hirdetés
orszaghaz_elete_ck.jpg

Amikor még lakások is voltak az Országházban – 5 meglepő történet az épület múltjából

70 évvel ezelőttig tényleg többen is laktak ott életvitelszerűen. De nem ez az egyetlen különös sztori.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Parlament. 1939. Fortepan/Berkó Pál - szmo.hu
2019. június 06.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Az Országházra úgy szoktunk gondolni, mint a törvényhozás színterére, ahová a képviselők dolgozni járnak. Pedig ez a gyönyörű épület emberek százainak adott és ad munkát ma is, sőt korábban bizonyos esetekben lakóhelyül is szolgált. Az 1902-es használatba vétel óta számtalan furcsa és meglepő dolog történt az épületben a képviselőterem falain kívül és belül.

1. Az Országház dolgozói

Ahhoz, hogy az épületben zökkenőmentesen működhessen a törvényhozás, emberek százainak munkájára van szükség.

Kezdetektől működtek itt gyorsírók (ma is ceruzával, gyorsírással vetik papírra az elhangzottakat), akiknek 24 órájuk volt arra, hogy az ülésnapon elhangzottakat tisztázva átadják a naplószerkesztőnek. A Házban kezdettől dolgozott nyomdász és könyvkötő, könyvtáros is.

Parlament a Batthyanyi tér felől. 1935. Fortepan/Révay Péter

A teremőrök az ülések rendjére vigyáztak, ők adtak belépőt az üléstermek karzatára a közönségnek, ők vitték a leveleket, iratokat, a képviselőket az ülésteremből kihívó cédulákat. Természetesen

portások vigyázták a bejáratot, a magasabb beosztású hivatalvezetők ajtajai előtt pedig ajtónállók posztoltak.

A ruhatárosok őrizték a képviselők kabátjait, kalapjait, és telefonos kisasszonyok kapcsolták a hívásokat az épült telefonközpontjában.

Természetesen a működéshez szükség volt pénzügyi dolgozókra, gazdasági hivatalra, pénztárosra, aki a képviselők napidíját és a tisztviselők bérét kifizette.

Már

1906-ban is használtak porszívót a takarításhoz, ám annak kezelése komoly szakértelmet kívánt, ezért azt nem egy takarító, hanem egy külön gépészsegéd kezelte. Az ő feladata volt a gép összeszerelése, működtetése és tisztítása. A karbantartók között dolgoztak mesteremberek (lakatos, kőműves, bádogos, asztalos), de kellett fűtő, liftkezelő és gépész is. A portások, teremőrök és a liftkezelők fekete egyenruhát, kalapot, nyakkendőt viseltek.

Légifotó a Parlamentről. 1933. Fortepan/Techtube

A hivataltól szervezetileg külön működött a rendfenntartásért és biztonságért felelős parlamenti őrség. 1904 végén mindössze három hónapig működtek, mert a sajtó erőteljes támadásai miatt kénytelenek voltak feloszlatni a testületet, az új egyenruháikat pedig a Nemzeti Színház és az Operaház kelléktárának adományozták. 1913-ban azonban ismét felállították a parlamenti őrséget, számukra a Házban háló- és étkezőhelyiségeket alakítottak ki. Ha az ülésteremben rendbontás történt, a házelnök egy csengővel tudta őket riasztani. Ünnepi eseményeken pedig ők adták a díszőrséget.

A képviselőházi őrség nőtlen tagjai a testület megalakulása óta itt laktak többágyas hálótermekben, és a tűzoltók számára is biztosítottak hálóhelyeket a Házban.

Háttérben a Parlament. 1932. Fortepan

A felgyűlt tapasztalatok alapján 1906-ban már szabályzatot adtak ki a Házban lakók számára. Például a tűzhelyeket és a kéményeket havonta tisztíttatni kellett, ágyneműt, ruhát, szőnyeget nem volt szabad az ablakokban szellőztetni. A pincében két közös mosókonyha állt a lakók rendelkezésére, a kimosott ruhákat pedig a padláson száríthatták, ahová csak nappal mehettek fel, és a kulcsot a házfelügyelőtől kellett elkérni. A pincében tárolhatták a tüzelőt, és baromfit is, elzárt ketrecekben. 1948-49-ben mindenkinek ki kellett költöznie, és a lakásokat irodává alakították át.

3. Éttermek, büfé, trafik

A Házban dolgozó képviselők étkeztetését a kezdetektől igyekeztek megoldni. Az Országház főemeletén a Vadászterem funkcionált étteremként. A szolgáltatást szerződéskötés alapján vendéglősök nyújtották, akik gyakran cserélődtek, mert a bérlés nem bizonyult kifizetődőnek, ugyanis a több hónapos ülésszünetek idején az étterem nem termelt hasznot. Nehézséget jelentett az is, hogy a konyha az alagsorban volt, és ételliftekkel küldték fel az ételt, ami kihűlt, mire a vendég asztalára került. Ráadásul a lift lassúsága miatt az ülésszünetekben megebédelni vágyó képviselőknek sokat kellett várniuk az ebédjükre. Így aztán nem csoda, hogy az éttermet működtető vendéglősök gyakran cserélődtek.

1905-ben a Vadászterem mellett egy kisebb helyiségben külön újságírói étterem nyílt, ahol a tisztviselők is étkezhettek, és a vendéglősnek az ételt a nagyteremben megszabott árnál olcsóbban kellett biztosítania. 1911-ben az alagsorban a Duna-part felől nyílt egy nyilvános étterem is, ami nyáron szabadtéri asztalokkal és kiváló dunai panorámával csábította a vendégeket.

A Parlament lépcsőjénél. 1930. Fortepan/Rosta László

1920-ban az újságírói étkezde büfévé alakult, ahol szendvicseket, innivalót lehetett kapni, illetve mellette nyílt egy trafik, ahol cigarettát és szivarokat is lehetett vásárolni.

1946-ban a nagy fokú élelmiszerhiány idején már hírértéke volt, hogy az Országház büféjében szalámit és virslit lehetett kapni. 1948-ban a Közérttel szerződött a Ház, és ők üzemeltették a büfét és az éttermet. Az 1960-as években a Ház büféjében - az akkoriban ritkaságnak számító - banánt és narancsot is lehetett kapni.

1949 után megszűnt az alagsori étterem nyilvánossága, és a helyiség a Házban dolgozók üzemi konyhájává vált. Ekkor a felső és az alsó éttermet a Gundel Étterem működtette, és kétféle minőségű menüt kínáltak: minőségi menüt a felső étteremnek, és típusmenüt az alagsorinak.

4. Fodrászat, orvos

1907-ben már volt az Országháznak saját borbélya, akiknek alkalmazásánál alapfeltétel volt a diszkréció: nem fecseghették ki mindazt, amit a képviselők megosztottak velük. 1962-ben az Állami Fodrászat férfi-női fodrászüzlete működött az épületben, hogy a képviselőnők frissen bondorított hajjal tudjanak felszólalni.

Parlament, főrendiház tanácskozói terme. 1928. Fortepan/Semmelweiss Egyetem levéltára

1907-ben nevezték ki a Ház orvosává dr. Alföldi Bélát, aki 30 éven át töltötte be ezt a tisztet. Hétköznapokon egy-egy órát rendelnie kellett. Időnként bizony szükség volt a munkájára: 1910-ben a képviselőház üléstermében verekedés tört ki, és Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök fejéhez vágtak egy tintatartó fedelet, ami felsértette a homlokát. 1912-ben egy képviselő az ülésteremben rálőtt Tisza Istvánra, majd maga ellen fordította a pisztolyát. Máskor pedig egy pincért kellett kiszabadítania, amikor annak feje beszorult az ételliftbe.

1957-ben már egy fogorvosi rendelő is működött az épületben, és manapság is rendel az országházi orvos az alagsorban.

5. Látogatók az Országházban

Az Országház mindig is nyitva állt a nyilvánosság előtt. Az első világháború előtt, ha valaki kéréssel, problémával akart fordulni a képviselőjéhez, ülésnapokon nyitva állt számára a jelentkezési terem, ahol - ha kivárta a sorát - az illető képviselő nevét tartalmazó kihívócédulát kapott, melyet az egy szinttel feljebbi fogadóterembe kellett vinni, és itt lehetett várakozni, amíg a teremőr bevitte a cédulát a képviselőnek. Ha az illető szerencsés volt, a képviselő kijött a hívó szóra, és lehetett panaszkodni. Később az ülésterem melletti folyosót és a jelentkezési termet csőpostával kötötték össze, így a várakozási idő lényegesen lerövidült.

1915. Fortepan/Szabó Lóránt

A fogadóteremben juthatott az egyszeri ember ingyenes karzatjegyhez is, amellyel beülhetett az ülésterem karzatára, és a plenáris üléseket megtekinthette. A kétszintes karzaton külön helyek voltak fenntartva az előkelőségek és a képviselők női családtagjai számára. Külön előjegyzési joguk volt a képviselőknek fejenként 2-3 helyre, illetve 40 helyet tartottak fenn az egyetemisták számára. Az ezen kívül fennmaradó helyeket foglalhatta el az utca embere. A választások után felálló új országgyűlés alakuló ülése és az új kormányfő programadó beszéde mindig nagy tömegeket vonzott.

A karzat látogatói nem mindig tudtak illedelmesen viselkedni. 1917-ben például egy részeg katona elaludt, és amikor felriadt a szendergéséből, azt hitte, hogy a fronton van, és orosz támadás történt. Ijedtében három lövést adott le a karzatról. A golyók szerencsére senkit nem sebesítettek meg.

Szinte a kezdetektől lehetőség van arra is, hogy bárki megtekinthesse a gyönyörű épületet. 1902-ben például közel tízezren vettek részt ilyen látogatáson egy korona belépő fejében. 1954 óta pedig minden évben megrendezik a gyerekek karácsonyát. Ilyenkor négyezer iskolást hívnak meg, és műsorral szórakoztatják őket. 1952 óta a nyilvánosságot szolgálja az Országgyűlési Könyvtár is, amit főleg egyetemisták látogatnak. Az országgyűlés plenáris üléseire karzatjeggyel most is ellátogathat minden 14. életévét betöltött ember.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:




hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x