hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
fiu
Az autista kisfiú és anyukája története megmutatja, miért ne ítélj soha elsőre
Egy nő feljelentett egy anyát, mert szerinte nem megfelelően bánt a fiával. Mikor megtudta, hogy mi volt a baj oka, nagyon elszégyellte magát. Azóta igyekszik inkább segíteni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2017. december 14.


hirdetés

Soha ne ítélj el másokat elsőre, nem tudhatod a történetüket - üzente a Love What Matters című Facebook-oldalon Megan Orr Burnside, aki megható történetet mesélt el arról, hogy tapasztalta meg ezt a leckét a saját bőrén.

Hidd el, érdemes megfogadnod a tanácsát!

„Néhány évvel ezelőtt Tennesseeben voltunk a férjemmel egy továbbképzésen. Éppen tankoltunk, amikor megláttam egy nőt nagyjából 10 év körüli kisfiával, miközben megpróbálta betuszkolni őt a kocsiba. A fiú üvöltött, az anyja pedig dühös és frusztrált volt. Megvártuk, amíg nagy nehezen beültette az autóba, ahol tovább folytatódott a testi küzdelem. Úgy tűnt, mintha párszor meg is ütötte volna, ezért rendőrt hívtunk. Amikor megérkeztek, mi el is mentünk.

Később felhívtak minket a rendőrök, és elmondták, hogy a fiú autista, az anya pedig nagyon sokat küszködik vele, előtte is többször kért már rendőri segítséget, ha nagyon nem bírt vele, mert annyira erőszakos.

Elmondták azt is, hogy többször segítettek már neki, az anya pedig megtesz minden tőle telhetőt.

Döbbenetes volt rájönni, mekkorát tévedtem. Buzgón próbáltam megvédeni a gyereket, és közben fel sem ajánlottam a segítségem az anyának. Ehelyett a hatóságokat értesítettem. Ott ültünk és néztük a szenvedését….És beköptük. Még évekkel később is bűntudatom volt, amiért nem szálltam ki az autóból és ajánlottam fel neki a segítségem. Ha akkor segítettem volna neki már az elején, lehet nem kellett volna erőszakot alkalmaznia.

Közben eltelt jó pár év, múlt héten pedig éppen egy használtruha-boltban voltam, ahol sorban állt egy nő két gyerekkel a kasszánál. A kisebbik fiú rugdosott és hisztizett, a nagyobbik pedig arra kérte anyját, hogy vegyen meg neki dolgokat. Az egész boltnak feltűnt, hogy mennyire dühös az anya, aki tényleg majdnem felrobbant a méregtől. Az emberek ott álltak és nézték, ahogyan küszködik velük. Ekkor jutott eszembe az emlék, amit átéltem pár évvel korábban, úgyhogy odasétáltam hozzájuk, és a kisfiú lábára tettem a kezem. Megnyugodott.

A nyúzott anya bocsánatot kért, és elmondta, hogy éjszakai műszakban dolgozik, és napközben már gondolkodni sincs ereje. Tudom, hogy nem ez volt az egyetlen baja, de abban a pillanatban csak annyit mondtam neki, hogy megértem, milyen érzés túlterheltnek lenni.

Elmondtam neki, hogy jó anya, és hogy minden rendben lesz. Erre ő sírni kezdett! Ő sírt, a többiek pedig nézték, hogyan cipeli nehéz terhét. Évekkel korábban még elővettem volna a telefonom, és azt néztem volna, tesz-e olyasmit, ami miatt jelentenem kell őt a hatóságoknak. Tudom, hogy egy ponton közbe kell lépniük, viszont közben

azt érzem, olyan társadalommá váltunk, akik a hibát keresik a másikban ahelyett, hogy megpróbálnának segíteni. Eltávolítjuk magunkat a másik problémáitól és csak ítélkezünk ahelyett, hogy együtt éreznénk velük és segítenénk nekik.

Ha többet segítenénk, kevesebbszer kellene a hatóságokhoz fordulnunk.

Ma azért is jutott eszembe mindez, mert valaki kihívta a családvédelmi szolgálatot egy kedves barátomhoz. Sok időt töltöttem nála, és tudom, hogy ő pontosan olyan anya, amilyen én is lenni szeretnék. Megtapasztaltam többször azt a szeretetet és türelmet, ahogyan segít gyermekeinek feladataik elvégzésében, ahogyan meghallgatja apró-cseprő dolgaikat. Vágyom arra, hogy hozzá hasonlítsak. Amikor kihívták rá a családvédelmiseket (és gondolom, aki megtette, biztos volt abban, hogy segít), ő súlyos betegen feküdt az ágyában légúti fertőzéssel. Nem tudom, miért jelentették be, mi volt a probléma. Lehet, hogy a gyerekei a ház előtt játszottak szülői felügyelet nélkül? Lehet, hogy nem készített nekik enni, és a gyerekek maguknak csináltak valami harapnivalót? Sajnálom, hogy nem segített neki inkább az az ember, aki bejelentette.

Ideje lenni abbahagyni mások elítélését és nekiállni segíteni helyette, különben megszokott lesz az elszigetelődés, a depresszió, a függőségek, az erőszak, és az öngyilkosság is.

Amikor valaki túlterhelt, nem ítélkezésre, hanem segítségre van szüksége.

Tudom, hogy én is bűnös vagyok ebben, mert megtettem korábban, és már látom, hogy inkább elmélyítettem a problémát, nem pedig segítettem a másiknak. Hálás vagyok az emlékeztetőkért, még ha azok néha fájdalmas emlékek is, hogy mégsem vagyunk teljesen elutasítóak másokkal szemben. Nem vagyunk annyira különbözőek. Az igazi változás pedig akkor következik be, amikor szeretetet és segítséget kapunk ítélkezés helyett.”

Forrás: Love What Matters


KÖVESS MINKET:




"Féltem, hogy megöl" – mégis együtt maradt az erőszakos barátnőjével a férfi
Történetünk hősének barátnője az első nő, akit Nagy-Britanniában családi erőszak címén bebörtönöztek. A fiatalember most harcot hirdet a férfiakra sütött egyoldalú bélyeg ellen.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

A 22 éve Alex a BBC-nek mondta el történetét.

Felidézi, hogy az a pokol, amit barátnője, Jordan teremtett körülötte, apró dolgokkal kezdődött. Például belekötött az öltözködésébe, a hajviseletébe. Akkor már három éve voltak együtt, volt közös otthonukban éltek Bedfordshire-ben. Ezek a kellemetlenkedések egy kilenc hónapig tartó fizikai erőszakba torkollottak. „Soha nem felejtem el azt a napot, amikor először öntött rám forró vizet. Rettegtem tőle” – írja Alex. Ezt a tortúrát máskor is megismételte vele.

„Életem minden egyes pillanatát ellenőrzése alá akarta vonni”.

A tavalyi angliai és walesi bűnügyi statisztikák szerint mintegy kétmillió, 16 és 59 év közötti felnőtt szenvedett el az elmúlt évben családi erőszakot. A becslések szerint egyharmaduk férfi. Ugyancsak becsült adat, hogy minden ötödik tizenévest bántalmaz a fiúja vagy a barátnője. Kiderült, hogy sokkal több a férfi áldozat, mint azt korábban sejteni lehetett. Az angliai és a walesi rendőrség 2017-ben 150 ezer férfiak elleni erőszakos esetet regisztrált, több, mint kétszer annyit, mint 2012-ben. Egy jótékonysági szervezet szerint a családi elől menekülőkre jutó ágyaknak kevesebb mint 1%-át tartják fenn férfiak számára, Londonban egyetlen egyet sem.

Jordan és Alex 16 évesen ismerkedtek meg 2012-ben egy kollégiumban. A lány jó tanuló volt, művészettörténésznek jelentkezett a hertfordshire-i egyetemre, tanár akart lenni. Kezdetben minden jó volt, harmonikus kapcsolatot éltek meg. Aztán Jordan kezdett furcsán viselkedni. Alex először csak azt hitte, hogy így akarja felhívni magára a figyelmet. Csakhogy a lány hamarosan teljesen elszigetelte a fiút a barátaitól, családjától. Nemcsak hogy nem látogathatta őket, hanem még a Facebook-oldalát is leállította. Később már azt is megszabta, hogy mit és mennyit ehet, és bebeszélte Alexnek, hogy csakis őneki van igaza. A fiú próbált ez ellen harcolni, de esélye sem volt.

Két gyermekük is született, Alex reménykedett, hogy valami majd megváltozik.

„Bár még egészen kicsik voltak, látniuk kellett, hogy mi történik, és bár őket nem bántatta, állandóan attól féltem, hogy ha elhagyom, akkor rajtuk tölti ki a bosszúját. Így aztán maradtam.”

Alex azt sem tagadja, hogy azért voltak nagyon jó pillanataik Jordannnel, amikor boldognak érezte magát. És végül is szerette őt. De a mentális erőszakot másfél év után felváltotta a fizikai. A lány úgy feküdt le, hogy egy üveg volt a keze ügyében, megvárta, amíg a fiú elalszik, majd fejbe verte az üveggel. Azzal gyanúsította ugyanis, hogy más lányokkal tart kapcsolatot. Alex egy idő után már nem érzett fájdalmat az üvegkínzás után, ezért Jordan lépett egy szintet. Kalapácsra váltott, máskor a laptop töltőjével ütlegelte, sőt, hamarosan kések is előkerültek.

„Egyszer éppen csak nem találta el az egyik artériát a csuklómon. Aztán jött a forró víz. Harmadfokú égési sebeim lettek. Amikor hozzászoktam egyfajta fájdalomhoz, mindig tovább lépett.

A forró víz után már csak a halál következhetett. Féltem, hogy megöl. A szomszéd többször is kihívta a rendőrséget, amikor hallotta az üvöltést tőlünk, de olyankor mindig hazudtam, csak azért, hogy megmentsem az életemet. Ilyenkor kisminkelt, hogy elrejtse, amit tett velem.”

2018-ra életveszélyes állapotba került, több mint 30 kilót fogyott, és sérülései is egyre súlyosabbak voltak. Végül sikerült Alexet a rendőrségnek kihallgatnia.

„Egészen addig mindent letagadtam. De már nem bírtam tovább. Ha akkor a rendőrség nem lép közbe, már a földben lennék.” Szerencsére a sérülései elég bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy Jordant letartóztassák.

Alex szerint Jordant semmi más nem motiválta, mint a féltékenység. „Nagyon közel álltam a családomhoz, nagyszerű barátaim voltak, de ő elzárt mindentől, amim valaha is volt. Emlékszem, egyszer azt mondta: Tönkre akarom tenni az életedet”.

A fiú úgy érzi, hogy Jordan soha nem bánta meg, amit tett, és valószínűleg a bíróság előtt is csak azért vallotta magát bűnösnek, hogy enyhébb büntetést kapjon.

Jordant végül hét és fél évi börtönre ítélték. „Amikor tudtam, hogy benne van abban a rabomobilban, nagy megkönnyebbülést éreztem és egy csepp sajnálatot sem iránta. A gyerekek nem tudják, mi történt. Magamhoz vettem a bírósági iratokat, hogy elolvashassák, ha nagyobbak lesznek, és elég érettek ahhoz, hogy megértsék. Remélem egy nap azt mondják: „Jó apa voltál”.

A már idézett statisztikák szerint a családi erőszakot elszenvedett férfiak közül csak minden huszadik kér segítséget.

Alex szerint ez összefügg azzal, hogy a közhiedelem szerint ez férfibűn és éppen ezért sokszor a rendőrség veszi komolyan a férfi áldozatokat.

„De mi köze van ennek a nemhez?” – teszi fel a kérdést a fiatalember, aki lassan elkezdte újraépíteni lerombolt életét, és távlati terve, hogy menedékhelyet hoz létre hasonló sorsú férfitársainak.


KÖVESS MINKET:




Miért van jobb dolga egy bécsi hajléktalannak, mint egy budapestinek?
Van köztük, aki jobban él, mint mikor idehaza dolgozott. A legtöbben arra törekednek, hogy változtassanak az életükön, és úgy érzik, kint jobban van rá esélyük.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

Van olyan Bécsben élő magyar hajléktalan, aki jobban él most ott, mint itthon, mikor dolgozott. Rengetegen mennek ki és fura, de akkor is maradnak, ha ott nincstelenek.

Sokan kalandvágyból indultak Bécsbe, a kinti hajléktalanok tíz százaléka magyar. Egyikük úgy véli, hogy nem tudna már itthon élni.

Szilveszter egy tehenészetből ment ki szerencsét próbálni, de most munkanélküli, munkát keres, nyelvet tanul. Kapnak gyógyszert, ételt, ruhát, a menedékházakban tudnak megszállni. A körülményeik jobbak, mint idehaza volt - mondja.

A stáb egy hajléktalanszállón is járt, ahol békés, tiszta, jó körülményeket találtak. Sokan támogatják a fedél nélkülieket. Olyanok lakhatnak ott, akik már hosszabb ideje a városban élnek, a legtöbben más országokból származnak. A magyarokról azt tapasztalják, hogy akik egyszer átlépték a határt, azok már nem mennek vissza, inkább szállón laknak, és azon vannak, hogy változtassanak a sorsukon.

VIDEÓ: Az RTL Fókusz beszámolója


KÖVESS MINKET:





Marihuánás csoki és egyéb stresszoldók az idei Oscar-ajándékcsomagokban
Az Oscar-díjak kihirdetése előtti várakozás minden bizonnyal komoly feszültséget okoz a jelölteknek. Éppen ezen próbáltak enyhíteni az idei gálacsomagok összeállítói.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

Az immár hagyományos ajándékcsomagok, amelyben a színészi és rendezői díjak várományosai, összesen 25-en részesülnek, az idén kifejezetten stressz-ellenesre sikerültek. Ilyenek például a THC-val, azaz a marihuána hatóanyagával átitatott csokoládé, a kannabisz-olajos bőrápoló, de kapnak fóbiafelszabadító magánterápia-szeánszokra szóló utalványt, valami rejtélyes oknál fogva egy WC-pumpát.

A csomagoknak semmi közé az Oscar-díjakat odaítélő amerikai filmakadémiához, hanem egy Distinctive Assets nevű cég felel értük, amelynek tevékenységi körében a turizmustól a gyermekkönyvekig, a kutyamatracoktól a marketing-képzésig sok minden megtalálható. Mindezt persze nem szívjóságból teszik, hanem komoly üzleti megfontolásból: az egyes márkáknak 5000 – 20.000 dollárjukba is belekerül, hogy termékeiket beválogassák az Oscar-ajándékcsomagokba, de azt remélik, hogy a hírességek megkedvelik őket, és másokat is a megvásárlásukra ösztönöznek.

Hogy bekerültek a THC-s csokoládék, és a kannabisz-olajos kozmetikai termékek, nem meglepő, hiszen ennek az iparágnak mostanság nagy felfutása van. Érdekes viszont, hogy a szorongással kapcsolatos fogyasztási mánia, amelynek üzleti ága robbanásszerű fejlődést mutatott az elmúlt évtizedben, elérte a világ leghíresebb embereit is. Az Egyesült Államokban immár a szorongás számít a leggyakoribb mentális betegségnek és erre ráharapott a kereskedelem is.

Bár senki sem tudja igazán, hogy miként hat a kannabiszolaj, és egyik termék sem „gyógyítja” a szorongás mélyen fekvő okait, az egyes tünetek megszüntetése is elég arra, hogy egyesek sok pénzt költsenek rájuk – írja a Vox.


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.


hirdetés


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x