hirdetés
alvas-pixabay.jpg

Aludni szeretnék! Hullafáradt, kiégett, szorongó kamaszok kérnek segítséget

Ne csodálkozzunk, ha a mai fiatalok felnőve nemigen lesznek empatikusak velünk. Mi sem vagyunk azok velük – mondja a szakember.
Vultur Csaba írása - szmo.hu
2017. november 24.


hirdetés

Kedves szülők, tanárok, felelős felnőttek, térjetek észre! – írta a wmn.hu oldalon megjelent cikkében minap Kerpel Éva, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai vezetője.

Az alapítvány által működtetett Yelon anonim chates beszélgetéseiből idéz:

„Három napig ne akarjatok tőlem semmit. Aludni szeretnék”

– ezt kéri egy kamasz karácsonyra.

„Rettegek a sötétben. Nem tudom, hogy változtassak és min. Anya és apa folyton siet. Nem nagyon vannak igazi barátaim”

hirdetés

– írta egy másik. A 18 év alatti fiatalok közül sokan szoronganak, és tulajdonképpen arra is alig van idejük, hogy segítséget kérjenek.

Az alapítvány küldetése a Magyarországon élő gyerekek jogainak érvényesítése. Olyan tapasztalt szakemberek hozták létre és működtetik, akik évek óta gyermekvédelemmel, gyermekjogokkal, bántalmazott gyerekekkel foglalkoznak.

Eredetileg azért indították Yelon nevű segítő szolgáltatásukat, hogy javítsanak a szexuális életet érintő, jócskán elavult iskolai oktatáson. Az iskolában és családban is kevés szó esik az intimitásról, a szülők, pedagógusok nem mernek nyíltan beszélni párkapcsolatokról, szexről.

Szorongó gyerekek

Persze, ilyen kérdések is gyakran szóba kerülnek. De az alapítvány munkatársait is meglepte, hogy a szexualitással kapcsolatos kérdések mellett mekkora arányban fordulnak hozzájuk a már most kiégett, hullafáradt gyerekek másfajta problémáikkal.

„Általában 6-kor felkelek, tornázom, felöltözöm, majd megreggelizek. Apukám elvisz az isibe. Az órák után különórákra megyek, utána haza. Otthon tanulok hétig, majd fürdés, vacsi, és lefekszem vagy nézem a híradót” – idéz egy másik kiskamaszt Kerpel Éva.

„A gyerekeknek nincsen eszközük arra, hogy maguk változtassanak a sorsukon. Elsősorban a szülőknek és a tanároknak kellene észrevenniük, hogy a gyerekek kiégnek, fáradtak”

– mondta lapunknak az alapítvány vezetője. „Tiltakozniuk kellene ez ellen. Szülőknek, szakembereknek, mindenkinek, akiknek bármilyen közük van a gyerekneveléshez, gyermekvédelemhez. Együtt kellene kimondani azt, hogy ez így nincs rendben,

így tökre fogjuk tenni a gyerekeket”

– mondta.

Boldogtalan felnőttek

A probléma a szakember szerint általános, nem csak az alapítvánnyal kapcsolatba kerülő kamaszokat érinti. „Akinek van ilyen korú gyereke, láthatja, hogy ez mekkora gond. Ezek a gyerekek majd felnőttként képesek lesznek ugyan elvégezni a munkájukat, de semmi örömük nem lesz benne” – tette hozzá a mediátor. Gürizni kell, mint a szüleimnek, de nem kell ettől semmit várni - a gyerekek is ezzel a világképpel lépnek majd ki a munka világába. Jól látható, miféle generációt hozunk mi létre.”

Amelyik ország vezetése nem törődik a jövő generációjával - és a jövő generációja épp az, amelyik most nő fel –, boldogtalan felnőtteket teremt. Márpedig másfél millió 18 év alatti gyerek van Magyarországon, akikhez tartozik két szülő, ez elég sok érintettet jelent – tette hozzá Kerpel Éva. És ezek a boldogtalan felnőttek lesznek azok, akik a jövő társadalmát építik.

A szakértő szerint a mai gyerekek szülei nem sok jóra számíthatnak. „Mire ezek a gyerekek felnőnek, és gondoskodniuk kellene rólunk, nem bízhatunk abban, hogy hatalmas lesz bennük az empátia. A jelek szerint ugyanis mi sem nagyon viseltetünk empátiával irányukban.”

Hogy működik?

A chaten a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány képzését elvégzett önkéntesek várják a fiatalokat: információt adnak, illetve abban segítenek, hogy a kérdező megfelelő döntést hozhasson. Nem mondják meg, mit tegyen, de segítenek átgondolni, hogy milyen lehetőségek vannak. A chathez nem kell regisztrálni, és a beszélgetés anonim. Az önkéntesek titokként kezelnek minden beszélgetést, amelyeket később a kérdező sem tud visszaolvasni.



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
pesti-idosek-otthona-koronavirus-cimkep-illusztracio-pixabay.jpg

„Hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba – akkor kiment minden erő a testemből”

„Nincs elég dolgozó, nincs védőfelszerelés és nincs teszt. Ki meri ezt elmondani? A Pesti úti Idősek otthonában lévő bajokról azért tudok, mert az én édesanyám is ott él, és beteg.”
Belicza Bea, A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. április 05.


hirdetés

Kiment minden erő a testemből, amikor négy napja felhívtam az édesanyámat a Pesti úti Idősek Otthonában. Annyit beszéltem vele korábban a koronavírusról, tudtam, hogy nem fél. 90 éves, tudja, hogy bármikor jöhet a halál. Bár én úgy éreztem, nála még van 4-5 év. Most valahogy eltűntek a pluszévek a hangjából.

Nagyon gyenge volt, azt mondta, nincs étvágya, napok óta nem eszik és hányt is. Kérdeztem köhögésről, lázról, azt mondta, az nincs. De azt mondta, be vannak zárva.

Akkor az sem volt világos, hogy ez nem a látogatási tilalom, hanem a szobakarantén. Innen minden nap nyomozásokkal telt, azt reméltem, nincs baj, hiszen ezek nem egyértelműen a vírus tünetei.

Másnap sem volt jobban, egyre több helyen kezdtem információt szerezni. Az otthon igazgatóját és az intézmény főnővérét hívtam és vártam a válaszokat, nem vették fel a telefont és sem e-mailre, sem sms-re nem válaszoltak.

Péntekre a bátyám megtudta, hogy vannak fertőzöttek az otthonban.

hirdetés

Eszembe sem jutott pánikot kelteni egy cikkel az 500 lakó hozzátartozóiban, próbáltam hivatalos válaszokat szerezni. A főpolgármester délutáni videója adta a választ, az otthonban terjed a vírus.

Közben anyu nem lett jobban, és egyre idegesebben kerestük, mit lehetne tenni. Kérésünkre bementek hozzá ebédre és így evett egy fél tányér levest, aminek már örültünk.

Nagy nehezen kiderült, hogy volt láza és mostanában is van. Az is kiderült, hogy az első fertőzött ugyanazon az emeleten volt, ahol anyu él. A nővérek szerint is esélyes, hogy megkapta a vírust, ezért lassan egy hete felírták listára, hogy tesztelni kellene.

Az ápolók igyekeznek mindent megtenni, persze, csak amit tehetnek. Ekkor már nem akartam várni, de pénteken hiába próbáltam magánklinikáról tesztet szerezni anyunak, hétfőig nem lehet.

Vasárnap reggel hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba. Megijedtem, mert tudom, hogy karanténban van, tehát most oda viszik, ahol lehetséges fertőzöttek vannak. Nem tudom elképzelni, hogy anyut külön szobába tennék, de ha nem volt fertőzött, most az lesz.

Ez sem ment egyszerűen. Én anyutól tudtam meg, hogy megy kórházba, a bátyámnak azt mondták, még nem biztos, mert az orvos telefonon (!) azt mondja, még nem kell.

Ezt nem tudom felfogni, a karantén óta nem látta orvos a lakókat. Nem volt senki, aki beöltözve bement volna és megnézi, hogy nem terjed-e tovább a vírus.

Hogy hol van az édesanyám, most nem tudom, mert már nem érem el telefonon, és senki nem tájékoztatott.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pekingi_konferencia_dec-1.jpg

„Először semmit sem tudhattunk” - egy Kínában karanténba került magyar tanár mesélt a koronavírus-járványról

Hizsnyai Tóth Ildikó szerint Kínában lényegében egy rendszerváltás ment végbe a koronavírus miatt. De beszélt többek között arról is, hogy a rendkívül drága denevért és a tobzoskát a gyógyhatásai miatt fogyasztják a kínaiak, akik amúgy egyáltalán nem olyan szabálykövető robotok, ahogy sokan képzelik őket.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotók: Hizsnyai Tóth Ildikó - szmo.hu
2020. április 04.


hirdetés

Hizsnyai Tóth Ildikóról egy fordító kollégám mesélt. Ildikó szlovákiai magyar, és egyetemi tanár. Jelenleg Kínában dolgozik, ott vészelte át a koronavírus miatt bevezetett karantént.

- Arra kérem, mutatkozzon be, mondja el, hogy vetődött Kínába.

- 20 évig tanítottam Pozsonyban, a Comenius Egyetem magyar tanszékén magyar szakosokat, tolmácsokat, fordítókat, szerkesztőket, levéltárosokat fordításelméletre. Másik kutatási területem a magyar mint idegen nyelv, ebből írtam egyetemi jegyzetet is.

Szeptemberben érkeztem Hsziánba, a Xi’ani Nemzetközi Tudományok Egyetemén kaptam munkát, ahol a német tanszéken belül alakult magyar szak is. Egy másodéves csoportnak tanítok irodalmat. Elég alacsony nyelvi szinten vannak, úgyhogy nagyon találékonynak kell lennem. Év végéig meg kell írnom egy egyetemi jegyzetet is.

Eléggé mélyvízbe kerültem, amikor kijöttem. Ezek a belső területek nem olyanok, mint Peking, vagy a tengerparti részek, amik mindig is nemzetközibbek, nyitottabbak voltak. Hsziánból indult annak idején a selyemút, itt van az agyaghadsereg, a Nagy Vadlúd-pagoda, de például alig tud valaki angolul.

hirdetés

- Kicsit beszéljen arról, mekkora kultúrsokk oda érkezni, mennyire más az ottani világ?

- Kína nagyon más, és nagyon keveset tudunk róla. Ez akkor tűnik csak fel az embernek, ha ide kell jönnie egyedül. Én idefelé jövet, a repülőn ijedtem meg. Ha például Spanyolországba megyek, mondjuk Andalúziába, utána tudok nézni az interneten, tájékozódom. De azokat az információkat nem lehet otthon, az internetről összegyűjteni, amik Kínában a mindennapi élethez szükségesek.

Szerintem ez a járvány többet mutatott meg Kínából, mint amit maga az ország szeretne mutatni magából.

Nagyon szeretek itt élni, bár nehezen szoktam meg. Nehéz elengedni azt, hogy folyamatosan megfigyelnek. Erős paranoiám volt.

Mindent meg kellett szokni, azt, hogy hogyan kell fizetni, enni, inni, ráadásul egy teljesen idegen nyelven. Például, ha először megy az ember egy itteni ABC-be, nem tudja, mit vásároljon, mert semmi nem hasonlít arra, amit megszoktunk. Még a csomagolás is egészen más. Úgy érzed magadat, mint egy 3 éves gyerek, aki elvesztette a szüleit egy tízmilliós városban.

Azok az emberek, akikkel a mindennapokban találkozom az autóbuszon, a metrón, nagyon közvetlenek.

Az egyáltalán nem igaz, amit gondolni szoktunk róluk, hogy olyan szabálykövetőek, mint a robotok, és az sem, hogy állandóan közösségben gondolkodnának.

Például amikor beáll a metrószerelvény üresen, és kinyílik az ajtó, szabályosan meg kell harcolni az ülőhelyért. Lökdösődnek, mint az óvódások. Ha feláll valaki a buszon és leülnél, még fél úton van a feneked, már ül ott valaki, nem is érted, hogy tudott becsúszni alád.

De közvetlenek, végtelenül kíváncsiak, nagyon szeretik a kényelmet, és tulajdonképpen folyamatosan tesznek mindenre. Mindent úgy és akkor csinálnak, amikor nekik megfelel. Például jön szembe egy csinos nő, és olyan hegyeset köp, hogy alig bírsz elugrani előle. Mert erre van kedve.

Az ivóvíz itt nem a csapból folyik, a tiszta levegő sem magától értetődő. A szobában van egy légtisztító, amit nem mindenki engedhet meg magának. Én szerencsés vagyok, egy olyan szállóban lakom, amit külföldi vendégtanároknak tartanak fent. A kínai tanárkollégáim egész más körülmények között élnek.

Kínában mindenütt pottyantós vécé van, még a plázákban is. Viszont mások a higiéniai szokások, mint amihez hozzászoktunk.Mindenütt állandóan söprögetnek, tisztogatnak.

Az egész országban egy időzóna van, ezért ha reggel hétkor munkába indulok, még sötét van. Egy rövid allén kell végigmennem, ha az egyetemre megyek, és már ekkor, reggel két utcaseprő sepri.

Nem látja őket senki, ők se nagyon látják még az utat, de söpörnek, mert elkezdődött a munkaidejük.

Elmehetsz a legvacakabb piacra is, állandóan takarítanak, törölgetik a tőkét, ahol a halat felbontják. A buszt minden kör után lemossák. Ez békeidőben is így van, nem csak most, a járvány miatt.

- A piacot említi. A világjárvány óta különösen sok kritika éri a kínaiak étkezéseit szokásait, hiszen felröppent, hogy a denevér, esetleg a tobzoska evése állhat a vírus elterjedése mögött.

- Nagyon nem szeretem, amikor azt mondják, hogy a kínaiak mindent megesznek. Egy nagyon összetett gasztronómiai kultúrájú országról beszélünk. Nincs is olyan, hogy egységes kínai konyha.

Olyan értelemben mindent megesznek, hogy semmit sem hagynak pocsékba. Például mindenféle gabonából készítenek lisztet. Vagy vegyük például a lótusz növényt, annak minden részét felhasználják étkezési célokra.

Itt például, ahol én élek, itt nagyon gazdag a gasztrokultúra. Lepények vannak, lehet lángost kapni, gulyáslevest... Nem úgy hívják, de pont úgy néz ki.

A denevért és a tobzoskát viszont nem eszik, hanem gyógyhatása miatt fogyasztják, ami fontos különbség, és rendkívül drága, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Fűben-fában orvosság, és kígyóban-békában is. A keleti ember gondolkodása szerint az ember nem emelkedik ki úgy a természetből, mint nyugaton. Itt az ember a természet része, és még mindig népszerű a hagyományos kínai orvoslás.

Ennek az is az oka, hogy az orvosképzés nagyon elmaradott. A kínai orvosok 20%-a rendelkezik diplomával, a többinek csak középiskolai végzettsége van.

A frissen elfogyasztott nyers hús a meggyőződésük szerint energetizál. A denevér ürülékének például látásjavító hatást tulajdonítanak, a tobzoska pedig afrodiziákum.

Államilag támogatott farmokon tenyésztik ezeket a vadakat, mert fontos exportbevételt jelentenek az országnak, tehát a külföldi gazdagok is „eszik”, csak ők nem a városi halpiacon veszik meg.

Egyébként a járvány valószínűleg nem arról a konkrét vuhani piacról indult, mert a zéró beteg nem járt ott és egyik kontaktja sem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
91760365_218423159417394_2234418252837027840_n.jpg

„Nagyon nagy a baj, most mindenki a túlélésre játszik” – egy magyar szállodaigazgató a válságról

Galla Gergő szerint legfeljebb 2-3 hónapig húzhatja a szektor bevétel nélkül. Az eddigi intézkedések a szállodaipart és a turizmust nem mentik meg, ahogy a munkahelyeket sem.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. április 03.


hirdetés

Galla Gergőt, a Barceló Budapest igazgatóját kértem, hogy mondja el, milyen a szállodaipar helyzete. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, ezért tegeződünk.

- Egy nemzetközi szállodalánc egyik tagját vezeted, az átlagnál talán nagyobb nemzetközi rálátásod van. Mikor ismertétek fel, hogy hamarosan nálunk is nagyon súlyos lesz a helyzet?

- Annak ellenére, hogy lehetett hallani a híreket, minket is elég váratlanul ért a dolog. Bár nekünk vannak szállodáink Csehországban, Olaszországban is, és természetesen értesültünk róla, amikor az ottani szállodákat bezárták, még akkor is azt reméltük, hogy nálunk ez nem történhet meg.

Amikor az első hazai betegek megjelentek, és bejelentették a korlátozásokat, egy egész hétvégét azzal töltöttünk a kollégáimmal, hogy kiszámoljuk, mi az a minimális kapacitás, ami szükséges a továbbüzemeléshez.

De utána hétfőn bejelentették, hogy lezárják a repteret, ezért még aznap eldöntöttük, hogy mi is bezárunk.

hirdetés

- Hogy látjátok az esélyeket?

- Nagyon nagy a baj. Most mindenki a túlélésre játszik, mindenkinek az a legfontosabb, hogy a cég megmaradjon, és az alkalmazottait megtarthassa. De mint mindenütt, nálunk is vannak kényszerszabadságolások, leépítések.

- Mekkora leállásra készültök?

- Senki nem tudja megjósolni, mi lesz, de én úgy kalkulálom, hogy ha 2-3 hónapon belül nem fogjuk látni a fényt az alagút végén, akkor jóvátehetetlen károk lesznek.

- A kormány eddigi intézkedései elsősorban a kisvállalkozóknak segítettek, gondolom a szállodákat nem, vagy csak nagyon kis mértékben érintik.

- Tény és való, hogy az eddigi intézkedések nagyon gyorsan jöttek, de keveset segítenek a szektorban, sajnos jelentősebb lépések szükségesek. Ezzel nem azt mondom, hogy ezek ne lennének amúgy jó és fontos intézkedések, de a szállodaipart és a turizmust nem mentik meg, ahogy a munkahelyeket sem.

Magyarországon borzasztó magasak a bérekre rakodó járulékok, az lenne jó, ha ezeket nagyobb mértékben vállalná át az állam.

- A fővárosi önkormányzat próbál segíteni? Hiszen a pesti szállodák a fővárosnak is bevételt hoznak.

- Nem igazán, de nem is tudom, miben segíthetnének. Idegenforgalmi adót fizetünk nekik, de azt a bevétel után, tehát ha nincs vendég, nincs idegenforgalmi adó.

- Esetleg az iparűzési adó elengedése...

- Igen, azt lehetne. Minden esetre nem tudok ilyen tervről.

- A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége fontolgat lépéseket, felvette a kapcsolatot a kormánnyal?

- A szövetség valóban folyamatosan egyeztet a kormánnyal, de konkrétumokat nem tudok.

- Remélhetőleg kaptok segítséget, hiszen az autóipar mellett a turizmus a magyar gazdaság egyik legfontosabb motorja, ha újra akarják indítani a gazdaságot, szükség lesz a szállodákra.

- Ez így van, persze a gazdaság újraindítása sem megy egykettőre. Sokan úgy vélekednek, hogy az üzleti célú utazás hamarabb újraindul, mint a rekreációs. De ez sem biztos.

Minden céget meg fog viselni ez a válság, kérdés, hogy kiknek lesz pénze vagy akár energiája arra, hogy mondjuk konferenciákra utazgasson.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
02-1.jpg

„Még a csoki ízét sem ismerik, nem kóstolták soha” – éhbérért dolgoznak Ghána kakaótermelői

A kakaóbab az élelmiszeriparban fontos szerepet tölt be, hiszen kakaópor és csokoládé formájában kedvenc édességeink alapanyagát képezi. Ghána a világ második legnagyobb kakaótermelője.
Szöveg és képek: Supák Ágnes - szmo.hu
2020. április 01.


hirdetés

A Ghánában termesztett kakaó olyan neves csokigyáraknál köt ki, mint például a Lindt & Sprüngli, amely ikonikus csokoládégolyóit mi már méregdrágán vásárolhatjuk meg a boltokban.

Ennek ellenére maguk a kakaótermelők szinte semmi profitot nem látnak az egészből, sőt

még a csokoládé ízét sem ismerik, hiszen soha életükben nem kóstolták elkészült formájában.

Ghánában két kakaótermelő közösséghez, az Aboagyekrom és Nyameagyiso faluba látogattam el, helyszíni riport következik.

A ghánai farmerek keresete számokban kifejezve nagyjából a következőképpen néz ki: 1 kg szárított kakaóbabért átlagban 1 euró, 30 centet kapnak. 1 zsák pedig nagyjából 64 kg-os szokott lenni, amiből egy évben összesen 10 darabot tudnak megtömni. Ez egy 5-6 fős család egész éves bevételét jelenti.

hirdetés

Ebből is látható, hogy a földművelők alig keresik meg az ültetvények gondozásához és saját élelmezésükhöz szükséges pénzösszeget, a jövőjük biztosítása helyett pedig folyamatos nyomás alatt állnak, hogy a gazdag országok piacának minél több kakaót szállítsanak. Erre még az is rátesz, hogy az elmúlt években a kakaó termelési szintje csökkent. Az egyre gyengülő terméshozamnak számos, különféle oka létezik.

A kakaóbabok szárítására szolgáló tákolmány alatti árnyékban pihennek meg a háziállatok

Az erdőirtás veszélyei és a monokultúra

A folyamatos terhelés a környezetre nézve is káros hatással van, hiszen

a kakaó termesztése a magas páratartalommal és árnyékkal szolgáló trópusi esőerdők közelségét igényli, ám ezek egyre fogyatkoznak.

A probléma gyökere abban rejlik, hogy számos ghánai faipari vállalat részt vesz az illegális erdőirtásban, és anélkül vágják ki a fákat, hogy újakat telepítenének a helyükre. A másik gond az, hogy maguk a farmerek is terjeszkedni szeretnének, ami még inkább megritkítaná a faállományt, és visszavenne a terület diverzitásából, mivel így egy helyen a sokféle növény helyett csak kakaó maradna.

A kakaó szüreteléséhez használt macséta

Ennek megfékezésére már több rendelet született, például az egy erdőhöz tartozó kisebb farmokat (megőrizve szuverenitásukat) természetvédelmi terület alá helyezték. Ghána Erdészeti Bizottsága pedig arra ösztönzi a farmereket is, hogy ha tudnak, ültessenek újabb fákat, ezzel a térhódítás helyett a megőrzésre helyezve a hangsúlyt.

A terméshozamra és környezetre nézve negatív hatással van a monokultúra is, vagyis az egy típusú növényfaj termesztése. Ez a gazdálkodási mód az összes tápanyagot kiszívja a talajból, így az hamar kimerül. Erre megoldást jelenthet az, ha más, hasonló igényekkel rendelkező növényeket is ültetnek a földbirtokra, mint például főzőbanánt, kaucsukfát (gumit), vagy kókuszdiót. Így, ha a föld termőképessége csökken, áttérhetnek más termékek előállítására.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!