hirdetés
anya-pixabay.jpg

Az a pelenka nem magától mászott el hazáig!

Sokan nincsenek tisztában vele, hogy miközben észben tartják az anyósuk születésnapját, külön készítenek süteményt a cukorbeteg rokonnak, vagy ajándékot vesznek a gyerek tanítónőjének, valójában munkát végeznek.
Prókai Eszter írása, Abcúg, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2018. július 08.


hirdetés

Pedig így van, érzelmi házimunkának hívják, itthon még alig ismert a fogalom, pedig gyakorlatilag minden családban jelen van. Rengeteg időt és energiát vesz el, fizetés nem jár érte, és sokszor teljesen magától értetődő és természetes, hogy ez a nő dolga.

• A hétvégén vacsoravendégek érkeznek, de egyikük nem eszik húst, és a Feriék kislánya is laktózérzékeny, így kell főznöm

• Venni kell a gyereknek új edzőcipőt

• Az anyósnak születésnapja lesz, szólok a férjemnek, nehogy elfelejtse, és valami ajándék sem ártana

• Jó lenne már végre együtt elmenni valahova, mert hónapok óta nem voltunk kettesben.

hirdetés

Ha ismerősek a fenti mondatok, akkor ön is érzelmi házimunkát végez, és arra is nagy esély van, hogy nem is tud róla.

Pedig ez valójában ugyanolyan munka, mint amit napi nyolc órában csinál, csak ezért nem kap fizetést, de legtöbbször még elismerést sem.

Érzelmi házimunka alatt azt a befektetett időt és energiát értjük, amit a kapcsolatok ápolásával, figyelemmel kísérésével, a családi élet és a mindennapok szervezésével, a magunk és párunk érzelmi életének ápolásával töltünk − és ezt a munkát is jellemzően a nők végzik el a családban. Ráadásul a férfiak számára sokszor láthatatlan marad ez a dolog, hiszen nem előttük és rejtett folyamatokon keresztül zajlik – olvasható Vida Katalin és Máriási Dóra pszichológusok egy korábbi írásában.

Az érzelmi munka fogalmára először a nyolcvanas években hívta fel a figyelmet a szociológia, de akkor még arra a típusú munkára gondoltak, amit a szolgáltató szektor dolgozói végeznek. Például a fodrászok vagy a légiutas kísérők, akiknek – függetlenül a hangulatuktól – mindig kedvesnek és empatikusnak kell lenniük, az érzelmeinket folyamatosan szabályozniuk kell, ami roppant megterhelő.

Az érzelmi házimunka azonban más fogalom, mint az érzelmi munka, bár az angolszász irodalom egyben kezeli a kettőt, de Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus szerint érdemes őket különválasztani.

“Az otthoni életünkben végzett érzelmi házimunkát azok a hiedelmek legitimálják, amelyek szerint a nők úgyis jobban értenek ezekhez a feladatokhoz, ezért természetes, hogy ők végzik. A legtöbb családban ezek nem előre megbeszélt feladat leosztások, nem közösen és tudatosan döntenek így a párok, hanem az évek során észrevétlenül alakulnak ki azok az egyenlőtlenségek, ahol a nők végzik a több házimunkát és érzelmi házimunkát”.

Nem is érti

“Rengeteg olyan feladat hárul napi szinten egy nőre, amit senki nem lát kívülről. Csak azt érzékeli a környezet, hogy szaladgálok, mint a mérgezett egér” – meséli a két gyerekes Zita, aki napközben saját vállalkozását vezeti, délután négy után pedig kezdi a második és harmadik műszakját otthon.

Sok minden hárul rá: a háztartás vezetésétől a gyerekek kordinálásán át mindenig, ami az életük szervezéséhez tartozik. Vannak dolgok, amiket a férje csinál, például, ha bármi van az autóval, akkor azt biztosan rá lehet bízni, és a saját hozzátartozói évfordulóit is észben tartja, nem kell rá külön figyelmeztetni.

“Legalább az ő családi dolgait nem kell észben tartanom, de azon kívül gyakorlatilag minden más rajtam van.

A családi nyaralás megszevezése, a biztosítás megkötése, csekkek befizetése, hiteltörlesztés rendezése, dátumok észben tartása, a gyerekek különprogramjai, pünkösdi vásár, osztálykirándulás.

Nyilván van az a helyzet, amikor azt mondom a férjemnek, hogy menjél be most te a bankba, mert én nem tudok, de az például fel sem merül, hogy mondjuk ő menjen el a gyerek évzárójára. Olyanokról már nem is beszélve, hogy azt már tényleg nem is érti, hogy minek kell ajándékot vinni a gyerek tanárnőjének, hogy ez így illik” – meséli.

Műszakja olyan este 9 és 10 között ér véget, akkor fekszenek a gyerekek. Néha dühöng magában, de nem veszekszik a férjével ezen. Nem akarja úgy beállítani, mintha semmit sem csinálna, ha megkéri, akkor szívesen segít, de a nagy része a munkának rá hárul. “Ő is hozzátesz sokat, csak másban” – mondja.

Mosogatószer nélkül nehéz mosogatni

A 34 éves Judit egy hároméves és egy öthónapos gyereket nevel. A kicsivel még otthon van, de a két gyerek születése között visszament egy időre dolgozni. “Már a gyerekvállalás legelején érzékeltem, hogy akármennyire próbáljuk is demokratikusan megosztani egymás között a feladatokat, nem lehet.

A férjem egész nap dolgozik, a házimunka nem fog beleférni neki”

– kezdi.

Mielőtt megkerestem, mint interjúalanyt, nem is hallott az érzelmi házimunkáról. Azt gondolta, hogy ez is a háztartási feladatok egy része. Aztán, ahogy gondolkodott a témán, sorra jutottak eszébe, hogy mik azok a dolgok, amiket úgy csinál, hogy arról a férjének gyakorlatilag fogalma sincs. Például sokszor nem is tudja, hogy mit mondott a gyerekorvos, vagy, hogy

a gyerekek karácsonyi ajándékát sem a fiútestvér apukák, hanem a sógornő anyukák egyeztetik telefonon és egy mindenki által szerkeszthető Google táblázatban.

Szerinte nem kell csodálkozni azon, hogy ezek a feladatok inkább a nők irányába tolódnak, hiszen őket tartják az érzelmesebb nemnek, hiszen nekik nem mindegy, hogy karácsonykor mi az a menü, amit mindenki szeret, vagy ha valaki cukorbeteg, akkor olyan édesség kerüljön az asztalra, amit ő is megehet.

A nők tudnak előre gondolkodni, genetikailag beléjük van kódolva, hogy odafigyeljenek az egész család lelkiállapotára. Ennek ellenére Judit nem szívesen általánosítana, biztos benne, hogy vannak olyan családok, ahol pont fordítva működnek a dolgok.

Juditnak már mindenhol listái vannak, hogy észben tudja tartani az elvégzendő feladatokat. Annak ellenére, hogy most otthon van, pontosan tudja, hogy akkor sem lesznek másként a dolgok, ha majd visszamegy napi nyolc órában dolgozni. “Jelenleg nem bánom, hogy ezeket én csinálom, mert itthon vagyok. De ha majd dolgozni szeretnék, akkor át fogom gondolni és adott esetben segítséget fogok kérni a férjemtől” – mondja.

Neki is volt hullámvölgye, és rázúdította a férjére, hogy mennyi mindent ő csinál. A férje meg visszazúdította, hogy neki is milyen nehéz, tele van a munkahelyén feladatokkal, és még tőle többlet elvárásokkal találkozik.

“Ekkor jöttem rá, hogy nagyon fontos a kommunikáció. Megkért, hogy írjam le tömören, röviden és egyértelműen, hogy mit szeretnék és mikor, azóta így teszek. Este mikor hazajön és fáradt, nem jó rázúdítani a teendőket, ezért napközben szoktam neki elküldeni emailben, hogy miket kéne megcsinálnia”.

Párterápián sokszor látjuk, hogy a nők ott tudják megfogalmazni, hogy valójában mi zavarja őket hosszú évek óta. Kimondják, hogy sok mindent egyedül csinálnak, és habár sok területen „besegítenek” a férfiak, a feladatok menedzselése, a logisztika észben tartása továbbra is a nők feladata.

Például amikor végigvesszük, hogy mi az a minden, akkor derül ki, hogy a házimunka mellett milyen elképesztő logisztikát igényel a szülinapok észben tartása, a gyerekfelügyelet elintézése, a nyaralás megszervezése, a rokoni kapcsolatok ápolása, a háztartás megszervezése. Mert hiába ajánlja fel a férj, hogy majd ő elmosogat, ha az egész folyamat menedzselését továbbra is a nő végzi: ő tartja észben, hogy van-e otthon mosogatószer, ha nincs, akkor ő megy el megvenni.

Az igazi egyenlőség az lenne, ha egyik fél sem besegítene, hanem mindketten egyenlő felelősséggel, tudatos és közös döntések alapján vennének részt a családi élet megszervezésében

– mondja Vida Katalin.

Juditéknál is hasonló a helyzet. Többször gondolkodott már azon, vajon mit szólna a férje, ha egyszer a “hol van még pelenka” kérdésre azt a választ kapná, hogy nincs, mert nem vett. Az apukák sokszor fel sem fogják, hogy a dolgok nem csak úgy ott teremnek a helyükön. Azt a pelenkát valakinek meg kellett venni, haza kellett hozni, ami idő és engergia. Csak ez természetesként van értelmezve, pedig nem kéne, hogy az legyen.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
foo-kutyavacs-soki.jpg

Ti, akik a zenészeket most kapálni küldenétek, ugye nem hallgattok többé zenét?

Ha következetesek maradtok, akkor ettől fogva semmilyen formában nem lesztek az általatok „siránkozó” művészeknek titulált emberek munkáinak élvezői. Vélemény.
SzÉ, illusztráció: MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. július 31.


hirdetés

Idén már nem lesznek fesztiválok és 500 főnél nagyobb koncertek. Emiatt a zenészek és a rendezvényeket kiszolgáló személyzet tagjai közül sokan kilátástalannak érzik a helyzetüket.

„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek – zenészek a kormány döntéséről” című cikkünkben megírtuk, hogy a zenekarok és előadók nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik, és a zeneipar több szereplője is elmondta, mennyire hátrányosan érinti őket a döntés.

Olvasom a cikk alatt a kommenteket. Sokan vélik úgy, hogy amit a zenészek, énekesek csinálnak, az nem munka. „Hajrá! Nekik is lehet dolgozni, nem fog leesni az ujjukról a gyűrű!” „El lehet menni dolgozni!” „Nem siránkozni kell! Lehet mást is csinálni!” „Tessék igénybe venni a közmunkaprogramot!” „Nem is árt neki egy kis fizikai munka!”

Először is, amit a hozzászólásokból látok, az sajnos a rosszindulat és a kárörvendés.

hirdetés

Másodszor akármilyen kicsi fellépésről, előadói tevékenységről van szó, a közönség ebből csak annyit lát, hogy „énekelgettek fél órát”. Én „csak” egy kórusban énekeltem pár évig, azt elmondhatom, hogy mennyi meló, mennyi gyakorlás, mennyi koncentráció, mennyi mentális munka, mennyi energia van akár csak egy fél órás „dalolászásban”. SOK.

De lehet, hogy hiába mondom, mert sokan óriási tévedésben vannak az előadó-művészettel kapcsolatban. Abból az alapfeltevésből (számomra agyrémből) indulnak ki ugyanis, hogy az összes művész haszontalan, dolgozni nem akaró ember, és amit csinálnak, az szerintük (a kommentelők szerint) nem munka.

Ennek az egyik legékesebb példáját már korábban láttam, amikor először döbbentem rá arra, hogy vannak, akik a zenészek, énekesek Facebook-oldalán hozzászólásukban azon háborognak, hogy miért nem adnak ingyen koncertet, és hogy „milyen anyagiasak”, azért, mert pénzt kérnek a fellépésért. Hiszen ugyebár ez „nyilván nem munka”, hanem „szenvedély, szerelem, hobbi”, szórakoztassák hát az embereket ingyen.

Erre egy volt egyetemi tanárom azt mondta volna, hogy aki az ő „haszontalan” egyetemi munkáját kritizálja, az tartsa meg helyette az óráit, hajrá, ő meg tudja kapálni a veteményest, ha kell, de kéretlen kritikusa nem fog tudni felkészülni cserébe az ő óráira.

A fő mondanivalóm azonban nem ez.

Most nem térnék ki arra, hogy nem csak a favágás, az árufeltöltés, a disznóól takarítása, a kamionok vezetése, meg a traktor összeszerelése a munka.

És hogy mekkora gürizés megtanulni profin zenélni, hangszeren játszani, dalszöveget írni és énekelni.

Hanem arra térnék ki, hogy aki szerint "a zenészek ingyenélők, akiknek büdös a munka", azok legyenek már következetesek, és ha ez a véleményük az előadókról, akkor ne hallgassanak soha többé zenét.

Ne töltsenek le zenét soha, de soha többé, ne indítsák el a Spotify-t, ne vásároljanak zenét semmilyen formátumban.

Rádiót se hallgassanak, és ha valahol, például egy üzletben zene szól, dugják be a fülüket, és szaladjanak ki, nehogy hallgatniuk kelljen ezeket az ingyenélőket.

Soha többé ne menjenek koncertre, buliba, fesztiválra, akkor sem, ha már lehet.

És az a legjobb, ha ők maguk sem énekelnek, fütyörésznek, dúdolgatnak soha többé, hiszen akkor ugyanazt csinálják, mint egy ingyenélő, lusta zenész, aki inkább dolgozna ugye.

Aztán lehet folytatni a sort azzal, hogy a tévét is kiköttetik, lemondják a Netflixet, a HBO-t meg a többit, nehogy bárhonnan bármilyen zeneféleséggel találkozzanak, és az a legjobb, ha az internet-előfizetést is visszamondják.

De a legeslegjobb talán mégis az volna, ha senki nem irigykedne a másikra, nem vezetné le rajta a saját frusztrációit, és ha mindenki inkább tízig (vagy akár százig) számolna, mielőtt hozzászólásában meg akarna sérteni bárkit is.

És még az is jó volna, ha nehéz helyzetekben kárörvendés és egymás kioktatása helyett inkább összefognánk és kreatív módon együtt oldanánk meg egy-egy súlyos problémát. Akárkinek, akármelyik rétegnek is a problémája.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
mero-laszlo.jpg

Mérő László: „Az Index szétrobbanása meggyorsíthatja a jövő kialakulását”

A matematikus-pszichológus szerint most az olvasókon, magánembereken is múlik, hogy az Index utódaként létre tud-e jönni egy valóban teljesen független lap.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 25.


hirdetés

A Facebookon írta meg véleményét az Index körül zajló eseményekről Mérő László matematikus, pszichológus és publicista.

A tudós összehasonlította a 2014-es netadó és a pénteki, Index-beszántás elleni tüntetés hasonló képeit, de felhívta a figyelmet egy fontos különbségre.

Szerinte míg korábban a kormány meghátrált a tiltakozások előtt, most sokkal jobban jár, ha lényegében nem csinál semmit, és piaci tényezőkre hivatkozik az Index megszűnésekor.

Mint írja, a jelenlegi tulajdonosi struktúra a jelek szerint valóban tarthatatlan volt, abban sem lát különöset, ha ezt valaki gyanúsnak tartja. Azonban úgy véli, a tüntetés a jövőről szólt.

Szerinte ahogy a koronavírus megváltoztatta számos mindennapi szokásunkat, úgy fogja az Index sorsa átalakítani a tartalomfogyasztásunkat.

hirdetés

Ő is osztja a véleményt, hogy ha az olvasók valódi független médiát akarnak, elengedhetetlen lesz, hogy fizessenek érte, ahogy azt a tegnapi tüntetésen Hadházy Ákos is kiemelte.

Óriási értéknek tartja, hogy az Index stábja egyben maradt, és hogy minden jel arra utal, hogy dolgoznak azon, hogy a lap szellemiségét tovább vigyék. Ahogy Mérő írja, az eddigi munkájukkal megspórolják a marketingköltségeket, ami egy brand felépítéséhez kellene.

Becslése szerint így is körülbelül 2-300 millió kell ahhoz, hogy egy új online lapot indíthassanak, ezen túl pedig jogi és más természetű támogatásra is szükségük lesz.

A matematikus bízik abban is, hogy a dacára a kormányzati ellenszélnek, lesznek olyanok, akik hajlandóak beszállni egy "új Index" felélesztésébe. Posztjának végén Mérő László arra kér mindenkit, hogy gondolkodjon el - ő is ezt teszi -, hogy hogyan tud segíteni a remélhetőleg hamarosan születő új lapnak. Ilyen segítség lehet szerinte egy újabb tüntetésen való részvétel is.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
foo_soki.jpg

„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek” – zenészek a kormány döntéséről

Az általunk megkérdezettek egyikét sem érte váratlanul, hogy marad az 500 fő feletti koncertek és fesztiválok tiltása, de a kettős mércét felháborítónak tartják. Arra is nagyon kíváncsiak, milyen kompenzációt kapnak most, hogy a teljes nyári szezonnak lőttek.
Láng Dávid; címkép: MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. július 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, a kormány hosszas halogatás után végül úgy döntött, augusztus 15. után sem engedélyezik az 500 fő feletti koncertek és fesztiválok megtartását.

Ezzel eldőlt, hogy a zenekarok nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik – kisebb koncerteket ugyan tarthatnak, a bevételeik túlnyomó részét adó fesztiválfellépések azonban szinte mind elmaradnak idén.

A döntés kihirdetésével egy időben bejelentettek egy 5,3 milliárd forintos kompenzációs csomagot, amiből az első hírek szerint „garázskoncert-sorozatot” indítanának, ennek részletei azonban egyelőre homályosak.

Megkértünk néhány érintettet, mondják el első gondolataikat a kialakult helyzetről, illetve a lehetséges jövőképről.

hirdetés

Delov Jávor (Random Trip)

„Természetesen inkább a rossz hírre számítottam, hiszen az sem lenne konzekvens, hogy az augusztus 20-i ünnepségek elmaradnak, közben meg több ezer ember előtt játszunk mondjuk a Strand Fesztiválon, Alsóörsön, vagy a Szegedi Ifjúsági Napokon.

Összességében a mentőcsomag első lépésként, mint szándék, pozitív (az összeg kapcsán nincs annyi információm, hogy meg tudjam ítélni, fedezi-e a károkat), örülnünk kell és örülök valójában annak is, hogy legalább 500 főig bezárólag zenélhetünk, de akkor is szíven ütött a mai bejelentés.

Azt hittem, együtt csináljuk végig ezt a nehéz időszakot országosan, és ugyanannyira vesszük ki a részünket a kihívásokból. Azt nem érzem igazságosnak, hogy a szakmánk azért ne dolgozhasson rendesen, hogy mások strandot üzemeltethessenek teltházzal, stadionokban focizhassanak/drukkoljanak, esküvőkiállításra járhassanak és még sorolhatnám ... Nyilván van egy sorrend, az egészség az első, nincs kérdés. Ja, de mégis van: akkor csak a koncerteken/színházakban a legfontosabb az egészség?”

Lázár Domokos (Esti Kornél)

„Meglepetésként biztos senkit nem ért. Aki követte az elmúlt hetek, hónapok kormányzati kommunikációját, az tudja, valami nagyon radikális fordulatnak kellett volna történnie ahhoz, hogy enyhítsenek a szabályokon.

Amit továbbra is felháborítónak tartunk, az a korlátozás diszkriminatív jellege. Más – egészségügyi kockázat szempontjából a koncertekhez nagyon hasonló – tömegrendezvényeket, eseményeket simán engedélyeznek: például focimeccseken, strandokon több ezer ember zsúfolódhat össze továbbra is. Persze ezeken a helyeken, jól tudjuk, nem fogyasztanak alkoholt.

Ami a belengetett támogatást illeti, szerintem ez csak látszatcselekvés, nem fogja kompenzálni sem a fesztiválszervezők, sem a klubok veszteségeit, ahogy egy átlagos zenekar egzisztenciális problémáit sem oldja meg.

5,3 milliárd forint nem is olyan sok pénz egy egész iparágat tekintve, és sokkal jobb helyre is mehetne, mint "garázskoncertekre". Ebben a formában ez a pénzösszeg nem fogja megoldani a zeneipar súlyos válságát, ráadásul az egésznek az a Magyar Turisztikai Ügynökség lesz a lebonyolítója, amely nem tekinthető zenei szakmai szervezetnek.”

Leskovics Gábor "Lecsó" (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag)

„Garázskoncertek. Most pár napig ez a szó fog pörögni a Facebookon...

Ezzel persze nem lehet kompenzálni azt a bejelentést, amit a szemüveges pár szóval odavetett: Idén nem lesznek már fesztiválok!

Már jó pár éve a legtöbb zenekarnak, így nekünk is a nyári koncertek adták a bevételeink 80%-át. El lehet képzelni, hogy ez mit jelent. Folytatódik az utolsó pár hónap tendenciája: egyre több zenészkolléga hagy fel a pályával és mennek futárnak, árufeltöltőnek, stb.

És már hallom is a trollokat: Nem baj! Legalább nem lesz annyi éneklés! Sötéten látom annak az országnak a jövőjét, ahol abbamarad a dal.”

További nyilatkozókért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
fluor-2.jpg

Fluor Tomi az Index-ügyről: „A sajtószabadságot módszeresen haraptatják a padkára”

Az énekes is markánsan megfogalmazta a véleményét az Index megszűnéséről.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. július 25.


hirdetés

Fluor Tomi is hozzászólt az Index körül kialakult helyzethez. Ahogy Instagram-posztjában írja: „emlékszem, 7 éve hogy örültem, mikor Origo címlapon voltam, aztán meg mi lett belőle...”

Aztán úgy folytatja,

nem tudja, hogy az Index beszántva lesz-e vagy „központilag kiadott karaktergyilkosságok és tévedhetetlen kormányról szóló népmesék platformjává válik-e, ez így, ebben a formában ennyi volt.”

A népszerű énekes hozzáteszi:

„Kis tüntike, pár cikk aztán megy tovább az élet, hiszen amíg rántott hús és szerelem van, addig minden megvan. Kit érdekel, hogy az értékek és a hozzáértés helyét átveszi a szervilizmus, a szeretet helyét a rosszhiszeműség? Úgy tűnik, senkit.

hirdetés

Amíg a jóságos kéz krumplit kínál, nem kell gondolkodni, felnőni. Politizálni meg pláne nem, hiszen már az is annak számít, ha véletlenül zavar, hogy a sajtószabadságot módszeresen haraptatják a padkára, és a fog, ami először koccan-moccan, később már törik és valahogy utána nem olyan szívesen beszél a száj.

A többi meg jól be van tömve paprikás krumplival, migránshíradóval és káoszig tolt dezinformálással. És bumm, máris kész az illiberális leves! A recept már nem is olyan titkos, de annál régebb óta ismert összetevője a gyűlölet, műanyag dobozban, kiirtott fák helyén a művház mellett, tudatlanságból elfogyasztva, gondatlanságból elkövetve.

„Amíg bál van - márpedig bál lesz - ezzel elvagyunk, emellett elutálgatjuk egymást, miközben a jövő ránk sötétedik. Bár a vízben lassan forralt béka már nem mászik fel a létrára, hogy jelezze, esni fog-e és nem tűnik fel neki, hogy jön a vég, nem csak az Indexnek, egyszer ennek a korszaknak is vége lesz. Mert nem kell hozzá létra, hogy tudjuk: örökké nem eshet” - fejezi be posztját Fluor Tomi.

Emlékszem, 7 éve hogy örültem, mikor Origo címlapon voltam, aztán meg mi lett belőle... Nem tudom, az Index beszántva lesz vagy központilag kiadott karaktergyilkosságok és tévedhetetlen kormányról szóló népmesék platformjává válik-e, ez így, ebben a formában ennyi volt. Kis tüntike, pár cikk aztán megy tovább az élet, hiszen amíg rántott hús és szerelem van, addig minden megvan. Kit érdekel, hogy az értékek és a hozzáértés helyét átveszi a szervilizmus, a szeretet helyét a rosszhiszeműség? Úgy tűnik, senkit. Amíg a jóságos kéz krumplit kínál, nem kell gondolkodni, felnőni. Politizálni meg pláne nem, hiszen már az is annak számít, ha véletlenül zavar, hogy a sajtószabadságot módszeresen haraptatják a padkára és a fog, ami először koccan-moccan, később már törik és valahogy utána nem olyan szívesen beszél a száj. A többi meg jól be van tömve paprikás krumplival, migránshíradóval és káoszig tolt dezinformálással. És bumm, máris kész az illiberális leves! A recept már nem is olyan titkos, de annál régebb óta ismert összetevője a gyűlölet, műanyag dobozban, kiirtott fák helyén a művház mellett, tudatlanságból elfogyasztva, gondatlanságból elkövetve. Amíg bál van - márpedig bál lesz - ezzel elvagyunk, emellett elutálgatjuk egymást, miközben a jövő ránk sötétedik. Bár a vízben lassan forralt béka már nem mászik fel a létrára, hogy jelezze, esni fog-e és nem tűnik fel neki, hogy jön a vég, nem csak az Indexnek, egyszer ennek a korszaknak is vége lesz. Mert nem kell hozzá létra, hogy tudjuk: örökké nem eshet.

null


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!