hirdetés
Névtelen-3.jpg

"Átment az utca túloldalára, ha szembejött vele egy cigány, most a legnagyobb rajongónk"

A lemezbemutatóra készülő Parno Graszt szerint a zenével igenis lehet előítéleteket oldani. Legalábbis kicsiben működik.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. november 14.


hirdetés

Most megjelenő lemezük kapcsán Oláh Józsival, a Parno Graszt frontemberével, és László Sándorral, az együttes menedzserével beszélgettünk az együttesről, a cigány zenéről és a zene hatásáról.

- Nagyon sokan vannak, akik igazán A Dalban ismertek meg titeket. Szégyellem magam, de bevallom, azt én sem tudtam, hogy már 1987 óta létezik a Parno Graszt. Hogy indultatok, és hol voltatok az elmúlt 30 évben?

Oláh Józsi: A Parno Graszt családi zenekar. Valójában szerintem jóval korábban kezdtünk zenélni, de talán 87’-ben lehetett az első fellépésünk. Azóta jegyezzük. Édesanyám indította az egészet. Ő egy nagyon aktív ember volt a faluban, mindig szervezett valamit, akárcsak a nagyapám, aki olyan volt mint egy kisbíró. Mindketten állandóan intézkedtek, segítettek az embereknek. Aztán anyám összerakott gyerekekből egy 27 tagú tánccsoportot, aminek a neve az volt, hogy A cigánytábor az égbe száll. Elkezdtünk faluról falura járni, azután városról városra, végül megyéről megyére, amíg elértünk egy bizonyos szintre, és felkerültünk Budapestre, ahol 2000 körül a Fonóban megismerkedtünk Sanyival.

László Sándor: Nem is pontosan értem, honnan jött ez az 1987... Annyira nem lehet tudni, mikor jött létre az együttes, hogy például nem tudunk jubileumi koncerteket sem tartani.

- A Wikipedia-oldalatokon is ez szerepel, mint az együttes alapításának a dátuma.

hirdetés

LS: Igazából senki nem tudja pontosan.

- Akkor olyan ez, mint a honfoglalás, hogy kijelöltek egy dátumot.

LS: Igen. Lehet, hogy egy interjúban benyögtük, hogy 1987. Igazán a 2000-es évek elején indult be a zenekar pályafutása. Akkoriban a Fonóban dolgoztam, ahol rendeztünk egy amatőr néptáncgálát. Minden felől hoztak néptánccsoportokat, és Paszabról is hoztak úgy harminc embert. Erike, a harmonikás még csak ötéves kisgyerek volt, de volt köztük 80 valahány éves öreg bácsi is. Egyébként teljesen érdektelen műsort adtak.

OJ (nevet)

LS: Ezt megmondtam a Józsinak is. Pont olyan volt, mint bármely másik néptáncműsor.

Viszont utána a büfében elkezdtek mulatozni, a saját szórakozásukra játszani. Az valami fergeteges volt. Máig emlékszem arra a libabőrös pillanatra..

Nem ismertem őket, de kiderítettem, hogy honnan jöttek, és felhívtam a paszabi polgármesteri hivatalt, ahonnan elszalajtottak Józsi édesanyjáért. Gyakorlatilag ezzel kezdődött. Lemezt csináltunk, jöttek a külföldi turnék. Ekkor indult a profi pályafutásuk.

- Képzett zenészek vagytok, vagy egyszerűen a családon belül fecsippentitek?

OJ: Igazság szerint én még az akkordokkal sem vagyok teljesen tisztában. A két fülemre hagyatkozom meg az érzéseimre. Ez elmondható a többiekre. A két fiatal azért már nagyjából tudják ezeket, főleg Erike, a fiam, ő tanult iskolában is zenélni. De ha netán koncerten elkezdek játszani egy dalt, ami nincs megbeszélve, úgy jön utánam a zenekar, mintha lepróbáltuk volna. Ez persze részben az összeszokottság miatt van.

– Arról is sok mindent lehetett olvasni, hogy valójában hány fős a zenekar.

OJ: Annyian lépünk fel, amennyit a költségvetés megenged. (nevet) Ha azt mondják, vigyünk ötven embert, akkor annyit is tudunk vinni.

LS: De alapvetően 9 tagú a zenekar. Ha valamiért olyan a helyszín, hogy nem férnek el a színpadon, vagy ha nem jön ki a büdzséből, akkor csak hatan lépnek fel.

- Paszabon nem alakult ki Parno Graszt-turizmus?

OJ: De. Jöttek Franciaországból, Hollandiából is csoportok. A hetekben is volt a fiaméknál három lánycsapat. Nem mondom, hogy hú de sokan, de azért a fanatikus rajongók megnézik, honnan jöttünk.

- Nem gondoltatok még rá, hogy rendeztetek egy Parno Graszt-fesztivált Paszabon?

OJ: De, én mondtam is Sanyinak, csak az az igazság, hogy a mi célzott közönségünk inkább a budapesti és a dunántúli, Paszab messze van tőlük. De Budapest közelében tudnánk csinálni egyet. Ne nevess, Sanyi!

LS: (nevet)

OJ: Nekem nagy álmom, hogy csináljunk egyet, azután meglátjuk, hogy sikerül.

- Úgy látom, nagyon sok ember fejében kusza kép él, ha cigányságról, vagy cigány zenéről beszélünk. Az egészet egy nagy kalapnak tekinti. Beszélünk beásokról, rumungrókról, lováriakról... Hogy van ez pontosan?

OJ: Én úgy szoktam ezt megfogalmazni, hogy vannak a hozzánk hasonló falusi cigányok, és a városi cigányzenészek. Akik a kávéházi hegedűs zenét játsszák. Bár most már felütötte fejét a szintetizátoros változat is. És bármennyire nem szeretnénk, most már ezt is cigányzeneként veszik alapul. Ezért van ez a nagy katyvasz. Az van, hogy az illető megtanul három akkordot lefogni a szintetizátoron, maga mellé vesz egy tamburást, valamelyik kicsit tud énekelni is, és az égig felpakolják a hangfalakat. Odamegy a bácsika, ad egy húszezrest, és azt mondja, hogy ezt a nótát most küldöm nagyon sok szeretettel Gyurikának. Ezt hívják húzatásnak.

Ez nem cigány kultúra, ez megélhetési zenélés. Ezzel nagyon megkeverik az embereket, hogy akkor végül is melyik az autentikus cigányzene, hol a gyökere.

Van különbség a cigányságon belül a zenében, és a nyelvben is, bár ott csak a beás és a lovári nyelv között. Viszont a beás cigányzene – például a Kanizsa Csillagai játszanak beás cigánydalokat – nem ez az az ereszd el a hajamat stílus. Nagyon dallamos zenéik vannak. A mi zenénk inkább lovári, de én egy kicsit megreformáltam. Amikor fiatalkoromban hallottam az öregeket énekelni, és kísértük őket, mindig vártam, meddig kell még kitartani azt az akkordot, mikor váltunk már, meddig nyavalyogtatja még. A gyors dalokban is majdnem ugyanez volt. Nagyon „tekert-nyávogósnak” tűnt a dolog. Ezért én próbáltam felfrissíteni őket, és ezáltal kialakult a zenekarnak egy saját stílusa.

LS: Egyébként ma már a hagyományos keretek teljesen felbomlottak.

Ha van egy hasonló zenekar, mint amilyen a Józsiéké, nem nézik azt, hogy milyen cigány csoporthoz tartozik az a zene. Azt nézik, melyik zene jön be az embereknek. Hogy az most beás, vagy lovári, az teljesen mindegy nekik.

Erdélyben még van hagyománya ennek, de az, hogy milyen zenét játszanak, az attól függ, hogy kinek játsszák. Ott a paraszti zenészek nagy része cigány, ez ott így alakult ki. De ha épp románoknak játszanak, akkor román zenét, magyaroknak magyar zenét, szászoknak szász zenét, cigányoknak pedig cigány zenét.

OJ: Én persze próbálom megtartani a stílust, ami jellemző a zenekarra. Nem akarok kiszakadni belőle, mert ez a névjegyünk. Egy próbálkozás ugyan volt A Dalban a Már nem szédülökkel, ami jól sikerült, de ennyivel igazából meg is állt.

- De vannak kikacsintások, hiszen AC/DC-t is játszottatok.

OJ: Igen, bár az is olyan, hogy csak a szólója tetszett, az ordítás, amit a srác csinált, arra azt mondtam, hogy inkább hagyjuk. Úgyhogy megtanultuk a szólót, és összekötöttük magunkfajta zenével. Ne AC/DC-másolás legyen, hanem parnograsztos!

– Létezik olyan, hogy magyar cigányzene? Ami cigányzene, de csak nálunk van?

LS: Az a fajta cigányzene, amit a Józsiék is játszanak, gitár, tambura, esetleg bőgő, az csak Magyarországon van. Ha északabbra megyünk, mondjuk Szlovákiába, akkor a cigányzene ott is a vonósokat és a cimbalmot jelenti. Szerbiában fúvósok vannak és bejön a balkán zene páratlan ritmusa. A magyarban csak páros ritmus van, ha olyan cigányzenét hallasz, ami nem páros ritmusú, az biztosan nem magyar, hanem Macedóniából vagy mondjuk Szerbiából, tehát a Balkánról vették át. Horvátország egy-egy régiójában bejön a tamburazenekar. Van basszprím tambura, brácstambura, primtambura tehát a teljes zenekar tamburából áll fel. Ha pedig elmegyünk Oroszországba, ott a cigányzene sokkal romantikusabb, nyilván az orosz zene hatására. Spanyolország felé pedig a flamenco jellemző. Tehát ez a stílus, amit a Józsiék csinálnak tamburával, mandolinnal,...

OJ: Kannával!

LS: ...igen, kannával... az csak Magyarországra jellemző.

OJ: A kanna már szinte hungarikum.

- Akkor tehát ez olyasmi, ami a miénk, és büszkék lehetünk rá. Egyébként a magyar zenekarok között ritka, hogy ilyen hosszú időn át fennmaradnak, ráadásul lényegében azonos fölállással.

OJ: Ez a hosszú fennállás annak köszönhető, hogy mindenki családtag, mert nem üthetem úgy a fejüket, ahogy szeretném. (nevet) Nagyon hamariak, mondanak meggondolatlan dolgokat, de aztán olyan, mintha meg sem történt volna. Idegenektől az ember nem tűrne el sok mindent, mert nem kötelessége.

De hát a fiammal, keresztfiammal, sógornőmmel, bátyámmal mit háborúzzak?

LS: Gyakorlatilag a húsz év alatt tagcserék sem voltak. Egy ember ment el, és két fiatal jött, de a családból. A Vujicsics hasonló, ahol szintén legfeljebb haláleset miatt történtek változások. De a cigányzenekarok között még annyira sem nagyon jellemző.

OJ: Meg hát stílust váltanak. Nincs olyan, hogy 20-30 éven keresztül valaki egy stílust képviseljen. Amúgy is van egy divat a cigányzenészek között, hogy elmenjenek a flamenco irányába, mert az jó ritmusos.

- Gipsy Kings hatás?

LS: Pontosan.

- Szomorú téma, de nem lehet megkerülni... Az év egyik legfelháborítóbb esete volt, amikor néhány fiatalt az együttesből nem engedtek be a Gozsdu Udvarba. Hol tart az ügy? Lett a dolognak valami következménye?

LS: Most is volt egy friss hír, hogy nem engedtek be cigányokat a Gozsdu Udvarba. Nem változott semmi.

- Nem próbáltátok jogi útra terelni a dolgot?

LS: A zenekar nem ér rá ezzel foglalkozni. Egyébként nem a konkrét eset a legnagyobb baj. Az a baj, hogy ez teljesen természetes a cigányoknak is. Azért lett ügy ebből az egészből, mert az egyik tag kvázi jópofiságból kitette a Facebookra, hogy nem engedtek meg, és akkor az egyik kommentelő rákérdezett, hogy miért nem.

OJ: Azóta Nyíregyházán is megtörtént ugyanez. Úgy volt, hogy én is utánuk megyek, de hívtak, hogy ne menjek, mert nem engedik be őket.

LS: És nem háborodnak fel ezen, hanem azt mondják, hogy ha nem engedtek be, nem engedtek be. Van ilyen. Naponta megtörténik velük.

Ha bemennek a boltba, követi őket egy biztonsági őr, és ez nagyon megalázó, de ők úgy élik meg, hogy ez így volt tíz évvel ezelőtt és így lesz tíz év múlva is.

OJ: A legdurvább az volt, hogy hívogattak jobbról, balról, és azt éreztem, hogy politikai tőkét akarnak kovácsolni belőle, de én meg ezt nem akarom, mert úgy sem fog történni semmi.

LS: Ez politikától független.

- De talán az olyan együttesek, mint a Parno Graszt segíthetnek a sztereotípiák lebontásában. Gondolom, a koncertjeitekre jár mindenki.

OJ: Sőt, többségében magyarok vannak.

- De hát Ti is magyarok vagytok.

OJ: Igen, persze. A feleségem is haragszik rám, amikor azt mondom, magyarok. De akkor mit mondjak? Fehérek és feketék?

LS: Egyébként tudunk konkrétan olyan esetről, hogy

valaki régen nem hogy nem volt rajongó, de átment az utca túloldalára, ha szembejött vele egy cigány ember. Azután megismerte a zenénket, és most a legnagyobb rajongónk, állandóan ott van a backstage-ben. Tehát ezzel a dologgal abszolút lehet az előítéleteket oldani.

Nyilván össztársadalmilag nem, mert nincs akkora hatásuk, de ilyen mikro szinten lehet változást elérni. Ezek nem egyedi esetek, sok ilyenről tudunk.

- Beszéljünk a jó dolgokról: koncertetek lesz a Fonóban. Mikor lesz, mit játszotok?

LS: Karácsony előtt lemeze jelenik meg a zenekarnak. Ez tulajdonképpen elő lemezbemutató koncert, amin a régiek mellett sok számot játszik az együttes a lemez anyagából is.

- Mi a lemez címe?

OJ: Már nem szédülök.

LS: November 30-án lesz a koncert, és az előjelzések szerint telt ház lesz.

OJ: A lemezen 16 szám hallható. Írtam néhány új dalt, de lesz rajta hagyományos cigány népzene is a mi ízlésünk szerint feldolgozva. Régóta szerettem volna már ezeket kiadni.

LS: A zenekar számára a Fonóbeli koncertek mindig fontosak, hiszen innen indult a pályafutásuk. Mostanában kevesebben játszunk ott, mert a zenekar kicsit kinőtte a Fonó tereit, de mindig nosztalgiával gondolunk rá.

OJ: Olyan, mintha hazamennénk. Ott biztonságban érezzük magunkat. Mintha lemennénk Paszabra és muzsikálgatnánk.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
haromezer_enekles.jpeg

„Mi köszönjük, átvettük a díjat, ők pedig éhen halnak”

A Háromezer számozott darab című film öt nehéz sorsú fiatal kiemelkedésének szürreálisba átcsapó története, akik életük sztorijával egészen Németországig jutnak. A főszereplőkkel beszélgettünk.
Fotók: Sivák Zsófia - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Gőzerővel folyik a Háromezer számozott darab című magyar mozifilm forgatása. A produkció rendezője Császi Ádám, producere Bodzsár István. A történet szerint egy színházi rendező öt nehéz sorsú fiatal roma életéről készít előadást, amit meghív egy neves német színházi fesztivál.

A film a társulat szürreális utazásának története, amelyben lassan elmosódik a határ fikció, abszurd és szociografikus valóság között. A főbb szerepekben Farkas Franciska, Pápai Rómeó és Wieland Speck mellett Gerner Csaba, Oláh Edmond, Varga Norbert, Pászik Cristopher és Horváth Kristóf látható.

A Szeretlek Magyarország a forgatás helyszínén járt, ahol beszélgettünk a produkció nemzetközi szereplőjével, Wieland Speck rendezővel, aki a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panoráma szekciójának alapítója és koordinátora. Rajta kívül mesélt még a produkcióról a két magyar főszereplő, Farkas Franciska és Pápai Rómeó. De természetesen szóba került a való élettel való párhuzam és más érdekesség is.

Wieland Speck:

– Hogy találta meg önt a produkció? Vagy hogyan találtak egymásra?

hirdetés

– Amikor a készítők írtak erről a nyugati, menedzser-kurátor típusú szereplőről, Ádám a Berlin Filmfesztiválon úgy látta, hogy én ilyesmi karakter vagyok. Nem teljesen olyat, mint a filmben, de a való életben is hasonló pozíciót töltöttem be. Ezt a két dolgot kapcsolta össze a fejében, majd megkérdezett, és én rögtön igent mondtam, mert láttam az első filmjét Berlinben, és nagyon tetszett. Sok filmes alkotóval találkozom a munkám során, de amikor Ádámmal hozott össze a sors, volt bennem egy gondolat, hogy a legközelebbi filmjében nagyon szívesen segítenék neki, ha tehetném. Úgyhogy tulajdonképpen teljesen természetesen jött a dolog, hogy elvállalom a szerepet.

– Milyen típusú karakter az öné a filmben. Ha jól tudom, egy fesztiváligazgatót alakít, ami nincs nagyon távol a való életbéli karakterétől sem...

– Igen, egy színházi fesztivál szervezője vagyok a produkcióban. Hogy ki vagyok pontosan, mi a szerepem a filmen belül, azt nehéz pontosan megmondani, hiszen sok minden múlik azon, hogy a rendező mit gondol a karakteremről. Sokszor változik is egy film során, amennyiben változik a környezet. Néha kicsit viccesebb vagyok, néha kissé gonoszabb – nem tudhatom, végül pontosan mit hoz ki belőlem - illetve a szerepemből - a film végére. Eredendően egy bűnös figurát alakítok, de ki tudja, hogy egy kelet-európai művész, mint Ádám, végül mit lát bele ebbe a nyugati karakterbe. Szóval egyelőre én is kíváncsian várom, hogy milyen tónust kap a kész produkcióban az igazgató figurája.

– Mennyire ismeri az atmoszférát, amiben a történet játszódik, és mennyire a „magyar valóságot”, ami szintén elengedhetetlen a film megértéshez?

– Természetesen most már többet ismerek az itteni életből és a filmbeli fiatalok helyzetéből, mint korábban, hiszen a film miatt jöttem Magyarországra, és már itt vagyok néhány hete. Eddig annyit tudtam, amit a média hazámban bemutat az országukról, politikáról, társadalmi helyzetről. De nyilván ezek nem mondanak el túl sokat egy nemzet pontos helyzetéről, és az itteni való életről.

Egy jól működő, de kicsit homogén országot látok, ahol megvan egy bizonyos fokú harmónia és elégedettség az itt élőkben a működéssel kapcsolatban, amit már-már szokatlannak mondanék nyugati emberként.

A mi hazánkban például mi sok mindenben azt érezzük, hogy valami megvolt 30-40-50 éve, és elvesztettük azt. Míg Magyarországon - elsősorban persze Budapesten, hisz azt láttam jobban - jellemző, hogy az emberek némileg elégedettebbek azzal, amijük van.

Wieland Speck

- Mennyire ismeri azt a környezetet, amiből a filmben szereplő karakterek érkeztek?

– Ha a romák helyzetéről beszélünk, az természetesen más, mint a többségi társadalomé, amibe volt szerencsém kissé belelátni. Azért némi háttértudással érkeztem, mert Németországban is él cigány kisebbség, akik jelentősen integrálódtak a társadalomba. A német társadalomnak rengeteg mindennel szembe kellett néznie a múltjából: a több millió megölt zsidó árnyékában néha kevésbé látszik a számos más áldozat. Berlin közepén van egy Holokauszt-emlékmű, amin nem szerepelnek azok az egyéb csoportok, akiket a nácik megkínoztak és megöltek, és ezért minden kisebbség saját emlékművet akart magának. Ezért először rettentő dühös voltam, mert úgy gondoltam, egy nagy közös emlékhely kéne az áldozatoknak – homoszexuálisként én is magamnak éreztem az ügyet.

Sok minden mutatja meg nekünk, hogy a múlt sosem múlik el teljesen, egy kis darabja mindig velünk marad. Innen nézve tehát azonnal megtetszett a film megközelítése, ahogy a roma témát láthatóvá teszi.

Mert a változtatás lehetőségének első lépése, hogy láthatóvá teszed a problémát. Ugyanis, ha nem vagy eléggé látható, a többségi társadalom hajlamos nem tudomást venni rólad.

– A film sok kérdése túlmutat a magyar romák helyzetén, de összességében az egész magyar valóságon is. Ön szerint lehet ez a film sikeres a nemzetközi porondon is?

– A film egész biztosan reflektál olyan dolgokra, amik például Németországban is jelen vannak, de ugyanígy elmondható, hogy hasonlóan rezonál akár spanyol vagy francia problémákra, hiszen kisebbségek, akár roma, zsidó vagy meleg kisebbségek mindenhol élnek. Szerintem nincs olyan európai ország, ahol a filmnek ne lenne érvényes mondanivalója. Hisz a film a marginalizációról szól, és arról, hogy ez mit tud tenni egy társadalommal.

– Hogy érzi magát Budapesten, mennyit sikerült eddig látni a városból?

– Három hete vagyok itt, és mivel csak nyolc fogatási napom van, elég sok a szabadidőm. Főleg múzeumokat látogatok, kétszer voltam például a Szépművészeti Múzeumban. Rengeteg érdekes és értékes dolgot láttam, a telefonom fotómemóriája tulajdonképpen meg is telt. A színészet ilyen szempontból egy magányos munka, mert még a közvetlen munkatársaimmal, a produkcióban részt vevő színészekkel is csak keveset találkozom.

A film egyik berlini jelenetének díszlete

A cikk lapozás után folytatódik.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
KAP-RETUS-MER_2840-1-scaled.jpg

„Nekünk szerencsére a közönség a felettesünk” - Kovács András Péterrel Életed értelme című estje kapcsán beszélgettünk

KAP szerint nincs félnivalójuk a politikától. A tavaszi karantén viszont a Dumaszínházat is veszélybe sodorta. Ezen kívül beszéltünk a Comedy Centralon látható estjéről.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. szeptember 17.


hirdetés

– A legtöbb művész vagy híresség, ha közéleti kérdésekről kérdezzük, azzal vágja ki magát, hogy ő nem politizál. Ehhez képest kimondottan üdítő volt látni a tavaszi karantén időszak egyik „slágerét”, a Karantényeket, mely a korábbi propaganda híradó paródiák folytatása. Hogy érzed, tényleg bátorság kell ahhoz ma Magyarországon, hogy valaki politizáljon?

– Akinek ezen a téren van vesztenivalója, annak igen. Ha valaki közigazgatásban, államigazgatásban dolgozik, vagy az államtól függenek a fellépései, akkor vigyáznia kell.

Nekünk szerencsére a közönség a felettesünk. Inkább az teszi nagyon nehézzé a közéleti humort, hogy mi azt hisszük, egy focimeccsen ülünk a lelátón. A valóság viszont az, hogy még a stadionba sem engednek be, a szabályokat pedig még ők maguk sem értik, akik a pályán szaladgálnak.

Nagyon nehéz úgy viccelni, hogy az ember az igazságot lássa, és ne csak sárdobálás legyen.

– Én azt tapasztalom, a közéleti humorral kapcsolatban nagy nehézség, hogy a közönség is politikai táborokra oszlik. Te nem tapasztalod, hogy van, amin csak a közönség egyik fele nevet, vagy egyes nézők akár meg is sértődnek?

hirdetés

– Dehogynem. Egyre jobban érezhető. Van nekünk egy Duma Aktuál nevű műsorunk a Dumaszínházban, amről felvételt készítünk. Fura mód a közönség nagy része azért jön, hogy jól megkapja tőlünk a kormány,

de amikor az ellenzéki malőröket kezdjük boncolgatni akkor érezhetően lefagynak.

Pedig az is a műsor része.

– Téged, titeket mennyire tépázott meg a tavaszi leállás?

– Nagyon. Egyéni szinten, ha a fellépőket nézem, volt, akinek adott esetben használt, mert tudtunk töltekezni, pihenni. Viszont szervezeti szinten már-már a Dumaszínház léte került veszélybe.

– Sokan megosztották és olvasták a posztodat, ahol arról írtál, hogy azt hitted, koronavírusos vagy, és ez elgondolkoztatott a felelősségről. Azóta sikerült változtatnod?

– Igen, létrehoztam magam és az egész család számára egy protokollt, amit gondolkodás nélkül követünk, ha bármi tünet van, mert nem hiányzik az a fajta utólagos önmarcangolás, ami akkoriban zajlott, augusztusban.

A protokoll abból áll, hogy igyekszem kéthetente tesztelni. Ha pedig gyanús tüneteket észlelek magamon, akkor lemondom a fellépéseket és értesítem a Dumaszínházat, de hála Istennek erre eddig nem került sor.

Ahogy a politikusok maszkviselése serkentőbb lehet, mint bármilyen rendelkezés, nekünk, fellépőknek is nagyon nagy a felelősségünk, mert az emberekre jobban hat, amit látnak, mint amit hallanak.

– Láttam, hogy máris feldolgoztad a vírussal kapcsolatos eseményeket a színpadon. Mennyire nehéz megtalálni azt a határt, hogy mennyire lehet ezzel poénkodni? Hiszen azért ennek a történteknek van tragikus oldala is.

– A közönség nagyon jó lakmuszpapír. Azonnal tudják és jelzik, hol a jó ízlés határa. De azt remélem, a saját szenzoraim is vannak most már annyira finomak, hogy magamtól is érzem. Ha pedig mégis túllépem ezeket a határokat, annak oka van. Véletlenül én már nem csúszok bele semmibe.

– Pénteken mutatja be a Comedy Central „Életed filmje” című estedet.

– A címéhez mérten az est vállalásai is meglehetősen nagy. Kétszer 50 percben az emberi élet egészéről beszélek a születéstől a halálig, és az egyes életszakaszok kínjairól és nyűgjeiről. 42 évesen ezeket részben átéltem, részben idősebb barátaimon látom, mi vár rám. Ez a legjobb időszak talán, a negyvenes évek, hogy az ember megpróbálja egyben látni az egészet, és megkeresni az értelmét.

Ez az első olyan estem, de talán azt is meg lehet kockáztatni, hogy egész Magyarországon az első olyan est, ahol nem minden felhőtlen kacagás és nem mindig fergeteges slussz poén a vége, hanem vannak torokszorító pillanatok is. Sőt, volt olyan néző, aki katarzis élményről számolt be.

– Még arról beszélj kicsit, hogy ha nem lesz újabb karantén, mikre készülsz a közeljövőben akár előadóként, akár íróként.

– Nem tudom, el lehet-e árulni, de talán igen: a Magyar Állami Operaház felkérésre Donizetti Az ezred lánya című operájának librettóját dolgozom át kicsit modernebb, kicsit poéndúsabb szövegre. Ezen kívül tervezem a YouTube csatornám újraindítását ismert színészek bevonásával, de ez tényleg még csak terv.

– A Karantényeknek terveztek folytatást?

– Egyelőre nem, de szilveszterkor biztos lesz szokás szerint valamilyen humoros híradó különkiadás. Persze, ha közben történik valami, netán ismét összeáll az operatív törzs, mint az LGT, egy búcsúkoncert erejéig, akkor lehet, hogy megemlékezünk róla.

A Dumaszínház estjei a Comedy Centralon

Kovács András Péter "Életed filmje" című estjével indulnak a Dumaszínház estjei a Comedy Centralon.

További műsorok:

• 09. 18.: Kovács András Péter: Életed filmje 1-2. rész (egyben leadják)

• 09. 25.: Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 1. rész

• 10. 02.: Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 2. rész

• 10. 09.: Hadházi László: Megyünk a levesbe 1. rész

• 10. 16.: Hadházi László: Megyünk a levesbe 2. rész

• 10. 23.: Dombóvári István: Szóra sem érdemes!

fotó: Georgij Merjas

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
hendrix.jpg

50 éve halt meg Jimi Hendrix: Nem játszott a Marson, de lehozta a Földre az égitesteket

A 20. századi könnyűzene utánozhatatlan újítója volt. Idézzük fel az életét!
Göbölyös N. László; címkép: Steve Banks/Wikipédia - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Alig egy évvel Brian Jones, a Rolling Stones, és mindössze két héttel Alan Wilson, a Canned Heat együttes alapítója tagjának halála után újabb hihetetlen gyászhír rázta meg a rockzene világát: Londonban meghalt az amerikai csodagitáros, Jimi Hendrix. Ekkor kezdett el terjedni az a sötét legenda a „27-es klubjáról”, hiszen mindhárman éppen csak megérték ezt a kort, és ekkor döbbentek rá a rajongók, akik még a woodstock-i „béke, zene, szeretet” álmában éltek, hogy a fantasztikus élmények, a testet, lelket, agyat megindító zenék mögött egy kegyetlen életmód, az emberi önkizsákmányolásának végletes módja lapul.

Vagy valami más, gyanús történet. Furcsa módon mindhárom, személyiségében is különleges figura halála körül volt valami, ami nem stimmelt.

Máig tartják magukat azok a feltételezések, hogy Brian Jonest a saját testőre ölte meg, sokan nem hiszik, hogy a „Vak Bagolynak” nevezett amerikai blues-mester Alan Wilson depressziós rohamában öngyilkos lett, és Jimi Hendrix hirtelen távozása körül sem tiszta minden.

A hivatalos verzió szerint az álmatlanságban szenvedő gitáros-énekes-zeneszerző nagy mennyiségű altatót nem kevés vörös borral öblített le, álmában rosszul lett és megfulladt. De ma sincs válasz arra, hogy akkori élettársa, Monika Dannemann festőnő, amikor látta, hogy baj van, miért nem először a mentőket hívta, hanem barátnőjét. Zavar van a halál beállta körüli időpont körül is: egyesek szerint már halott volt, amikor a mentők kiérkeztek Notting Hill-i otthonukba, más források szerint a kórházban halt meg.

Felmerült az öngyilkosság gondolata is, erre utal, hogy Jimi utolsó éjszakáján megírta a Story of Life című hosszú versét, amely egyfajta szellemi végrendeletnek tekinthető. Ennek azonban ellentmond, hogy a zenész pályafutása új szakaszának kezdetén állt és tele volt tervekkel, félig kész, vagy éppen kiadásra váró felvételekkel,.

hirdetés

Végleg szakítani akart a „színpad vadembere” imázzsal, az elmélyültebb zene, a jazz izgatta. Köztudott, hogy az éppen a jazz és a rock fúzióját elindító Miles Davis akarta őt új zenekarába, de csak néhány próbáig jutottak. (Azok a darabok, amelyeket „közös munkájukat” akarják eladni a YouTube-on, természetesen hamisítványok, stúdiótrükkök) Az sem az öngyilkosság szándékára utal, hogy alig néhány hónapja indította be New York-ban saját, Electric Lady nevű stúdióját.

Így került a gyanúsítottak körébe Hendrix producere, Michael Jeffery, aki állítólag szorult anyagi helyzetében a maffiától kapott egy jelentős kölcsönt, de miután a zenész a saját útját akarta járni, és Jeffery nem engedhette meg magának az ezzel járó nagy anyagi veszteséget, az alvilággal tetette el láb alól.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
comedy.jpg

KAP, Hadházy, Kőhalmi és Dombi – újra pályán a nagydumás nevettetők

Comedy Club új évad szeptember 18-tól, Kovács András Péter nyitja, Dombi zárja.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 15.


hirdetés

„Első a club!” – hirdeti a Comedy Club új évadának promóvideója, mely egy humorra éhezett drukkercsapat szereplőit szólaltatja meg. Az új, hatodik évadban válogatott sztárgárda ölti magára a Comedy Club mezét: szeptember 18-tól péntek esténként visszatérnek a nagypályás nevettetők a Comedy Centralra.

Kovács András Péter, Hadházi László és Kőhalmi Zoltán két részben vetített önálló estjén passzolgatják egymásnak a humorlabdákat, ezt követően, október 23-án Dombóvári István egy lefordulós testcsellel tör kíméletlenül kapura, azaz zárja a standupos műsorfolyam hatodik évadát.

Security Check Required

null

Kovács András Péter a Comedy Club szeptember 18-i évadnyitója kapcsán nem kevesebbet ígér, minthogy ez lesz Életed filmje! A humorista visszatérő játékos a Comedy Club válogatottjában, ezúttal kétszer egy órában, hamisítatlan szélsőként, megállíthatatlanul száguld majd végig a pályán, edzésben tartva nemcsak magát, hanem a nézők rekeszizmait is.

hirdetés

Kőhalmi Zoltán igazi spílerként cselezi ki a tévé előtt unalomba süppedt átlagpolgár lelassult agytekervényeit, és mindazt, amit eddig a karrierünkről és a leendő hivatásunkról tudni véltünk. Új önálló estje, a Pályatévesztési tanácsadó első része szeptember 25-én debütál, a második epizódot október 2-án tekinthetik meg a Comedy Central nézői.

A sztárgárdában nem más, mint maga Tévélaci, azaz Hadházi László is mezt húz a Comedy Club színeiben, így október 9-én és október 16-án – két részben – közösen Megyünk a levesbe.

Bár október 23-án végleg a hálóba kerül a labda, és búcsúzik a Comedy Club hatodik évada, ám Dombóvári István szerint ez Szóra sem érdemes!

„Többek közt egy Dizájn Center is várható az előadásom során, amelyben a párkapcsolatok szétbomlásának egyik legfontosabb okát tárom fel. Ezekhez pedig begyűjtöttem eszközöket, amikkel meg lehet gátolni ezt a problémát” – árulta el Dombi a humorbajnokság idei szezonjának fináléjával kapcsolatban.

A Comedy Club adások sorrendje:

szeptember 18., 21:00 és 22:00 – Kovács András Péter: Életed filmje 1. és 2. rész

szeptember 25. 21:00 – Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 1. rész

október 2. 21:00 – Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 2. rész

október 9. 21:00 – Hadházi László: Megyünk a levesbe 1. rész

október 16. 21:00 – Hadházi László: Megyünk a levesbe 2. rész

október 23. 21:00 – Dombóvári István: Szóra sem érdemes!

Amikor a rajongás és az imádat odáig fajul, hogy már nemcsak úgy érzel, hanem úgy is nézel (ki), mint az ideálod!!!!

Security Check Required

null


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!