hirdetés
anyasag_ck1.jpg

Az anyaság története - legfőbb feladat: a gyerekszülés

Még pár száz éve is teljesen más volt az anyák és a gyerekek szerepe, mint ma.
Fónagy Zoltán cikke a Mindennapok története blogon - szmo.hu
2014. június 01.


hirdetés

A gyermeket a hagyományos társadalom Isten ajándékának tekintette: ezt a viszonyulást fejezte ki a kereszténység a születéskorlátozás tilalmával. A vallás parancsa egybeesett a gyakorlati megfontolásokkal is.

A magas csecsemő- és gyerekhalandóság mellett csak a minél több születés biztosíthatta a család fennmaradását. Ezt pedig a hagyományos társadalom a legfőbb személyes életfeladatnak tekintette: az egyén elsősorban ősei és utódai sorát összekötő láncszemként gondolt magára.

anyasag_ck

A hagyományos társadalom arra ösztönözte a nőt, hogy annyi gyermeket szüljön, amennyire csak képes. A termékeny nők nagy része életének legalább két évtizedét a terhesség-szülés-szoptatás körforgásában töltötte. A nők családban betöltött szerepéről ITT IS OLVASHATTOK.

hirdetés

Noha a nők egyik fő élethivatásának az anyai szerepet tartották, a 19. századi nevelési irodalomban az erre való felkészítésnek kevés nyomát lehet találni. A felső- és középosztály lányait nevelő intézetekben elsősorban a társasági életben való érvényesüléshez szükséges készségek (illem, tánc-, zene és énektudás, idegen nyelv ismerete) elsajátítására koncentráltak.

anyasag1

Konyhai ismeretek tanítása egy lánynevelő intézetben

Mindennapok története

Hogyan laktak az emberek korábban? Hogyan öltözködtek és mivel táplálkoztak? Hogyan ünnepeltek, milyen volt a viszonyuk a születéshez, a betegségekhez és a halálhoz? Banális kérdések, amelyeket a történészek sokáig nem tartottak méltónak a tudomány komolyságához. Pedig a hétköznapok történetét kutatva saját életvilágunk gyökereire csodálkozhatunk rá Fónagy Zoltán segítségével.

Időről időre portálunkon is találkozhattok a fenti kérdésekre talált válaszokkal.

A szülés, mint a női közösség belügye

A szülés helyét, módját, illetve az abban közreműködőket tekintve a 19. századot még a hagyományos formák továbbélése jellemezte, bár valamelyes szerepet követelt már magának a modern állam által kiépített egészségügyi intézményrendszer is.

A paraszti világban, különösen a tanyán élők körében még nem számított ritkaságnak az idősebb nőrokon, a szomszédasszony vagy a férj segítségével lezajlott szülés sem, de a 19. század vége felé már szakképzett segítő közreműködésével jött világra az újszülöttek nagy többsége. A többieknél ügyesebb, bátrabb, ezért gyakran segítségül hívott asszonyokat a 18. században a felvilágosult abszolutizmus indította el a professzionális bábává válás útján.

A bábák eszköztára meglehetősen szerény volt: kés vagy olló, fonal a köldökzsinór elkötéséhez, némi ecet vagy spiritusz az élesztésre és vérzéscsillapításra, valamint egy flaska szenteltvíz, ha a csecsemő életképtelensége esetén "szükségkeresztelésre" lenne szükség. A beöntéshez marhahólyagot használtak, de a 19. század második felétől már inkább a patikákban kapható irrigátort részesítették előnyben. Vaj vagy zsír minden háznál akadt, ezzel a bábák szülő nő hasát, derekát és gátja környékét alaposan megkenték, szükség esetén masszírozták.

anyasag3

Bába-mesterségre tanító könyv 1766-ból

anyasag4

Daniel Nikolaus Chodowiecki: Gyermekágy

A szülés körüli teendők kizárólag a női közösség (rokonok, szomszédok) feladatkörébe tartoztak. A férfiak – beleértve a férjet is – jelenlétét, közreműködését csak rendkívüli körülmények indokolhatták. A szülő nő édesanyja és nagynénjei előkészítették a terepet, befűtöttek, vizet melegítettek, rongyokat szereztek, a férj pedig, miután elhívta a bábát és behordta a kútról a vizet, az udvaron vagy a kocsmában várta, hogy a gyermeke világra jöjjön.

A 20. század előtti Európát a bőséges gyermekáldás mellett a mai ember számára szinte elképzelhetetlenül magas csecsemő- és gyermekhalandóság jellemezte. Felnövésük viszonylag alacsony esélye miatt a szülők a mai normáinkhoz képest ridegen viszonyultak gyermekeikhez.

Az anyaság kultusza, az anyai hivatás eszményítése leginkább a polgári családideál virágkorához köthető. Az otthon falai közé szorított nő a háztartás vezetését és a gyermekek nevelését kapta kizárólagos feladatul, egyúttal hatalma területéül.

Főleg - de nem kizárólag - a népesség nagy részét kitevő falusi és városi szegénység fogadta egykedvű beletörődéssel, sőt megkönnyebbüléssel, ha az Úr angyalként magához szólította kicsinyüket. Ezzel megszabadította a szülőket egy újabb éhes szájtól, a gyermeket pedig megkímélte a "földi siralomvölgy" szenvedéseitől.

anyasag6

Albert Dubois-Pillet: Halott gyermek, 1881.

A 17-19. századi Európa egyes országaiban - Itáliában, Franciaországban, majd a német fejedelemségekben - a felső- és középosztálybeli nők tömegesen bízták szoptatós dajkákra a csecsemőiket. Jobb esetben a házhoz vették - ha az életben volt, saját gyermekével együtt - a dajkát, rosszabb esetben kiadták hozzá az újszülöttet, gyakran másik helységbe. Utóbbi gyakorlat főleg a nagyobb francia városok környékén terjedt el a közép- és alsó rétegek körében, annak ellenére, hogy a dajkaságba adott gyerekek életben maradási esélyei köztudottan katasztrofálisak voltak.

Az érzelmek skálája

A 19. századi felső- és középosztályi családi viszonyokat megörökítő emlékiratok gyakran számolnak be távolságtartó, az érzelmeket ritkán vagy egyáltalán nem kimutató szülőkről (különösen apákról). A jómódú szülők a gyermekek körüli feladatokat nagyrészt fizetett alkalmazottakra bízták, s a ház vagy lakás elkülönített részeibe "száműzték" őket.

A dada, gyermeklány, nevelőnő sokszor fontosabb szereplője volt a gyermek életének, mint szülei. Utóbbiak az élet magasabb rendű tevékenységeit és örömeit, míg előbbiek az érzelmi biztonságot testesíthették meg számukra. Nem volt ritkaság, hogy életre szóló kötődés, családias jellegű kapcsolat alakult ki irányukba.

anyasag8

Munkácsy Mihály: Anyai ösztön (tanulmány)

Minél magasabban helyezkedett el a család a társadalmi hierarchiában, a gyerekek életében annál kevesebb volt az állandóság, annál gyakrabban kellett új és új - az életkorhoz alkalmasnak tartott - gondozó, nevelő és oktató személyekhez hozzászoknia. Olvashatunk az emlékiratokban rideg, a gyereket megalázó, terrorizáló nevelőkről is. Az ilyenek alkalmatlansága néha csak sokára derült ki. Egyrészt az anyát többnyire elfoglalta a terhesség-szülés-gyermekágy körforgása, másrészt a legfőbb nevelési cél, a feltétlen engedelmességre szoktatás jórészt kizárta az "árulkodást", esetleg a szülők adtak nehezen hitelt a panaszoknak.

Úgy tűnik, az emlékezetben mélyebb nyomokat hagyott az elsősorban az apa által képviselt tekintélyelv olykor drasztikus érvényesítése. A tekintélytiszteletet ugyan az anya irányában is megkövetelték, de mivel ő szintén alárendelt helyzetben volt, valamiféle szolidaritás, sőt cinkosság is gyakran érvényesült gyermekek és anyjuk között.

anyasag5

Kirill Vikentievics Lemoch: Ismerkedés, 1885

Anyátlanok

Az emberi életre leselkedő veszélyek nemcsak a kisgyermekekre nézve voltak sokkal súlyosabbak, mint napjainkban. Számos 19. századi életrajz kezdődik úgy, hogy "anyját korán elvesztette": néha a szóban forgó politikus, író vagy művész, máskor egy kisebb testvér születésébe halt bele, esetleg valamely járvány vagy korabeli népbetegség vitte el.

Néhány példa a végtelen sorból: Deák Ferenc anyja néhány órával élte túl fia születését. Az író Jósika Miklós báró emlékiratában egy mondatba sűríti a családi tragédiát: "Szegény jó anyám 1799-ben, fiatal korában - huszonnyolc éves volt - mellbetegségben meghalt, hagyván maga után öt árvát." Kölcsey Ferenc 11 éves volt, amikor anyja - öt évvel az apa után - meghalt, és ettől kezdve a család egy régi hű cselédje viselte gondját mind neki, mind három kisebb testvérének.

anyasag11

Pataky László: Virrasztás

Az egyedül maradt apa három gyermekével virraszt az anya holtteste mellett.

A reformkori irodalmi életben fontos szerepet játszó Vachott-fivérek, Sándor és Imre 11, illetve 13 évesek voltak, amikor anyjukat elvitte a kolera, apjukat pedig a tüdőbaj. Nővérük, aki a népdalgyűjtő Erdélyi János felesége lett, 9 nappal a szülés után halt meg gyermekágyi lázban.

József főherceg nádor két felesége, a 18 éves cárleány Alexandra Pavlovna és a 20 éves német hercegnő Hermina egyaránt gyermekágyi lázban hunyt el. A nádor bátyja, I. Ferenc császár első felesége, Erzsébet a szülésbe halt bele 23 évesen.

Ha még a társadalom csúcsán is ilyen veszélyes esemény volt a szülés, elképzelhető, hogy az alacsonyabb osztályok asszonyai számára milyen kockázatot jelentett...

Gyermekszülés, mint életfeladat

Mit jelent az „ősiség” jogintézménye?

Miért a gyerek volt a legfontosabb a egykor a családokban?

Mikor és miért kezdett megváltozni a nők szerepe a társadalomban?

A korabeli iskolákban miért nem készítették fel a lányokat az anya szerepre?

Milyen emlékei vannak a kor nagyasszonyainak és tanítóinak a nővé válásról?

Milyen rendelet szabályozta a bábák munkáját a XVIII. században és hogyan képezték őket?

Hogyan zajlott a szülés és mikor „kerültek képbe” az orvosok és a kórház?

Milyen volt a „rideg viszony” szülő és gyerek között?

Mi történt a „nemkívánt” gyermekkel Magyarországon és Európában?

Milyen szerepük volt a dadáknak és a nevelőnőknek egy gyerek életében?

Mit olvashatunk korabeli visszaemlékezésekben az „apai tekintélyről”?

Ha a fenti kérdésekre szeretnél választ kapni, KATTINTS IDE!

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
karora_ck.jpg

Ezekkel a karórákkal menőztek, akik a 70-es években születtek

Az NDK-s mutatós órák mellett természetesen a klasszikus japán és egyéb kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.
Forrás: Játékmúzeum blog - szmo.hu
2020. november 16.


hirdetés

Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Már megszokhattátok, hogy időről-időre olyan nosztalgikus témákkal is igyekszem foglalkozni a blogon, ami nem feltétlenül a játékokkal kapcsolatos, viszont a gyerekkorunkat mindenképpen meghatározta.

Ilyen téma volt a televíziós műsorokkal foglalkozó sorozat, a zenékkel, reklámokkal, újságokkal foglalkozó sorozat is.

A mai téma egy kicsit furcsának tűnhet egy mai fiatal számára, de úgy gondoltam érdemes egy bejegyzést szentelni az órákra is.

Az órákra, amelyek akkoriban nem egyszerű időmérő eszközök voltak számunkra, hanem sokkal inkább vágyott tárgyak, sőt sok esetben státusszimbólumok is.

Aki a 70-es, 80-as években volt gyerek, azok számára ismerős lesz a ma bemutatásra kerülő órák többsége, hiszen egészen biztosan volt valamelyik haverunknak, osztálytársunknak vagy esetleg nekünk is ilyen óránk. Vágjunk is bele a nosztalgiázásba!

hirdetés

1.

Aki a 70-es években született az elsőként a mutatós karórákkal találkozott. Ebből általában a szovjet gyártóknak köszönhetően voltak gyerekeknek készült karórák is. A gyakoribb az egyszerű számokkal ellátott számlappal készült változatok voltak, de természetesen beszerezhetőek voltak különböző rajzokkal díszített változatok is.

Ezek még felhúzósak voltak, így minden reggel vagy este a tulajdonosnak akkurátusan fel kellett azt húznia, hogy ne hagyja cserben az órája.

2.

Még mindig a felhúzós karórák világánál tartunk, amikor a sokkal vagányabb Miki Egeres karórát mutatom meg nektek. Ez már valamivel komolyabbnak számított az én gyerekkoromban mint a szovjet kisórák, de ez nem a véletlen műve volt.

Miki egér kezei voltak a mutatók, amelyek az éppen aktuális időt mutatták. Mindig nagy csodálattal néztük azt, akinek ilyen órája volt, hiszen valószínűleg valami nyugati rokontól kapta. Itthon az ilyesmi akkoriban elérhetetlen kincs volt. Manapság néha feltűnik egy-egy ilyen óra valamelyik aukciós oldalon, de általában elég gyorsan talál új gazdára.

3.

A képen egy NDK-ban gyártott karórát láthattok, ami maga volt akkoriban a megtestesült vagányság. Az órát a Ruhla készítette és kicsit nagyzolósan Ruhla Digital volt a neve. Természetesen ez nem digitális óra volt, hanem még mindig a felhúzós szerkezettel ellátott szokásos karóra.

A különlegességét a számlap jelentette, amin egy mezőben az órát, míg a másik mezőben a percet tudtuk leolvasni. Több színben is gyártották és ilyen bizony még nálunk is volt a családban, mégpedig a bátyámnak.

4.

A kvarcórák forradalma lényegében ezzel a stílussal vette kezdetét. Ezek az órák már valóban kvarcórák voltak és elemmel működtek. Itt már nem kellett vesződnünk a felhúzással, mindössze arra kellett figyelmet fordítani, hogy az elem ne merüljün le.

Az első daraboknál még csak akkor vált láthatóvá a számlap, ha a tulajdonos megnyomott egy gombot, de ekkor tündöklő piros színben láthattuk a számokat. Az elemek ezekben az órákban nem húzták túlságosan sokáig, de ez senkit nem zavart akkoriban, mint ahogy az sem, hogy tűző napsütésben szinte lehetetlen volt leolvasni a pontos időt.

5.

És elérkeztünk ahhoz az órához, amire mindenki nagyon jól emlékszik. Ezek voltak a klasszikus kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.

Ilyen órákat a legnagyobb gyártóktól kezdve a legkisebb távol-keleti cégek is készítettek, így találkozhattunk a Casio mellett mondjuk Montana, Piratron, Kessel márkájú órákkal is. Tanáraink gyűlölték ezeket az órákat, amelyek gyakran zavarták meg a tanítást - nem is teljesen véletlenül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
csonka_janos-1.jpg

Hat magyar zseni, aki megváltoztatta az autók történelmét

Henry Ford, Ferdinand Porsche és a Bentley fivérek – az autóipar úttörőinek nevét máig őrzik az általuk alapított gyárak. Kevesebben tudják, hogy az iparág fejlődéséhez magyar származású mérnökök is döntően hozzájárultak.
HISTORY, Fotók: Wikimedia Commons - szmo.hu
2020. november 27.


hirdetés

A HISTORY televíziócsatorna új sorozata – Autók, amelyek megváltoztatták a világot – két rivális német mérnökkel kezdődik. Az autók felemelkedésének első mérföldköve az volt, amikor Karl Benz és Gottlieb Daimler a belső égésű motor megalkotásával lerakta az alapjait az egyéni mobilitás forradalmának.

A következő epizódok elemzik az autózás történelmét meghatározó társadalmi és technológiai folyamatokat. Ebben a történetben magyar származású mérnökök is fontos szerepet játszottak. Noha a HISTORY sorozata nem rájuk koncentrál, érdemes áttekinteni az autóipar legfontosabb magyar pionírjait.

A karburátor születése

Az első benzinmotoroknál még felületi porlasztást alkalmazták, így csak hozzávetőlegesen sikerült jó benzin-levegő keveréket előállítani az égéstérben. Ezt a problémát hidalta a Ganz gyár két munkatársa, Bánki Donát és Csonka János műegyetemi professzor találmánya, a porlasztó, vagyis a karburátor. Ötletét a legenda szerint egy körúti virágáruslány adta, aki kézi vízporlasztóval locsolta a virágokat. Hogy ez igaz-e, nem tudjuk. Mindenesetre a találmánnyal a benzinmotor megbízhatóan működő erőgép lett. A szabadalmi kérelmet 1893-ban adták meg, mintegy fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot.

Csonka János

Mint Makó Detroittól

hirdetés

A szegény makói parasztcsaládba született Galamb József már az iskolapadban elhatározta, hogy autókkal akar foglalkozni. Előbb ösztöndíjjal Németországba került, majd összespórolt pénzéből Amerikába utazott, hogy megtekinthesse az 1904-es St. Louis-i világkiállítást. Ezután Detroitban telepedett le, ahol felfigyelt rá Henry Ford. A Fordnál – többek között a szintén magyar Eugene Farkassal – Galamb vetette papírra a T-modell terveit. Az első futószalagon gyártott jármű igazi népautó lett, húsz év alatt 15 milliót adtak el belőle. A tervezés során Galamb több újítást is bevetett, az ő találmánya volt például a bolygóműves sebességváltó.

Galamb József

Az áramvonalak atyja

Az első autók szögletes, lovas kocsira emlékeztető karosszériával készültek. Az aerodinamika tudományát egy monarchiabéli mérnök hozta be az autóiparba. Járay Pál magyar zsidó családban született Bécsben, Prágában tanult, majd a híres Zeppelin gyárban léghajókat tervezett. Az I. világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a gépkocsik felé fordult. Svájcban telepedett le, ahol megnyitotta karosszéria-tervező irodáját. Bevezette az „áramvonalas autó” fogalmát, elveit egyre több autógyár kezdte alkalmazni az Auditól a Bugattiig, a Mercedestől a Maybachig. Az igazi sikert a Tatra márka hozta meg számára, amely még a ’60-as években is gyártott Járay-karosszériával autókat.

Járay Pál

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pixa-dohany.jpg

Eltűnt illatok nyomában – a pestisjárvány elleni védekezésre használt illatoktól a dohány illatáig minden „történelmi szagot” össze akarnak gyűjteni

Elmúlt korok európai illatainak enciklopédiáját akarja létrehozni egy nemzetközi kutatócsoport.
MTI, fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 20.


hirdetés

Az Odeuropa elnevezésű nemzetközi projekten brit és más európai tudósok, történészek és mesterségesintelligencia-szakértők dolgoznak. A 2,8 millió euróval támogatott kutatás az egykor ismerős, de mára már eltűnt illatok azonosítását, ha szükséges újrateremtését tűzte ki célul. Az illattárba a 16. századtól a 20. század elejéig gyűjtik az aromákat.

"Amint belemélyedünk az 1500-as évektől Európában megjelent nyomtatott szövegekbe, rengeteg utalást és leírást találunk bennük a különböző szagokról, a vallással kapcsolatos illatokról, például a tömjénről, vagy akár a dohány illatáról"

- mondta el William Tullett, a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem tudósa, az Odeuropa kutatócsoport tagja, a 18. századi Anglia illatairól készült könyv szerzője.

A hároméves projekt januárban induló első lépéseként olyan mesterséges intelligenciát akarnak kifejleszteni, amely segít a hét nyelven írt történelmi szövegek áttekintésében, valamint a szagok és azok kontextusának leírásában és a képeken ábrázolt illatokkal kapcsolatos részletek észlelésében.

hirdetés

Az összegyűjtött információkat az európai illatok online enciklopédiájának létrehozásához használják fel. Ebben megtalálhatóak majd bizonyos szagok, de rávilágítanak különleges szagokhoz kapcsolódó érzelmekre és helyszínekre is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sicc-osszes-kalandja.jpg

Sicc: Hogy lett egy amerikai macskából Magyarország kedvence?

Sicc történeteit Kálmán Jenő szedte szellemes rímekbe, és Tankó Béla kedves rajzaival lopta be magát egy ország szívébe. A foglalkoztató Sicc-könyveket pedig Karinthy titkára, a rejtvénykirály Grätzer József találta ki.
Tóth Noémi, Címkép: Régikönyvek - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

A régi magyar mesekönyvek örökérvényű színfoltját jelentik a Sicc-kötetek. Több generáció nőtt fel a legendás vers-meséken, amelyek szókimondó humorán mindig a felnőttek kacagtak hangosabban. Mindezt Kálmán Jenőnek (1885-1968) köszönhetjük, akiről kevésbé köztudott, hogy előtte a magyar kabaré műfaját alapozta meg hazánkban. Az is eléggé érdekes élettörténeti mérföldkő volt, amikor frontszolgálat után Jenő egy szibériai hadifogolytáborban színitársulatot szervezett, rendszeres fellépésekkel.

Siccet, a fekete-fehér cicát sokan hungarikumnak hiszik, holott eredetileg amerikai, és Felix névre hallgat.

A Bibliotéka Kiadó vásárolta meg a nyugaton befutott képregény jogait a két világháború között, utána kapta a magyar nevet.

Az eredeti jog Pat Sullivan (1887–1933) ausztrál-amerikai karikaturista, úttörő animátor és filmproducer tulajdonában volt, akit a Felix the Cat című néma rajzfilmek gyártása tett világhírűvé. Akkor tört derékba a karrierje, amikor megjelentek a hangos Mickey Mouse rajzfilmek, ő pedig túl sokáig halogatta, hogy hangsávot tegyen Felix alá. Sajnos Sullivan nem volt éppen gyerekbarát figura: kőkemény alkoholista volt, ráadásul börtönben is ült egy 14 éves kislány megerőszakolásáért.

Kálmán Jenő szellemes négysorosaival sokkal nívósabbá vált a magyar változat, mint az eredeti – nem versbe szedett – képregény. Nem beszélve Tankó Béla (1885-1982) bájos, szerethető rajzairól, amelyek már a hazai közízlésnek lettek kitalálva. Megelevenedett színes tollai nyomán a szeleburdi macska nagy ellensége, Róka Rudi, illetve Sniff, a vizsla és Hápi kacsa egyaránt.

Kálmán Jenő (1885–1968)

A mesekönyveknek nagy sikere lett Magyarországon, amely annak is szólt, hogy friss, laza hangnemet ütöttek meg a rímek: nyoma sem volt bennük a megszokott sémáknak. Például a Sicc Meseországban című történetben Sicc nem várja tétlenül, hogy majd holmi csókra felébredjen Hófehérke, hanem megragad egy új divatlapot, hiszen

hirdetés

„…nincs olyan nő, ki föl nem ébred / új divatról hogyha szó van. /- Muti!- Sikolt Hófehérke, / és felül a koporsóban.”

Kálmán Jenő annyira örült a várakozásokat felülmúló sikerének, hogy egész életében sorra gyártotta a Sicc-életművet, illetve diafilmeket és kifestőket is készített belőlük.

A fentiek nem összekeverendők a szintén Sicc névre hallgató – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok alcímű – könyvekkel, amelyek Grätzer József (1897-1945) munkáját dicsérik. Rengeteg gyermek otthoni szórakozását jelentették ezek a kötetek, hiszen a bennük rejlő feladványokhoz csupa olyan dologra volt szükség, amelyek minden háztartásban fellelhetők voltak.

A szerző fantáziája nyomán egy egész ifjúság tudta, hogy megannyi izgalmas dolgot lehet kezdeni egy bottal, doboz gyufával, pohárral vagy papírral egyaránt.

Grätzer József arról volt ismeretes, hogy szenzációs keresztrejtvényeket készített: majdnem 150 rejtvényújság konkrétan belőle élt. Már amelyik nem csak plagizálta, azaz szó és fizetség nélkül ellopta a munkáit. Erről egy anekdota is fennmaradt: egyszer egy újság feladványában a „Grätzertől lopva” szöveg rajzolódott ki a megfejtéskor, a tanulságos eset után azonban érdekes módon mindig kifizették őt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!