hirdetés
3.jpg

Amikor a rock, a komolyzene és a barokk keveredik - interjú Várkonyi Mátyással

A Reformáció emlékév tiszteletére Händel örökérvényű remekművéből, a Messiás című oratóriumból rockosított előadás született. A darabról a rendező mesélt.
Melis Dóra interjúja - szmo.hu
2018. március 01.


hirdetés

Országos turnéra indul Várkonyi Mátyás monumentális rockoratorikus produkciója, a Messiás.ma. A közel száz közreműködő részvételével megvalósuló, szokatlan zenei megoldásokkal és elképesztő látvánnyal operáló produkciót több vidéki nagyvárosban is műsorra tűzik, az eddigi előrejelzések alapján a siker garantált. A crossover jellegű előadásban a rock és a barokk stílus meghökkentő összeolvadásának lehetünk tanúi, ahol a bibliai történetek modern színezetet kapnak. Az előadásról a rendező, az Erkel Ferenc-díjas Várkonyi Mátyás mesélt.

A darabot eredetileg a reformáció 500. évfordulója alkalmából megrendezett emlékév keretében mutatták be még 2017-ben. A közönség mindössze kétszer láthatta: a tatabányai főpróbán és az Müpában tartott előadáson. Milyen volt a fogadtatás?

Mindenki felállva tapsolt és kiabált. Furcsa érzés volt, mert manapság minden annyira sűrű ebben az információval és eseményekkel teli világban, hogy a siker egy hét alatt úgy eltűnik, mintha soha nem is lett volna. Szerencsére felvettük videóra, így bármikor meg tudom hallgatni és meggyőződhetek arról, hogy nem álom volt. Úgy gondolom, kell egy kis idő ahhoz, hogy egy ennyire rendhagyó vállalkozás eljusson az emberekhez. Itt nem elég a PR, hiába nyomjuk ezerrel a produkciót, ez a módszer még mindig kevésbé hatékony, mint a szájhagyomány és az idő. Azért is örülök, hogy a turné későbbre csúszott, mert így az előadás hírének több ideje van eljutni az emberekhez.1

Óriási vállalkozásnak tűnik, hogy egy ennyire grandiózus, száz fős produkciót országjárásra visznek.

A tavaly áprilisi előadás után már tudtuk, hogy szeretnénk egy turnét, de a szervezési része és az anyagi feltételek megnehezítették ezt. Mostanra sikerült mindent összehozni, jó és fontos helyszínekre megyünk, úgy mint Pécs, Békéscsaba és Nyíregyháza. A társulat alapvetően ugyanaz maradt, de kevésbé lényeges dolgokban lesznek apróbb változások és meglepetések, amik még maibbá teszik az előadást. Az a célunk, hogy a darab a turné után se vesszen el és szeretnénk egy kisebb, redukáltabb változatot is, amivel kisebb helyekre is el tudunk menni.

hirdetés

A Messias.ma-ban két markánsan eltérő zenei stílus fuzionál egymással: a rock és a barokk. Mit szóltak a komolyzene kedvelők a rockosított Händelhez és hogyan viszonyultak a rockszeretők a barokkos hangzáshoz?

A komolyzenei közönség betonból van és közülük csak kevesen vannak azok, akik nyitottak a változásra. Valahogy úgy vannak vele, hogy „ha nagyapámnak is jó volt úgy, akkor mi a fenének változtassunk rajta?” A rockosok kevésbé foglalkoznak ilyen példákkal, bár kivételként ott van a Jézus Krisztus Szupersztár, ám az ő részükről is van egyfajta bezárkózás. A két stílus találkozása mindkét oldalt meglepi kicsit, de az eddigi kritikák alapján sikerült úgy összecsiszolni őket, hogy az eredményt mindannyian elfogadják. A komolyzene-kedvelők örültek, hogy a barokk stílusjegyek nem sérültek, míg a rockerek nem aludtak el (nevet).

A hangszerelésen kívül mi teszi a produkciót modernné?

A szöveg, amit én írtam át magyarra. Az eredeti bibliai szöveg és annak fordításai nagyon régiek, sok szó már nem is él és komoly koncentrációt igényel, hogy megértse az ember. Több bibliai fordítást használtam fel, elsősorban azok közül, melyek maibbak, de ezeken túl is próbáltam minél időszerűbb szóhasználatot beépíteni. Az elképzeléseim szerint úgy fog szólni a mai fülnek, mint amikor Händel annak idején eljátszotta a maga közönségének.

Az előadás a közönség tetszését elnyerte, de mi a helyzet a szakmával?

Azon részük, akik véleményt nyilvánítottak pozitívan álltak hozzá, aki meg rosszat gondoltak, nem mondtak semmit. A rockszakma mindig is idegenkedett a változástól, így volt ez már '80-ban is, amikor az Evitat bemutattuk. Húzták a szájukat, miért kell ezt tenni, mikor úgy jó minden, ahogy van, minek ebből színházat csinálni? Aztán amikor a siker igazolt minket, hirtelen mindenki musicalt akart szerezni és bemutattak egy csomó név nélküli rockoperát. Biztosan van ma is olyan, aki idegenkedve fogadja, de én még nem tapasztaltam ilyet.2

Valahol olvastam, hogy a darabra ráhúzták a „műfajteremtő” jelzőt. Tényleg az lenne?

Én is hallottam ilyeneket, hogy „kultikus” meg „legenda”, de szerintem ezek csak divatszavak. A műben műfajok keverednek, ami nem mindennapos: a komolyzene meglehetősen kötött mozgásteret ad bizonyos dolgoknak és szigorú szabályrendszerrel dolgozik, ezzel szemben a rockzene pont a szabadságra épít. Mikor a kettő találkozik, előfordulnak ízlésbeli és előadásbeli súrlódások, de az idő igazolta, hogy a két műfaj keverhető. A lényeg, hogy olyan koncert jöjjön létre, amely új minőséget szül és akkor ez a stílus tovább tud élni.

Van olyan jelenet, melynek megvalósítására igazán büszke?

Maga a Szenvedéstörténet, mert ott igazi dráma zajlik, mely igazán hátborzongatóan mutatkozik meg. A színészek, akik mindezt megvalósítják, szintén érzik ezt és az egész jelenet nagyon magas érzelmi hőfokon működik. Ha ez átjön a közönségnek is – márpedig eddig úgy tűnik, átjön – akkor az egész darab értelmet kap és akkor már nem szakmáról, színészetről vagy előadásról beszélhetünk, hanem valami többről.

Ön szerint Händel mit szólna, ha látná a Várkonyi-féle verziót?

Szerintem már szólt, különben nem lenne siker! (nevet) Olvastam az életéről és úgy érzem, olyan fickó lehetett, mint én. Mindig is szeretett volna színházat csinálni, csak a hatalmasok nem engedték neki, ezért kitalálta az oratórium műfaját, ami kevésbé volt bonyolult és technikás, ráadásul nem kellett hozzá annyi pénz sem. Valószínűleg boldog lett volna, ha a darabjaiból operák születnek, szerintem nagyon örülne a Messias.ma-nak.4

Videó a darabról:

A jövőben tervez még hasonlóan látványos és szokatlan színpadi mash-upokat?

Már meg is kerestek, de ezt még nem tudom előre meghatározni. Az utóbbi időben nem én tervezem a dolgaimat, hanem azok terveznek velem, de ha úgy adódik, állok elébe! Mostanában sokat foglalkozom elektronikus zenével, így lehet, hogy a következő produkcióban ez lesz a domináns irány. Legalább akkor nem kell ötven színpadi zenész, elég lesz csak egy hangszóró, konnektor úgyis mindenhol van! (nevet)


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
alarcos-enekes-mehecske.jpg

Álarcos énekes: a Méhecske lepleződött le, Rubint Rella volt a jelmezben

Egyik nyomozó sem találta el, hogy Rubint Réka unokahúga bújt meg a maszk alatt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 27.


hirdetés

A Méhecske esett ki az Álarcos énekes második évadának negyedik adásában, így neki kellett levennie a maszkot.

A vasárnapi műsorban rajta kívül az Egér, a Bika, a Kaktusz, a Zebra, a Röfi és a Kakas énekelt még. A párbajok alapján a biztos továbbjutók az Egér, a Zebra és a Röfi voltak, így a három megmaradt jelmezes közül választották ki a nyomozók azt, akinek a műsor végén fel kellett fednie magát.

A döntésük a Méhecskére esett. Mielőtt levette a maszkot, a nyomozók megtették végső tippjeiket. Hargitai Bea Bódi Sylvire, Csobot Adél Kapás Boglárkára, Sebestyén Balázs Mihalik Enikőre, Puskás Peti pedig Szilágyi Liliánára tippelt.

Végül kiderült, hogy Rubint Rella volt a jelmezben.

A leleplezés pillanata:

hirdetés

Így énekelt a Méhecske, azaz Rella a negyedik adásban:


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
retus.jpg

Kőhalmi Zoltán: „Vannak mániáim, amiket színpadra viszek, és ott derül ki, hogy mást is érdekel, vagy magamra maradok”

A népszerű humorista elmondta, miért nem lett karikaturista, miért nem politizál, és szóba került második kötete is.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. szeptember 24.


hirdetés

Kőhalmi Zoltánnal nagyon sokáig párhuzamosan haladt a pályánk, hisz mindketten az 1998-as Humorfesztiválon kezdtük, és jó tíz évig dolgoztunk együtt Fábry Sanyi gegcsapatában. Örülök, hogy végre interjút is készíthettem vele.

- Mostanában mindenkitől megkérdezem, hogy áll vírusilag, hogy vészelte át a karantént.

- Átvészelésről még nincs szó. Valamiért kialakult bennünk az az érzés, hogy valamin túl vagyunk, pedig egyáltalán nincs így.

Legfeljebb az első hullám átvészeléséről beszélhetünk.

Az első hullám alatt, azt kell mondjam, nagyon jól éreztem magam. Általában úton vagyok, keveset találkozom a gyerekekkel. Ez most megfordult. Otthonülők lettünk. Igyekeztem a helyzet jó oldalát nézni. Belefogtam furcsa projektekbe. Például a hangyás ismeretterjesztő sorozatomba. Írogatni otthon is tudok.

hirdetés

- Ha jól emlékszem, amúgy sem szeretsz utazni.

- Utazni nem. Pontosabban úton lenni. Ott lenni már nagyon szeretek. Csak rákészülni, elindulni és visszaindulni nem. Azt az utazást sem szeretem, amit az emberek nyaralásnak hívnak. A munkám sok utazással jár. De még azt sem mondhatom, hogy a vezetés élményét megadja, mert az autópályán megyek. Aki szeret autózni, azt szokta mondani, hogy a dombok között jó vezetni, a szerpentineken. Én általában csak azt látom, hogy megyek az autópályán, és néha vannak benzinkutak és művelődési házak. Ezt nem panaszkodásból mondom, ez ilyen. Így lehet lejutni Nyíregyházára.

- A humorfesztiválon 1998-ban még szerzőként indultál. Nem is akármilyen szerző voltál, benned láttuk a hazai abszurd humor következő nagy dobását. Aztán mintha elvágták volna. Mi történt?

- Volt pár évem a Humorfesztivál után, amikor a humor elképzeléseim finoman szólva nem találkoztak a közönség igényeivel. Sőt, többnyire a megvalósításig sem jutottak el, mert már a szerkesztőknek sem tetszettek. Talán túlságosan abszurdan gondolkoztam. Nem tudom.

Minden esetre számomra nagyon nagy élmény volt, hogy színpadra állva, és kicsit hétköznapibb dolgokról beszélve egymásra találtunk a közönséggel, és így a Rádiókabaré ajtaja is újból megnyílt előttem. Végre tudtam olyat csinálni, ami nekem is jó, a szerkesztőknek is jó, és a közönségnek is jó.

Nagyon hétköznapi témákkal indítottam, de mára igencsak elmerészkedtem abszurdabb területekre. Hogyha megkedvel a közönség egy előadót, akkor hajlandó követni elvetemültebb területekre is. Be tudja vonzani őket a saját univerzumába, amibe most már teljesen belefér, ha arról beszélek, hogy mit csinál napközben a TV Maci, vagy miről beszélnek a fák.

Egy kollégám azt mondta, ilyesmikről csak én beszélhetek. Ha ő kiállna ugyanezzel, azt mondanák, hülyeségekről beszél.

- A frappáns című A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit című regényedben viszont alaposan kiélhetted magad.

- Igen. Azt hiszem, az is gyomorszájon vágott egy-két hagyományosabb könyvekhez szokott olvasót.

Kérdés, hogy ki mit várt, amikor meghallotta, hogy írtam egy könyvet. Nyilván ez egész más, mint ami a színpadon történik. De meghallgatva sok véleményt úgy látom, hogy van, akinek a regény nagyon sűrű volt.

Elsőkönyves betegség, vagy szokás, hogy az ember úgy áll hozzá, mintha azt az egy könyvet írná, mindent abba akar beletenni, mindent ki akar próbálni. A második könyvem viszont egészen másmilyen lesz, de erről egyelőre nem mondanék többet.

- Kicsit mindig is úgy éreztem, hogy kívülálló vagy a Dumaszínházban. Nem szerepeltél bankreklámban, nem írtál sit comot. Sőt emlékszem, volt egy év, amikor minden második stand upos könyvet írt, valóságos divat volt. Te akkor még ellenálltál a kísértésnek. Szándékosan maradsz kicsit kívül, vagy csak nem érdekelnek ezek a dolgok?

- Ezt mástól is megkaptam már. Talán ilyen alkat vagyok. Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok feltétlenül csapatjátékos. De azért nagyon sokat fejlődtem. Remélem. Meg kellett tanulnom a Dumaszínházban, de a HVG címlapkészítő csapatában is, hogy közösen hozunk létre egy kész terméket. Élvezem ennek az előnyeit is, de azért a mai napig minden kérdést, kérést aszerint gondolok végig, hogy kell-e ez nekem.

Nyilvánvaló, hogy ha olyan műsort készítünk, ahol többen vagyunk színpadon egymás után, akkor egymásért is felelünk. Ha például felkonferálok valakit, akkor azon dolgozom, hogy a lehető legnagyobb tapsra léphessen be.

Ezzel együtt magányos harcos vagyok. Például sosem szerepelek a színpadon másokkal egyszerre. Az egy teljesen más szakma, úgy figyelni a másikra, úgy összeszokni, ahogy mondjuk a Duma aktuált vagy a DumaJamet csinálják mások.

- Amiben ugyancsak különbözöl a többiektől, hogy míg Litkai és KAP híradó paródiákat készít, Bödöcs a köztársasági elnököt parodizálja, te nem igazán nyilatkozol a politikáról.

- Nyilván mindenkinek van politikai véleménye. Nekem is van, amit családi és baráti körben hangoztatok is. De nem érzem, hogy előadóként ez lenne a feladatom, nem erről szól a színpadi jelenlétem. Sosem ez határozta meg az életemet. Nagyon átpolitizált az életünk, és örülök, ha meg tudom mutatni, hogy lehet érdekesen, viccesen gondolkozni másfél órán át politika nélkül is.

A színpadi politizálásnak nagyon nagy veszélye, világnézettől függetlenül, hogy az ember elkezdi azt hinni, hogy igaza van, és nem veszi észre, amikor már nem poént mond, hanem csak a véleményét. Az emberek nem azt várják az előadótól, hogy megmondja a tutit.

Viszont, ha valaki színpadon áll, és a véleménye összekeveredik a szórakoztatással, és ezért megtapsolják, akkor hajlamos azt hinni, hogy a véleménye miatt hallgatják.

- Említetted a HVG címlap készítését. Ez olyan része a pályafutásodnak, amit még mindig sokan nem ismernek...

- Volt olyan kommentelő, aki meggyanúsított, hogy eltitkolom. Pedig ahol tudom, mindenütt elmondtam.

- Remekül rajzolsz, a könyvedet is Te magad illusztráltad. Úgy tűnik, humorod is van. Nem gondoltál még rá, hogy karikatúrákat készíts?

- Zsenge gyerekkoromban a kettő abszolút egybeforrt. Anyukám a mai napig azt mondja, hogy jó-jó ez a színpadi bohóckodás, de igazán a karikatúrához lenne tehetségem.

Mindig nagyon szerettem rajzolni, most is sokat rajzolgatok, de azért vegyük észre, azt nem engedik, hogy én rajzoljam a HVG címlapját.

Én ötletfelelős vagyok. És persze rajzolva ötletelünk, én is firkálok, de nem az valósul meg.

A rajzkészségemet sosem fejlesztettem. A könyvbe is csak azért kerültek be a rajzaim, mert megmondtam a kiadónak, hogy anyukám boldogsága kedvéért be kell tenniük őket.

Viszont nem gondolom, hogy például rajzolhatnék bárki más könyvébe. Nem vagyok grafikus. Egy grafikus sokféleképpen tud rajzolni, és tudja, hogy az adott feladathoz milyen stílus illik. Én viszont úgy rajzolok, ahogy rajzolok.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
enola-holmes-netflix.png

Híres férfiak elnyomott lánytestvéreinek állított emlékműveket a Netflix az Enola Holmes című film kapcsán

Valószínűleg legtöbbünknek nem mond sokat Frances Dickens, Mary Hardy, Helena Victoria hercegnő, vagy éppen Maria Anna Mozart neve, pedig épp olyan tehetségesek voltak, mint ismert fiútestvéreik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 26.


hirdetés

Szeptember 23-án jelent meg a Netflixen az Enola Holmes című film, amely Sherlock Holmes háttérbe szorított lánytestvéréről szól, Nancy Springer amerikai írónő The Enola Holmes Mysteries című regénysorozatán alapján.

A fikciós karakter, Enola által inspirálva a Netflix több szobrot helyezett el szerte az Egyesült Királyságban olyan híres férfiak emlékműve mellé, akiknek bár lánytestvéreik ugyanolyan tehetségesek voltak, mint ők, mégis elfelejtődtek, eltűntek a történelemkönyvekből.

Szobrot kapott Frances Dickens zongorista és énekesnő, aki olyan nagy tehetséggel volt megáldva, hogy a Dickens család az ő taníttatását részesítette előnyben Charleséval szemben, mivel csak egyikük oktatására volt pénzük. A lány a brit Királyi Zeneakadémián tanult, Beethoven egykori növendékétől.

hirdetés

Thomas Hardy író testvére, Mary Hardy szintén magasabb oktatásban részesült, és évekig dolgozott tanárként, mígnem kinevezték iskolai igazgatónőnek. Ez abban az időben óriási eredmény volt egy nőnek.

Helena Victoria hercegnő VII. Edward király testvére volt, a brit Vöröskereszt egyik alapító tagja, valamint a Royal British Nurses Association elnöke. Sokat tett az egészségügyben dolgozókért, harcolt, hogy jobb munkakörülmények között dolgozhassanak, magasabb fizetésért.

Maria Anna Mozart ügyesen játszott csembalón és fortepianón, turnézott Bécsben és Párizsban is. Mikor fiatalabb korukban Wolfganggal együtt zenéltek, Maria gyakran több elismerést kapott, mint testvére, azonban a kulturális nyomás miatt nőként nem tudta folytatni karrierjét.

Ez az akció egyrészt zseniális marketing húzás volt a Netflix részéről, másrészt viszont egy nagyon szép kezdeményezés, hogy a kiszorított nők érdemeire terelnek egy kis figyelmet.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
lugosidani.jpg

„Azért élünk, hogy éljünk, nem azért, hogy túléljünk” – Lugosi Dániel dalpremier

Az Űrbe mászni című szám először nálunk hallható.
Fotó: Horpáczi Dávid - szmo.hu
2020. szeptember 24.


hirdetés

Harmadik szólódalával jelentkezik Lugosi Dániel, aki Polytrip nevű zenekara, illetve Takács Vilkóval közös Nirvana tribute bandája mellett kezdett el egyedül is alkotni.

Az alábbiakban saját szavaival meséli el, miért fontos neki a szólóprojekt is a fentiek mellett, és mi ihlette az Űrbe mászni című számot.

A szólóprojektről

"Egész életemben kísérletező típus voltam, színészkedtem (Pál utcai fiúk, Feketerigó, Madách színház), táncoltam, voltam rendszermérnök és hangtechnikus (Wellhello, Jetlag, Green Day, Bob Geldof), voltak kisebb zenekaraim, voltam Mikulás szellemi sérült gyerekek óvodájában és dolgoztam internetkávézóban is. Mondjuk utóbbiban csak kétszer.

hirdetés

Mindig is volt indíttatásom magyar szöveget, verset írni, és ez párosítottam azzal, hogy majdnem minden héten eszembe jut egy dallam, egy vízió, egy kép, amiről úgy érzem, hogy ki tudnám fejezni zeneileg. Szeretek belevágni az ismeretlenbe, és kreálni valamit, ami által új tudást, tapasztalatot szerezhetek.

Innen jön az, hogy a saját titkos dolgaimat zenekartól függetlenül, egyedül csináljam meg, a kísérletezés fázisaitól kezdve a kivitelezésig. Igazából a célom az, hogy a hallgatókból előcsalogassam azt, amiről nem mernek beszélgetni, vagy ami miatt furcsának és kívülállónak érzik magukat. Szerintem mindenkiben motoszkálnak filozofikus, mély, titkos dolgok, amiket ritkán vállalnak fel akár saját maguk, akár mások előtt.

Szerintem az érzékenység és az őszinteség segíthet önreflexiót gyakorolni, és ebben segít az, ha a saját érzéseinek, gondolatainkat visszahalljuk más szájából, és felismerjük, hogy nem vagyunk azokkal egyedül.

Nem akarok ezzel senkinek semmit megmondani, csak adok egy opciót a kezébe, hogy magára formálhassa, ha akarja. Szeretnék mindenkihez szólni, de mindenki válogassa ki a zenémből azt, ami számára ad valami többletet.

A Polytripben, és a Nirvana emlékműsorban kiőrültködöm magam, feszegetem a határokat, meglepetést akarok okozni és megdöbbenteni az embereket.

Ez a szólóprojektnél annyiban változik, hogy egy befogadhatóbb, kellemesebb zenei kanapéba ültetem a hallgatókat, de a szövegekkel olyan témákat feszegetek, amik olykor kívül esnek a komfort zónán. Szóba kerülhet az, amiről eddig hallgattunk, vagy ami kényelmetlen. Ehhez pedig szerintem a magyar nyelv a legalkalmasabb a világon a gazdagsága miatt.

A dolog magánya és különlegessége egyben, hogy mindent én csinálok teljesen egyedül, legyen szó zeneszerzésről, szövegírásról, felvételről, a hangszerek feljátszásáról, keverésről, videoklip rendezésről és készítésről. Azért választottam ezt, mert a szólóprojektemnél minden egyszerre és egyben jelenik meg a fejemben: amikor kitalálom a basszust, már hallom a dobokat, és látom magam előtt a klipet. Éppen ezért egyedül tudom úgy megvalósítani, hogy teljesen én legyek a végeredmény.

Szeretnék itthon bekerülni a vérkeringésre ezzel a projektemmel is, akusztikus esteket adni egyedül, vagy akár nagy zenekarral."

A dalról

"Ez a szám is kimondatlan, bennünk ragadt dolgokat fogalmaz meg, többféle látszólag különböző, mégis egy irányba mutató szituációkon keresztül. Pont akkor írtam, amikor elbizonytalanodtam azt illetően, hogy van-e értelme a zenémnek, komolyan szabad-e vennem magamat.

Az alapvető kérdése, hogy megérdemeljük-e, amit kapunk vagy elvesztünk az életben. Hogy van-e értelme bármibe belekezdeni egy vagy több kudarc után. A megoldás mindig az, hogy igen és akármennyire is rossz lesz még, nekünk az a feladatunk és azért élünk, hogy éljünk, nem azért, hogy túléljünk. Nem védekezni kell az élet ellen, hanem kitölteni magunkkal úgy, hogy jó legyen.

Nem ragaszkodhatunk azokhoz a dolgokhoz, amik bántottak bennünket, akár egy ember, akár egy haláleset, akár egy félresikerült állásinterjú.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!