hirdetés
orszaghaz_elete_ck.jpg

Amikor még lakások is voltak az Országházban – 5 meglepő történet az épület múltjából

70 évvel ezelőttig tényleg többen is laktak ott életvitelszerűen. De nem ez az egyetlen különös sztori.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Parlament. 1939. Fortepan/Berkó Pál - szmo.hu
2019. június 06.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Az Országházra úgy szoktunk gondolni, mint a törvényhozás színterére, ahová a képviselők dolgozni járnak. Pedig ez a gyönyörű épület emberek százainak adott és ad munkát ma is, sőt korábban bizonyos esetekben lakóhelyül is szolgált. Az 1902-es használatba vétel óta számtalan furcsa és meglepő dolog történt az épületben a képviselőterem falain kívül és belül.

1. Az Országház dolgozói

Ahhoz, hogy az épületben zökkenőmentesen működhessen a törvényhozás, emberek százainak munkájára van szükség.

Kezdetektől működtek itt gyorsírók (ma is ceruzával, gyorsírással vetik papírra az elhangzottakat), akiknek 24 órájuk volt arra, hogy az ülésnapon elhangzottakat tisztázva átadják a naplószerkesztőnek. A Házban kezdettől dolgozott nyomdász és könyvkötő, könyvtáros is.

Parlament a Batthyanyi tér felől. 1935. Fortepan/Révay Péter

A teremőrök az ülések rendjére vigyáztak, ők adtak belépőt az üléstermek karzatára a közönségnek, ők vitték a leveleket, iratokat, a képviselőket az ülésteremből kihívó cédulákat. Természetesen

portások vigyázták a bejáratot, a magasabb beosztású hivatalvezetők ajtajai előtt pedig ajtónállók posztoltak.

A ruhatárosok őrizték a képviselők kabátjait, kalapjait, és telefonos kisasszonyok kapcsolták a hívásokat az épült telefonközpontjában.

Természetesen a működéshez szükség volt pénzügyi dolgozókra, gazdasági hivatalra, pénztárosra, aki a képviselők napidíját és a tisztviselők bérét kifizette.

Már

1906-ban is használtak porszívót a takarításhoz, ám annak kezelése komoly szakértelmet kívánt, ezért azt nem egy takarító, hanem egy külön gépészsegéd kezelte. Az ő feladata volt a gép összeszerelése, működtetése és tisztítása. A karbantartók között dolgoztak mesteremberek (lakatos, kőműves, bádogos, asztalos), de kellett fűtő, liftkezelő és gépész is. A portások, teremőrök és a liftkezelők fekete egyenruhát, kalapot, nyakkendőt viseltek.

Légifotó a Parlamentről. 1933. Fortepan/Techtube

A hivataltól szervezetileg külön működött a rendfenntartásért és biztonságért felelős parlamenti őrség. 1904 végén mindössze három hónapig működtek, mert a sajtó erőteljes támadásai miatt kénytelenek voltak feloszlatni a testületet, az új egyenruháikat pedig a Nemzeti Színház és az Operaház kelléktárának adományozták. 1913-ban azonban ismét felállították a parlamenti őrséget, számukra a Házban háló- és étkezőhelyiségeket alakítottak ki. Ha az ülésteremben rendbontás történt, a házelnök egy csengővel tudta őket riasztani. Ünnepi eseményeken pedig ők adták a díszőrséget.

A képviselőházi őrség nőtlen tagjai a testület megalakulása óta itt laktak többágyas hálótermekben, és a tűzoltók számára is biztosítottak hálóhelyeket a Házban.

Háttérben a Parlament. 1932. Fortepan

A felgyűlt tapasztalatok alapján 1906-ban már szabályzatot adtak ki a Házban lakók számára. Például a tűzhelyeket és a kéményeket havonta tisztíttatni kellett, ágyneműt, ruhát, szőnyeget nem volt szabad az ablakokban szellőztetni. A pincében két közös mosókonyha állt a lakók rendelkezésére, a kimosott ruhákat pedig a padláson száríthatták, ahová csak nappal mehettek fel, és a kulcsot a házfelügyelőtől kellett elkérni. A pincében tárolhatták a tüzelőt, és baromfit is, elzárt ketrecekben. 1948-49-ben mindenkinek ki kellett költöznie, és a lakásokat irodává alakították át.

3. Éttermek, büfé, trafik

A Házban dolgozó képviselők étkeztetését a kezdetektől igyekeztek megoldni. Az Országház főemeletén a Vadászterem funkcionált étteremként. A szolgáltatást szerződéskötés alapján vendéglősök nyújtották, akik gyakran cserélődtek, mert a bérlés nem bizonyult kifizetődőnek, ugyanis a több hónapos ülésszünetek idején az étterem nem termelt hasznot. Nehézséget jelentett az is, hogy a konyha az alagsorban volt, és ételliftekkel küldték fel az ételt, ami kihűlt, mire a vendég asztalára került. Ráadásul a lift lassúsága miatt az ülésszünetekben megebédelni vágyó képviselőknek sokat kellett várniuk az ebédjükre. Így aztán nem csoda, hogy az éttermet működtető vendéglősök gyakran cserélődtek.

1905-ben a Vadászterem mellett egy kisebb helyiségben külön újságírói étterem nyílt, ahol a tisztviselők is étkezhettek, és a vendéglősnek az ételt a nagyteremben megszabott árnál olcsóbban kellett biztosítania. 1911-ben az alagsorban a Duna-part felől nyílt egy nyilvános étterem is, ami nyáron szabadtéri asztalokkal és kiváló dunai panorámával csábította a vendégeket.

A Parlament lépcsőjénél. 1930. Fortepan/Rosta László

1920-ban az újságírói étkezde büfévé alakult, ahol szendvicseket, innivalót lehetett kapni, illetve mellette nyílt egy trafik, ahol cigarettát és szivarokat is lehetett vásárolni.

1946-ban a nagy fokú élelmiszerhiány idején már hírértéke volt, hogy az Országház büféjében szalámit és virslit lehetett kapni. 1948-ban a Közérttel szerződött a Ház, és ők üzemeltették a büfét és az éttermet. Az 1960-as években a Ház büféjében - az akkoriban ritkaságnak számító - banánt és narancsot is lehetett kapni.

1949 után megszűnt az alagsori étterem nyilvánossága, és a helyiség a Házban dolgozók üzemi konyhájává vált. Ekkor a felső és az alsó éttermet a Gundel Étterem működtette, és kétféle minőségű menüt kínáltak: minőségi menüt a felső étteremnek, és típusmenüt az alagsorinak.

4. Fodrászat, orvos

1907-ben már volt az Országháznak saját borbélya, akiknek alkalmazásánál alapfeltétel volt a diszkréció: nem fecseghették ki mindazt, amit a képviselők megosztottak velük. 1962-ben az Állami Fodrászat férfi-női fodrászüzlete működött az épületben, hogy a képviselőnők frissen bondorított hajjal tudjanak felszólalni.

Parlament, főrendiház tanácskozói terme. 1928. Fortepan/Semmelweiss Egyetem levéltára

1907-ben nevezték ki a Ház orvosává dr. Alföldi Bélát, aki 30 éven át töltötte be ezt a tisztet. Hétköznapokon egy-egy órát rendelnie kellett. Időnként bizony szükség volt a munkájára: 1910-ben a képviselőház üléstermében verekedés tört ki, és Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök fejéhez vágtak egy tintatartó fedelet, ami felsértette a homlokát. 1912-ben egy képviselő az ülésteremben rálőtt Tisza Istvánra, majd maga ellen fordította a pisztolyát. Máskor pedig egy pincért kellett kiszabadítania, amikor annak feje beszorult az ételliftbe.

1957-ben már egy fogorvosi rendelő is működött az épületben, és manapság is rendel az országházi orvos az alagsorban.

5. Látogatók az Országházban

Az Országház mindig is nyitva állt a nyilvánosság előtt. Az első világháború előtt, ha valaki kéréssel, problémával akart fordulni a képviselőjéhez, ülésnapokon nyitva állt számára a jelentkezési terem, ahol - ha kivárta a sorát - az illető képviselő nevét tartalmazó kihívócédulát kapott, melyet az egy szinttel feljebbi fogadóterembe kellett vinni, és itt lehetett várakozni, amíg a teremőr bevitte a cédulát a képviselőnek. Ha az illető szerencsés volt, a képviselő kijött a hívó szóra, és lehetett panaszkodni. Később az ülésterem melletti folyosót és a jelentkezési termet csőpostával kötötték össze, így a várakozási idő lényegesen lerövidült.

1915. Fortepan/Szabó Lóránt

A fogadóteremben juthatott az egyszeri ember ingyenes karzatjegyhez is, amellyel beülhetett az ülésterem karzatára, és a plenáris üléseket megtekinthette. A kétszintes karzaton külön helyek voltak fenntartva az előkelőségek és a képviselők női családtagjai számára. Külön előjegyzési joguk volt a képviselőknek fejenként 2-3 helyre, illetve 40 helyet tartottak fenn az egyetemisták számára. Az ezen kívül fennmaradó helyeket foglalhatta el az utca embere. A választások után felálló új országgyűlés alakuló ülése és az új kormányfő programadó beszéde mindig nagy tömegeket vonzott.

A karzat látogatói nem mindig tudtak illedelmesen viselkedni. 1917-ben például egy részeg katona elaludt, és amikor felriadt a szendergéséből, azt hitte, hogy a fronton van, és orosz támadás történt. Ijedtében három lövést adott le a karzatról. A golyók szerencsére senkit nem sebesítettek meg.

Szinte a kezdetektől lehetőség van arra is, hogy bárki megtekinthesse a gyönyörű épületet. 1902-ben például közel tízezren vettek részt ilyen látogatáson egy korona belépő fejében. 1954 óta pedig minden évben megrendezik a gyerekek karácsonyát. Ilyenkor négyezer iskolást hívnak meg, és műsorral szórakoztatják őket. 1952 óta a nyilvánosságot szolgálja az Országgyűlési Könyvtár is, amit főleg egyetemisták látogatnak. Az országgyűlés plenáris üléseire karzatjeggyel most is ellátogathat minden 14. életévét betöltött ember.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
ady-szifilisz.jpg

Lassú és kegyetlen halál: így végzett a szifilisz sok zseniális magyarral

A vérbaj egy verzió szerint egy aberrált pásztortól ered, és olyanok haltak bele, mint II. Ulászló, Munkácsy vagy Ady.
Kovács-Tóth Noémi cikke - szmo.hu
2019. május 14.



A szifilisz megnevezés egy középkor végén élt olasz orvostól ered, aki saját versében részletezi a kórság tüneteit. A költeményt nem nevezném klasszikus szerelmes versnek, mivel egy Syphilus nevű pásztorról szól, aki az egyik birkájától kapta el a betegséget.

A bujakórnak és francos nyavalyának is hívott szifilisz szexuális úton terjed, nagyon lassú lefolyású, ráadásul rendkívül fájdalmas is. Az első stádium a fekélyek terjedése, majd idegrendszeri- és szívproblémák, végül hallucinációk és csontdaganatok vezettek a sírgödörig. A nagy európai szifiliszjárványok egyébként Amerika felfedezése után kezdődtek, úgyhogy felettébb gyanús ez a Kolumbusz…

Szerencsére a 20. század közepére Alexander Fleming felfedezte a penicillint, amellyel gyógyítható vált a kéjfüggők rémálma. Előtte olyan hamvában holt kísérleteket tettek a kezelésére, mint a higanykúra, amelyről ma már tudjuk, hogy szintén mérgező.

Az egyetlen, ami valóban használt a szifilisz ellen, az a Vénusz kesztyűjének hívott óvszer volt.

Senkit nem kímélt a gyilkos kórság

II. Ulászló (1456-1516), azaz Dobzse László – aki 1490-től haláláig magyar király volt – ugyanúgy vérbajban halt meg, mint a nála egyébként vagyonosabb kortársa, Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek. Utóbbi a pápai trón várományosaként eléggé álszent képet festhetett magáról, ahogyan a konklávé szüneteiben a hordozható higanygőz-kabinjában ücsörgött.

Kicsit kilóg a sorból az anyák megmentője, Semmelweis Ignác (1818–1865), aki nem önfeledt paráznaság útján kapta el a szörnyű bajt, hanem hivatása sodorta végveszélybe. Sajnos boncolás közben, sebfertőzés következtében jutott a szervezetébe a lassan ölő bujakór. Akkoriban minden sebész, szülész, kórboncnok vagy fogász ki volt téve ilyen vagy hasonló kockázatoknak.

Munkácsyt a malária mentette meg

Szifiliszben hunyt el Munkácsy Mihály (1844–1900) festőnk is, aki szerencsétlenségére egészen fiatalon, már 15 évesen elkapta a „francot”. Amilyen sikeres volt a karrierjében, olyannyira tragikus élete volt minden más szempontból. Hamar elárvult, asztalosinasként brutálisan verték, ráadásul házassága sem volt boldog, és gyermeket sem tudott nemzeni.

A vérbajos fiút egyébként az mentette meg a korai haláltól, hogy lázzal járó maláriát is kapott (ilyenkor a szervezet szó szerint kiégeti magából a kórokozót). Az egész szervezetét megviselő szifilisz miatt kisebb-nagyobb pihenőket tartott a festésben, sokszor óriási erőfeszítések árán tudott csak befejezni egy nagyobb alkotást. Végül őt is utolérte az őrület: utolsó éveit méltatlan körülmények között tengette egy elmegyógyintézetben. Halála után egy évtizeddel jelent meg az első gyógyszer erre a – fél évezreden keresztül pusztító – nemi betegségre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
szentkiralyszabadja_kovacsattila-21-1-1.jpg

A magyar Csernobilként is emelgetik Szentkirályszabadja szellemvárosát

A volt szovjet laktanya zárt falai között egy teljes kisváros működött évtizedeken keresztül. Mára csak a falak maradtak, és a természet az úr.
Fotók: Kovács Attila - szmo.hu
2019. május 16.



Magyarországon még mindig megtalálni a volt szovjet hadsereg lakóhelyeit, melyek szabályos kis városként működtek, hivatalosan elzárva a környező településektől. A régi épületek még őrzik a régi lakók emlékeit, és többnyire kifosztva ugyan, de mégis sokat elárulnak az egykori közösség mindennapjairól.

A fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, ezért azok közlése, megosztása kizárólag a fotós engedélyével lehetséges. A cikkben szereplő képek Kovács Attila jóváhagyásával jelennek meg.

Ilyen szellemváros található a Balaton közelében, a tóparttól tíz kilométerre, Szentkirályszabadján is. Az 1960-70-es években épített laktanyában orosz és ukrán katonák és családjaik laktak sok éven át.

A közösségnek a saját kisvárosában lakótelepe, iskolája, óvodája, mozija, színháza, kultúrháza, sportpályája, postája, sőt étterme, bárja, boltja és még vágóhídja is volt.

A laktanyát betonkerítés zárta el a külvilágtól, és egy bejárata volt csak, ahol kizárólag engedéllyel lehet ki- vagy bejutni. Ezt az őrbódéból is ellenőrizték, és civilek nem tehették be a lábukat.

A laktanyát régen elhagyták, a gaz felverte a helyet, a fosztogatók vittek amit tudtak. Ajtó-ablak már nincs, ami mégis megmaradt, az is töredezett, szétszóródott. A falakról a festék potyog, de pár helyen mégis előbukkannak: az óvodában sokfelé látni még a régi mesefigurás falfestményeket.

Sokan a "magyar Csernobilként" emlegetik, a valaha több ezer embernek otthont adó helyet.

Az 1989-es kivonulás után ugyan maradtak még elhagyott tárgyak, de ezeknek ma már nyoma sincs. Helyüket átvette a természet, és az azóta arra járók is a falakon hagyták kéznyomukat.

Szentkirályszabadja szellemvárosában sétálni elég hátborzongató érzés lehet. A valamikori szovjet páncéloshadosztály lakásainak falai között elgondolkozhat az ember azon, hogy az itt élt tisztek ugyan kijárhattak, de a kiskatonák ezek között a falak között voltak kénytelenek éveket eltölteni, bár a kornak megfelelő „luxus körülményeket” biztosították nekik.

Az itt élő katonák a környék civiljeivel elvileg nem találkozhattak, mégis sokan „üzleteltek”, jutott a magyar lakóknak orosz dohány, műszaki cikk, cserébe a falubeliek segítettek például a gyerekekre vigyázni.

Az elhagyott helyen több filmet is forgattak már, például Elekes Gergő Párhuzam című filmjében is felbukkan a régi laktanya.

A szellemváros nem látogatható, az épületek állaga miatt baleset- és életveszélyes, ezért a területre, az épületekbe nem szabad bemenni.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
vojnics-kezirat-titka-konteo.png

Megfejtették a legendás Voynich-kézirat titkát?

Bár komoly kódtörőknek is beletört a bicskája, és évszázadok óta nem tudjuk, miről és milyen nyelven írnak benne, egy kutató azt állítja, tudja, mi áll a papírokon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 17.



Megfejtették a Voynich-kéziratot. Ezt állítja legalábbis Gerald Cheshire, a Bristoli Egyetem munkatársa, aki román (vagyis újlatin) nyelvekkel foglalkozik.

A Voynich-kézirat a világ egyik legtitokzatosabb irománya.

Máig nem lehet tudni, mi a szerző, pontosan miről ír, milyen céllal, és azt sem, milyen nyelven, milyen ABC-t használva.

A Konteó blog a kéziratról szóló posztjában azt írja, hogy csak a következőket tudni róla:

"– valamikor a XV. század Európájában készült; egy friss (idei) laboratóriumi szénizotópos vizsgálat, amelyre az Arizonai Egyetemen került sor, 1405 és 1440 közé datálta a keletkezési időintervallumot;

– nagyon finom borjúbőrből készült pergamenre íródott;

– eredetileg 272 darab, 23 x 15 centis lapból állt, amelyből mára 235 maradt meg;

– rajzokat és betűkből álló írásnak tűnő jelsorozatokat tartalmaz;

– a szerző víziszárnyas (liba vagy kacsa)-tollat használt;

- az írásnak tűnő részek 30 különböző jelet ('betűt') tartalmaznak

– a rajzok (ábrák) színesek; növények, csillagászati és/vagy csillagjóslási szimbólumok, valamint stilizált emberalakok (például meztelen nők) egyaránt megtalálhatók közöttük, akárcsak a térképrészletnek tűnő grafikák;

– a kézirat körülbelül 35 ezer „szóból” (180 ezer írásjelből) áll".

Az írás a nevét Wilfrid Voynich-ról, egy lengyel régiségkereskedőről kapta, aki 1912-ben megvásárolta.

Bár komoly, felkészült kódtörőknek sem sikerült rájönnie, milyen nyelven írták a kéziratot, Gerald Cheshire azt állítja, rájött a dokumentum titkára.

Lapozz, hogy megtudd, milyen nyelven írták a kutató szerint:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x