hirdetés
9a6cb4d7500ace26b58dec7025e774ff-juices-lemonade.jpg

A szódásszifonban született üdítő története

Időutazás egy szódásszifontól kezdve a Volga parton keresztül egészen a mai modern korig, avagy miért nem festi pirosra a nyelved egy mai meggy-Márka?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2018. december 13.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Így próbáltuk lenyomni a nyugatot üdítőfrontot!

Az egész Márka sztori valamikor a 60-as évek végén kezdődött, amikor kishazánkban megjelent a Coca-Cola és pár évvel később a nagy konkurens, a Pepsi is. A Bambin felnövekedett hazai közönség egyszerűen imádta a ragacsos ízű, buborékos üdítőket, amelyeknek alapanyagát, a sűrítményt súlyos valutáért vették akkoriban külföldről. A szintén igen népszerű Traubinál ugyan jobb volt a helyzet, mert ott csak a licence díjat kellett kifizetni az osztrákoknak a rogyadozó szocialista gazdaság teljesítményéből, de legalább a gyártás nálunk maradhatott.

Gondolhatjuk, hogy az akkori pártvezetés mennyire el lehetett keseredve, hogy a magyarok a nyugati fertő édes-savas szimbólumaira áhítoznak, ráadásul ez nem kevés pénzébe kerül az országnak. Ezért hát ezt kiküszöbölendő megszületett a terv: saját üdítő kell! Ki is adták az Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetnek, hogy fejlesszék ki azt az üdítőt – lehetőleg magyar alapanyagból – amely majd megtöri a nyugati ínyencségek egyeduralmát.

S nagy bornagyhatalom révén, mi is lett volna kézenfekvőbb, mint hogy szőlőből készüljön ez az üdítő. Így született meg 1973-ban egy kék szódásszifonban az első szőlő ízű Márka Kállay Miklós és Sárkány Péter feltalálók jóvoltából. Az első összekevert szőlő Márkát az elkövetkező pár évben számtalan újabb íz követte: egy évre rá a meggy, majd 1979-ig sorban a málna, alma, fekete ribiszke, piros ribiszke, narancs, mandarin és limonádé.

A Márka-program, egy igazi kapitalista elképzelés

A saját receptúrán nyugvó Márka gyorsan népszerű lett a lakosság között, de ezt nemcsak a nyelveket pirosra festő Meggy Márkának, vagy a szőlő ízű kisüveges Márkának volt köszönhető, de a termékeket körülölelő programnak is. A Borgazdasági Vállalatok Trösztje ugyanis a meghirdette a Márka-programot, melynek fő célja az volt, hogy hazai alapanyagú, szénsavas üdítő italokat hozzanak forgalomba, persze busás haszonnal. Első lépésben megszervezték a termelést: például az első szőlőízű Márka-üdítőt a Délalföldi Pincegazdaságban palackozták, de később az országban több helyen is elindult a gyártás, a Balaton mellett, Kecskeméten és Szentendrén is, ez utóbbi maradt egyébként a 80-as évekre az egyeduralkodó.

A termelés mellett - akkoriban szokatlan módon - a promóciót és a marketinget is elég komolyan vették. Már a kezdetek kezdetén, 1973-ban a Hungexpo Reklámügynökség egy nagyszabású pályázatot hirdetett a magánemberek számára, amelyben szlogenötleteket vártak az új üdítőcsaládra. Az 5000 forintos fődíjat végül Kun Györgyné budapesti lakos vihette el „A hűs MÁRKA: frissítő, vitamindús, üdítő!” jelmondatával 8200 pályázó közül. Ezt az elkövetkező pár évben számos kupakgyűjtő promóció is követte, ami valódi izgalomban tartotta a magyarokat. Volt, hogy 50 márka-kupakot kellett összegyűjteni, hogy indulhassanak a Lada fődíjért, máskor a kupakokba rejtett betűkből kellett kirakni a márka szót.

A moszkvai olimpia a magyar üdítőnek is betett

A márka így elég hamar népszerűvé vált és a termelés felkúszott többmillió hektoliterre. Ebből a rengeteg üdítőből természetesen jutott a KGST piacokra is, így Csehszlovákiában és az NDK-ban is gyakran került meggy Márka az asztalokra. A Szovjetunióban sem vetették meg a magyarok csodaüdítőjét, így nem csoda, hogy a Márka ott volt az 1980-as csonka Olimpián is, Moszkvában. Erre az alkalomra egyébként még egy különleges alma ízű változattal is készültünk, illetve 1979-ben olimpiai utazást nyerhettek azok a magyar vásárlók, akik bőszen gyűjtögették a kupakokat.

Mivel a nyugati államok bojkottálták a moszkvai olimpiát a nagytestvér afganisztáni bevonulása miatt, így a Márka nagy nyugati áttörése elmaradt, és lassan elkezdődött az üdítő visszaszorulása a hazai és nemzetközi piacokról egyaránt. Ezt számtalan módon próbálták megakadályozni a Borgazdasági Vállalatok Trösztjén belül, az akkori fő Márka gyártóközpontnak számító Szentendrén: először Kanadába szállítottak Márkát, majd egy Volga menti orosz üzemnek adták el a gyártási alapanyagokat helyi palackozásra. De a rendszerváltás és az azt követő privatizáció és a védjegy-háború végképp visszavetette a Márka sikerét.

A nagy márkaháború

Történt ugyanis, hogy a 90-es években két magánvállalkozás is úgy érezte, hogy a Márka üdítő bizony az övéké, és ők szeretnék kizárólag gyártani, birtokolni. Az egyik vállalkozás a fent említett szentendrei központból kiprivatizált PromontorBor cég volt, amely gyártói történelmével, korábbi tevékenységével összhangban, a bíróság által is jóváhagyottan tulajdonolta a védjegyet. De nem így gondolta ezt a Traubi Hungária, amely az Eger- és Mátravidéki Borgazdaság jogutódjától, az Egervintől vásárolta meg a Márka előállítási jogait.

Az egri cég egyébként szintén benne volt a korábban emlegetett boripari trösztben a 70-es években és akkoriban tényleg gyártott Márka-üdítőket sok más palackozóhoz hasonlóan az országban. Végül a 90-es években fellángoló védjegyoltalmi vitából és pereskedést a Salamon Berkowitz amerikai-magyar üzletember által birtokolt Traubi Hungária elveszítette, a Márka minden joga a PromontorBoré maradt. Ez a kedvező döntés viszont nem hozta meg az átütő sikert a magyar üdítő számára, hiszen a 2000-es évekre már a nagy multinacionális üdítőóriások uralták nálunk is a piac jelentős részét.

Így született újjá a Márka

A fordulópont végül 2007-ben érkezett el a Márka számára, amikor a Szentendrén is dolgozó szakmabeli Pécskövi Tibor és testvére, Pécskövi Gábor elhatározták, hogy ismét új életet lehelnek a vegetáló üdítőbe. Így jött létre a Márka Üdítőgyártó Kft., amely ma már 40 millió literes termelésével és vadonatúj termékeivel meghatározó szereplője az üdítőpiacnak. 2017 óta saját tulajdonú, vadonatúj gyártóbázissal is rendelkeznek Felsőlajoson, és nem titkolt céljuk, hogy a nemzetközi piacokon is a magyarhoz hasonló sikereket érjenek el.

A gyárban tett látogatásunkon Pécskövi Tibor elárulta, hogy ma már a Márkát a korábbi tradíciók és a modern innovációk együttesen határozzák meg. Bár itthon még mindig a legkelendőbb ízek a meggy és a szőlő, a mai receptúra azonban teljesen eltér a 45 évvel ezelőtt megálmodott üdítőtől. A jelenleg hatályos élelmiszeripari törvények ugyanis számos régi összetevőt nem engedélyeznek (például mesterséges színezékek), ezeket valami más, modernebb, természetesebb alapanyaggal kellett helyettesíteni.

Ráadásul a modern fogyasztó az egészségesebb, kevesebb cukor tartalommal bíró üdítőket keresi, így az is jelentősen lecsökkent az elmúlt években. Mindezek mellett a palettán megjelentek a modern üdítő változatok is, például a limonádék, az új ízek és a szánsavmentes jegesteák is a Márka égisze alatt. A csomagolás és a design is hihetetlenül színes és mai, nyoma sincs az egykori retro zöld üvegeknek, de ha az ember rátekint a logóra, még mindig gyermekkora jól ismert ízeit érzi a szájában.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szkita-1140x641.jpg

Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban

A nő bordái között pedig egy háromélű szkíta nyílvesszőt, jó eséllyel az végezhetett vele.
Kép: Budapesti Történeti Múzeum - szmo.hu
2019. október 14.



Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban - írja a 24.hu hozzátéve, hogy a szakemberek szerint az asszonnyal valószínűleg nyílvessző végzett, a gyerek halálának oka ismeretlen.

Dr. Felföldi Szabolcs régészt a portálnak elmondta: a szkíták kemény harcosok voltak, ők honosítottak meg a térségben olyan nagy horderejű újításokat, mint például a vas újszerű megmunkálása vagy a kerámiakorongolás.

Az M0-s építéséhez kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai egy szkíta temető feltárásán dolgoztak Soroksár határában, itt bukkantak a sírra, amiben anya és gyermeke feküdt.

A nőt felhúzott lábakkal találták, karjai közt pedig egy 7-8 év körüli gyereket, mint később kiderült, egy kislányt tartott, és egyelőre nem lehet biztosan állítani, hogy saját gyermeke volt.

A szakemberek végül eredeti helyzetben szedték fel a sírt, vagyis annak bolygatása nélkül emelték ki a leletegyüttest, ami ma is ugyanabban a helyzetben látható a múzeumban, ahogy másfél évezrede eltemették.

A nő bordái között egy háromélű szkíta nyílvesszőt találtak, jó eséllyel az végezhetett vele.

A gyerek halálának okáról egyelőre semmit nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy ugyanabban az időpontban temették el őket.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
szovjet-taborokba-kerult-magyar-hadifogylok-azonosito-kartonja-mti-foto-1000x667.jpg

Végre kiderülhet, hol haltak meg a szovjet táborokba került magyar hadifoglyok

Magyarország megkapja 600 ezer, a második világháborúban hadifogságba került magyar azonosító kartonját, amelyből akár az is kiderülhet, hol temették el őket.
MTI, fotó: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. október 14.



Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját - jelentette be Andrej Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság orosz társelnöke hétfőn Budapesten, az Országházban.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta,

a második világháború alatt 600 ezer magyar került szovjet hadifogságba. Róluk, majd később a málenkij robotra elhurcoltakról sem volt szabad beszélni sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban.

A rendszerváltozások, politikai átrendeződések következtében új alapokra helyeződtek a magyar-orosz kapcsolatok. Ennek szimbolikus eseménye volt, amikor előbb Mihail Gorbacsov, majd később Borisz Jelcin Oroszország nevében - a magyar parlament épületében - bocsánatot kért az 1956-os forradalom eltiprásáért.

1992-ben, majd 1998-ban részben hozzáférhetővé váltak a magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok. 2017-ben új lendülettel folytatódott a feltárás, és most mérföldkőhöz érkezett az orosz-magyar levéltári vegyesbizottság munkája.

A legnagyobb mennyiségű irat átadása történik, a teljes orosz nyilvántartás elérhetővé válik a magyar kutatók, majd feldolgozás után az érdeklődők számára is.

Az Országgyűlés alelnöke szerint minden remény megvan arra, hogy az első nagyszabású projekt után újabbak következzenek, bizonyítva, szakmai alapokon a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak.

Mint mondta, az ilyen tudományos munkák nem csak a két ország közötti párbeszédet segítik, hanem a magyar társadalom "információs kárpótlását" is. Fontos, hogy mindenki tanuljon a kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg - mondta Latorcai János.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
alsonemedi_ck.jpg

Megszöktek a szerelmesek, hogy együtt lehessenek - hepienddel végződő Rómeó és Júlia-történet a szocializmusban

A 60-as években az alsónémedi fiatalokat a szüleik akarták elszakítani egymástól. A Nők Lapja végigkísérte a történetüket és az évek során beszámolt a fiatal szerelmesek életéről és - egy véletlennek köszönhetően - a fiúk is mesél a családról.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: alsónémedi utcarészlet/www.alsonemedi.hu - szmo.hu
2019. október 11.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A szerelem mindent legyőző és házassághoz vezető erejéről például a következő cikket olvashatjuk a Nők Lapjában 1964-ből. Alsónémedin nem lehettek egymáséi a szerelmesek, mert a szülők eltiltották őket. A fiú és a lány gyermekkoruk óta ismerték egymást, szembeszomszédok voltak. A Kádár-korszak elején ilyesmi még előfordulhatott.

Az alsónémedi Romeó és Júlia esetét a Nők Lapja a modernitás és az elmaradottság ellentétére építette, ugyanis a fiú és a lány családját olyan értékek állították egymással szembe, amelyeket a szocialista időszak hivatalos értékrendjében elvetendőnek tartottak. Mindkét család módosnak számított a községben, a fiatalok eltiltásában tehát vélhetően a szülők eltérő életfelfogása játszhatott közre. A lány szülei azzal vádolták a fiú apját, hogy iszákos, míg a fiú szülei a lány anyját azzal, hogy zsarnokoskodó természet és nagyon vallásos, gyakran járt templomba – s ez utóbbi nem számított jó pontnak a korban.

A fiú családjában három testvér volt, rajta kívül két lány. A lánynak egy öccse volt.

A fiú szüleit a párttitkár úgy jellemezte, mint akik szintén hívők, azonban modernebb gondolkodásúak, nem járnak templomba. Azonban a cikk szerint győztek az érzelmek, a 15 éves lányt megszöktette a fiú a szomszéd faluban, Kerekegyházán lakó nagybátyjához. Motorral ment a lány elé a gimnáziumhoz Ócsára, úgy szöktette meg. Gyermekük Kerekegyházán született.

Majd visszatértek, és a fiú szüleihez költöztek. A lány édesanyja azonban az újságíró közvetítési kísérlete ellenére sem békélt meg annak választottjával. A Nők Lapja írása a szocialista intézményrendszert atyáskodó szerepben mutatja, ugyanis fiatalok a megoldhatatlannak látszó családi konfliktusban egy állami szervhez, a dabasi járási tanácshoz fordultak segítségért: arra kérték a tisztviselőket, segítsenek nekik összeházasodni annak ellenére, hogy a lány még nem volt nagykorú, és a szülei nem egyeztek bele a házasságkötésbe.

A dabasi járási tanács támogatta is a házasodási szándékot, azonban a Pest megyei tanács ezt megfellebbezte, és a lányt felszólították arra, hogy térjen vissza a szülői házba, különben a pomázi ifjúságvédelmi intézetben fogják elhelyezni.

A Nők Lapjában 1965 augusztusában visszatértek a történetre. A cikk folytatásában az újságíró azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a döntéssel, a szerelem erejére és arra hivatkozott, hogy a fiatalok öt hónapja boldogan élnek együtt, ezért ez az állami beavatkozás káros lenne számukra. Közel egy évvel később a szerző visszautazott a helyszínre, és ismét kíváncsian kérdezősködni kezdett, mi lett a szerelmespár sorsa.

Végül nem kellett a lánynak ifjúságvédelmi intézetbe mennie, tanácsi engedéllyel összeházasodhattak, és megszületett első gyermekük is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
janos-vitez-1000x583.jpg

Ki volt valójában János vitéz?

Két meggyőző elmélet is létezik, miszerint az ismert mesehős valódi élettörténet alapján született. Vajon a pápamentő vagy a jenki huszár ihlette Petőfit?
Kovács-Tóth Noémi, fotók: Wikipédia - szmo.hu
2019. október 15.



A magyar irodalom egyik alapműve Petőfi Sándor 1844-es elbeszélő költeménye, a János vitéz. A verses népmese Kukorica Jancsiról szól, aki – Iluska iránt érzett szerelme miatt – először minden elveszít, végül azonban elnyeri méltó jutalmát. Két elmélet is kering azzal kapcsolatban, hogy János vitéz alakja egy létező személy köré lett kanyarintva.

Horváth N. János, aki saját kabátjával mentette meg a pápát

Az egyik verzió szerint az ihletadó karakter Horváth Nepomuki János volt. A ráckevei temetőben tényként vésték rá az egyik síremlékre: „Itt nyugszik Horváth Nepomuki János … aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.”

A jobbágyból lett huszárkapitány 1774-ben született Ráckevén, akkor még Piringer János néven. Igen hasonló életutat járt be, mint a költemény hőse, kezdve az elárvulást követő gonosz nevelőszülőtől a Juliska nevű mostohatestvér-szerelmén át a sikeres háborús szolgálatig.

Úgy jutott hírnévhez és egyre magasabb rangokhoz, hogy a francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen I. Ferenc császár katonákat toborzott. A marengói csatában (a mesebeli Taljánországgal, azaz Olaszországgal egybecsengve) elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet, miután testével védett meg egy tábornokot. Később már alhadnagyként kapott ki a győri csatában, amely a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen lezajlott harca volt. Horváth gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, hamarosan kapitányként parancsolt egy egész huszárszázadnak, és ekkortájt egy ezredben szolgált a fiatal Széchenyi Istvánnal.

A kapitány életének sorsfordító eseménye annak volt köszönhető, hogy VII. Pius pápa komoly összetűzésbe került Napóleonnal, ám miután a francia hadvezér csillaga leáldozóban volt, kénytelen volt visszaadni a pápa jogait 1814-ben. Ekkor megbízták az osztrák–francia határ mentén szolgáló Horváth N. János lovasszázadát, hogy kísérje vissza az Alpokon keresztül a pápát egészen Rómáig. A kétnapos megterhelő utazást a 72 éves pápa nem viselte túl jól, dideregve fázott a hintóban. János ezt látva saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó egyházfőre, amely gesztust meg is örökítették egy falfestményen, a vatikáni könyvtár folyosóján. A diplomáciai üggyé vált küldetés végeztével a kapitány rengeteg kitüntetést kapott, többek közt a pápa által adományozható legmagasabb rangot is, a Krisztus-rend csillagot. Később Nepomukit őrnaggyá léptették elő, és a bécsi udvarban szolgált testőrként a császár mellett.

Miután 22 év katonai szolgálat után leszerelt, első dolga volt, hogy felkeresse gyermekkori szerelmét, Juliskát. Beletörődéssel fogadta, hogy szíve hölgye rég férjhez ment és gyermeket szült.

Végrendeletében jelképesen Juliskára hagyta Krisztus-rend csillagát (amely mára a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény része), szerelme fiára pedig az ezüstsarkantyús csizmát. Végül szülőföldjén, Ráckevén vásárolt házat, és ott élt haláláig, 1847-ig, azaz három évvel élte túl a János vitéz elkészültét.

De Petőfi hogyan szerezhetett tudomást ennek az embernek a létezéséről? A kulcsfigura a ráckevei születésű Ács Károly joghallgató, aki mély barátságot ápolt a – szintén Kecskeméten jogot tanuló – Jókai Mórral.

Jókai mutatta be Petőfinek osztálytársát, aki regélt neki földijéről, a Ráckevén híressé vált huszárkapitányról.

A helyi Árpád Múzeumban sok dokumentum olvasható a témában, a főtéren pedig János vitéz szobra állít emléket a vélt vagy valós kapcsolatnak.

Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar legendája

Él egy másik alternatív elképzelés is János vitéz valódi kilétét illetően. A Budapesti Műszaki Egyetem egykori professzora, Kováts László Dezső rengeteget kutatott a témában, hogy bebizonyítsa: a mesebeli huszár igazából Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar hőse volt.

Amerikában ’Johann Michael Kováts de Fabricy’ közismert híresség – akiről Washingtonban teret neveztek el, lovas szobrot állítottak az emlékére, és halálához nemzeti ünnepnap kötődik –, ugyanakkor Magyarországon szinte senki nem hallott még róla.

A 18. század elején, Karcagon született férfi életéről pedig még Antall József is írt egy cikket az Élet és Tudományban. A professzor ezt a cikket olvasva ébredt rá arra, hogy mennyi életrajzi párhuzam fedezhető fel Fabricy Kováts Mihály és János vitéz között.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!