hirdetés
rozsa-nyito-pixa-181208-001c-1000x676.jpg

"A rózsa és a rozmaring is élni akart" – így varázsolj csodát a kertedben!

Igaz, hogy most még a tél dübörög, de a cikket elolvasva, garantáljuk, hogy tervezni fogod a kertedet, erkélyedet vagy akár a konyhaablak párkányát.
Forrás: Móroczanikó blog - szmo.hu
2018. december 09.


hirdetés

Miről szól Az élet íze blog?

Mórocz Anikó a lányának, Annának a születését várva kezdte el írni a blogot, neki is ajánlja első bejegyzésében. Ahogy ígéri: izgalmas utazást kezd Nusival, és csalódik, aki egy pelenkaszagú "baba-blog"-ra készül, mert azt a terepet meghagyja arra jóval érdemesebbeknek. Ők ketten inkább kóstolgatják az élet ízét, és az élményekből Nusi is ki fogja venni a maga részét.

Már nem is tudom, hol kezdődött pontosan. Talán ott, amikor Csányi Vilmos etológus azt mesélte nekem, hogy napjában több órát töltött a nógrádi botanikus kertjének gondozásával, és ennél jobb szabadlevegős test-karbantartást nem ismer. Talán ott, amikor nem néztem jó szemmel egy ajándékba kapott szobarózsám falak közé zárt sínylődését. Vagy akkor, amikor az első rozmaringszáram gyökeret eresztett.

Szóval Csányi Vilmosék rügyfakadástól levélhullásig sok időt töltöttek a nógrádi telken, és paradicsomi helyet teremtettek maguk köré: ezerötszáz négyzetméteren öt-hatszáz féle növényt gondoztak, több évtizeden át. Jázminbokrok, rózsák, liliomok lehelték feléjük édes-párás illatukat, és óleánderek ejtették rabul a tekintetüket. A különleges példányok közé tartozott a kínai Calycanthus floridus fűszercserje, a Koreából származó Viburnum Carlesii (illatos bangita cserje), az ausztrál Blackboy, és a Gunnera manicata lapu, az Amazonas vidékéről. A magán-arborétumban csepegtetős öntözőrendszer kényeztette a növényeket, a meztelen csigákat pedig nem permetező, hanem saját telepítésű ebihalakból született békák riogatták. Biológus lévén Csányi Vilmos örömét lelte a kert gondozásában, ami napi több órányi „sportot” jelentett neki. A telken két kis faház is áll, itt született számos Csányi-könyv.

Irigylésre méltó, nem? De mit tegyen az, akinek - ugyan egy sokak által vágyott, vízparti városkában – mindössze pár lépéssel körbejárható lakás jutott? Kertészkedjen, naná!

Először is körülnéztem

hirdetés

Az ablak előtt pedáns rendben sorakoznak azok a hársfák, amik tavasszal teljes bódulatba kergetnek. Először csak nagyon finoman, egy-egy fuvallat szárnyán libben be a már éjjel-nappal nyitva hagyható ablakon, aztán plafontól a padlóig minden zugba kíméletlenül beköltözik.

Az illatgomolyagban úgy sétálgat az ember, ahogy a kifinomult hozzáértők tanítják a parfüm használatát: permetezz a levegőbe, majd szép lassan sétálj át az illatfelhőn. Ami rajtad marad, annyi kell belőle. A hárs az más, keményebb drog...

Kezdetben volt a szőlő

Strukturális és színkontrasztnak a fordított szív-alakú hársak mellett nyújtózik a lilás-bordós levelű juhar, egy filigrán, fehér törzsű nyír, a nyári vészkorszakban az autóknak árnyat adó két testes dió, na meg az árok partjára ki tudja hogyan felkapaszkodó és tanyát verő vadalma. Gyümölcséből reggelente kosárnyit adott.

Némi meglepettséggel figyelek fel az erkélyünk alatt, közvetlen a ház betonja mellett kihajtó szőlőtőkére. A régebb óta fiatal szomszédok úgy mondják, hogy korábban itt közel s távol szőlőültetvény volt.

Értem én, de az hány harminc-negyven évvel ezelőtt? Ez meg most van itt... Hogy ne legyen túl sok gondolkodási időm, jött az előttünk lévő ligetet szépen rendben tartó fűkaszás, és levágta a kusza hajtásokat.

A rózsa jött és maradt

Nagyjából ezzel egy időben a jógatanárnőmtől érkezett ajándékba egy szobarózsa. Dús, rózsaszín virágokkal teli, illatos példány. Az a fajta, amibe az ember egy szempillantás alatt beleszeret a bevásárlóközpontban, az újságok és az étolajak közé zsúfolva, és ráadásul akciós is. Meglepően sokáig virult, aztán bekövetkezett a sejthető hanyatlás.

Már épp készültem elengedni, amikor beállított hozzánk az aszófői barátunk, s kerek-perec közölte, hogy ennek a rózsának szabad földben van a helye. Éppenséggel tehetünk egy próbát.

Így kapott új sanszot az erkély alatt, ahol különösebb szaladgálás nélkül, fentről tudtam öntözni. Hálából kitartott a növényt és embert egyaránt próbára tevő télben, tavasszal pedig rózsaszín labdaként csücsült a fűben.

Körbeölelték a töretlen lelkesedéssel kihajtó szőlőkarok, nem sejtve, hogy ez a látszólagos rendezettség menti meg az életüket: a fűkaszás némi tétovázás után továbbment... A szombati jógaórámra boldogan vittem magammal Julinak rózsát, azóta is minden évben az első szál mindig azt illeti, akitől kaptam.

A rozmaring is élni akart

Juli földháza a paloznaki domboldalba simul, bejáratánál akkora rozmaringbokorral, ami a ház homlokzatának felét betakarja. Illatos-olajos kis jószág, tele apró, pillangó-szerű, áttetsző fátylú lila virággal.

Juli szombat reggelente megkopasztja, és a jógaóra résztvevői között – ételbe szánva - szétosztja az ágait. Egy alkalommal több jutott nekem, mint amit azonnal fel tudtam használni, hát benne maradt a pohárban, hogy friss maradjon.

Az üdeség olyan jól sikerült neki, hogy apró bajuszkás gyökereket növesztett. Supsz, bele vele a konyhaablakban viruló klasszikus fűszerládába, némi kakukkfű, oregánó, bazsalikom, petrezselyem, snidling és menta társaságába. Nem volt kérdés, hogy amikor kinőtte a fűszercsalád kényelmes fészkét, szépen kisétált az erkély alá, a rózsa mellé...

Menta Marokkóból

Egy alkalommal Az év kertjévé választott Kocsis család Kistói utcai, mediterrán udvarában forgattunk. Egyik ámulatból a másikba esve azt se tudtam, hová nézzek. A sokat dédelgetett, buja édenkertben valami megcirógatta a bokámat. Nini, hát te, ki vagy? Marokkói menta, onnét hozattuk – jött a házigazda válasza, aki privát paradicsomában mindennek a nevét is, virágát is tudja. A háziasszonytól, Klárától azt hallottam, hogy az illata és az aromája teszi különlegessé, a fogyasztása pedig az egészséget szolgálja.

Hamar jött a hozzá kapcsolódó saját élmény: szóval ennek a rokonaiból főztek nekünk hűsítő esspresso-t a sivatagban. A többi már csak ismétlés: egy csokor frissen illatozó Casablanca-mentával a kezemben távoztam, amit sikerült meggyökereztetni. A téli hónapokat a nappalink ablakában töltötte, bár be kell valljam, nem túl boldogan, szerintem vágyott ki a szabadba... A korai tavasznak köszönhetően a szabadulása gyorsan be is következett.

Illatot ajándékba

Julitól és a saját bokromról mérhetetlen mennyiségben érkezett rozmaringszál, megeredve kis cserepekben sorakoztak a fürdőszoba ablakában, fűszeres illatukkal betöltve az aprócska teret. Karácsony éjszakáján lábra keltek, diszkrét csomagolást húztak magukra, és a szomszédok ajtajában, jóbarátok kezében kötöttek ki.

Aszófő irányából levendula-szállítmány érkezett, némi aprítás után kézzel varrott illatpárnákba bújtak az illatos részek. Az ember azon kapja magát, hogy a bajban jönnek a segítő kezek, fenntartják a víz fölött, s milyen jó is a szabadon maradt kézzel átadni egy marék aranyat érő illatot.

Levendulából nőtt paradicsom

A levendulás zsák alján ottmaradtak a mákszemnyi magocskák, beleszórtam vagy százat egy virágládába, és lestem, hogy mi lesz. Persze, hogy saját ültetvényt akartam az erkély alatt. Sokáig semmi, aztán egyszer csak előbújt egy levendulának még merész jóindulattal sem nevezhető lény.

A rutinos aszófői szem azonnal látta, hogy paradicsom, de az nem lehet, hisz csak levendulamagot ültettem. Az elpusztításáról szó sem lehetett, így történt, hogy januárban két beérett paradicsomot szüreteltünk a nappali ablakában. Idővel a paradicsom is jelezte, hogy kicsi a neki szánt óvoda, nagyobb helyre költözne.

Fügéd van-e?

Van. A jógaóráról hazafelé vezető úton minden alkalommal óvatosan megsimogatták az autóm oldalát egy termetes fügebokor messze kinyúló ágai. Nehéz ilyen csábításnak ellenállni… A kesztyűtartóban kézfertőtlenítő helyett egy metszőollót tartok. Érzésből kiválasztottam néhány ágacskát, megkérdeztem tőlük, hogy akarnak-e velem jönni. Akartak. Hetekig semmi nem történt. Ott gubbasztottak a vidáman hancúrozó, ajándékba szánt rozmaring-gyerekek között, és nem kaptak tőlük növekedés-kedvet.

Már letettem a saját fügéről, úgyis mondták a hozzáértők, hogy azt nem lehet úgy… de lehet: furcsa kinövések jelentek meg a vízben lévő száron, amit jó jelnek véltem, és cserépbe dugtam őket. Értelmetlennek tűnő újabb várakozás után az egyik rügy felpattant, amit továbbiak követtek. Senki nem tud lebeszélni róla, hogy a mellette épp viruló fázisába ért paradicsom volt jó hatással a fügére.

A lejtő tetején

Minek cifrázni, ha már ott voltam, hát elindultam rajta lefelé. Egyszerűbb lenne mindent a hárs bűvös-bájos virágporára fogni, de az igazság az, hogy a tréfát nem ismerő szőlő is rázendített. Ugye az csak valami véletlen tévedés lehet, hogy a szőlőjükről és a parfümjükről híres franciák még nem zárták üvegcsébe ezt az illatot? A nekünk jutó tőke az egész lakást bepermetezi, mámorító... Kapott öt karót, hadd szaladjon, s a hajtások azóta versenyfutást rendeznek a lugas egyik végétől a másikig.

A hárs és a szőlő erős tudatmódosító illatfelhőjének hatása alatt átbotorkáltam a szomszédba, és közöltem Magdus nénivel, hogy kell egy ásó. Gyanakvását a függők elszántsága oszlatta szét, s hazatérve a szerszámmal nem voltunk restek használni azt. A három és féléves ott szökdécselt körülöttünk: „Hurrá, kertünk lesz!”.

Aszófő irányába jeleztem, hogy a tereprendezés megtörtént, érkezhetnek az Öreghegy lágy ölében született levendulatövek. Szám szerint kilencen jöttek, gazdájuk már akkor látta, hogy nem lesznek elegen...

Locsolkodjunk!

Aszófői János a lelkemre kötötte, hogy a kis levendula-jövevényeket kezdetben minden reggel és este öntözni kell. Rendben, majd beosztjuk. Mit is? Mert amilyen megveszekedett zöld-párti vagyok, direktben folyó csapvízről szó sem lehet. Az eddigi növények másod-felhasználású vizet kaptak: a konyhában felfogtam a zöldségek, gyümölcsök megmosásánál használt vizet, és az erkélyen keresztül habozás nélkül, profin célozva a rózsa, a rozmaring, a paradicsom, a füge és az idővel közéjük kívánkozó fűszernövények nyakába öntöttem.

Ha ezentúl több kell, hát akkor összegyűjtjük az átfolyó rendszerű gázkazán vizét is. Ez egy nagyon modern berendezés, de zuhanyzáskor némi hidegvíz távozik a lefolyóba – most már az odakészített lavórba -, mire a meleg víz megérkezik.

Az angol rózsa

Falun nőttem fel. Természetes volt, hogy az édesanyám rózsakertjéből mindig friss, vágott virág került a vázába. Cserepes virágot – minden látszat ellenére – nem tűrök a lakásban, nem oda valók a növények, de a mezei virágcsokrokból és a saját nevelésű rózsából nem engedek. Az kell. Mivel a kis szobarózsa még nem ad folyamatos utánpótlást, így kérésemet a Csányiékkal közös barátunk felé, a rózsákat kívülről-belülről, közelről s távolról jól ismerő Géczi Jánosnak intéztem. A József Attila-díjas író nem mellesleg végzett kutató-biológus, egyik kedvenc területe pedig a rózsák bársonyos birodalma. Írt könyvet Allah rózsáiról, a muszlim kertekről, az antik mediterrániumról, a rózsa kultúrtörténetéről, jelképeiről és irodalmi vonatkozásairól.

- János, olyan rózsát szeretnék, ami nem fut fel a ház falára, mert a szomszédok lehet, hogy nem néznék jó szemmel. Maximum két méterre nőjön, mindig legyen rajta virág, és még illatozzon is. – Akkor hozok neked egy angol rózsát – hangzott az ígéret. Kisvártatva megcsörrent a telefon, boldogan robogtam a rám váró rózsáért, majd ismét Magdus néni következett: kell egy ásó! Ha már ott volt ismét a szerszám, hát még egy sort felástunk, ahova újabb levendulák érkeztek...

Zöldtrágya

Mondanom se kell, milyen kevés idő jut kertészkedésre. Az öntözés bejáratott módon megy az erkélyről, a gazosodást pedig természetes talajtakaróval próbálom fékezni.

Amikor jön a fűnyírótraktor gondozni a fák alatti területet, lenyúlom a négyéves homokozóban használatos gereblyéjét, és a levágott, hátrahagyott füvet összegyűjtöm. Ez egyenletesen elosztva kerül a felásott részre, a növények tövét pedig alaposan megrakva trágyázom vele.

Sosincs vége

Nem tudom, hogy meddig tart az a bizsergés, amit a puszta látvány okoz. Megtoldva az egy tő saját paradicsom gyümölcsének az ízével, amit már három karó is alig bír elhordozni. A maholnap négyéves kislányommal minden reggel friss mentateát iszunk, és gyakorta emlegetjük fel Kocsisékat.

Nem elhanyagolható, ha a gyermek megtapasztalja, hogy a magból növény lesz (igen, a levendulából időnként paradicsom), ami virágot hoz és termést érlel, a vízzel pedig jól kell sáfárkodni, mert kevés van belőle. Aszófői János elégedett a levendulák fejlődésével, Géczi János szerint pedig még utóbb jó rózsagazda válik belőlem.

(Az írás a Balatonfüredi Napló 2018. évi 9. számában jelent meg.)


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
anna-pelzer-IGfIGP5ONV0-unsplash-1.jpg

10 tévhit a vegánsággal kapcsolatban

Rengeteg tévhit kering még a mai napig róla, ezeknek jártunk most utána!
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

Rohamosan terjed, de sajnos elég sok tisztázatlan kérdés van még mindig a fejekben a vegánságról. Cikkünkben ezeknek jártunk utána!

1. Tévhit: A vegánok agresszívak és azt akarják, hogy mindenki vegán legyen.

Tény:

A vegán is ember. Van köztük kedvesebb, komolyabb, szelídebb és agresszívabb is. Talán azért érezhetjük néha, hogy többször és hangsúlyosabban kiállnak az életmódjuk mellett, mert szívügyük ez az egész. Mert nemcsak saját magukért, hanem az állatokért és a környezetért is harcolnak, és így jobban érzik azt, mekkora tétje van annak, hogy hányan követik ezt az életmódot.

De egy okos vegán/ember nem erőltet, hanem inkább példát mutat.

hirdetés

2. Tévhit: A vegánok nem szeretik a hús ízét, mégis mindenféle húsra hasonlító dolgot készítenek.

Tény:

Vannak vegánok, akik sosem szerették sem a hús állagát, sem az ízét, és vannak, akik csak idővel távolodnak el tőle. De sokan közülük (főleg az út elején) igenis lemondásként élik meg, hogy nem ehetnek többet kolbászt, szalámit, csirkepörköltet, sajtot, és keresik a régi emlékekhez hasonló ízeket.

Ez nem gyengeség. Sőt! Ha valaki a lemondások ellenére is ki tud tartani az elvei mellett, az dicséretes dolog. És ha ebben pár helyettesítő termék segíthet, akkor érdemes élni vele.

3. Tévhit: A veganizmus azt jelenti, hogy nem eszel semmilyen húst és semmilyen állati eredetű dolgot.

Tény:

Ez igaz, de ennél többről van szó. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a veganizmus egy diéta, de valójában ez egy komplett életmód és egy hitvallás. A veganizmus az állatok élethez és szabadsághoz való jogai mellett áll ki, és a vegán ember az élet minden területén ügyel erre, nem csak az étkezésében.

4. Tévhit: Aki vegán, az nem jut elég fehérjéhez.

Tény:

A fehérje nem csak az állati eredetű dolgokból vihető be, sőt! Érdemes persze vegánként jobban figyelni rá, hogy hogyan állítsa össze helyesen az új étrendjét az ember, de rengeteg remek tippet lehet már ezzel kapcsolatban találni a neten. És a legszélsőségesebb példaként akár a vegán testépítők is felhozhatóak, semmivel sem gyengébbek a húsevő társaiknál.

5. Tévhit: Ha mindenki vegán lenne, és mindenki csak zöldséget enne, akkor az is rossz hatással lenne a környezetre, mert rengeteg zöldséget kellene termeszteni.

Tény:

A hús előállítása sokkal több energiába kerül, mint a növényeké. 1 kilogramm marhahús előállításához kb. 15 ezer liter vízre van szükség, a gabona kilójához kb. 1000 liter víz szükséges. Ez egy elég beszédes szám.

A rengeteg termesztett takarmánynövény is az állatok élelmezése miatt szükséges.

De ITT és ITT is olvashatsz erről bővebben, és rengeteg tanulmány létezik már a témában.

Figyelj a megfelelő vitamin bevitelre!

Vegetariánus vagy vegán étrend mellett is fontos odafigyelni arra, hogy minden szükséges vitaminhoz hozzájusson a szervezeted. Ha vitaminpótlásra van szükséged, a BioCo 100% VEGAN termékcsaládra mindig számíthatsz! Dehát minden vitamin vegán! Nem? Nem bizony! Bármennyire meglepő, a vitaminok, illetve az étrend-kiegészítőkben kifejezetten népszerű hatóanyagok között több olyan is van, melyeknek nagy volumenű ipari előállítása eddig csak állati eredetű forrásból volt lehetséges. Ilyen például a rendkívül népszerű D3-vitamin, amit jellemzően lanolinból, azaz gyapjúzsírból állítanak elő, vagy a glükozamin, melynek hagyományos alapanyaga a rákpáncél. Szerencsére a technológia fejlődésével ezek a hatóanyagok tiszta növényi forrásból is elérhetővé váltak, ezek a különleges alapanyagok kerültek a BioCo 100% VEGAN készítményekbe is.

6. Tévhit: A vegánok nyúlkaját esznek, amivel nem lehet jóllakni.

Tény:

Egyél meg egy jó tál bablevest és utána egy krumplis tésztát. Biztos hogy jóllaksz vele, pedig ez egy alap vegán kaja lehet, ha jól készítjük el. A zöldségek, a gabonák és a gyümölcsök változatosan elkészíthetőek, és megfelelő kombinációban laktatnak és táplálnak is.

7. Tévhit: Aki vegán, az egészségesen étkezik

Tény:

Ne essünk át a ló túlsó oldalára se. Van olyan vegán, aki sok friss gyümölcsöt és zöldséget eszik, de a cukor, a sült krumpli és az alkohol is vegán... Választás kérdése, hogy melyik lesz hangsúlyosabb az ember életében.

8. Tévhit: A vegánok hippik, nagycsaládosok és waldorfosok. Totálisan el vannak varázsolva.

Tény: Mindig könnyebb egy-két hangos vagy különleges példát kiemelni. Nem mindenki vérvegán aktivista a vegánok közül sem, és nem is mindenki dicsekszik vele, vagy köti az orrodra.

9. Tévhit: Húsevőnek lettünk teremtve, így húst kell ennünk.

Tény:

Arról megoszlanak a vélemények, hogy minek lettünk teremtve, de azért hazugság lenne azt állítani, hogy őseink csak a húsra mentek. Ráadásul elég messze jutottunk a halászó-vadászó-vándorló embertől. Mi írunk, olvasunk, fejlődünk, tanulunk és megváltoztatjuk a bolygónkat. Van választásunk, hogy hogyan élünk és étkezünk.

10. Tévhit: A vegán életmód bonyolult és drága.

Tény:

A készételek közül sok mindenben van állati eredetű dolog, ezeket az elején nehéz kiszűrni, és vannak túlárazott helyettesítő termékek is, amiken élni nem túl jó biznisz.

De nem kell vegán sajtra és műhúsra építeni egy étrendet. Ha a nyersanyagokat szerezzük be és magunknak főzünk, egészségesebbek is lehetünk, és drágább sem lesz egy vacsora, mint ha húst tennénk az asztalra.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
zacher-gabor-a-fogyasrol-beszel.jpg

Zacher Gábor: „Magyarország késsel, villával ássa meg a saját sírját”

A toxikológus és Dr. Medgyesi János a fogyás fontosságáról beszélt.
Címkép: FEM3/Több mint TestŐr - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

Magyarország közel 60-70 százaléka túlsúlyos, ennek ellenére mégsem vesszük elég komolyan ezt a népbetegséget. Jelenleg sem a betegoktatásban, sem az orvosképzésben nem kap kellő figyelmet az elhízás kezelése. Dr. Zacher Gábor és Dr. Medgyesi János a tartós fogyás titkáról mesélt a FEM3, Több mint TestŐr műsorában.

„Enni jó, jókat enni meg mégjobb. Viszont Magyarország késsel, villával ássa meg a saját sírját, ugye ezt Parti Nagy Lajos mondta”

- mesélte Dr. Zacher Gábor, aki szerint ez a mondat remekül kifejezi azt a hihetetlen zabálást, ami Magyarországon időként megtörténik.

Zacher kiemelte, hogy ha valaki tartósan le akar fogyni, és meg akar szabadulni akár 40-50 kilótól, ahhoz orvosi segítség kell. Dr. Medgyesi János, a Medfood orvosigazgatója hozzátette, a diéta során lényeges a beteg testi és lelki vezetése is.

„Jelentősége van annak, hogy a páciens tudja, hogy mire vállalkozik. Legyen egy ingyenes konzultáció, ahol át tudja tekinteni az egész programot. Az igazán sikeres diéták egy konkrét órarendet adnak a páciensnek, ahol megvan, hogy reggelre, tízóraira, ebédre, uzsonnára mit eszik”

hirdetés

- fogalmazott Medgyesi, majd kiemelte, lényeges, hogy a fogyni akaróban ne az a tudat legyen, hogy elvesznek tőle valamit, hanem azt érezze, hogy egy "egészségesedési" folyamatban vesz részt.

Az orvosigazgató fontosnak tartja azt is, hogy a fogyás után az érintett megtanuljon egy olyan életvezetést, ami lehetővé teszi, hogy a számára kritikus szituációkban ne egyből a hűtőt nyissa ki, hanem legyen egy terve arra vonatkozólag, hogy mit fog enni.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
anna-pelzer-IGfIGP5ONV0-unsplash-1.jpg

10 tévhit a vegánsággal kapcsolatban

Rengeteg tévhit kering még a mai napig róla, ezeknek jártunk most utána!
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2020. november 24.


hirdetés

Rohamosan terjed, de sajnos elég sok tisztázatlan kérdés van még mindig a fejekben a vegánságról. Cikkünkben ezeknek jártunk utána!

1. Tévhit: A vegánok agresszívak és azt akarják, hogy mindenki vegán legyen.

Tény:

A vegán is ember. Van köztük kedvesebb, komolyabb, szelídebb és agresszívabb is. Talán azért érezhetjük néha, hogy többször és hangsúlyosabban kiállnak az életmódjuk mellett, mert szívügyük ez az egész. Mert nemcsak saját magukért, hanem az állatokért és a környezetért is harcolnak, és így jobban érzik azt, mekkora tétje van annak, hogy hányan követik ezt az életmódot.

De egy okos vegán/ember nem erőltet, hanem inkább példát mutat.

hirdetés

2. Tévhit: A vegánok nem szeretik a hús ízét, mégis mindenféle húsra hasonlító dolgot készítenek.

Tény:

Vannak vegánok, akik sosem szerették sem a hús állagát, sem az ízét, és vannak, akik csak idővel távolodnak el tőle. De sokan közülük (főleg az út elején) igenis lemondásként élik meg, hogy nem ehetnek többet kolbászt, szalámit, csirkepörköltet, sajtot, és keresik a régi emlékekhez hasonló ízeket.

Ez nem gyengeség. Sőt! Ha valaki a lemondások ellenére is ki tud tartani az elvei mellett, az dicséretes dolog. És ha ebben pár helyettesítő termék segíthet, akkor érdemes élni vele.

3. Tévhit: A veganizmus azt jelenti, hogy nem eszel semmilyen húst és semmilyen állati eredetű dolgot.

Tény:

Ez igaz, de ennél többről van szó. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a veganizmus egy diéta, de valójában ez egy komplett életmód és egy hitvallás. A veganizmus az állatok élethez és szabadsághoz való jogai mellett áll ki, és a vegán ember az élet minden területén ügyel erre, nem csak az étkezésében.

4. Tévhit: Aki vegán, az nem jut elég fehérjéhez.

Tény:

A fehérje nem csak az állati eredetű dolgokból vihető be, sőt! Érdemes persze vegánként jobban figyelni rá, hogy hogyan állítsa össze helyesen az új étrendjét az ember, de rengeteg remek tippet lehet már ezzel kapcsolatban találni a neten. És a legszélsőségesebb példaként akár a vegán testépítők is felhozhatóak, semmivel sem gyengébbek a húsevő társaiknál.

5. Tévhit: Ha mindenki vegán lenne, és mindenki csak zöldséget enne, akkor az is rossz hatással lenne a környezetre, mert rengeteg zöldséget kellene termeszteni.

Tény:

A hús előállítása sokkal több energiába kerül, mint a növényeké. 1 kilogramm marhahús előállításához kb. 15 ezer liter vízre van szükség, a gabona kilójához kb. 1000 liter víz szükséges. Ez egy elég beszédes szám.

A rengeteg termesztett takarmánynövény is az állatok élelmezése miatt szükséges.

De ITT és ITT is olvashatsz erről bővebben, és rengeteg tanulmány létezik már a témában.

Figyelj a megfelelő vitamin bevitelre!

Vegetariánus vagy vegán étrend mellett is fontos odafigyelni arra, hogy minden szükséges vitaminhoz hozzájusson a szervezeted. Ha vitaminpótlásra van szükséged, a BioCo 100% VEGAN termékcsaládra mindig számíthatsz! Dehát minden vitamin vegán! Nem? Nem bizony! Bármennyire meglepő, a vitaminok, illetve az étrend-kiegészítőkben kifejezetten népszerű hatóanyagok között több olyan is van, melyeknek nagy volumenű ipari előállítása eddig csak állati eredetű forrásból volt lehetséges. Ilyen például a rendkívül népszerű D3-vitamin, amit jellemzően lanolinból, azaz gyapjúzsírból állítanak elő, vagy a glükozamin, melynek hagyományos alapanyaga a rákpáncél. Szerencsére a technológia fejlődésével ezek a hatóanyagok tiszta növényi forrásból is elérhetővé váltak, ezek a különleges alapanyagok kerültek a BioCo 100% VEGAN készítményekbe is.

6. Tévhit: A vegánok nyúlkaját esznek, amivel nem lehet jóllakni.

Tény:

Egyél meg egy jó tál bablevest és utána egy krumplis tésztát. Biztos hogy jóllaksz vele, pedig ez egy alap vegán kaja lehet, ha jól készítjük el. A zöldségek, a gabonák és a gyümölcsök változatosan elkészíthetőek, és megfelelő kombinációban laktatnak és táplálnak is.

7. Tévhit: Aki vegán, az egészségesen étkezik

Tény:

Ne essünk át a ló túlsó oldalára se. Van olyan vegán, aki sok friss gyümölcsöt és zöldséget eszik, de a cukor, a sült krumpli és az alkohol is vegán... Választás kérdése, hogy melyik lesz hangsúlyosabb az ember életében.

8. Tévhit: A vegánok hippik, nagycsaládosok és waldorfosok. Totálisan el vannak varázsolva.

Tény: Mindig könnyebb egy-két hangos vagy különleges példát kiemelni. Nem mindenki vérvegán aktivista a vegánok közül sem, és nem is mindenki dicsekszik vele, vagy köti az orrodra.

9. Tévhit: Húsevőnek lettünk teremtve, így húst kell ennünk.

Tény:

Arról megoszlanak a vélemények, hogy minek lettünk teremtve, de azért hazugság lenne azt állítani, hogy őseink csak a húsra mentek. Ráadásul elég messze jutottunk a halászó-vadászó-vándorló embertől. Mi írunk, olvasunk, fejlődünk, tanulunk és megváltoztatjuk a bolygónkat. Van választásunk, hogy hogyan élünk és étkezünk.

10. Tévhit: A vegán életmód bonyolult és drága.

Tény:

A készételek közül sok mindenben van állati eredetű dolog, ezeket az elején nehéz kiszűrni, és vannak túlárazott helyettesítő termékek is, amiken élni nem túl jó biznisz.

De nem kell vegán sajtra és műhúsra építeni egy étrendet. Ha a nyersanyagokat szerezzük be és magunknak főzünk, egészségesebbek is lehetünk, és drágább sem lesz egy vacsora, mint ha húst tennénk az asztalra.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kutyak.jpg

Milyen gazdára biztos nincs szüksége a kutyádnak?

A SciDog csapata elmagyarázza, miért nem kell folyamatos dominanciaharcot folytatni az ember legjobb barátjával.
Fotó: Jan Steiner / Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. november 27.


hirdetés

A SciDog egy tudományos alapokon álló, online és offline kutyaiskola és kutyás közösség. Gyakran adnak tanácsot, tippeket a kutyatartáshoz és -neveléshez, aminek lényege, hogy ezek mindig tudományos alapokon nyugszanak.

Legutóbb azt a magát makacsul tartó tévhitet próbálták eloszlatni, hogy a kutyák valamiféle farkasoktól örökölt dominanciaharcot akarnak folytatni gazdáikkal, éppen ezért elengedhetetlen a szigorú, akár fizikai nevelésük. Cikkükben mindent megtesznek, hogy ezt a téves gondolkodást megszüntessék.

***

A te kutyád is egy köcsög? A te kutyád is domináns? Állandóan keresi a rést a rendszeren...? Kevés vagy hozzá? Nem vagy elég kemény vele? Nem tisztel eléggé? Be kell neki mutatkoznod. Ismerős?

A gazdák gyakran komolyan veszik ezeket a tanácsokat, hiszen "hozzáértő", "szakember" adja őket. Ráadásul általában még egészen kereknek tűnő magyarázat is tartozik hozzájuk a kutya (vagy farkas) szociális viselkedéséről. Gyakori tanács, hogy ha a kutya bármi jelét adja agressziónak, büntessék meg - ez általában fizikai formát is ölt: üssék, rúgják, rángassák, fröcsköljék le, rázzák meg árammal, nyomják le, tépjék a marját, dobják el, köpjék le(!).

hirdetés

Honnan származik ez?

A kutyakiképzés a XX. század közepétől napjainkig nagyrészt arra épült, hogy a kutya és az ember közötti "dominanciaviszonyt" rendezni kell (ez volt az úgynevezett "dominanciaelmélet"). Az elképzelés, hogy a kutyák megpróbálnak a szociális rangsorban az ember fölé kerülni, Konrad Most kiképzőtől származik, aki szerint a kutya-ember kapcsolatok elkerülhetetlenül a hatalomért folytatott harcot jelentik, szükségessé téve a kényszerítő, durva képzési technikák alkalmazását. Most szerint „... hogy elérje a kutya állandó és feltétel nélküli megadását. A megfélemlített állapot, ami ezeket az interakciókat jellemzi eltűnik, csupán azért, mert amint az ember győzedelmeskedik, eluralkodik a béke.” Azért lássuk be, ez barátok között is elég meredeken hangzik.

Akkor ezt még fejeljük meg Schenkel és munkatársai 1947-es kutatásával, ahol fogságban tartott farkasok (igen agresszív) viselkedését írták le. Koronázzuk Mech 1970-es munkájával, amiben a farkasokról Schenkelék tanulmánya alapján ír, majd mindenféle kritika nélkül vonjunk párhuzamot fogságban tartott nem rokon farkasegyedek egymással való viselkedése és a gazda és kutyája közötti kapcsolat között, aztán meneküljünk biztonságos menedékbe kutyánkkal a repeszek elől. (Mech egyébként később maga akarta eltüntetni ezt a korai művét a könyvesboltok polcairól.)

Van egy jó hírünk: nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák aktívan, szánt szándékkal akarnának felfelé törekedni bármilyen (gazda-kutya vagy kutya-kutya!) ranglétrán.

Az agresszív interakciók az ismert tagokkal kontextusfüggők, és egyszerű asszociatív tanulással magyarázhatók, vagyis valószínűleg egyszerűen reagálnak az ingerek kombinációira, amelyek értelmet nyertek a korábbi találkozók során. A stabil szociális csoportokat egyébként az egyedek közötti békés interakciók sokkal jobban jellemzik. A farkasok és a páriakutyák szintén a barátságos, játékos egyedeket csípik. Ma már azt is tudjuk, hogy a farkasfalkában inkább beszélhetünk szaporodó párról, tehát a falka szüleiről. A domináns interakciók pedig igen ritkák - ezt Mech már 1999-ben leírta.

Sajnos a hazai kutyakiképzésben valamiért még mindig sokaknak nehéz elképzelni, hogy a világ legkooperatívabb állatát nem muszáj palackkal kergetni vagy földre nyomkodni.

Persze ez nem azt jelenti, hogy farkasoknál, páriakutyáknál vagy családi kutyáknál nem beszélhetünk dominanciaviszonyokról. Azonban ennél - kiképzés szempontjából legalábbis - fontosabb kérdés, hogy ez a hierarchia megjelenik-e a családi kutyákban releváns hajtóerőként az emberek felé megnyilvánuló agresszió esetén? Szükséges-e a dominanciaelméleten alapuló "kemény kezű" tréning, vagy valami egészen "másban vannak" az agresszív kutyák, és nem fair, amit csinálunk velük? A meccs jelenlegi állása szerint a dominanciával kapcsolatos kutya-ember kapcsolatokat kicsit benéztük, és igen, általában "másban vanna". (Egyébként a domináns agresszívnek titulált kutyák viselkedésének hátterében sokszor szorongás áll)

A teljes cikket itt tudjátok elolvasni:

Log into Facebook

null


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!