hirdetés
balaton_etterem_ck1.jpg

Árdrágítás, súlycsonkítás, átcímkézés – hajmeresztő trükkök a balatoni éttermeknél a Kádár-korban

Gazdag pincérek, szorongatott étteremvezetők és pofátlan lehúzások a Balaton partján a 60-astól a 80-as évekig.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2018. november 30.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A Kádár-kori Balaton menő éttermeiről már korábban írtunk egy cikket, most pedig jöjjenek azok a vendéglátóhelyek, melyek valamelyik állami vállalat kezén voltak. Nos ezek voltak azok az éttermek és büfék, ahonnan csak igen kevesen vittek haza szép emlékeket. A verseny vagy a hozzáértés hiánya nemegyszer katasztrofális állapotokat eredményezett, ráadásul az itt dolgozó személyzet sem volt érdekelt a magasabb színvonalú szolgáltatásban. Ez talán elsőre furcsának tűnhet, hiszen a felszolgálók jutalma a központilag kiadott terv teljesítésének a függvénye volt, ám ennek összege nevetségesen alacsony összeget jelentett a borravalóhoz képest.

Az ilyen üzemegységek vezetői így két tűz közé szorultak. Egyrészről az igazgatósági üléseken magyarázkodniuk kellett a vállatok vezetőinek, hogy miért alacsonyabb a bevétel vagy éppen a haszon az előirányzotthoz képest (miközben a folyamatos ellátási problémák miatt gyakran az étlapokat is a forgandó szerencse írta), másrészről a saját beosztottjaikat sem tudták – a fentebb említett okok miatt – megfelelően motiválni. Persze a magyar ember már akkor is élelmes volt, még ha ennek a vendégek is látták a kárát.

A hetvenes évek vizsgálati jegyzőkönyveit olvasgatva néha valóban hajmeresztő trükkökre bukkanhat az ember, melyek nem egyszer súrolják vagy át is lépik a pofátlanság határát. Bemelegítésnek érdemes az árdrágítás korabeli módszereit megemlíteni. Az olyan egységekben például, ahol hideg étkeztetés folyt, a betérő – főleg külföldi – vendég nem találkozhatott mással, csupán téliszalámival. Legalábbis a számlákon, hiszen a kenyéren gyakran csak a jóval olcsóbb csemegeszalámi árválkodott. A korsóba is gyakran löttyent a legolcsóbb, magyar gyártású sör, melyről az áldozat csak fizetéskor tudta meg, hogy a leghangzatosabb nevű import nedűt kortyolgathatta.

Fotó: Fortepan/Erdei Katalin

Persze ez utóbbi varázslat akkor is működött, ha valaki palackban kérte a folyékony kenyeret, hiszen nem tartott sokáig átcímkézni a raktárban egy üveget. Ráadásul ez utóbbi esetben az sem számított ritkaságnak, ha az előző vendégek által otthagyott poharak aljáról összeöntögetett „cuvée” kellette magát az üvegben. A kávé esetében az ellenőrök gyakran tapasztalták, hogy 3,50 helyett 4 forint került a számlára, mivel a pincérek szemérmesen felszámították a műanyag keverőpálca árát is.

A „hatékony” működés előmozdításának kimeríthetetlen forrása volt az ételadagokkal való zsonglőrködés. Ennek egyik módszere a súlycsonkítás, amikor az előírt mennyiség helyett – főként húsból – jóval kevesebb került a vendég tányérjára. Az egyik ellenőrzésnél például a kétszemélyes bőségtálakat vették górcső alá az ellenőrök, amiből egyszerre tízet rendeltek ki. A fránya mérleg pedig – hogy, hogy nem – minden esetben tévedett. A végeredmény 1 kiló 85 deka lett, az étlapon szereplő 2 kiló 40 deka helyett. Ennél kevésbé feltűnő és jóval szofisztikáltabb megoldás volt, amikor az üzletvezető az ételekhez szükséges összetevők rendelésénél bűvészkedett a számokkal. Ilyenkor a megrendelő lapon 40, míg az étlapon 30 deka rizs (megfőzve) dukált egy rántott szelethez. Természetesen a megmaradt „felesleget” ugyanúgy kiporciózták a vendégeknek, így némi plusz bevételhez juttatva az éttermet. De olyan eset is gyakran előfordult, hogy az összetevőket saját zsebre szerezték be feketén és az elkészült ételeket ugyanúgy a vendéglátó egységben árusították. Az ilyen csalásokra akkor derült csak fény, amikor az ellenőrök megtalálták az igazolhatatlan eredetű húsokat és zöldségeket a raktárban vagy a hűtőkben.

Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr

Persze az üzletvezetők azt is pontosan tudták, hogy a borravaló igen tetemes összeget jelent, különösen a főszezonban, így ebből ők is bezsebelték a saját kis részüket. A hetvenes években az egyik újság egy hosszú riportot készített egy – neve elhallgatását kérő – pincérrel, aki többek között arról is mesélt, hogy hogyan is működött ez a rendszer. Az üzletvezető már az új felszolgálók belépésekor közölte velük a játékszabályokat, és akinek ez nem tetszett, az rögtön tovább is állhatott. Ennek értelmében a pincérek a zárás után összedobták a napi borravalójukat és egyenlően szétosztották, majd 100 forintot leadtak a főnöknek is. Ez az összeg harminc nappal számolva bizony közel két havi fizetésnek felelt meg, így az üzletvezető sem nagyon szomorkodott már a néhány száz forintnyi jutalom esetleges elmaradása miatt. A pincéreknek pedig igazából ez csupán aprópénzt jelentett, hiszen az említett bennfentes állítása szerint havi 8-10 ezer forint maradt az ő zsebükben is fejenként az 1800 forintos fizetésen felül. Ez azonban nem tett túl jót némelyik felszolgáló lelki világának.

A titokzatos pincér kitért arra is, hogy az egyik kolléganője ellen erőteljesen gyülekeztek a panaszkönyvi bejegyzések, melyek a hölgy lekezelő modorát nehezményezték. Ő azonban rávilágított, hogy a hölgy saját öröklakással, autóval és százezer forintnyi bankbetéttel a tulajdonában nehezen tud a jóval szegényebb vendégek beszólásaival bármit is kezdeni. Természetesen amikor felelőségre akarták vonni a túl temperamentumos kolleginát, minden esetben akadt a pincérek között olyan, aki bizonyította, hogy a vendég a bejegyzés írásakor részeg és kötekedő volt...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szkita-1140x641.jpg

A nő bordái között pedig egy háromélű szkíta nyílvesszőt, jó eséllyel az végezhetett vele.
Kép: Budapesti Történeti Múzeum - szmo.hu
2019. október 14.



Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban - írja a 24.hu hozzátéve, hogy a szakemberek szerint az asszonnyal valószínűleg nyílvessző végzett, a gyerek halálának oka ismeretlen.

Dr. Felföldi Szabolcs régészt a portálnak elmondta: a szkíták kemény harcosok voltak, ők honosítottak meg a térségben olyan nagy horderejű újításokat, mint például a vas újszerű megmunkálása vagy a kerámiakorongolás.

Az M0-s építéséhez kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai egy szkíta temető feltárásán dolgoztak Soroksár határában, itt bukkantak a sírra, amiben anya és gyermeke feküdt.

A nőt felhúzott lábakkal találták, karjai közt pedig egy 7-8 év körüli gyereket, mint később kiderült, egy kislányt tartott, és egyelőre nem lehet biztosan állítani, hogy saját gyermeke volt.

A szakemberek végül eredeti helyzetben szedték fel a sírt, vagyis annak bolygatása nélkül emelték ki a leletegyüttest, ami ma is ugyanabban a helyzetben látható a múzeumban, ahogy másfél évezrede eltemették.

A nő bordái között egy háromélű szkíta nyílvesszőt találtak, jó eséllyel az végezhetett vele.

A gyerek halálának okáról egyelőre semmit nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy ugyanabban az időpontban temették el őket.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
szovjet-taborokba-kerult-magyar-hadifogylok-azonosito-kartonja-mti-foto-1000x667.jpg

Magyarország megkapja 600 ezer, a második világháborúban hadifogságba került magyar azonosító kartonját, amelyből akár az is kiderülhet, hol temették el őket.
MTI, fotó: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. október 14.



Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját - jelentette be Andrej Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság orosz társelnöke hétfőn Budapesten, az Országházban.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta,

a második világháború alatt 600 ezer magyar került szovjet hadifogságba. Róluk, majd később a málenkij robotra elhurcoltakról sem volt szabad beszélni sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban.

A rendszerváltozások, politikai átrendeződések következtében új alapokra helyeződtek a magyar-orosz kapcsolatok. Ennek szimbolikus eseménye volt, amikor előbb Mihail Gorbacsov, majd később Borisz Jelcin Oroszország nevében - a magyar parlament épületében - bocsánatot kért az 1956-os forradalom eltiprásáért.

1992-ben, majd 1998-ban részben hozzáférhetővé váltak a magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok. 2017-ben új lendülettel folytatódott a feltárás, és most mérföldkőhöz érkezett az orosz-magyar levéltári vegyesbizottság munkája.

A legnagyobb mennyiségű irat átadása történik, a teljes orosz nyilvántartás elérhetővé válik a magyar kutatók, majd feldolgozás után az érdeklődők számára is.

Az Országgyűlés alelnöke szerint minden remény megvan arra, hogy az első nagyszabású projekt után újabbak következzenek, bizonyítva, szakmai alapokon a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak.

Mint mondta, az ilyen tudományos munkák nem csak a két ország közötti párbeszédet segítik, hanem a magyar társadalom "információs kárpótlását" is. Fontos, hogy mindenki tanuljon a kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg - mondta Latorcai János.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
alsonemedi_ck.jpg

A 60-as években az alsónémedi fiatalokat a szüleik akarták elszakítani egymástól. A Nők Lapja végigkísérte a történetüket és az évek során beszámolt a fiatal szerelmesek életéről és - egy véletlennek köszönhetően - a fiúk is mesél a családról.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: alsónémedi utcarészlet/www.alsonemedi.hu - szmo.hu
2019. október 11.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A szerelem mindent legyőző és házassághoz vezető erejéről például a következő cikket olvashatjuk a Nők Lapjában 1964-ből. Alsónémedin nem lehettek egymáséi a szerelmesek, mert a szülők eltiltották őket. A fiú és a lány gyermekkoruk óta ismerték egymást, szembeszomszédok voltak. A Kádár-korszak elején ilyesmi még előfordulhatott.

Az alsónémedi Romeó és Júlia esetét a Nők Lapja a modernitás és az elmaradottság ellentétére építette, ugyanis a fiú és a lány családját olyan értékek állították egymással szembe, amelyeket a szocialista időszak hivatalos értékrendjében elvetendőnek tartottak. Mindkét család módosnak számított a községben, a fiatalok eltiltásában tehát vélhetően a szülők eltérő életfelfogása játszhatott közre. A lány szülei azzal vádolták a fiú apját, hogy iszákos, míg a fiú szülei a lány anyját azzal, hogy zsarnokoskodó természet és nagyon vallásos, gyakran járt templomba – s ez utóbbi nem számított jó pontnak a korban.

A fiú családjában három testvér volt, rajta kívül két lány. A lánynak egy öccse volt.

A fiú szüleit a párttitkár úgy jellemezte, mint akik szintén hívők, azonban modernebb gondolkodásúak, nem járnak templomba. Azonban a cikk szerint győztek az érzelmek, a 15 éves lányt megszöktette a fiú a szomszéd faluban, Kerekegyházán lakó nagybátyjához. Motorral ment a lány elé a gimnáziumhoz Ócsára, úgy szöktette meg. Gyermekük Kerekegyházán született.

Majd visszatértek, és a fiú szüleihez költöztek. A lány édesanyja azonban az újságíró közvetítési kísérlete ellenére sem békélt meg annak választottjával. A Nők Lapja írása a szocialista intézményrendszert atyáskodó szerepben mutatja, ugyanis fiatalok a megoldhatatlannak látszó családi konfliktusban egy állami szervhez, a dabasi járási tanácshoz fordultak segítségért: arra kérték a tisztviselőket, segítsenek nekik összeházasodni annak ellenére, hogy a lány még nem volt nagykorú, és a szülei nem egyeztek bele a házasságkötésbe.

A dabasi járási tanács támogatta is a házasodási szándékot, azonban a Pest megyei tanács ezt megfellebbezte, és a lányt felszólították arra, hogy térjen vissza a szülői házba, különben a pomázi ifjúságvédelmi intézetben fogják elhelyezni.

A Nők Lapjában 1965 augusztusában visszatértek a történetre. A cikk folytatásában az újságíró azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a döntéssel, a szerelem erejére és arra hivatkozott, hogy a fiatalok öt hónapja boldogan élnek együtt, ezért ez az állami beavatkozás káros lenne számukra. Közel egy évvel később a szerző visszautazott a helyszínre, és ismét kíváncsian kérdezősködni kezdett, mi lett a szerelmespár sorsa.

Végül nem kellett a lánynak ifjúságvédelmi intézetbe mennie, tanácsi engedéllyel összeházasodhattak, és megszületett első gyermekük is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
janos-vitez-1000x583.jpg

Két meggyőző elmélet is létezik, miszerint az ismert mesehős valódi élettörténet alapján született. Vajon a pápamentő vagy a jenki huszár ihlette Petőfit?
Kovács-Tóth Noémi, fotók: Wikipédia - szmo.hu
2019. október 15.



A magyar irodalom egyik alapműve Petőfi Sándor 1844-es elbeszélő költeménye, a János vitéz. A verses népmese Kukorica Jancsiról szól, aki – Iluska iránt érzett szerelme miatt – először minden elveszít, végül azonban elnyeri méltó jutalmát. Két elmélet is kering azzal kapcsolatban, hogy János vitéz alakja egy létező személy köré lett kanyarintva.

Horváth N. János, aki saját kabátjával mentette meg a pápát

Az egyik verzió szerint az ihletadó karakter Horváth Nepomuki János volt. A ráckevei temetőben tényként vésték rá az egyik síremlékre: „Itt nyugszik Horváth Nepomuki János … aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.”

A jobbágyból lett huszárkapitány 1774-ben született Ráckevén, akkor még Piringer János néven. Igen hasonló életutat járt be, mint a költemény hőse, kezdve az elárvulást követő gonosz nevelőszülőtől a Juliska nevű mostohatestvér-szerelmén át a sikeres háborús szolgálatig.

Úgy jutott hírnévhez és egyre magasabb rangokhoz, hogy a francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen I. Ferenc császár katonákat toborzott. A marengói csatában (a mesebeli Taljánországgal, azaz Olaszországgal egybecsengve) elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet, miután testével védett meg egy tábornokot. Később már alhadnagyként kapott ki a győri csatában, amely a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen lezajlott harca volt. Horváth gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, hamarosan kapitányként parancsolt egy egész huszárszázadnak, és ekkortájt egy ezredben szolgált a fiatal Széchenyi Istvánnal.

A kapitány életének sorsfordító eseménye annak volt köszönhető, hogy VII. Pius pápa komoly összetűzésbe került Napóleonnal, ám miután a francia hadvezér csillaga leáldozóban volt, kénytelen volt visszaadni a pápa jogait 1814-ben. Ekkor megbízták az osztrák–francia határ mentén szolgáló Horváth N. János lovasszázadát, hogy kísérje vissza az Alpokon keresztül a pápát egészen Rómáig. A kétnapos megterhelő utazást a 72 éves pápa nem viselte túl jól, dideregve fázott a hintóban. János ezt látva saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó egyházfőre, amely gesztust meg is örökítették egy falfestményen, a vatikáni könyvtár folyosóján. A diplomáciai üggyé vált küldetés végeztével a kapitány rengeteg kitüntetést kapott, többek közt a pápa által adományozható legmagasabb rangot is, a Krisztus-rend csillagot. Később Nepomukit őrnaggyá léptették elő, és a bécsi udvarban szolgált testőrként a császár mellett.

Miután 22 év katonai szolgálat után leszerelt, első dolga volt, hogy felkeresse gyermekkori szerelmét, Juliskát. Beletörődéssel fogadta, hogy szíve hölgye rég férjhez ment és gyermeket szült.

Végrendeletében jelképesen Juliskára hagyta Krisztus-rend csillagát (amely mára a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény része), szerelme fiára pedig az ezüstsarkantyús csizmát. Végül szülőföldjén, Ráckevén vásárolt házat, és ott élt haláláig, 1847-ig, azaz három évvel élte túl a János vitéz elkészültét.

De Petőfi hogyan szerezhetett tudomást ennek az embernek a létezéséről? A kulcsfigura a ráckevei születésű Ács Károly joghallgató, aki mély barátságot ápolt a – szintén Kecskeméten jogot tanuló – Jókai Mórral.

Jókai mutatta be Petőfinek osztálytársát, aki regélt neki földijéről, a Ráckevén híressé vált huszárkapitányról.

A helyi Árpád Múzeumban sok dokumentum olvasható a témában, a főtéren pedig János vitéz szobra állít emléket a vélt vagy valós kapcsolatnak.

Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar legendája

Él egy másik alternatív elképzelés is János vitéz valódi kilétét illetően. A Budapesti Műszaki Egyetem egykori professzora, Kováts László Dezső rengeteget kutatott a témában, hogy bebizonyítsa: a mesebeli huszár igazából Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar hőse volt.

Amerikában ’Johann Michael Kováts de Fabricy’ közismert híresség – akiről Washingtonban teret neveztek el, lovas szobrot állítottak az emlékére, és halálához nemzeti ünnepnap kötődik –, ugyanakkor Magyarországon szinte senki nem hallott még róla.

A 18. század elején, Karcagon született férfi életéről pedig még Antall József is írt egy cikket az Élet és Tudományban. A professzor ezt a cikket olvasva ébredt rá arra, hogy mennyi életrajzi párhuzam fedezhető fel Fabricy Kováts Mihály és János vitéz között.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!