hirdetés
balatoni_hajok_ck.jpg

A szárnyas vízitaxitól a kompmoziig – eszement balatoni hajójáratok a múltból

Nem vicc: még bútorvásárlásra szakosodott hajójárat is volt. Vajon ma is sikeresek lennének ezek?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Nagy Gyula - szmo.hu
2019. október 06.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A fordított arányosság és a piacbővítés

A balatoni hajózás egy igen speciális területe az ország hajóközlekedésének, hiszen

a tavon közlekedő menetrendszerinti járatok és turista hajók forgalma szinte pontosan fordítottan arányos az időjárással. Ha kisüt a nap, akkor a nyaralók, turisták inkább keresik a fürdőzés örömeit, mint a hajók nyújtotta élményt.

Persze mindez nem mai jelenség. A Mahart Balatoni Igazgatósága az előző rendszerben is küzdött ezzel a jelenséggel és a legkülönbözőbb, speciális járatokkal próbálták a fedélzetre csalogatni a vízből az embereket. Szükség is volt erre, hiszen – az év eleji nagyotmondások ellenére – soha nem sikerült az utasszámokat jelentősen feltornázni.

Míg a Balaton aranykorának a kezdetén, vagyis a hatvanas évek elején általában 1,6 millióan váltottak jegyet a magyar tenger hajóira, addig a rendszerváltás előtt ez a szám stabilan 2 millió köré állt be. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy az egyetlen megbízható forgalmat adó ág, az átkelő hajózás az új kompok 70-80 évekbeli forgalomba állásával a korábbinál is nagyobb szeletet hasított ki az éves forgalomból.

Jöjjön hát egy csokor az egykori speciális hajójáratokból, melyek egyikének sem sikerült megváltani a világot.

A vízitaxi

Amikor 1962-ben a Dunán először végzett próbautat egy szárnyashajó, a Mahart azonnal potenciált látott a hagyományos kirándulóhajóknál akár ötször-hatszor gyorsabb vízijárművekben. Az eladó Szovjetuniónak pedig a folyón ma is közlekedő nagyobbak mellett voltak kicsi, Volga gépkocsimotorral hajtott, hatszemélyes hajói is. A Mahart ezeket szánta a Balatonra, mint vízitaxit és a szándékot tett követte, hiszen 1963-ban már a tavon végezte próbaútját az első modell.

Népszava, 1963. június 29.

A szolgáltatás még azon a nyáron létrejött és

a Fecske névre keresztelt vízitaxik Tihanyrév – Szántód, illetve Tihanyrév – Földvár között szállítottak, 55 kilométeres óránkénti sebességgel.

Egy kis ideig úgy tűnt, hogy a vízitaxik megtalálják a célközönségüket, mivel a kompok éjféli üzemzárása után ezek maradtak az átkelés egyetlen eszközei, így számuk 1966-ra már 13 darabra nőtt. Azonban a komphoz mért közel tízszeres feláruk még a nyugati turistákat is elrémítette, és a motorcsónakok hetvenes években bevezetett tilalma pedig végképp megpecsételte a szolgáltatás sorsát.

Mivel speciális felépítése miatt akár 50 centiméteres vízben is tudott manőverezni, így úgy képzelték, hogy a nagyobb üdülők közelébe úszva összegyűjti az embereket és a nyílt vízen, mint mesterséges strandsziget működik majd.

Az ötlet azonban nem vált be.

9-kor indul, 1 órakor érkezik vissza, délután fél 3-kor fogadja vendégeit, majd 3 órakor indul ismét Szentendre, Visegrád felé. A strandhajó sehol nem áll meg, nem köt ki, napozni, zuhanyozni lehet rajta. Egyszerre 350-en napozhatnak kényelmesen, lehet kérni raffiaszőnyeget, nyugágyat, széket A hajón büfészolgálat és étterem működik. Gondoskodtak zenéről is, minden második hét keddjén a RÖLTEX strandcikkbemutatót tart A dunai napozással egybekötött hajós körséta húsz forintba kerül. Esti Hírlap, 1967. június 7.

Ahogyan szintén nem aratott osztatlan sikert a Mahart strandhajója sem. Ők a Dunán már a hatvanas évek közepén működő Panoráma Strandhajóról vették a mintát, mely a napozás élvezetét kombinálta a folyami kirándulással.

Az 1974-ben indult balatoni hajón öltözőkabin és fedélzeti zuhanyzó is várta a tó közepén napozni vágyókat, ám a siker elmaradt.

A napozásért a partokon már nem kellett felárat fizetni, míg a hajón kellett volna...

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
regi_etelek1.jpg

Gyerekkorunk kedvenc ételei, amelyeket ma már meg sem tudnánk enni

A Kádár-kor ételei és italai maguk voltak a zsír- és cukorbombák mai leszármazottjaikhoz képest. Összetevők a 60-as években és napjainkban.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2019. szeptember 30.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Gyakran halljuk, sőt talán mi magunk is mondtuk már, hogy a régi dolgoknak sokkal jobb íze volt, mint a mai másolatoknak-utódoknak. Sajnos az időgép feltalálásáig várni kell azzal, hogy létrejöhessen egy vakteszt mondjuk jelenlegi és az egykori Krémtúró vagy Márka szőlő egyidejű szerepeltetésével, azonban az összetételeket ma is megvizsgálhatjuk. Cikkünkben

néhány jellemző terméken keresztül azt néztük meg, hogy miként változott az összetétele egyes ételeknek-italoknak 1967 óta.

A krémtúró és a tejszín

Ha már az iménti eszmefuttatásnál megemlítettük gyermekkorunk egyik kedvenc édességét, a krémtúrót, akkor kezdjük is ezzel az összehasonlítást. Bár a tejek esetében senkinek, semmilyen gondja sincsen a zsírosabb típusokkal, a túrónál jól látható, hogy az igazi zsíros variánsok a boltokból is eltűntek. Több helyen is elhangzott már, hogy ennek oka a kereslet szinte teljes megszűnése. Valahogy nem szeretjük már a zsíros túrókat, így a nagy gyárak a tejből lefelezett zsírt inkább olyan termékekben használják, ahol azt valóban keresi is a nép. Visszakanyarodva a Krémtúró példájához:

ma már szinte biztosan csődbe menne az a vállalkozás, aki üzleti tervét az eredetivel megegyező, 20 százalékos zsírtartalmú finomságra építené.

Mivel ma több cég is kínál ilyen néven édessége, ráadásul ezekből csökkentett zsírtartalmú, fitnesz változat is létezik, így megállapíthatjuk, hogy ma a normál Krémtúró zsírtartalma 2,9-5 százalék között mozog.

Fortepan/Bauer Sándor

Szintén csökkent egy másik tejtermék, a tejszín zsírszázaléka is. Az összehasonlítás alapjául jelenleg az 1967-es tejszín és kávétejszín szolgál, de újra csak kijelenthetjük, hogy a mai árubőség jócskán rányomja a bélyegét erre az összevetésre is. Mivel a fentebb említett évben valójában csak több helyen, de leginkább egyféle tejszín gyártottak, így kijelenthetjük, hogy akkoriban a sima verzió 30, a kávéízesítő 16 százalékban állt zsírból. Ma 10, 20, 30 sőt egyéb százalékos zsírtartalmú tejszínek közül lehet válogatni, míg a kávétejszín általában 10 százalékos. De időzzünk még egy kicsit a zsíros élvezeteknél...

A kolbász

A húskészítmények legfontosabb jellemzőit ma már komolyan szabályozza a Magyar Élelmiszerkönyv. Ennek megfelelően a füstölt kolbászok víztartalma max. 60, zsírtartalma legfeljebb 35 százalék lehet. Az egyik legnépszerűbb ilyen termék

a Gyulai kolbász, mely ma 47 százalék vizet, 22 százalék zsírt és 4,1 százalék sót tartalmaz. 1967-ben ezek az adatok sorrendben 23, 46 illetve szintén 4,1 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az akkori kolbász szárazabb, de jóval zsírosabb volt mai leszármazottjánál. De, hogy édes maradjon a szánk íze, evezzünk át a cukortartalmak összevetésére.

Fortepan/Magyar Hírek Folyóirat

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kabosgyula2.jpg

A legünnepeltebb sztár volt Kabos Gyula, mégis a legszomorúbban alakult az élete

Százezrek imádták a nagy nevettető vicceit, fura beszédét és mozgását, mégis többnyire szegényen és szomorúan élte életét.
Forrás: Budapest romantikája blog - szmo.hu
2019. szeptember 20.



Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Az aranykor után letargiába süllyedő Budapest nagy nevettetője, Kabos Gyula soha nem tartotta magát vidám embernek. Bár hadaró beszédén, szerencsétlen megjelenésén dőltek a nevetéstől a színházak és mozik nézői, ő maga súlyos anyagi gondokkal és sikertelen vállalkozásokkal küzdött élete végéig. Pedig abban mindenki egyetértett a 30-as években, hogy nála kiválóbb színészt nem is találhattunk volna a fővárosban és nevével reklámozott filmek sorra nézettségi rekordokat döntögettek.

Az első szerep...

Kabos Gyula egyébként Kann néven látta meg a napvilágot egy zsidó kereskedő hatodik gyermekeként. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az apa nem támogatta a kis Kabos színészi ambícióit, sőt el is verte párszor, amikor éppen színészkedésen vagy színiiskolába járáson kapta. De az atyai pofonok sem tántoríthatták el az ifjú színészpalántát attól, hogy a világot jelentő deszkákra lépjen.

Első bemutatkozása persze balszerencsésre és röhejesre sikerült:

Kabos egyszerű statisztaként szerepelt Fedák Sári egyik szuperprodukciójában a Népszínházban, igen ám, de a legelső színpadra lépésekor rögtön a zenekari árokba esett, így a nagyívű karrier helyett a kórházban kötött ki.

Ez az incidens nem törte kedvét, hanem szorgalmasan járta a különböző színiiskolákat, Rákosi Szidinél, majd Solymosi Eleknél is megfordult, hogy végül Kunszentmártonban horgonyozzon le alkalmazott színészként, ezután több évre Szabadkára, majd Nagyváradra került, ez utóbbi helyen még egy színtársulat vezetésével is megpróbálkozott. Igazgatóként viszont megbukott, így adósságokkal a nyakában kénytelen volt visszaköltözni a fővárosba a háború végén. Már Budapesten született egyetlen fia is szeretett feleségétől, Puhalag Máriától.

Szerepálmok

A nagy nevettető rögtön népszerű lett a fővárosi közönség körében, hiszen egyszerűen nem tudták megunni a félszeg pesti kispolgár személyét, amit annyiszor alakított a színpadon és a filmekben egyaránt. De miközben sorra kapta a komikus szerepeket, ő végig valamilyen tragikus, komoly feladatra vágyott. S bármennyire is

nehéz elképzelni, de hihetetlenül nagyot alakított a Bűn és Bűnhődésben a részeg Marmeladovként, a Magyar Színházban.

Kabos Gyula emléktáblája, Budapest, VI., Király utca 76. Wikipédia

Még a kritikusok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Kabos vérbeli színész, aki mindenféle szerepben különlegeset nyújt a közönségnek. Kabos után kapkodtak a színházi igazgatók és rendezők, játszott a Dunaparti Színház, az Andrássy úti Színház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház és Vígszínház színpadain, de fellépett a Revü és a Pesti Kabaré, a Budai Színkör, a Városi Színház produkcióiban is, valamint a Fővárosi Operettszínházban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
nasa-laza.jpg

Sosem látott fotó jelent meg arról, ahogy Buzz Aldrin a Holdon vigyorog

50 év után tettek közzé egy digitálisan feljavított képet a Holdra szállásról.
Daily Mail, NASA - szmo.hu
2019. október 04.



Bár eddig is voltak nyilvánosságra hozott fényképek a Holdra szállásról, az akkori technikai lehetőségek miatt nem jelentettek fényképtechnikai csúcspontot a Holdon készült fotók. Andy Saunders, egy lelkes civil azonban fogta az egyik képet - amelyen Buzz Aldrin ácsorog a Holdon a szkafanderében -, és addig dolgozott rajta, hogy sikerült teljesen feljavítania a képet.

Így már nem csak a sötét szkafander látszik, hanem a mögötte megbúvó arc és Aldrin félreérthetetlen mosolya is.

A képet 1969. július 20-án készítette Neil Armstrong asztronauta társáról közvetlenül azután, hogy az leszúrta a Hold talajába az amerikai zászlót.

Saunders a Holdra szállás ötvenedik évfordulója alkalmából hozta nyilvánosságra a képet, amelyen rengeteget dolgozott: pixelrő pixelre haladva kellett hol világosítania, hol sötétítenie a képet, hogy Aldrin láthatóvá váljon.

A férfi azt nyilatkozta a Daily Mailnek, hogy semmihez sem fogható pillanat, amikor egy ennyire híres és ismert képen az ő kezei által bukkan elő a szereplő arca.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kikepzotabor_ck.jpg

A csopaki terroristatábor története

Hogy terroristák pihentek az országban a nyolcvanas években azt senki nem cáfolta, de vajon itt is képezték őket?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr - szmo.hu
2019. szeptember 11.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Tábor a térképen

A hetvenes évek derekán, egészen pontosan 1974-ben egy amerikai újságírónő, Dora Winters egy terjedelmes cikket közölt arról, hogy miként támogatja a keleti blokk a terrorizmust. Az egyik amerikai lapban megjelent anyaghoz egy – állítólag az amerikai titkosszolgálat légifelvételei alapján készült – térképet is mellékeltek. Ezen az akkori, európai kommunista blokk olyan bázisait jelölték, ahol nem csak rejtegettek nemzetközi terroristákat, de a kiképzésük is ezeken a helyeken folyt. Az NDK, Románia és Bulgária mellett hazánkban is szerepelt

egy jelölés Lake Balaton, Csopak

felirattal. Annak ellenére, hogy itthon már az 1972-es, müncheni olimpián történt terrortámadás után felreppent a hír, hogy a végrehajtásért felelős Fekete Szeptember tagjai nálunk leltek menedéket, a kiképzőtábor létét mindenki hevesen tagadta.

Az ügy hullámai akkor el is haltak és az igazi bulvár – és politikai – bomba csak 1990-ben robbant, amikor Horváth Balázs, az akkori belügyminiszter – állítólag – érdekes bizonyítékok birtokába jutott. Ezek tartalma szerint az egyik legismertebb nemzetközi terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, vagy ismertebb nevén Carlos, a Sakál több éven keresztül Magyarországon tartózkodott.

A szóban forgó bizonyítékok valójában levelek voltak, melyeket a terrorista Kádár Jánosnak írt, és megköszönte bennük a szíves – több éves – vendéglátást, és a Carlos-csoport nevű szervezet működésének támogatását.

A leveleket állítólag egy olyan rendőrtiszt juttatta el a rendszerváltás utáni rendőri vezetőkhöz, akiben hirtelen felébredt a lelkiismeret. Meglepő módon Carlos magyarországi tartózkodását senki sem próbálta meg 1990-ben cáfolni. A korábbi rendőri vezetés akkor arra hivatkozott, hogy hazánkban csak 1982-ben állt fel az Interpol Magyar Nemzeti Irodája, ráadásul a nemzetközi körözéseket ekkor sem kapták meg visszamenőlegesen. A magyar hatóságok így nem tudhattak arról, hogy a nálunk tartózkodó férfi a világ egyik legrettegettebb terroristája.

Carlos egyik arca a számtalan közül

A tábor

A Carlos-csoport 1978 körül jött létre egy líbiai vagy szíriai központtal, azzal a céllal, hogy a nyugati országokban végrehajtott merényletekkel azok arabellenes politikáját büntessék. Ez pedig a kommunista rendszernek kapóra jött, így a csoportot – több más szélső balos szervezethez hasonlóan – nagy örömmel támogatták.

Az azóta napvilágra került információk szerint Magyarország úgy viszonyult Carloshoz, hogy menedéket és ellátmányt kap, de lehetőleg nálunk semmilyen balhét se csináljon.

Hogy mit jelenthetett az ellátmány, arra jól rávilágít, hogy 1986-ban, amikor Carlos jelenléte már kezdett kellemetlenné válni az országnak, az általa bérelt IBUSZ lakásban olyan fegyverarzenált (többek között robbanóanyagot, sőt rakétákat) foglaltak le, ami egy kisebb hadsereg számára is elegendő lett volna.

Azt tehát, hogy a nyolcvanas évek elején terroristák székeltek az országban, igazán senki sem tagadta, de itteni kiképzésük tényét minden létező fórumon cáfolni próbálták. 1990-ben, a botrány kirobbanásakor szinte nem volt olyan sajtóorgánum, ahol a csopaki, állítólagos kiképzőtábor vezetője ne nyilatkozott volna.

Bertalan László akkoriban mindenkinek elmondta, hogy a csopaki létesítmény egy rendőr-tiszthelyettesi kiképzőtábor, ahol igazából még az adottságok sem megfelelőek arra, hogy terroristákat képezzenek ki. Ráadásul a kiképzőtábor még csak nem is minősült titkos létesítménynek, csupán zárt státusza volt. A telepen megfordult külföldiek – vietnámiak, mozambikiak – csak nyári gyakorlatra érkeztek a táborba. Azt azonban nem cáfolta, hogy Csopakon huzamosabb ideig tartózkodott egy arab férfi, de ő a strandon dolgozott, mint gofriárus.

Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr

Ennek ellenére a tábor volt dolgozói és csopaki szemtanúk is határozottan állították, hogy bizony a városban és a tábor környékén is gyakran tűntek fel olyan bronzos bőrű fiatalemberek, akik egyáltalán nem tűntek érdeklődő német turistáknak. Ráadásul Giulio Andreotti, akkori olasz miniszterelnök 1990-es magyarországi látogatása idején hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól arról, hogy képeztek-e ki terroristákat a Balatonnál a nyolcvanas években. Valójában az is lehetséges, hogy a tábort egyszerűen rossz helyen keresték. Ugyanis a már említett táborvezető felhívta rá a figyelmet, hogy a környéken van egy másik bázis is, melyet a honvédség üzemeltet és az bizony titkos státuszban szerepel.

Az ügy mindenesetre soha nem jutott tovább a találgatások stádiumánál, és más szaftos botrányok folytán már 1990 végére a feledés homályába merült.

Az akkoriban meglehetősen viharos politikai környezet bőven termelt beszédtémát hétről-hétre. A sajtóban is lekerült a napirendről a terroristaképzések témája, bár 1991-ben még érdeklődtek az illetékeseknél a vizsgálat további fejleményeiről. Ekkor nem cáfolták, hogy folyik az eljárás, ám államtitokra hivatkozva többet nem árultak el.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x