Alumíniumban utazunk – hogyan forradalmasította a „magyar ezüst” a közlekedést
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új kiállításán megismerhetitek híres a magyar aluvillamos történetét is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2018. november 26.


Mi a közös a Csepel-Pannónia motorokban, a váci hajógyár vízibuszaiban, a szabadszállási hídban, az UZ-villamosokban és a Rába-Balaton motorvonatokban? Mindegyik jelentős részben alumíniumból vagy alumíniumötvözetből készült.

A "magyar ezüstnek" is nevezett alumíniumot a 20. század elejétől egyre több területen kezdték alkalmazni előnyös tulajdonságai miatt. A járműgyártásban is fontos szerephez jutott, mivel kis fajsúlyának köszönhetően jelentős tömegcsökkenést, és emiatt teljesítménynövekedést ígért.

Az alumínium nélkül a közlekedés elmúlt száz évének robbanásszerű technológiai fejlődése elképzelhetetlen lett volna.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum új időszaki kiállítása szokatlan módon nem egy korszakot vagy egy járműtípust állít a középpontba, hanem egy széles körben felhasznált alapanyagot, az alumíniumot. Azt mutatják be, milyen területeken tudták az alumíniumot alkalmazni a repüléstől a buszgyártásig.

Az alumínium alkalmazását a közlekedési eszközök gyártásában olyan neves újítók honosították meg, mint Csonka János, aki az 1900-as évek közepétől készített autómobiljaiban már alumínium alkatrészeket használt, vagy a repülőgéptervező Rubik Ernő (1910-1997), aki az 1950-es évek végén kezdett könnyűfémből tervezni vitorlázógépeket.

Az alumínium előnyös tulajdonságait a járműgyártásban is kiaknázták. A Csepel Művek és a zuglói Danuvia Gépgyár a második világháború után a motorkerékpárok tömeggyártása során főként a hengerfejeknél, sebességváltóknál és dugattyúknál, valamint a kiegészítőknél alkalmazott alumíniumot.

A könnyű és mozgékony alumíniumhajók ugyancsak magyar sikerterméknek számítottak: a váci Dunai Hajógyár vízibuszai nemcsak a Dunán és a Balatonon szállítottak utasokat, hanem külföldre is jutott belőlük. A hajók tartósságát mutatja, hogy egy részük még ma is közlekedik.

Az idősebb budapestiek még emlékezhetnek az ikonikus „aluvillamosra”, a 3710-es és 3711-es pályaszámú UZ-kocsikra, amelyek 1958-59-ben álltak forgalomba, és leselejtezésükig összesen másfél millió kilométert futottak a főváros utcáin. Hasonlóan kísérleti jelleggel alumínium motorvonatok és autóbuszok is készültek ebben az időszakban.

Az alumínium azonban egyáltalán nem a múlt alapanyaga: jelen van a FLIRT motorvonatok kocsiszekrényeitől a gépkocsik alkatrészein át a katamaránokig számtalan mai járműben is.

Az Alumíniumban utazunk – a „magyar ezüst” a közlekedésben című kiállítást november 16-tól 2019. február 16-ig nézhetitek meg a Margit híd budai hídfője közelében, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben (Bem József utca 20.).


KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x