hirdetés
egri7.jpg

„Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer én leszek Vicuska” – beszélgetés Venczel Verával

szöveg: Göbölyös N. László. fotók: Venczel Vera hivatalos oldala - szmo.hu
2019. május 19.


hirdetés

-A legnagyobbakkal dolgozhattam, Zsurzs Évával, Esztergályos Károllyal, rengeteg nagyszerű rendezővel és kollégával forgathattam. Erre szoktam azt mondani, hogy nagyon gazdag vagyok. Egyik kedvencem volt a Pillangó, amelyben Kozák András volt a partnerem. Vele később színházban is játszottam, a Tháliában vendégként Milton Elveszett paradicsomában. De említhetném a Fekete várost is. Fantasztikus korszak volt, rengeteg film készült, és egyik jobb volt, mint a másik. A rengeteg tv-játék lehetőséget adott az akkori fiataloknak, hogy az ország megismerje őket.

-Most, hogy a tv-ben újra láthatók ezek az alkotások, úgy érzem, hogy akkoriban a tv-filmeknek legalább olyan rangja volt, mint a mozifilmeknek és kiállták az idő próbáját.

-Nagy szakértelemmel, elmélyültséggel és hozzáértéssel nyúltak hozzá az irodalmi művekhez. Kiváló dramaturgok bányásztak elő nagyszerű írókat és kellő alázattal dolgozták fel írásaikat. Gondoljunk csak a Fekete városra, a mai napig mindenki emlékezik Pécsi Sándor vagy Kiss Manyi figurájára, vagy Bessenyei Ferencre, mint apára. De már a regény is olyan, hogy az ember úgy érzi: mintha ma lenne. Nem kell külön üzenni, mert felismerhető…

-Alapvetően nem vagyok ellensége a modern adaptációknak, de sosem értettem, hogy miért kell belenyúlni egy olyan klasszikus műbe, amiben minden benne van…

-Itt volt például Jókai: mennyi arcát tudta az életnek, a tisztát, a borzalmat. Ő, aki egy életen át nem nyugodott, és nem tanult semmiből. Közben meg olyan hősöket állított az emberek elé, hogy csak győzzük utánozni. De micsoda példát ad az Egri csillagok a várvédőkkel, akik komolyan gondolták, hogy az életüket adják...

-Azokban az időben Önök rengetegfelé voltak: színház, film, tv, rádió, szinkron…

-Pedig egy nap akkor is 24 órából állt, és győztük! Nagyon fiatalok voltunk, és imádtuk csinálni…

-Ezzel együtt nem volt a közönségnek olyan érzése, hogy összecsapott dolgokat lát-hall…

-Nem is lehetett, mert felkészült profik tették a dolgukat. A rendezőktől a hangmérnökökig mindegyik tudta szakmája legjavát. És fülük volt ahhoz, hogy mit ne hagyjanak benne, mit kell javítani. Tisztelték a tehetséget, adtak a minőségre, alázattal közelítettek az írók felé. Megpróbálták azt megfejteni, amit az író akart mondani, és önmagukat is rajta keresztül igyekeztek megvalósítani.

-Számos díjjal tüntették ki Önt az évtizedek során, én kettőt emelnék ki. Az egyik az 1987-es Kazinczy-díj… Úgy gondolom, a mai napig azért járnak nálunk sokan színházba, hogy szép magyar beszédet halljanak. Miközben egyre kevesebben beszélik szépen ezt a csodálatosan gazdag nyelvet. Sokkal nagyobb felelősséget kellene vállalniuk mindazoknak, akik a nyilvánosság előtt beszélnek.

-Egyetértek. Van egy olyan alapkövetelmény, hogy minden szó érthető legyen, mert különben kimarad belőle a néző. Ez is a belefektetett munka, gyakorlás kérdése, enélkül nem megy. Arra tanítottak bennünket, hogy beszédünket érteni, hallani, követni lehessen.

Ha ez nincs, akkor egy rosszul értelmezett „civil” módon lezajlik valami, csak a néző nem tudott bekapcsolódni, és nincs semmi hatása. Van egy olyan megtanult természetes beszéd, amelyből mindent értünk, de ha e szint alatt van, nincs plasztikája, nincs zenéje, és a gondolat, az érzelem sem jut el a nézőkig.

Minden magánhangzót és mássalhangzót ki kell mondani a maga értékében. Ez lehet hangmérnöki probléma is. Nemcsak a színházban érzem, hanem szinkronnál is, hogy hangosabb a zene, mint a dialógus, nem tudom követni.

-Sajnos ez van a mindennapokban is. A hideg ráz, ha meghallom az utcán, hogy úgy beszélnek, mintha csipesz lenne az orrukon. A magyar nem nazális nyelv…

-De ha nem kapják meg ott a szép beszédet, ahol ennek funkciója van, a színházban, a filmekben, amelyekből tanul, akkor ezen nem lehet csodálkozni. Nagyon sok múlik az iskolán is. De lehet, hogy kicsit le kellene lassítani ezt a felpörgést. Hogyha semmire nincs idő, a beszédre sincsen. Nekünk, színészeknek nagyon fontos, hogy úgy érezzék, könnyen, természetesen megy a beszéd, mert ha azt látják a nézők, hogy kínlódunk, ők sem tudnak ellazulni. Ehhez kell a rengeteg munka, gyakorlás.

-A másik díj a Ruttkai-emlékgyűrű. Az Önök pályája gyakran összefonódott.

-Igen, többször játszottam a lányát, például a Fehér Klára írásából készült Csak egy telefon című zenés vígjátékban is…

-Még „riválisok” is voltak A Tanulmány a nőkről című filmben…

-Az egyik kedvencem a Ványa bácsi volt, amelyben ő Jelenát játszotta, én pedig Szonját. Csodálatos volt őt nézni. Olyan varázslat volt körülötte! Mindent tudott! Úgy tudott az ember szemébe nézni, hihetetlen áramkör jött létre ott, ahol volt. Vannak hangok, amelyeket most is hallok az ő hangján…

- Én is hallom, például a Szindbádból, és utolsó szerepéből, Az öreg hölgy látogatásából, az első felvonás végéből, amikor már megtette ajánlatát a városnak, amely egy emberként felháborodik, és ő csak ennyit mond: „Én várok”.

-Hány éve ennek? Több mint harminc... Egy nagy színésznő ilyen nyomot tud hagyni. Ott, akkor megtörtént egy pillanat, egy katarzis, amit Ön visz tovább. Ez a lényeg… Ilyen nem történhet meg, ha nem értjük a szöveget, nem értjük azt, amiben vagyunk. Ezért kell segíteni a nézőnek, mert ezért jött: nyitott és várja, hogy kapjon.

-Több mint 50 éve van a Vígszínháznál. Én úgy érzem, hogy a mai Vígszínház előadásai ugyanolyan izgalmasak, bátrak, magával ragadóak, mint a sokat emlegetett „aranykorban”, a 70-es években.

-Valóban, egyik előadás izgalmasabb, mint a másik, - ez igaz a nagyszínpadra és a házi színpadra egyaránt - és hallatlanul nagy dolog, hogy az emberek jönnek, szükségük van a színházra. Úgy gondolom, hogy a színház volt, van, lesz.

-Sok művésztől hallottam mostanában, hogy a színház az a „médium”, amit semmivel nem lehet pótolni.

-A színházban ott a jelenidejűség, a pillanat egyszerisége. Az aznapi összetétel megismételhetetlen.

-Nemcsak a színészek, hanem a közönség részéről is. Ha másnap újra megnézem a darabot, már nem ugyanaz vagyok.

Gyakran megkérdezik, hogy milyen érzés ugyanazt százszor eljátszani? De hát nincsen kétszer ugyanaz!

Még ha látszólag így is van, de belülről mindig más, nüanszokban, apró gesztusokban, hangulatokban. Egyáltalán nem unalmas!

-Ez adja a színésznek azt a bizonyos adrenalint…

-És gondolom, a nézőnek is. Vannak pillanatok az életben, amit vagy megélünk, vagy nem, de a színházba éppen azért megyünk, hogy azt a pillanatot fülön csípjük és a legnagyobb harmóniában éljük meg azt a pillanatot együtt, akár sírás, akár nevetés.

Venczel Vera Szepes Mária A vörös oroszlán című regényének monodráma-adaptációjában
.

Venczel Verával végezetül arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne, ha ez a harmónia belengené az emberek mindennapjait is, mert rengeteget jelent egymás tisztelete, a másikra irányuló figyelme. Azok az apró dolgok, amiket aztán mindenki tovább vihet magában önmaga és mások jobbítására.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
testor-1.jpg

27 év után derült ki: nem is Whitney Houston van a Több mint testőr plakátján

Kevin Costner árulta el a titkot.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 22.



Kevin Costner a közelmúltban egy interjúban elárulta:

az 1992-es Több mint testőr című film ikonikussá vált fotóján valójában nem Whitney Houston szerepel.

Azt mondta, hogy a lány az énekesnő dublőre.

Whitney Houston aznap ugyanis már elment a forgatásról, amikor a fotó készült - később ez a kép került ki a moziplakátokra és a DVD-borítókra is.

A színész elmondta, amúgy sem látszott a dublőr arca, mert a vállára borult. Neki ez a kép tetszett a legjobban, bár a Warner Brothersnél nem voltak elégedettek a képpel, pontosan azért, mert nem látszott "az énekesnő" arca.

Kevin Costner pedig ezt fotót találta sokatmondónak. Az idő őt igazolta, a filmet sokan máig erről a képről azonosítják.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MovieScope (@movie.scope) által megosztott bejegyzés,


KÖVESS MINKET:



hirdetés
baratok-kozt-Copy-1000x531.jpg

Ismét variált az RTL Klub a műsorrendjén, még jövő héten is lesznek változások

Délutánra került a Megtörve című sorozat, a Barátok közt pedig este 8 után kezdődik majd a csatornán.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 24.



Ahogy mi is megírtuk, múlt héten változtatást jelentett be az RTL Klub a műsorrendjében erre a hétre. Akkor még úgy volt, hogy június 24-től, azaz hétfőtől megcserélik az esti, Megtörve című török sorozatát és a Fókuszt: a Megtörve 55 perccel előbb, 19:05-től kezdődik, a Fókusz 19:05-ről 20:00-ra kerül, a Barátok közt és az esti heti sorozatok viszont maradnak ugyanúgy, mint eddig.

Hétfő délután viszont bejelentették, hogy mégsem így változtatnak. A korábban bejelentett tervhez képest a Megtörve este 7 óra helyett délután 4-re került, ma már egészen pontosan 16.05-kor kezdődött.

Így akik nem értesültek időben a variálásról, könnyen lemaradhattak a sorozatról. Bár az RTL Klub a jelek szerint éppen azért tette egyre korábbra a török szériát, mert a vártnál kevesebb nézettséget hozott, főleg az előző főműsoridős Konyhafőnökhöz képest - írja a media1.hu.

Az új műsorrend szerint az RTL Híradó és a Fókusz ismét egymás után kerül képernyőre: előbbi szokásosan 18 órakor, a magazinműsor pedig mégis 19:05-kor kezdődik és közel egyórás lesz, mivel a következő műsor, a Barátok közt csak 20.10-kor indul majd.

Ennek a sorozat rajongó egész biztosan örülnek, mivel sokszor panaszkodtak arra, hogy túl későn adják a népszerű magyar szappanoperát.

A Barátok közt után A Tanár ismétlését láthatják a nézők 20.45-től, ezt követően pedig az Isten veled, Magyarország kerül képernyőre 21.50-től.

Estére már az is kiderült, hogy jövő héttől ismét változtatás lesz, ugyanis az RTL Klub visszahozza az RTL II-n már nagy sikerrel futó Oltári csajok című sorozatot, ami minden hétköznap 20.45-kor indul majd.

Emiatt jövő héttől A Tanár ismétlése értelemszerűen már nem 20.45-től, hanem 21.45-től lesz képernyőn, ezután pedig hétfőnként az Isten veled, Magyarországot, keddenként pedig dupla részekkel a Magnum című sorozatot láthatják a nézők. Szerdánként dupla epizóddal folytatódik a Mr. Whiskey, csütörtök esténként – két résszel – érkezik A mi kis falunk. Péntekenként pedig szintén dupla epizóddal jön az Isten belájkolt című premier sorozat

- írja a media1.hu.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
32801846334_efdbe8f366_b.jpg

Ma is kíváncsisága hajtja Meryl Streepet – 70 éves a mozi szabálytalan nagyasszonya

Három Oscar-díj, 21 jelölés, több mint 40 éves karrier a színészet szinte valamennyi színskáláján, és egy hihetetlen születésnap.
G. N. L. - szmo.hu
2019. június 22.



Mozinézők millióinak van meg a maga Meryl Streep-élménye. Bevallom, nekem rosszul kezdődött a vele való találkozás a Kramer kontra Kramerrel. Magát a filmet sem kedveltem túlságosan, az ő figuráját pedig kifejezetten utáltam. Ez persze hamar elmúlt, mert A francia hadnagy szeretőjének kettős szerepében már közel került hozzám.

A Sophie választása, az egyik legdöbbenetesebb holokauszt-film kapcsán pedig máig sem tudom, hogy, immár valóságos anyaként miként tudta lélekben feldolgozni, hogy szerepe szerint egyik gyermekét fel kell áldoznia a másik életben maradásáért.

De legalább ennyire emlékezetes volt számomra A szív hídjaiban, a pillanatnyi boldogságot vállaló asszony szerepében. Talán ebben a filmben láttam a legszebbnek. Nagy kedvencem volt még a Pogánytánc, a maga féktelen életörömével.

És akkor ott voltak olyan további remeklései, mint a Távol Afrikától, a Vaslady Margaret Thatchere, a Kétely szigorú apácája, vagy Az ördög Pradát visel diktatorikus főszerkesztő-asszonya.

Éppen ez az egyik titka Meryl Streepnek: sohasem a külsejéről szól. Tud gyönyörű, csúnya, elegáns, lompos, és laza is lenni, mint ahogy ugyanúgy elhiszem neki, hogy egy megtört, megalázott, védtelen nő, mint amikor egy kegyetlenségig kemény, vagy éppen szívtelen, máskor pedig gyengéd, érzelmes figurát jelenít meg.

Egyike azoknak, akik át tudták törni az idősödő nők elé állított hollywood-i falakat, miközben soha nem szóltak róla pletykák, nem kergették őt éjjel-nappal papparazzók. Több mint négy évtizede él boldog házasságban Don Gummer szobrásszal, akitől négy gyermeke született.

„Jókor voltam jó helyen” - mondja a színésznő, amikor hosszú karrierjéről faggatják. Pedig eredetileg operaénekesnő szeretett volna lenni. Ez a bizonyos „jókor, jó helyen” már Meryl gyerekkorában elkezdődött, mert harcos anyja és nagyanyja nevelte, éppen ezért mindig erős, kemény nők voltak a példaképei. Ezért is lehetett hiteles Thatcher asszonyként, vagy a híres szüffrazsett, a feminizmus ősanyja, Emmeline Panhurst szerepében. A filmhez viszont a legtöbbet az olasz neorealizmus korszakának nagy színésznőitől, Giulietta Masinától, Silvana Manganótól és Anna Magnanitól tanult. Mint a a Repubblicának

elárulta, hogy a természetességük, a lelkük teljes feltárása fogta meg őt bennük.

Amikor 1976-ban pályája mindjárt Michael Cimino Szarvasvadászával indult, így fogalmazta meg ambícióit: „Remélem, a jövőben nagyobb szerepeket kapok, de nem akarok látni olyan szoft-pornó forgatókönyveket, amelyekben a figura félhomályban, félig öltözötten jelenik meg.” Két évvel később már Michael Cimino Szarvasvadászában játszott.

Első Oscarját a Kramer kontra Kramerért kapta meg.

Nemcsak szerepe, a családját elhagyó, majd a bíróságon gyermekéért harcoló anya, volt nehéz, hanem partneréhez, Dustin Hoffmanhoz való viszonya is. Hoffman ugyanis annyira beleélte magát szerepébe, hogy az egyik jelenetben igazi pofonokat adott a „hűtlen asszonynak”.

Akkor haragudott is rá, de amikor az Oscar-gála színpadjára szólították, egy puszival jelezte megbocsátását Hoffmannak. A Sophie választása nem csupán a már említett iszonyú jelenet miatt volt nagy próbatétel, hanem azért is, mert öt hónap alatt kellett megtanulnia lengyelül és németül. Amikor az ezért járó Oscart átvette, várandós volt lányával, Mamie Gummerrel, aki később szintén színésznő lett.

A harmadik Oscarra 29 évet és 12 jelölést kellett várnia, amikor 2012-ben a Vaslady-ért ítélték neki a legjobb női alakítás aranyszobrát. A díj átvételekor azt jósolta, hogy ez az utolsó alkalom, amikor ilyesmiben része lehet. Azóta hét év telt el, négy újabb jelölést kapott és nem kizárt, hogy még beállítja Katharine Hepburn csúcsát, aki négy Oscart vehetett át pályafutása során, az utolsót 75 évesen.

Meryl Streep immár a televízióban is hódít, a Hatalmas kis hazugságok című HBO-sorozatban egy rettegett anyóst játszik, és nem úgy tűnik, hogy a visszavonuláson gondolkodna. Már tele a naptára a következő évekre. Legújabb filmtervének még címe sincsen, csupán azt lehet tudni róla, hogy rendezője Martin Scorsese, partnerei pedig Robert de Niro és Sharon Stone lesznek.

„Számomra az egyik legfontosabb kulcs a színészethez a kíváncsiság. Ez azt jelenti, hogy fel akarom falni figuráimat, azt akarom, hogy a részemmé váljanak. Minden emberben vannak rejtélyek, és amikor játszom, e rejtély minden mélységét fel akarom tárni, és addig ások, amíg mindent megértek” –

hangzik Meryl Streep színészi hitvallása.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
krubi-cimkep.jpg

Krúbi: Talán el is rontaná az egészet, ha elkezdenék magyarázkodni

Még csak 25 éves, de máris kétszeres Fonogram-díjas, a koncertjeire szinte pillanatok alatt elfogynak a jegyek, rapszövegei miatt pedig elég sokaknál kiverte már a biztosítékot. Paródiáról, önazonosságról és a hirtelen jött népszerűségről kérdeztük.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 21.



Krúbi, azaz Horváth Krisztián neve akkor vált ismertté a szélesebb közönség előtt, amikor tavasszal két kategóriában is Fonogram-díjat nyert: övé lett az év legjobb hazai rap/hiphop albuma, és az év felfedezettjének is megszavazta a zsűri. Ezek után több híresség is kifakadt ellene a közösségi médiában. A sort Majka és Curtis kezdte, akik maguk is jelöltek voltak a mezőnyben, de beleszállt többek között Oláh Gergő és Kapócs Zsóka is. A fiatal, 25 éves rapper ezt inkább ingyenreklámként fogja fel, és azt mondja: aki ma Magyarországon úgy gondolja, hogy egy alkotásnak csupán azért nincs létjogosultsága, mert trágár, az eléggé el van tévedve. Sorra adja a teltházas koncerteket, a számaiban Orbán Viktornak, Gyurcsány Ferencnek, Schmuck Andornak, Palvin Barbinak és a zenésztársainak is beszól. Interjú.

- A legutóbbi budapesti koncertedre gyakorlatilag pár perc alatt fogytak el a jegyek májusban. Milyen volt a buli?

- Ez volt a második akváriumos nagytermes koncert, és úgy érzem, sokkal jobban sikerült, mint az előző. Például nem ordibáltam el az első négy számnál a hangomat, ami elég sokat segített. De nagyon kitaláltuk a vizuált is – az volt a koncepció, hogy az új kislemez, a Zárolás feloldva látványelemeit felvigyük a színpadra. És láthatóan a közönség is nagyot bulizott, úgyhogy mindenképp sikerként könyveltük el.

- Nagyon rövid idő alatt gyorsult be veled a szekér. 2017 óta zenélsz Krúbiként, 2018-ban jelent meg a Nehézlábérzés, idén a Zárolás feloldva című albumod. Élvezed a hirtelen jött népszerűséget, vagy van, amit teherként élsz meg?

- Nem mondanám, hogy kicsit sem helyez rám nyomást, de összességében igyekszem erről objektíven gondolkozni. A szélsőséges vélemények nem nyomasztanak, az viszont egy kicsit igen, hogy hogyan tudok eljutni a városban A-ból B-be úgy, hogy ne szólítsanak le fotózkodni meg autogramot kérni. De ez is csak minimális stressz, nincsenek tőle otthon pánikrohamaim vagy ilyesmi, és most, hogy vettem egy kocsit, szerintem kikerültem a problémát. Bár lehet, hogy jó számok születnének belőle.

- Kezded már úgy érezni, hogy sztárrá válsz? Egyáltalán, definiálnád magad sztárként?

- A sztárok azok az emberek, akiket nagyon sokan ismernek, de én még soha nem hivatkoztam így magamra.

Ha valahol be kell mutatkozni, azt mondom, rapper vagyok, és mindig jó hülyén is érzem magam közben.

- Miért?

- Hát, ha egy társaságban valakinek az anyukája megkérdezi, ki kicsoda, elég furán hat a gépészmérnökök, orvosok, közgazdászok után egy ilyen bemondás. És azt hiszem, talán nem is olyannak képzelnek egy rappert, mint amilyen én vagyok, hanem mondjuk egy keményebb, lakótelepi figurának.

- Sosem akartál keményebb, lakótelepi figurának tűnni?

- Régen direkt amiatt hordtam párszáz forintos, neten rendelt fuxokat, hogy ezt parodizáljam, de most már nem csinálom.

- Azzal együtt, hogy egyre nő a rajongótáborod, felmerül a kérdés: el tudod-e képzelni, hogy mainstreammé válsz, és hogy ez mivel jár?

- A mainstreamség nem probléma addig, míg az alkotások nem mennek el egy olyan, könnyebben feldolgozható irányba, amivel az a cél, hogy nagyobb tömegnek is megfeleljek. Azzal önmagában semmi gond nincs, ha valami több emberhez eljut – sőt, nagyon becsülöm azokat az előadókat, akik a nagy ismertség mellett mernek új dolgokkal próbálkozni, kísérletezni. Így bővül, kitágul a mainstream kategória kerete. Amúgy undergroundban és mainstreamben is vannak nagyon fasza és nagyon igénytelen produkciók, szóval ez nem mérvadó. A közönség összetételét biztosan befolyásolja, hogy egy-egy előadó híressé válik-e, és ha igen, mennyire – vannak például, akiknek az ízlésébe, az énképébe már nem fér bele, hogy olyat hallgasson, amit sokan szeretnek. Én azt gondolom, az alkotás beszéljen önmagáért. Aki élvezi, élvezze, az pedig majd kiderül, mennyien hallgatják.

- Lenne olyan helyzet, ami miatt hajlandó lennél cenzúrára vagy öncenzúrára?

- Rádió sosem játszotta egyetlen számomat sem, nem is vágyom rá különösebben. És szerintem a közönségem sem. Ha van Spotify-om, miért hallgatnék rádiót? Aki 2019-ben nem streamel, az nem tudom, mit csinál.

Nincs igényem arra sem, hogy bekerüljek a szakmai körökbe, csak arra, hogy csinálhassam a zenémet, teljesen megtartva a művészi szabadságom. Ha annyi lenne a célom, hogy jó sok pénzt keressek, biztosan egy másik iparágban kezdtem volna dolgozni.

A zeneiparban is lehet persze jól keresni. Jellemzően 5-10 évig tart, amíg valaki be van futva, aztán kiég, utána csinál néha ilyen nosztalgikus, de inkább kínos koncerteket, hogy ki tudja fizetni a számláit – erre az útra annyira nem vágyom.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x