hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
jocoba_cim
A töritanár, akinek több ezer rajongója van
Jocó bácsiból igazi sztár lett a neten. Még tévés vetélkedőbe is elment, hogy pénzt nyerjen végzős osztályának a kirándulására.
Láng Dávid - szmo.hu
2015. október 13.


hirdetés

Balatoni József több szempontból sem felel meg a tanárokról a köztudatban élő képnek. Alig 28 éves, diákjaira pedig egyenrangú felekként tekint, akik bármilyen problémájukat meg tudják vele beszélni. Sőt, nemrég gondolt egy nagyot, és egészen az RTL Klub 1 perc és nyersz című műsoráig menetelt, hogy a nyereményből kifizethesse jövőre elballagó első osztályának búcsúkirándulását.

Nem sokon múlott, de végül nem járt sikerrel. Azonban ezután sem adta fel: közösségi összefogással szeretné előteremteni a szükséges összeget. Mindeközben napi szinten ír vicces, ironikus, elgondolkodtató történeteket Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldalára, amit már 4200-an követnek. Eddig még senkinek nem adott interjút ebben a minőségében, szóval volt miről beszélgetnünk.

– Kevés tanár vállalna be még egy tévés vetélkedőt is az osztálya kedvéért. Hogy jött az ötlet?

– A fő szempontom az volt, hogy mivel jövőre elballagnak, szerettem volna még utoljára egy maradandó élménnyel meglepni őket. Nem is elsősorban azért, mert egyébként a családjaik anyagi helyzetébe nem férne bele, inkább egyfajta búcsúajándékként. Emellett az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nyolcadikban a ballagástól a továbbtanuláson át ki tudja meddig, rengeteg költség felmerül, így nyilván nagy könnyebbség a szülőknek is, ha legalább ezt nem nekik kell állniuk.

Eleve ezt szem előtt tartva jelentkeztem a műsorba, de sajnos az egymillió forintos feladatnál sikerült kiesnem. Viszont hatalmas élmény volt: játszani mentem és egy nagyon jót játszottam. Nem vagyok szomorú emiatt, hisz rengeteg értékes embert ismertem meg a műsor kapcsán, a gyerekeknek pedig egy életre szóló élmény volt. Bármikor mennék újra. Utána többen megkerestek, hogy küldjek nekik bankszámlaszámot, mert szívesen segítenének. Végül úgy gondoltam, hogy akkor már egyszerűbb, ha kiírom az oldalamra egy felhívás formájában.

Jocó bácsi szereplése (teljes felvétel):

– Mekkora összegre lenne szükség?

– Öt napra szeretnénk elmenni a Balatonra, és 22-en járnak az osztályba. Úgy gondolom, hogy olyan 5-600 ezer forintból már abszolút kerek kirándulást tudnánk kihozni. Persze ha több pénzt sikerülne összegyűjteni, ezzel arányosan változhatna az úti cél is, hiszen az RTL-en is ez volt a kiindulópontom. A pár ezer forintos támogatások mellett már nagyobb összegekre is kaptam ígéretet (direkt módon megkerestem több céget emiatt), de amíg nem utalják át ténylegesen, nem szeretnék konkrét összegekről beszélni.

Emellett az osztályban is indítottunk egy gyűjtést: kiraktunk egy perselyt, amibe mindenki beledob hetente 100 forintot. Ez ugye a létszámmal felszorozva 2200, én pedig megígértem, hogy minden héten kiegészítem az általuk gyűjtött pénzt. A sok kicsi sokra megy elv alapján májusra ebből is egész szép összeg összejöhet majd.

Névjegy

Balatoni József 1987. augusztus 16-án született Veszprémben. A Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát, majd végül a Budapest XV. kerületében található Kontyfa Iskolában helyezkedett el. Három éve tanít ott, emellett a HÖOK Mentorprogramjában is dolgozik külső szakértőként, és gyakran ad elő különféle konferenciákon az élménypedagógia alapelveit népszerűsítve.

jocobacim

– Hogyan lett tanár belőled?

– Már egészen kiskoromban ez volt a célom: gyerekként otthon a plüssállataimmal játszottam tanárosat. Ekkor még matematika-fizika szakos szerettem volna lenni. Aztán amikor a nálam 6 évvel fiatalabb húgom iskolás lett, és én is sokat segítettem neki, kicsit elment a kedvem. Rájöttem, hogy eléggé megbonyolítja a dolgot, ha a a másik fél a plüssökkel ellentétben például visszabeszél, nem csak némán hallgat. De középiskolás koromra újra megbarátkoztam a gondolattal, és amikor eljött a felvételi, végül a töri szakot jelöltem meg.

– Hogy kerültél pont abba az iskolába, ahol tanítasz?

– Teljesen véletlenszerű volt. Rengeteg helyre jelentkeztem Budapesten és vidéken egyaránt, és innen hívtak vissza. Ez egy általános és középiskola is egyben, én mindkét részben tanítok. Nagy szerencsém van, mert nekem pont ez a fajta változatosság való. Osztályfőnökként is igaz ez: a mostani osztályom nyolcadikos, jövőre pedig gimnazistákat fogok kapni. Persze lesz átfedés is a kettő között, sokan már biztosan tudják, hogy maradni szeretnének.

– Gondolom, nagyrészt miattad...

– Hát, tulajdonképpen igen, a többségüknél bevallottam belejátszik ez a szempont.

– Neked lényegében egyfajta kultuszod van a diákjaid körében?

– Ezt azért túlzás lenne állítani, de tény, hogy

"
nagyon különleges a viszonyunk. Igazi mély kapcsolat, picit apa-gyerek, picit báty-kisebb testvér, máskor meg csak simán baráti.

A lényeg, hogy bármit meg tudunk beszélni egymással.

jocoba4

Osztályának lány- és fiútagjai társaságában

jocoba5

– Mennyire vagy laza velük az iskolán kívül? Bulizni például el szoktatok járni együtt?

– Azt legfeljebb az érettségizőkkel a bankettjükön, vagy a szalagavató afterpartyn. Az osztályommal előfordult már, hogy moziba mentünk, vagy pizzázni, de bulizni azért nem mennék velük, majd csak akkor, ha elballagtak. Szerencsére amellett, hogy maximálisan partneri a viszonyunk, a kellő tiszteletet is megadjuk egymásnak részükről leginkább talán úgy, ahogy a gyerek is fel tud nézni az apjára, vagy az idősebb barátjára.

– Mikor és hogyan lett ekkora netes rajongótáborod?

– Másfél éve kezdtem el posztokat írni a Pesten Hallottam csoportba, és már a kezdetektől sokan biztattak, hogy ezeket egy saját, külön oldalon is gyűjtenem kellene. Végül idén április elsején indítottam el a Jocó bácsi világa oldalt. Úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mekkora rá az igény ha senkit nem érdekel, még mindig mondhatom rá, hogy csak áprilisi tréfa volt. Ehhez képest alig pár nap alatt négy-ötszáz fősre duzzadt, és egy-egy népszerűbb posztom hatására mindig újból megugrott a lájkok száma.

Igazán nagy lökést azután kapott, hogy augusztus végén a nagy port kavart tanári etikai kódexről írtam egy vicces-ironikus véleményt. Ezt minden addiginál többen látták és osztották meg, összesen közel 25 ezres elérése lett. Majd persze a szeptember végi RTL Klubos szereplésem után is sokan megtaláltak.

Az etikai kódexes poszt

"Végigolvastam a tervezett pedagógus etikai kódexet... Hát, döbbenten jöttem rá, hogy nagyon etikátlan, erkölcstelen vagyok, hovatovább alkalmatlan a pályára.

Hogy miért is?

- A legkedvesebb viseletem jó időben a papucs, térdnadrág, póló, napszemüveg. Sőt abban is tanítok. Minimum meg kellene kövezni.

- Rengeteg színes ruhám, sálam van, amiben télen tanítok. Dupla kövezés.

- A strandon levetkőzöm. Uhhh...

- Vannak tetoválásaim, látható helyen. Meg kell nyúzni, nincs mese.

- Nagyon szeretem a diákjaimat, megölelhetnek és én meg visszaölelek. Micsoda intim viszony, maga az erkölcsi fertő. FÚÚÚJ!!!

- Viccelődöm, poénkodom folyton és még csúnyán is szoktam beszélni. A kő mellé már akasztás is jár.

- A tananyag nem szent, gyerekeket tanítok és nem tankönyvet. Na neeeee!

- A diákjaim társak, nincs alá- fölé rendeltségi viszony. Az akasztott, kövezett, megnyúzott holttestemet már fel is kellene gyújtani.

- Szoktam alkoholt inni, szeretem is a jó borokat. A bulikban mindig nagyokat táncolok, felszabadultan. Minősíthetetlen viselkedés.

- Ismerkedem nőkkel. Kolostorba vele!!!

- Szenvedélybeteg vagyok, mert dohányzom. (igen, igen, ez tényleg rossz, tudom...)

- oldalt vezetek a Facebookon, ahol embereket nevetettek meg és hirdetem, hogy az iskola egy klassz és vidám hely. Erre a viselkedésre már szavak sincsenek...

- És a legnagyobb bűnöm: EMBER VAGYOK! Nah, jó, ezért már a kövezett, felakasztott, megnyúzott és elégetett testemet el kell ásni, majd kiásni, feléleszteni és újra megölni... :D"

jocoba2

– Milyen gyakran esnek meg veled olyan sztorik, amik érdemesek arra, hogy közzétedd őket az oldalon?

– Valami apróság szinte mindennap történik, legyen akár vicces, akár elgondolkodtató, akár megható élmény. A többségüket rögtön megosztom, de azért ügyelni szoktam arra is, hogy mindig maradjon tartalékban néhány, például az iskolai szünetekre, hogy akkor se legyen üresjárat. Mindent felírok, majd pedig fokozatosan adagolom.

– Mik a legfontosabb értékek számodra tanárként, amelyeket feltétlenül szeretnél továbbadni?

– Az első számú az őszinteség, ezt maradéktalanul elvárom minden diákomtól, ahogy tőlem is mindig számíthatnak rá. A másik pedig egymás maximális elfogadása. Ne ítéljünk elsőre, mindenkit fogadjunk el olyannak, amilyen. Ennek érdekében nagyon sokat is teszünk, nemcsak én személy szerint, de mások is az iskolában. Kölcsönösen szeretni és tisztelni - ez a kulcsa mindennek. Alapelvem továbbá, hogy mindenkinek megtaláljuk azt a területét, amiben a legjobb tud lenni, és ezt próbáljuk minél inkább erősíteni.

Az iskolának szerintem olyan helynek kell lennie, ahol a diák élményeket kap, hiszen a napjának nagy részét ott tölti. Ha nem érik pozitív impulzusok, sokkal kevésbé lesz motivált. Én éppen ezért folyamatosan töröm a fejem, mivel dobhatnám fel az óráimat.

A tananyag adott, ez egy dolog, a körítés viszont nagyon nem mindegy. Minden anyaghoz kitalálok valami csavart, játékot és igyekszem – ahogy az életben is – vidámságot és humort csempészni az óráimba.

jocoba6

– A kollégáid mit szólnak az ismertségedhez?

– Ez érdekes kérdés... (mosolyog) Nyilván örülnek a népszerűségemnek, hiszen ez az iskola jó hírét is viszi, de azért persze szoktam tőlük apró szurkálódásokat kapni, hogy celeb lettem, meg ilyesmi. Egyébként tényleg vicces, hogy a Pesten Hallottamban már annyira ismernek, hogy ha bármilyen diák iskolai történetet posztol tőlem függetlenül, biztos megkérdezi valaki a kommentekben, hogy "Jocó bácsi, ez nem veled történt véletlenül?"

– Volt már olyan, hogy nyilvános helyen felismertek?

– Igen, ezt is főleg az RTL-es szereplés hozta magával. Rögtön utána részt vettünk egy középiskolai börzén, és ott azért elég sok diák megnézett magának, illetve összesúgtak, miután elhaladtak mellettem. Szóval előfordul néha, de igazából nincs ezzel különösebb bajom. Rengeteg üzenetet kapok, igyekszem mindre válaszolni.

Még néhány poszt az oldalról

A kicsik most fogják be kicsit a fülüket, az érzékenyebbektől pedig előre is elnézést kérek!

Az oktatáspolitika újabb megfontolt, átgondolt és szakmai döntése alapján minden iskolának fel kell állítania a P.Ö.CS.-ét. Hát mi jól fel is állítottuk. Röhögünk, de közben sírni szeretnénk... Ha más nem is, de az senkinek nem tűnt fel hogy a Pedagógus Önértékelési Csoport nem a legmegfelelőbb elnevezés?????? :D

***

A megdönthetetlen, megcáfolhatatlan érv, amire nem lehet mit mondani... :)

"- Jocó bácsi, azért felejtettem el készülni, mert napközben japánul tanulok, fejben! Emiatt mindent elfelejtek...

- Hmmmm... Tényleg??? És akkor mondanál valamit japánul?

- Hát, még az elején járok. Nagyon nehéz nyelv!"

És igen, igen, igen. A "megette a kutya a leckét" duma ideje lejárt! :D

***

Az érzés, amikor a diákjaiddal ülsz az iskola előtt, beszélgetsz és jön egy haverjuk, aki lepacsiz veled, hogy "csá haver!": Felbecsülhetetlen! Nem értette, miért szakad mindenki a nevetéstől... :)

Megnyugtató, hogy letagadhatok legalább 10 évet. :D

jocoba3

– Milyen ma tanárnak, pedagógusnak lenni Magyarországon?

– Mindenképp vannak fenntartásaim, úgy történelemtanárként, ahogy emberként is. Azt gondolom, hogy az elmúlt 2-3 évben a béremelésekre hivatkozva próbálják meg lényegében betömni a szánkat. Bármilyen kifogás merül fel, az rá a reakció, hogy mit beszélünk, amikor mennyivel több lett a pénzünk. Közben folyamatosan korlátozzák a jogainkat, elég csak a tankönyvválasztást, vagy a már említett etikai kódexet megnézni. Holott én azoknak az előírásoknak nagyjából semmiben nem felelek meg, tehát akkor ezt alapul véve nyilván nem lehetek jó tanár. Kevés ennél abszurdabb dolgot tudok elképzelni.

Egyébként a posztom után pár nappal elküldtek nekem egy 1800-as évekbeli újságcikket, amiben egy 40 év után leköszönő pedagógus írta meg a szakmáról alkotott véleményét. Gyakorlatilag ugyanolyan vaskalapos szigorral, mint amit a mostani tervezet is előírna. Tehát

"
eltelt 160 év, de ma ugyanott tartunk: éljen a tekintélyelvű kapcsolat, távolítsuk el minél inkább az oktatókat a diákoktól. Ennél elhibázottabb döntést szerintem nem lehetne hozni.

Reménykedjünk benne, hogy a végleges verzión még finomítani fognak – szerencsére vannak is erre mutató jelek.

– Mennyire tartod fontosnak, hogy ezekben az aktuálpolitikai témákban is véleményt alkoss?

– Alapvetően nem szeretek politizálni. Aki megnézi a pedagógiai változásokról szóló posztokat az oldalamon, azt láthatja, hogy ezeket is mindig igyekszem a humoros, ironikus oldalukról megfogni. Legyen szó akár a mindennapos énekórák tervezetéről, akár a szintén nagy nyilvánosságot kapott Pedagógus Önértékelési Csoportokról, amit az elég szerencsétlen mozaikszó miatt gyorsan át is neveztek.

jocoba7

"Hogy mikre rá nem vesznek... :)"

– Összességében meg vagy elégedve a szakmáddal?

– Abszolút. Azt gondolom, hogy leginkább a tanárok társadalmi megbecsülésén kellene javítani. Ha egy pedagógus nyilvánosan felszólal, vagy tüntetéseket szervez, valahogy mindig azt hozzák ki belőle, hogy a pénz miatt teszi. Holott az elmúlt három évből nem emlékszem olyan megmozdulásra, aminek ez állt volna a hátterében.

Maximum a segítő dolgozók (például iskolatitkárok) fizetésemeléséért emeltük fel a hangunkat, hiszen nevetséges, hogy sokszor több évtizedes munkaviszony után is minimálbért visznek haza, pedig nélkülük szó szerint megállna az élet az iskolákban.

A gyereket érintő hátrányos változtatások – lásd tankönyvkorlátozás – miatt ugyancsak utcára kell menni. A saját pénzem miatt viszont én nem tüntetnék soha.

(Jocó bácsi a 11773487-05603426-00000000 bankszámlaszámra várja a kirándulásra vonatkozó felajánlásokat. Mint írja: a kicsi segítség is segítség,)

Ha tetszett az interjú, oszd meg!


KÖVESS MINKET:




Betegsége miatt támadt remek ötlete a kismamának – milliomos lett belőle
A szükség az ötlet szülőanyja – vallja Helen Rankin, aki egy kellemetlen betegségnek köszönheti vállalkozásának sikerét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 09.


hirdetés

A 45 éves, négy gyermekes brit asszonyé a Cheeky Wipes újra felhasználható nedves törlőkendő ötlete, amelynek kitalálását valóban egy kényszerhelyzet felismerésének köszönheti.

Helen egész életében ekcémával bajlódott, és amikor megszületett első gyermeke, a most 14 éves Archie, hamar rájött, hogy nem használhatja a forgalomban lévő egyik törlőkendőt sem, mert azok csak súlyosbítanák bőre állapotát.

Egyedül azt engedhette meg magának, hogy régi törölközőket szabdalt fel, és azokat olajesszenciákba mártotta. Az így készült törlőket műanyagdobozban tárolta.

Így született meg a Cheeky Wipes gondolata. Közben megszületett második gyermeke, a most 11 éves Felix, amikor már az is eszébe jutott, hogy az általa kitalált módszer másoknak is hasznos lehet. Terhessége 37. hetében volt harmadik gyermekével, Jennie-vel, amikor 2007-ben elindította a céget, amelynek forgalma 2018-ra elérte az 1,3 millió fontot (kb 650 millió forint) – írta a Mirror.

A cégnek van egy raktára Newhavenben, amelyet három anya vezet, és Helen alkalmaz egy negyediket is, aki otthonról látja el a vevőszolgálati teendőket. Munkaidejüket a főnökasszony úgy állapította meg, hogy az összhangban lehessen gyermekeik gondozásával. Ő csak tudja, négy gyermekkel... a legkisebb, Aerin most hét éves.

Kezdetben a vállalat fő terméke az újra felhasználható nedves törlőkendő volt, amelyet a csecsemők pelenka-cseréjénél használnak. A kendők frottírból készülnek, és olyan dobozban kerülnek forgalomba, amelyben külön hely van a tiszta és szennyes kendőknek. Tartalmaz továbbá olajesszenciákat és használati utasítást. Ára nagyságtól függően 20-tól 45 fontig terjed.

Az Észak-Írországból származó, jelenleg a Brighton melletti Seafordban élő Helen Rankin azóta már szélesítette termékeinek palettáját, a sminklemosó törlőkendőktől a menstruáció idején használatos bugyiig.


KÖVESS MINKET:



Valóra válhat egy álom: Kovács Jónás LEGO-terve bekerült a legjobbak közé
A 19 éves egyetemista alkotását egy exkluzív készletben lehet megrendelni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 14.


hirdetés

Egy 19 éves egyetemista fiú nagy álma kezd valóra válni: Kovács Jónás hivatalos LEGO-tervezőnek készül, és legújabb készlete most bekerült a LEGO AFOL Designer Program pályázat legjobb 16 alkotása közé. A Vajdaságban élő tervező a Szegedi Tudományegyetem hallgatója programtervező informatikus szakirányon.

Az általa kitalált játék a LEGO saját történetét eleveníti meg

a BrickLink és a LEGO közös programjában, melynek célja a 60 éves évforduló megünneplése.

Kovács Jónás The LEGO® Story-jában időrendi sorrendben mutatja be a LEGO gyártás főbb korszakait. Szerepel benne a 30-as évek asztalosműhelye, a 40-es évek első generációs fröccsöntőgépe, egy modern tervezőiroda, és a gyártósor.

A LEGO a tervezőjelölteknek egy több napos műhelymunkát szervez, és ott különféle feladatokat kell megoldaniuk. Jónásnak a feladat kivitelezésére csak pár hete volt, és nagyon örült, hogy a tervét nagyobb módosítások nélkül jóváhagyták.

A műből előrendeléssel maximum 2500 készletet lehet megvásárolni még április 15-ig.

VIDEÓ: A LEGO-készletről

Forrás: Into.hu


KÖVESS MINKET:





Liu Shaolin Sándort és Kozák Danutát választották meg 2018 legjobb sportolóinak
Mindketten először nyerték meg az Év Női Sportolója, illetve az Év Férfi Sportolója címet, a gyorskorcsolyázó ráadásul első téli sportolóként, az olimpiai bajnok kajakozó pedig Hosszú Katinkát legyőzve.
MTI, fotók: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. február 15.


hirdetés

A férfiaknál a rövidpályás gyorskorcsolyázó Liu Shaolin Sándort, a nőknél a kajakos Kozák Danutát választotta a 2018-as év sportolójának a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ).

A 61. alkalommal rendezett szavazás győzteseit az M4 Sport-Az Év sportolója gálán, a Nemzeti Színházban hirdették ki, itt vehették át díjaikat a kategóriák legjobbjai. A sorrend 439 szavazat alapján alakult ki, ez pedig rekord, a tavalyi csúcs alkalmával 436-an vettek részt a voksoláson.

A férfi győztes címét a Phjongcshangban történelmi olimpiai aranyérmet nyerő rövidpályás gyorskorcsolyaváltó alapembere, Liu Shaolin Sándor érdemelte ki, aki a montreali világbajnokságon összetettben ezüstérmet szerzett.

"Hatalmas megtiszteltetés, hogy első téli sportolóként lehetek az év legjobbja. Bácsi Péter hazai közönség előtt nyert világbajnokságot, megemelem előtte a kalapom - utalt a legjobb három közé került birkózóra. - Nagyon köszönöm, az edzőimnek, a csapatomnak a támogatást. Egy sportoló a kemény munkával tudja kihozni magából a legjobbat, nekem sikerült minden reggel úgy felkelnem, hogy az edzéseken a legkeményebben tudjak edzeni, és ezáltal elérjem a sikereimet"

- értékelt a színpadon.

A férfi győztesnek járó díjat Tarlós István főpolgármesterrel együtt Carl Lewis kilencszeres olimpiai, nyolcszoros világbajnok amerikai atléta adta át.

"Különleges érzés, hogy itt lehetek, először az 1984-es olimpia után jöttem Budapestre, most vagyok itt harmadik alkalommal. Fantasztikus ez az esemény, mindig is azt vallottam, hogy ha a sportot és a szórakoztatást összehozzuk, abból lehet igazi brandet építeni" - mondta, majd úgy folytatta, természetesen tervezi, hogy visszatér a 2023-as világbajnokságra is. - "Már öt éve edzősködöm, várhatóan indul néhány versenyzőm Budapesten".

A női győztes a kajakos Kozák Danuta lett, aki szülés után visszatérve két aranyat és egy ezüstöt szerzett a belgrádi kontinensviadalon, majd triplázott a portugáliai világbajnokságon.

"Sportolóként nap mint nap azért edzek, hogy a versenyen a legjobbamat nyújtsam. A díjakkal máshogy van, általában nem nyerek, most azonban ennek nagyon örülök, mert nem mindenki mondhatja el magáról, hogy megelőzte Hosszú Katinkát"

- fogalmazott.

Liu Shaolin Sándor és Kozák Danuta is először nyert.

Az edzők kategóriájában az olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyaváltót felkészítő Bánhidi Ákos és Csang Csing Lina kapta a legtöbb szavazatot. Előbbi egy kanadai magyar kollégáját idézte, aki azt mondta neki: nem jó, hanem szerencsés edző akar lenni.

"Én pedig az vagyok, mert olyan szenzációs versenyzőkkel dolgozhatok együtt, mint a férfi váltó tagjai. Szerencsés, mert olyan kollégáim vannak, mint az itt mellettem álló kolleganőm, de a csapatunk minden tagjának hálás vagyok a magas szintű munkáért."

Az év legjobbja a hagyományos csapatsportokban a női kézilabda Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO KC lett, az egyéni sportágak csapatversenyei kategóriában pedig a férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó végzett az élen a szavazáson.

"Négyen vagyunk a színpadon, de egy hatalmas csapat kellett ehhez a sikerhez. Nekem pedig sokat kellett várnom, hogy felnőjenek mellém a többiek"

- mondta Knoch Viktor.

Az év férfi labdarúgójának Gulácsi Pétert, az RB Leipzig és a magyar válogatott kapusát választották, az év női futballistája Jakabfi Zsanett, a Wolfsburg játékosa lett. Az év találatára a szurkolók szavazhattak, a legtöbben a ferencvárosi Sigér Dávid MTK-nak lőtt gólját látták a legszebbnek. A Magyar Labdarúgó Szövetség életműdíját az olimpiai és Eb-bronzérmes Rákosi Gyula kapta.

A Magyar Olimpiai Bizottság és az MSÚSZ életműdíját az 1979-ben világbajnoki aranyérmes férfi asztalitenisz-csapat tagjainak, Jónyer Istvánnak, Klampár Tibornak és Gergely Gábornak ítélték.

Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az elismerés átadását úgy vezette fel, hogy méltánytalan, ha egy sportolónak a pályafutása zenitjén a sportága még nem olimpiai sportág, de most ezzel a díjjal is szeretnék elismerni a nagyszerű sportpályafutásokat.

"Bennünk volt még két-három világbajnoki cím, és nagyon sajnáljuk, hogy nem nyerhettünk olimpiai aranyat" - mondta Jónyer István.

A fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzők közül a kerekesszékes vívókat felkészítő Beliczay Sándor kapta az elismerést, az év fogyatékos csapata a női kerekesszékes vívóválogatott lett, a férfiaknál Gelencsér Róbert szervátültetett atléta, a nőknél Gyurkó Alexandra szervátültetett úszó volt a tavalyi év legjobbja.

A győztesek csavart elemeket tartalmazó, aranyozott részekkel díszített porcelánserleget kaptak. A díjátadó ceremóniákat elválasztó öt produkcióban csaknem háromszázan léptek színpadra.


KÖVESS MINKET:





„Tovább kell menni, akkor is, ha az embernek nincsen hozzá kedve” – Nagy Dávid keresztülgyalogolta az USA-t
Több mint 5000 kilométert talpalt, és közben azért akadtak hullámvölgyek. Az út alatt még adományt is gyűjtött egy gyermekkórháznak. A nem mindennapi túráról beszélgettünk.
Szegedi Éva, Fotó: Nagy Dávid - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

Nagy Dávid 2018-ban végiggyalogolt az Egyesült Államokon, és közben pénzt gyűjtött a Heim Pál Gyermekkórház Alapítványának. Egyszer a tornádó elől csak szerencsés véletlennek köszönhetően tudott elmenekülni, néhányszor megbetegedett útközben, és előfordult, hogy vízhiány akadályozta a túra teljesítésében. De végigcsinálta, amit maga elé célként kitűzött.

Júliusban akkor írtunk róla és váltottunk vele üzenetet, amikor túl volt már 2500 kilométeren.

Nagy Dávid szeret utazni, eddig már több mint 25 országban járt. 18 évesen fogta magát, Hollandiába költözött, majd később Kanadába - ott szerette meg a túrázást. 2016 decemberében hazajött. A blogjában azt írta, látott néhány olyan posztot, amelyben az szerepelt, hogy többen is keresztülsétáltak már az Egyesült Államokon, és volt, aki adományokat is gyűjtött a túrával.

„Egyszer csak jött egy sugallat: Dávid te leszel a következő, és az első magyar aki végigsétál ezen a kontinensen. Így jobban utánajártam a dolgoknak és elhatároztam, nekivágok! "

Nagy Dávid előzőleg tervezett egy útvonalat, ami több mint 80 kisvárost érintett, és egy sor nagyobb várost. Május 13-án indult és október 13-án ért be, kerek 5 hónap alatt tett meg gyalogszerrel majdnem 5000 kilométert.

Amikor azt kérdezem tőle, mi volt a legnehezebb, azt feleli:

„AZ EGÉSZ. Az egész túra nehéz volt.

Illetve minden viszonyítás kérdése. Nagy kő esett le a szívemről, amikor vége lett, de ha visszanézek rá, akkor utólag már nem látom nehéznek.

A legnehezebb az volt, hogy nap mint nap felkeljek, becsomagoljak, összepakoljak, és elinduljak. Na, az első 500 méter az nehéz volt, amikor elindul a láb, de aztán már megy magától. Voltak könnyebb és nehezebb szakaszok.”

Személyi edzővel készült fel, több mint másfél hónapig edzett. Emellett a Pilisbe járt túrázni és gyalogolni, a barátaival vagy a nővére barátjával. Előfordult, hogy 30 kilométert is megtett.

„Ha valaki ilyen túrába akar vágni, akkor azt javaslom, először legyen tisztában saját magával, ismerje meg előbb önmagát, és csak ezután vállalkozzon rá. Különben borzasztó nehéz lesz ott lenni a semmi közepén egyedül, önmagával, tanácstalanul. Bármilyen probléma jön ugyanis, meg kell oldani, ehhez pedig állandó lélekjelenlétre van szükség”

- mondja Dávid.

Nem is fizikai, inkább lelki igénybevétel volt számára ez a hosszú túra. Harminc kilométert, különösen, ha rendszeresen sportol valaki, simán le tud gyalogolni. Azonban lelkileg nagyon erősnek kell lenni.

„Voltak azért hullámvölgyeim. Volt, amikor sikeresen leküzdöttem, volt, amikor nehezebben. Egy ilyen hosszú túra titka az, hogy végig pozitívnak kell maradni. Fontos, hogy elengedjük magunkat. Fontos, hogy lelkileg megbirkózzunk a mindennapok nehézségeivel, és azzal minden nap új helyen ébredünk, mert ez tényleg nehéz.

Fel kell kelni, tovább kell menni, akkor is, ha az embernek nincsen hozzá kedve. Akadt olyan szakasza az útnak, amit egyáltalán nem élveztem, csak néztem a földet gyaloglás közben és mentem.

Saját magammal volt nehéz dolgom ilyenkor, hogy ne adjam fel. De a túra lelkileg megerősített. Például azzal, hogy jobban megismertem önmagamat.”

Nagy Dávid a túrát úgy tervezte meg, hogy pontról pontra haladt, és ameddig elért, ott keresett szálláshelyet vagy magyar közösséget magának. Kihasználta a couch surfing lehetőségeit, használta az Airbnb-t, a Booking.comot, sokszor sátrazott, máskor előre megbeszélt helyen aludt, vagy éppen hotelben vett ki szobát. Családoknál, barátoknál aludt.

Sokszor magyar házban volt elszállásolva, megismerte az Amerikában élő magyarokat, és ez számára elképesztően pozitív élmény volt. Beérkezésem utolsó napján az utolsó 10 kilométert magyarokkal tette meg Los Angelesben. "A Santa Monica Pierre mentünk le együtt, ahol Maria és Péter, Susie és családja egy emléklappal ajándékozott meg a 66-os út végét jelző táblánál - egyben az utamnak is a végét jelezte a tábla! Erről videó is készült."

„Útközben Amerikában rengetegen segítettek. Előfordult, hogy éttermekbe bementem, és meghívtak ebédelni, amikor látták a sok holmit, a hátizsákot. Megkérdezték, mit csinálok, hová tartok. Rengeteg kint élő magyar fogadott be és támogatott utam közben. A legtöbb támogatást tőlük kaptam, folyamatosan nyomon követték, merre járok, hol tartok, és ha bármilyen probléma adódott volna útközben, bármikor ott tudtak volna lenni segíteni.”

A szállás

Amikor Dávid kinézte a következő várost a tervezett útvonal alapján, és elkezdte keresni a couch surfinget, ha arra nem válaszoltak neki, akkor jött a következő lépés: ellenőrizte, melyik a legolcsóbb szállás, és lefoglalta.

Ha nemzeti park közelében járt, odament, ott tudott sátorban aludni. Elmondta, hogy az Államokban azért nem úgy van, hogy bárhol leverhetjük a sátrat, mint itthon, hanem kemény szabályok vonatkoznak a sátrazókra, és már csak azért is érdemes betartani ezeket, mert a rendőrökkel és seriffekkel nem jó ujjat húzni.

Akad, ahol a sátorhelyért 50-60 dollárt kell kifizetni, míg egy szállás 30-40 dollárba kerül, emiatt észnél kell lenni, mikor mire költ az ember.

Többször is előfordult, hogy a sivatagban az út szélén aludt, és akkor már sátra sem volt – ezt hívják úgy, hogy cowboy camping.

„Váratlan akadályok persze adódtak, legfőképpen az időjárás és a vízhiány nehezítette az utamat” – meséli Dávid. „A vízutánpótlást gyakran mocsarakból oldottuk meg, víztisztító segítségével. Az is megtörtént, hogy lemerült az akkumulátor a telefonomban. Az időjárással párszor komolyan meggyűlt a bajom,

egyszer egy tornádóba is belefutottam. Mentem, mentem, majd egyszer csak lecsapott a vihar, és nem volt hová mennem, nem volt kiút. Az volt a szerencsém, hogy éppen arra jöttek autóval és felvettek, különben lehet, hogy most nem beszélgetnénk itt.

Nem is egyszer lettem beteg, többször volt torokgyulladásom, egyszer a bokám fordult ki, máskor belázasodtam. A torokgyulladás váratlanul ért, néhány napra le is gyengített. Bokaszalag-szakadásom viszont korábban már volt, így tudtam, hogyan kezeljem. A túrapartneremet majdnem megmarta egy mérges kígyó, így neki is kijutott életveszélyes élményből. Mivel gyakran aludtunk erdőben, ahol medve vagy puma jöhetett volna arra, az sem volt veszélytelen.”

Dávid beiktatott pihenőnapokat is ilyenkor lazított, relaxált. Akkor tudta kipihenni magam, amikor szállodában aludt. Tévét nézett, a neten kommunikált a külvilággal, ilyenkor próbált videót, fotót közzétenni. Ez volt számára a kikapcsolódás.

És mit evett útközben? Az útvonalat eleve úgy próbálta beállítani, hogy érintsen vele boltot vagy benzinkutat. Egy kis kocsin, kerekeken guruló kis ládaszerűségben húzta maga után a tartalékát és a felszerelését: a vizet, az élelmiszert, a gyógyszereket, a felszerelését – ezt a közösségi oldalon a követői Dave mobilnak nevezték el szavazás alapján.

A hegyekben már nem tudta magával vinni a Dave mobilt, ott hátizsákra váltott. Azon a vidéken az úgynevezett túraételeket fogyasztotta, különféle ízesítésű zacskós, magas proteintartalmú élelmiszereket, amelyeket vagy tűzön kell felmelegíteni, vagy pedig vízzel elkeverni. Az út során igyekezett minél több mogyorókrémet és mogyoróvajat enni, hiszen az sok energiát ad. De járt gyorsétteremben, pizzériában, Subwayben is. Ezek a leggyorsabbak, mivel az ember csak bemegy, bekapja az ételt, és már megy is tovább. Ettem müzlit, energiaszeletet, energiazselét, energiacukrot.

A 275 ezer forint gyűlt össze a Heim Pál Gyermekkórház számára az út során, 2018. december 24-én utalta át nekik Dávid az összeget. És ezúton is köszöni mindenkinek, aki támogatta az úton, aki adományt küldött a kórház részére.

Lelkileg rengeteget fejlődött, megismert rengeteg embert, akik a későbbiekben a barátai maradtak, és akikkel most is tartja a kapcsolatot.

„Amikor a Rocky Mountainben, Coloradóban, 3500 méteres magasságban már mínusz 2, mínusz 3 fok volt, nappal pedig harminc, éjszakánként remegtem, enyhe hipotermiát is kaptam, emiatt meg is szakítottam a túrát. Visszastoppoltam Denverbe és ottani magyaroknál pihentem. A hipotermia nem játék, az ember életébe is kerülhet.

Az út viszont gyönyörű volt. Nem tudnék egyetlen tájat vagy vidéket kiemelni, annyi szépséget láttam. Csodálatosak voltak a hegyek, a völgyek, az utak, a fák – képtelenség lenne egy-egy pillanatot kiemelni, az egész így volt kerek, ahogyan átéltem. Pennsylvaniában a sok fa; gyönyörű volt a kopár és sziklás sivatag; Coloradóban szépek voltak a váltakozó fafajtákból álló erdők.

Vannak új terveim is, bár nem kifejezetten gyaloglással kapcsolatosak. Szeretnék eljutni Tibetbe. Illetve szeretnék jelentkezni 2019 telén a sarkvidéki szánhúzó versenyre. Remélem engem választanak, és elindulhatok.”


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x