hirdetés
cm3.jpg

A történelem 10 legpusztítóbb láthatatlan tömeggyilkosa

Járványok, amelyek 10 milliók életét követelték. De melyik a morbus hungaricus (magyar betegség)?
Szűcs László cikke a HONVEDELEM.HU-ról - szmo.hu
2014. március 03.


hirdetés

Az elmúlt évszázadokban a csatatereken a katonáknak nemcsak egymással kellett megküzdeniük, hanem a különféle járványokkal is. A gyakran futótűzként terjedő betegségek kórokozói ütközeteket, hadjáratokat, háborúkat befolyásoltak vagy éppen döntöttek el, és számos esetben több halottért voltak felelősek, mint a fegyverek. Heti − szokásunk szerint szubjektív − listánkon következzen most 10 láthatatlan tömeggyilkos.

Pestis

Hívják dögvésznek, fekete halálnak, nagy halálnak is: az ókor és a középkor legrettegettebb betegségében, a pestisben legalább 100 millióan vesztették életüket az elmúlt évszázadokban. Ráadásul a hadjáratok végkifejletét megváltoztató, birodalmak sorsát befolyásoló járványok kórokozója volt az egyik első „biológiai fegyver” is az emberiség történelmében.

A pestis a világszerte mindenhol előforduló, Yersinia pestis elnevezésű baktérium okozta fertőző megbetegedés. A betegség általában egy fertőzött állatról – például patkánybolháról – kerül át az emberre, azonban a fertőzött állat érintése, esetleg harapása is okozhat emberi megbetegedéseket. Több forrásból is arra lehet következtetni, hogy a pestis európai elterjedése az időszámításunk szerint 535 körül bekövetkezett globális klímaváltozás következménye. A pestisbaktériumokkal fertőzött rágcsálók ekkor kezdtek el eredeti élőhelyükről, Kelet-Afrikából északra vándorolni.

540-ben volt az első, dokumentált európai járvány, amely az akkor félmilliós lakosú Konstantinápoly ötödét pusztította el. Ezt követően a 14. században tört ki újból a pestis Európában és Ázsiában; kisebb-nagyobb hullámai pedig még a 17. században is pusztítottak. Az európai lakosság egyharmada-fele pusztult el ez idő alatt.

hirdetés

A legnagyobb európai pestisjárvány 1347–1353 között zajlott le. Az orvostudomány bubópestist, tüdőpestist és szeptikémiás pestist különböztet meg, ám mindhárom típus rendkívüli halálozási aránnyal pusztít. A „fekete halál” nemegyszer megváltoztatta a hadjáratok végkifejletét, sőt birodalmak sorsát is befolyásolta. A hadjáratokat rendszeresen pestisjárvány kísérte, és igen gyakran a győzelmet is az döntötte el, hogy melyik fél seregét sújtotta kevésbé a kór.

Például az 1456. július 4.−22. között zajló nándorfehérvári csata után kitört pestisjárványban vesztette életét a keresztény csapatok két vezére, Hunyadi János és Kapisztrán János is. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a pestis kórokozója volt az egyik első „biológiai fegyver” az emberiség történetében: 1347-ben a Kaffa városát ostromló tatárok pestisben meghalt emberek holttesteit lőtték be a falak mögé.

pestis

A középkorban egész városok néptelenedtek el a pestisjárványok idején

Fekete himlő

A több mint 60 millió ember haláláért felelős fekete himlő Európában csak a VI. században jelent meg, a XIII−XVI. században azonban már visszatérő, gyilkos járványokat okozott. A legnagyobb pusztításért azonban az Újvilágban felelős, hiszen az európai hódítók megjelenése után – az amerikai kontinensen mindaddig ismeretlen betegség – olyannyira gyorsan terjedt, hogy alapjaiban roppantotta meg az akkor már ezeréves Azték Birodalom katonai és gazdasági erejét. Az elkövetkező időszakban a himlő kiirtotta a Karib-szigetek teljes őslakosságát, Mexikóban pedig milliókat ölt meg néhány évtized alatt, és az Inka Birodalomban is több százezer volt a járvány halottainak száma.

De a betegség nemcsak a közép-amerikai országok társadalmára volt hatással, hiszen például az 1870-ben lezajlott francia−porosz háború végkimenetelébe is beleszólt a franciák között kitört járvány. A betegség cseppfertőzéssel terjed, s éppen ezen tulajdonsága tette alkalmassá arra, hogy már a XVIII. században biológiai fegyverként alkalmazzák. 1763-ban, a Pontiac indián főnök vezette indiánlázadás idején a brit csapatok parancsnoka, Jeffrey Amherst tábornok javasolta himlőjárvány elterjesztését az indiánok között, fertőzött takarók segítségével. Ugyancsak ebben az évben, amikor a delavárok ostromolták Fort Pitt erődítményt, a parancsnok himlős betegektől származó pokrócokat küldött a törzsfőnököknek ajándékba. Érdemes megemlíteni, hogy a himlő volt az első – és a mai napig az egyetlen – olyan betegség, amit sikerült világszerte felszámolni.

himlo

A himlő több mint 60 millió ember haláláért felelős

Spanyolnátha

A pontos adatok a mai napig nem ismertek. Vannak, akik azt mondják, hogy 20 millió áldozatot követelt, mások szerint azonban 100 milliónál is több ember vesztette életét a XX. század legelső influenza-pandémiájában. A spanyolnáthának is nevezett világjárvány 1918 és 1920 között söpört végig a Föld országain.

Szakértők szerint az áldozatok magas száma legalább két okra vezethető vissza. Egyrészt az ekkor már négy éve tartó, kegyetlen első világháború lövészárkaiban harcoló, legyengült egészségi állapotú, és immunrendszerű, a legalapvetőbb higiénés követelményeket is nélkülöző, alultáplált, 20-40 év közötti férfiakat nagyon könnyen meg tudta betegíteni az akkor újonnan felbukkant influenzatörzs. Emellett pedig az is szerepet játszott a halálesetek magas számában, hogy éppen ez volt az a korosztály, amely életkora miatt nem találkozott még komolyabb influenzajárványokkal, így semmilyen módon nem volt védett a kórokozóval szemben.

Egyes hadtörténészek úgy vélik, hogy a járvány kirobbanása hatással volt az első világháború befejezésére is. A betegségben ugyanis 1918 őszére már több katona halt meg, mint a harci cselekményekben. Nevét egyébként onnan kapta, hogy az első megbetegedéseket Spanyolországban írták le még 1918 márciusában. A tudósok által „korunk legnagyobb biológiai katasztrófájának” nevezett spanyolnátha-világjárvány a jelenlegi adatok szerint két év alatt többször is végigsöpört a Föld országain, s a lakosság 20-40 százalékát érintette.

Természetesen nem a spanyolnátha volt a Földön az első komoly influenza-világjárvány. A négy évszázadra visszamenő feljegyzésekből tudni lehet, hogy többször is pusztított az influenzavírus, csak a XIX. században négy pandémiát írtak le. Ezek közül is ki lehet emelni az 1889-ben kezdődött orosz influenzát, vagy az 1900-ban világjárvánnyá szélesedett úgynevezett old Hongkong-influenzát. A spanyolnátha után a sor 1957-ben az „ázsiai influenzával”, 1968-ban a hongkongi influenzával folytatódott.

spanyolnatha

A spanyolnátha-járvány kirobbanása hatással volt az első világháborúra is

Kolera

Az 1853–56 közti krími háborúban 30 ezer halottat követelt, az 1866-os porosz−osztrák háborúból hazatérő katonák közül pedig több mint 70 ezer áldozatot szedett a kolera, amely elsősorban széklettel, hányadékkal és vizelettel terjedő betegség. Jelenlegi ismereteink szerint Ázsiában – Indiában és a mai Pakisztán területén – már az időszámításunk előtti V. században ismert volt, és évszázadokon keresztül csak azon a területen fertőzött. A közlekedési útvonalak fejlődésével azonban 1817-ben „kitört” az „őshazából”, s megjelent Európában is. Az „öreg kontinensen” robbanásszerűen terjedt el, 1826, valamint 1971 között 7 nagy járványt okozott, amelyekben egymilliónál is több ember vesztette életét. Egyes orvosok szerint az utolsó járvány még a mai napig is tart, és elsősorban a szegények között szedi áldozatait.

Magyarországon kétszer volt komolyabb kolerajárvány: 1832–33-ban, valamint 1872–73-ban. A megbetegedések száma mind a két esetben meghaladta az 500 ezer főt, és mivel a betegség halálozási aránya abban az időben 50 százalék körüli volt, az elhunytak száma is nagyon magas volt. Szerencsére az orvostudomány sokat fejlődött az elmúlt évszázadokban, így a betegség ma már antibiotikumokkal és megfelelő só- és folyadékpótlással kezelhető.

kolera

A kolera a XIX. század elején jelent meg Európában

Kiütéses tífusz

A kolera mellett a kiütéses tífusz is komoly pusztítást okozott a krími háborúban, megnehezítve a harcokban amúgy is legyengült és megkeseredett katonák mindennapjait. A betegség – a mai adatok szerint – a francia hadsereg több mint 33 ezer katonáját érintette, akik közül 17 ezren életüket is vesztették. E számadat különösen annak fényében megdöbbentő, hogy a harci cselekményekben 20 ezer francia katona vesztette életét...

A kór az 1870–71-es porosz−francia háborúban is megtizedelte a szemben álló feleket, az 1877–78-as orosz−török háborúban pedig kétszázezer katona betegedett meg a ruhatetűben élősködő sejtparazita okozta betegségben, amely leginkább a rossz higiénés körülmények között élő, túlzsúfolt közösségekben fordul elő – tehát egy hadjáratban lévő katonai tábor épp megfelelő táptalaja lehet a betegségnek. A tífuszjárványok a XVI−XIX. századi Európa háborúinak állandó velejárói voltak, a téma szakértői szerint a betegség több millió ember haláláért felelős.

Érdemes megemlíteni, hogy a tífuszt a XVI. században a csöppet sem megtisztelő morbus hungaricus (magyar betegség) névvel is illették, hiszen a Buda felszabadítására összeverődött, majd az ostrom után szétszéledt zsoldosok is terjesztették egész Európában. E korántsem dicső kifejezéssel egyébként ma is illetnek egy betegséget, mégpedig a tbc-t. Valószínűleg ez jobban elterjedt a köztudatban, mint a tífusz hasonló elnevezése.

tifusz

A kiütéses tífusz már a krími háborúban megkeserítette a katonák életét

Vérhas

A tífusz és a kolera mellett a háborúkat végigkísérő harmadik betegség a vérhas volt, ami egy baktérium okozta, magas lázzal, hasi görcsökkel és véres hasmenéssel együtt járó megbetegedés. A krími háborúban a vérhas egyidejűleg ütött ki a tífusszal, az angolok közül 7882 ember kapta meg a betegséget, s közülük 2143-an meg is haltak. Ugyancsak komoly vérhasjárvány ütötte fel a fejét a francia−porosz háborúban, ennek során közel 3 ezer ember haláláért volt felelős a kór. A vérhas ma már ritkán fordul elő Európában, Afrikában és más kontinensek forró égövi országaiban azonban a mai napig jelentős közegészségügyi tényező.

verhas

A háborúk egyik velejárója a vérhas

Malária

A trópusi égövben zajló háborúk rendszeres kísérőbetegsége a malária is. A váltólázként is említett kórt a szúnyogok terjesztik. A lázzal, hidegrázással, izomfájdalmakkal, fejfájással, rossz közérzettel járó betegség még ma is népbetegségnek számít. Évente 300-500 millió új megbetegedést regisztrálnak, s a halálos áldozatok száma is meghaladja az évi egymilliót. A malária természetesen hatással volt a forró égövben zajló háborúkra is: az amerikai hadsereg 1898-as kubai hadjáratában a 167 ezer katonából csaknem 39 ezren fertőződtek meg, és sokan bele is haltak a betegségbe. Emellett a malária a második világháború délkelet-ázsiai hadszínterén, majd később a vietnami háborúban is tizedelte a harcoló katonákat és a hadifoglyokat egyaránt.

malaria

A malária elsősorban a trópusi égövben szedi áldozatait

Sárgaláz

Ugyancsak a trópusi égövön jelent veszélyt az emberekre (katonákra) a sárgaláz, amely egy szúnyog által terjesztett, emésztőrendszeri vérzést és sárgasághoz vezető májgyulladást okozó, fertőző vírusbetegség. A betegség több csatát és háborút is befolyásolt. Például az 1898 áprilisa és augusztusa között lezajlott amerikai−spanyol háború kezdetén a 230 ezres spanyol haderőből mindössze 55 ezren voltak „harckészek”, a többieket ledöntötte a lábukról a fertőzés. Ugyancsak komoly sárgalázjárvány pusztított az 1942-es midwayi csata után az addig fanatikusan küzdő japánok között.

sargalaz

A sárgaláz kórokozóját szúnyog terjeszti

Ebola

Listánk végén két kakukktojás. Az egyik az ebola, amely a ma ismert egyik legveszélyesebb, magas lázat, kiterjedt külső és belső vérzést okozó vírus. Az elsősorban Afrikában jelen lévő kórokozó az utóbbi néhány évtizedben jelentős járványokat okozott Zairében, Szudánban, Ugandában, Gabonban, Elefántcsontparton és Kongóban. Az első ebolajárvány 1976-ban tört ki Zairében, s azóta is számos alkalommal ütötte fel a fejét ezen a területen. Bár háborúk végkifejletébe egyelőre még nem szólt bele az ebola, a vírus erősen fertőző mivolta és magas halálozási aránya miatt a szakemberek attól tartanak, hogy a jövőben a terroristák biológiai fegyvereinek egyik „alapanyaga” lehet.

ebola

Az ebola - fertőző mivolta miatt - a biológiai fegyverek egyik „alapanyaga” lehet

Legionáriusbetegség

A másik, listánkról kicsit kilógó kór a legionáriusbetegség, amelyről ma már tudni lehet, hogy valójában semmi köze nincsen a légiósokhoz - sőt, valójában egy tipikus civilizációs kór, amelyet egy baktérium okoz. A betegség elnevezése 1976-ból származik, amikor is egy Philadelphiában tartott légiós veterángyűlés után tömeges tüdőgyulladás tört ki, amely több mint 30 halálos áldozatot követelt, és jelentős figyelmet kapott a médián keresztül. A betegség egyébként leginkább elhanyagolt légkondicionálók és tábori zuhanyzók segítségével terjed, így akár a mai modern katonát is veszélyeztetheti.

legios_betegseg

Egy philadelphiai légiósrendezvényen ütötte fel először a fejét a betegség

Köszönet a cikk elkészítésében nyújtott segítségért dr. Meglécz Katalin orvos ezredesnek, a Magyar Honvédség honvéd-tisztifőorvosának.

Forrás: HONVEDELEM.HU


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozvagohid_ck.jpg

Különleges fotók a pesti marhavágás történetéből

150 éve épp ez idő tájt kezdték meg a Soroksár felé tartó út melletti szántóföldeken Pest város saját kezelésű közvágóhídjának és marhavásár-piacának az építését.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. március 08.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az építkezés megkezdése után két és fél évvel, 1872. július 27-én már sort keríthettek a közvágóhíd felavatására. A beszédeket követően a hatósági és szakmai vezetők, iparosok és nőegyleti tagok ünneplőruhás gyűrűjében egy virágokkal és szalagdísszel ékesített, méretes bikát vágtak le. Az eseményt „barátságos villásreggeli” zárta.

Korábban a városban több helyütt voltak állatvásárok és szerteszét működtek a magánvágóhidak.

1861-ben harminckét mészárszéken évente több mint háromszázezer ökröt, tehenet, borjút öltek le és dolgoztak fel a mészárosok.

hirdetés

A marhákat a házak között, a köztereken keresztül hajtották át. A kosz és a bűz egyre kevésbé volt elfogadható a polgárosodó város lakóinak. A megvadult állatok nemegyszer a közbiztonságot is veszélyeztették.

Az egykori Széna (ma Kálvin) tér a 19. század közepén. Marhajtás az Üllői út torkolatánál. Újházy Ferenc mára (1827–1921) elveszett festményéről készült régi fotóreprodukció (részlet)

Mészárszék a Dohány utcai izraelita templom tőszomszédságában, 1894 körül. Klösz György felvétele (részlet).

A pesti nép, köztük hentesek. Klösz György felvétele 1895 körül készült a bontás előtt álló Belvárosban. Az emberek mögött a Küttel-ház látható, ami 1692 óta állt itt, a megszűnt Duna és Torony utca sarkán, a mai Március 15. tér helyén.

Mészárszék, közélelmezési felügyelőségi és állatorvosi helyiségek a Várban, a Mátyás templommal szemben kezdődő Szentháromság utca elején. Azonosítatlan fényképész felvétele, 1900 körül (részlet).

Hőnig Károly hentesáru üzlete a józsefvárosi Óriás utca 37-ben. (Ma Leonardo Da Vinci utca.) Szomszédjában mészárszék, valószínűleg Zsák András húscsarnoka.

Zeidl Vencel Mészáros, Hentes, Szalámi- és Kolbászgyár Rt. VII. kerület Thököly út 4. alatti üzletének személyzete. A gyár a Józsefvárosban, az Illés utca 14. alatt működött.

Kvassay fényképészet, 1920-as évek.

Schillinger Miksa húscsarnoka a Király utcában, 1928. A tőkehúsokon nemzetiszín szalagok, mert a felvétel a magyar áruk vásárlását propagáló Magyar Hét idején készült.

A mészáros "céh" az 1930. évi Szent Jobb- körmenetben. Az Imre herceg halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére tartott emlékév csúcspontjának számított az augusztus 20-i körmenet, amiben vagy nyolcszázezren vettek részt, sokan az ipartestületek csoportjaiban, beöltözve. Azonosítatlan fényképész felvétele.

„Utcahosszat bőg a szegény marha / Nincsen kedve menni vágópadra /Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: /Életiért még öklelni is mer!” – írta egy ilyen jelenetről Arany János.

A vásár és a húsfeldolgozás központosítását közegészségügyi szempontok is megkövetelték,

így lehetett szervezetten megoldani az élőállatok orvosi szemléjét és a húsáruval kapcsolatos egyéb (mai szóval élve) élelmiszerbiztonsági kérdéseket. Az építkezés együtt járt a ferencvárosi vasút és a környék utcahálózatának fejlesztésével is.

A megannyi modern eszközzel (tetőhűtéssel, víztoronnyal, úsztatómedencével) felszerelt létesítmény Julius Hennike (1832-1892) és Hermann von der Hude (1830-1908) porosz építészek munkája. Egy korabeli újság tudni vélte, hogy „ezzel egy világvárost előzünk meg” mert „Hennike Gyula” régóta ajánlgatta munkáját Berlin városának, „de ott, talán a nagy költség miatt, haboztak, Pest városa felhasználta az alkalmat és elfogadván a tervet, azt végre is hajtatá.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmelweis.jpg

Koronavírus: Semmelweis előtt tiszteleg a Google – ő terjesztette el a kézmosást

173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé és és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással csökkenthető a fertőzések terjedése.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Ma a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt tiszteleg a Google. A különleges videologót nem véletlenül időzítették a kereső főoldalára március 20-ára. 173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé, és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással jelentősen csökkenthető a fertőzések terjedése.

Semmelweis Ignác életében jóval kevesebb megbecsülést és elismerést kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Ráadásul halálának részben tisztázatlan körülményei sem voltak méltóak az orvostudományi egyetem névadójához. A sors fintoraként állítólag éppen az a betegség okozta a halálát, amelynek évekkel azelőtt ő maga fedezte fel a kórlényegét.

Semmelweis Ignác Buda szülötte. Apja, József fűszerkereskedő, anyja, a sváb származású Müller Terézia egy krisztinavárosi kerékgyártó leánya volt. Az Apród utcai ház, ahol a kis Ignác gyermekkorát töltötte, nemcsak Semmelweisék otthona, de a környék egyik fűszeresboltja (a Fehér Elefánt) is volt egyben; ma már orvostörténeti múzeum.

641px-Ignaz_Semmelweis

fomuve

hirdetés

Semmelweis Ignác fő műve

St_Rochus_Hospital_Budapest

A Rókus Kórház

A katolikus gimnázium elvégzése után Ignác a bölcsészettudománnyal kezdett ismerkedni, de a Pesti Tudományegyetemet már az első évben otthagyja, és atyja nyomására átjelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára. Hamar rájött azonban, hogy nem a törvények útvesztői között fogja megtalálni a hivatását, így rövidesen már az orvostudományi kar hallgatójaként járt be a szemináriumokra. Elkezdte Bécsben, majd folytatta Pesten, de 1844-ben végül mégis a császárvárosban állítják ki a diplomáját.

Bár doktorátusát botanikai értekezésével szerezte meg, néhány évre rá sebész- és szülészképesítést is kiérdemelt. Bécsben először a nagyhírű kórbonctani intézetben dolgozott, később a szülészeti klinikán lett asszisztens. Állásából sajnos elbocsátották, mivel lényegében csak helyettesített egy professzort, ekkoriban kezdte el foglalkoztatni egy külföldi utazás gondolata. Úgy tervezte, Dublinba megy, hogy ott praktizáljon, ezért angolul is megtanult. Az élet azonban nem a külföldi karriert tartogatta számára.

Egy velencei körútról visszatérve sokként érte az a hír, hogy barátja, a szintén orvos Kolletschka tragikusan elhunyt, míg ő távol volt. Kolletschka, mint kiderült, boncolás közben szerzett fertőzésben halt meg, és morbid módon éppen ez vezette rá Semmelweist, hogy megtegye a kor egyik legnagyobb felfedezését. Miután összehasonlította barátja és a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák kórképét, rájött: a kórbonctani leletek egyeznek, az elváltozások azonosak.

763px-Ignaz_Semmelweis_1858

eskuvoikep

Az esküvői képük

felesege

Felesége

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
jarvany.jpg

A kolera: ez volt az első járvány, amit jól dokumentáltak, és nagyon fejlődött utána a közegészségügy

Cikksorozat indult a járványok történetéről, hogy segítsenek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit
MTI - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak - erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt. Most az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.

A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit. Mint mondta,

a járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.

A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.

A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.

hirdetés

A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
PioXII_Coppi_Bartali.jpg

Kiderül-e az igazság XII. Pius pápának a II. világháború idején tanúsított magatartásáról?

Régóta várt ajtók nyílhatnak ki a történészek és múlt tisztázásának követelői előtt. Március 2-tól tanulmányozhatóvá váltak XII. Pius pápa (1939-1958) uralkodására vonatkozó dokumentumok a Vatikáni Apostoli Archívumban.
Göbölyös N. László - Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

Talán végre választ kap az utókor arra a kérdésre, hogy miért hallgatott a katolikus egyházfő a zsidók üldözésével és kiirtásával kapcsolatban a II.világháború idején. Pius ellentmondásos magatartása áll a középpontjában Rolf Hochhut A helytartó című világhírű drámájának, és ennek nyomán készült 2002-ben Costa-Gavras nem kevésbé nagy port felvert filmje, az Ámen.

Ebben a témában hosszú ideje két, egymásnak ellentmondó álláspont uralkodik. Az egyik szerint XII.Pius (Eugenio Pacelli) mindent megtett a zsidók megmentéséért, ugyanakkor óvatosnak is kellett lennie, hogy ne hozza veszélyes helyzetbe Európa katolikus lakosságát. Ennek a véleménynek a képviselői sürgetik a pápa szentté avatását, amelyet mindeddig nem sikerült keresztül vinnie a Szentszéknek. A másik szárny azt állítja, hogy Pius erkölcsi vezetőként megbukott: felemelhette volna a szavát és megállíthatta volna a Holokausztot anélkül, hogy egyházát veszélyeztette volna, amelyet a még a náci Németország is hatalomként tisztelt.

Ugyanakkor kezd erősödni egy harmadik nézet, amely a kérdést nem fekete-fehéren látja és mérlegre teszi a kor minden aspektusát, amelyben XII. Pius szerint kettős harcot kellett folytatni a nácizmus és a szovjet kommunizmus ellen, akiket a római katolikus egyház halálos ellenségnek tartott.

De ebben az összefüggésben figyelembe veszik azt is, hogy a katolikus egyházban elterjedt volt az antiszemita ideológia. (Az „istengyilkosság” vádját csak az 1962-65-ös II.Vatikáni Zsinat törölte az egyház dogmái közül). A Vatikán hivatalos lapjában, a Civiltá Cattolicában hemzsegtek a zsidóellenes hazugságok, és ezek az előítéletek az egyház legfőbb kiemelkedő alakjait is megfertőzték.

Példa erre Maximilian Kolbe lengyel pap, akit II. János Pál avatott szentté. Auschwitz-ba deportálták, ahol feláldozta magát egy fogolytársa helyett, ugyanakkor antiszemita nézeteket vallott, meg volt győződve arról, hogy egy nagy zsidó-szabadkőműves összeesküvés zajlik a világban és ennek hangot is adott.

hirdetés

Ennek a harmadik irányzatnak Piust egyfajta „hamleti” figurának állítja be, akinek nagy dilemmája a „beszélni vagy nem beszélni” volt.

Mindenesetre tény, hogy a II.világháború után a pápa sok zsidótól, zsidó vezetőtől kapott köszönetet a templomok, kolostorok mentési akcióiért. Maga a Vatikán is fogadott be üldözötteket és egy sor pap és apáca kapta meg  a Jad Vásem központtól a „Világ Igaza” kitüntetést. Az is igaz viszont, hogy nem tagadták ki Josef Tiso katolikus papot, aki a szlovák kollaboráns kormány elnöke volt 1939 és 1945 között és akit háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt halálra ítéltek és kivégeztek.

Egy másik kulcskérdés: adott-e a pápa kifejezett utasítást az egyház részére a zsidók megmentésére? Eddig erre vonatkozóan nem találtak dokumentumot a Vatikán belső kommunikációjában.

Olaszországban sem a Szentszék, sem az egyház nem tiltakozott az 1938-ban hozott faji törvények ellen, csak arra szorítkoztak, hogy kegyelmet kérjenek a keresztény hitre áttérteknek és a katolikus polgárok zsidó házastársainak. Ez a hallgatólagos kollaboráció azzal magyarázható, hogy figyelembe vették azt az erős katolikus meggyőződést, mely szerint a zsidókat meg kell vetni, mert nem fogadják el Jézus Krisztust Messiásnak.

Róma zsidó közössége még emlékszik arra, hogy XII.Pius hallgatott, amikor 1943. október 16-án  a nácik behatoltak a gettóba és Auschwitz-ba deportálták az ott lévő férfiakat, nőket, gyermekeket, összesen 1023 embert. Elszállításuk előtt egy katonai kollégiumban tartották őket fogva, nem messze a Szent Péter bazilikától, „a pápa ablakai alatt”, ahogyan azt Ernst von Weizsäcker német követ, a későbbi nyugatnémet szövetségi elnök, Richard von Weizsäcker apja írta Berlinbe.

Most mindezekre a dolgokra, taktikázásokra fény derülhet. „Az egyház nem fél a történelemtől – jelentette ki José Tolentino de Mendonça bíboros, az archívum vezetője – Bizalommal tekintünk a tudományos kutatásra azzal a meggyőződéssel, hogy megérti cselekedeteink lényegét és szellemét.”

A Vatikán ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy rendelkezésre áll egy dokumentum arról a találkozóról, amely a római gettó megszállása idején jött létre Luigi Maglioni bíboros, vatikáni államtitkár és Weizsäcker között. E találkozóról már tudtak a történészek. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy a vatikáni diplomácia óvatossággal apellált a nácik „emberiességére”, és arra hivatkoztak, hogy „e szörnyű háború alatt soha nem tett semmit Németország ellen.” Maglione azt mondta, hogy „a Szentatyának fájdalmat okoz, hogy ennyi ember szenvedését látja csak azért, mert egy másik felekezethez tartoznak.” Arra a kérdésre, hogy mit csinálna a Szentszék, ha a dolgok folytatódnának, a bíboros így válaszolt: „A Szentszék nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy nemtetszésének kelljen hangot adni, és ha mégis erre kényszerülne, az isteni gondviselésre bízná magát a következményeket illetően.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!