hirdetés
arcticcim.jpg

Sártengerben búcsúztatta a Szigetet az Arctic Monkeys – de valami hiányzott

A világ egyik legmenőbb rockzenekara tűpontosan eljátszotta slágereit, mégsem hagyott mély nyomot bennünk. Szubjektív beszámoló.
Láng Dávid; fotók: Csákvári Péter - szmo.hu
2018. augusztus 15.


hirdetés

Évek óta tartó hagyomány szakadt meg idén azzal, hogy a Nagyszínpad utolsó fellépője nem egy világhírű DJ-volt, akinek a szettjét látványos vizuális körítéssel dobták fel.

Bár engem ez mindig hidegen hagyott, ettől függetlenül nagy sikere volt, éppen ezért bátor döntés a szervezőktől, hogy mertek újítani és egy váratlan húzással újra esélyt adtak az utóbbi időben kissé mostohán kezelt gitárzenének.

Nem is akárkit hívtak meg: az Arctic Monkeys széleskörű vélemények szerint a legnagyobb név ma a világot végigturnézó rockzenekarok mezőnyében, akik népszerűségét az EDM szárnyalása se tudta kikezdeni.

hirdetés

Eddig egyszer jártak Magyarországon, a 2014-es VOLT Fesztiválon külön napot szenteltek nekik a szervezők. Az a koncert végül erősen megosztotta a rajongókat: bár hatalmas tömeg volt kíváncsi rájuk, a zenekar sokak szerint lélek nélkül, rutinból játszott, gyenge haknit csinálva az egészből.

A szigetes buli még el sem kezdődött, az alaphangot máris megadta a fesztiválra lecsapó hatalmas vihar. Az erős szélben először a por elől kellett menekülni, majd 6 óra után nem sokkal az eső is megérkezett. Bár este 9 óra környékére megszűnt a csapadék, ekkorra már minden sártengerré változott, ebben bukdácsolva kellett közlekedniük az embereknek.

A zenekar 10 perces csúszással kezdte el a bulit, pár hónapja megjelent új lemezük egyik legerősebb számával, a Four Out of Five-val. Utána pedig sorra jöttek a dalok vegyesen az összes eddigi albumról. A setlistet jó érzékkel állították össze, tényleg a csapat egész repertoárjának keresztmetszetét adta.

Valami nekem mégse volt oké.

Nem vagyok kimondottan a rajongójuk, de máskor is volt már, hogy szinte teljesen ismeretlenül mentem oda egy zenekar koncertjére, mégis azonnal beszippantott a flow. Itt viszont inkább azért kellett küzdenem, hogy ébren maradjak, és ennek csak részben volt oka a kialvatlanság.

Egy patikamérlegen kimért, steril koncertet kapott a közönség bármifajta különleges showelem, vagy anélkül, hogy akár minimálisan is megpróbálták volna bevonni őket.

A számokat pontosan és szépen eljátszották, ugyanúgy, ahogy fel lettek véve a lemezen. De ez minden: interakció a közönséggel szinte egyáltalán nem volt, se bármi más, ami pluszt adott volna ahhoz képest, mintha egyszerűen betettek volna egy CD-t ugyanezzel a műsorral.

hirdetés

Oké, ez azért túlzás, hiszen nyilván adott pluszt, hogy ott volt a színpadon a zenekar, az elől álló rajongók szinte testközelből láthatták bálványaikat. De annak a sodrásnak a töredékét sem éreztem, amit mondjuk a Gorillaz, vagy aznap délután a Gogol Bordello lenyomott ugyanezen a színpadon.

Hozzám személy szerint még így is sokkal közelebb állt ez a koncert, mint bármelyik pendrive-os DJ bulija, lézershow-val és tűzijátékkal együtt. De ezzel együtt is tény, hogy a megelőző évek End Show-ihoz képest sokkal lagymatagabb volt most a hangulat.

Végül negyed órával túlcsúsztak a játékidőn, de szerencsére nem lőtték le a bulit, így a háromszámos ráadást sem kellett kihagyniuk. Az utolsó dal pedig mi más is lehetett volna, mint a legnagyobb slágernek számító R U Mine.

Nem ez volt életem bulija – még az elmúlt egy hétben se férne be a top5-be –, de azt se mondom, hogy nem érte meg végignézni. Mégiscsak a 2000-es évek legfontosabb rockbandájáról van szó, akiket a csúcskorszakukban láthattam élőben. Ráadásul még csak ki se kellett mozdulnom hozzá Budapestről.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
DSC_9677.jpg

Bodnár Tibor, a Ladánybenéből: Mi, fehérek nyilván nem lehetünk rastafárik

10 év után jelentkezik új EP-vel a Ladánybene27. Bodnár Tibit nem csak az új anyagról kérdeztem, de beszélgettünk az egykori építőtáborokról és a rastafari vallásról is.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Nagy örömömre Bodnár Tibi azt is segített helyre tenni, pontosan milyen zenék tartoznak a reggae irányzatba, elárulta, kinek köszönhetően lettek ők "a" magyar reggae zenekar, illetve a zenekar távlati terveiről is faggattam.

- Élénken él bennem egy emlék. A bátyámmal az 5-ös úton autóztunk, amikor láttunk egy Ladánybene táblát, és ennek kapcsán elkezdtünk beszélgetni az akkor – számunkra legalábbis – új zenekarról. Ennek csak annyi jelentősége van, hogy ez valamikor 93-94 körül lehetett, vagyis nagyon régi a zenekar. Sőt, most az internetről megtudtam, valójában még ennél is sokkal korábban indult a történetetek. Ti mikorra teszitek az indulást?

hirdetés

- 1985. augusztus 3-ra egész pontosan. Azért tudom ennyire pontosan, mert ekkor adtunk nevet a formációnak. Ez egy építőtáborban történt, ennek a telefonszáma volt a Ladánybene 27. Voltak olyan települések, amik nem voltak bekötve az akkori „crossbar” telefonrendszerbe. Volt egy-egy telefon a faluban vagy a tanyavilágban, és azt így lehetett elérni, a postán keresztül.

Adta magát, hogy arra a bizonyos szombati, építőtáboros koncertre ez legyen a nevünk, és ránk ragadt.

- Azt hiszem, kell egy kis kitérőt tenni, mert az olvasóink közül valószínűleg sokan nem tudják, nem tudhatják, mik is voltak az építőt táborok. Itt ugyebár nem arról volt szó, hogy maltert kevertetek és raktátok a téglát.

- (nevet) Nem házat építettünk, hanem a szocializmust. Ezek általában mezőgazdasági munkatáborok voltak középiskolások számára. A KISZ – a Kommunista Ifjúsági Szövetség – helyi vezetői szervezték. Ez lehetőséget nyújtott, hogy két hétre kiszabadulj az otthoni légkörből, bulizz a haverokkal, ismerkedj a csajokkal. Persze azért kőkeményen dolgoztunk minden nap, hajnalban keltünk. Kukoricacímerezés, gyümölcsszedés, gazolás, ilyeneket csináltunk.

- Azért tegyük gyorsan hozzá, hogy az építőtáborok, akárcsak az úttörőtáborok, hozzá tartoztak a mindennapokhoz, nem arról van szó, hogy elvetemült kommunista fiatalok jártak oda...

- Sőt...

- Bomlasztottátok a rendszert...

- Ha nem is bomlasztottuk, de nem az élmunka volt a célunk.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a reggae szakértője vagyok. De úgy látom, rajtam kívül is sokan vannak, akik nincsenek tisztába a fogalmakkal. Nekem most úgy tűnik, hogy a reggae egyfelől jelent egy konkrét zenei stílust, de létezik zenei gyűjtőfogalomként is, ami olyan műfajokat ölel fel, mint pl. a ska, a rocksteady vagy a ragga. Szóval hogy is van ez?

- A reggae nem olyan régi keletű. Az 1950-es 60-as években alakult ki. A jamaicai táncesteken az amerikai jazzre jellemző, sok fúvósra épülő zenéket kezdtek játszani. Ezek keveredtek a szigetországra jellemző tánczenékkel, ennek az eredménye volt a ska. De a skának is a ma már kevesek által játszott ska jazz irányzata, amely nem az énekről szólt, hanem a szólókról. Szaxi szóló, azt átveszi a trombita, ilyesmi. Ahogy telt-múlt az idő, variálgattak vele, a dob más ritmusokat próbált, ebből lett egy átmenet, benne a rocksteady vagy az early reggae, azaz korai reggae. Aztán az énekesek is egyre nagyobb szerepet kaptak, fontossá vált a szöveg. Mondjuk úgy, hogy beatzenésedett ez a muzsika. Komolyabbá is vált, lelassult. Bob Marley és a Wailers zenekar voltak az úttörői ennek a lelassult, úgy nevezett „roots reggae”-nek. Megalapozták, hogy ennek hogy kell szólnia. Hová kerülnek a hangsúlyok a dobban, vagy a basszus milyen lélegzettel, hogy játszik, milyen íveket, hogy kíséri a zongora. Ez a „roots reggae” nagyon sok előadót termelt ki, akikről itthon mit sem tudtunk, mi csak Bob Marley-t ismertük. De természetesen ahogy zajlott az élet, jöttek modernebb zenék, és kialakult ennek a szövegelős változata, a ragga dancehall, amiből Európában és Amerikában a rap lett. A dub is elég korán kialakult, ami egy kísérletezős irányzat.

Tehát inkább úgy mondanám, hogy a reggae a jamaicai zenék családja.

hirdetés

- Adja magát a kérdés, hogy Ti hogy akadtatok rá erre a műfajra.

- Kerülő úton. Mondhatjuk, hogy az imént felvázolt utat mi is bejártuk a különböző műfajok között. Amikor a zenekar összeállt, egyáltalán nem voltunk reggae rajongók. Jó időben jó impulzusok értek minket. Az egyik ilyen az volt, hogy Göczey Zsuzsa a Lemezbörze helyett című sorozatában leadta Bob Marley egy koncertalbumát, ami nagy hatással volt ránk. Aztán valamikor a 80-as évek vége felé a UB40-nak volt koncertje a régi Sportcsarnokban. Angyalföldön működött egy Fals nevű ska zenekar, aki olyasmiket játszottak, mint a Madness. Egyszer megnéztük a koncertjüket, és a nevükhöz méltóan tényleg jó fals volt, de a fúvós szekció nagyon tetszett. Szép lassan mi is bele-beleszőttük ezeket a hatásokat a zenénkbe. Mi is csináltunk bolondos ska nótákat, mint a Schneider úr, vagy a Filmsztár, Mozigépész, sokan szerették őket, lehetett rá táncolni. Játszottunk Madness-számokat is. Aztán lett az Új ska című dalunk, aminek lelassítottuk a refrénjét, és az egy roots reggae lett. Jól sikerült, akkor csináltunk egy másikat, az a Csodára várva. Abban az időben – körülbelül 1989-90-et írunk – nagyon előkelő helyen végeztünk egy tehetségkutatón, ennek köszönhetően eljutottunk a Szigeti Ferenc által szervezett Rock Gyermekei táborba, Tokajba. Ott megnyertük a szakmai szavazást, és Feri felajánlott egy lemezlehetőséget. Ez akkor, 90-ben nagyon nagy dolog volt a mai világhoz képest, mert akkoriban csak az olyan nagyoknak jelent meg lemeze, mint Koncz Zsuzsa vagy a V’ Moto-Rock.

Feri viszont azt mondta, engedjük el a sok sallangot. Mi ugyanis azért a Petőfi versfeldolgozástól a kínai versek megzenésítéséig sok mindent játszottunk.

Tehát azt javasolta, ha tetszik a gondolat, legyünk mi „a” reggae zenekar.

Így született az első album, amin voltak ska és reggae nóták.

- A reggae zene erősen kötődik a rastafari valláshoz. Ezzel a részével foglalkoztatok, vagy csak a zene fogott meg?

- Foglalkoztunk. Főleg akkor, amikor 95’-ben kijutottunk Jamaicába. Nagyon furcsa dolog, hogy már rég a rendszerváltás után vagyunk. De valamiért a magyar médiában még ekkor sem lehetett nagyon találkozni a reggae zenével Bob Marley egy-két slágerén kívül. A UB40 és a Sunshine Reggae jelentette nálunk a műfajt. Ugyan az első lemezünkön már volt egy dal, a Rastafari, amiben érintjük a témát, de azért mi sem nagyon találkoztunk magával a vallással. Viszont amikor kijutottunk, akkor hoztunk haza könyveket és olyan zenéket is, amelyek a rasta-gondolattal foglalkoznak. Mi, fehérek nyilván nem lehetünk rastafárik, hiszen az egész lényege pont az, hogy a Jamaicában élő, Afrikából odatelepített rabszolgák leszármazottai keresték az identitásukat. Marcus Garvey gondolkodó és üzletember fogta össze ezt a fajta gondolkodást mozgalommá, vallássá. De sok olyan eleme van, amivel itt, Európában is egyet tudunk érteni. Ilyen az egymás iránti tisztelet, nyitottság, vagy a természet megóvása.

- Van magyar reggae? Alakultak ki az elmúlt 30 évben olyan stílus jegyek, vonások, amelyek kimondottan Magyarországon adódtak hozzá a reggae-hez?

- Minden országnak vagy nemzetnek van saját zenei világa, ami értelemszerűen keveredik egy zenekar muzsikájával. Például egy szerb rock n’ roll zenekar megszólalása érezhetően más, mint mondjuk Elvis Presleyé. Szerbiában egyébként pont nagyon érdekes reggae zenekarok is vannak.

- 5 év után jelentkeztek új albummal. Mi volt az oka a hosszú szünetnek?

- Relatív, hogy mi a hosszú. Bizonyos kor után sokkal gyorsabban suhannak az évek. Volt olyan tíz évünk, a kilencvenes évek, amikor 8 albumot készítettünk. De akkor mindannyian legényemberek voltunk, rá tudtuk szánni az összes időnket a zenekarra. Aztán családosak lettünk, és a lendület is értelemszerűen alábbhagyott. Átmentünk egy kisebb kiadóhoz, most pedig már magunk adjuk ki a lemezeinket. Így nincsenek olyan elvárások, mint a nagyoknál, ahol, ha születik egy sláger, akkor azonnal írni kell még két ugyanolyan albumot.

Ez most egy olyan időszak volt az életünkben, amely kevésbé a dalírásról szólt, sokkal inkább a koncertekről.

- A közelmúltban új, fiatal tagok is érkeztek a zenekarhoz. Összecsiszolódtatok?

- A zenekar harminc éves, az eredeti tagok 50 körüliek. Egy mai, huszonéves srácnak teljesen más a zenei világa, mert már máshogy kapta meg az impulzusokat – jobb hangszereken játszik, internettel nőtt fel. A mai zenei világban más szokások is vannak. Előfordul, hogy egy zenész több produkcióban működik közre, és naptárt kell egyeztetni Zenei értelemben kaptunk nagyon sok újat, ugyanakkor meg kellett tanulnunk együtt élni azzal a mai felfogással, hogy nem mindig ér rá valaki, esetleg beugró zenészt kell hívni, amit én nem szeretek. Szóval nagyon sok új impulzust kapunk tőlük, de alkalmazkodnunk is kell.

- Az LP címadó dala a Zárd ki a világot abból a szempontból különleges, hogy a Reggae Camphez kapcsolódik.

- A Reggae Camp a több mint húsz éve indult fesztiválunk, ami eleinte táborként működött. A reggae zene első számú magyarországi eseménye. Öt nap Jamaica. A célunk, hogy azok, akik szeretik ezt a műfajt, jöjjenek össze öt napra szeretetben és tiszteletben. Ott az emberek nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót, sok feszültségforrást távol lehet tartani. Erre rímel ez a dal is, aminek a szövege Miksa fejéből pattant ki, hogy zárjuk ki a külvilágot.

- A közeljövőben hol láthatunk, hallhatunk titeket?

- Most kis koncert szünetet tartunk. Ez az LP az új album előfutára szeretne lenni. Készülnek az új dalok, próbálunk, ez az elsődleges. A következő koncertünk februárban lesz, a Bob Marley emlékkoncert. 75 éves lenne Bob Marley, de minden évben megtartjuk ezt a koncertet a születésnapja környékén. Tavasszal pedig indul újra a koncert szezon.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Apey-And-The-Pea-hu.jpg

Magyarország az egyik legnagyobb tehetségbefogadó Európában

Az European Talent Exchange Programme (ETEP) segítségével olyan előadók futottak már be, mint Dua Lipa, Calvin Harris vagy a Franz Ferdinand.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Ahogy minden évben, úgy idén is leltárt készített a hollandiai Eurosonic Noorderslag showcase fesztiválhoz köthető European Talent Exchange Programme (ETEP). Az alapos számolás után kiderült, hogy a programjukban résztvevő 164 előadó összesen 391 koncertet adott 36 országban, és mindezt csak 2019-ben.

Magyarországon, hasonlóan az előző évekhez, idén is a Sziget Fesztiválon lépett fel a legtöbb európai tehetség, szám szerint 12, ezzel pedig a Sziget a negyedik az ETEP-es európai fesztiválok ranglistáján.

A magyar zenekarok közül idén az Apey and The Pea (jelenlegi nevén Lazarvs) lépett fel a Tallinn Music Weeken, tavaly pedig a Mörk vett részt három fesztiválon (Spring Break Showcase Festival & Conference, Tallinn Music Week, Waves Vienna), valamint a Dope Calypso kettőn (Reeperbahn Festival, Westway LAB / Westway Festival).

hirdetés

A dániai és lett export irodák nyitásával még több fellépési és kapcsolatépítési lehetőség adódott és adódik a résztvevő országok előadói számára, és nem csak Európában. Utóbbi kör ráadásul jövőre még tovább bővül, már várhatóan 11 Európán kívüli fesztivál fogadja majd az ETEP-es csapatokat, köztük a már biztos Playtime fesztivál Mongóliában, és ha valami, akkor ez igazi kuriózum lesz.

A 2003-ban indult ETEP olyan előadók karrierjének adott lökést az elmúlt 17 év során, mint jelenleg a szupersztráság kapujában álló Dua Lipa, a már rég szupersztár Calvin Harris, a Franz Ferdinand, James Blake, MØ, a Noisia, az Editors, a Kooks, az XX, a Within Temptation vagy a Years & Years.

ETEP 2019 számokban

Idén 28 országból érkeztek az ETEP-es csapatok. A 31 brit előadó 96 koncertet adott, a 22 holland 49 bulin lépett fel, a 11 ír csapat 39 rendezvényen tette tiszteletét, a belgák 14 zenekara, 37-szer lépett színpadra, a franciák 14 előadója pedig 32 show-n vett részt.

ETEP 2019 összesített zenekari toplista

1. Fontaines D.C. (Írország) - 14 fellépés

2. Black Midi (Nagy-Britannia) - 9 fellépés

3. Flohio (Nagy-Britannia) - 9 fellépés

4. Elderbrook (Nagy-Britannia) - 8 fellépés

5. Pip Blom (Hollandia) - 8 fellépés

6. Mavi Phoenix (Ausztria) - 8 fellépés

7. SEA GIRLS (Nagy-Britannia) - 7 fellépés

8. girl in red (Norvégia) - 7 fellépés

9. Penelope Isles (Nagy-Britannia) - 7 fellépés

10. Iris Gold (Dánia) - 7 fellépés

ETEP 2019 zenekari toplista országonként

hirdetés

1. Fontaines D.C. (Írország) – 14 fellépés

2. Black Midi (Nagy-Britannia) – 9 fellépés

3. Pip Blom (Hollandia) – 8 fellépés

4. Mavi Phoenix (Ausztria) – 8 fellépés

5. girl in red (Norvégia) – 7 fellépés

6. Iris Gold (Dánia) – 7 fellépés

7. Whispering Sons (Belgium) – 6 fellépés

8. YegorZabelov (Fehéroroszország) – 6 fellépés

9. GatoPreto (Németország) – 5 fellépés

10. RENDEZ VOUS (Franciaország) – 4 fellépés

ETEP 2019 fesztivál toplista

1. The Great Escape (Nagy-Britannia)- 26 ETEP fellépő

2. Reeperbahn Festival (Németország) - 24 ETEP fellépő

3. Iceland Airwaves (Izland) - 16 ETEP fellépő

4. Sziget (Magyarország) - 12 ETEP fellépő

5. Waves Vienna (Ausztria) - 11 ETEP fellépő

6. Dour Festival (Belgium) - 10 ETEP fellépő

7. WinterthurerMusikfestwochen (Svájc) - 9 ETEP fellépő

8. Europavox (Franciaország) - 8 ETEP fellépő

9. Haldern Pop (Németország) - 8 ETEP fellépő

10. Les NuitsBotanique (Belgium) - 8 ETEP fellépő


KÖVESS MINKET:






hirdetés
jumanmain.jpg

„Egy középszerű folytatás, ami elszórakoztat” – megnéztük a Jumanji – A következő szintet

Nem volt rossz nézni a filmet: nem volt se újító, se túl bátor, nem döntögetett tabukat, egyszerűen az, amit várni lehetett tőle: egy könnyed kis „újrázás” a megszokott csapattal, megfűszerezve egy kis csavarral.
B.M. képek: YouTube - szmo.hu
2019. december 11.


hirdetés

Jake Kasdan 2017-es nagy sikerű kalandfilmje után egyértelmű, hogy a Sony folytatásért kiált. Hatalmas siker volt

az előző Jumanji, még a Star Wars: Az utolsó Jedik mellett is képes volt talpon maradni,

ami sajnos azt jelentette, hogy a folytatás kérdése nem kreatív döntés volt, hanem anyagi szempontok hajtották az alkotókat.

hirdetés

Bátor döntés, hogy a Star Wars: Skywalker kora előtt egy héttel bemutatták a filmet, de a stúdió nagyon bízott a film készítőiben. Viszont a folytatás minőségileg nem hozza az első, amúgy sem magas színvonalát. Valljuk be,

Jumanji – Vár a dzsungel egy vállalható akció kalandfilm, szerethető karakterekkel és színészekkel,

de nem egy filmtörténeti atomvillanás. Nos a második rész, jó folytatáshoz híven, nagyobb és viccesebb próbál lenni, de csupán az első rész gyenge imitációja, megidézése egy ügyes csavarral.

Danny DeVito és Danny Glover üdítő színfoltjai az amúgy is impozáns castingnak. Zseniális volt látni a két nagy öreget, még úgy is, hogy sokat nem látjuk őket, hanem egy-egy „avatár” - színész játssza el őket, mint például az első részben a gyönyörű, ám kissé felszínes kamaszlányt, Bethanyt Jack Black játszotta el.

Itt Danny DeVitót, avagy egy jókedvű, bár kissé megtört nagypapát próbál játszani Dwayne Johnson, Danny Glovert pedig Kevin Hart.

Látszik a szereplőgárdán, hogy szerették forgatni a filmet,

The Rock egyes megmozdulásai, grimaszai tiszta DeVito, de a pálmát egyértelműen Kevin Hart viszi, a rettenetesen vicces Glover-imitációjával. A többi szereplő se rossz, de ezek ketten (négyen) kiemelkedően jók.

Ez sajnos nem mondható el a történetről. A filmben eljátsszák, hogy ez csak egy videojáték, ezért ilyen béna a történet, de a baj az, hogy ez egy film egy videojátékról, és nagy szerencsétlenségünkre a mozi története is olyan mély, mint egy átlagos számítógépes játéké. Eltűnik egy szereplő, a többiek visszamennek Jumanjiba, hogy megmentsék, innentől fogva pedig együtt próbálnak kiszabadulni – nem bonyolult.

hirdetés

Sajnos a számításba hiba kerül, mert egy új szintre kerülnek, nem a megszokott pályára, ami sokkal nehezebb,

illetve nem a megszokott csapatfelállás kerül be a kalandjátékba, hanem az előző rész nyomi főszereplőjének, Spencernek a nagypapája (Danny DeVito) és a régi barátja (Danny Glover), akivel éppen fasírtban vannak.

Ez a remek kis változás nagy mennyiségű „öreg” poénhoz vezet, de nem is baj, mert tulajdonképpen ettől szórakoztató a film, csak kissé butuska. Nem mérhetetlenül Transformers/Halálos iramban szintűen, de azért érezhetően. Alapból egy buta döntés az oka annak, hogy kezdődik minden elölről, és visszakerül mindenki a játékba, és tulajdonképpen teljesen felesleges is.

Egy átlagos telefonbeszélgetés megoldhatta volna a fő konfliktust.

A karakter jellemzők mindegyike vagy csak egy poén kedvéért létezik, vagy „überfontos” a végső megoldás szempontjából. A sztori klisés, de nem elviselhetetlenül zavaróan, inkább minden átlagos. Az egész film nem ad semmi pluszt az első részhez képest, sőt sok esetben alul is múlja.

Technikailag a film egy iparosmunka, a látvány elmegy, egy-egy effekt, számítógéppel készített jelenet kilóg, de ezeket ma már megszokhattuk egy blockbusternél. A rendezés nem rossz, inkább átlagos, Jake Kasdan nem kiemelkedő rendező, nincsen egy markáns kézjegye.

A fényképezésért ismét Pados Gyula felelt,

akit már Hollywoodban sorra látnak el munkával: ő volt a Vár a dzsungelnek is és Az Útvesztő folytatásoknak is az operatőre. Gratulálhatunk neki, jó munkát végzett, a film jól van fényképezve, bár egy-egy harcjelenetet nehezebb volt követni, de ez valószínűleg a sok trükk „elrejtése” és a 3D erőltetése miatt volt inkább, mint aző hibájából.

Nem vagyok biztos benne, hogy ennyi elég lesz az első Jumanji sikerének a megismétléséhez. A szokásos, nagyobb, szebb, még bonyolultabb folytatás törvény elérte a sokak által szeretett Jumanji – Vár a Dzsungelt is.

Egy középszerű folytatás, ami szórakoztat,

de nem nézném meg még egyszer. Az előző epizódot azért még egyszer-egyszer elővettük, de én úgy érzem, ezt maximum egyszer fogom még megnézni, az eredeti nyelv varázsa miatt. Van egy olyan érzésem, hogy sok poént nem sikerült jól fordítani a magyarító gárdának.

Nem fogok spoilerezni, de az alkotók és a stúdió azzal számol, hogy sikeres lesz a film, mivel a végén belengetnek egy lehetséges folytatást. Meglátjuk, sikerül-e megugrani azt a szintet.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
reszkessetek.jpg

Kiderült, lesz-e idén karácsonykor Reszkessetek, betörők! a tévében

Nincs meglepetés, idén sem lesz karácsony Kevin nélkül.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 11.


hirdetés

Minden évben karácsony környékén egy országot tart lázban a kérdés, hogy tudják-e nézni a tévében Kevin és a két félnótás betörő harcát. Most kiderült: idén sem lesz karácsony Kevin nélkül!

2017-ben komoly hír volt, hogy a Reszkessetek, betörők! filmsorozat vetítési jogai hosszú évek után az RTL-Klubtól a TV2-höz kerültek. Azóta is minden karácsonykor főműsoridőben láthattuk a három filmet.

Ez idén sem lesz másképp, ugyanis kiderült, hogy a TV2-n most is megnézhetjük majd a trilógia részeit - számol be a Sorozatwiki.

Az első rész december 24-én, 20:35-kor érkezik, majd december 25-én adásba kerül a Reszkessetek, betörők! 2: Elveszve New Yorkban. December 26-án, karácsony másnapján pedig 20:40-kor jön a Reszkessetek, betörők! trilógia záró filmje.

hirdetés

A csatornán az ünnepek alkalmával olyan népszerű filmek is láthatók lesznek még, mint a Forrest Gump vagy a karácsonykor szintén elmaradhatatlan Igazából szerelem.


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!