hirdetés
colosseum_ck.jpg

Állatok és emberek százai is meghalhattak a Colosseumban egyetlen, vérgőzösen brutális nap alatt

Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Colosseum/Pixabay - szmo.hu
2019. november 10.


hirdetés

Déli szünet: lazításként néhány kivégzés

Délidőben sokan elmentek ebédelni, de mindig szép számmal voltak olyanok, akik nem akartak lemaradni a kivégzésekről.

Először a bűnösnek talált római polgárokat végezték ki.

Ők viszonylag gyors halált haltak: a hóhér egyetlen bárdcsapást mért rájuk. De előfordult az is, hogy egyszerre két elítéltet küldtek az arénába, de csak az egyiknek adtak kardot a kezébe. Amikor végzett az áldozatával, elvették tőle a kardot, és a következő elítélt kezébe adták. Ez így ment mindaddig, amíg valamennyi elítélt meg nem halt. Az utolsóval egy vadász végzett. A gyors halál csak a római polgárok kiváltsága volt.

A rabszolgákat

keresztre feszítették, megégették, vagy vadállatok elé vetették. Néha ezeket kombinálták: a keresztre feszítettet megégették vagy vadállatokat engedtek rájuk. Az persze mindig kérdés volt, hogy a vadállatok hajlandók-e mindebben közreműködni. Előfordult, hogy a fény, a tömeg megzavarta az állatot, aki csak kóválygott az arénában, de az is előfordult, hogy a nagyvadaknak nem volt étvágyuk. A keresztény legendákban olvashatunk néhány ilyen esetről.

A gladiátorviadalok

Kora délutánra mindenki visszatért a helyére. Ekkorra már kihordták a kivégzettek holttestét, és következhetett a nap fénypontja: a gladiátorviadal.

Az előadás már egy-két nappal korábban megkezdődött a Forum Romanumon, amikor nyilvánosan bemutatták a résztvevő gladiátorokat.

Az előadás előtt estén pedig a szervezők egy díszvacsorát adtak számukra, ahol a nézők egy része is megjelenhetett.

Róma, Forum Romanum. Pixabay

A colosseumbeli megnyitó igen ünnepélyes volt: egy hosszú menet vonult be az arénába. Sisak és pajzs nélkül jelentek meg a gladiátorok, hogy kidolgozott testüket a nézők megcsodálhassák. A bevonulásuk alatt egy trombitásokból, kürtösökből álló zenekar játszott. A menet aztán visszatért az aréna alatti katakombákba, és kezdődhetett a viadal.

A gladiátorok kettesével léptek színre, és fakardokkal bemelegítettek, majd jöhetett az igazi küzdelem.

A kiképzésük alatt megtanult összes trükköt bevetették.

Néha sokáig elhúzódott a küzdelem, a nézők ordítva szurkoltak kedvencüknek. Ha végképp nem dőlt el a harc, a bíró a császárhoz és a nézőkhöz fordult ítéletért. A bátran küzdő harcosoknak méltányos elvonulást biztosítottak. Ha a viadal során az egyik gladiátor elejtette vagy eldobta a fegyverét, a bíró megakadályozta, hogy ellenfele kivégezze őt, és a császárhoz fordult ítéletért.

A császárok gyakran átengedték a népnek a döntést, és a közönség ordítva nyilvánított véleményt. A viadal győztese pedig a császár páholyához ment, hogy átvegye a díját: egy olajágat és egy pénzösszeget. A legyőzött és kivégzett harcost pedig nagy tisztelettel vitték ki az arénából.

A párharcok egész délután tartottak, és a végén

a császár még különféle ajándékokat szórt a nép közé. Legtöbbször számokkal ellátott sorsjegyeket, amelyeket aztán a szerencsések a szám alapján beválthattak borra, olívaolajra, halszószra. És az állatviadalok során elpusztult állatok húsára.

A nyulakat, fácánokat az előadás után azonnal hazavihették, míg a nagyobb állatok húsára másnapig várniuk kellett, mert addigra darabolták fel és csontozták ki őket a hentesek.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
86-87-es-tel-1000x646.jpg

33 évvel ezelőtt olyan hó lepte el az országot, hogy még azóta is emlegetjük

Kemény mínuszok, napokon át tartó folyamatos havazás, befagyott Duna, közlekedési káosz – ilyen volt az 1986-87-es, máig emlékezetes tél.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 12.


hirdetés

Pontosan 33 évvel ezelőtt, 1987. január 12-én kezdődött el igazán az a tél, amiről ma már csak álmodhatunk, vagy legalábbis igencsak ritkán tapasztalhatunk.

Valójában már január 10-én havazott az egész országban, de a brutális hómennyiség csak két nappal később érkezett. Ugyanis megszakítás nélkül napokig szakadt a hó mindenhol. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította

- írja az Időkép egy korábbi, a '86-'87-es telet felelevenítő cikkében.

Mivel az Észak-Európában évszázados hidegrekordokat megdöntő hideg levegő és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése egy önálló kis ciklont hozott létre, nemcsak kemény mínuszok voltak, de heves szélviharok is, amelyek nagy hóakadályokat építettetek, illetve az erős hófúvások is nehezítették a közlekedést.

Aznap reggel Budapesten nem jártak a villamosok és a buszok sem, de autóval is nehéz volt közlekedni a fővárosban. Sok helyen az iskolák is bezártak, mert a diákok nem tudtak eljutni a suliba.

hirdetés

"Kétméteres hótorlaszok is előfordultak, az M7-es autópálya járhatatlan hósivataggá változott. A képen látható buszsofőr épp 12 órája vesztegel az elakadt autóbuszban. A megrekedt gépkocsik százait láthatatlanná tette a hó. Székesfehérvár elzáródott a külvilágtól, és országszerte több száz település vált megközelíthetetlenné. Több helyen nemcsak az utakat kellett kiszabadítani a hó fogságából: a képen látható idős asszony órák óta lapátolja a havat házának faláról. A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, a napi földgázfogyasztás pedig a duplájára nőtt"

- mondták be a tévében a Híradóban.

Az is elhangzott, hogy a problémás közlekedés miatt az élelmiszerszállításban is komoly károk és hiányok keletkeztek. Egy tejes autó elakadása miatt például 20 ezer liter tej veszett kárba.

A tej mellett a húst és a kenyeret is csak külön vonatokkal tudták szállítani azokon a helyeken, ahol még nem fagytak le teljesen a váltók. Ahol ez nem volt lehetséges, traktorokkal, szánokkal juttatták el az élelmiszert a lakókhoz.

A szállítás akadozása miatt például a Caola és a Zala Bútorgyár is teljesen leállt. A Zalai Hírlap akkori jelentése szerint azért kényszerültek erre a gyárak, mert nem kaptak meg egy sor fontos alapanyagot, ezért a dolgozók maximum csak az udvart tudták volna takarítani, más munka nem volt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
trappista3.png

Ma is egy Kádár-kori hamisítvány a kedvenc sajtunk

A szocialista tejüzemek leleményességének köszönhetjük a trappista sajtot, ami azóta is a legnépszerűbb a hazai piacon.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Hajdú-Bihari Napló, 1968./Arcanum - szmo.hu
2020. január 10.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A magyarok kedvenc sajtját, a trappistát is a szocializmusnak tömegtermelésének köszönhetjük!

Ezt terméket egyébként külföldön nem is ismerik, és persze semmi köze nincs az eredeti francia Trappista sajthoz.

Mi magyarok viszont imádjuk, és ez teszi ki a sajtfogyasztásunk 70%-át is. S bár az íze meg sem közelíti a valódi érlelt sajtokét, használjuk szendvicsbe összetevőként, ráolvasztjuk a pizzára, rakottkrumplira és reszeljük mindenféle tésztára.

De vajon miért lett a trappista a magyarok első számú sajtja? Feltehetően azért, mert generációk nőttek fel ezen a terméken a XX. század végén, ráadásul még ma is igen kedvező áron kapható, a sokoldalú felhasználhatóságáról nem is beszélve. Lássuk csak a trappista magyar sztoriját, amit a szocialista tervgazdaság írt meg az utókor számára.

Az eredeti...

hirdetés

A Trappista sajt története sok-sok száz évvel ezelőtt kezdődött Franciaországban, ahol a trappista szerzetesek szigorú vegetáriánus étrendet követtek, így sajtkészítésre adták a fejüket, a húst ugyanis pótolni kellett valamilyen tartalmas tejkészítménnyel.

Az eredeti Trappista egy nyerstejből készült, több hétig érlelt, minimálisan lyukas, félzsíros sajt, amely karakteres ízvilággal rendelkezik. Ez a receptúra később elterjedt egész Európában az egyház közvetítésének köszönhetően, nálunk pedig a XIX. század végétől kezdték el gyártani, a fejős tehenek széleskörű tenyésztésének köszönhetően.

Ebben az időben egyre olcsóbbá vált a tehéntej, amit fel is dolgoztak az élelmes gazdák, így egyre többféle sajtot állítottak elő Magyarországon is. A sajtkészítés azonban a II. Világháború után vált igazán tömegtermeléssé, amikor a termelőszövetkezetek elkezdték ontani a tejet, a különböző tejipari nagyvállalatok pedig elkezdték feldolgozni azt.

A szocialista tervgazdálkodásra jellemző volt, hogy minden piaci tényezőt félresöpörve hihetetlen célszámokat adott meg, és megpróbálta a lehető leginkább kihasználni a meglévő nyersanyagokat és erőforrásokat. A tejgazdaságokban emiatt már szó sem lehetett a teljes nyerstej sajtcélú felhasználásáról, hiszen szükség volt tejre, iskolatejre, túróra, vajra, joghurtra és túró rudira. Sajtkészítésre bizony nem maradt sok tej!

Természettudományi Közlöny, 1964. április 1./Arcanum

Ekkor jött

a nagy ötlet, hogy a tejtermékek készítése nyomán képződő különböző maradványokat, azaz a lefölözött zsírt és fehérjerészeket is hasznosítsák.

Ezen maradványok préseléséből, ízesítéséből és beoltásából született meg a mi trappistánk, ami ugyan nem lyukas, nem is érlelik hetekig, de legalább a miénk. Mivel

a védjegyoltalom alatt álló Trappistához semmi köze nem volt a magyar sajtnak, ezért nem is használhatták a trappista elnevezést nagy T-betűvel, tulajdonnévként a termékeken.

A tejfeldolgozás során keletkező tejmaradványok sajttá minősítése pedig olyan jól sikerült, hogy a parafinnal bevont tömbök ellátták az egész országot sajttal, sőt még jutott belőlük exportra is.

A trappista a seftelők célkeresztjében

A szocializmusban a tejfeldolgozás és azon belül a sajtkészítés az egyik húzóágazattá nőtte ki magát. A mértékét jól érzékeltetik az egykori 60-as évekbeli volumenszámok: a Zala Megyei Tejipari Vállalat üzemében például naponta 300 mázsa sajt készült, de Veszprémben is rengeteg sajtot állítottak elő, évente 80-100 vagon sajt ment külföldre, és csak a trappistából 50 vagont küldtek fel a fővárosba, hazai fogyasztásra. A nagy sajtsikernek köszönhetően a 70-es évek elejétől a tejipari vállalatok elkezdtek kísérletezni a különböző sajtféleségek előállításával: már nemcsak a hazai fogyasztók kedvencét, a trappistát gyártották, de próbálkoztak camamberttel (Bakony néven), ekkor született a trappista jellegű Tenkes és a Rinya sajt is, valamint a Karaván füstölt sajt és a Medve ömlesztett sajt. A boltokban kapható trappista minősége egyébként nem volt mindig megfelelő, sok vásárlói panasz érkezett az újságokhoz, amelyek a sajtok keménységét, állagát kifogásolták. Legendásan rossz minőségű és rossz hírű volt például a Pécsi Tejüzem trappista sajtja, amit igyekeztek elkerülni a vevők.

Veszprémi Napló, 1963. január 11./Arcanum

De keresletben nem volt hiány, az emberek szívesen adtak pénzt a trappistáért akkor is, csak úgy, mint napjainkban. Ezt használták ki a

1963-ban, a Keszthelyi Sajtüzem dolgozói is, akik Buda Dezső igazgató vezetésével folyamatosan megdézsmálták az üzem trappista-készletét. Végül 1962-ben 2000 darab export sajt hiányát vettek észre az ellenőrök, majd az ennek nyomán indított vizsgálatban üzletszerű sajtsikkasztást fedeztek fel. A csalási sorozatban állítólag több mázsa sajt tűnt el, illetve kötött ki a feketéző piacokon és kis vidéki ÁFÉSZ boltok sajtpultjaiban.

Ráadásul az ellopott sajt mind a magasabb minőségű, export célra gyártott trappisták közül származott. Buda Dezső pedig hamis szállítólevelekkel próbálta igazolni a sajtok eltűnését az üzemből, amihez jóhiszeműen asszisztált a répcei sajtüzem, akik papíron aláírták a hiányzó sajtok átvételét. De persze a keszthelyi export trappisták soha nem érkeztek meg Répcére. Az ügyészség így vádat is emelt a sajtfeketézők ellen, de ez mit sem ártott a magyar trappista hazai népszerűségének.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
snapshot-4.jpg

Megvan a bizonyíték arra, hogy Marilyn Monroe-t megölték?

Az amerikai mozi leghíresebb szexbombájának halálát közel 60 éve titkok lengik be. Lehet, hogy már csak 19 évet kell várnunk az igazságra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 09.


hirdetés

Marilyn Monroe, aki pazar alakjával, vakító szőkeségével, ikonná vált fotóival és nem utolsósorban néhány remek filmjével (Niagara, Van, aki forrón szereti, Kallódó emberek) a 20.századi populáris kultúra elválaszthatatlan része lett, mindössze 36 évet élt. Magánélete gyerekkorától kezdve szerencsétlenül alakult, nem tudott mit kezdeni valódi lénye és imázsa feloldhatatlan ellentétéről. Őt tekintették a „butácska szőke nő” prototípusának, pedig állítólag 168-as IQ-val rendelkezett. (Valószínűleg ez is túlzás).

Amikor 1962. augusztus 5-én holtan találták, a halotti bizonyítványba ezt írták: „valószínű öngyilkosság”. Ismervén életét, pszichiátriai zavarait, ez egyáltalán nem volt hihetetlen. És mégis kezdettől fogva gyanús volt valami a sztár hirtelen távozásában.

Az egyik leginkább közszájon forgó verzió, hogy a Kennedy-fivérek tetették el őt láb alól. Marilynt mind az elnök Johnhoz, mind az igazságügy-miniszter Roberthez gyengéd kapcsolatok fűzték – ma is gyakran felidézik azt a jelenetet, amikor a színésznő 1962 májusában a Madison Square Gardenben tartott jótékonysági partin fantasztikus testhez álló ruhában elbúgta: „Happy birthday, Mr. President” – és az elmélet szerint attól tartottak, hogy esetleg kifecsegi a környezetükben hallottakat, ami igencsak kellemetlen lett volna nekik – vagy akár veszélyes is nemzetbiztonsági szempontból. Így aztán, mivel amúgy is közismert volt, hogy Monroe idegcsillapítókon él, könnyű volt eljátszani a túladagolást.

Most egy lépéssel közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Becky Aldridge magándetektív ugyanis a Los Angeles-i UCLA egyetem könyvtárában talált egy „29-es doboz” néven leltárba vett anyagot, amelyet azonban csak 2039-ban lehet felnyitni a nagyközönség előtt. Azt viszont tudni lehet róla, hogy Marilynnel kapcsolatos iratokat tartalmaz.

hirdetés

Az iratok Monroe pszichiáterének, dr.Ralph Greensonnal tulajdonát képezték. Ő találta meg annak idején a sztár holttestét, és többen is azzal gyanúsították, hogy ő adta be neki a gyilkos nyugtatóadagot.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
bocz-geza-fortepan.jpg

Hofinak is írt poénokat, kollégái jegyzetelték a vicces mondatait

Boncz Géza, a ’80-as évek híres humoristája a Markos-Nádas párossal futott be, majd Bodrogi és Gálvölgyi olvasta fel a poénjait a Rádiókabaréban.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Fortepan/Adományozó - szmo.hu
2020. január 07.


hirdetés

„Inkább a hó hulljon, mint a legjobbjaink” – mondogatta mindig Boncz Géza, a két évtizede elhunyt humoristánk, akinek neve mára kikopott a köztudatból. A nevettetés retró legendája Nagybányán született 1944-ben, de a család két évvel később Szegedre költözött, ahol híresen utálta az iskolákat, de legalább az iskolák is őt. Nagy nehezen rádió-, villamossági- és műszakicikk-eladói szakképesítést szerzett, de mindig jobban ment neki a zenélés és a sztorizás, úgyhogy ezekből élt élete végéig.

A tagbaszakadt, rendezetlen fogsorú, bajszos legényt már a Magyar Rádió első humorfesztiválján felfedezték 1974-ben, ekkor a harmadik helyezést érte el. A II. Humorfesztivált pedig meg is nyerte Markos Györggyel és Nádas Györggyel együtt (Markos-Nádas-Boncz trióként). Nem mindenki értette a sajátos kifejezésmódját és szófordulatait, nem ehhez volt szokva sem a szakma, sem a közönség.

Innentől kezdve azonban huszonöt éven keresztül adta a poénjait a Magyar Rádión futó Rádiókabaréhoz, amelyben sokszor Bodrogi Gyula vagy Gálvölgyi János olvasta fel a szövegeit. A ’80-as évek összes humorforrásának ő volt az egyik kulcsfigurája, hiszen gyakran lépett fel a Markos-Nádas párossal és a Mikroszkóp Színpadon – színházban és televíziós műsorokban egyaránt –, illetve állandó munkatársa volt a Hócipő című vicclapnak is.

Állítólag a legtöbb kollégája jegyzetfüzettel ült le mellé, úgy ontotta magából a poénokat. A nagyszerű Hofi Géza is éveken keresztül alkalmazta őt saját gegcsapatában.

Boncz nem volt kifejezetten megnyerő előadó, de valahogy mindig megnevettette a körülötte lévőket. Nagylelkűsége mellett ütős egymondatairól volt híres, mint például „Éljen a megbonthatatlan szovjet–magyar konzerv!” vagy „1849-ben Görgey nem várta meg a napnyugtát, még Világosnál letette a fegyvert”.

hirdetés

Markos egyszer sztorizott arról, hogy még egy rendőrségi igazoltatás is milyen szórakoztató volt a társaságában.

Amikor egy vidéki turnéról hazafelé tartva megállította őket egy zsaru, mondván, nem látták-e a 60-as táblát, Boncz a hátsó ülésen ártatlan képpel kérdezte: „Miért, biztos úr, ellopta valaki?” 


<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!