„A színháznak az is része, hogy a maszkon felfelé görbül a száj” – Vida Péter kapta idén a Karinthy-gyűrűt
44. alkalommal osztották ki a Magyar Rádió és a Rádiókabaré díját, a Karinthy-gyűrűt, amelyet Marton Frigyes alapított 1975-ben. Idén a Thália Színház színművésze vehette át az elismerést. Interjú.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. június 25.



Miután Péter régi "harcostárs" a Rádiókabaréból, tegeződünk.

– Szívből gratulálok. Mit jelent számodra ez a díj?

– Köszönöm szépen! Hát óriási megtiszteltetésnek tartom. Annál is inkább, mert színész ritkábban kapja meg. Legalábbis én úgy vettem észre, ahogy végignéztem a kitüntetettek listáját. És különösen nagy megtiszteltetés, ha végigolvasom, milyen névsor végére biggyesztenek oda engem. Igen fontos visszaigazolása ez annak, hogy színvonalasnak tartják azt, amit immár körülbelül 15 éve űzök.

– Mikor és hogy kerültél a Rádiókabaréba?

– Roppant érdekes a dolog, mert két szálon fut a cselekmény. 1996-ban, a főiskola után Miskolcra szerződtünk, és az azt követő évben, 1997-ben volt a humorfesztivál. Ugye? Akkor tűntek fel többen, Litkai, Kőhalmi...

– 98’-ban volt. Én is azon nyertem, azért tudom.

– Így van! Akkor 98-ban. Kardos Robi osztálytársammal és Kszel Attila miskolci amatőr színész, akkor már győri kollégámmal elindultunk a humorfesztiválon. Attilának voltak írásai, belegegeltünk és Robival ketten adtuk elő. Az elődöntőn továbbjutottunk, a másodikra is írtunk valamit. Én a Szomorú vasárnappal akkor voltam Clevelandben, Amerikában. Így a döntőre Attila ment Robival. Aztán behívtak minket egy irodába, ott ült Farkasházy, Sinkó és Boncz, kaptunk egy szép oklevelet, elmondták, hogy mindig szívesen látnak minket a Rádiókabaréban, de ők nem színészeket keresnek, mert azokkal Dunát lehet rekeszteni, hanem elsősorban írókat.

Aztán eltelt 4-5 év, amikor felhívott Aranyosi Péter. Ő akkoriban a Kabarécsütörtök adásait szerkesztette, és mi nagyon jó barátok vagyunk gimnazista korunk óta Miskolcról. A Kabinet Rt körüli rajongás hozott össze miket, ami egy kultikus miskolci ska zenekar, akik annakidején még a Ki mit tud-on is indultak. Szóval felhívott, hogy lesz egy Kabaréklub, aminek a lényege, hogy minden adást egy-egy fiatal tehetség szerkeszt és vezet. Ő is kapott lehetőséget, és Ürmös Zsoltnak van egy nagyon jó jelenete: „Eladó az MTV archívuma”. Ez a tévé székház előtti tüntetések után született. De ez még nem minden, mert Peti beajánlott Litkainak is az ő adásába, aki végül öt jelenetben osztott rám remek karaktereket. Lubickoltam. Azóta tart, és én nagyon élvezem.

– Valaha a Rádiókabaréba bekerülni egyfajta rangot jelentett, hisz a legnagyobb színészek játszottak ott, Major Tamás, Psota Irén, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre, sorolhatnánk. Ma megvan még a műsornak ez a nimbusza a színész szakmában?

– Azt nem tudom, a szakmában mit gondolnak róla, csak hogy én mit gondoltam anno, amikor gyerekkoromban hallgattam a Rádiókabarét, és másodszorra fejből fújtam a számot. Én ezeket a jeleneteket vettem fel kazettára és nem a pop-slágereket. Az biztos, hogy Gálvölgyit, Csala Zsuzsát, Halász Lászlót, Verebély Ivánt hallgatva én nagyon szerettem volna bekerülni a Rádiókabaréba. Tulajdonképpen a gyerekkori álmom teljesült. És hogy idén a Karinthy-gyűrű engem illet, borzasztó boldog vagyok. Persze tudom, hogy a kabarét divat lenézni. De tessék megpróbálkozni vele, akkor majd kiderül, hogy nem is olyan könnyű! Lehet csinálni nívótlanul és nívósan is, ennek is megvannak a blöffjei, mint mondjuk a „modernnek”, de az mindig leleplezi magát.

Ahogy te is említetted, régen Major és Psota híres párost alkotott mint Jenő és Lujza. Básti Lajos leszólt a Kaposynak, hogy Mikikém, írjatok nekem a szilveszteri kabaréba valami jó kis marhaságot... Mert hogy a színháznak a görög maszkon az is a része, hogy felfelé görbül a száj. Tehát ki kell engedni néha a szelepet. Na és persze akikkel most a mikrofon mögött állhatok, azok sem kutyaütő senkik. Én azt élvezem a legjobban, hogy a Rádiókabaré felvételen lehetőség van olyan kollégákkal együtt dolgozni, akiket szeretek, tisztelek, de mivel egyébként más színházakban játszanak, ezért nem találkozhatnánk. Kaszás Gergő, Görög Laci, Bozó Andrea, Reviczky Gábor... Elek Feritől kezdve Kerekes Pubin (Kerekes József) át Csöre Gáborig, Bertalan Ági, Bezerédi, Szombathy Gyuszi... Félek, hogy kihagyok valakit, és megsértődik. Az is nagyon jó, hogy most állandó rendezőnk van Csizmadia Tibor személyében, és komoly próbák előzik meg a felvételt.

– A kabaré érdekes műfaj. Láttam már zseniális, neves színművészeket is elvérezni, és olyan is előfordul, hogy valaki, akiről valószínűleg soha nem fognak színházat elnevezni, a kabaréban brillírozik. Te szerencsére a kettő között vagy, a drámától a zenés színházon át a kabaréig mindenütt otthonosan mozogsz. Te hogy látod, miben más kabarét játszani?

– Ahogy Haumann Péter fogalmazott a róla írt diplomamunkámban, a színésznek ugyanazt a „kötelező szolgálati utat” kell bejárnia minden szerepnél, műfajtól függetlenül. Vagyis minél mélyebbre kell ásni, és megtalálni, hogy hogyan nem jó, a közönség elé már a legoptimálisabb megoldást kell vinni. És attól még, hogy a kabaréban – vagy akár egy hangjátéknál – ott van előtted a szöveg, attól még iszonyú nagy munka van mögötte. A befektetett energia megtérül, de ha ez hiányzik, akkor az a néző előtt azonnal lelepleződik.

Fiatalkorom egyik nagy tanulsága volt, hogy a színjátszó táborban bohóctréfát kellett csinálnunk. Amúgyis szerettem volna bohóc lenni. De mindenki legyintett rá, hogy ja, hát bohóctréfa, majd eljátsszuk, hogy nem megy fel a cipő, vagy valami. Hát… csúfos, izzadtságszagú bukás volt. Szinte sírva fakadtunk, amikor a táborvezető, Lengyel Pali leszúrt minket, hogy mi volt ez az igénytelen semmi. Majd elsüllyedtünk.

Persze a Rádiókabaréban ugyanúgy nagyon fontos az írott anyag, mint más műfajoknál. Persze, zseniális színdaraboknak is van gyönge előadása, vagy semmi kis, pimf darabokból is csodálatos előadás születhet. De ideális helyzetben fifty-fifty a dolog, mellérendelő a viszony. Viszonylag jól kell megírni, és a lehető legtökéletesebbre csiszolni.

Aztán el kell találni az arányt abban is, hogy a helyi közönség előtti improvizáció ide most ízléssel belefér-e, és ha igen, meddig mehetünk el benne.

– Jön a nyár, ami szünet a Rádiókabaréban és a színházakban is –de ha jól tudom, veled találkozhatunk a tévé képernyőn.

– Igen. Idén is műsorvezető vagyok a Balatoni Nyárban. A múlt héten Rátonyi Krisztával mi kezdtük az adássorozatot, tehát a páratlan heteken jövök. De aztán lesz érdekesség, mert új műsorvezetők is érkeznek, Kraszkó Zita mellé, Harsányi Levente helyett Forró Bence, mellém Tháliás kolléganőm, Szabó Erika. Ez a harmadik évem Révfülöpön, most már tényleg egészen különleges és meghatározó része az életemnek, hogy gyakorlatilag a fél nyarat ott töltöm a Balatonon.

– A tévén túl milyen szakmai feladatok várnak rád, hol találkozhatunk veled a nyáron, illetve a következő évadban?

– Mostanában inkább felfelé görbül az a bizonyos száj, ami a feladatokat illeti. A Thália Színházban futó kilenc darabomon kívül játszom az Operaházban Froscht, Latabár Kálmán híres szerepét A denevérben, illetve a Játékszínben Gombóc Artúrt, a dagadt madarat. Úgyhogy itt volt az ideje sötétebb húrokat is pengetni. Évek óta szeretném kipróbálni, hogy képes vagyok-e hetven percig egyedül uralni a színpadot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz. Most pénteken volt az ősbemutatója Balatonbogláron a Kultkikötő gondozásában Pál Dániel Levente Anyám, a nyolcadik kerület! című monodrámájának, Znamenák István rendezésében.

A darab egy fiúról szól, „aki a nyolcadik kerületben lakik az anyukájával és egy mindenre alkalmas káddal. Lehet abban álmodozni, utazni, képzelegni, aludni, félni, elbújni, sőt, még fürdeni is. A szomszédok pedig nagyon irigykednek a kádra.” De persze a darab szól erkölcsről, felnövésről, szegénységről, és nem utolsó sorban az életről és a halálról!

– Hogy sikerült az ősbemutató?

– Sikerült jól tempíroznunk a főpróbahetet, a produkció beérett. Pedig nagy nehezítés volt az utolsó napokban, hogy ingáznom kellett a Balaton két partja között, mert közben elkezdődtek a „Balatoni nyár” élő TV-adásai Révfülöpön. Ennek ellenére a főpróba hét jól sikerült. A bemutató nagyon jó hangulatú volt a Varga Béla Kulturális Központban. A közönség remekül fogadta, jó volt játszani, mert érzékenyen reagáltak, ott és úgy, ahogyan szerettük volna. És ami a legnagyobb dicséret: előadás után a nézők közül sokan odajöttek és azt mondták, annyira meglepően izgalmas volt, hogy fel sem tűnt nekik, hogy eltelt hetven perc.

– Budapesten mikor láthatjuk?

– A budapesti bemutató szeptemberben lesz. Pontosan azért kezdtük el május 1-től próbálni, mert a volt Mikroszkóp Színpad átépítése miatt a Thália Színház május óta nem játszik, és csak október 1-én nyitunk, október 13-án lesz az első bemutatónk. Francis Veber: „Legyen férfi, Monsieur Pignon!”- c. darabjában Pindroch Csabi és Szabó Győző barátom mellett lépek színpadra, Paczolay Béla rendezésében. Majd Feydeau híres „Bolha a fülbe”c. komédiájának Dr.Finache szerepe vár rám. Új művészeti vezetőnk, Schell Judit kolléganőm az átépítés után TÉLIKERT névre keresztelt játszóhely decemberi gáláján is számít rám. Rendezői felkéréseket kellett lemondanom, de hát van feladat jócskán, szóval: Köszönöm, jól vagyok!


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x