekekhez, ő birtokolni szeret. Másrészt így egy életen át bántani tud engem, attól függetlenül, hogy már nem vagyunk együtt. Egy anyának ezzel lehet a legjobban fájdalmat okozni” – mondja Judit.

A család megtakarításai mennek el, hogy meg tudják fizetni az ügyvédeke. Ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetből talpra tudjon állni, lelki támogatás kell, valamint sok pénz.

Ezért is halljuk azokat a tragédiákat, hogy meghal az anya és a gyerek is, mert sokaknak nincs kiút. Amikor egy nő elmegy a gyámhivatalba segítséget kérni, nem azt kap, hanem elvágja a saját torkát. Előttem állnak azok a példák, amikor az anya nem tudta elviselni ezt a terhet, depressziós lett, és végül erre hivatkozva vették el tőle a gyereket. Nem vagyok hajlandó ebbe beleőrülni, mert nekem még dolgom van, és ezeket a gyerekeket vissza kell kapnom, bármennyi időbe is telik – mondja az anya.

Csak a kisfiúra volt kíváncsi az apa

Egy másik bántalmazott anya, Zsuzsanna fiatalon ment férjhez, a házasságukból több gyermekük született, a legkisebb gyerek születése után váltak el. Zsuzsanna szerint férje állandóan csalta, rengetegszer bántalmazta szóban, és egyszer fizikailag is. Az ő esetükben könnyen ment a gyerekek elhelyezése, a válás után az anyánál maradtak, a volt férje pedig ritkán kereste a kapcsolatot a gyerekeivel. Azonban évekkel később az apa azzal a kéréssel állt elő, hogy szeretne a legkisebb gyermekével több időt együtt eltölteni. Miután a fiú elmondta az anyának, hogy az apa ezeken a láthatásokon szexuálisan zaklatja, Zsuzsanna feljelentette a volt férjét, aki jó kapcsolatokat ápolt a rendőrséggel.

A hatóságok évekig csak a gyereket hurcolták meg, aki kénytelen volt többször vallomást tenni, és még szembesítésre is kényszerítették az apjával.

Arra kérte, hogy csinálja ugyanazt a feleségével, amit ő csinál

"Gimnazista volt a fiam, amikor nyíltan beszélt arról, hogy mi történt vele ezeken a láthatásokon. Elmesélte, hogy kezdetben csak gyengédségnek tűnő dolgok voltak, ami egy idő után már erőszakba torkollott. A volt férjem és a párja a kisfiam előtt szeretkezett, előfordult, hogy a nő majdnem kielégítésig simogatta őt fürdetés közben.

A férfi felkeltette éjszaka a fiamat, és arra kérte, hogy csinálja ugyanazt a feleségével, amit ő csinál, annak viszont már ellenállt a nő és a fiú is, hogy megtörténjen a behatolás. Az apja azzal zsarolta, hogy ha nem megy, akkor nem fizet több gyerektartást. A kisfiú pedig tudta, hogy a testvérei rettenetesen féltek az apjuktól, úgy gondolta, hogy azzal minket véd, ha elmegy a láthatásokra, és nem szól egy szót sem"– idézi fel Zsuzsanna.

Miután Ákos elmondta neki, hogy mire kényszerítette az apja, az anya rögtön feljelentést tett a helyi rendőrségen.

"A rendőr azt tanácsolta, hogy » Anyuka ezt jól gondolja át, mert ebből még nagy baja lehet«. Ez nem tántorított el, akkor még nem féltem attól, hogy ebből nekem lesz bajom. Gondolom, nem gonoszságból mondta, azt hitte a rendőr, hogy csak bosszút akarok állni, ami ugye bűncselekmény. De ha ezzel egy kevésbé tanult, kevésbé magabiztos édesanya szembesül, akkor ez könnyen elriasztja, az anyák kilencven százaléka elszaladt volna, én nem" – mondja az anya.

Szerencsére egy olyan időszak volt, amikor a férje el volt foglalva a munkájával, és Ákosnak sikerült megállapodnia az apjával, hogy csak akkor megy majd a látogatásokra, ha szeretne.

Elveszett feljelentés

Az ügy átkerült a megyei rendőrkapitányságra, azonban a feljelentésről szóló levél hetekre elveszett. “Mondtam, hogy addig nem megyek el, amíg meg nem lesz a levél, az egyik rendőr azt mondta, hogy ha egy hétig ott leszek, sem lesz meg. Egy napra beköltöztem a rendőrségre, és a levél meglett.”

Mivel a bűncselekmény egy másik megyében történt, ezért az ügy átkerült az illetékes megye rendőrkapitányságára. Összeférhetetlenség miatt azonban kizárták a megyeszékhelyet, mert az apa egyik jó barátja volt a kapitány. Végül Zsuzsanna lakóhelyétől több mint kétszáz kilométerre került az ügy.

Abba a városba kellett menniük, ahol az erőszak történt

Ákost és az anyát abba a városba hívták vallomást tenni, ahol az apa lakott, és ahol az erőszak történt. “Rettenetesen féltünk, azt mondta a lányom, hogy ha apa rájön, hogy feljelentettük, akkor azonnal agyonlő minket. Nem ajánlottak fel védelmet, vagy egy rejtettebb helyet, az egy kisebb város, mindenki lát mindent. Még a kocsit sem mertük a rendőrség előtt leparkolni.”

Bár nem voltak gyerekbarátak a körülmények, egy fiatal rendőrtiszt, aki felvette az anya és a fiú vallomását, megértő volt velük.

“A meghallgatáson két rendőrtiszt kérdezte a fiamat, aki teljesen megnyílt nekik, akkor még hitt abban, hogy a rendőrség segíteni fog.”

Miután felvették a vallomást, megkérdezték a városi kapitányságot, hogy érvényesnek tekinthető-e. A törvény szerint a gyermek nem maradhatott volna egyedül két rendőrtiszttel, jelen kellett volna lennie a gyámhatóság emberének. “A vallomást végül elfogadták, mi pedig reménykedtünk, hogy csak egyszer kell vallomást tenni.”

Az apát sokáig meg sem hallgatták, csak a gyereket nyúzták

Nagyon lassan haladt a vizsgálat, mert mindenhol érdekeltsége volt az apának. Az ügyet végül egy másik városba helyezték. A rendőrségen újból kihallgatták a gyereket, teljes részletekbe menőkig kifaggatták, például arról kérdezték, hogy milyen színű volt a függöny a hálószobában. “Ez már nyúzás volt, nem segítség, ráadásul a gyereket megfélemlítette a kihallgató tiszt” – mondta az anya.

A gyereknek kirendeltek egy hatósági pszichológust a fővárosban, aki megállapította, hogy a gyerek valósakat állít, és megtörtént az erőszak.

Azonban a rendőrség még számos kérdésre kíváncsi volt, ezért újból kihallgatták. Végül azt mondták, hogy ez mind nem elég, szembesíteni kell az apjával. Az ügyész a szembesítés nélkül nem látta a vádat megalapozottnak, hogy felterjessze az ügyet a bíróságra. Ákos közben már pszichológushoz is járt, mert egyre rosszabb állapotba került, hiszen látta, hogy senki sem segít neki, az első rendőrtiszten kívül.

Az anya nem vitte el a szembesítésre a fiát

Úgy gondoltam, hogy a gyerek sokat sérülhet, féltettem a bántalmazójával való találkozástól. A rendőrök mondták, hogy az ügynek annyi, ha nem viszem el a gyereket. Írtam egy hivatalos levelet, amiben a gyerek lelki állapotára hivatkozok, és hogy már többször is tett vallomást.

Ennek az lett a következménye, hogy elvették a szülői jogait az ügyben, nem lehetett a gyereke mellett a kihallgatáson, helyette kijelöltek egy gyámot.

A szembesítésen nem jelent meg a gyám, ha az anya nem tud megfizetni egy jó ügyvédet, akkor a gyermek egyedül állt volna az apjával, a bíróval, a kihallgató tisztekkel és az ügyésszel szemben. A gyerek bátran kiállt, és elmondta, hogy mi történt, és nem vonta vissza a vallomását, amire folyamatosan kérte a szembesítésen az apja és az ügyvédje.

Az iskola nem tolerálta, hogy évekig húzódik az ügy

Két év után az apa és annak a felesége vádlott lett. Zsuzsannáéknak a harmadik év végén kellett újból megjelenniük a bíróságon, ahol kihallgatták a gyereket. A bíróság azt ígérte, hogy idén ősszel ítéletet hoznak, azonban a férje egészségügyi okokra hivatkozva elhalasztotta a tanúvallomását. A bíró azt ígérte, hogyha ez továbbra is így megy, akkor igazságügyi szakértőt fog kirendelni hozzá. Zsuzsanna most abban reménykedik, hogy jövő év elejére végre megszületik a döntés, “egészen addig, amíg nem születik ítélet, nem tudunk továbblépni.”


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hajtovadaszat.jpeg

„Gusztustalan vagy, és az egész generációd is!” – neked is szólt már be nyugdíjas egy járművön utazva?

Kinek kell felállnia, kit illetnek meg a helyek, ki nem tisztel kit? Hogyan reagáljunk, ha leüvöltik a fejünket a villamoson? 110 fiatal mesélt nekünk ezzel kapcsolatos élményeiről.
Gubán Mária; címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. február 21.


hirdetés

Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nekem is van nagymamám, továbbá még sok idős embert ismerek, akik feltétlen szimpátiámat élvezik. Sosem lennék tiszteletlen senkivel, aki nem teszi indokolttá a saját viselkedésével. A következő cikk és kutatás humorosan, de tanulságosan szeretne megközelíteni egy igenis létező társadalmi jelenséget, és elindítani egy folyamatot, hogy ennek véget vessünk.

„Nemcsak rusnya vagy, hanem ostoba is! (...) Látsz még mást, aki felrakja a lábát? (...) Az ilyen dögök, mint te nem érdemelnek rendes hangnemet. Rosszul vagyok az ilyenektől! (...) Igen, ocsmány vagy!”

Szakítja félbe a könyvem a jól szituált nyolcvanas hölgy. Először fel sem fogom, hogy hozzám beszél, mert csak maga elé szórja szitkait.

Most már csak azért sem veszem le a lábam - arról a részről, amihez emberi test még sosem ért - pont jól alátámasztja a könyvemet, de azt azért elmondom neki, hogy elég szégyenletes, ahogy viselkedik.

Gúnyosan mosolyog rám végig. Elégedetten pislog masszív kötőanyagtól terhes szempilláival, most aztán jól megsemmisített.

hirdetés

Rettenetesen érzem magam hazafelé, felhívom a legjobb barátom. Ő elmeséli, hogy vele is történt hasonló. Akkor egy idős hölgy elhordta mindennek, mert nem adja át a helyét egy apukának és kisgyerekének. Az apuka persze később is udvariasan visszautasította a felajánlott helyet. Mikor fáradt legjobb barátom a saját megállójához ért, és le akart szállni, már a peronról rángatta vissza a törékeny hölgy, hogy búcsúzóul még közölje vele, mennyire gusztustalan ő is meg az egész generációja.

Megfogalmazódott a fejemben, hogyha egy jelenség rövid időn belül, eltérő helyeken és szereplőkkel kétszer is megismétlődik, akkor van rá esély, hogy az esetek gyakorisága ennél sokkal nagyobb. Ezért egy – tudományos igény nélküli – kutatásba kezdtem, hogy felgöngyölítsem, vajon igazam van-e, és tényleg meglepő méreteket ölt az idősek tömegközlekedési eszközökön elkövetett, fiatalokat célzó ámokfutása. Az eredmény döbbenetes.

Két hét alatt 110 ember válaszát sikerült összegyűjtenem. Hirtelen mindenkinek volt egy sztorija, amit olyan rég tartogatott, hogy most muszáj volt megosztania.

A jelenség maga

A válaszoló fiatalok 90%-át vegzálta már időskorú személy tömegközlekedési eszközön. Legalább felüket nem csak egyszer. Az atrocitások legfőbb helyszíne a busz, itt történik az esetek több, mint fele. A villamos a második leggyakoribb csatatér. Ennek oka lehet, hogy a busz sokkal labilisabb közlekedési eszköz, sokkal kiszolgáltatottabb az útviszonyoknak, így ott létfontosságú lehet ülőhelyhez jutni, a túlélésért folytatott küzdelemben pedig az eszköztárak is bővülnek.

Aki nem élt még át hasonlót, valószínűleg felhördül – mi ez a hülyeség? Kit érdekel, miért kell foglalkozni ezzel, miért nem lehet csak a másik irányba fordulni, ráhagyni? A helyzet nem ilyen egyszerű. A válaszadók 30%-a kifejezetten szörnyen érezte magát egy ilyen harmadik típusú találkozás után, 26%-ukat valamennyire felkavarta, és csak 15% volt képes teljesen elengedni. És valljuk be, senkinek nem esne jól munkába igyekvés vagy egy fárasztó nap után haza döcögés közben, vagy úgy egyébként soha, ha minden előzmény nélkül, minősíthetetlen stílusban leüvöltik a fejét.

De nézzük a konkrét eseteket!

„Az az én helyem!”

A nyugdíjas – feng shui értelmében találhatók a tömegközlekedési eszközön olyan pontok, melyek megfelelőbbek az ülésre, mint mások. Több válaszadóval megesett már, hogy a busz tucatnyi szabad helye közül a bizonyos leülni vágyónak pont az kellett volna, amin épp az áldozat ült.

Általában az sem okoz gondot, ha az ülő lába feltűnően be van gipszelve, fáslizva, de még a várandós nők is megkapják a kellemetlen konkurenciának járó megvető pillantásokat. Gyakori érv az „ez az én helyem!” és az „én mindig itt ülök!”. Ha a kiszemelt ilyenkor nem adja fel rögtön a helyét, és az elveit, akár félórás mantrát is vonhat a fejére. Előszeretettel hangoztatott sérelmek a „ribanc”, a „kurva” és a „buzi” is, a címzett társadalmi nemétől függően. A repertoár az utóbbi idők közéleti hatásaira bővült.

A „migráns”, a „zsidó” és a „libsi” is felkerült a gyakran ismételt szidalmak listájára. Az idősek és fiatalok harca tehát egyértelműen áthelyeződött a politikai térbe.

Az igazán elszántak nem riadnak vissza a fizikai kontaktustól sem. „Rám dobta a mellettem lévő ülésről a táskámat, majd levágta magát mellém. Ezután egész úton panaszkodott, hogy hogy képzelem én ezt, ő egész életében focizott, és tönkrement a térde...” Idézi fel az egyik fiatal interjúalanyom.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
nemzeti-alaptanterv-arany-janos-walesi-bardok-tanar-1000x666.jpg

„A walesi bárd az, amivel a húst daraboljuk?” – ilyen volt irodalomórát tartani hatodikban

'Amikor megkérdeztem tőlük: ti képesek lennétek meghalni azért, amit nagyon szerettek? – na, csak akkor lett néma csend.' Egy tanár beszámolója a NAT-tól és a valóságról.
jh. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A napokban elém került az új Nemzeti Alaptanterv sok vitát kiváltó, irodalommal foglalkozó része. Egykori tanárként (pár hónapja hagytam ott a pályát) végigfutottam az írók, költők listáján, akiket ugye meg kéne tanítani a 12-ik évfolyamig. 126 (százhuszonhat) szerzőről beszélünk. A szám már önmagában elborzaszt minden érző szívű – és egyáltalán, gondolkodó – embert, de én most nem erről szeretnék beszélni.

Inkább elmesélek EGYETLEN irodalomórát. Én tartottam, helyettesítő tanárként, egy húsz fős, hatodikos osztálynak, egy minden szempontól sikeresnek számító, jó nevű, budapesti általános iskolában.

A kollégám, aki helyett bementem, lelkiismeretes, nyomtatott óravázlatot hagyott nekem. Arany János: A walesi bárdok. Bár van magyar szakos diplomám, addig főként angolt tanítottam, irodalmat keveset. Tehát viszonylag "szűz kézzel" nyúltam a témához. Miközben az órára készültem, és magam is többször átrágtam a híres, egyébként gyönyörű balladát, először az döbbentett meg, hogy pedagógiai szemszögből milyen elképesztően nehéz.

"Mit keres ez a vers tizenkét éves gyerekek tananyagában? Még gimiben is csak csínján merném bedobni" – töprengtem. És a vers szövegére és értelmezésére van összesen negyvenöt percem???"

De mit volt mit tenni, ez volt a feladat, bementem. Az osztályteremben húsz hatodikos tombolt, ez volt az ötödik órájuk aznap. Hárman a pad tetején ugráltak, ketten egy mobiltelefonért verekedtek a terem közepén. Bár én újdonságnak számítottam, így is körülbelül hét-nyolc perc, könyörgéssel fűszerezett ordítozásba telt, amíg egyáltalán leültek valahova, és úgy-ahogy elkezdtek figyelni.

hirdetés

Bár a kiabálástól reszelt a torkom, hangosan felolvastam nekik a vers címét, és fel is írtam a táblára. Kérdeztem, hogy a "walesi" és a "bárdok" szavak közül melyiket nem értik. Rázták a fejüket: egyiket sem. Egy cingár kissrác lelkesen kikalimpált a padból: "A bárd az a balta-féle, amivel a húst daraboljuk, nem?" Iszonyatos röhögés, hogy akkor most baltás gyilkosokról fogunk tanulni (volt, aki a Fűrész című horrorfilmet kezdte fennhangon mesélni). Megint öt perc fegyelmezés, két pad között átrepült egy tolltartó, odamenni, elvenni, ki volt, ha még egyszer előfordul, mindkettőnek szaktanári beírás, stb. stb. stb.

Az újra beállt – viszonylagos – csendben elmagyaráztam nekik, hogy a "bárd" dalnokot jelent. Aztán az is, hogy dalnok mit jelent, mert nem értették. Aztán megnéztük együtt a falon lógó, nagy Európa-térképen, hogy hol van Wales.

Az órából ekkor már TIZENHÉT perc telt el, és még mindig csak a címnél tartottunk.

Ezután arra kértem őket, hogy versszakonként olvassák fel a balladát. Én választottam ki az első felolvasót, aki, miután végzett a versszakkal, hangosan átadhatta a szót egy osztálytársának. Na most: A walesi bárdok egy hosszú vers. Harmincegy versszak. A Youtube-on megnéztem róla egy felvételt (még korábban), Sinkovits Imre előadásában. Csaknem öt és fél perc alatt mondta el.

Ezt az öt és fél percet a tizenkét éves gyerekek körülbelül tíz perc alatt tudták összehozni. És nem azért, mert nem igyekeztek. Bár volt némi háttérzaj, figyeltek az éppen fennhangon olvasó osztálytársukra. De, mint említettem, a szöveg NEHÉZ. Olyan szavak vannak benne, mint "tereh" (teher), "ajtó megől", (mögül), "tallóz" (keresgél), "kobzán" (a koboz nevű hangszerén). Ezeket egy ekkora gyerek nem érti. Megkockáztatom, sok felnőtt sem. Beleakadt a nyelvük, természetesen kisegítettem őket, felírtam a szavakat a táblára, elmagyaráztam a jelentésüket.

A lényeg az, hogy mire a végére értünk, a tanórából fél óra odavolt. És amikor visszakérdeztem: "Ki értette, hogy miről szól ez a vers?", teljes tanácstalanság volt a válasz. És én nem tudom hibáztatni őket. Mert egyszeri olvasás után nincs olyan csodagyerek, aki ezt a verset megértené.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
75402139_546545232580659_474519119417311232_o.jpg

„Én már megkaptam, hogy olaszliszkai gyilkos vagyok” – Bogdán László az új nemzeti konzultációról

Cserdi polgármestere szerint minden szegregáció káros, és egy cigány ember ugyanúgy szeretheti a hazáját, mint Vona Gábor.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. február 23.


hirdetés

Bogdán László, Cserdi polgármestere a legismertebb cigány közszereplők egyike. Híres markáns kiállásáról, szókimondó fogalmazásáról. Most arra kértük, mondja el véleményét a gyöngyöspatai eseményekről és az emiatt (is) meghirdetett nemzeti konzultációról.

- A bíróság kártérítést ítélt meg a gyöngyöspatai gyerekeknek a szegregált oktatás miatt. Ezzel a kormány nem ért egyet, a kártérítést oktatás formájában akarja kifizetni nekik, sőt, most nemzeti konzultációt indít a témáról. Ön hogy látja ezt a történetet?

- Azt gondolom, itt nem az a kérdés, hogy a bíróság ítélete helytálló vagy nem helytálló. Egy normális országban egy államférfi nem áll ki, és nem beszél hülyeséget. Főleg ebben az érzékeny témában. A cigánykérdés az elmúlt 30 éve Magyarország egyik legkritikusabb szégyenfoltja.

Hozzáteszem, hogy nem vitaindítónak szánom a véleményemet. Én mindig annak mondom el a gondolataimat, aki elfogadja, aki hajlandó azt megfontolni. Nekem soha nincsenek ellenfeleim vagy ellenségeim. Én mindig tisztelem azt, akivel beszélnem kell, nem képzelem azt, hogy én vagyok a világ közepe. Nekem nyugodtan azt is megmondhatja bárki, ha egy cigánnyal baj van.

Igen, a cigánnyal is van baj, de a cigány semmivel sem deviánsabb a többségi társadalom tagjainál.

hirdetés

- Magáról a szegregált oktatásról mi a véleménye?

- Minden szegregáció káros. Akkor jövő héten kizárólag a kékszeműeket nem szabad beengedni az iskolába? Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, ha a kevésbé okos gyerekeket, a rosszabb mozgás-koordinációjúakat, a fekete hajúakat, a körömágy-gyulladásosokat, a pattanásos homlokúakat külön iskolába járatjuk. Sok minden miatt lehetne embereket szegregálni. Mégis csak egyedül a cigányok esetében jut eszünkbe ez a megoldás. Így nem lehet a tehetséges cigány fiatalokat meggyőzni arról, hogy érdemes tanulni. Hogy érdemes jól viselkedni, mert akkor be fognak engedni a szórakozóhelyre. Nem feltételezik, hogy te lopni fogsz. Szomorú ez a helyzet, ami most uralkodik a közbeszédben.

A többségi társadalomban él egy kép, hogy a cigány élhetetlen népcsoport. Kizsákmányoló, semmirekellő, lapáttámasztó világbajnok, egy bűnöző fajta. Ezek a képek sokszorozódnak meg, ezek a képek jönnek felszínre. Versenyeztetünk embereket.

Az élet nem az olimpia, hogy össze kelljen mérni a tudást a nemtudással, a szépséget a nem szépséggel, a tehetséget a tehetségtelenséggel, az emberi jóságot az emberi gyarlósággal.

A nyugatnak megvolt az lehetősége, hogy találkozott mindenféle nációval, és a hosszú évtizedek, évszázadok alatt volt idejük ezeket a nációkat elfogadni. Vagy nézzük Amerikát, a jöttmentek országát, ahová a világ minden tájegységéről özönlöttek az emberek, és mégis együtt tudnak élni. Fekete elnöke volt az országnak.

A mi országunknak mégsem voltak olyan miniszterelnökei, aki kiálltak volna, hogy azt mondják, ne tovább! Nem mutogathatunk bűnbakokra!

- Kívülről nézve úgy tűnik, a cigányság sem egy egységes halmaz. Például találkoztam olyan cigány emberrel, aki önérzetesen mondta, hogy ő rumungró, magyar cigány, és sajnálkozását fejezte ki, hogy a médiában inkább a lováriak jelennek meg.

- Ezek olyan emberek, akiknek nem elég a tányér, hanem meg akarják beszélni, hogy lapostányér, mélytányér, kistányér... A cigányság megítélése Magyarországon egységesen nagyon gonosz. Tíz magyarból kilenc arra vár, hogy a cigány eltűnjön az országból. Nem értem azokat a cigányokat, akik kikérik magunknak, hogy ők nem lovárik, vagy nem rumungrók, vagy nem beások. Magyarországon a megítélésedet nem az fogja javítani, hogy milyen típusú cigány vagy, hanem hogy milyen ember vagy. Mit adsz az országnak?

Azt gondolja magáról a magyar nemzet, hogy ő Európa csúcsa. Mégis, ha meglát egy négert vagy cigányt, a sárga földig mocskolja. A tévében már olyan szintű kérdéseket feszegetnek, hogy lehet-e együtt élni a romákkal.

Nagyon szomorú, ami jelenleg uralkodik a közgondolkodásban. Nagyon keserű és szomorú.

Ott tartok, hogy úgy érzem, a többségi társadalom nem gondol rám emberként.

Félre ne értsenek az olvasók, és ön se, szó nincs arról, hogy én egy büdös, „köcsög” celeb vagyok, aki megengedheti magának, hogy így meg úgy beszéljek, és polgárpukkasztó gondolatokkal terheljem az országot.

Egy dolgot szeretnék: Hogy ne legyen ilyen mérhetetlenül nagy a cigánygyűlölet. Minket is süt a nap, minket is dermeszt a fagy, minket is ver az eső, minket is tép a szél – mégsem értjük egymást.

Ha azt nézzük, mi zajlik a világban – a törökök és a kurdok, a spanyolok és a baszkok, az oroszok és a csecsenek között –, akkor nem lehet azt mondani, hogy a cigányságot még jobban spektrumra kéne venni és azt mondani, hogy a beások korrektek, a kolompárok csibészek, lehet, hogy a rumungrók azok tanultak, lehet, hogy a muzsikus cigányok azok a világ közepe. Nem lehet így címkézni. Van egy népcsoport. A világon 15 millió cigány él. Nincs háttérországunk, nincs, aki mellénk álljon.

Ha én lennék a miniszterelnöke ennek az országnak, akkor bezáratnám az összes állatkertet. Érdemes elgondolkozni, hogy mit üzenek ezzel.

Soha egy állatot nem kérdeztek meg, hogy te kívánsz-e itt lenni velünk. Soha nem kérdezték meg a cigányokat az ötvenes évektől máig, hogy akartok-e jobb helyzetet. Kimaradtunk a földosztásból. Kimaradtunk a privatizációból.

Mi lettünk Magyarországon a mutogatható, olykor-olykor jól kitüremkedő kezdeményezések médiapöcsei.

Nem az kell, hogy engem, Bogdán Lacit dicsérjenek. Erre nincs szükség. Arra volna igény, hogy fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van. Cserdinek ez a feladat jutott, hogy erről beszéljen.

Egy biztos: nem adjuk fel a harcot. 1-1,2 millió cigány él az országban. Ebből 350-400 ezer nem azért él mélyszegénységben, mert ő ott akar kikötni. Csak gondolják végig, miért akarna egy cigány rosszat magának, miért akarna rosszat egy magyarnak?

Mi nem mondjuk senki magyarnak, hogy móri mészáros vagy te is. Én már megkaptam, hogy olaszliszkai gyilkos vagyok.

Magyarország nem fekete vagy fehér. Attól szép ez a nemzet, hogy sokszínű. Legyen már színvak ez az ország, és értse meg, hogy nem fogok eltűnni egyik napról a másikra 1,2 millió társammal.

- A közelmúltban Raoul Wallenberg-díjban részesült. Ez talán mégis azt jelzi, hogy azért van szándék a közeledésre.

- Raul Wallenberg-díjat kapni cigányként hatalmas kitüntetés. Ezek a díjak még nagyobb felelősséget tesznek a vállamra, hogy még nagyobb tisztelettel legyek másokkal szemben. Még jobban meghajoljak a szegénység előtt és a nemzet előtt.

- Az vitathatatlan, hogy ma Magyarországon ön az egyik legismertebb roma közszereplő. A sok interjú mellett újabban előadásokat is tart a Tudományos Stand Up sorozatban, olyan nevek mellett, mint Al Ghaoui Hesna, Mérő László, Lang András vagy Szendi Gábor. Miről szólnak ezek az előadások?

- Szerencsés vagyok, hogy ehhez a klubhoz tartozhatok. A felsorolt neveket mind tisztelem és nagyra értékelem.

Nagyon nehéz munka két órán keresztül több száz embert ébren tartani, és olyan aspektusból megmutatni a cigányságot és az együttélés lehetőségeit, amely nem hazugságra épül. Ami nem arra épül, hogy „én hallottam, én gondoltam, nekem mondták.”

Az előadásaim inkább a humanizmusról, az emberközpontúságról szólnak. Meg akarjuk mutatni, hogy nem vagyunk rosszak, nem vagyunk deviánsak.

Én, Bogdán Laci, mint cigányember, ugyanúgy szerethetem a hazámat, mint Vona Gábor. És nem kell hozzá árpádsávos zászlóval felvonulnom, nem kell a kokárdát a mellkasomba szurkálnom. Nem kell mindenféle hungarista és nacionalista logókkal alátámasztani az igazamat.

Hanem egyszerűen csak annyit kérdezek öntől:

Szerethetem a hazámat úgy, ahogy a hazám engem nem szeret?

Bogdán László előadásai

március 10. Szeged, Szent Györgyi Albert Agóra

március 19. Debrecen, Debreceni Művelődési Központ

március 31. Miskolc, MÜHA Művészetek Háza

április 1. Budapest, Kult13.hu

április 2. Tatabánya, A Vértes Agórája

április 24. Veszprém, Agóra Veszprém Kulturális Központ

május 12. Kecskemét, Hírös Agóra Kulturális Központ

május 14. Győr, Richter Terem

október 7. Békéscsaba, Csabagyöngye Kulturális Központ

november 17. Nyíregyháza, Váci Mihály Kulturális Központ

További információk itt.


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
hand-1832921_1280-1000x667.jpg

„Fröcsög a vér. Azt hitted, nem merem megtenni” – hiába hagyta el, volt partnere folyamatosan zaklatja Brigit, és senki nem segít

A férfi a szakítás óta folyamatosan zaklatja Brigit. Ez nem csak telefonhívásokban vagy üzenetekben merül ki, többször megjelent a lány otthonánál is.
K. U. D. - szmo.hu
2020. február 02.


hirdetés

"Fröcsög a vér. Azt hitted, nem merem megtenni. Fröcsögjön a vér. Mindjárt megyek le hozzád. Most indulok" – ez csak egy azok közül az üzenetek közül, amiket Brigi kapott a volt partnerétől.

A férfi a szakítás óta folyamatosan zaklatja. Ez nem csak telefonhívásokban vagy üzenetekben merül ki, többször megjelent a lány otthonánál is.

Brigi januárban megszerezte a távolságtartási kérelmet, amely szerint sem közvetve, sem közvetlenül nem kereshetné a férfi – nevezzük Tamásnak – a lányt. Ennek ellenére még mindig érkeznek a fenyegető üzenetek.

Persze az egész nem így kezdődött. Brigi elmondása szerint nagy szerelem volt az övék. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, Brigi Tamás húgával járt iskolába. Négy évvel ezelőtt találkoztak, beszélgetni kezdtek, a fiú randira hívta. Találkozgattak, összejöttek, idővel össze is költöztek.

"Sokáig nem láttam tisztán. Szerettem. Utólag végiggondolva viszont voltak figyelmeztető jelek" – mondja a 28 éves lány.

hirdetés

Tamás az összeköltözés után szóvá tette, hogy miért dolgozik Brigi, hiszen megtehetné, hogy otthon maradjon, neki van annyi pénze, hogy gondoskodjon róla. Többször megjegyezte azt is, hogy szerinte Brigi túl sok időt tölt a szüleinél.

Brigi azonban nem foglalkozott ezzel. Aztán egy egészségügyi probléma miatt néhány hónapig nem dolgozott. Szüksége volt egy új táskára, de Tamás megjegyzést tett, ugyan minek neki új táska, és amúgy is, miért tízezer forintos darabot szeretne, ha amúgy sem dolgozik.

Brigi nem tulajdonított nagy jelentőséget az egésznek. Aztán az apukája agyvérzést kapott és lebénult.

"Az időm nagy részét a kórházban töltöttem, ez pedig nem tetszett neki. Egyik este hazamentem, otthon volt, ittas állapotban, nekem esett, hogy miért voltam távol ilyen sokáig. Nagy vita veszekedés volt, kifordult önmagából, és pedig összepakoltam, és hazamentem a szüleim házába"

– meséli. Tamás persze utánament, fogadkozott, hogy megváltozik, bocsánatot kért. Brigi visszament hozzá.

"Előttem soha nem ivott. Korábban nem láttam részegnek, nem merült fel bennem, hogy gondja van az ivással" – mondja. Idővel azonban ez egyértelmű lett. Alkohol, gyógyszerek, drogok, a mindennapok részévé váltak. Hol szakítottak, hol újra összejöttek, amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt.

"Két éve elhagytam. Megjelent a házunknál egy gumilövedékes fegyverrel és megfenyegetett, hogy végez velem és a családommal. Egy ismerős lépett közbe, lefegyverezte a volt barátomat, és a rendőrség kiérkezéséig feltartotta őt"

– meséli Brigi, hozzátéve, az esetről emlékei szerint jegyzőkönyv nem is készült. A történtek után Brigi félt, úgyhogy visszament a férfihoz.

"Féltettem a családomat. Úgy gondoltam, nincs más választásom, így megpróbálok rá hatni, talán meg tudom változtatni" – mondta. Nem költözött viszont vissza a férfihoz, a szüleinél lakott, de együtt voltak. Másfél év se veled, se nélküled kapcsolat után 2019. decemberében végleg szakított a férfivel.

"Tudatosan készültem rá. Tettem félre pénzt, felkészültem arra, hogy nem fog simán menni."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!