hirdetés
Árdrágítás, súlycsonkítás, átcímkézés – hajmeresztő trükkök a balatoni éttermeknél a Kádár-korban
Gazdag pincérek, szorongatott étteremvezetők és pofátlan lehúzások a Balaton partján a 60-astól a 80-as évekig.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2018. november 30.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A Kádár-kori Balaton menő éttermeiről már korábban írtunk egy cikket, most pedig jöjjenek azok a vendéglátóhelyek, melyek valamelyik állami vállalat kezén voltak. Nos ezek voltak azok az éttermek és büfék, ahonnan csak igen kevesen vittek haza szép emlékeket. A verseny vagy a hozzáértés hiánya nemegyszer katasztrofális állapotokat eredményezett, ráadásul az itt dolgozó személyzet sem volt érdekelt a magasabb színvonalú szolgáltatásban. Ez talán elsőre furcsának tűnhet, hiszen a felszolgálók jutalma a központilag kiadott terv teljesítésének a függvénye volt, ám ennek összege nevetségesen alacsony összeget jelentett a borravalóhoz képest.

Az ilyen üzemegységek vezetői így két tűz közé szorultak. Egyrészről az igazgatósági üléseken magyarázkodniuk kellett a vállatok vezetőinek, hogy miért alacsonyabb a bevétel vagy éppen a haszon az előirányzotthoz képest (miközben a folyamatos ellátási problémák miatt gyakran az étlapokat is a forgandó szerencse írta), másrészről a saját beosztottjaikat sem tudták – a fentebb említett okok miatt – megfelelően motiválni. Persze a magyar ember már akkor is élelmes volt, még ha ennek a vendégek is látták a kárát.

A hetvenes évek vizsgálati jegyzőkönyveit olvasgatva néha valóban hajmeresztő trükkökre bukkanhat az ember, melyek nem egyszer súrolják vagy át is lépik a pofátlanság határát. Bemelegítésnek érdemes az árdrágítás korabeli módszereit megemlíteni. Az olyan egységekben például, ahol hideg étkeztetés folyt, a betérő – főleg külföldi – vendég nem találkozhatott mással, csupán téliszalámival. Legalábbis a számlákon, hiszen a kenyéren gyakran csak a jóval olcsóbb csemegeszalámi árválkodott. A korsóba is gyakran löttyent a legolcsóbb, magyar gyártású sör, melyről az áldozat csak fizetéskor tudta meg, hogy a leghangzatosabb nevű import nedűt kortyolgathatta.

Fotó: Fortepan/Erdei Katalin

Persze ez utóbbi varázslat akkor is működött, ha valaki palackban kérte a folyékony kenyeret, hiszen nem tartott sokáig átcímkézni a raktárban egy üveget. Ráadásul ez utóbbi esetben az sem számított ritkaságnak, ha az előző vendégek által otthagyott poharak aljáról összeöntögetett „cuvée” kellette magát az üvegben. A kávé esetében az ellenőrök gyakran tapasztalták, hogy 3,50 helyett 4 forint került a számlára, mivel a pincérek szemérmesen felszámították a műanyag keverőpálca árát is.

A „hatékony” működés előmozdításának kimeríthetetlen forrása volt az ételadagokkal való zsonglőrködés. Ennek egyik módszere a súlycsonkítás, amikor az előírt mennyiség helyett – főként húsból – jóval kevesebb került a vendég tányérjára. Az egyik ellenőrzésnél például a kétszemélyes bőségtálakat vették górcső alá az ellenőrök, amiből egyszerre tízet rendeltek ki. A fránya mérleg pedig – hogy, hogy nem – minden esetben tévedett. A végeredmény 1 kiló 85 deka lett, az étlapon szereplő 2 kiló 40 deka helyett. Ennél kevésbé feltűnő és jóval szofisztikáltabb megoldás volt, amikor az üzletvezető az ételekhez szükséges összetevők rendelésénél bűvészkedett a számokkal. Ilyenkor a megrendelő lapon 40, míg az étlapon 30 deka rizs (megfőzve) dukált egy rántott szelethez. Természetesen a megmaradt „felesleget” ugyanúgy kiporciózták a vendégeknek, így némi plusz bevételhez juttatva az éttermet. De olyan eset is gyakran előfordult, hogy az összetevőket saját zsebre szerezték be feketén és az elkészült ételeket ugyanúgy a vendéglátó egységben árusították. Az ilyen csalásokra akkor derült csak fény, amikor az ellenőrök megtalálták az igazolhatatlan eredetű húsokat és zöldségeket a raktárban vagy a hűtőkben.

Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr

Persze az üzletvezetők azt is pontosan tudták, hogy a borravaló igen tetemes összeget jelent, különösen a főszezonban, így ebből ők is bezsebelték a saját kis részüket. A hetvenes években az egyik újság egy hosszú riportot készített egy – neve elhallgatását kérő – pincérrel, aki többek között arról is mesélt, hogy hogyan is működött ez a rendszer. Az üzletvezető már az új felszolgálók belépésekor közölte velük a játékszabályokat, és akinek ez nem tetszett, az rögtön tovább is állhatott. Ennek értelmében a pincérek a zárás után összedobták a napi borravalójukat és egyenlően szétosztották, majd 100 forintot leadtak a főnöknek is. Ez az összeg harminc nappal számolva bizony közel két havi fizetésnek felelt meg, így az üzletvezető sem nagyon szomorkodott már a néhány száz forintnyi jutalom esetleges elmaradása miatt. A pincéreknek pedig igazából ez csupán aprópénzt jelentett, hiszen az említett bennfentes állítása szerint havi 8-10 ezer forint maradt az ő zsebükben is fejenként az 1800 forintos fizetésen felül. Ez azonban nem tett túl jót némelyik felszolgáló lelki világának.

A titokzatos pincér kitért arra is, hogy az egyik kolléganője ellen erőteljesen gyülekeztek a panaszkönyvi bejegyzések, melyek a hölgy lekezelő modorát nehezményezték. Ő azonban rávilágított, hogy a hölgy saját öröklakással, autóval és százezer forintnyi bankbetéttel a tulajdonában nehezen tud a jóval szegényebb vendégek beszólásaival bármit is kezdeni. Természetesen amikor felelőségre akarták vonni a túl temperamentumos kolleginát, minden esetben akadt a pincérek között olyan, aki bizonyította, hogy a vendég a bejegyzés írásakor részeg és kötekedő volt...

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
Lassú és kegyetlen halál: így végzett a szifilisz sok zseniális magyarral
A vérbaj egy verzió szerint egy aberrált pásztortól ered, és olyanok haltak bele, mint II. Ulászló, Munkácsy vagy Ady.
Kovács-Tóth Noémi cikke - szmo.hu
2019. május 14.



A szifilisz megnevezés egy középkor végén élt olasz orvostól ered, aki saját versében részletezi a kórság tüneteit. A költeményt nem nevezném klasszikus szerelmes versnek, mivel egy Syphilus nevű pásztorról szól, aki az egyik birkájától kapta el a betegséget.

A bujakórnak és francos nyavalyának is hívott szifilisz szexuális úton terjed, nagyon lassú lefolyású, ráadásul rendkívül fájdalmas is. Az első stádium a fekélyek terjedése, majd idegrendszeri- és szívproblémák, végül hallucinációk és csontdaganatok vezettek a sírgödörig. A nagy európai szifiliszjárványok egyébként Amerika felfedezése után kezdődtek, úgyhogy felettébb gyanús ez a Kolumbusz…

Szerencsére a 20. század közepére Alexander Fleming felfedezte a penicillint, amellyel gyógyítható vált a kéjfüggők rémálma. Előtte olyan hamvában holt kísérleteket tettek a kezelésére, mint a higanykúra, amelyről ma már tudjuk, hogy szintén mérgező.

Az egyetlen, ami valóban használt a szifilisz ellen, az a Vénusz kesztyűjének hívott óvszer volt.

Senkit nem kímélt a gyilkos kórság

II. Ulászló (1456-1516), azaz Dobzse László – aki 1490-től haláláig magyar király volt – ugyanúgy vérbajban halt meg, mint a nála egyébként vagyonosabb kortársa, Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek. Utóbbi a pápai trón várományosaként eléggé álszent képet festhetett magáról, ahogyan a konklávé szüneteiben a hordozható higanygőz-kabinjában ücsörgött.

Kicsit kilóg a sorból az anyák megmentője, Semmelweis Ignác (1818–1865), aki nem önfeledt paráznaság útján kapta el a szörnyű bajt, hanem hivatása sodorta végveszélybe. Sajnos boncolás közben, sebfertőzés következtében jutott a szervezetébe a lassan ölő bujakór. Akkoriban minden sebész, szülész, kórboncnok vagy fogász ki volt téve ilyen vagy hasonló kockázatoknak.

Munkácsyt a malária mentette meg

Szifiliszben hunyt el Munkácsy Mihály (1844–1900) festőnk is, aki szerencsétlenségére egészen fiatalon, már 15 évesen elkapta a „francot”. Amilyen sikeres volt a karrierjében, olyannyira tragikus élete volt minden más szempontból. Hamar elárvult, asztalosinasként brutálisan verték, ráadásul házassága sem volt boldog, és gyermeket sem tudott nemzeni.

A vérbajos fiút egyébként az mentette meg a korai haláltól, hogy lázzal járó maláriát is kapott (ilyenkor a szervezet szó szerint kiégeti magából a kórokozót). Az egész szervezetét megviselő szifilisz miatt kisebb-nagyobb pihenőket tartott a festésben, sokszor óriási erőfeszítések árán tudott csak befejezni egy nagyobb alkotást. Végül őt is utolérte az őrület: utolsó éveit méltatlan körülmények között tengette egy elmegyógyintézetben. Halála után egy évtizeddel jelent meg az első gyógyszer erre a – fél évezreden keresztül pusztító – nemi betegségre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Udvari szerelem, bordély és nemi erőszak a középkorban
A középkori emberek életének is része volt a szerelem és a szexualitás minden öröme és fájdalma. Csak éppen nem volt minden publikus és nem tettek mindent a kirakatba, mint a XXI. században.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2019. április 30.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A középkori irodalomból mindenki ismeri a trubadúrdalokat, melyben a lovag epekedve könyörög imádott (férjezett) hölgyéhez a beteljesedés legkisebb esélye nélkül. Azt is megtanultuk, hogy Boccaccio szereplői meglehetősen szabados szexuális életet éltek, szó sem volt az egyház által hirdetett önmegtartóztatásról és házastársi hűségről. De akkor melyik mű az, amelyik nagyjából reálisan mutatja be a középkori emberek szexuális szokásait?

A férj alkalmatlan a szerelemre

A 12. századi dél-francia nemesség köréből induló trubadúrköltészet legfőbb jellemzője, hogy a költő mindig egy férjes asszonyhoz, például a várúr feleségéhez írja dalait. A költemények alaptétele, hogy a férj nem alkalmas a szerelemre: nem szeretheti igazán a feleségét, nem epekedhet érte, nem udvarolhat neki. Az egyik vers ezt írja: "a férj csak nevetségessé válik, ha a feleségének teszi a szépet".

Ennek a legfőbb oka, hogy a nemesek között

a középkori házasság egyszerű vagyoni ügylet volt, amelyet a szülők rendeztek el, a házasulandó ifjaknak ebbe semmi beleszólásuk nem volt.

Tehát az érzelmek eleve ki vannak zárva. Másrészt a házasság célja az utódnemzés, hogy legyen, aki örökli a családi vagyont. Ez feladat, emiatt felesleges az asszonynak udvarolni, könyörögni a kegyeiért. A férj tehát soha nem érezhet szorongást és gyötrődést ami az udvari szerelem egyik legfontosabb alkotóeleme.

A férj egyszer s mindenkorra megkapta az asszonyt, nem kell állandó erőfeszítéseket tennie, hogy újra meg újra kiérdemelje. A házasságban a nő a férje tulajdona.A trubadúrok azt is a férjek szemére vetik, hogy mivel ők gazdagok, ez elbizakodottá teszi őket, türelmetlenek, rögtön akarják vágyaik teljesülését. Márpedig az udvari szerelemben jártas lovagok legfőbb erénye a türelmes alázat, amellyel elviseli a szenvedéseket.

Az eszményi szerető

Aki azt akarja, hogy megbecsülje őt szíve hölgye, annak állhatatosan kell őt szolgálnia, őrizkednie kell a közönséges viselkedéstől. Az igazi hősszerelmes szerény, kedves, figyelmes, gondja van arra, hogy mindenki jó véleménnyel legyen róla. Kerüli a trágár beszédet, a durva és faragatlan társaságot. Az eszményi szerető akkor érdemelheti ki hölgye kegyét, ha türelmesen viseli a lelki fájdalmakat. Az udvari szerelemnek ugyanis éppen az állandó fenyegetettség, bizonytalanság a lényege. A szenvedés elválaszthatatlan az igaz szerelemtől.

A trubadúrok egymással versenyeznek, hogy ki szenved jobban, ki ont több könnyet. Az igazi szerelmes nagyon diszkrét, soha nem árulná el, hol tartanak a szerelmi ügyei. A kérdés már csak az, hogy van-e mit titkolnia.

A trubadúrdalok szerint a hölgy megjutalmazhatta kitartó lovagját. De hogy ez mi volt, arról a lovagok nem sok mindent árultak el, mert mint tudjuk, diszkrétek voltak. Az egyik lehetséges jutalom talán a szeretett nő meztelen testének látványa lehetett, a másik egyfajta szerelmi próba, egy önmegtartóztató szerelmi együttlét, amit ma leginkább a petting szóval tudnánk leírni. A hölgy megengedte a férfinek, hogy melléje feküdjön, miután az ígéretet tett, hogy a mértéktartás követelményeinek megfelelően fog viselkedni.

A szegény lovagok erkölcsi fölénye

A 12. századi francia valóság az volt, hogy a nemesi családokban

az elsőszülött fiú örökölte a vagyont, a többi fiút pedig vagy papnak adták, vagy egy környékbeli várúrnál teljesített szolgálatot. Ezek a lovagok vagyon híján még csak nem is gondolhattak a házasságra.

Így egy olyan eszményben fogalmazták meg ki nem elégített vágyaikat, amellyel bebizonyíthatták, hogy a gazdag lovagok felett állnak - legalább erkölcsileg. Ha gazdaságilag és hatalom dolgában a várúré is az elsőbbség, az udvari illemben ezek a szegény lovagok kiválóbbnak akarnak bizonyulni. A trubadúrlíra valójában a lovagi udvarok szexuális túlfűtöttségét fogalmazza meg irodalmi formában. Másrészt éles határvonalat húzott az udvari szerelem fortélyaiban járatos nemesek és az "állatok módjára" párosodó polgárok és parasztok között.

A hétköznapi házasság

Ha viszont Boccaccio, Villon vagy Chaucer műveit forgatjuk, mást se látunk, mint felszarvazott férjeket, kielégítetlen étvágyú szeretőket, sóvárgó szűzlányokat és romlott papokat, szerzeteseket. Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a történelemben nem volt még egy ilyen szexualitástól megszállott társadalom.

A 12. században az egyház szentséggé emelte a házasságot, és elismerte, üdvösnek nyilvánította a házastársak közötti nemi életet, amennyiben az a gyerekáldás létrehozását szolgálja. Minden más bűnös paráználkodásnak számított.

Ha az asszony nem szült fiúgyermeket, a férj gyakran elzavarta őt: kolostorba adta, hűtlenséget, házasságtörést "bizonyított" rá, vagy kiderített - a házasságkötéskor még "nem sejtett" - rokonságot. Ha a feleség valóban megcsalta a férjét, akkor számos középkori jogszokás szerint halálos ítélet várt rá, feltéve, ha nem esett azonnal a férj önbíráskodásának áldozatául.

Lapozz a folytatásért!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A magyar Csernobilként is emelgetik Szentkirályszabadja szellemvárosát
A volt szovjet laktanya zárt falai között egy teljes kisváros működött évtizedeken keresztül. Mára csak a falak maradtak, és a természet az úr.
Fotók: Kovács Attila - szmo.hu
2019. május 16.



Magyarországon még mindig megtalálni a volt szovjet hadsereg lakóhelyeit, melyek szabályos kis városként működtek, hivatalosan elzárva a környező településektől. A régi épületek még őrzik a régi lakók emlékeit, és többnyire kifosztva ugyan, de mégis sokat elárulnak az egykori közösség mindennapjairól.

A fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, ezért azok közlése, megosztása kizárólag a fotós engedélyével lehetséges. A cikkben szereplő képek Kovács Attila jóváhagyásával jelennek meg.

Ilyen szellemváros található a Balaton közelében, a tóparttól tíz kilométerre, Szentkirályszabadján is. Az 1960-70-es években épített laktanyában orosz és ukrán katonák és családjaik laktak sok éven át.

A közösségnek a saját kisvárosában lakótelepe, iskolája, óvodája, mozija, színháza, kultúrháza, sportpályája, postája, sőt étterme, bárja, boltja és még vágóhídja is volt.

A laktanyát betonkerítés zárta el a külvilágtól, és egy bejárata volt csak, ahol kizárólag engedéllyel lehet ki- vagy bejutni. Ezt az őrbódéból is ellenőrizték, és civilek nem tehették be a lábukat.

A laktanyát régen elhagyták, a gaz felverte a helyet, a fosztogatók vittek amit tudtak. Ajtó-ablak már nincs, ami mégis megmaradt, az is töredezett, szétszóródott. A falakról a festék potyog, de pár helyen mégis előbukkannak: az óvodában sokfelé látni még a régi mesefigurás falfestményeket.

Sokan a "magyar Csernobilként" emlegetik, a valaha több ezer embernek otthont adó helyet.

Az 1989-es kivonulás után ugyan maradtak még elhagyott tárgyak, de ezeknek ma már nyoma sincs. Helyüket átvette a természet, és az azóta arra járók is a falakon hagyták kéznyomukat.

Szentkirályszabadja szellemvárosában sétálni elég hátborzongató érzés lehet. A valamikori szovjet páncéloshadosztály lakásainak falai között elgondolkozhat az ember azon, hogy az itt élt tisztek ugyan kijárhattak, de a kiskatonák ezek között a falak között voltak kénytelenek éveket eltölteni, bár a kornak megfelelő „luxus körülményeket” biztosították nekik.

Az itt élő katonák a környék civiljeivel elvileg nem találkozhattak, mégis sokan „üzleteltek”, jutott a magyar lakóknak orosz dohány, műszaki cikk, cserébe a falubeliek segítettek például a gyerekekre vigyázni.

Az elhagyott helyen több filmet is forgattak már, például Elekes Gergő Párhuzam című filmjében is felbukkan a régi laktanya.

A szellemváros nem látogatható, az épületek állaga miatt baleset- és életveszélyes, ezért a területre, az épületekbe nem szabad bemenni.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Hernádi Judittól Medveczky Ilonáig: ők voltak az Ötvös Csöpi filmek legcsodásabb női
Bár általában csak néhány másodperc jutott nekik, mégis a sorozat elmaradhatatlan szereplői voltak, többnyire lenge ruhában.
Forrás: Tó-retró blog - szmo.hu
2019. május 22.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az Ötvös Csöpi filmek elmaradhatatlan "kellékei" voltak – a Balaton, a pofonok, a bénázó társ mellett - a csodás, többnyire fürdőruhában vagy egyéb lenge öltözetben feltűnő hölgyek. Ők többnyire rövidke szerepet kaptak, de természetesen ez is elegendő volt hozzá, hogy egy kis flörttel próbálkozzanak a – szinte mindig – rendíthetetlen nyomozónál. Aki akkoriban volt fiatal (vagy kicsit idősebb), biztosan legalább egy ilyen jelenetet fejből is fel tud idézni, hiszen a fiatalkori fantáziák közé könnyedén lopóztak be ezek a hölgyek. Cikkünkben egy csokorra valót gyűjtöttünk össze a „magyar Bond-lányokból”.

Hernádi Judit, Pogány Madonna

Bár csak a forgatás megkezdése előtt két évvel, 1978-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, Hernádi Judit 5 filmmel a háta mögött vállalta el a meggyilkolt Vályi Zoltán özvegyének szerepét.

Bár játékidőben sajna kevés jutott neki, a film vizuális élményéhez nagyban hozzá járult.

A flegma karakter egész estét betöltő dekoltázsa minden férfiembernek örökre a retinájába égett.

A filmben éppen a lakásán keresi fel a két rendőr, hogy férje után érdeklődjenek és Kardos Doktornak kocsányon lógó szemek, míg Csöpinek egy kis flört is jut, amikor engedélyt kér arra, hogy körülnézhessenek a lakásban. A válasz: „Hát persze, csináljanak, amit akarnak. Velem is!”

Varga Katalin, Pogány Madonna

Az Ötvös univerzum első bikinis nője a vitorlásverseny zsűrihajóján tűnik fel. Ebben a jelentben Csöpi már tudja, hogy a tettes egy olyan hajóval közlekedik, melynek vitorláján egy vörös csillag található. A zsűrihajó nevezési listáját pedig a mézédes hangú, huncut Varga Katalin kezeli.

Filmtörténeti mérföldkő Kern András vagyis Kardos Doktor minimum levesestányér méretűre kerekedő szeme, amikor a fürdőruhás lány keresztül mászik a lábain.

Neki újra csak ennyi jut, míg Csöpinek egy kis flört is, bár a kőkemény zsarut sokkal jobban érdeklik a vitorlacsúcson látható vörös csillagok, mint a lőtávolban található gömbölydedségek. Varga Katalin egy közgazdász diplomával és egy vadonatúj színészi végzettséggel került a Balaton vizére. A forgatás évében elnyerte a Legjobb női alakítás díját, igaz ezt nem a Pogány Madonnának köszönhette.

Tóth Enikő, Csak semmi pánik

Több okból is rendhagyó jelenetben tűnik fel a barna, göndörfrizurás naiva a sorozat második részében. Egyrészt nem róla marad emlékezetes a jelenet, másrészt úgy látható a vásznon egy csinos hölgy, hogy nem Csöpi körül legyeskedik.

Ő ugyanis Márta, aki a nyitójelenetben igyekszik Kardos Doktornak a pritaminrejtély megfejtésében segédkezni.

A jó doktor gyakorlatilag a teljes játékidőben a feleségétől kapott bevásárlólistán szereplő pritaminnak próbál a nyomára bukkanni, és végül Csöpi segítségével jár sikerrel. Tóth Enikő 1977-ben indult a Ki mit tud?-on, de sikereit nem ez alapozta meg. Bár a Filmművészeti Főiskolát csak egy évvel korábban végezte el, a Csak semmi pánik már a második filmje volt. Ezen kívül számtalan filmben tűnt fel, melyek között szerepelt az István, a király (Koppány egyik ágyasa), a Linda sorozat, és legutóbb a Mi kis falunkban láthattuk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x