hirdetés
70evesjo2.jpg

„Apámat beszervezték III/3-as besúgónak” – meséli egy 56'-os forradalmár lánya

Czájlik Péter 16 évesen harcolt a Széna téren, részt vett a MUK-ban, kevésen múlott, hogy kivégezzék. Lánya kendőzetlen őszinteséggel beszél róla, hogy tette tönkre a Kádár-rendszer az életüket.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. október 23.


hirdetés

Marcsi mintegy 15 éve a könyvelőnk. Fogalmam sem volt róla, ki az apukája, mígnem egyszer spontán úgy alakult, hogy mesélni kezdett róla. Úgy gondoltam, másokat is érdekelhet Czájlik Péter története, hiszen piciben benne van az egész kommunista rezsim minden borzalma.

- Czajlik Mária vagyok, édesapámat Czájlik Péternek hívták...

- Mi az oka a névkülönbségnek?

- Az anyakönyvvezető lehagyta az ékezetet. Apám Czájlik, nővérem Czájlik, én viszont Czajlik lettem. De a családban más is járt így. Viszont aki az országban él, és Czajlik vagy Czájlik, az mind „egy tőről fakad”.

Édesapám 1940-ben született, 16 éves volt, amikor kitört a forradalom. Bár a családja budapesti volt, ő egész kis gyerekkorától fogva erdész szeretett volna lenni, ezért a soproni bentlakásos erdészeti technikumba járt.

hirdetés

- Hogy került Sopronból a forradalmi eseményekbe?

- A forradalom kitörése után ő hozta fel néhány társával a soproni egyetemisták 10 pontját Budapestre, a Műegyetemre. Sajnos sok a tisztázatlan részlet.

Azt ugyanis tudni kell, hogy apám nem volt hajlandó beszélni erről. Amikor már felnőttként kérdezgetni kezdtem, adott egy gépelt, 200 oldalas szöveget. 90' környékén Eörsi László készített vele egy interjút, és azt mondta, abban benne van minden, de ő nem akar mondani semmit.

Valamiért a mi családunkban az, hogy bárki a múltjáról beszéljen, szinte tabunak számított.

Felsős lehettem, amikor egyáltalán megtudtam, hogy apám 56-os volt.

De anyám sem faggatta aput erről soha.

Annyi biztos, hogy miután apu leadta a soproniak pontjait, Budapesten a Széna tériekhez csapódott. Szabó bácsit gyerek kora óta ismerte. Azután pedig a Központi Statisztikai Hivatal védelmében vett részt.

A forradalom leverése után kiszökött Ausztriába, egy Bécs közeli menekülttáborba, Klosterneuburgba került. Apám világ életében a dolgok középpontjában akart lenni, ott sem volt ez másként. Megismerkedett mindenféle emberekkel, köztük egy bizonyos Sörös Imrével és Renner Péterrel. Hamar beszervezték a MUK-ba (Márciusban Újra Kezdjük), embereket vittek át a határon, és információkat gyűjtöttek. Megfigyelték a harckocsi mozgásokat például.

- 16 évesen ilyen feladatokat bíztak rá?

- Egyetemistának hitték, ő pedig nem világosította fel őket. Aztán Rennert elkapták, elfogták Söröst és apámat is. Rennert és Söröst halálra ítélték a perben.

Apám volt a harmadrendű vádlott, szerinte azért kapott életfogytiglant, mert csak 16 éves volt.

Illetve mi úgy gondoljuk, azért is, mert korábban, a Rákosi rendszerben egy másik Czajlikot már kivégeztek, és talán azt mondták, egy családból mégsem végeznek ki két embert.

Apám helyett egy másik vádlottat végeztek ki, Zsigmond Lászlót, akiről kiderült, hogy csendőr is volt. Másodfokon végül az életfogytot 12 évre mérsékelték. Vácra került, és egészen az 1960-as éhségsztrájkig ott maradt.

Utána átvitték Márianosztrára, ahol rövid ideig

egy cellába került Kertész Dezsővel, Göncz Árpáddal és Bibó Istvánnal. Gönczöt tisztelte, de Bibóval állítólag nem jött ki jól.

Végül 1963-ban, a nagy amnesztia idején szabadult.

- Te mikor kezdtél komolyabban foglalkozni apukád múltjával?

- Gimnazista koromban kezdett foglalkoztatni 56 kérdése. Akkoriban sok szocreál regényt olvastam, és azokból feltűnt, hogy az, aki 56’ miatt ült, az többnyire nem tanulhatott tovább, nem mehetett vissza a falujába, városába, nem kaphatott szakmájának megfelelő munkát.

Épp ezért már tinédzser koromban furcsálltam, hogy apu tanulhatott.

Miután kikerült a börtönből, leérettségizhetett, megkapta a szakképesítést, és ahhoz képest jó helyeken dolgozhatott. Legalábbis számomra egy kutatóintézet nem tűnt olyan helynek, ahová büntetésből kerül az ember.

A leghosszabb ideig az Erdértnél dolgozott belső ellenőrként. 89’-ben onnan ment nyugdíjba. Mindez nem véletlen.

Apuról azt is tudni kell, hogy alkoholista volt. Most már felnőtt fejjel azt hiszem, ennek is tudom az okát. Annak ugyanis, hogy a börtönből kikerülve viszonylag normális életet élhetett, ára volt.

A halála után kikértem a Történelmi Levéltárból apámról a papírokat, és ebből kiderült, hogy Csorba Pál fedőnéven beszervezték III/3-as besúgónak.

Ez 60’-ban történt. Az valószínű, hogy nem magától jelentkezett, hanem valamivel rávették.

Elég labilis idegrendszerű ember volt, talán megfélemlíthették. Ő maga egyébként egész életében tagadta, hogy beszervezték volna, még a halálos ágyán is. Az iratokból kiderült, hogy a börtönben folyamatosan zaklatták.

Ahogy az is, hogy Gönczék a börtönben rájöttek, hogy aput beszervezték, és elmond mindent. Nyíltan meg is mondták neki. Nem ítélték el, de atyaian megdorgálták érte.

- Amikor kiengedték, viszonylag hamar meg is nősült.

- A szüleim egy utcában nőttek fel, de soha nem barátkoztak, nem játszottak együtt. Tudták a másikról, kicsoda, de ennyi. Miután apám kijött, valahogy mégis összeismerkedtek, és három hónap múlva össze is házasodtak.

Ami anyu részéről hatalmas naivitás volt. Nem mérte fel, hogy apu 16 éves korától 21 éves koráig börtönben volt. Ott szocializálódott.

Halvány sejtelme sem volt róla, hogy milyen az élet kint.

Anyu csak annyit vett észre, hogy apu egyre többet kezdett kimaradni, egyre többször jön haza részegen, egyre erőszakosabb, egyre elviselhetetlenebb. 69-ig bírta, azután elvált.

- Mi lehetett az oka az apukád viselkedésének?

- Az, hogy a börtön után is folytatnia kellett a 3/3-as tevékenységét. Különféle feladatokat kapott.

A Moszkva téren működött a „Kalef” galeri, ahová az apám beépült, és sajnos aztán felnyomta őket.

Hetente háromszor-négyszer kellett jelentenie. Az iratok alapján úgy tűnik, hogy olyan 68’ táján véget ért ez a tevékenysége, nem tudni, miért.

Talán az lehetett az oka, hogy apu akkor már annyira durván ivott, hogy nem egyszer rendőri intézkedésekre volt szükség, és ezért talán leépítették.

Apuról tudni kell, hogy zseni volt. Egy nagyon okos, nagyon intelligens ember, de gyenge idegzetű, és hatalmas fantáziával rendelkezett. Mindig bizonyítási vágya volt.

Öt felesége volt. Anyu volt az első, az utána jövő kettő elég rövid házasság volt. A negyedik feleségével 75-től 89-élt együtt.

Indítottak egy természeti kört az Úttörő Szövetséggel együttműködve, a Vásárhelyi István Kört.

Hetente jártak ide a gyerekek egész Budapestről. Környezetvédelemmel, biológiával, kutatással foglalkoztak. Itt a gyerekek saját kutatásokat végezhettek önállóan, ami nagy szó volt nekik.

Apu meg tudta fogni a gyerekeket. Nagyon sokan fordultak meg apukám keze alatt, és majdnem mind ilyen szakmát választott. Biológusok lettek, földrajztanárok, erdészek.

De az alkohol itt is problémákat okozott, mert amikor apu ivott, agresszív lett. Ez pedig elriasztotta tőle a gyerekeket egy idő után.

Volt, aki hálával gondol vissza az apuval töltött időre, de olyan is akadt, aki soha többé az életben nem is akart hallani róla.

Azt hozzá kell tennem, én nem ismerek olyan gyereket, akinek a szülője 56’ után börtönbe került, és ő mégis pszichésen egészséges közegben tudott felnőni.

A börtön, az a szféra mindenkit tönkretett. Nagyon sokan ittak, nagyon sokan nem tudták feldolgozni a börtönéletet.

Apu 2014-ben halt meg, és a halála után szerveztek egy zártkörű sétát az 56’-os események helyszíneire. A Fő utcától a 301-es parcelláig bejártunk mindent. Ott volt Fónay Jenő is. A csoportban zömében nálam idősebbek voltak, és mint kiderült,

többségükben a Nagy Imre-kormánytagok gyerekei voltak.

Én polgári közegben nőttem fel. Nálunk a kommunizmust és a szocializmust nem tartották jó dolognak, nem így éltük meg. Ők viszont szocialista érzületű emberek voltak, akik pont ellenkező élményekről számoltak be, mint amiket én megéltem a családomban.

Ők büszkén viselték gyerekkorukban azt, hogy az apjuk 56’-os volt, és sok pozitív élményük volt. Az egyiknek például a zöldséges bácsi az utcájukban adott gyümölcsöt, mert az apukája 56’-os volt. Lehet, azért, mert a Nagy Imre-perben vettek részt a szüleik, és annak volt presztízse abban az időben.

Akkor döbbentem rá, hogy 56’ nem volt más, mint mindenkinek valamiféle, a saját beállítottságának megfelelő elutasítás.

Mert voltak, akik nem a szocializmust akarták megszüntetni, hanem azt a rezsimet. Volt, aki a szegénységet, a kilátástalanságot utasította el. Az én szüleim viszont teljes mértékben a kommunizmust.

Ezen a kiránduláson beszélgettem ezekkel az emberekkel. Nekik az volt a furcsa, hogy valaki nem beszél arról, hogy az apja részt vett a forradalomban, és börtönben ült.

A végén elszöktem, leszálltam a buszról, mert egyszerűen annyira más szemléletűek voltak, hogy nem tudtam azonosulni velük.

Én azt vettem észre, hogy nekik identitászavart okozott, hogy történelmi léptékkel is mekkora emberek voltak a szüleik, és ahhoz képest ők kicsodák. Szerintem ők ugyanúgy megsérültek ebben gyerekként.

Apám nagyon sok ember életét megkeseríthette a jelentéseivel. Sokakat feldobott sajnos. Ez az igazság.

De tudni kell, hogy ezzel együtt nem ítélem el az apámat. Felmentem őt.

Elnéző vagyok vele, és az összes III/3-as ügynökkel. Nem tartom szép dolognak, félre ne értsd. Viszont nem tudom, hogy ha abban a korban megéltem volna mindazt, amit az apám, akkor mit csinálok. Ha 16-17 évesen megélem azt a másfél éves huzavonát, amíg a másodfokú perben az életfogytiglanról tizenkét évre mérséklik a büntetésem, nem biztos, hogy egészségesebben jöttem volna ki a dologból.

Arról nem beszélve, hogy a börtönben volt, amikor két naponta megverték, és válogatott módszereket vetettek be, hogy idegileg kikészítsék.

Hol vannak azok, akik beszervezték őket, és rávették az embereket, hogy gerinctelenül feljelentsék a barátaikat, rokonaikat? Őket miért nem szidjuk? Az ő nevüket miért nem ismerjük?

És azt is gondolom, hogy amit 56’-ban csinált, amiért elítélték, az hőstett volt. Azért elismerést érdemel.

Az vethet rá követ, aki ugyanezeken átment, és ennek ellenére gerinces, egészséges tudott maradni, és képes volt nemet mondani.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
shut_up_2.jpg

„Normális ember már nem kommentel sehol, mert akkor is földbe döngölik, ha azt írja, megsült a pite”

Ezt egy barátom mondta. 'Neked telik pitére?'; 'Sütögetsz, agymosott birka, hogy abból is a háttérhatalmak lakjanak jól?'; 'Narancsos pite, mi? A jó édes...'. Csak néhány a tipikus válaszok közül. Tény, hogy az őrület beköltözött a netre, és sajnos nem a bárányok hallgattak el, hanem a normális emberek. 
Hargitay Judit. Fotó: Pexels - szmo.hu
2020. november 17.


hirdetés

Nem tudom eldönteni, mi keseríti meg jobban a reggeli kávémat. Ha kihagyom belőle a cukrot, vagy ha felmegyek a netre. Oké, egyértelműen az utóbbi. Elég baj az, hogy már a szakmámból adódóan is ömlik rám a koronavírus, a szerencsétlen áldozatok, betegek, gyászoló hozzátartozók, na meg persze a világ egyéb, felkavaró történéseinek hír-cunamija. De sajnos vagyok elég önsorsrontó ahhoz, hogy beleolvasok a kommentszekciókba is. Sőt, itt-ott válaszolgatok is.

Legutóbb arra az elmés okfejtésre, miszerint Afrikában nincs COVID-halott, tehát a járvány egy nagy kamu. Persze az érvelésem, miszerint Afrikában sok helyen ivóvíz, orvos, ezer kilométeres körzetben kórház sincs, nemhogy tesztelés, és tán ezért nem tudjuk, ott hányan halnak meg ebben a kórban, teljesen süket fülekre talált. És ezzel még viszonylag megúsztam. Legalább nem jött a verbális lincselés reggel kilenc előtt, éhgyomorra. 

A barátaim között már teljes az egyetértés, hogy normális ember nem kommentel a közösségi oldalakon, sőt, sehol, mert – idézem – "olyan mennyiségű agresszív hülye esik neked, hogy mentálisan nem éri meg."

Nehéz ezzel vitatkozni. Emlékszem, amikor nyolc-kilenc éve először csatlakoztam a Facebook közösségéhez, teljesen más hangulat fogadott. Az első posztom egy háromsoros elmélkedés volt arról, mennyire szeretem a kandallókat, a kakaót meg a narancshéj illatát így november-tájt, a borongós, őszi estéken. Nem sok választ kaptam rá, de mind pozitív volt. Az innen-onnan összekapart, közeli-távoli ismerősök szintén a pattogó tűzről, a fahéjillatú adventi koszorúkról áradoztak, az egyikük egy saját kötésű, puha térdzokni fotóját is elküldte, hogy most kötötte, szívesen nekem adja. 

Most is novembert írunk, de hol van már az a régi kandallótűz! A netet sajnos egész másféle tűz perzseli fel lassan, de egyre biztosabban: a frusztráció és a gyűlölet.

hirdetés

A privát oldalamon még viszonylag nyugi van (igaz, egyre ritkábban posztolok), de ha kimerészkedem "az arénába", a hírek alatti hőzöngés-áradatba, öt perc alatt úgy érzem magam, mintha Az éhezők viadalába csöppentem volna, csak épp nyilaim nincsenek, mint Katniss Everdeennek, hogy legalább a leghabosabb szájúakat odaszögezzem vele az egerükhöz (kis sérülés, de addig se kommentelnek).

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
hospital-5328026_1920.jpg

„Elsírtam magam a rendelésen, mert majdnem 40 év alatt nem éltem át ilyet”

Kimerültek a háziorvosok asszisztensei. Az ország minden részéből panaszkodnak, hogy elvégezhetetlenül sok a feladatuk, folyamatosan változnak a szabályok, egyre türelmetlenebbek a betegek, nem kapnak védőfelszerelést és megbecsülést sem.  
Belicza Bea, Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2020. november 22.


hirdetés

Az ország különböző pontjain dolgozó háziorvosi asszisztensek összefogtak egy zárt Facebook csoportban, hogy egymást segítsék. Az egyik alapító osztotta meg velünk, mit élnek át most a kollégái. Nagyjából ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mindenhol.

Sokkal több feladat

A fő gond mindenütt a túlterheltség. Volt, aki úgy fogalmazott, négy ember munkáját végzi, volt aki azt, hogy ő egy személyben adminisztrátor, nővér és takarítónő.

Bemenni kevesen mehetnek a rendelőbe, de mindenhol legalább 100-an hívják a rendelőt naponta, van ahol 150-en. Előfordul, hogy három telefon csörög egyszerre.

Egyikük szerint háromszor akkora a napi forgalom, mint a járvány előtt. Mellesleg a tavaszihoz képest most nem is az idősebbek, hanem a 30 és 50 év közöttiek jelentkeznek főként COVID-tesztre.

hirdetés

„Sokkal több lett a feladat, megváltozott a munka jellege, miközben minden korábbi teendő is ott maradt. Elláthatatlan mennyiség.” – írta egyikük.

Plusz munka most, hogy időpontot kell adni mindenkinek, teszteket kell kérniük, mentőt hívniuk. De ezeken kívül továbbra is ott vannak az alapvizsgálatok, receptek, beutalók, táppénzre vétel, kötelező oltások, újszülött vizsgálat, a krónikus betegek követése, és a rengeteg jelentés a betegekről, koronafertőzöttekről, halottakról.

Napi 2-4 órával több a munka most, és ezért nem kapnak több pénzt.

Több türelmet kérnek a betegektől

Nem bírják ezt a tempót az asszisztensek. Azt mondják, az sem segít, hogy az emberek azt hiszik, hogy ők csak kávézgatnak, meg félretették a telefont, és sokszor kérdőre is vonják őket ezért.

„Mindenkinek elmondjuk, válaszolunk, de adjanak időt. A telefonok nagy része, hogy azért hívlak, mert még nem válaszoltál. Vagy csak igazolás, recept kellene, de ezt emailre is elküldjük.”

Többen panaszkodtak, hogy sok beteg nem tudja, milyen gyógyszert szed, csak a tabletta színére és formájára hivatkozva mondja, mit szeretne. Krónikus betegek is csak gyógyszert kérnek, de az asszisztensnek tudnia kellene, milyen a vérnyomása, a cukorértéke.

„Ez nem betegellátás, ez csak tűzoltás” – fogalmaz egyikük.

Minden áldott nap foglalkozni kell a munkával, mert emailek, sms-ek jönnek, és az utcán is összefutnak beteggel. Van, aki a szabadságát használja utolérni magát.

„Nem tudunk pihenni. A héten feltorlódott adminisztrációs elmaradást hétvégén csinálom meg, szombaton vagy vasárnap 5 órában.”

„Folyamatosan telefon és számítógép. Ennek már nincs köze a nővéri munkához. Emellett a kérem és a köszönöm olyan ritka mint a fehér holló” – panaszkodik egyikük.

Kolléganője elsírta magát rendelésen.

„Majdnem negyven éve dolgozom, de nem volt még ilyen. Mindennek elmondott a beteg. Ilyet még nem éltem át." – írta egy megalázott asszisztens.

Egy másik asszisztens így fogalmaz:

„Ma már úgy érzem magam, mint a kínai zsonglőr, aki megpróbál egyre több tányért pörgetve egy pálcán a levegőbe tartani, és egyre több esik le, lehetetlen tartani.

Az emberek nem akarják látni, mekkora változás történt. Pont úgy szeretnének jönni, mint régen meglátogatva a családorvost.”

Nincs teszt, nincs maszk

Elvileg nem mehet koronás beteg a rendelőbe, de ez kivédhetetlen, amikor így terjed a betegség. Szükség lenne védőruhára, de van ahol májusban, van ahol nyáron kaptak utoljára maszkot, fertőtlenítőszert.

Az asszisztenseket nem is tesztelték eddig, hacsak nem volt tünetük. Három kolléganőről tudják, hogy hazavitték a vírust és belehalt egy családtagjuk, egy férj és két anya.

Elvileg 5 perc fertőtlenítés lenne előírva betegek között, de több helyen mondták, hogy erre nincs idő:

„Azt kérjük, hagyjanak kint mindent, kabátot, táskát, minél kisebb felület fertőződhessen.”

A folyamatosan változó eljárásrendet sem könnyű követni. Ezeket többnyire péntek délután küldik, amikor a rendelők nincsenek nyitva. Hétfőn pedig már az új szabályok szerint kellene dolgozniuk, amit aznap látnak először. Ez egy változás például:

„Az egészségügyi dolgozónak sem kell már két negatív teszt, sőt nem kell PCR teszt sem, elég a gyorsteszt és mehet vissza dolgozni. Azért változott, mert a teszt eredményre sokszor 5 napot kellett várni és nem volt már egészségügyi dolgozó.”

Úgy tudják, a karantén-határozatokat már két hónapja nem küldi a hivatal, nincs rá ember.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
orban-viktor-apja-dirket36.jpg

Orbán apja a Direkt36 újságírójának: „Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek”

A miniszterelnök apját az újabb állami munkáiról próbálták kérdezni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

„Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek” – így reagált idősebb Orbán Győző, a miniszterelnök apja, amikor a közelmúltban újabb állami munkáiról kérdezte a Direkt36 tényfeltáró központ.

A Direkt36 az után kereste fel gánti bányájánál Orbán Győzőt, hogy újabb bizonyítékok kerültek elő arról, hogy a cége állami megbízásokhoz jutott – írja a tényfeltáró központ a 444-en megjelent cikkében.

Orbán Viktor korábban kifejezetten kérte az édesapját, hogy ne vegyen részt állami beruházásokban. A Direkt36 azonban az elmúlt három évben cikksorozatban mutatta be, hogy a Dolomit Kft. látványos felívelése (és évi milliárdos nyeresége) többek közt annak köszönhető, hogy a cég közpénzből finanszírozott építkezésekhez szállít építőanyagokat.

A Direkt36 nemrég közel százezer oldalnyi projektdokumentumot perelt ki, amelyek bizonyították, hogy Orbán apjának cégétől szállítottak követ az M4-es autóút építéséhez.

hirdetés

A teljes iratanyagot átnézve újabb állami projektekben is megtalálták a Dolomit Kft.-t: az M3-as autópálya építéséhez betonelemeket, a Budapest-Székesfehérvár közötti vasútfelújításhoz pedig zúzottkövet szállított a cég.

A Direkt36 munkatársai azért utaztak Gántra, hogy személyesen kérdezzék idősebb Orbán Győzőt arról, hogy a többségi tulajdonában álló Dolomit Kft. pontosan mely állami projektekhez szállított építőanyagot, ezért mennyi közpénzt kapott, és mit szól mindehhez Orbán Viktor.

Orbán apja először a koronavírusra hivatkozva rövidre akarta zárni a beszélgetést. Azonban amikor az újságírók kifelé menet a bánya udvarán maradtak, utánuk ment:

- Orbán Győző (OGY): Eddig voltam udvarias. Figyeljenek, én híres vagyok arról, hogy goromba vagyok, és nem szeretnék gorombáskodni, különösen hölggyel szemben nem.

- Zöldi Blanka (ZB): Közügyekről szeretnénk kérdezni, azzal kapcsolatban, hogy...

- OGY: Nem érdekel.

- ZB: Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy nem tartja jónak, ha ön állami beruházásokban vesz részt.

- OGY: Drága... Jó idő van, gyönyörű idő van, erről beszélhetünk. Kőbányában, sajnos, ha eső van, akkor az rossz időnek számít. Ha süt a nap, akkor nekünk is jó időnk van. Viszontlátásra.

- ZB: Esetleg itt a jó időben körbenézhetünk a kőbányában?

- OGY:

Drága, ne próbálkozzon, mert fogy a türelmem, és goromba leszek. (...) Másik dolog, hogy ne zaklasson egy nyolcvan éves embert. Viszontlátásra.

Orbán Győző kijelentette, hogy nem járul hozzá, hogy az újságírók felvételt készítsenek róla – ő viszont a telefonjával lefényképezte a Direkt36 mindkét újságíróját. „Hogy emlékezzünk erre” – mondta Orbán apja, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.

Orbán Viktor sajtófőnöke, Havasi Bertalan szokás szerint csak annyit közölt a témában a Direkt36-tal, hogy „a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel”.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
dimitri-karastelev-G9bYdOIBJq0-unsplash.jpg

Már arra sincs mindig idő, hogy a halottak után gázzal fertőtlenítsék a kórtermet – mondja egy nővér

Az egyik fővárosi kórházban dolgozó nővér szerint előfordul, hogy amint meghal valaki, már hozzák is a következő koronavírusos beteget a mentők.
Belicza Bea, Címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. november 19.


hirdetés

Megtelt az egyik fővárosi kórház. Az intenzív osztályon dolgozó egyik nővér szerint foglalt minden ágy, hetente pár beteget tudnak csak kihelyezni állapotuk javulása miatt, így szinte csak annyi új beteget tudnak fogadni, amennyit elveszítenek.

"Két betegcsere között már arra sincs mindig idő, hogy gázzal is fertőtlenítsék a szobát"

- mondja.

Rendszerint ez egy 4 órás folyamat. A gáz mindenhová eljut, nemcsak a koronavírust távolítja el, hanem minden olyan kórokozót, ami egy legyengült szervezetet megtámadhat.

Ha erre nincs idő, akkor minden eszközt és felületet fertőtlenítőszerrel törölnek végig, miközben kiszellőztetnek.

hirdetés

"Van, hogy az elhunyt az osztályon előírás szerint töltendő 2 órás idejét egy erre a célra kijelölt, régebben raktárként funkcionáló szobában tölti, mert az ajtóban már ott áll az új beteggel a mentő"

- teszi hozzá.

Az intenzíves szakápolók - mint ahogy több név nélkül nyilatkozó nővértől hallottuk - túlterheltek. A nekünk nyilatkozó nővér maga is négy beteggel foglalkozik.

"Egyágyas kórteremben vannak, nem látsz egyikből a másikba. Volt egy éber betegem, hozzá a reggelit 11-re tudtam bevinni, és a műszak hátralévő részében nem jutottam hozzá vissza, csak a folyosóra néző ablakból kommunikáltunk rohanás közben, hogy minden rendben van-e."

Azt mondja, hogy egy intenzíves ápoló egy beteget 100%-osan, két beteget nagyjából 90%-osan, hármat 75%-osan tud ellátni a mostani szituációban. Ezt azonban csak úgy, ha nem eszik, iszik és nem megy WC-re.  Három fölötti betegnél feleződik az ellátás színvonala.

Az orvosok is kevesen vannak, 6-10 beteg jut fejenként rájuk. Szerinte a nővér felkészültsége itt rengeteget segít.

„Ha az ápoló egy adott vérvizsgálati eredményt önállóan képes kiértékelni, akkor nem kell orvost keresnie, hogy például ionokat pótoljon, vagy szükség szerint inzulint adjon a betegnek. Ehhez viszont szükség van intenzív szakápolói tapasztalatra, ami sok átvezényelt dolgozónak nincs.”

Szerinte több nővér nem lesz, és ha több beteget próbálnának adni nekik, akkor egyre többen fognak meghalni.

"Ez nem ellátás ilyen formában, részemről értékelhetetlen és betegveszélyeztetés. Ez a túlélésre játszunk helyzet. Az ebből fakadó lelkiismeretfurdalással pedig nekünk kell megküzdenünk."

Az már nem érdekli, hogy védőmaszk csak kettő van a 12 órás műszakra, az viszont szerinte sokkal stresszesebb, hogy sokszor egymásra dobálva állnak azok a gyógyszerek, amiknek nem találtak helyet. Az idő nagy érték ebben a helyzetben, és nem mindegy, hogy gyógyszerezés fél vagy egy óra betegenként.

A nővér azt mondja, a rettenetes napjai után megalázó azt hallani, hogy Orbán Viktor szerint az egészségügy bírja a terhelést.

"Meghívnám csak egy napra segédápolónak" - fogalmaz.

Nagyon fél attól, mi lesz itt decemberben. Biztos abban, hogy az emberek nem mondanak le a karácsonyról, mennek majd ajándékot venni és találkozni fognak a családdal is.

"Annak nagyon csúnya vége lesz januárban"

- mondja.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!