hirdetés
csakilaszlo_nyitokep.jpg

Aki szalonnából rakta ki Orbán Viktor portréját

Csáki László az animáció fenegyereke szereti a valódi történeteket, a nagy vonatjegy-hamisítási ügyet is feldolgozta.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2015. augusztus 31.


hirdetés

Névjegy

"Egyáltalán nem nehéz ködben vezetni, csak a fehér választóvonalat kell figyelni az út közepén." (Michelangelo Antonioni: Egy nő azonosítása)

Csáki László főállásban a MOME Média design szak oktatója, valamint a BKF animáció szakán és a KREA fotó szakán óraadó tanár.

Idén tavasszal feleségével, Szép Évával négy kilogramm 1x1 centiméteresre vágott szalonnakockából hét óra alatt rakta ki Orbán Viktor portréját.

- Hogy jut valakinek az eszébe az, hogy szalonnából rakja ki Orbán Viktor portréját?

hirdetés

- Egy reggel éppen szalonnáztam a párommal, aki ma már a feleségem (Szép Éva). Szeretem az intarziát, a mozaikot és az elfeledett képzőművészeti technikákat. Ahogy vágtam föl a szalonnát, rájöttem, hogy sokféle színe van, árnyalatai és tónusai, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy mozaik készüljön belőle. Mondtam Évának, hogy ebből milyen jól ki lehetne rakni valamit és mozaikkockaként használni a szalonnát. Éva rögtön rávágta, hogy mi lenne, ha portrét csinálnánk. Pár nap múlva javasolta, hogy ez legyen Orbán Viktor arcképe.

miniszterelnok_portreja_szalonna_mozaik_web

- Más ihletforrás is volt a szalonnázáson kívül?

- Amikor Erdélyben voltunk, egy asszonytól pálinkát akartunk venni, közben beszélgettünk. Ő mondta, hogy szerinte kétféle ember van: a disznózsíros, meg a libazsíros. Szerintem ebben a mondásban minden benne, és sok olvasata létezik. Értsük, ahogy akarjuk.

- Milyen volt a portré fogadtatása?

- Nagyon szerették, kaptam minden oldalról véleményt. Szerencsére korrekt, realista portré készült a szalonna mozaikból: az arcát nem írtuk át, törekedtünk a hasonlóságra és nem karikatúrát készítettünk. Szakmailag tisztességesen megcsináltuk, egyáltalán nem sértő, nem bíráló, nem billen egyik oldalra sem, objektív. Egyébként a Fradi stadion megnyitóján készült portré fotó volt az inspirációs alapja. Kicsit alulnézetből készült a kép, ez tetszett meg ezért választottuk.

A miniszterelnök portréja szalonna mozik munkánkkal a véleményünket mondtuk el, de nem sárdobálós szinten.

Mindenki azt olvas ki belőle, amit akar.

Aki szereti Orbán Viktor politikáját, azt mondhatja, született róla egy szép portré klasszikus technikával, de mégis érdekes kísérleti, kreatív módon, aki meg nem szereti, az pontosan fogja tudni, miért használtunk hozzá szalonnát és mit akartunk mondani vele. Az ötlet már egy éve megvolt mire, elkészült a mozaik. Átgondoltuk sokszor és még egy év után is úgy gondoltuk, hogy elég erős és megalapozott a terv arra, hogy megvalósuljon. A lényeg a minőségi, kreatív és egyedi vélemény alkotáson van. Ez valahol a képzőművészet lényege is, ami esetek többségében valami ellen jön létre és saját vagy teremtett eszközrendszerrel kommunikál.

- Hogyan lett belőled grafikus, és miért pont ezt a területet választottad?

- Azt nem mondanám, hogy grafikus vagyok, inkább olyan ember, aki elsősorban mozgóképpel foglalkozik. A mozgókép, rengeteg területet érint a készítés közben, így grafikus elemeket is, például film főcím, moodboardok, látványtervek. A film akár élő szereplős akár animációs, számomra izgalmas műfaj és minden részlete (hang, design, főcím) legalább ugyanannyira érdekel és szeretek foglalkozni velük.

A történetmesélés utáni vágy inspirál a leginkább, történet nélkül nem nagyon tudok dolgozni.

Ráadásul eléggé kísérletező típus vagyok, rendszerint az adott sztorihoz választok technikát, olyat, ami a történethez szerintem a leginkább illik. Amikor könyvborítót tervezek, akkor is történettel dolgozom, csak nem térben és időben ’bontom’ ki, mint a film esetében, hanem egy borítóba sűríteni a legmegahatározóbb/emblemetikusabb pillanatot.

europa_konyvboritok_csaki_laszlo

indian_1_1

- Pontosan honnan származnak ezek a történetek?

- Nagyon sokat olvasok és igyekszem egyre jobban figyelni arra, ami körülöttem történik. Szeretek elsőre érdektelennek tűnő, de mégis fontos jelenségekre fókuszálni, és azokra felhívni a figyelmet. Arra törekszem, hogy közérthető módon adjam át ezeket az információkat a közönségnek, de mindig valami érdekes ’csomagolásban’. Az egyetemi évek alatt úgy gondoltam, ami engem érdekel, az biztosan érdekel mást is, ma már előbb átgondolom, kinek is pontosan és hova fogom elkészíteni a következő munkámat. Fontos, hogy sok embert érdekeljen a téma már önmagában és ezt próbálom a ’nagy’ munka elkezdése előtt tesztelni.

- Mondanál erre konkrét példát?

- A Kék pelikan című dokumentum-animációs film esetében először alaposan körbejártam a kérdést:

hogyan fogja megérteni a sztorit az, aki a rendszerváltás után született és nem is élt benne?

Fontosnak tartottam, hogy ők is megértsék, miért akart az akkori, fiatal generáció utazni, és milyen lehetőséget teremtettek maguknak erre. Mert ma, ha utazni akarsz, akkor vannak olcsó alternatívák és a nemzetközi vonatjegyet sem indigóval írják.

Ha nem ismeri a háttértörténetet, akkor a filmben el kell mondani neki, hogy ezt a jegyet úgy írták, hogy két papír közé beraktak egy indigót, és az indigós másolatot kaptuk meg, és az indigót ebből később ki lehetett mosni. És a mai huszonévesen nem csak az indigós vonatjegyekről nem tudnak semmit, hanem arról a rendszerről sem. Mi meg azért némileg még benne voltunk, még ha gyerekfejjel, kamaszfejjel is, de azért ebből kaptunk rendesen. Emlékszünk bizonyos momentumokra: milyen volt a taxisblokád, vasfüggöny lebontása, fel tudjuk idézni annak a kornak a hangulatát.

kek_pelikan_still_06

kek_pelikan_still_12

kek_pelikan_still_21

A Kék Pelikan dokumentum-animációs rövidfilm a közelmúlt egy különös jelenségét, a nemzetközi vonatjegy hamisítás történetét meséli el. A kilencvenes évek elejétől 2002-ig tartó időszak Magyarországának jellemző bűncselekménye volt az okirat-hamisításnak ez a "light-os" formája. Ami arra a felismerésre épült, hogy az indigóval írt nemzetközi vonatjegyekről elég egyszerű módon, háztartási tisztítószerekkel eltávolítható a szöveg, és szárítás, préselés után tetszőleges úti célra újraírhatók.

A szükség és a kíváncsiság hozta, hogy a rendszerváltás utáni fiatal generáció vonatjegy hamisításba kezdtek, ugyanis a nemzetközi vonatjegyek a 90-es években nemcsak nagyon drágák voltak, de akkoriban az olcsóbb utazásra igénybe vehető alternatívák sem léteztek még. Európa felfedezése olyan erős és természetes igény volt, hogy egyáltalán nem számított, hogy milyen úton lehetséges ez. A vonatjegy hamisítási mozgalom a hamisítók és a felhasználók között kölcsönös bizalomra épült.

Forrás: Port.hu

- Milyen visszajelzéseket kaptál a Kék pelikanról?

- Még nincs kész a film, csak a trailer, de ez alapján

a huszonéves nézők úgy találták, hogy ez a forma - amikor a valós dokumentum alapú interjút összekeverjük animációval - nagyon jól megszólítja a közönséget.

Egyszerűen a forma sokkal izgalmasabbá teszi a teljesen valós, dokumentum alapú tartalmat, azáltal könnyebb befogadni.

- De a történet igazából a te generációdnak és a negyveneseknek szól, igaz?

- Egyértelműen azokat szólítja meg leginkább, akik a rendszerváltozás környékén, a kilencvenes években vagy a 2000-es évek elején voltak húsz évesek. Amikor híre ment, hogy a nemzetközi vonatjegy-hamisítási ügyről készítek filmet, rengeteg sztorit kaptam tőlük. Sokszor nem írják le, hogy kik ők, de megosztják, hogy mi történt velük, hová utaztak, miért indultak el, milyen élményeket szereztek. Nagy kérdés, hogy melyik történetet tegyük be a filmbe, mert egyszerűen nem lehet kihagyni és nehéz választani. Fontos még, hogy belekerüljön, ahogy átlépnek a határon Hegyeshalomnál és ahogy Bécsben rácsodálkoznak egy kirakatra...

A Kék pelikan trailere:

Kék Pelikan | Blue Pelikan – Trailer from László Csáki on Vimeo.

- Miért áll ennyire jól nekünk, magyaroknak az animációs műfaj?

- A gondolkodásmódunk miatt: a redukáló, stilizáló, egyszerűségre törekvő, kreatív, átlényegítő gondolkodásmód kedvez az animációk készítésének.

A magyar lélek remek társa az animációnak, jók vagyunk benne, jól működünk együtt, és ezt mindenfajta patetikus nemzeti öntudat és mellveregetés nélkül mondom.

Az viszont nehezebb helyzet, hogy a magyar animációt mint lehetséges exportcikket nehezen ismerik fel, ebből sokkal többet ki lehetne kihozni, mint ami most van.

- Az utóbbi években jelentős nemzetközi sikereket könyvelhettek el a magyar animációs filmek.

- Az animációs rövidfilm nagyon jól működik, az egész estés animációs filmeket kellene még jobban kifuttatni. De ha összeadjuk, hogy az elmúlt években hány egész estés animációs film készült, illetve, hány élő szereplős film készült és megnézzük, hogy ezek a filmek mit hoztak a konyhára, hány eladást produkáltak, meg milyen nézettséget, fesztivál sikereket akkor egyértelműen kijön, hogy az animáció legalább olyan eredményes mint az élőszereplős film, sőt...

Vácz Péter: Nyuszi és Őz

Rabbit and Deer (Nyuszi és Őz) from Péter Vácz on Vimeo.

- Miért nőtt meg ennyire az érdeklődés az animáció és a grafika iránt?

- Önmagát gerjeszti a jelenség. Onnantól kezdve, hogy láthatóvá válik egy műfaj, és meg tudják szólítani azt a közönséget, akinek szánják, a közönség vágyik arra, hogy lássa a következőt, és ez az egész befogadói réteget generál. Ha valahol van egy animációs rövidfilm vetítés, oda biztos, hogy szívesen mennek az emberek. Hálás műfaj. Eleve az absztrakció, a vizualitás miatt sokan szeretik, és nagy felületet ad a kerativitásnak egyéni alkotói világ építésnek. Ha belép a történet, és a kettő jól találkozik, nagyon viszi az embereket.

- Amikor két éve megkaptad a kecskeméti nemzetközi animációs filmfesztivál nagydíját, az mit jelentett a munkádban, a szakmádban?

-Nagyon boldog voltam, mert itthon a kecskeméti animációs filmfesztivált tartom a legfontosabb animációs szakmai fórumnak. Aki ott díjat kap, erős hazai mezőnyben szerez elismerést egy szakmai zsűritől. Jó volt a négy éves alkotói munkát ilyen díjjal zárni.

Azért is jó ez a fesztivál, mert akkor tényleg együtt van a szakma azon a pár napon. Fontosnak tartja mindenki, hogy elmenjen erre a fesztiválra. A filmeket is úgy nézzük, hogy együtt örülünk egymás munkáinak és rengeteg érdekes kiállítás és beszélgetés kíséri a versenyprogramot. Ebben az országban ez nem jellemző. Ahhoz képest, ami a hivatalos magyar filmszemlénken volt, sokkal oldottabb a közeg, sokkal jobban együtt vannak, beszélgetnek, elmennek focizni, az egész kecskeméti ottlét izgi dolog.

my_name_is_boffer_bings_still_10

monoszkop_adasszunetre

Ha érdekes volt az interjú, nyomj egy lájkot!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
beka-rtl.jpg

Álarcos énekes: óriási meglepetésre nem Oszvald Marika volt a Béka

Senki nem gondolt a valódi énekesre. Még Lang Györgyi sem ismerte fel, ki rejtőzik az álarc mögött.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 25.


hirdetés

A Béka lepleződött le az Álarcos énekes mai adásában, de nem akármilyen körülmények között. A komplett zsűri azt hitte, hogy Oszvald Marika operetténekes rejtőzik az álarc mögött.

Nagyot néztek, amikor levette a maszkot, mert valójában Falusi Mariann volt a Béka, de erre valamiért senki nem gondolt. Még azt is mondták, milyen jó, hogy ilyen dalokat is bevállal...

A legviccesebb az volt, hogy Lang Györgyi, akivel a Pa-dö-dőben évtizedekig együtt lépett fel, szintén nem rá tippelt...

Leleplezve! Ő volt a Béka álarc alatt | 8. adás

Kattints még több Álarcos Énekes tartalomért!

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
apa_ea_01_domolky_daniel_web_012_rb_1000x800.jpg

Kern András: „A fiatalok tisztelnek, de felpofoznának, ha azt kéne”

Karanténba került, de nem egészen úgy, ahogy a sajtó megírta. Sokat változott a világ, a fiatal színészek is másként viszonyulnak az idősekhez, de Kern András kicsit azért reméli, hogy sikerül nyomot hagynia.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. október 24.


hirdetés

Október 17-én mutatták be a Pesti Színházban Valló Péter rendezésében, Kovács Krisztina fordításában Florian Zeller Az apa című darabját, melynek főszereplője Kern András. Andrással a Rádiókabaréból ismerjük egymást, ezért tegeződünk.

- Utoljára 2 vagy 3 éve beszélgettünk, a Szentivánéji szexkomédia bemutatója után. Innen nézve már egy teljesen más korban. Kern András életét mennyire forgatta fel a járvány?

- Én egész szerencsésen megúsztam, még az anyagi gondjaink sem voltak súlyosak, amikor nem kellett dolgozni. Úgyhogy őszintén szólva én nem is bántam annyira. Fáradt voltam, rengeteget próbáltam meg játszottam épp előtte.

Azért is örültem, mert így, hogy itthon maradhattunk, nem kellett annyira félni a betegségtől.

Most kevésbé örülök, mert úgy érzem, most van félnivalónk.

hirdetés

- Azt olvashattuk a sajtóban, hogy szeptember elején hatósági karanténba kerültél.

- Nem kerültem hatósági karanténba. Nem szabad az internetre meg az újságírókra hagyatkozni, gyakran hibáznak. Bocs! Itthon maradtam, mert valakinek a kontaktja voltam.

- Tehát akkor önkéntes karantén volt?

- Pontosabban talán színházi karantén. A Vígszínház mondta, hogy a próbán résztvevő személyek közül valaki megbetegedett, és így mi kontaktok vagyunk. Szerencsére két negatív teszttel kiváltható volt akkor a két hét.

- Talán még sosem volt politikailag ennyire megosztott a színházi szakma. Ez látszik az SZFE ügyén is. Belülről hogy érzed ezt?

- Hát, fene tudja... Legalábbis a Vígszínházban, az Orlai Produkcióban, ahol mostanában próbálok és játszom, nem nagyon érzékelhető.

Úgy van, mint eddig. Vannak ilyen és olyan gondolkozásúak, ezt tiszteletben tartjuk, és eszünk ágában sincs ezzel foglalkozni a próbán. Mindenki azt akarja, hogy a produkció menjen előre, lehetőleg jófelé.

Úgyhogy én nem érzem ezt a rettenetes nagy megosztottságot.

- Múlt héten mutatta be a Pesti Színház Az apa című darabot a főszerepléseddel. Kicsit mesélj róla, mik voltak az első benyomásaid, hogy érint a téma.

- Remekül megírt színdarab, egy rendkívül tehetséges francia szerző, Florian Zeller műve. Rögtön megtetszett a szerep. Egy betegség, egy demencia történetét írja le, amiről nem lehet tudni, hogy egy nap alatt játszódik le, vagy tíz év alatt. Ez mindig kihívás és érdekesség egy színésznek.

Nagyon jó szerep, jó játszani, jó volt próbálni is, nagyon szeretek foglalkozni vele. A témája elég sötét, de óriási humor van benne. A darab körülbelül kétharmadát végigneveti a közönség. Az előadás vége ettől még erősebb, talán megrendítőbb lesz.

Persze lehet, nem mindenkinek jó belegondolni, hogy milyen fajta élet is ez, de színházi élménynek szerintem nagyon jó.

(Igaz, ott persze automatikusan belegondolunk...)

- Amikor befutott színészek a pályájuk kezdetéről mesélnek, általában mindig nagy csodálattal mesélnek az akkori befutott, nagy színészekkel való élményeikről. Ebben a darabban viszont te vagy a befutott nagyság, fiatal színészek vesznek körül. Érzed, hogy hasonló tisztelettel vesznek körül, mint te annak idején egy Págert vagy Bástit?

- Nagyon megtisztelő, hogy ilyen nagyságokkal hasonlítasz össze, de ma azért másképp van. Ne feledd, azóta eltelt körülbelül 50 év.

Valamit persze érzek. A szeretetüket, néha a rácsodálkozásaikat. De azt a fajta nagy tiszteletet, nagy reverenciát kevésbé.

Hozzá teszem, ez egyáltalán nem baj, egyszerűen megváltozott a világ.

Például ma egy 72 éves színész és egy 22 éves színésznő rögtön tegeződni kezdenek, hogy könnyebb legyen az együttműködés, ami akkoriban egyáltalán nem volt divat.

Ugyanúgy öltözünk. Annak idején a 22 évesek és a 72 évesek öltözködése még csak nem is hasonlított. Mi voltunk az első korosztály, akik farmert hordtak, Páger Antal nem hordott farmert. Sem Básti Lajos.

Ma mindenki farmernadrágban van. Úgy érzem, sokkal közelebb áll most ez a két korosztály egymáshoz, mint annak idején. Hogy ez jó vagy rossz, azt nem tudom eldönteni, talán afelé megy minden, hogy a színházi munka természetesebb, magától értetődőbb legyen. Végül is ez egy munkahely olyankor, ha próba van. Az idősebbek rangja meg úgy is a képességeiken múlik.

Hogy a mai színészek vannak-e olyan jók, mint az akkoriak voltak, azt majd az idő eldönti. Most még nem lehet pontosan látni. Megkockáztatom, hogy ezt még akkor sem lehetett pontosan tudni, hogy ki a legjobb, ki a nagyon jó és ki az elég jó. Vagyis...

Ijesztő, de a színészet ilyen pálya. A színházi előadások azoknak maradnak meg élményként, akik látták. Akiknek csak mesélték, azoknak kevésbé.

Azért vagyok ebben biztos, mert az én apám állandóan mesélte nekem, hogy milyen óriási volt a Csortos a Liliomban, 1919-ben. Akkoriban én ezt el sem tudtam képzelni, nekem Csortos a Hyppolit a lakáj volt akkor.

Tehát ahhoz, hogy valaki ezekben a nagy élményekben részesüljön, ahhoz ott kell lennie azokon az estéken.

Persze ma egy kicsit jobban értem az egészet, ez talán az éveim számával magyarázható.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
borat2-cimkep.jpg

90 perces kampányfilm Trump és az emberi hülyeség ellen a Borat 2

2020 olyan rossz, hogy még Boratnak is vissza kellett térnie.
Szerző: Polák Zsóka, fotók: Amazon Studios - szmo.hu
2020. október 25.


hirdetés

Ha valamit, annyit biztosan megköszönhetünk Donald Trumpnak és ennek a borzasztó évnek, hogy újra előcsalogatták Boratot. Sacha Baron Cohen ugyanis 2006-ban egyáltalán nem beszélt folytatásról az akkor szinte azonnal kultstátuszba robbanó Borat esetében, azt követően is más - hasonlóan polgárpukkasztó - projektjeivel foglalkozott. A jelenlegi valóság mellett azonban már a komikus sem tudott szó nélkül elmenni. A kazah nép nagy fehér gyermeke 2006-ban a maga prosztóságában szállította az agyzsibbasztást és a társadalomkritikát, és bár még „csak” 15 éve volt, nagyot fordult azóta az is, mit érdemes parodizálni. Cohen egy interjúban elmondta:

2005-ben még elég volt feltárni az emberekben megbújó előítéleteket, 2020-ban azonban már semmit nem kell felfedni a büszke rasszisták és antiszemiták idején, így más megközelítést kellett választania a Borat újabb kalandjaihoz: a görbe tükör mellett elsősorban nevettetni kell.

Miután az első részben Borat Margaret Sagdiyev leszerepelt és lejáratta Kazahsztánt a világ előtt, változatos módon kínozzák meg a férfit, majd több mint egy évtizedre a Gulágra küldik. Időközben azonban akad egy új küldetés: az ország vezetője nagyon szeretné Kazahsztánt ott látni a világ vezető országai között, a megoldást pedig abban látja, hogy lekenyerezzék a világ leghatalmasabb emberét, akinek kizárólag nagy vezetők vannak a barátai között: Donald Trumpot.

Erre a legjobb mód a kazahok szerint, ha elküldik neki ajándékként az ország kulturális miniszterét, és mellékállásban pornósztárját, Johnnyt, a majmot. A kényes feladatot nem másra bízzák, mint Boratra, aki meg is indul ismét Yankeelandbe, hogy már a küldetés első lépésénél elbukjon. A majom nem érkezik meg, ellenben lánya, Tutar igen, és ha már majmot nem vihetnek Trumpnak, legalább Mike Pence-nek vigyenek egy hamvas tinédzserlányt.

hirdetés

Borat 2. - előzetes #1

Megérkezett a #Borat2 (Borat Subsequent Moviefilm: Delivery of Prodigious Bribe To American Regime For Make Benefit Once Glorious Nation of Kazakhstan) első ...

Bár az első részhez képest meglepően koherens története van a filmnek, a lényeg még mindig az, hogy Borat végigtrollkodja Amerikát. Ugyan érezhető a filmen, hogy kicsit kapkodva készítették – már a koronavírus-járványt is gúnyolják benne -, azért bőven volt lehetősége Cohennek beszivárognia különböző rendezvényekre. Egy másik interjúban kifejtette, hogy az egyik szélsőjobbos eseményről, ahol sikerült fellógnia a színpadra, és elénekelnie az 'Obamának adják be a Vuhan-vírust' – refrénű dalt, majdnem otthagyta a fogát, de mondjuk nem is annyira meglepő tény ez, ha fegyverrajongó szélsőségeseket hergel az ember. Mert aki neadjisten ne ismerné Cohent és a módszereit:

nem megrendezett jeleneteket látunk, hanem valódi felvételeket valódi hús-vér emberekkel, még ha ezt sokszor nagyon nehéz is elhinni.

Ilyen ugyanis a világon nincsen – mondhatnánk, aztán közben mégis - mutatja meg Cohen. A Rudy Giuliani-epizód például – amely a legnagyobb botrányt kavarta a filmben látott jelenetek közül - egészen hihetetlen, Cohen remek érzékkel választotta ki, ki az, aki biztosan nem hazudtolja meg önmagát a pofátlanság és a trumpi bullshit-okádás terén sem.

A Borat 2-ben ugyanis a szemünk előtt elevenednek meg azok a sztereotip karakterek, akiket mind ismerünk, képernyőn láthatjuk civilek szájából kijönni azokat a tipikus mondatokat, amelyek a kommentszekciókban gyakran láthatunk. A rasszisták, a nőgyűlölők, az antiszemiták, a konteóhívők, vagy hogy a legújabbat is megemlítsük: a vírustagadók. Ebből a szempontból azonban a Borat 2 kicsit egyoldalú: Cohen a 2018-ban megjelent sorozatában, a Who is America?-ban ezt sokkal kifinomultabban csinálta, ott ugyanis jobboldalból és baloldalból egyaránt hülyét csinált.

Az elnökválasztás hajrájában persze egyértelmű céllal készítette, a Borat ugyanis egy nem is olyan burkolt kampányfilm Trump ellen.

Mindez a szokásos gusztustalan-prosztó humorba csavarva, a szokásos felbukkanó random pöcsmennyiségról sem kell lemondanunk, kedvenc kazahunk humora ugyanis mit sem változott. Nagy bravúr, hogy Cohen méltó partnere lett a teljesen ismeretlen bolgár színésznő, Maria Bakalova, aki egyrészt remekül improvizál, jól kapta el a borati vonalat, ráadásul az "erőltessük bele a folytatásba a főhős gyerekét is" - vonal sem érződik erőltetettnek a filmben.

Borat nem is térhetett volna vissza jobbkor, mint most. A jelenlegi helyzet és a közhangulat nagyon gyakran tényleg annyira abszurd, hogy sokszor már-már várjuk, hogy a jól ismert bajszos fazon feltűnjön valahol, és primitívkedjen egy kicsit. Nem elhanyagolható az sem, hogy szokás szerint fárasztóan vicces, szóval legalább kilencven percre kikapcsol abból a valóságból, amelyet tulajdonképpen kigúnyol. Egy második rész esetében pedig lehetetlen elmenni az összehasonlítgatás mellett: ugyan az első részt messze nem szárnyalja túl,

nem is fakult meg sem a bajsza, sem a fénye Boratnak, aki most is találóan és viccesen, ám egy kicsit egyoldalúan fest körképet az emberi hülyeség határtalanságáról.

A Borat második része október 23-tól elérhető az Amazon Prime kínálatában.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Screenshot_2020-10-26-Egy-kivételes-barát-20191.png

Így segített egy kardigános férfi fél Amerikán – itt az új Tom Hanks-film, az Egy kivételes barát

Tom Hanks megint vérbeli Tom Hanks-moziban játszik, és megkönnyeztük.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2020. október 26.


hirdetés

A streamingáradatban picit mintha elveszne ez a film, ami sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap. Nem azért, mert Tom Hanks játszik benne, és nem azért, mert egy, több amerikai generáció számára ikonikus figuráról mesél - hanem azért, mert olyan emberi értékekről és fontos kérdésekről, melyekről a sok szuperhősködés közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Amúgy semmi bajom a szuperhősökkel, felőlem röpködhetnek meg csatározgathatnak örökké, amíg csak világ a világ, ráadásul a szuperhérók is hordoznak egyfajta értékrendet, a mesevilág jó-rossz polaritását, ami mindig jó kiindulópont, ha gyermeki, naiv énünk tájékozódni szeretne a világban és szeretnénk érezni, hogy vannak kapaszkodók, van igazság.

Az Egy kivételes barát azonban nagyon furcsa és egyben szerethető film, amiben hatalmas szerepe van magának Tom Hanksnek is, aki elképesztően finom alakítást nyújt, még korábbi munkáihoz képest is. De hogy mit is kellett tudnia eljátszani, arról beszéljünk először egy kicsit. Idén Oscarra is jelölték érte.

Mr. Rogers (Hanks), azaz Fred Rogers az Egyesült Államok televíziós történetének egyik legmeghatározóbb gyermekműsoros alakja (a film sztorija egyébként valós történeten alapul, a két főszereplő barátságának kialakulását mutatja be).

Rogers évtizedeken át vezette oldszkúl műsorát, melyben mindig egy aktuális kérdéskört, problémát mutatott be és segített a gyerekeknek feldolgozni az életkoruknak megfelelő formában, könnyedén, sok szeretettel.

hirdetés

A szeretet igazi kulcsszó nála: Rogers híres arról, hogy igyekszik az élet napos oldalát látni és segíteni láttatni, ez már csak mosolygó, piros kardigános külsejéből is kitűnik.

A sztori szerint egy cinikus újságírót, Lloyd Vogelt, (Matthyew Rhys) egy elit magazin hősök-különszámához arra kér fel a főnöke, hogy írjon egy rövid portrét Rogersről. Vogel elutazik Rogers forgatási helyszínére, hogy egy gyorsat dumáljanak, de a lehengerlően kedves személyiség azonnal eltalálja az újságíró Achilles-pontját - apjával való traumatikus viszonyát - , aki gyakorlatilag elmenekül onnan.

Aztán valahogy mindig visszatalál Rogershez, akiről végig az az érzésünk, hogy tutira van valami titka, beteg, vagy pszichopata, vagy valami. Mert látjuk rajta, hogy miközben árad belőle mindenki felé az őszinte nyitottság és szeretet, közben keményen tartja magát. És a film meglepetése az, hogy nincs semmi nagy csavar: Rogers egy ember, ugyanolyan, mint a többi, csak éppen sokkal több energiát fektet abba, hogy bírja az életet, mint mások - és mások által is bírhatóbbá tegye.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!