hirdetés
arcticcim.jpg

Sártengerben búcsúztatta a Szigetet az Arctic Monkeys – de valami hiányzott

A világ egyik legmenőbb rockzenekara tűpontosan eljátszotta slágereit, mégsem hagyott mély nyomot bennünk. Szubjektív beszámoló.
Láng Dávid; fotók: Csákvári Péter - szmo.hu
2018. augusztus 15.


hirdetés

Évek óta tartó hagyomány szakadt meg idén azzal, hogy a Nagyszínpad utolsó fellépője nem egy világhírű DJ-volt, akinek a szettjét látványos vizuális körítéssel dobták fel.

Bár engem ez mindig hidegen hagyott, ettől függetlenül nagy sikere volt, éppen ezért bátor döntés a szervezőktől, hogy mertek újítani és egy váratlan húzással újra esélyt adtak az utóbbi időben kissé mostohán kezelt gitárzenének.

Nem is akárkit hívtak meg: az Arctic Monkeys széleskörű vélemények szerint a legnagyobb név ma a világot végigturnézó rockzenekarok mezőnyében, akik népszerűségét az EDM szárnyalása se tudta kikezdeni.

Eddig egyszer jártak Magyarországon, a 2014-es VOLT Fesztiválon külön napot szenteltek nekik a szervezők. Az a koncert végül erősen megosztotta a rajongókat: bár hatalmas tömeg volt kíváncsi rájuk, a zenekar sokak szerint lélek nélkül, rutinból játszott, gyenge haknit csinálva az egészből.

A szigetes buli még el sem kezdődött, az alaphangot máris megadta a fesztiválra lecsapó hatalmas vihar. Az erős szélben először a por elől kellett menekülni, majd 6 óra után nem sokkal az eső is megérkezett. Bár este 9 óra környékére megszűnt a csapadék, ekkorra már minden sártengerré változott, ebben bukdácsolva kellett közlekedniük az embereknek.

A zenekar 10 perces csúszással kezdte el a bulit, pár hónapja megjelent új lemezük egyik legerősebb számával, a Four Out of Five-val. Utána pedig sorra jöttek a dalok vegyesen az összes eddigi albumról. A setlistet jó érzékkel állították össze, tényleg a csapat egész repertoárjának keresztmetszetét adta.

Valami nekem mégse volt oké.

Nem vagyok kimondottan a rajongójuk, de máskor is volt már, hogy szinte teljesen ismeretlenül mentem oda egy zenekar koncertjére, mégis azonnal beszippantott a flow. Itt viszont inkább azért kellett küzdenem, hogy ébren maradjak, és ennek csak részben volt oka a kialvatlanság.

Egy patikamérlegen kimért, steril koncertet kapott a közönség bármifajta különleges showelem, vagy anélkül, hogy akár minimálisan is megpróbálták volna bevonni őket.

A számokat pontosan és szépen eljátszották, ugyanúgy, ahogy fel lettek véve a lemezen. De ez minden: interakció a közönséggel szinte egyáltalán nem volt, se bármi más, ami pluszt adott volna ahhoz képest, mintha egyszerűen betettek volna egy CD-t ugyanezzel a műsorral.

Oké, ez azért túlzás, hiszen nyilván adott pluszt, hogy ott volt a színpadon a zenekar, az elől álló rajongók szinte testközelből láthatták bálványaikat. De annak a sodrásnak a töredékét sem éreztem, amit mondjuk a Gorillaz, vagy aznap délután a Gogol Bordello lenyomott ugyanezen a színpadon.

Hozzám személy szerint még így is sokkal közelebb állt ez a koncert, mint bármelyik pendrive-os DJ bulija, lézershow-val és tűzijátékkal együtt. De ezzel együtt is tény, hogy a megelőző évek End Show-ihoz képest sokkal lagymatagabb volt most a hangulat.

Végül negyed órával túlcsúsztak a játékidőn, de szerencsére nem lőtték le a bulit, így a háromszámos ráadást sem kellett kihagyniuk. Az utolsó dal pedig mi más is lehetett volna, mint a legnagyobb slágernek számító R U Mine.

Nem ez volt életem bulija – még az elmúlt egy hétben se férne be a top5-be –, de azt se mondom, hogy nem érte meg végignézni. Mégiscsak a 2000-es évek legfontosabb rockbandájáról van szó, akiket a csúcskorszakukban láthattam élőben. Ráadásul még csak ki se kellett mozdulnom hozzá Budapestről.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
rambo-v--1000x527.jpg

Belsőségben gazdag bosszúorgia lett a Rambo V, de Stallone mintha elfelejtette volna, hogy kell rambózni

A 2019-es Rambo V – Az utolsó vér, megpróbált egy klasszikus akciófilmként viselkedni és tisztelettel hozzányúlni John Rambo történetéhez. Az már más kérdés, hogy ez a terv sikerült-e.
B.M. képek: Youtube - szmo.hu
2019. szeptember 20.



Ez a film egy rettentően ritmustalan, kiegyensúlyozatlan, belsőségben gazdag bosszúorgia lett, de csak a végére. Aki akciót vár, az várhat… nem viccelek, nagyjából 80 percet, mire akármi is történik a 101 perces műben. Addig Sly szenved és szomorúan néz, ami

egy igazán jó színésznek jutalomjáték lett volna,

de Stallone mintha elfelejtette volna, hogy kell rambózni. Pedig a negyedik rész – a stílusosan John Rambo című film szépen lezárta volna a sorozatot, és amúgy sem rossz színész Sylvester Stallone.

Ez a mozi kegyetlen, irreálisan véres, Sly puszta kézzel tépi ki valakinek a kulcscsontját, vagy Indiana Jones-szerűen Kali-Ma-zik egyet (akik látták az Indiana Jones és a Végzet templomát, azok tudják mire számítsanak). A játékidő nagy része viszont egy butuska, kőegyszerű történet, nézzük: A bevezetés próbált kemény lenni, Rambo, mint kiváló nyomkövető eltévedt turisták után kutat az esőben és jön egy árvíz, menekülni kell, és a három személyből csak egyet sikerül megmentenie. A látvány közepes, a helyszínek többsége gyenge számítógépes effekt, a pszichológiai terhet nem tudjuk átérezni a számunkra, és a történet számára, teljesen lényegtelen mellékszereplők halálán keresztül…

inkább langyos, mint erős kezdés volt, és innen volt még lejjebb.

Ezután Rambo mindennapjait követhetjük, mint visszavonult cowboy, aki egy farmon éldegél fogadott lányával és annak nagymamájával. A story szerint a lány csinál egy nagy butaságot, rengeteg klisé történik és a főhősnek kell megmentenie. Itt van egy dolog, amiben legalább bátrak mertek lenni a készítők,

ezért jár a buksisimogatás.

Nem gondoltam volna, hogy egy bizonyos dolgot meg mernek lépni, aki látta a filmet, az tudja miről beszélek, elég kevés váratlan dolog van benne.

Értem én hogy Stallone már öreg, de a végső küzdelemig csak cammog, vagy csúnyán néz, esetleg kulcscsontokat töröget. A mozgása lassú, az akció tele van gyors vágásokkal, hogy ne tűnjön fel senkinek a kézitusánál, hogy már idősödik Rambo (az Elrabolva 3 kerítést mászó Liam Neeson-jelenete jutott eszembe egy párszor). Érthető módon ezért is alig van benne ilyen típusú harc, főleg kések repkednek és emberek robbannak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
napfonat.jpg

Klippremier: széki népdalt formált saját képére öt énekhanggal a Napfonat

Egyik tagjukról Eszter dalának nevezték el, és igazi nyári hangulatú, Duna-parti piknikezős videót is forgattak hozzá.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 19.



A Napfonat 2018 tavaszán alakult, energikus női, ütős hangszerekkel kiegészített a cappella együttesként. Mottójuk a következő: "Egység, kör, több szólam, ritmus, összhang, figyelem, mélység, lágy és sokszínű nőiesség..."

Az együttes tagjai külön-külön is izgalmas zenei világokat képviselnek, különféle stílusok, zenei (jazz, népzene, könnyűzene), és kulturális (Felvidék, Erdély, Oroszország) hátterükből fakadóan. Ez a sokféleség egyedi (hang)színt és világzenei jelleget kölcsönöz az együttesnek.

Kompozícióik sajátos módon fogalmazzák újra a magyar és más nemzetek (orosz, szlovák, lengyel, spanyol, cigány, indiai, tahiti stb.) népdalainak világát, polifonikus hangzásba öltöztetve őket, kiemelve a népzene erejét és szépségét, az énekhang felszabadító hatását.

2018 tavaszától több teltházas koncertet is adtak Budapesten. Felléptek például a Fonóban, a Szimpla kertben, az Artus Stúdióban, emellett a Művészetek Völgyében, illetve külföldön is. Meghívott vendégei voltak a lengyelországi Festival Kultury Nebanalnej összművészeti fesztiválnak, melyre idén is visszalátogatnak.

Tagok: Farkas Kriszti (Volkova), Szalay Heni, Szarka Anita, Tóth Eszter, Tóth Orsi

A dalról

"A dal alaptémája Eszterünket dicséri, ezért is adtuk neki végül az Eszter dala címet. Alapvetően nem populáris dalszerkezetekben gondolkodunk a dalainkban, így sokszor hagyjuk, hogy egy-egy téma szabadon hömpölyögjön, vagy épp folyjon át egy másik hangnembe szólisztikus részekkel tarkítva – ahogy történik ez az Eszter dalában is –, így úszunk át a dal második felében a „Szól a világ…” kezdetű széki népdalba."

A klipről

"Éppen egy koncerttel egybekötött alkotói hétvégére készültünk a Dunakanyarba, amikor jött az ötlet, hogy miért ne forgathatnánk egy jó hangulatú klipet a Duna-parton, ha már úgyis ott leszünk. A koncepciónk annyi volt, hogy szeretnénk jól érezni magunkat és magunkat adni a videóban mindenféle körítés nélkül.

Így kitaláltuk, hogy csapunk egy pikniket finomságokkal, borral, jó hangulattal, fürdőzünk a naplementében, zenélünk, táncolunk és aztán megnézzük, mi sül ki belőle.

Úgy érezzük, hogy a Lőrinczi Hunor és Végh Teodóra által készített videó tökéletesen visszaadja annak a délutánnak a felhőtlenségét és megmutat egy kis szeletet abból is, hogy milyen csapat vagyunk mi valójában."

2019. decemberében jelenik meg a Napfonat népdal-feldolgozásokat és versmegzenésítéseket tartalmazó bemutatkozó albuma, melyre már egy saját szerzemény is várható.

Zene: Napfonat (Farkas Krisztina ’Volkova’, Szalay Heni, Szarka Anita, Tóth Eszter, Tóth Orsi)

Video production: Hunor Lőrinczi Photography (Lőrinczi Hunor és Végh Teodóra)

Hangfelvétel, mixing & mastering: Lee Olivér

Fotók: Molnár Anna

Logó: Makhult Gabi


KÖVESS MINKET:




hirdetés
adastra6.jpg

A gondolkodó ember sci-fije lett az Ad Astra

Brad Pitt kiválóan alakítja az útját kereső, tanácstalan férfit az Út a csillagokba című filmben.
B.M. képek: youtube - szmo.hu
2019. szeptember 19.



Vajon miért készít 2019-ben egy szerzői sci-fit a Fox? Vajon az Ad Astra akciójelenetei azért érződnek „out of place”, mert a Disney utólag kötelezte őket hogy beletegyék? Ezekre a kérdésekre talán sosem kapjuk meg a választ, de arra igen, hogy jóra sikeredett-e az Ad Astra?

Úgy érzem, ez az év egyértelműen Brad Pitt éve. Az új Tarantino-filmben is brillírozott a szótlan macsó szerepében, majd ezt James Grey rendező, író sci-fi opusában megspékelte még a macsó, szóltan karaktert egy kis küldetéstudattal és rengeteg szomorúsággal. Elképesztően jól hozza Roy McBride karakterét,

nem egy híres sztárt látunk a vásznon, hanem egy útját kereső tanácstalan férfit.

A többi színész is remekül asszisztál Mr. Pittnek: a casting mintha a ’90-es évek végéről szabadult volna – Liv Tyler, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland. Bár mindenki fontos fogaskereke a sztorinak, itt bizony csak mellékszereplők.

A történetről megpróbálok, spoilermentesen írni, bár sok mindent nem is lehet, ez itt Roy McBride story-ja: édesapja Clifford (Tommy Lee Jones) régen asztronauta volt és eltűnt, még Roy gyermekkorában, a kormány úgy állította be az egészet, hogy hősként kezelje mindenki Cliffordot. A fiatalabbik McBride felnőtt korában szintén asztronautaként dolgozik, a néző itt kapcsolódik a film folyamához, majd

történik egy természeti katasztrófa, ami nem is biztos, hogy olyan természetes.

A kormány megkeresi Royt, elmondják, hogy apja lehet még életben van és küldenie kellene egy titkos üzenetet neki. Természetesen semmi sem az, aminek látszik, van itt csavar bőven, bár aki látott már egy pár sci-fit életében, az minden fordulatot előre fog tudni. De nem is ezen van a hangsúly.

Ez itt Roy McBride belső őrlődése, a magányról, a családi kapcsolatokról, a céljairól. Szó szerint a hatalmas külső űr, belső vívódáshoz vezet.

A felfoghatatlan üres tér magánya, édesapja rejtélye, hogyan hat mindez egy amúgy is magányt kereső emberre, aki nem akar a földön járni. Nagyon érdekes koncepció, rettentő személyes történet. A probléma az, hogy nem ennek lett eladva, hanem egy sci-fi blockbusternek, akcióval és epikus jelenetekkel. Pedig a film épp az ellenkezője.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
IMG_2766.jpeg

Tilos volt, mégis rajzoltak női aktokat Rembrandt rajziskolájában

A Szépművészeti Múzeum most nyíló Rembrandt és tanítványai kamarakiállításon a mester többi műhelytitkába is bepillantást nyertünk.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. szeptember 20.



Rembrandt halálának 350. évfordulója alkalmából nyílt kamarakiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A tárlat különlegessége, hogy Rembrandtot, mint mestert és tanítót állítja a középpontba. A kiállításon így lehetőségünk volt összehasonlítani a mester és tanítványai rajzait, rézkarcait.

Mi már bepillantást nyertünk Rembrandt műhelyének működésébe. Mutatjuk mi vár rád.

Ha Rembrandt festményeire vagy kíváncsi, akkor ez nem a te kiállításod, ha viszont érdekel, hogyan működött a mester 17. századi rajziskolája, akkor mindenképp ott a helyed ezen a hiánypótló tárlaton. A kamarakiállítás körülbelül 40 rajzot és rézkarcot mutat be, amelyen nyomon követheted Rembrandt festészetről vallott elveit, megismerheted rajztechnikáját és a módszert, amellyel átadta tudását tanítványainak.

Rembrandt műhelye amolyan szabadiskolaként működött, ahová többnyire már előképzettséggel rendelkező művészek jelentkeztek. Csaknem ötven feljegyzett tanítványáról tudunk, akik Rembrandt mellett tökéletesítették tudásukat.

A tanítványok igyekeztek teljesen elsajátítani Rembrandt stílusát, és a mesterrel megegyező rajztechnikát alkalmaztak: lavírozott toll- vagy ecsetrajzot készítettek, túdtollat, nádtollat, barna tintát, fekete és vörös krétát használtak. A felesleges vonalakat fehér fedőfestékkel javították, Rembrandt pedig vastag nádtollal korrigálta rajzaikat.

16. századi velencei művész Rembrandt korrektúrájával: Dombos táj házakkal és vízimalommal

Rembrandt arra bátorította tanítványait, hogy ne másolják, inkább készítsenek variációkat rajzairól

Ferdinand Bol Rembrandt egyik rajzából kiindulva saját változatot készített Sámson születésének történetéről. Kifejező rajzstílusa és fény-árnyék használata miatt rajzát a gyűjtők sokáig Rembrandt alkotásának tartották.

Ferdinand Bol: Az angyal megjelenik Manoahnak és feleségének

A kiállításon megtudtuk, hogy Rembrand tükör segítségével tudatosan vizsgálta a saját arcán megjelenő érzelmeket. Saját arcáról készült rézkarcait a tanítás során is felhasználta. Portréfestői sikereit elsősorban annak köszönhette, hogy modelljeit “mozgásban” vagyis foglalkozásuk gyakorlása közben mutatta be, amivel rendkívül életszerű hatást tudott elérni.

Rembrandt azt vallotta, hogy nem az idealizált szépségű test, hanem a szabálytalan, az emberi az ábrázolásra méltó.

Családtagjairól is számtalan képet készített. Az alábbi képén a művész anyját ábrázolta, kezén kirajzolódnak a ráncok, jól láthatjuk az idős ujjak deformációit. A Gerrit Dounak tulajdonított festményen ugyanez az arc tűnik fel.

Gerrit Dounak tulajdonítva: Rembrandt anyja
Rembrandt: Rembrandt anyja

Rembrandt élettársát is megörökítette. Az alábbi kép modellje nagy valószínűséggel Hendrickje Stoffels, Rembrandt élettársa, akit 1654-ben kiközösített az egyház, mert vadházasságban élt a festővel. A kályhán feltűnő Bűnbánó Madonna alakja erre az eseményre utalhat, ahogy a gesztus is, amellyel a fiatal nő a papucsra - a könnyűvérűség szimbólumára - tapos.

Rembrandt: Kandalló mellett ülő női félakt

A 17. században egyébként tilos volt a ruhátlan női modellek alkalmazása. Hivatalosan csak a fedetlenül hagyható testrészeket: kezet, lábat, esetleg vállat tanulmányozhatták. Rembrandt műhelyében az 1640-es évektől azonban lehetősége nyílt a tanítványoknak férfi és női modellek rajzolására is. A férfi aktokhoz egymásnak pózoltak,

a női aktokhoz utcalányokat kért fel.

Rembrandt tanítványa: Férfiakt tanulmány
Rembrandt: Női akt nyíllal

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x