hirdetés
onkentes40felett_ck1.jpg

Anita 48 évesen ment el önkénteskedni Finnországba egy vegán farmra

„Szégyelltem magam, hogy mennyire konzervatívan gondolkodom arról, mi a női és mi a férfimunka” – írja beszámolójában.
Forrás: Neverordinary blog, Fotók: Virág Anita - szmo.hu
2019. augusztus 17.


hirdetés

"A Neverordinary a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. A pasim (most már férjem) kezdte el mondogatni, hogy arról írjál, ami történik veled: 42 évesen elköltöztél (megint) egy új országba, egy emberhez, akit alig ismersz, feladtad az eddigi életed, próbálod megvalósítani az álmaidat, és még öregszel is. Valahogy így jött a képbe, hogy arról kellene írni, hogy igenis 40 felett is van élet! Lehet pasit találni, lehet új karriert építeni és lehet életmódot is váltani. Éljenek a 40 feletti nők!"

Nemrégiben kaptam egy levelet Anitától, amiben ezt írta:

Júniusban 2 hetet töltöttem Finnországban, Helsinkitől 50 kilométerre egy erdőben lévő farmon, ahol gyerekeim lehetnének korú fiatalok társaságában egy vegán szellemiségű farmon állatmenhelyet építettem. Szívesen megírom az élményeimet, ha gondolod! Amúgy 48 éves vagyok.

Fogadjátok szeretettel Anita történetét!

Pár éve elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy meg kellene próbálni az évek óta, munka mellett, nem túl intenzíven tanult angolomat beaktivizálni. Anno a gimiben az orosz mellett németül tanultam, amit a diploma után Németországban, babysitterként eltöltött év alatt csodálatosra fejlesztettem, s aminek manapság nagyjából annyi hasznát veszem, hogy az évi két szakmai út alkalmával tökéletes németséggel tudom mondani a Lufthansa légi kísérőjének: "Für mich eine Cola mit Zitrone und Eis, bitte."

Ezzel szemben az angolom hiányossága már nem csak a privát életemben, de a munkahelyi szituációkban is egyre kényelmetlenebbé kezdett válni, szóval lépnem kellett.

hirdetés

A stratégiám először az volt, hogy

regisztráltam pár olyan oldalra, amelyek hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munkákat ajánlanak.

Ezek közül a legismertebbek talán a Workaway és a Help Exchange, a böngészésük során hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni: egyrészt minimum 1-2 hónapra keresnek embert (én a munka miatt maximum három hetet tudtam volna lecsípni a szabadságomból), másrészt világossá vált, hogy ez a műfaj nem tipikusan az ötven felé ballagók sajátja. Kezdtem feladni a dolgot, amikor egy barátnőm említette az Útilapu Hálózatot, ami egy nemzetközi önkéntes hálózat része.

Mivel róluk már előre tudni lehetett, hogy 2 hetes projektjeik vannak, s hogy a korhatár 18-99 között van, éreztem, hogy ebből lehet valami. Januárban felkerült az éves "bakancslistámra" az út, s írtam is az Útilapu megadott levelezési címére, hogy látnak-e esélyt arra, hogy sikerrel próbálkozhatnék.

Nagyon helyesen,

pontokba szedve megírták, hogy mi a teendő: a legfontosabb a nemzetközi oldalon történő regisztráció volt, majd ki kellett választani, és rangsorolni 5 olyan projektet, ami érdekelne, végül pedig 15 000 Ft megfizetése után ők továbbították a hivatalos felkérőt az első helyen feltüntetett hely felé.

Számomra világos volt, hogy a gyatra angolom miatt kulturális dolgokat, gyerekekkel való feladatokat nem tudok vállalni, ellenben a környezetvédelem, az ökofarmokon végzett munka nagyon érdekelt, s biztos voltam benne, hogy ezen a terepen olyan toleráns emberekkel fogok találkozni, akik számára sem a korom, sem az angolom nem lesz téma.

Elsőre választottam ki a finnországi, vegán szellemiségű, állatmenhely-építő tábort, ahonnan 5 nap múlva meg is jött a válasz, hogy örömmel fogadnak.

A dolog szellemisége ab ovo közel állt hozzám, hiszen 25 éve vagyok vegetáriánus. Ráadásul Skandinávia évek óta vágyott úti cél volt a számomra, s a kéthetes tartózkodás azt is garantálta, hogy nem turistaként, hanem kicsit helyiként tudok majd belekóstolni a finn életformába.

Végül elérkezett a június, amikor is két hetet töltöttem a Helsinkitől 52 kilométerre található Porvooban, azon belül egy, a közeli erdőben meghúzódó farmon, a Saparomakin.

A jövőre megvalósulni remélt bemutató központ csendes, de eltántoríthatatlan megálmodója Evelina, a finn vegán mozgalomban viszonylag ismert személy, miután megjelentetett egy könyvet azon tapasztalatairól, amiket hónapok alatt, titokban szerzett különböző állatfarmokon végzett önkéntes munkája során.

A könyv bestseller lett, s talán ez is segített abban, hogy nagyon sok támogatót szerezett a projektjéhez. Mire az öt másik önkéntessel (egy afgán és egy orosz fiú, és két szlovák és egy olasz lánnyal), illetve a SCI két finn képviselőjével megérkeztünk Saparomakiba (jelentése Pig Tales Hill), már tele voltak a hűtők és a szekrények vegán alapanyagokkal, amikhez csak zöldséget és gyümölcsöt kellett vennünk.

Egy boltban volt egy 250 eurós, szabadon levásárolható számlánk, a festéket a mázoláshoz egy festékbolt adományozta. Ezen kívül a fizikai munkában is segítettek pár napot finn önkéntesek: volt két csaj, aki úgy rakott össze különféle Makita gépekkel egy teraszkorlátot a hétvégén, hogy csak néztünk.

Szerintem ilyen munkának idehaza még a férfiak sem állnának neki, komoly tapasztalás volt, hogy mennyi mindent csinálnak a finnek maguk, nem szakit hívnak mindenhez, ahogy mi tesszük.

A napjaink 7 óra fizikai munkával teltek, de a feladatokat általában zökkenőmentesen osztottuk szét mindig. Többször elhangzott az a mondat, hogy "We are egal", s ezt tényleg volt módom megtapasztalni a munka során is.

Kicsit el is szégyelltem magam, hogy mennyire konzervatívan gondolkodom arról, hogy mi a női és mi a férfimunka (na, talán nem annyira konzervatívan, mint Farhad, az afgán srác), de tény, hogy az épület körüli állványozás azért kiverte nálam a biztosítékot, és inkább aznapra a főzést vállaltam be.

Amúgy nagyon kemény volt a munka, főleg nekem, aki 20 éve gyakorlatilag egy számítógép előtt ülök napi 8 órát. Én zömmel az építési terület megtisztításán, és nem tudom hány folyóméter deszka lefestésén dolgoztam.

Az utánfutóval szinte naponta tettünk egy fuvart a hulladékgyűjtő-telepre, mivel Finnországban csaknem 95%-ban újra feldolgoznak mindent, és az emberek nagyon tudatosak is ezen a téren. 5 euró fejében mindent lerakhattunk (persze szétválogatva), de vihettünk is ezt-azt.

Így került haza egy komplett ikeás étkezőasztal négy székkel, két szuper állapotú bicikli, egy roller Laonánák, Evelina 6 éves kislányának, egy kerti pad, meg pár csetresz nekem. Rengeteg nyírfalével ízesített italt is kaptunk adományként, s először csodálkoztam is, hogy ezek a műanyag flakonos cuccok hogy illenek ebbe az életformába. Aztán persze kiderült, hogy azt is vissza lehet vinni, a fél literesért 20, a nagy flakonért 50 centet kaptunk.

Az előzetes félelmeim leginkább azok voltak, hogy hogy fogadnak el majd a fiatalok, illetve, hogy nem lesz-e nagyon kínos az angolom, ugyanakkor azzal vigasztaltam magam, hogy ha rosszul sülnek el a dolgok, akkor a két hetet csak kibírom valahogy, aztán meg úgy sem találkozunk az életben.

Meg kell mondjam, mindkét dolog hihetetlenül jól működött: a hendikepjeimet elővezettem már az elején, és innentől kezdve csak azt kaptam, hogy "de nem is". Hatalmasakat beszélgettünk esténként a szaunában, a séták alatt, fürdőzés és munka közben. Nem éreztem egyáltalán, hogy ezek a gyerekem korú fiatalok furcsállnák a jelenlétemet, vagy feszélyeznék magukat előttem.

Az utolsó este helyesek voltak, mert mondták a lányok, hogy a saját anyukájukról nem tudnák elképzelni, hogy ilyenen részt vegyenek, de ők így szeretnének megöregedni, mint én.

Azért erre az "öreg" szóra kicsit megrándult a szám széle, de sajnos hiába érzi magát az ember még 48 évesen is húsznak, a fiatalok azért máshogy látnak minket. Mikor átbeszéltük a végén a tábort, akkor az is elhangzott, hogy mennyire jó volt, hogy az én munkamorálomat láthatták, hogy mennyire élvezték a csokrot az asztalon, az általam lefőzött kávét reggelente.

Az angolomról meg csak annyit, hogy az elutazásom előtti napon kijöttek a helyi (svéd nyelvű) laptól, akiknek én adtam interjút.

Azt gondolom, hogy amit szerettem volna, hogy legyűrjem a megszólalástól való félelmemet, az maximálisan sikerült. Most azt mondom, hogy ez egy nem túl magas szintű, de működő angol, amit privát szinten bármikor használni tudok, s ami immáron nem egy halott nyelv, hanem olyan, amit valaki 14 napig, napi 18 órában aktívan használt. Megjött a kedvem, hogy olvassak, hogy filmet nézzek, és a heti angol óráim Sárával sem olyan nyögvenyelősek, mint korábban voltak.

Azt hiszem, hogy áldás volt ezen az úton. Sok mindent tanultam: konkrét munkafolyamatokat, meg persze magamról is.

Abszolút megérte, hogy kiléptem a komfortzónámból, ahogy manapság divatosan mondják, mert megerősödve, és feltöltődve jöttem haza. Látszik, hogy van más, lehet más élet, s tudnám, ha úgy alakulna.

És talán jövőre még bele férne egy következő önkéntes tábor: mondjuk Írországban egy nemzeti parkban nyírnám a rododendronokat, vagy Mongóliában segítenék egy öko farmon. We'll see.

Majdnem 40 éves vagy? Talán már el is múltál? Ha egy olyan társaságra vágysz, ahol korodbeli, okos és jófej nők közösen beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, keresd a Neverordinary csoportot vagy az Instagram oldalt és mindenképp olvasd a blogot is!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Az ausztrál tűzvésztől szenvedő állatok megsegítésére gyűjt a Nándori Cukrászda

A magyar cukrászda külön erre a célra készített egy csokis mignont, amelyre egy koala figura is rákerült. A sütikből befolyt összeget pedig a Port Macquarie Koala Hospital kapja.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 16.


hirdetés

"Szükségünk van ismét a jó szívetekre!" - írta a Nándori Cukrászda a Facebook-oldalán.

A cukrászda az ausztráliai tűzvésztől szenvedő állatok megsegítésére kezdett gyűjtést.

Az általuk készített koalás mignont megvásárlók minden darab süteménnyel hozzájárulhatnak a jó ügy támogatásához.

Mint írták, tavaly az Amazonas mignonjainkkal 1.130 dollárt tudtak összegyűjteni, és ezt a gesztust az általuk támogatott szervezet külön levélben köszönte meg.

Most pedig újabb közös összefogásra készülnek.

hirdetés

"Ismét a szívünk szakad meg, és a gyomrunk összeszorul, ha az ausztráliai tűz által okozott pusztulására gondolunk. Már hetek óta lángokban áll, és a kár/katasztrófa mértéke felbecsülhetetlen. Óriási a távolság, és hitegethetjük magunkat, hogy majd valaki segít, de nincs más út, mint az ÖSSZEFOGÁS.

Napok óta gondolkozunk, hogyan segíthetnénk… és most arra jutottunk, hogy mostantól,

minden Ausztráliai csokis mignon után a befolyt teljes összeget olyan szervezetnek utaljuk, aki folyamatosan az ausztráliai őshonos állatok megmentésén dolgozik. Mi a Port Macquarie Koala Hospitalt választottuk, bízva abban, hogy sok kicsi sokra megy, és minél több Koala megmenthető lesz."

- írták a posztban, amiben arra is kitérnek, hogy, aki tudja, lehetőségéhez mérten támogassa a megbízható szervezetek munkáját önállóan is.

Egy mignon 450 forintba kerül, a cukrászda pedig az anyagköltséggel és a munkadíjjal támogatja a mentést. Az átutalásra kerülő összeg mignonként: 381 forint (nettó).

A gyűjtés január 25-ig tart.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
szikla.jpg

„Csak ültem a nézőtéren, és csodáltalak” – Dwayne Johnson megható sorokkal búcsúzik édesapjától

A Szikla apja, Rocky Johnson pankrátor 75 éves korában halt meg.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 18.


hirdetés

Január 15-én 75 éves korában Floridában elhunyt Rocky Johnson amerikai pankrátor, a népszerű színész Dwayne Johnson "A Szikla" édesapja. A színész pénteken megható sorokkal búcsúzott:

"Szeretlek. Áttörted a bőrszínek korlátját, és nyomot hagytál az egész világon. Én voltam a kissrác, aki csak ültem a nézőtéren, és csodáltalak, te voltál a hősőm. A fiú, akit arra neveltél, hogy mindig legyen büszke a származására, és arra, hogy mi lett belőle. A fiú, akit te mindig a legnagyobb szeretetben neveltél. Kemény munka. Kemény kéz. A rajongó fiú vagyok, aki mindig a te legjobb formádat akarta elérni."

- írja a sztár az Instagramon.

Később lerja mély fájdalmát, és hozzáteszi: nagyon jó lett volna, ha mindezeket még egyszer el tudta volna mondani, mielőtt édesapja a másik oldalra költözött.

"Szeretlek, apa, örökké büszke és hálás fiad leszek. Menj, nyugodj a magasban!"

hirdetés

- fejezi be sorait Dwayne Johnson.

@therock on Instagram: "I love you. You broke color barriers, became a ring legend and trail blazed your way thru this world. I was the boy sitting in the seats,..."

1.1m Likes, 25.9k Comments - @therock on Instagram: "I love you. You broke color barriers, became a ring legend and trail blazed your way thru this..."


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
beszedkeptelen-no-elso-szavai-videon-1000x567.jpg

„Szeretlek anya” – ezek voltak a súlyos beteg nő első szavai 36 év hallgatás után

Az angol nő születése óta nem tud beszélni. Most egy speciális számítógép segítségével „szólalhatott meg”.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 15.


hirdetés

Egy Angliában élő nő, Pauline Worrall egy ritka, de súlyos betegségben, a Rett-szindrómában szenved. Ez az idegrendszer fejlődési és működési zavara, ami csak lányoknál jelentkezik, általában 1-2 éves korban, és sajnos nem gyógyítható. A betegek egész életükben halmozottan sérültek lesznek, állandó felügyeletet igényelnek.

Pauline-nál 2 éves korban jött elő a Rett-szindróma, amely miatt nem képes beszélni és járni sem.

Most 36 éves, és egész eddigi életét kerekesszékben és némán töltötte. Csak a feje mozgatásával és korlátozott arckifejezésekkel tud kommunikálni.

Édesanyja, Judith mindig gondját viselte, de szerette volna, ha javíthat lánya helyzetén. A család összespórolt 9000 fontot (3,5 millió forint), amelyből vettek egy olyan számítógépet, amely a szem mozgását vizsgálja infrafénnyel. A gép az így kapott adatokat megjeleníti a monitoron, majd egy mesterséges hang "elmondja" azt, amit Pauline nem tud, de szeretne. Ezt a számítógépet használta a néhai Stephen Hawking is.

A család számára ez hatalmas ajándék, hiszen több mint három évtized után végre kommunikálhatnak a nővel, aki így még állítólag vicceket is tud mondani. Az első szavai pedig mindenkit meghatottak.

hirdetés

"Lehet, hogy ez egy kis dolognak tűnik, de még sosem hallottam Pauline-t beszélni ezelőtt. Az első mondata az volt, hogy 'szeretlek, anya', ami csodálatos érzés volt. Így már nevetni és beszélgetni is tudunk, ami sokat jelent mindkettőnk számára"

- mondta a 64 éves édesanya, aki mindig is tudta, hogy a lánya tudatában van annak, mi történik körülötte, és azt is érti, amit mondanak neki, csak válaszolni nem tudott.

Az asszony úgy érzi, a számítógép segítségével még közelebb kerültek egymáshoz Pauline-nal.

"A legjobb az, amikor azt mondja, hogy szeret minket, és amikor anyának hív. Mindig is erős volt a kapcsolatunk, mindig imádtam őt. De úgy érzem, most jobban szórakozunk. Mondta, hogy milyen nehéz így élnie, és mennyire sajnálja ezt, de most örül, hogy végre kifejezheti magát"

- tette hozzá Judith.

VIDEÓ: A pillanatról, amikor Pauline 36 év után kimondhatta első szavait

Forrás: Daily Mail

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés

Óriási koalát rajzolt a homokba egy művész az ausztrál tűzvészben elpusztult állatok emlékére

Az ismeretlen művész a bozóttűzben elpusztult egymilliárd állat mellett az oltásban résztvevő tűzoltókra is gondolt. Nekik és készített egy óriási alkotást.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 18.


hirdetés

A hatalmas homokrajzairól ismert Breathe A Blue Ocean ezúttal az ausztrál bozóttűzben elpusztult állatok emlékére készített több tengerparti rajzot is - írja a Daily Mail.

A titokzatos művész geelongi homokfestményén egy fiatal koala látható, amint egy égő fán csimpaszkodik. A menekülő állat alá csak annyit írt az alkotó, hogy

"Ausztrália ég"

A hónapok óta tomboló ausztrál tűzvészben koalák ezrei pusztultak el, így végveszélybe került az egyébként is veszélyeztetett faj. A koalák száma elsősorban emberi tevékenységeknek köszönhetően 1990 és 2010 között a harmadára csökkent, Ausztrália egyik jelképe 2050-re teljesen kipusztulhat.

A döbbenetes méretű tengerparti koaláról videó is készült. Ebből talán még jobban kiderül, hogy valójában mekkora területen dolgozott Breathe A Blue Ocean:

A művész nemcsak a koalákra szerette volna helyezni a hangsúlyt, ezért készített egy homokrajzot egy haldokló brumby-lóról. A csikó hátára csak egy szám került: 1 milliárd. Becslések szerint ugyanis eddig összesen ennyi állat lett a lángok martaléka a soha nem látott méretű bozóttűzben:

Az állatok mellett megemlékezett a tűzoltókról, akik a hatalmas tűzzel küzdenek. is Breathe A Blue Ocean. Nekik egy óriási kezet rajzolt a tengerpartra, ami éppen küzd a lángokkal. A szöveg itt is végtelenül egyszerű és lényegretörő:

"Köszönjük!"

A kéz elkészítéséről timelapse videót is forgatott, amiből kiderül, hogy a művész alig használ alkotásaihoz valamilyen segédeszközt:


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!