hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
A "Vajna Tímea-ügy" tűpontos látleletet adott ennek az országnak a lelkiállapotáról
Éjszaka repültem haza Skóciából, reggel olvastam a halálhírt. És a vérre menő vitákat az özvegy közösségi oldalain, meg a net minden sarkában. Egy nap alatt kólintott fejbe a felismerés: úristen, milyen állapotban vagyunk mi, magyarok? Vélemény.
Hargitay Judit írása. Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. január 21.


hirdetés

Előrebocsájtom: egy öt napos, skóciai baráti látogatás számomra elég volt a szinte teljes lelki méregtelenítéshez. Egy országban, ahol tíz percre nem tudtam leülni úgy egy parkban, hogy legalább három arra járó vadidegen ne szóljon oda: "Élvezi a napsütést, kedves? Az Isten áldja meg!" (szó szerint idéztem), szóval egy ilyen országban könnyű volt lenyugodnom, és kilöttyenteni a belső, lelki méregpoharamat. Igaz, a laptopomat el se vittem, és a telefonommal is inkább a házigazdám másfél éves kislányát hagytam játszani. Az itthoni hírekbe, kommentekbe bele se néztem.

Aztán hazajöttem. És másnap reggel, ahogy kinyitottam a laptopomat, szembesültem egy döbbenetes halálhírrel: elhunyt Andrew G. Vajna. Az első reakcióm az volt, ami – őszintén remélem – mindenkié: magamban fejet hajtottam egy emberi élet előtt, amely véget ért. Ráadásul a hírek szerint "hosszú betegség", tehát valószínűleg sok szenvedés és fájdalom után, az elmúlás kegyetlen, hónapokig, talán évekig húzódó tudatában.

Nem ismertem Andy Vajnát – talán nem kegyeletsértés őt a mindenki által használt nevén említeni – de úgy gondoltam: itt nincs helye másnak, csak az együttérzésnek.

Mivel újságíróként elég hírérzékeny vagyok, sorra "pörgettem végig" a nagyobb híroldalakat, és belenéztem a komment-szekciókba is. Már ameddig egyáltalán kommentelhetőek voltak a hírek, ugyanis nagyon gyorsan, szinte mindenhol letiltották a hozzászólások lehetőségét. Nem csodálom, ugyanis ijesztően hamar elkezdett ömleni a megkeseredettség és a gyűlölet. Tovább kattintottam, megnéztem a halott feleségének, Vajna Tímeának az Instagram-oldalát. Bár egy-két óra elteltével ő is letiltotta a posztjai zömének kommentelhetőségét, a régebbi fotói alatt nem tette. Elkezdtem hát olvasni.

És úgy éreztem, hogy Vajna Tímea megözvegyülése nyomán gejzírként tört fel az Instagramon – és később már minden elérhető internetes felületen – egy országnyi frusztráltság. Nyomdafestéket nem tűrő szitkok, gyomorforgató trágárság, tapsikoló káröröm, csúnya, "övön aluli" poénok. Mint egy kisgyerek, aki az egész napos nyűgösségét egy minden elborító, orbitális hisztiben ordítja világgá, pocskondiázott, sikítozott, kézzel-lábbal rugdalt több ezer ember egy nőt, akinek aznap halt meg a férje.

Félreértés ne essék: mindenkinek meg lehet a véleménye arról, hogy Vajna Tímea szexuálisan kihívó, az anyagi nehézségekkel küzdő magyar embereket joggal bántó luxusfotói mennyire ízlésesek azokban a hónapokban, vagy akár hetekben, amikor a férje nagybeteg (a család biztosan sejtette, hogy közel lehet a baj). Igen, én is azt gondolom, hogy egy ilyen időszakban egy asszonynak a férje mellett van a helye, akár látszatból is, hiszen a férfi feleségül vette, ország-világ előtt felvállalta. Mindegy, milyen volt a viszonyuk, ebbe nem látunk bele, közünk sincs hozzá, de ilyenkor feleségként viselkedni, és nem Insta-lányként körbeszexizni a világot alapvető tisztelet és emberség kérdése. Igen, ezt a véleményt felvállalom.

De azt is felvállalom, hogy a Vajna Tímeát az elmúlt egy napban érő össztűz egyáltalán nincs arányban Vajna Tímea "bűneivel". Sőt, úgy érzem, még csak nem is Vajna Tímeáról szól. És sajnos nem is őt minősíti, hanem minket. Ez az "ügy" tűpontos látleletet ad ennek az országnak az általános lelkiállapotáról. A tehetetlen dühről, a mérhetetlen megosztottságról, a bántani akarásról. Amely éppúgy a tisztelet és az emberség hiányáról árulkodik, mint amivel az özvegyet vádoljuk.

Hozzáteszem, hogy azért bőven akadtak együttérző kommentek is (és gondolom, vagy inkább remélem, hogy nagyon sokan csendben maradtak, akármi is volt a véleményük). Andy Vajna régi barátnője, Dobó Kata például kizárólag szeretetteljes, támogató hozzászólásokat kapott a Vajnát gyászoló Instagram-posztja alá (egy koromfekete négyzetet tett csak ki, egyértelmű, hogy másképp képzeli el a publicitást, mint Vajna Tímea).

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy nagyon nagy baj van a lelkünkkel. Vagy legalábbis annak a részével, ami az interneten látszik. Mintha mindegyikünk kezében ott lenne egy csőre töltött pisztoly, ujjunk a ravaszon, és alig várjuk, hogy történjen végre valami, ami feljogosít minket arra, hogy szabadon szétlőhessünk valakit, ráürítsük a tárat, nem számít, hogy csak egy magamutogató milliárdosfeleségről van szó, semmi többről, akkor is pusztuljon, szakadjon cafatokra, fürödhessünk a vérében, és mi elégedett örömmel az arcunkon végre megkönnyebbülhessünk.

Őszintén kérdezem (és akinek nem inge, ne vegye magára): megéri? Bármire és bárkire is vagyunk ennyire dühösek, még ha joggal is, ez a megoldás? Rúgunk, karmolunk, köpködünk, gyalázkodunk, mint egy sarokba szorított vadállat? Valóban ilyen emberek vagyunk, mi, magyarok? És senkit nem rémít meg a tudat, hogy ilyenekké váltunk?


KÖVESS MINKET:





"Orvost legfeljebb két alkalommal látsz, vagy ha nagy a baj" – ilyen a kismamaság Angliában magyarként
Bettina részletesen elmesélte a különbségeket.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Balog Bettina - szmo.hu
2019. március 03.


hirdetés

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

Balog Bettina nagyon kedves és közvetlen kisbabás anyuka olvasónk először egy videót osztott meg velünk első babájuk megszületéséről. Miután kiderült, hogy nem is Magyarországon, hanem Angliában látta meg a napvilágot ez a gyönyörű csöppség, megkértük Bettinát, mesélje el nekünk: milyen tapasztalattal lett gazdagabb a brit kismamaság kapcsán. Bettina beszámolóját olvashatjátok.

A mostani az első kisbabás várandóságom volt, így mindent a "nagykönyv” alapján szerettünk volna betartani. Hamar rájöttem, hogy amit egy magyar anyuka gondol a babavárásról, na, itt ezt a nagykönyvet akár sutba is dobhatod.

"Orvost legfeljebb két alkalommal látsz, vagy akkor, ha nagy a baj"

Amikor gyanakodni kezdesz, hogy már nem vagy egyedül, akkor meglepő módon Angliában nincs azonnal ultrahangvizsgálat. 8 hetesen jelentkezhetsz először be egy birthcenterbe, ami szülőotthont jelent, itt kapsz egy szülésznőt. Ő kíséri végig a várandósságod 9 hónapját, összesen 10 alkalmon keresztül, sőt, a szülést is ő vezeti le.

Illusztráció. Forrás: Pixabay

A szülésznővel folytatott első találkozás alkalmával, igazából nem történik semmi érdemleges. Terhességi tesztet végeznek, átadják a kiskönyvet, majd ballaghatsz haza - vagyis elismerik, hogy kismama vagy. A 12. héten végre lezajlik az első ultrahangvizsgálat, létrejön a várva-várt első fekete-fehér találkozás, és elvégzik a kötelező vérvételi vizsgálatokat.

Fontos megemlítenem, hogy a szülőotthonokban nincs naphosszat sorban állás, mindenkinek betartják az előre megbeszélt időpontját, és emellett rendkívül tiszta, bababarát és vidám osztályok fogadják a kismamákat.

"20. héttől nincs további UH vagy NST, egészen a szülésig"

A harmadik találkozás 20 hetesen következik el: a kismamáknak elvégzik a második ultrahang vizsgálatot. Ha a kicsi is úgy akarja, megmutatja a nemét, és ezt el is árulják a leendő szülőknek.

Ezzel kezdetét is veszi az igazán frusztrált időszak, ugyanis nincs több ultrahang vagy NST egészen a szülésig! Szóval, a további 5-6 hónap már csak a kismama súlyáról, vérnyomásásról és pocakméretéről szól. Ha nem utaztam volna haza privát 4D vizsgálatra, akkor fogalmam sem lett volna, hogy rendben fejlődik-e a kisbabám, eleget gyarapodik-e, vagy megfordult-e már. Mondanom sem kell, mennyire nyomasztó érzés volt még így is.

"A 15 héten teljesen kétségbe estem"

Furcsállom az angol rendszerben, hogy ha a 24. hétig bármilyen komplikáció lép fel (az én esetemben bevérzés volt), kizárólag a kismama egészségét nézik, a magzatot egyáltalán nem vizsgálják. Hogy miért?

Illusztráció. Forrás: Pexels

Arra hivatkoznak, hogy ameddig a magzat tüdeje nem fejlődik ki annyira, hogy képessé váljon a méhen kívüli életre, addig “felesleges”. Szó szerint ezt a választ kaptuk a 15. héten, amitől teljesen kétségbe estem. Magyarországon, mint minden hasonló problémánál, néhány napra befektetik a mamikat kivizsgálásra, ahol lekövetik a magzat szívhangját, mozgását.

Borzasztó nehéz volt elfogadni a sajátos, természetes folyamatpárti, már-már laza hozzáállásukat, de ezt a rendszert választottuk, így lassan belenyugodtunk.

VIDEÓ: Bettina története 6 percben

Szülés Angliában

Ami igazán érdekes, és első kismamaként ijesztő, hogy Angliában csak tolófájásokkal vesznek fel a szülőosztályra, a 3-4 perces fájásokig ugyanis otthon kell vajúdni. Szülést követően, ha nincs egészségügyi probléma, akkor 4-5 óra múlva hazaküldenek az újszülöttel.

Mi 4 teljes napot maradtunk a bent a kórházban, mivel lázasan és fogós rásegítéssel szültem meg a kislányunkat. Ezt az eljárás már a 80-as évek végétől nem alkalmazzák Magyarországon, nos, ez itt igen gyakori.

Az angliai kismamaság pozitív oldala

A 4 nap alatt Luca 0-24-ben mellettem feküdt, és végig bent lehetett velünk az apuka is. Egy fotelágy biztosította a kényelmét.

Illusztráció. Forrás: Pexels

Rendkívül kedves nővérek jöttek a nap folyamán többször érdeklődni a hogylétünkről. Az étkeztetés pazar volt, az otthoni üres leves helyett itt komplett 3 fogást válogathatsz össze magadnak egy étlapról. És, hm, nincs hálapénz, mert ezt sértésnek vennék... Egy képeslapnak viszont igazán tudnak örülni, amiben köszönetet nyilváníthatsz a kis csodáért, akit a világra segítettek!

Összességében nézve, Angliában bizonytalanság lengte körbe a 9 hónapunkat, viszont a szülést követően teljes biztonságot éreztem, és kedves emlékekként őrzöm majd a kórházban töltött napokat.

Ha programot keresel a családnak, vagy segítségre van szükséged a gyerekneveléssel illetve családjogi kérdésekkel kapcsolatban, jusson eszedbe a Papás Mamás Magazin!

KÖVESS MINKET:




"Legszívesebben önfenntartó életet élnénk, a dzsungel mellett egy bambusztákolmányban" – interjú Rimóczi Zsófi influencerrel
A híres blogger őszintén mesélt családi életéről.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 01.


hirdetés

Rimóczi Zsófi mindössze 25 éves, ám már több mint 50 ezren követik mindennapjait Instagramon és blogján, és fiatalok ezrei lesnek tőle inspirációt háztartásuk vezetéséhez, egészségük megőrzéséhez, családjuk építéséhez. Az influencer elsősorban saját maga által kifejlesztett, természetközeli életmódjának köszönheti népszerűségét, most pedig nekünk is mesélt mindennapjairól, újszülött kislányáról és az otthonszülés rejtelmeiről.

– A te neved az ország első, és egyben legnépszerűbb influencerei között említhetjük. Mi volt az a fordulópont az életedben, amikor úgy döntöttél, hogy szeretnéd megosztani az „internet népével” az életed?

– 15 évesen kezdtem el blogolni, azóta pedig hol el-, hol feltűntem az interneten. Nem mondanám, hogy sok értelemmel indultam neki a netes “szereplésnek”, akkoriban szimplán egyedi véleményem volt a világról, ezt pedig szívesen megosztottam. Aztán volt 3 év, amikor teljesen felfüggesztettem a netezést, sőt a magánéletemben sem használtam a közösségi média platformjait.

Akkor úgy éreztem, szeretnék érni, magammal foglalkozni, aztán ha esetleg valaha visszatérnék, már ne csak a sminkekről és a legújabb divatról legyen fogalmam, hanem értsek az emberekhez és a természethez, tehát foglalkozzak azokkal a dolgokkal, amik igazán fontosak. Ilyen az egészség, a család, a barátok, a nehézségek, a belső küzdelmek, a munka. Egy mondatban úgy mondanám, hogy hagytam magam felnőni.

Azóta azért vezetem az internetes oldalam, hogy alternatívát nyújtsak fontosabb életmódbeli dolgokra. Táplálkozás, szépségápolás, környezetkímélés, anyaság. Ide tartozik, hogy három éve csak vízzel mosok hajat, nem használok sampont, mosható pelenkát használunk, ecettel takarítunk, ilyesmik. Ezek olyan dolgok, amik régen is működtek, csak azóta az ember azt hiszi, megkönnyítette a dolgát a sok-sok rövidtávú megoldással.

Az ilyen rövidtávú megoldásokat kérdőjelezem meg, és megmutatom azt szemléletet, amiben mi élünk. Nem kell vidéki hippiként élni, és teljesen alter figurának lenni ahhoz, hogy törődjünk a szeméttel, komposztáljunk, lehetőség szerint ételt termeljünk, válaszkészen neveljük a gyermekünket. Egyébként filmesként dolgozunk a párommal, viszonylag szofisztikált a megjelenésünk, csak éppen nem használunk sampont, és nincs vízöblítéses wc-nk. Hibridizáltak vagyunk.

– Ahogy említetted is, más bloggerek elsősorban smink- és utazástippeket adnak, te sokkal megosztóbb témákról beszélsz. Az egészséges életmód mellett a természetesség, a környezettudatosság és az anyaság áll nálad a főszerepben. Pontosan mikben más egy hétköznapod, mint egy átlagos fiatalé?

Szerintem minden ember másként éli meg a hétköznapjait, így inkább elmondom, az én életem miből tevődik össze, mivel foglalkozunk minden nap. Egy vidéki kis faházban lakunk, 32 nm-en. Jelenleg az első szülött gyermekünkkel való foglalkozás teszi ki a mindennapjaim nagyobbacska részét. A férjemmel mindketten háztartást vezetünk, magunkra főzünk naponta többször, saját időbeosztással dolgozunk. Esküvő-filmesek vagyunk, az Organik Cineworks névre keresztelt cégünket vezetjük. Gyümölcsöt és zöldséget termelünk magunknak a kertben, szórakozunk, szánunk egymásra időt, filmet nézünk, zenélünk, kézműveskedünk.

Azt mondanám, hogy ma már alternatívnak számító boldog vidéki életet élünk a természet lágy ölén. Mostanában azért van két mumusunk, ezek pedig a kevés sportolás és a (magunkhoz képest) túl sok internetezés. Mindig van feladat.

Na igen, az internetezés. Hogyan találsz egyensúlyt a természetközeli élet és a közösségi média, technológia világa között? Elsőre ellentmondásosnak tűnhet a kettő.

Az Instám alapján talán sejthető, hogy rendszeresen “elvonulásokat” tartok az internet elől. Ezt korábban annyira nem hangoztattam, csak rendre “leléptem”. Olykor 7 napig semmilyen közösségi médiát nem használok, és ilyenkor a barátokkal is csak élőben beszélek, letörölök minden alkalmazást. De van, hogy este letörlöm az Instát, és csak másnap este rakom vissza. A wifi pedig szinte mindig ki van húzva nálunk, mobilnetem pedig sosincs. Nekem csak ilyen kisebb-nagyobb szünetekkel megy, mert máskülönben eluralkodik rajtam a világháló. Kell az elmémnek egy kis szellőztetés. Olyankor pedig nagyon élvezem a csendet, sosem szorongok a net hiányától.

– Nemrégiben kisbabátok született. Igencsak intim, bensőséges dolgokat is elmeséltél a követőidnek a várandósságodról és szülésedről. Miért érezted fontosnak, hogy megossz az emberekkel egy ilyen – sokszor még mindig tabunak számító – témát?

A várandósságomat majdnem a 7. hónapban osztottam csak meg, csendben akartam lenni, ameddig csak lehet. Terhet okozott volna a sok figyelem. Aztán amikor már az okozott nagyobb terhet, hogy a pocakomat kell rejtegetnem, a publikálás mellett döntöttem. A szülést a kiírt időponttal együtt végig titokban tartottam, otthonszülésre készültünk, és sajnos ezt vegyesen fogadják Magyarországon, én pedig nem akartam (még) ebbe a méhkasba belenyúlni. Viszont tudtam, hogy szülés után elmondom majd, hogyan született Luna, és szeretnék a dolog mellett felszólalni.

Elmesélni, hogy a szülés igen is lehet egy eksztatikus élmény, egy beavatási rítus, amiben az anya erősnek és tökéletesnek érzi magát, nem pedig kiszolgáltatottnak és eltiportnak. Nekem az otthonszülés megengedte, hogy minden természetesen történjen. Életem egyik legjobb döntése volt, mert “a béke a földön a születéssel kezdődik”!

Sajnos a Magyarországon élő nők és gyermekeik tucatjai küzdenek évekig a kórházban elszenvedett traumák miatt. Félre ne értsen senki, a kórházakra szükség van, életeket mentenek, és ha jól alakul, az anyuka nem traumatizálódik, nem zavarnak bele a szoptatás igen érzékeny témájába. De tudatosítani kéne az emberekben, hogy a nők tudnak szülni, ezt pedig felügyelni kell és nem pedig kockázatos beavatkozásokkal “segíteni”.

Azért választottam az otthonszülést, mert a bábák hisznek a nők képességeiben és nem csak testi, de lelki támaszt is nyújtanak szülés közben. Ugyanis a szülés nem csak testi vagy csak lelki, egyik oldalt sem szabad alá vagy fölé becsülni. A bábák engedik, hogy az ösztöneink érvényesülni tudjanak. Hagynak minket érvényesülni, ami a lényeg lenne a szülésben, mert ezt mi, nők csináljuk, és nem az orvos. Sajnos ők a legtöbb esetben nem engednek kibontakozni, ránk szólnak, hogy ne sétáljunk, ne együnk, ne guggoljunk. Hogy az anyuka ne szenvedjen, már kötik is be az oxit, a fájások meg úgy törnek ránk, mint egy megvadult bivalycsorda. Persze, hogy a végén alig bírja a szervezet és már ott is vagyunk a műtőben...

Túlságosan piedesztálra emelték a kórházi szülést és eltiporták az otthonszülést, holott mindkettő működhet, csak mindkettőt ésszel kell csinálni. Ezért osztottam meg a szülésem intim részleteit, hogy a következő szülni akaró generáció jobb esélyekkel induljon fejben a pozitív szüléstörténetek hallatán, ne csak rémsztorikkal legyen tele a média.

Az otthonszülés az anyákért és gyermekeikért van, nem a kórház ellen.

– Mi változott a kislányod érkezése óta? Hogyan változott a közösségi médiához, az influencer szerephez, vagy akár saját életviteledhez való viszonyod?

Luna óta még boldogabb vagyok. Nem gondoltam, hogy a lelkem és vele a szívem így ki tud tágulni. Úgy érzem, anyának születtem, nagyon testhezálló számomra a feladat. A közösségi médiával kapcsolatban mindig is voltak fenntartásaim, ezek pedig egyre csak szaporodnak. Most még kevesebbet vagyok jelen online, mert minden pillanat értékesebb a családra fordítva. Bár a szülésbe mindenkit beavattam, Luna megmutatását azért szigorúbban kezelem. Nem akarom minden porcikáját megosztani, ami tök nehéz, mert közben szülőként meg határtalanul büszke vagyok rá, így inkább az aranyközéputat választottam. A saját életem a boldogságomon kívül nemigen változott, írtam is erről egy cikket a blogunkra. A saját praktikáimat osztottam meg, amiknek hála nem fordult fel fenekestül az életem és minden nap kipihent vagyok. Az anyaságot egy áldásnak élem meg, az ösztöneimre hallgattam már a fogantatástól kezdve, azok pedig sosem csaltak tévútra.

– Ha bárhol, bármilyen körülmények között élhetnél a családoddal, mit választanál?

– Legszívesebben önfenntartó életet élnénk, a dzsungel mellett egy bambusztákolmányban, a telkünkön pedig nem lehetne megmozdulni a gyümölcsfáktól, amik roskadnak a terméstől. Fürdés és mosás a mellettünk lévő kristálytiszta folyóban, süt a nap, magas a páratartalom, egész évben van kaja a telekről, mindez egy trópusi Magyarországon! (nevet) Egyelőre viszont itthon eresztettünk gyökereket, a család és a barátok, a magyar kultúra, a nyelv, a kis vityillónk ide húz és boldogak vagyunk.


KÖVESS MINKET:





Túladagolják magukat, és még a rendőröket is rájuk küldik
2017-ben országosan 63-szor hívtak rendőrt drogfogyasztás miatt ellátott beteghez.
Abcúg.hu - szmo.hu
2019. február 28.


hirdetés

Aki kábítószer-használat miatt kér orvosi segítséget, a kórterem után könnyen egy büntetőeljárás kellős közepén találhatja magát. Hol az orvosok, hol az ápolók vagy a mentősök érzik úgy, hogy drogot fogyasztó betegeikre rendőrt kell hívniuk. Pedig a törvény szerint ezt csak akkor tehetnék meg, ha az illető fenyegetően lép fel velük szemben, máskülönben titoktartási kötelezettségük van. Így aztán sokan inkább nem is hívják a mentőket, hanem mítoszok alapján próbálják kezelni a túladagolást, ami akár halálesethez is vezethet.

“Ügyintézés közben, a belvárosban találkoztam egy régről ismert sráccal, aki azóta se állt le a szerhasználattal. Beszélgettünk, és megemlítette, hogy van nála GBL nevű szer. Ezzel régebben sokat találkoztam, mert csak 2014 óta minősül kábítószernek. A szervezetben GHB nevű vegyületté alakul, és bódító hatást fejt ki. Mivel a szorongásom és a depresszióm azóta is kezelés alatt van, és mert elgyengültem, elfogadtam tőle a szerből. Mivel a szervezetem nem volt hozzászokva, a régi adagtól szinte azonnal elájultam. Így találtak meg a mentők, és ittas állapotot gyanítva szállítottak kórházba”

– kezdte beszámolóját a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyik szenvedélybeteg ügyfele, akit ébredése után a kórházi nővér arra biztatott, mondja el őszintén, mitől ájult el, hiszen csak így kaphat megfelelő ellátást. A néhány órával később megérkező orvos azonban már kevésbé volt megértő, és amint meghallotta, hogy kábítószer van a háttérben, értesítette a rendőrséget.

Ezzel az a gond, hogy bár kábítószert tartani és fogyasztani törvénytelen, ezt nem lenne szabad továbbadni a rendőrségnek, hacsak nem maga a beteg ad rá felhatalmazást, amire persze kicsi az esély. Az egészségügyi törvény szerint csak akkor tehetnek kivételt, ha az ellátott a saját vagy valaki más testi épségét fenyegeti, vagy ha nyolc napon túl gyógyuló, feltehetően bűncselekmény elkövetéséből származó sérülést szenvedett.

Ebben az esetben szó sem volt ilyesmiről, ezért a beteg és a TASZ szerint jogsértő volt kihívni a rendőrséget. A jogvédő szervezet kíváncsi volt, milyen gyakran fordul elő, hogy a mentősök vagy a kórházi dolgozók rendőrt hívnak olyan emberekre, akik drogfogyasztás miatt lettek rosszul. A megyei rendőrkapitányságoknak küldött adatigénylésükből kiderült, hogy távolról sem egyedi esetről van szó.

2017-ben országosan 63-szor hívtak rendőrt drogfogyasztás miatt ellátott beteghez. Közülük csak heten fenyegették a dolgozók testi épségét, vagyis a maradék 56 esetben egyáltalán nem lett volna szabad rendőrt hívni. Ebből aztán majdnem mind, 52 eset büntetőeljárással végződött. Vagyis az eljárások 82 százaléka indokolatlan volt.

Kardos Tamás, a TASZ magánszféra-projektjének munkatársa szerint az egészségügyi dolgozók egy része talán attól tart, bűnrészessé válna, ha ilyen esetben nem értesítené a rendőrséget. “Ez legfeljebb akkor lenne igaz, ha már büntetőeljárás folyna a beteg ellen, mégis rejtegetnék a rendőrség elől. Valójában akkor sincs feljelentési kötelezettségük, ha egy dílerről van szó”.

De miért baj, hogy rendőrt hívnak valakire, aki végső soron bűncselekmény követett el azzal, hogy tiltott kábítószert fogyasztott? Amellett, hogy ez a gyakorlat szembemegy a titoktartási kötelezettséggel, Kardos szerint akár életeket is veszélyeztethet, ha valaki a rendőrségtől való félelmében inkább nem kér orvosi segítséget.

Egy kelet-magyarországi, szerhasználókkal foglalkozó alapítvány vezetője gyakran hallja a klienseitől, hogy “túladagolás esetén sem hívnak mentőt, inkább egymást próbálják detoxikálni mindenféle legendák és mítoszok alapján. Amikor ez szóba kerül, mindig elmondjuk, hogy ilyenkor inkább hívjanak mentőt, legfeljebb utólag számon lehet kérni az egészségügyi intézményt, amiért nem tettek eleget a titoktartási kötelezettségüknek. De így is nehéz áttörni ezeket a blokkokat, ráadásul a droghasználók nagyon sérülékeny csoportot alkotnak. Egy kényszeres droghasználó nem arról híres, hogy bevállal konfliktusos helyzeteket, és kiáll az érdekeiért”.

Aki ellen drogfogyasztás miatt indul eljárás, első körben elterelésre mehet. Ez egy hosszú, fél éven át tartó folyamat, amit állami, civil és egyházi szervezeteknél is el lehet végezni. (Itt van a nyilvántartásuk, bár találtunk köztük olyat, ahol állításuk szerint évek óta nem foglalkoznak ezzel).

Az elterelésről szóló igazolás bemutatásával a rendőrség nem emel vádat, és az illetőnek még priusza sem lesz. Ezt azonban két éven belül csak egyszer lehet megcsinálni, a TASZ ügyfele pedig már túlvolt egy ilyenen, amikor kórházba került. Így jó eséllyel pénzbüntetés vagy közérdekű munka vár rá, az eset pedig bekerül az erkölcsi bizonyítványába is. Így könnyen lehet, hogy nehezebben fog munkát vállalni, tovább csökken az esélye a normális életre és a gyógyulásra is.

Egy másik, szintén szenvedélybeteg-ellátásban dolgozó szakember néhány éve három olyan esettel is találkozott, amikor a beteg segítséget kért, de végül a rendőrségen végezte. Egyszer a mentősök, kétszer pedig a 112-es segélyhívó operátora telefonált nekik. “Ilyenkor az lenne a legjobb, ha azonnal egy szenvedélybeteg-ellátást végző szolgáltatóhoz küldenék őket, és hatékony segítséget kaphatnának. A rendőrségi eljárás nagyfokú megbélyegzéssel jár. Ha nem lesz priusza, akkor is végig kell csinálnia az eljárást, ujjlenyomatot vesznek tőle, lefotózzák, és így tovább”. Az elterelésen aztán mindhárom esetben kiderült, hogy egyszeri kipróbálásról volt szó.

Szerinte azóta valamelyest javult a helyzet, legalábbis az ő környékükön. “A helyi kórházban korábban sem volt jellemző, hogy rendőrt hívjanak, az utóbbi években pedig a mentősökkel is sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnünk. Most már tudják, hogy ilyen esetekben hozzánk is küldhetnek betegeket”.

Ami az operátorokat illeti, tavaly az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) épp a TASZ kérésére utasította a 112-es vonalat kezelő központok osztályvezetőit, hogy csak testi épség veszélyeztetése esetén hívjanak rendőrt. A nekünk nyilatkozó szakember szerint azóta ők is betartják a titoktartási szabályokat.

A TASZ mostani adatkérése nem is az operátorokra, csakis a mentősökre, ápolókra és orvosokra vonatkozott. Ebből jött ki az arány, amely szerint 2017-ben ötből négy ellátott, akire rendőrt hívtak, még eljárást is kapott a nyakába. Ez az országos szám, de érdemes megnézni a területi bontást is, mert elég nagyok az eltérések.

Négy megyében (Borsod, Heves, Pest és Tolna) például egyszer sem értesítették a rendőrséget, máshol (Fejér, Hajdú-Bihar) az értesítés ellenére sem indítottak eljárást. Az előbb idézett szakember szerint ez főleg a dizájnerdrogok használóinál fordulhat elő, ahol a rendőrök tudják, hogy – mondjuk a marihuánával ellentétben – úgysem lehetne kimutatni az anyagot az illető szervezetében. “Ezért van az, hogy az elterelésen részt vevő klienseink nagy része egy füves cigi miatt kerül be, miközben nem érjük el azokat, akiknek nagyobb segítségre lenne szükségük. Ők legfeljebb a család unszolására jönnek be, maguktól ritkán, mert ezek a szerek pont a belátási képességüket gátolják és az alulmotiváltságukat erősítik”.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak a legszigorúbbak: 11 értesítésből mind a 11-szer eljárás indult. Szabolcsban és Budapesten ráadásul egyenként tízmillió forintot kértek az adatokért, miközben máshol 15 napon belül ingyen kiadták őket. A TASZ-nak ezért külön pert kellett indítania, így juthattak hozzá ingyen az információkhoz.

A többi megyében legalább néhányszor előfordult, hogy a rendőrök nem indítottak eljárást, és persze ott az a hét eset is, amikor a testi épség veszélyeztetése miatt tényleg szükség volt a rendőrökre.

A számok azért is meglepőek, mert 2014-ben az országos tisztifőorvos is utasította a mentőket és a kórházi főorvosokat, hogy hagyjanak fel a rendőrök jogsértő bevonásával. Vagyis az elmúlt években a rendőrség és az egészségügy környékén is elismerték a problémát, megoldani viszont még mindig nem teljesen sikerült.

A cikkben idézett, szenvedélybetegekkel foglalkozó szakemberek kétféle indokkal kértek névtelenséget. Egyikük attól tartott, hogy nem kapna engedélyt a feletteseitől a nyilvános megszólaláshoz. Másikuk azt mondta, túlságosan kockázatos mostanában kábítószerügyben nyilatkozni, annyira átpolitizálódott a téma.


KÖVESS MINKET:





Keresik a bírók, meddig lehet ezt egyenes gerinccel csinálni
Az elmúlt egy évben sosem látott feszültség költözött a magyar bíróságokra.
Szurovecz Illés, Abcúg, Fotó: Pixabay - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Sorra hagyják ott a pályát karrierük csúcsán levő, középkorú bírók, de a legtöbben bezárkóznak a tárgyalóterembe, és hallgatnak, amíg nem esik személyes bántódásuk. Közben vannak, akik sosem látott módon szembeszálltak a törvénytelenségeken kapott Handó Tündével. Hova vezet ez, és mi járhat manapság a bírók fejében?

Keviczki István mindössze tíz percet töltött a Fővárosi Törvényszék elnökénél tavaly szeptember elején, nem sokkal azután, hogy augusztus 31-én lemondott büntetőbírói posztjáról. Korábban sosem beszéltek egymással, Polgárné Vida Judit mégis szívélyesen köszöntötte: “szervusz, Pistikém!”

A tegeződés bevett szokásnak számít bírói körökben, a pistikézés azonban kevésbé.

“Nem nagyon értettem ezt a fogadtatást, hiszen korábban semmilyen viszonyban nem voltunk egymással” – emlékezett vissza Keviczki a találkozóra.

Elmondása szerint Polgárné erősen próbálta kihúzni belőle a távozása okait, de ő udvariasan elhárította a kérdéseket.

Először csak annyit mondott, “te biztosan nem tudsz segíteni rajta”, majd különböző megfogalmazásokban többször elismételte, hogy orvosolhatatlan problémák léptek fel.

Keviczki nem szívesen nyílt volna meg a főnöke előtt, aki 2013-ban, elnökhelyettesként még egy plágiumügybe bukott bele. Akkor a HVG derítette ki, hogy Polgárné többek közt Paulo Coelho brazil író szövegét tüntette fel sajátjaként a bíróság magazinjában. Lemondása után a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatalban is dolgozott elnöki biztosként, míg Handó tavaly májusban ki nem nevezte a Fővárosi Törvényszék élére.

A pozíció ekkor már hónapok óta betöltetlen volt: hiába jelentkezett rá egyedüliként Fazekas Sándor korábbi elnök, Handó érvénytelenítette a pályázatot. Hivatalosan ezt a korszakváltás igényével magyarázták, de az is igaz, hogy Fazekas jó ideje nyíltan kritizálta Handót, éppen a bírói álláshelyekkel kapcsolatos gyakorlata miatt.

“Megkérdezte, miben tudna segíteni. Ha nyíltan kommunikálok, azt válaszolom: mondjál le. De ennek semmi értelme nem lett volna. Nem akartam olyasvalakivel megbeszélni a problémáimat, aki maga is része a problémahalmaznak, és sokak szemében méltatlanná vált a bírói tisztségre”

– folytatta Keviczki, aki felmentési ideje végéig, november 30-ig a bíróságon maradt, majd decemberben a Facebookon jelentette be nyilvánosan a lemondását.

Többek közt azt írta, “amikor ’99 nyarán fogalmazóként megkezdtem bírósági pályafutásomat, még azt gondoltam, röpke pár évtized után Tőletek (Veletek) megyek majd nyugdíjba, de még egy éve is ebben reménykedtem. Mára minden megváltozott, képlékennyé vált, relativizálódott, és azok az erkölcsi, morális értékek, melyekről a csendes többség még mindig azt gondolja, elválaszthatatlan jellemzői a bírói létnek, már alig látszódnak, alig hallatszódnak a harsány, törtető, technokrata kisebbség dübörgésétől”.

Később a VálaszOnline-nak azt mondta, elege lett a törvénysértő bírósági kinevezésekből és abból, hogy a “Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon szelektál”, így bíróként csak az általuk jóváhagyott gazdasági ügyekben ítélkezhet. (A Legfőbb Ügyészség később valótlannak és sértőnek nevezte Keviczki kijelentéseit. A Fővárosi Törvényszék pedig közleményt adott ki arról, hogy nincs morális válság a bíróságon).

Az utóbbi két évben összesen 52 bíró mondott le, közülük többen – Keviczki István mellett Szepesházi Péter vagy Rajmon Balázs – nyíltan kritizálták az igazságszolgáltatás működését.

Hasonló lemondáshullámra legutóbb 2011-12-ben volt példa, akkor 42-en távoztak. Az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közti konfliktus kiéleződésével azonban most különösen érdekessé vált, mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen radikális döntést hozzon, vagy éppen ahhoz, hogy inkább magára csukja az ajtót, és folytassa az ítélkezést.

Komám, te csak végezd a melódat

Keviczki először 2009-ben gondolt arra, hogy valami nincs rendjén az igazságszolgáltatás körül. Ekkor öt éve dolgozott bíróként, lassan túlesett a kezdeti, rutintalan időszakon, amikor “a napi 12 óra meló úgy leszívja az ember energiáit, hogy nem nagyon tekint ki az akták mögül”.

Elsőként az szúrt szemet neki, hogy a még éppen kormányon levő MSZP “szinte önfeljelentés-áradatot indított el. Addig sosem kerültek terítékre komolyabb ügyek, majd hirtelen tömegével indítottak eljárásokat élvonalbeli szocialista politikusok ellen. Szerintem megpróbálták előre megtippelgetni, mely ügyek kerülhetnek célkeresztbe a kormányváltás után. Úgy gondolhatták, addig legalább lehet ráhatásuk a nyomozás kezdeti szakaszára”.

Keviczki itt többek közt a BKV-ügyben érintett Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettesre, a hűtlen kezeléssel megvádolt egykori MSZP-s polgármesterre, Hunvald Györgyre, vagy éppen a Sukoró-ügyre gondolt.

A 2010-es kormányváltás után erre rárakódott két olyan ügy, amikor a politika látványosan belenyúlt a bíróságok működésébe. Először jött a 62 évesnél idősebb bírák kényszernyugdíjazása (amit aztán elkaszált az Európai Unió Bírósága), majd a semmisségi törvény. Utóbbi kimondta, hogy semmisnek kell tekinteni azokat a 2006-os tömegoszlatásokkal összefüggő első fokú ítéleteket, amelyek csak rendőri jelentés vagy tanúvallomás alapján ítéltek el embereket. (A törvény ellen bírók és civilek is tiltakoztak, de az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek).

“2012-ben már komolyan elgondolkoztam, mi zajlik körülöttem. Egy tapasztalt bíró kollégához fordultam, aki személyes jó barátom is. Azt mondta: komám, te egy bíró vagy. Abban jársz el, amiben az ügyészség vádat emel. Nem a te felelősséged, hogy miben emelnek vádat, és miben nem. Csak végezd a melódat”.

Ez nem volt meggyőző érvelés Keviczki számára, 2013-as törvényszéki kinevezése mégis átlendítette a holtponton, ami egészen tavaly őszig kitartott.

Lemondása után több tucat kollégájával beszélgetett, amiből az derült ki számára, hogy “szinte mindenki próbálja megfogalmazni magában, meddig lehet ezt még egyenes gerinccel csinálni”. Van, aki addig maradna, amíg a konkrét ítéletekbe nem szólnak bele, de sokan az új közigazgatási bíróságok felállítására várnak. Keviczki szerint, ha bebizonyosodik, hogy ezeket a politika kiszolgálására hozták létre, az romba döntheti az egész bírói kar hitelességét a társadalom szemében. “Biztos vagyok benne, hogy ilyen esetben jó néhányan fel fognak állni a bírói székből”.

Pattanásig feszült a helyzet

Ha képet akarunk kapni arról, mi jár manapság a bírók fejében, meg kell értenünk a Handó Tünde-féle Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közti konfliktust, amely egy éve lázban tartja az egész bírói kart.

A kormány 2010 után központosította a bíróságok igazgatási rendszerét, és jelentős hatalommal ruházta fel az OBH élére került korábbi bírót, Handó Tündét, aki egyben Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége.

Az OBH dönt a bírósági vezetők kinevezéséről, az álláshelyek elosztásáról, a bíróságok költségvetéséről és az összes ingatlanberuházásról, technikai fejlesztésről. Handótól várták, hogy felgyorsítsa a bíróságok híresen csigalassú működését, és hatékonyabbá tegye a rendszert.

2012-ben a nemzetközi kritikák hatására A kormány 2010 után központosította a bíróságok igazgatási rendszerét, és jelentős hatalommal ruházta fel az OBH élére került korábbi bírót, Handó Tündét, aki egyben Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége." szűkítettek Handó hatáskörein, és valamelyest megerősítették az OBH ellenőrzésére létrehozott, 15 fős OBT-t, amelynek tagjait hatévente a bírák választják maguk közül.

Az OBT azonban így is viszonylag gyenge szervezet maradt: nem önálló jogi személy, ezért hiába van saját költségvetése, a pénze az OBH elnökének kezében van. Emiatt a tagok saját zsebből kényszerültek összedobni az OBT honlapját.

Az ellenőrző testület néhány évig nem sok vizet zavart, a 2018-as OBT-választás közeledtével azonban világos volt, hogy ha Handóval kritikus bírók kerülnek a tanácsba, az átalakíthatja a viszonyokat. 2017 őszén előfordult, hogy az OBT kétszer is visszadobta Handó helyzetelemző anyagát. Egyre hangosabban bírálták az OBH elnökét azért is, mert nem átlátható, milyen elvek alapján, hová csoportosít bírói álláshelyeket.

Tavaly év elején OBT-taggá választották Handó több kritikusát, így Hilbert Editet és Vasvári Csabát is. Utóbbi azért perelte Handót, mert szerinte visszaél a jogaival a bírói álláspályázatok elbírálásakor (a pert elsőfokon meg is nyerte, a másodfokot egyelőre elhalasztották). Tavasszal aztán végképp kiéleződött a viszály:

• áprilisban lemondott négy OBT-tag, ezért Handó azóta is működésképtelennek tartja a testületet, amely ezt visszautasítja,

• Handó fegyelmi eljárásokat indított OBT-tagok ellen,

• az OBT több esetben megállapította, hogy Handó törvénysértően minősített érvénytelennek bírói álláspályázatokat, nem adott indoklást, és nem írt ki időben új pályázatot,

• Handó a hvg.hu szerint kiadta az általa kinevezett vezetőknek, hogy találjanak törvénytelenségeket az OBT működésében,

botrányba fulladt az októberi választás, ahol a lemondott OBT-tagok helyére kellett volna új bírákat választani, egy győri bíró obstrukcióról és a szavazás meghamisításáról írt, később több száz bíró tiltakozott a Magyar Bírói Egyesület honlapján.

Sosem voltak még ilyen helyzetben

Keviczki szerint ez a kiéleződő konfliktus lassan arra fogja kényszeríteni a bírákat, hogy így vagy úgy, de színt valljanak arról, hogyan viszonyulnak a saját függetlenségükhöz. Úgy látja, aki tiszteletben tartja a törvényességet, az csakis az OBT-t támogathatja.

“Korábban sosem kerültek ilyen választási helyzetbe. Fel se vetődött más szempont, mint hogy független bírók vagyunk, csak a jogszabályoknak és a saját lelkiismeretüknek vagyunk alárendelve. Közben viszont beáramlott egy új szempontrendszer, amelyben már nem a függetlenség az elsődleges szempont, hanem hogy legyél hűséges az igazgatási vezetőkhöz. Fogd be a szád, és kövesd a tanácsaikat”.

Szerinte az elmúlt egy év eseményei nyilvánvalóvá tették, milyen súlyos törésvonalak húzódnak a különböző bírói gondolkodásmódok közt. Ahogy a Facebookon közzétett lemondólevelében fogalmazott, egyszerre létezik a bíróságon belül egy “harsány, technokrata” réteg és egy olyan, amely tartja magát a bírói szakma alapelveihez.

Előbbiek azt mondják, “nincs komoly konfliktus, hiszen a mindennapi ítélkezés megfelelő mederben zajlik, és ha igaza is van az OBT-nek, nem szabadna tovább élezni a helyzetet. Ehelyett inkább arra kellene fókuszálni, hogy az infrastrukturálisan, a munkavégzés körülményeit tekintve fejlődő pályán levő igazságszolgáltatás tovább javuljon”.

“Azok a fiatal kollégák, akik már ebben a rendszerben szocializálódnak, azt látják, hogy az igazgatási vonalon elkövetett törvénysértések elfogadhatók. Ha hosszú távon ez épül be a tudatukba, vajon meg tudják-e tartani a kívánatos bírói attitűdöt? Ez súlyos dilemma lesz minden kezdő jogász számára”

– mondta Keviczki.

Szerinte azokat, akik már Handó időszakában kezdtek titkárként, fogalmazóként dolgozni az OBH-ban, “olyan hatások érték, amelyek a függetlenségtől a lojalitás felé sodorják őket. Ha valaki mondjuk azt a feladatot kapja Handótól, hogy keressen jogi érveket az OBT-vel szemben, vagy támassza alá, miért nem kell összbírói értekezletet összehívni Debrecenben, az alapos rombolást eredményez az illető gondolatrendszerében. Azt üzenik nekik, mindegy, hogy az adott konfliktusban mi a törvényes megközelítés, ti akkor fogtok előrejutni, ha velünk értetek egyet”.

Keviczkinek közvetlenül nem voltak ennyire fiatal kollégái, hiszen ők általában alacsonyabb szintű, vidéki bíróságokon dolgoznak. “Járásbíróságokon dolgozó kollégáim úgy látják, ebből a generációból jó néhányan meglehetősen türelmetlenek, a lehető leggyorsabban komoly pályaívet akarnak befutni, gyorsan igazgatási vagy magasabb bírói pozícióba szeretnének kerülni. Ezek a szempontok sokszor fontosabbak számukra, mint hogy nagybetűs bírók legyenek”.

Egy neve elhallgatását kérő fővárosi bíró szerint viszont “jó, hogy az OBH támogatja az új generációt, és a fiatalokra koncentrál. Nincs gond azzal, hogy valaki titkárként dolgozik az OBH-ban, mielőtt bíróvá nevezik ki. A probléma inkább azzal a gyakorlattal van, hogy a fiatal bírók egy része nagyon gyors szakmai karriert fut be, és másfél év gyakorlattal és néhány ítélettel a háta mögött már előad kúriai bíráknak szakmai értekezleteken. Ezek a dolgok visszatetszést keltenek”.

Neki úgy tűnik, a fiatal bírók szemében egyre kisebb a presztízse annak, ha valaki évtizedeken át csak ítélkezéssel foglalkozik. “Rossz azt hallani, amikor egy titkár vagy fiatal bíró azt mondja egy idősebb kollégáról, hogy nem vitte semmire, csak azért, mert nem lett belőle vezető”.

Maximum a büfében panaszkodnak

Fleck Zoltán jogászként és szociológusként évtizedek óta kutatja az igazságszolgáltatást. Szerinte a tipikus magyar bírói magatartást hagyományosan a visszahúzódás és a passzivitás jellemzi. Ez jelenthet egyszerűen annyit, hogy egy bíró inkább nem vállalja a véleményét, csak a tárgyalótermi munkájára koncentrál, nehogy rásüssék, hogy politizál. Jelenthet ugyanakkor feltétel nélküli lojalitást és sima haszonlesést is, amikor valakinek csakis a fizetés és az előrelépés számít.

“Van, aki egyáltalán nem érzi rosszul magát, másnak, ha van is véleménye, maximum a büfében mondja el a kollégáknak, vagy még ott sem. És van egy szűk réteg, amely kezd kilógni a sorból. Ők nemcsak magukban, vagy odahaza a családnak hőbörögnek, hanem vállalják a konfliktust”

– mondta Fleck. Vannak, akik inkább kiszállnak, ahogy Keviczki István tette, mások bent maradnak, és nyíltan beleállnak a konfliktusba, ahogy az OBT tagjai.

Fleck ősszel tíz olyan (volt) bíróval készített anonim interjút, akik kritikusak a mostani vezetéssel szemben. Az eredeti terve az volt, hogy véletlenszerű kiválasztással felmérje a bírók közérzetét, szakmai mentalitását. Más országokban nem ritka az ilyen felmérés, Hollandiában komplett közvéleménykutatásokat csinálnak, amiből kiderül, hogyan gondolkodnak a bírók általános ideológiai, társadalompolitikai kérdésekről (például az abortuszról). Itthon azonban nem jött össze, mert a passzívabb, akár lojálisabb bírók nem álltak szóba vele.

Az interjúalanyoknál többször előkerült, mennyire csalódtak a megalkuvást választó kollégáikban és abban, hogy semmi sem igazolódott be a rendszerváltás környéki illúziókból. Fleck szerint a 2010 előtti bírósági rendszer sem volt tökéletes, sőt vacaknak nevezte a korábbi Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Viszont “sokan arra számítottak, hogy előrefelé haladunk. Szigetszerűen működtek jó szakmai közegek, amelyek képesek voltak a szakmaiságot és az autonómiát tartalommal megtölteni, ezt terjeszteni, tanulni egymástól. Ezek azonban külső nyomásra felbomlottak”.

Keviczki VálaszOnline-os interjúja után öt, Handó által kinevezett bírósági vezető kiadott egy közleményt, amelyben arra figyelmeztettek, hogy széthúzás és egyénieskedés helyett összefogásra van szükség, különben a 2020-ra beígért bírói béremelést kockáztatják. Az OBT ugyanakkor ősszel rákérdezett az igazságügyi miniszternél, hogy a fizetésemelés eddigi elmaradása összefügg-e a mostani konfliktussal, és határozottan nemleges választ kaptak. “Hogy jön ahhoz bármelyik elnök, hogy leírjon ilyeneket? Őszintén nem értem, mit szeretnének az OBT-től. Hogy csak minden harmadik törvénysértést vegyük észre?” – kérdezte Vadász Viktor OBT-szóvivő, a Fővárosi Törvényszék büntetőbírója.

Ezek a körülmények leginkább annak a 40-es korosztálynak okozhatnak csalódást, amely a rendszerváltás után kezdett bíróként dolgozni, és éveken át úgy érezte, “lassan megtanuljuk, mi az a jogállam és a függetlenség. Ők mára tapasztalt bírókká váltak, de még energikusak, nyitottak, előre akarnak jutni, nyelveket beszélnek, és ismerik a nemzetközi jogot” – mondta Fleck.

Éppen ezért az ő csalódásuk és távozásuk érzékenyen érintheti az egész ítélkezés színvonalát, amely Fleck szerint már most is sokat romlott, hiszen a rendszer a gyorsaságot és a hatékonyságot kéri számon a bírókon. “Azt üzenik, nem az a fontos, hogy megalapozott ítéletet hozzál, hanem zárd le, amint tudod, mert megígértük a politikának, hogy gyorsabbak leszünk”.

Úgy tűnik, ez a mentalitás könnyebben utat találhat a fiatalabb bírókhoz, az idősekhez viszont nem igazán. “Mivel lehet sakkban tartani egy 60 éves megyei tanácselnököt? Ők már megtanultak egy olyasfajta minimum autonómiát, amit nehezebb elvenni tőlük, mint megtanítani a fiatalokat, hogy akkor juthatsz előre, ha lojális vagy” – mondta Fleck.

Egy új hang?

A bírók körében megszokott rizikómentes, passzív hozzáállás mellett különösen feltűnő, mennyire sokat szerepelnek és nyíltan kommunikálnak az OBT tagjai. Konferenciákon adnak elő, részletes szövegekben foglalják össze, mi bajuk Handó Tündével, és még a sajtóval is szóba állnak. Vadász Viktor a Twitteren is aktívan posztol, rendszeresen angolul tudósít az OBT-OBH viszony aktuális állásáról.

Mindez a kormányközeli média figyelmét is felkeltette, a Magyar Időkben sorra vették, milyen “kormányellenes politikai tevékenységet” folytatnak az OBT-tagok. Utóbbiak viszont kiállnak amellett, hogy nem pártpolitizálnak, egyszerűen a munkájukat végzik azzal, hogy ellenőrzik az OBH elnökét. A Magyar Idők számára azonban az is politizálásnak számít, ha valaki az Amnesty International munkatársait hívja meg a bíróságra képzést tartani az előítéletekről.

Fleck nagyon pozitívnak látja az OBT szerepét, hiszen “semmilyen hagyománya nincs annak, amit csinálnak. Mintát mutatnak arról, hogyan lehet ellenállni. Néha elkeseredettek, amiért a bírói kar tagjai nem támogatják őket aktívan, de közben nagy legitimációt éreznek maguk mögött, hiszen a bírák választották meg őket”. Fleck közelről követte, amikor az OBT-ben az aktív szerepvállalás mellett döntöttek. “Tudták, hogy ez kockázatos, de ha nem állnak ki, minimális esély sincs a túlélésre”.

Vadász szerint nem arról van szó, hogy az eddigiekhez képest gyökeresen máshogy állnának a bírói szerephez. “Amikor a szervezeten belülről érte támadás az OBT-t, és mindez személyeskedésig fajult, úgy döntöttünk, nem fogunk félni attól, hogy nyilatkozzunk. Ha viszont nem lennék OBT-tag, nem beszélgetnénk most itt. Sokan keresnek minket azzal, hogy nyilatkozzunk igazságszolgáltatási témákban, például a közigazgatási bíróságokról, de csak az OBT-vel összefüggő igazgatási ügyekben szólalunk meg”.

Szerinte érthető a többi bíró passzivitása, főleg úgy, hogy “az elmúlt tizenöt évben a közvélemény és a sajtó rendszeresen támadta a bírókat egy-egy vitatott ítélet után. Emiatt sokan bezárkóztak, nem kommunikálnak, ritkán szólalnak fel nyilvános konferenciákon, elefántcsonttoronyba zárják magukat”.

Vadász nem neheztel azokra a bírókra, akik inkább csendben maradnak. “Nem vagyok az ő cipőjükben, ahogy ők sincsenek az enyémben. Én sem örülök, amikor fennhangon azt hirdetik, mit csinálok rosszul. Nem hiszem, hogy azzal, ha magukra csukják a tárgyalóterem ajtaját, eladják a függetlenségüket. Nem gondolom, hogy az ő feladatuk kiállni az igazgatás túlkapásai láttán. Éppen azért van az OBT, mert a mi dolgunk elvégezni azt, amit egyéni szinten a bírók nem tudnának”.

Mi lesz a vége?

Nehéz megítélni, valójában hol áll a bírók többsége az OBT-OBH konfliktusban. Konkrét felmérés híján csak abból indulhatunk ki, hogy az OBT-tagokat a bírók választották maguk közül, és hogy százával írták alá az októberi póttagválasztást követő tiltakozó levelet. Kérdés viszont, milyen hatást fog elérni a Keviczki által tecnokratának nevezett generáció lassú beáramlása, vagy egy fizetésemelés elmaradásával riogató közlemény.

Fleck szerint a következő OBT-választás jó tesztje lesz ennek, ott ugyanis kiderül, készek-e a bírók újra kritikus tagokat választani. “De az is lehet, hogy addig közbelép a politika, és az egész bírósági szervezetrendszert megváltoztatják, akár a közigazgatási bíróságok mintájára. Ha az OBH megy a kukába, a miniszter széles hatáskört kap, az OBT-t pedig konzultatív testületté alakítják, az egy új helyzet lesz. Akkor jön a másik világ”.

“Ha viszont nem keményedik tovább a rendszer, csak stabilizálni próbálják a helyzetet, akkor lehet, hogy elindul egy eszmélési folyamat”. Fleck szerint ezért kellene értékelnie a közvéleménynek minden egyes nyilvános bírói interjút, és ezért kellene figyelnie az OBT körüli eseményeket. “Az OBT magatartása nélkül valószínűleg teljesen elveszne az esély a függetlenségre”.


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x