hirdetés
tienanmen.jpg

A tank és a tüntető – 30 éve gyilkolták le a diákokat a pekingi Tienanmen téren

1989-ben felbolydult az egész világ, falak omlottak le, rendszerek dőltek meg. Kínában azonban csírájában fojtották el a diákok lázadását. 30 éve zajlott le a Tienanmen téri vérengzés.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. június 03.


hirdetés

A pekingi események megértéséhez azonban vissza kell mennünk több mint két évtizedet a kínai történelemben.

Meglehetősen dicstelen szerepet játszott a diákság az 1960-as évek második felében, amikor a Mao Ce-tung elnök személyi kultuszának, és a "Nagy Kormányos" negyedik felesége, a volt színésznőbôl lett politikus, Csiang Csing, valamint a párt alelnöke, a hadügyminiszter Lin Piao által irányított "nagy proletár kulturális forradalom" eszközévé vált. Ez utóbbi lényegében nem szolgált mást, mint Mao párton belüli ellenzékével való, a "néptömegekre hivatkozó" leszámolást.

Sokan közülük "forradalmi vörösgárdistaként" nem csupán a párt- és az állami apparátus elleni, felülről irányított lázadásban vettek részt, és Mao "kis piros könyvének" tanításait harsogták, (ez az idézetgyűjtemény lett legfőbb tananyaguk), hanem a hagyományos kínai kultúra pusztításában és a kínai értelmiség egy részének fizikai megsemmisítésében, tönkretételében is aktívan tevékenykedtek.

hirdetés

Ideológiájuk persze csak áttételesen jutott el a nyugat-európai diákokhoz, akik közül sokan hirdették 68 barikádjain és tömeggyűlésein a maoista eszméket., Mao neve része lett a "három M"-ből álló új szentháromságnak: Marx, Mao, Marcuse. A lázadókra gyakorolt hatása teljesen érthető, mivel fiatal oktatók a pekingi egyetem aulájában kifüggesztett első "tacepaón" (falragaszon) már 1966. május 16-án elítélték az egyetemi hatóságok diktatúráját, az oktatás "reakciós jellegét". Ez annyira tetszett Maónak, hogy a rádión keresztül az egész országban terjesztette. A másik, legendássá vált tacepaót, amely "össztüzet" hirdetett a párt vezérkarára, azonban már maga Mao Ce-tung írta. Ennek szellemében a "forradalmi diákok" kritizálták a kiválasztási mechanizmust, elutasították a tudás "semlegességét", támadták a tanulás és a munka szétválasztását, el akarták törölni a "három különbséget": a város és a falu, a kétkezi és a szellemi munka, valamint a kormányzók és a kormányzottak között. Melyik egészséges fiatalnak ne tetszettek volna az olyan jelszavak, hogy "nincs építés rombolás nélkül", a "forradalom nem ünnepi bankett", vagy különösen "az iskolarendszer megfoszt minket a szabadságtól"?

Ugyancsak rokonszenvet keltettek Mao azon eszméi, amelyek a paraszti-forradalmi "harmadik világ" harcát hirdette meg az imperializmus "papírtigrise" ellen, és a fejlett ipari országok fogyasztói társadalmát ostorozták. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy a "vörösgárdisták" tevékenysége hová vezet Kínában, és milyen alapot szolgáltat a szintén Pekingben tanult kambodzsai Pol Potnak és a "vörös khmereknek" a 20. század egyik legszörnyűbb népirtásához 1975 és 1978 között. Eszméiket később számos szélsőséges gerillaszervezet is átvette, Latin-Amerikától Nepálig.

A "kulturális forradalom" áldozatainak rehabilitása csak 1976, Mao Ce-tung halála után kezdődött meg, a Csiang Csing vezette "négyek bandája" perével és elítélésével.

A kínai diákok igazi "68-a" 1989-ben jött el. Ennek előszele volt 1976 április 5-én, Csou En-laj miniszterelnök halálakor tartott pekingi kormányellenes tüntetés, amelynek szétverésére a már haldokló Mao helyett kormányzó Csiang Csing adott parancsot.

Tizenhárom évvel később a pekingi hatóságok valóságos vérfürdőt rendeztek a bürokratikus kommunista-maoista rendszer ellen tüntető fiatalok között a Tienanmen (Mennyei Béke Kapuja) -téren, a forradalom kikiáltása, a kulturális forradalom legnagyobb tömeggyűléseinek és Mao Ce-tung mauzóleumának színhelyén, illetve más városokban.

A vezetők nagy többségét bebörtönözték, többen az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába emigráltak, több mint 1500 embert ítéltek el. A felkelőkkel rokonszenvező, a radikális gazdasági reformok pártján álló Csao Ce-jang pártfőtitkárt két héttel a vérfürdő után leváltották "az ellenforradalmi lázadás támogatása" és "a párt megosztása" címén és házi őrizetre ítélték.

Az 1989-es pekingi diákmozgalom, amely kezdetben kifejezetten reformellenes, maoista színezetû volt, Hu Jao-pang korábbi pártvezető halála után indult el. Az ô bukását 1987. januárjában éppen egy másik egyetemi zavargás idézte elô. Április 17 és 20 között diákok ezrei vonultak a Tienanmen térre. Április 21-én a tüntetők megpróbáltak behatolni az Országos Népi Gyűlés épületébe. Másnap, Hu Jao-pang temetésének napján - a tüntetési tilalom ellenére - több ezren maradtak a téren, közben Csangsában, Sanghajban, és Csengtuban összecsapások zajlottak le. Április 24-én sztrájkba léptek a pekingi egyetem diákjai, és az ország vezetőinek lemondását követelték. 27-én félmillió diák gyűlt össze a Tienanmen-téren: ez volt a legnagyobb tömegmegmozdulás Pekingben a kulturális forradalom óta.

Május 1-én - 1949 óta először - Marx, Engels, Lenin és Sztálin arcképei nélkül tartották meg a hagyományos felvonulást, három nappal később Pekingben 300 ezren követelték, hogy kezdődjék párbeszéd a demokratizálásról. Május 5-én Csao Ce-jang pártfőtitkár elkötelezte magát a párbeszéd mellett. Május 13-án 3000 diák éhségsztrájkot kezdett a téren, május 15-én - Mihail Gorbacsov szovjet elnök és Teng Hsziao-ping kínai vezető történelmi csúcstalálkozójának napján már ismét félmillióra nőtt a tüntetők száma.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
Képernyőfotó-2019-10-28-16.58.00.png

„Emlékszem a víz morajlására” – drámai levél került elő a Titanic egyik túlélőjétől

A szerző a tragédia idején még kisgyerek volt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 28.


hirdetés

A Titanic - Stories From The Deep című dokumentumfilm-sorozat felfedi a halálra ítélt hajó tragikus utolsó momentumait.

Ennek részeként a Titanic egyik túlélőjének gyermekkori emlékei első kézből adnak bepillantást a félelmetes menekülésbe.

Az ikonikus hajón 126 gyermek tartózkodott, de csak a felük élte túl a tragédiát.

A sorozat a "Titanic árváiként" emlegetett egykori utasok nyomába ered Franciaországban, Párizsban.

hirdetés

Edmond és Michel Navratil, egy francia testvérpár kettő és négy évesek voltak, amikor cseh származású édesapjuk elrabolta őket anyjuktól és jegyet váltott a Titanicra, hogy aztán elhagyják az országot és Amerikában kezdjenek új életet.

Amikor a hajó süllyedni kezdett, mentőcsónakba ültette őket, ő azonban a fedélzeten maradt és soha többé nem látták.

Amikor Michel 2001-ben meghalt, egy volt az öt utolsó túlélő közül - szúrta ki a brit Mirror.

De évekkel később a sorozat felkereste unokáját, Elisabethet, aki felfedte nagyapja érzékletes emlékeit a végzetes estéről, melyet így egy kisgyermek szemein keresztül láthatunk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
furby-tamagotchi.jpg

21 tárgy, ami szinte biztosan ott volt a gyerekszobádban a '90-es években

Tamagotchi, Furby, lakattal zárható napló... Valld be, hogy ismerősek!
Forrás: Inspirációk magazin, Képek: Apartment Therapy, Buzzfeed, Home Stratosphere, SheKnows - szmo.hu
2019. október 28.


hirdetés

Csorba Anita és lelkes csapata a kreatív energiáikat csak arra összpontosítják, hogy nektek érdekes és inspiráló tartalmakat állítsanak elő. Tarts velük az Inspirációk Magazin felületein!

A kilencvenes évek – a rendszerváltás, a grunge bandák, az eredeti normcore, a kosaras kártyák, a matricaalbumok, a betárcsázós internet, a Dallas, a Jóbarátok, a Szupercsapat, a Twin Peaks, a dél-amerikai szappanoperák, a Dragon Ball, a Spice Girls, a Backstreet Boys Britney Spears, a Macarena, és a Mambo No. 5 korszaka.

Rengeteg dolog történt, és fokozatosan nyílt ki a világ: megjelentek az új rádió- és tévécsatornák, megnyílt az első McDonald’s (aztán jöttek a kötelező mcdonaldsos szülinapi bulik), az évtized végén kiadták magyarul is az első Harry Potter könyvet, alakult (és fel is oszlott) egy csomó király zenekar, felépültek az első “amerikai” plázák, és felbukkant egy csomó új márka.

Elképesztően sok új impulzus érte itthon az embereket – és akkor még nem is beszéltünk a kilencvenes évek esztétikájáról, ami nemcsak a ruházatra, de a lakberendezésre is rányomta bélyegét. A nyugati hatásnak köszönhetően furcsa, színes és műanyag dolgok jelentek meg az otthonokban – és persze a gyerekszobákban is.

Ezekből gyűjtöttünk össze most párat. Ha a kilencvenes években nőttél fel (vagy akkor nőtt fel a gyermeked), biztosan találsz köztük régi ismerősöket. Persze a lista nem lesz teljes, úgyhogy kommentben várjuk a kihagyott kedvenceiteket. Nézzük meg a kilencvenes évek legmenőbb gyerekszobai cuccait!

21. Babzsákfotel

... amiből mindig baromi nehéz volt felkelni.

20. Átlátszó telefon

… amin órákig csacsogtál a barátaiddal.

19. (Másolt) CD-gyűjtemény

… amiben tuti ott volt a Now That’s What I Call Music válogatás.

18. És persze a hifi, amin lejátszottad

17. Felfújható fotel

… ami mindenféle fura hangot adott ki, ahogy mocorogtál rajta.

16. Action Man vagy Barbie figura

…amihez mindig kellett valami új menő kiegészítő.

15. Függöny fából készült gyöngyökkel

… aminek néha szándékosan nekimentél.

14. Fura, homokkal töltött izé

…aminek a világon semmi értelme nem volt.

13. Furby (vagy valami hasonlóan ijesztő játék)

Hogy a viharba nem voltak tőle rémálmaink?

12. Lávalámpa

… amit néha esténként megigézve bámultál.

11. Összevarrt kezű, ajtóra akasztható plüssmaci

… ami akkor aranyosnak tűnt – ma inkább ijesztő. Miért varrták össze szegény kezeit – és miért kellett felakasztani az ajtóra?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Mihály_Zichy_-_Studies_Of_Nudes_6.jpg

Tabudöngető cári erotika Zichy Mihály szignójával

Az idilli romantika festészetének magyar csillaga rengeteg erotikus rajzot készített az orosz cárnak.
Kovács-Tóth Noémi - szmo.hu
2019. október 29.


hirdetés

Zichy Mihály (1827-1906)  festő, grafikus és illusztrátor a korszak festészetének emblematikus figurájának számított. A második legismertebb magyar művészt „rajzoló fejedelemnek” nevezték Munkácsy Mihály festőfejedelem mellett, akivel egyébként jó viszonyt ápolt. Ám Zichynek volt egy kevéssé ismert, színfalak mögötti pornográf munkássága is, amely azért maradt jó ideig rejtve a nyilvánosság elől, mert a prüdéria érájában tabunak számított a meztelen test és a szexualitás ábrázolása.

Senki nem vetheti a festő szemére, hogy ecsetét másra is szerette volna használni, nem csak portrék és nyomasztó képi világú kompozíciók tökéletesítésére. Így is elég szolgálatot tett a hazának örökérvényű munkásságával: elég csak a Batthyány-portréra, A Rombolás géniuszának diadalára, a Mentőcsónakra, illetve Az ember tragédiája és Arany-balladák illusztrációira gondolni.

A pajzán rajzok elkészítésére pedig nem más adta ki az ukázt, mint maga az orosz uralkodó. Zichy Mihály ugyanis majdnem 50 évet töltött második hazájában, Oroszországban, és ezalatt három cár is alkalmazta őt udvari festőnek.

hirdetés

A források nem egyöntetűek abban, hogy melyikőjük volt a fő felbujtója az erotikus tusrajzok elkészítésénél, de valószínűleg II. Sándor cár kérte fel efféle huncutságra az ügyes kezű művész urat.

Aki nyilván jobban élvezte az efféle felkéréseket – még ha rutinból is dolgozott –, mint amikor I. Miklós cár szolgálatában az udvar ifjú hölgyeinek ölebjeit kellett pingálnia. Bár azokban az időkben is talált örömöt, csak a vásznak mögött: romantikus szál fűzte ugyanis tanítványához, a cár testvérének lányához, Karolina nagyhercegnőhöz, akit 1847-től oktatott.

Eleve nem túl szerencsés az ilyen szerelmi história, főleg nem azokban az időkben, amikor a cári seregek osztrák kérésre elindulnak a szabadságharc honvédseregei ellen. 1849-ben ezekre hivatkozva felmondta  a szerződését, de alapvetően mindvégig szemben állt az uralkodó osztállyal.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
colosseum_ck.jpg

Állatok és emberek százai is meghalhattak a Colosseumban egyetlen, vérgőzösen brutális nap alatt

Délelőtt állatviadalokat, délben – pihenésként – kivégzéseket, délután pedig gladiátorjátékokat rendeztek.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Colosseum/Pixabay - szmo.hu
2019. november 10.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Jegyek és napirend

A játékok idejét és menetrendjét falragaszokon hirdették. Ezekből kiderült, hogy ki rendezi az eseményt, hány gladiátor és vadállat szerepel majd. A pontos jegyárakat nem ismerjük, de az biztos, hogy

a római plebs nagy része ezt nem tudta volna megfizetni, így a jótevő szerepében tetszelgő császárok rendszeresen ingyenjegyeket osztottak ki a körükben.

A Colosseumban rendezett játékok különösen népszerűek voltak, mert lényegesen ritkábban tartottak gladiátorjátékokat mint kocsiversenyeket.

A colosseumbeli játékok napi programja a következőképpen nézett ki:

reggel állatviadalokat tartottak, majd állathajszák következtek. Délben bűnözőket, szökött rabszolgákat, keresztényeket végeztek ki, délután pedig jött a nap fénypontja: a gladiátorviadal.

Állathajszák és viadalok

A délelőtti műsor az állatviadalokkal kezdődött. Hogy milyen állatok küzdenek majd meg egymással, és milyen párosításban, az rendszerint meglepetés volt.

Gyakori volt a medve-bika párosítás, de a források említenek bika-elefánt, oroszlán-leopárd, orrszarvú-bölény küzdelmet is.

A harcból győztesen kikerült állat sem számíthatott kegyelemre, vele a vadászok végeztek.

Az állatviadal után idomított állatokat küldtek az arénába: elefántok táncoltak, idomított leopárdok, tigrisek, medvék, vaddisznók mutattak be különféle mutatványokat. Előfordult az is, hogy

nyulakat engedtek az arénába az idomított vadállatok közé, akik elkapták az áldozatukat, és úgy adták át őket gondozóiknak, hogy a nyulaknak nem esett semmi bajuk.

Carole Raddato from FRANKFURT, Germany

A délelőtti műsor utolsó része a vadászat volt. A vadászok egy szál dárdával "harcoltak" eleinte, később pajzzsal, mellvérttel védték magukat, és karddal mészárolták az állatokat. A műsorszám eleje tényleg valódi mészárlás volt, mert ártalmatlan állatokat engedtek az arénába: struccokat, antilopokat, gazellákat, szarvasokat, szamarakat. A vadászok pedig sorra lemészárolták őket. Amikor ezzel végeztek, és a szolgák megtisztították az arénát, jöhetett a műsor izgalmasabb része: ekkor már igazi vadállatokra vadásztak. Medvék, tigrisek, leopárdok, oroszlánok, elefántok érkeztek a porondra, és

a vadászat addig tartott, amíg valamennyien el nem pusztultak. Ebben a küzdelemben már előfordult, hogy a vadász húzta a rövidebbet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!