hirdetés
8hoursday_banner_1856.jpg

Amikor emberek haltak meg azért, hogy 8 órás legyen a munkaidőd

Május 1-jének nagyobb történelme van, mint gondolnád.
Berei Dániel - szmo.hu
2018. május 01.


hirdetés

2018-ban, ezen az országszerte napfényes május elsején, a megérdemelt szabadnapunkat töltve, a vurslitól, R-Gótól és gyerekkacajtól hangos, vattacukortól és törökméztől illatozó majálisra készülve épp itt az idő, hogy felidézzük,

valójában miért is ünneplünk május 1-jén.

Merthogy ez az ünnep valójában egy olyan társadalmi jelentőséggel bíró eseménysorozatnak állít emléket, aminek például köszönhető az, hogy ma már nem 10-16 órát kell dolgoznod, hanem csak 8-at.

Az egész Angliában kezdődött

1817-ben, a brit ipari forradalom kellős közepén érdekes módon épp egy gyártulajdonosnak, Robert Owennek jutott eszébe, hogy a munkások terheit csökkenteni kellene, az akkor megszokott 10-16 óráról például napi 8 órára kellene csökkenteni a munkaidőt.

A walesi származású, szocialista férfi csak mellékesen volt gyártulajdonos. Robert Owen indította el a szövetkezeti mozgalmakat, egész életében küzdött a munkanélküliség, a kizsákmányolás ellen.

Neki köszönhető a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás szlogen,

egész pontosan az "eight hours labour, eight hours recreation, eight hours rest", azaz a „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés”.

Robert Owen portréja - Forrás: Wikipédia

A munkásmozgalom követeléseit aztán elnyomták, 30 év kellett ahhoz, hogy Angliában a gyerekek és a nők munkaidejét 10 órában maximalizálják, de a férfiak jogaihoz ekkor sem nyúltak.

Ausztráliában sikerült

1856-ig az angol gyarmatokon sem volt változás, ekkor Melbourne-ben építőmunkások a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál Parlamentig menetelve követelték a 8 órás munkaidő bevezetését.

A tüntetés sikerrel zárult, Ausztráliában bevezették a 8 órás munkaidőt, sőt, még a munkások bérét sem csökkentették. Ennek a sikernek az Első Internacionálén (egy nemzetközi szervezet, amely a munkásosztály jogaiért küzdött) I. Kongresszusán Genfben meg is lett a visszhangja:

Karl Marx német filozófus, közgazdász a szervezet elnökeinek küldött instrukcióit lobogtatva követelték a munkaidő csökkentését. A szövegben ez állt:

„A munkanap korlátozása olyan előzetes feltétel, amely nélkül a javulásra és a felszabadulásra irányuló minden további kísérlet szükségképpen kudarcra van ítélve. Szükség van erre, hogy helyre lehessen állítani a munkásosztálynak, azaz minden nemzet nagy tömegének egészségét és fizikai energiáját, valamint biztosítani lehessen számára a szellemi fejlődés, a társas érintkezés, a társadalmi és politikai tevékenység lehetőségét. Azt javasoljuk, hogy a munkanap törvényes korlátja 8 munkaóra legyen. Ez a korlátozás az Amerikai Egyesült Államok munkásainak már általános követelése, a kongresszus döntése pedig világszerte a munkásosztály közös platformjává fogja emelni.”

A munkásmozgalom és az Első Internacionálé törekvései hozzájárultak ahhoz, hogy a világon egyre szélesebb körben elterjedt és elfogadott gondolat legyen a 8 órás munkanap.

Amerikában emberek haltak meg miatta

Érdekes, de újabb 20 év telt el anélkül, hogy a munkaidő csökkentésében sikert ért volna el a munkásmozgalom. Robert Owen követelései óta közel 70 év telt el, ráadásul az utópikus szocialista már 30 éve meghalt.

Aztán 1886. május 1-jén Chicagóban tüntetéseket szerveztek a 8 órás munkaidőért.

Ez a tüntetéssorozat véres véget ért: május 3-án összecsaptak a munkások és azok a rendőrök, akik a sztrájktörőket védték. A rendőrök a tömegbe lőttek, négyen meghaltak. Másnapra anarchista csoportok tiltakozó nagygyűlést hívtak össze a chicagói Haymarket térre. Itt azonban anarchista tüntetők egy házi bombát dobtak a rendőrök közé, akik ismételten tüzet nyitottak a tömegre.

Korabeli ábrázoláson a chicagói robbantás - Forrás: Wikipédia

Ezen a két napon a tüntetéseken összesen 11-en (más források szerint tucatnyinál is többen) haltak meg Chicagóban. A tüntetések után 8 anarchistát ítéltek el, ebből négyet ki is végeztek.

Világszintű felháborodás, siker

A következő években rendre május elsején tartottak emlékdemonstrációkat a véres chicagói eseményekre emlékezve. 1889-ben megalakult a II. Internacionálé, ami 4 évvel a chicagói tüntetések után, 1890. május 1-jére országos tüntetést szervezett. A cél az volt, hogy

a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében.

Mivel ezek a törekvések egyre nagyobb sikerrel jártak, egy évvel később az internacionálé hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé nyilvánították.

A 20. században aztán ez a nap a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé nőtte ki magát, főleg a Szovjetunióban és a szocialista blokkban ünnepelték óriási, fényes külsőségek, zenés felvonulások, ünnepi műsor keretében. De május 1-je a mai napig a világ nagy részén szabadnapnak minősül: Afrika nagy részén, Ázsiában és Dél-Amerikában is a munka ünnepét jelenti.

Hol ünneplik május 1-jén a munkásmozgalmat? - Forrás: Wikipédia

Érdekesség, hogy éppen Észak-Amerikában nem ünneplik a május 1-jét a munka ünnepeként (tehát Chicagóban sem).


KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x