hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
alvas pixabay
Aludni szeretnék! Hullafáradt, kiégett, szorongó kamaszok kérnek segítséget
Ne csodálkozzunk, ha a mai fiatalok felnőve nemigen lesznek empatikusak velünk. Mi sem vagyunk azok velük – mondja a szakember.
Vultur Csaba írása - szmo.hu
2017. november 24.


hirdetés

Kedves szülők, tanárok, felelős felnőttek, térjetek észre! – írta a wmn.hu oldalon megjelent cikkében minap Kerpel Éva, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai vezetője.

Az alapítvány által működtetett Yelon anonim chates beszélgetéseiből idéz:

„Három napig ne akarjatok tőlem semmit. Aludni szeretnék”

– ezt kéri egy kamasz karácsonyra.

„Rettegek a sötétben. Nem tudom, hogy változtassak és min. Anya és apa folyton siet. Nem nagyon vannak igazi barátaim”

– írta egy másik. A 18 év alatti fiatalok közül sokan szoronganak, és tulajdonképpen arra is alig van idejük, hogy segítséget kérjenek.

Az alapítvány küldetése a Magyarországon élő gyerekek jogainak érvényesítése. Olyan tapasztalt szakemberek hozták létre és működtetik, akik évek óta gyermekvédelemmel, gyermekjogokkal, bántalmazott gyerekekkel foglalkoznak.

Eredetileg azért indították Yelon nevű segítő szolgáltatásukat, hogy javítsanak a szexuális életet érintő, jócskán elavult iskolai oktatáson. Az iskolában és családban is kevés szó esik az intimitásról, a szülők, pedagógusok nem mernek nyíltan beszélni párkapcsolatokról, szexről.

Szorongó gyerekek

Persze, ilyen kérdések is gyakran szóba kerülnek. De az alapítvány munkatársait is meglepte, hogy a szexualitással kapcsolatos kérdések mellett mekkora arányban fordulnak hozzájuk a már most kiégett, hullafáradt gyerekek másfajta problémáikkal.

„Általában 6-kor felkelek, tornázom, felöltözöm, majd megreggelizek. Apukám elvisz az isibe. Az órák után különórákra megyek, utána haza. Otthon tanulok hétig, majd fürdés, vacsi, és lefekszem vagy nézem a híradót” – idéz egy másik kiskamaszt Kerpel Éva.

„A gyerekeknek nincsen eszközük arra, hogy maguk változtassanak a sorsukon. Elsősorban a szülőknek és a tanároknak kellene észrevenniük, hogy a gyerekek kiégnek, fáradtak”

– mondta lapunknak az alapítvány vezetője. „Tiltakozniuk kellene ez ellen. Szülőknek, szakembereknek, mindenkinek, akiknek bármilyen közük van a gyerekneveléshez, gyermekvédelemhez. Együtt kellene kimondani azt, hogy ez így nincs rendben,

így tökre fogjuk tenni a gyerekeket”

– mondta.

Boldogtalan felnőttek

A probléma a szakember szerint általános, nem csak az alapítvánnyal kapcsolatba kerülő kamaszokat érinti. „Akinek van ilyen korú gyereke, láthatja, hogy ez mekkora gond. Ezek a gyerekek majd felnőttként képesek lesznek ugyan elvégezni a munkájukat, de semmi örömük nem lesz benne” – tette hozzá a mediátor. Gürizni kell, mint a szüleimnek, de nem kell ettől semmit várni - a gyerekek is ezzel a világképpel lépnek majd ki a munka világába. Jól látható, miféle generációt hozunk mi létre.”

Amelyik ország vezetése nem törődik a jövő generációjával - és a jövő generációja épp az, amelyik most nő fel –, boldogtalan felnőtteket teremt. Márpedig másfél millió 18 év alatti gyerek van Magyarországon, akikhez tartozik két szülő, ez elég sok érintettet jelent – tette hozzá Kerpel Éva. És ezek a boldogtalan felnőttek lesznek azok, akik a jövő társadalmát építik.

A szakértő szerint a mai gyerekek szülei nem sok jóra számíthatnak. „Mire ezek a gyerekek felnőnek, és gondoskodniuk kellene rólunk, nem bízhatunk abban, hogy hatalmas lesz bennük az empátia. A jelek szerint ugyanis mi sem nagyon viseltetünk empátiával irányukban.”

Hogy működik?

A chaten a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány képzését elvégzett önkéntesek várják a fiatalokat: információt adnak, illetve abban segítenek, hogy a kérdező megfelelő döntést hozhasson. Nem mondják meg, mit tegyen, de segítenek átgondolni, hogy milyen lehetőségek vannak. A chathez nem kell regisztrálni, és a beszélgetés anonim. Az önkéntesek titokként kezelnek minden beszélgetést, amelyeket később a kérdező sem tud visszaolvasni.


KÖVESS MINKET:





Ezért nem hiszik el a rajongók, hogy Michael Jackson bűnös lenne
A rajongás természetéről gondolkodtunk, akárcsak a The Washington Post újságírója.
Szajki-Vörös Adél, forrás: The Washington Post, fotók: Twitter, YouTube - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Michael Jackson ártatlan, Michael Jackson bűnös - a rajongók, a Jackson ártalanságában hívők és a Neverland elhagyása főszereplőinek hitelt adók csaptak össze és fordulnak egymás ellen több hete világszerte. A jelenség kicsit a mindenkori választásokhoz hasonlítható: nincs köztes döntés, nincs kompromisszum, Jackson vagy pedofil volt, vagy nem. Ráadásul a párhuzam a jelenség döntési mechanizmusában is megmutatkozik, hiszen az átlagszavazó nem mélységeiben tájékozódva, információval gazdagon felvértezve húzza be az x-et, hanem sokszor érzelmi alapon. Ez természetes működés: emberek vagyunk, érzelmekkel, és emberekre szavazunk (akik nem mellesleg a jövőnkért dolgoznak. Vagy nem. Mindenesetre sokan közülük sikerrel az érzelmeinkre próbálnak hatni). Ugyanígy komoly érzelmekkel viszonyulunk egy sztárhoz, sőt, ebben az esetben a legnagyobb világsztárhoz, aki valaha létezett. Nem tudunk nem így viszonyulni hozzá, hiszen a művészete is erről szólt: érzelmekről énekelt és érzelmeket váltott ki. Emellett ellentmondásos figura volt egész életében, s ugyanilyen ellentmondásos ez a helyzet is, ami most kialakult a Neverland-dokumentumfilm bemutatásának utóéletében.

?????? ?????? on Twitter

Can I get an 'Amen' up in here?! #MJInnocent

A Washington Post a minap a rajongói tagadás jelenségével foglalkozott, azaz pontosabban azzal a jelenséggel, ami igazából magától értetődő: hogy Jackson rajongói tűzön-vízen keresztül kiállnak halott bálványuk mellett. Ha már a bálványimádás analógiánál tartunk, könnyen eszünkbe juthat a rajongókat elvakító bálvány. Talán ebben az esetben sem képesek meglátni bizonyos dolgokat a fényétől? A divergens gondolkodás nem a nagy többség jellemzője, talán ezért is logikus ez a reakció is: egy "szenttől" nem fogadható el, hogy noha a művészetében tiszta dolgokat alkotott, de otthon, a négy fal között talán valami mocskosat is művelt. Pedig Jimmy Safechuck és Wade Robson is ezt állítják a dokumentumfilmben: hogy Jacksonnak volt egy jó oldala is, és igenis, sokat adott a világnak.

Ráadásul állítólag Jackson maga is bántalmazás áldozata volt - ám a rajongók szerint ő itt áldozat, nem elkövető. Pedig a pszichológiai törvényszerűségek szerint bizony az áldozatból - esetünkben: gyermekkori bántalmazottból - gyakran válik elkövető... Ami nem kérdőjelezi meg az áldozati létét és a saját tragédiáját. Mert a magam részéről ebben az ügyben egyetlen dologgal kapcsolatban vagyok biztos - mással hogy is lehetnék? - : hogy Michael Jackson egy nagyon boldogtalan, tragikus figura volt. "Imádom a színpadot. Ott tudnék aludni a színpadon - mondta egy, a pályája csúcsán készült interjúban. - Mindig elszomorodom, amikor vége egy koncertnek." Az idézet magáért beszél: a művész csak az önfeledt flow-állapotban tudta megtapasztalni az örömet. Egy másik, a nyolcvanas évek elején készült interjúban Jackson arról beszélt, hogy "mostanában" kezd el ismerkedni a barátsággal. Mert addig nem voltak barátai. És bevallja, hogy az élet valódi dolgai nagyrészt - húszas éveiben járt - még mindig idegenek a számára. Hát mi ez, ha nem tragédia? De térjünk vissza a Washington Post cikkéhez.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




A szexuális erőszak áldozatainak nincsen szükségük arra, hogy megbocsássanak a gyógyuláshoz
Nemcsak Michael Jackson híveit és az őt korábban pedofíliával vádolókat sokkolja az Elhagyni Neverlandet című dokumentumfilm. Azok is nehezen viselik a látottakat, akik hasonló szörnyűségeket éltek át.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 26.


hirdetés

A Huffington Post arra kereste a választ, hogy miként lehet egy ilyen traumát feldolgozni.

K. L. Randis írónőt különösen megrendítette James Safechuck és Wade Robson vallomásában az, hogy mindkét férfi számára nemcsak saját ártatlanságuk elrablása volt elviselhetetlen, hanem apaként az a puszta gondolat, hogy esetleg saját gyermekeikkel is ilyesmi történjen.

Randis, aki néhány évvel ezelőtt a Spilled Milk (Kiömlött tej) című regényében próbálta kiírni magából az őt ért szexuális agressziót, ugyanezt érezte 4 és 6 éves kislányára gondolva, mert ő is bízott az őt körülvevő világban.

Silva Neves, a szexuális traumák áldozataira szakosodott londoni pszichoterapeuta úgy véli: e szörnyű élmények számos túlélője hasonlóan érezhetett a Michael Jacksont leleplező dokumentumfilm láttán, mint az írónő.

Nem véletlen, hogy már a film januári, a Sundance Fesztiválon történt előzetes bemutatójakor létrehoztak egy pszichológusi segélyvonalat.

„Számos olyan részlet van, amelyet mások is megtapasztaltak: például az, hogy a támadó elhiteti az áldozatával, hogy ő különleges lény, hogy szereti őt, és az agresszió az iránta való szeretet kimutatása, és hogy ha bárkinek beszél erről, annak súlyos következményei lesznek”

– mondja Neves.

Amerikai kollégája, Robert Cox szerint nem ajánlott ezt a filmet megnéznie annak, aki a gyógyulás stádiumában van. Több páciensét le is beszélte róla, annak ellenére, hogy egyesek számára katartikus élmény lehet, és hasonló egy csoportterápiához, ahol kibeszélik az őket ért traumákat, mások számára viszont egy újabb traumát okozhat.

Safechuck és Robson 10, illetve 7 éves volt a történtek idején, és sokáig nem beszéltek róla családjuknak sem. Később mindketten elutasították a pszichoterápiás kezelést, és amikor Robson végre rászánta magát, eltitkolta a Jacksonhoz fűződő viszony szexuális természetét.

Neves szerint az, hogy akarnak erről beszélni, fontos példa mindazoknak, akik szexuális agressziót éltek át.

"Egyesek azt mondják: Ha számomra érthetetlen, hogyan tudnék beszélni róla másnak" – mondja a szakértő. "James és Wade is elismerték, hogy könnyebb volt nekik nem beszélni, mert ők maguk sem értették, hogy mi történt velük".

Gyakori a szexuális erőszak áldozatai között, hogy nem tudják összefüggően elmesélni, hogy mi történt velük, előfordulnak memóriazavarok, sőt az is, hogy kételkednek bizonyos átélt események megtörténtében. De Neves szerint ez nem lehet kizáró ok arra nézve, hogy ne forduljanak pszichiáterhez, mert esetleg éppen ő segíthet megtalálni hozzá a megfelelő szavakat.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





18 évig tanított, de egy sokkal nyugodtabb életre vágyott - Angliában kezdett családjával új életet
János a vidéki élet helyett Írországba ment egy kihagyhatatlan ajánlat miatt. Tamás Dél-Amerikában utazgatott, de beleszeretett szállásadójába. Péterék pedig nyugalmat kerestek, és még biztos maradnak Angliában.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 26.


hirdetés

Újabb epizódot mutatott be az RTL Klub Isten veled, Magyarország című műsora, amiben most párjukkal, vagy családjukkal külföldre költözött, vagy kint szerelmet lelt magyarokat mutatnak be. A hétfői adásban egy házaspár mesél arról, hogy miért mentek a vágyott vidéki élet helyett Írországba. Tamás Dél-Amerikai körutazása során nemcsak az országba, de szállásadójába is beleszeretett. Péterék pedig a nyugalom miatt mentek Angliába, ahol biztos addig maradnak, amíg a gyerek elvégzi az iskolát.

Antal János egy olyan munkaajánlatot kapott egy ír autóalkatrész-gyártó cégtől, amire mindenki azt mondta, bűn lenne visszautasítani.

A munka a magyarországi munkájához hasonló projektvezetés, azonban a fizetés és a juttatások magasan a jelenlegi felett vannak.

A férfit és feleségét, Erikát az Isten veled, Magyarország! stábja egészen a meseországnak tűnő Írországig kísérte.

Miért választották a végre elérhetőnek tűnő békés vidéki élet helyett az új kiívást?

Kiderül a riportból:

Ha kíváncsi vagy a többi videóra, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Nem tudnak mit tenni a kórházak, ha a beteg nem fogadja el az ellátást
Mit tehet a kórház, ha a beteg súlyos fejsérüléssel távozik? A válasz korántsem egyértelmű: a jogszabályok szerint nincs joga megkérni a rendőrséget, hogy keresse meg és vitesse vissza az intézménybe.
Mizsur András cikke az Abcúgon - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Az ehhez hasonló esetek mindennaposak a traumatológiákon, ilyenkor az orvosok megpróbálják meggyőzni a beteget, hogy maradjon bent a kórházban, de a gyakorlatban erre ritkán jut idejük. Tavaly holtan találták meg azt a férfit, aki néhány nappal korábban távozott a Merényi Gusztáv Kórházból. Az ügyben indított ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy nincs megfelelően szabályozva, mikor mondhatják ki egy betegről, hogy egészségügyi állapota miatt nem tud dönteni saját ellátásról.

Tavaly márciusban egy férfi részegen megszédült és beverte a fejét. A mentők koponyasérülésekkel szállították be a Merényi Gusztáv Kórházba, ahonnan másnap reggel távozott. Mivel a betegnek koponyaűri vérzése volt, ami több napos megfigyelést igényelt volna, a kórház értesítette a rendőrséget az eltűnésről, és kérte a férfi visszaszállítását. A kezelőorvos elmondása szerint a betegnek elvonási tünetei voltak, de nem minősítette egyértelműen ön- és közveszélyesnek. A rendőrség megkezdte a férfi keresését, de nem adott ki körözést.

Végül néhány nappal később holtan találták rá Bicskén.

Első olvasatra egyértelműnek tűnik az ügy: figyelembe véve a beteg sérülésének súlyosságát és az elvonási tüneteket, gondolhatnánk, hogy a kórház helyesen járt el, amikor értesítette a rendőrséget. Ezzel szemben az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kórháznak nem volt joga erre, sőt, a jogszabályok szerint semmit sem kellett volna tennie. 2014-ben ugyanis kikerült az egészségügyi törvényből, hogy a kórház értesítheti a rendőrséget, ha a beteg bejelentés nélkül hagyta el az intézményt és állapota ezt indokolja. „Az viszont előtte sem volt benne a törvényben, hogy fel lehet kérni a rendőrséget, hogy hozza vissza a beteget, márpedig a kórház ezt tette, egyértelműen jogellenesen. Ha ilyet meg lehetne tenni, az nagyon súlyos szabadságjog-korlátozás lenne” – magyarázta Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. Az egészségügyi törvény szerint a kórházak kizárólag fertőző betegségekkel összefüggő esetekben (például járványügyi vizsgálat, járványügyi megfigyelés) kezdeményezhetik valakinek az előállítását, ez esetben viszont nem erről volt szó.

Ha kapott volna gyógyszert, talán bent marad

Betegjogi szakértők egyetértettek abban, hogy nehéz jó gyakorlati megoldást találni arra, hogy cselekvőképtelen betegeket ne hagyják el a kórházat – példaként a karszalagot említették, ami részben megkönnyítheti a személyzet dolgát. De az egyértelmű, hogy nem lehet őket lekötözni vagy lenyugtatózni csak azért, hogy bent maradjanak. Felvetődik a kérdés, feladata-e az államnak, hogy megvédje az ember életét, akár akarata ellenére is? Asbóth Márton szerint a válasz egyértelműen nem, mert ez túlzott beavatkozás lenne az ember magánszférájába.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x