hirdetés
onkentes40felett_ck1.jpg

Anita 48 évesen ment el önkénteskedni Finnországba egy vegán farmra

„Szégyelltem magam, hogy mennyire konzervatívan gondolkodom arról, mi a női és mi a férfimunka” – írja beszámolójában.
Forrás: Neverordinary blog, Fotók: Virág Anita - szmo.hu
2019. augusztus 17.


hirdetés

"A Neverordinary a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. A pasim (most már férjem) kezdte el mondogatni, hogy arról írjál, ami történik veled: 42 évesen elköltöztél (megint) egy új országba, egy emberhez, akit alig ismersz, feladtad az eddigi életed, próbálod megvalósítani az álmaidat, és még öregszel is. Valahogy így jött a képbe, hogy arról kellene írni, hogy igenis 40 felett is van élet! Lehet pasit találni, lehet új karriert építeni és lehet életmódot is váltani. Éljenek a 40 feletti nők!"

Nemrégiben kaptam egy levelet Anitától, amiben ezt írta:

Júniusban 2 hetet töltöttem Finnországban, Helsinkitől 50 kilométerre egy erdőben lévő farmon, ahol gyerekeim lehetnének korú fiatalok társaságában egy vegán szellemiségű farmon állatmenhelyet építettem. Szívesen megírom az élményeimet, ha gondolod! Amúgy 48 éves vagyok.

Fogadjátok szeretettel Anita történetét!

Pár éve elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy meg kellene próbálni az évek óta, munka mellett, nem túl intenzíven tanult angolomat beaktivizálni. Anno a gimiben az orosz mellett németül tanultam, amit a diploma után Németországban, babysitterként eltöltött év alatt csodálatosra fejlesztettem, s aminek manapság nagyjából annyi hasznát veszem, hogy az évi két szakmai út alkalmával tökéletes németséggel tudom mondani a Lufthansa légi kísérőjének: "Für mich eine Cola mit Zitrone und Eis, bitte."

Ezzel szemben az angolom hiányossága már nem csak a privát életemben, de a munkahelyi szituációkban is egyre kényelmetlenebbé kezdett válni, szóval lépnem kellett.

A stratégiám először az volt, hogy

regisztráltam pár olyan oldalra, amelyek hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munkákat ajánlanak.

Ezek közül a legismertebbek talán a Workaway és a Help Exchange, a böngészésük során hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni: egyrészt minimum 1-2 hónapra keresnek embert (én a munka miatt maximum három hetet tudtam volna lecsípni a szabadságomból), másrészt világossá vált, hogy ez a műfaj nem tipikusan az ötven felé ballagók sajátja. Kezdtem feladni a dolgot, amikor egy barátnőm említette az Útilapu Hálózatot, ami egy nemzetközi önkéntes hálózat része.

Mivel róluk már előre tudni lehetett, hogy 2 hetes projektjeik vannak, s hogy a korhatár 18-99 között van, éreztem, hogy ebből lehet valami. Januárban felkerült az éves "bakancslistámra" az út, s írtam is az Útilapu megadott levelezési címére, hogy látnak-e esélyt arra, hogy sikerrel próbálkozhatnék.

Nagyon helyesen,

pontokba szedve megírták, hogy mi a teendő: a legfontosabb a nemzetközi oldalon történő regisztráció volt, majd ki kellett választani, és rangsorolni 5 olyan projektet, ami érdekelne, végül pedig 15 000 Ft megfizetése után ők továbbították a hivatalos felkérőt az első helyen feltüntetett hely felé.

Számomra világos volt, hogy a gyatra angolom miatt kulturális dolgokat, gyerekekkel való feladatokat nem tudok vállalni, ellenben a környezetvédelem, az ökofarmokon végzett munka nagyon érdekelt, s biztos voltam benne, hogy ezen a terepen olyan toleráns emberekkel fogok találkozni, akik számára sem a korom, sem az angolom nem lesz téma.

Elsőre választottam ki a finnországi, vegán szellemiségű, állatmenhely-építő tábort, ahonnan 5 nap múlva meg is jött a válasz, hogy örömmel fogadnak.

A dolog szellemisége ab ovo közel állt hozzám, hiszen 25 éve vagyok vegetáriánus. Ráadásul Skandinávia évek óta vágyott úti cél volt a számomra, s a kéthetes tartózkodás azt is garantálta, hogy nem turistaként, hanem kicsit helyiként tudok majd belekóstolni a finn életformába.

Végül elérkezett a június, amikor is két hetet töltöttem a Helsinkitől 52 kilométerre található Porvooban, azon belül egy, a közeli erdőben meghúzódó farmon, a Saparomakin.

A jövőre megvalósulni remélt bemutató központ csendes, de eltántoríthatatlan megálmodója Evelina, a finn vegán mozgalomban viszonylag ismert személy, miután megjelentetett egy könyvet azon tapasztalatairól, amiket hónapok alatt, titokban szerzett különböző állatfarmokon végzett önkéntes munkája során.

A könyv bestseller lett, s talán ez is segített abban, hogy nagyon sok támogatót szerezett a projektjéhez. Mire az öt másik önkéntessel (egy afgán és egy orosz fiú, és két szlovák és egy olasz lánnyal), illetve a SCI két finn képviselőjével megérkeztünk Saparomakiba (jelentése Pig Tales Hill), már tele voltak a hűtők és a szekrények vegán alapanyagokkal, amikhez csak zöldséget és gyümölcsöt kellett vennünk.

Egy boltban volt egy 250 eurós, szabadon levásárolható számlánk, a festéket a mázoláshoz egy festékbolt adományozta. Ezen kívül a fizikai munkában is segítettek pár napot finn önkéntesek: volt két csaj, aki úgy rakott össze különféle Makita gépekkel egy teraszkorlátot a hétvégén, hogy csak néztünk.

Szerintem ilyen munkának idehaza még a férfiak sem állnának neki, komoly tapasztalás volt, hogy mennyi mindent csinálnak a finnek maguk, nem szakit hívnak mindenhez, ahogy mi tesszük.

A napjaink 7 óra fizikai munkával teltek, de a feladatokat általában zökkenőmentesen osztottuk szét mindig. Többször elhangzott az a mondat, hogy "We are egal", s ezt tényleg volt módom megtapasztalni a munka során is.

Kicsit el is szégyelltem magam, hogy mennyire konzervatívan gondolkodom arról, hogy mi a női és mi a férfimunka (na, talán nem annyira konzervatívan, mint Farhad, az afgán srác), de tény, hogy az épület körüli állványozás azért kiverte nálam a biztosítékot, és inkább aznapra a főzést vállaltam be.

Amúgy nagyon kemény volt a munka, főleg nekem, aki 20 éve gyakorlatilag egy számítógép előtt ülök napi 8 órát. Én zömmel az építési terület megtisztításán, és nem tudom hány folyóméter deszka lefestésén dolgoztam.

Az utánfutóval szinte naponta tettünk egy fuvart a hulladékgyűjtő-telepre, mivel Finnországban csaknem 95%-ban újra feldolgoznak mindent, és az emberek nagyon tudatosak is ezen a téren. 5 euró fejében mindent lerakhattunk (persze szétválogatva), de vihettünk is ezt-azt.

Így került haza egy komplett ikeás étkezőasztal négy székkel, két szuper állapotú bicikli, egy roller Laonánák, Evelina 6 éves kislányának, egy kerti pad, meg pár csetresz nekem. Rengeteg nyírfalével ízesített italt is kaptunk adományként, s először csodálkoztam is, hogy ezek a műanyag flakonos cuccok hogy illenek ebbe az életformába. Aztán persze kiderült, hogy azt is vissza lehet vinni, a fél literesért 20, a nagy flakonért 50 centet kaptunk.

Az előzetes félelmeim leginkább azok voltak, hogy hogy fogadnak el majd a fiatalok, illetve, hogy nem lesz-e nagyon kínos az angolom, ugyanakkor azzal vigasztaltam magam, hogy ha rosszul sülnek el a dolgok, akkor a két hetet csak kibírom valahogy, aztán meg úgy sem találkozunk az életben.

Meg kell mondjam, mindkét dolog hihetetlenül jól működött: a hendikepjeimet elővezettem már az elején, és innentől kezdve csak azt kaptam, hogy "de nem is". Hatalmasakat beszélgettünk esténként a szaunában, a séták alatt, fürdőzés és munka közben. Nem éreztem egyáltalán, hogy ezek a gyerekem korú fiatalok furcsállnák a jelenlétemet, vagy feszélyeznék magukat előttem.

Az utolsó este helyesek voltak, mert mondták a lányok, hogy a saját anyukájukról nem tudnák elképzelni, hogy ilyenen részt vegyenek, de ők így szeretnének megöregedni, mint én.

Azért erre az "öreg" szóra kicsit megrándult a szám széle, de sajnos hiába érzi magát az ember még 48 évesen is húsznak, a fiatalok azért máshogy látnak minket. Mikor átbeszéltük a végén a tábort, akkor az is elhangzott, hogy mennyire jó volt, hogy az én munkamorálomat láthatták, hogy mennyire élvezték a csokrot az asztalon, az általam lefőzött kávét reggelente.

Az angolomról meg csak annyit, hogy az elutazásom előtti napon kijöttek a helyi (svéd nyelvű) laptól, akiknek én adtam interjút.

Azt gondolom, hogy amit szerettem volna, hogy legyűrjem a megszólalástól való félelmemet, az maximálisan sikerült. Most azt mondom, hogy ez egy nem túl magas szintű, de működő angol, amit privát szinten bármikor használni tudok, s ami immáron nem egy halott nyelv, hanem olyan, amit valaki 14 napig, napi 18 órában aktívan használt. Megjött a kedvem, hogy olvassak, hogy filmet nézzek, és a heti angol óráim Sárával sem olyan nyögvenyelősek, mint korábban voltak.

Azt hiszem, hogy áldás volt ezen az úton. Sok mindent tanultam: konkrét munkafolyamatokat, meg persze magamról is.

Abszolút megérte, hogy kiléptem a komfortzónámból, ahogy manapság divatosan mondják, mert megerősödve, és feltöltődve jöttem haza. Látszik, hogy van más, lehet más élet, s tudnám, ha úgy alakulna.

És talán jövőre még bele férne egy következő önkéntes tábor: mondjuk Írországban egy nemzeti parkban nyírnám a rododendronokat, vagy Mongóliában segítenék egy öko farmon. We'll see.

Majdnem 40 éves vagy? Talán már el is múltál? Ha egy olyan társaságra vágysz, ahol korodbeli, okos és jófej nők közösen beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, keresd a Neverordinary csoportot vagy az Instagram oldalt és mindenképp olvasd a blogot is!

KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
vigh-gyorgy-temetes-1000x568.jpg

„Nagyon sokat szenvedett, de hősiesen bírta a fájdalmat” - Eltemették Vígh Györgyöt, a veronai busztragédia hős tanárát

Özvegye megtörten nyilatkozott a végső búcsú után: 'Már csak egyedül fogok az ünnepi asztalnál ülni.'
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 08.


hirdetés

Végső nyugalomra helyezték péntek délután Vígh Györgyöt, azt a testnevelő tanárt, aki a 2017-ben történt veronai busztragédiában több diák életét is megmentette.

Bár ő és jó néhány gyerek túlélte a borzalmas balesetet, mindkét saját gyermekét elveszítette akkor. Sokak szerint ezt sosem tudta feldolgozni.

Ahogy korábban mi is megírtuk, Vígh György október közepén halt meg hosszan tartó betegeskedés után. Nemcsak a felesége és szerettei, de egykori kollégái és diákjai is gyászolják a Szinyei Merse Pál Gimnázium nyugalmazott testnevelő tanárát.

hirdetés

Pénteken családtagok, barátok, egykori diákjai kísérték utolsó útjára Vígh Györgyöt. A gyászolók között volt természetesen felesége is, aki alig 3 év alatt az egész családját elveszítette.

"Közeleg a karácsony, amit mindig szerettünk, és egy meghitt ünnep volt. De már csak egyedül fogok az ünnepi asztalnál ülni. Akik a balesetért felelősek, azok otthon, a családjuk körében ünnepelni fogják a karácsonyt, míg mi a sorstársainkkal maximum a temetőbe mehetünk"

- nyilatkozta megtörten Vígh György felesége a Fókusznak.

Azt is elmondta, hogy a szörnyű baleset óta minden este, lefekvés előtt felrémlik előtte a tragédia, amit újra és újra átél. Az elmúlt hónapokban kórházról kórházra jártak, a tanár halála előtti két hét pedig különösen kemény volt számukra.

"Nagyon sokat szenvedett. Kitartó volt a férjem. Soha nem mondta, hogy mije fáj. Az orvosok azt kérdezték tőle, hogy még mennyi fájdalomcsillapítót kér, de ő nagyon hősiesen bírta a fájdalmat."

A Fókusz riportja:


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kisfiu-szulinap-hiressegek-koszontos-1000x641.jpg

Hírességek köszöntötték fel a 11 éves fiút, akinek senki sem ment el a szülinapi bulijára

Többek között Mark Hamill, Ben Stiller és híres jéghokisok is boldog szülinapot kívántak a kanadai kisfiúnak, aki a kedves üzenetek mellé hatalmas ajándékokat is kapott.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 05.


hirdetés

Az ember szívesen ünnepli meg másokkal, főleg a hozzá közel állókkal a születésnapját, ezért igencsak nagy csalódás, ha végül a meghívott vendégek mégsem mennek el a gondosan megszervezett bulira. Egy gyerek számára pedig még nagyobb csalódás, ha egyedül marad a saját szülinapján.

Sajnos ez történt egy 11 éves kanadai kisfiúval is, aki szombaton ünnepelte a születésnapját, de egyik meghívott barátja sem jelent meg a partiján.

Erről Kade Foster édesapja, Jason számolt be csalódottan a Twitteren. Azt kérte az ismerőseitől, hogy ha van idejük, küldjenek a fiának egy szülinapi köszöntést, mert szüksége van most a törődésre és szeretetre.

A posztban megjelölte a Toronto Maple Leafs nevű jégkorongcsapatot és annak két ismert játékosát is, ugyanis Kade nagy rajongójuk - ezt bizonyította a csatolt kép is, amin a csapat mezében mosolygott a születésnapi bulin egyedül maradt kisfiú. A fotón az is látszik, hogy egy olyan tortán kapott, amin a két kedvenc játékosáról készült kép szerepel.

hirdetés

A kérés végül meg is hozta a kívánt hatást. A bejegyzést már 25 ezren osztották meg, így hamar eljutott a célszemélyekhez és más hírességekhez is.

Kade-et felköszöntötte többek közt Mark Hamill és Ben Stiller színészek, Justin Tudeau kanadai miniszterelnök, több jégkorongos, kedvenc jéghokicsapata, egy női jéghokicsapat, emellett egy rendőrkapitányság, vezető politikusok, különböző szervezetek, és persze ismeretlen jóakarók is.

A kisfiú legnagyobb örömére a két kedvenc játékosa, Mitchell Marner és John Tavares is írt neki egy-egy kedves üzenetet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
kep.jpg

Azonnali segítségre van szüksége a kis Noelnek – Zente és Levi példája tartja a lelket az SMA-s kisfiú családjában

Noel jelenleg is kórházban van. Szülei abban bíznak, hogy Zente és Levi után velük is megtörténhet a csoda.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 10.


hirdetés

Újabb beteg gyermeknek, ezúttal egy erdélyi magyar kisfiúnak gyűjtenek a világ legdrágább gyógyszerére, a Zolgensmára. A három hónapos Noelről pár hete derült ki, hogy SMA-ban, vagyis gerincvelői izomsorvadásban szenved - írja a Blikk.

A lapnak nyilatkozott a kisfiú édesanyja is, aki elmondta: már a gyermek néhány hetes korában látta, hogy valami nincs rendben.

"Noel hathetes volt, amikor felfigyeltem rá, hogy nem úgy tartja a fejét és a kezét, ahogyan más babák. A legtöbben azt mondták, hogy ne aggódjak, más tempóban fejlődik, mert koraszülött" – kezdte a gyermek édesanyja, aki vizsgálatokra kezdte hordani kisfiát és teljesen összetört, amikor kiderült, m a baj.

hirdetés

"Mi is megpróbáljuk a lehetetlent" – mondta könnyes szemekkel a nő, aki jelenleg is kórházban van gyermekével, ugyanis az orvosok azt mondták, ha nem kezdenek el azonnal egy másik, Spinraza nevű kezelést, Noel az egyéves kort sem éli meg.

Bár a 22 hónapos Leventének és a másfél éves Zentének összegyűlt a 700-700 millió forint a Zolgensma génterápiára, sorstársaik itthon és a határon túl is segítségre várnak. Magyarországon jelenleg 120 regisztrált SMA-val küzdő beteg él.

Ezeken a számlaszámokon segíthetsz Noelnek:

Olyus Noel Robert:

EUR RO74BTRLEURCRT0527455101

HUF RO87BTRLHUFCRT0527455101

RON RO27BTRLRONCRT0527455101

Bank neve: Banca Transilvania Bank

címe: Ahentia Valea Lui Mihai, Str. Marton Aron, Nr. 14, Valea Lui Mihai, Bihor, Romania


KÖVESS MINKET:





hirdetés
zente-levi-beteg-gyerekek-kozossege-1000x563.jpg

Hatalmas közösség épült a Zentéért és Leviért létrejött Facebook-csoportban

'A csoport Zentéért indult, de annyi jó ember olyan hatalmas ereje gyűjt össze, hogy az alapítók és a tagok úgy döntöttek, együtt maradnak' - mondták az adminok.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 07.


hirdetés

A Szeretlek Magyarország is folyamatosan követte, hogyan gyűlik össze a pénz először a kis Zente, utána pedig Levente kezelésére. A két SMA-s gyerek számára a világ legdrágább gyógyszere, a Zolgensma jelenti az egyetlen reményt, hogy betegségük nem győzi le őket.

Miközben elindult a kampány, egy baba-mama csoportban folytatott beszélgetés nyomán megalakult egy Facebook-csoport, a Civil Jótékonysági Licit is, ahol a gyűjtés egyre szélesebb körben folytatódott, több tízezren csatlakoztak, és egyre több pénzt sikerült ezen a fórumon is gyűjteni Zentééknek. A csoport neve most már CsodaCsoport, hogy ne keverjék össze más hasonló csoportokkal a Facebookon.

Aztán kiderült, hogy ez nemcsak néhány időszakos kampány, hanem egy maradandó és folyamatosan, aktívan működő közösség. Zente és Levente csak az elindítói és katalizátorai voltak valaminek, amire nagy igény volt, az ő lehetetlennek tűnő kérésük hallatán pedig valami olyan született, amelyről még sokat fogunk hallani.

"A csoport Zentéért indult, de annyi jó ember olyan hatalmas ereje gyűjt össze, hogy az alapítók és a tagok úgy döntöttek, együtt maradnak"

hirdetés

- mondja Lázár Anita.

"Azóta mindig más gyerek, ügy kap figyelmet, (most épp két mentőmotor), egy időszakban egy ügynek gyűjtünk. Minden figyelem, felajánlás, pénz, ötlet, energia oda megy, arra az egy ügyre. Ezért olyan hatékony a csoport. Na és azért, mert mindenki teszi a dolgát. Amihez ért, amit adni tud" - mondja Tasi Nikolett, a csoport alapítója.

Szerintük ilyen összefogás még nem volt ebben az országban, sőt, országon túl ível, hiszen külföldön élő magyarok is sokan kapcsolódtak be a közös munkába. Van már a licitcsoportnak Németországban is "leányvállalata".

- Nemcsak a Facebookon megismert, hanem a különböző alapítványoknál is regisztrált, támogatásra szoruló gyermekek eseteit is vizsgáljuk, és

egy roppant összetett szempontrendszer alapján választjuk ki, ki legyen a következő, akinek gyűjtést szervezünk. A kiválasztásban orvosok is együttműködnek velünk, tanácsokkal segítik a munkánkat.

- Úgy tűnik, azzal, hogy sikerült összegyűjteni ennyi adakozó embert egy helyen a virtuális térben a beteg gyerekek kapcsán, valahogy összekapcsolódtak lélekben is egymással az éteren át és egy szívvel, egy emberként képesek hihetetlenül hatékonyak lenni" - mondja Benkó Orsolya, alapító tag.

És miközben a tagok a munkájukat, nagy becsben tartott tárgyaikat, idejüket, képességüket, szolgáltatásukat, tehetségüket ajánlják fel, közösséggé értek.

"Születtek és születnek személyes ismeretségek, barátságok, egyéb együttműködések a csoporttagok közt, az emberek elkezdtek egymáshoz közeledni, beszélgetni, keresni a közös dolgokat. Ma már ott tartunk, hogy egy közös összetartó erő vezeti a csoportot, amelyik minden egyes sikeres gyűjtés után erősebb lesz" - mondja Nikolett.

Kovács-Kalivoda Tímea, a csoport másik alapítója

"Elképesztő az összefogás, szavakkal egyszerűen nem tudom leírni. Alig több mint egy hónap alatt öt sikeres gyűjtésen vagyunk túl, és épp a hatodik dübörög megállíthatatlanul. Öt gyermeknek változtattuk meg az életét azzal, hogy hatalmas részt vállaltunk a gyógyulásukhoz szükséges tetemes összeg előteremtésében. Zentének kb 50 milliót hoztunk össze, aztán következett Tomika, akinek 1,5 év alatt 860 ezer forintot tudtak összegyűjteni a szülei, de mi 5 nap alatt majdnem 25 milliót varázsoltunk az alapítványuk számlájára. Aztán két koraszülött kislány következett, akiknek szintén milliókat gyűjtöttünk. Panni súlyos látássérült, ezért speciálisan kiképzett segítő kutyát kapott, a maradék pénz pedig a rehabilitációs költségeit fedezi, Kincső pedig a csoportnak köszönhetően nem járókerettel kell, hogy leélje az életét, hanem önállóan tud majd járni az általunk támogatott műtétnek és rehabilitációnak köszönhetően. Aztán ismét nagy fába vágtuk a fejszénket, ugyanis bekapcsolódtunk Levente 700 milliós gyűjtésébe, amit jó értelemben tornádóként éltünk meg, hiszen eszeveszett tempóban kellett dolgoznunk, koordinálni a csoportot, a napi több száz felajánlást, a liciteket, miközben igyekeztünk a csoporton kívül is minél jobban marketingelni Leventét. Annyi munkánk van, hogy a napokban én már feladtam azt, hogy számon tudjam tartani, hányan vagyunk a háttércsapatban. Minden nap kirajzolódik egy-egy új feladatkör és folyamatosan bővülünk. Mindent nagyon professzionálisan akarunk csinálni, és a csoporttagoknak mindenben a segítségükre lenni, hiszen enélkül a gyűjtések nem tudnak hatékonyak lenni. Nagy energiát fektetünk abba, hogy se a felajánlók, se a vevők ne essenek csalás áldozatául.

Rengeteg tervünk van a jövőre vonatkozóan, és folyamatosan ötletelünk. A feladatlistánk egyre csak hosszabb és hosszabb, egyre több a megvalósítandó terv, elképzelés. Nehéz követni az eseményeket még így is, hogy első sorból nézem a műsort és írom a forgatókönyvet a "kollégáimmal" együtt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!