hirdetés
pesti-uti-otthon.jpg

Nemcsak a vírus pusztított, hanem a politikai harc is a Pesti úti otthonban

Mindenki megmutatta az erejét, csak az nem érdekelt senkit, hogy a lakókkal mi történik. A sajtó ugyanúgy dolgozott, mint a politikusok, két csapat van, háború van. Egyelőre a halálos áldozatok idősek. 
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 25.


hirdetés

Kedves emlékem volt évekkel ezelőtt Skultéti Józsefről, a Pesti Úti Idősek otthonának igazgatójáról. Az intézményben élő anyukámat állatsimogatással akartam meglepni. Az igazgató nagyon együttműködő volt, azonnal megteremtette a feltételeket, hogy a szép, nagy területű intézménybe a Kanga Alapítvány elhozhassa állatait, amelyeket idősekhez, fogyatékos otthonokba és gyerekekhez is visznek. A program olyan sikeres volt, hogy a későbbiekben is jöttek az állatok a lakókat szórakoztatni. Az anyukám szereti az otthont, a programok változatosak, ezekből azt gondoltam, jó a vezetés.

Aztán megjött a koronavírus, legnagyobb meglepetésemre, oda, ahol a legnagyobb biztonságban reméltem az édesanyámat.

Április elsejétől zuhantam egyre mélyebbre, amikor megtudtam, hogy anyu beteg.

Étvágytalanul, hányással, hasmenéssel küzdve annyira le volt gyengülve, hogy tudtuk, segítség kell. Óvatosan kérdezgettük a bátyámmal, ki tudja, mi baja van anyunak, kivizsgálták-e.

A főpolgármester bejelentette április 3-án délután, hogy van 5 fertőzött az otthonban. Aznap délelőtt én ezt már tudtam és azt is, hogy anyu március 30. óta rajta van azon a listán, hogy tesztelni kellene.

hirdetés

Nem akartam többet várni, magántesztet próbáltam szerezni. Látogatási tilalom volt, orvos sem volt, meg akartam tudni, bemehet-e az otthonba védőruhában valaki tesztet végezni. Hívtam az igazgatót, nem vette fel, írtam sms-t, nem válaszolt.

Ez volt az első rossz élményem róla. Az sem érdekelt, hogy azért nem válaszol, mert tudja, hogy újságíró vagyok, vagy azért, mert nem érdekli, mi történik a lakóival.

Aztán hosszasan próbálkoztam politikusoktól információt szerezni, a főpolgármesteri hivatal egy darabig beszélt, de aztán ők is csak a Facebookon posztoltak, az operatív bizottság egyáltalán nem vett rólam tudomást. Pedig én tapasztalatból tudtam, mi volt a baj, de senkit nem érdekelt.

Be nem mehettek, de ki igen

Az igazgatóval is nagyon szerettem volna beszélni, mert tudtam, hogy kevés dolgozójuk van, tudtam, hogy nincs teszt, és tudtam, hogy nem volt orvos. Hogy miért nem akart erről senki beszélni, azt nem értem.

A szociális szférában mindenütt létszámhiány van. Nekik is kellene sokat tapsolni, etetni őket és segíteni őket védőruhával.

Amit anyukámon keresztül láttam, tudtam, hogy nagy baj lesz. Azt kértem mindenhonnan, gyorsan beszéljünk róla, hogy máshol ne legyen ilyen. És azóta sem beszéltünk ezekről:

Március 9-től volt látogatási tilalom. Kijárási tilalom viszont csak március 17-től.

Nem csak a Pesti úton, hanem az ország összes idősek otthonában. Ez a 9 nap kiskapu elég volt-e a korona becsusszanására?

Március végén, amikor már látogatási tilalom volt, az otthonban még istentiszteletet tartottak.

Gondoltam, csak interneten keresztül, de nem. Bementek hozzájuk, mert mint mondják, ők is segítők, gyakorlatilag az ott dolgozók. Plusz emberek, akik bevihették a vírust, de a nagyobb baj, hogy sok embert összeültettek egy teremben.

A "hogyan jutott be vírus?" megválaszolásakor sem a kijárási tilalom csúszása, sem a március végi istentisztelet, sem az nem merült fel, hogy ott dolgozó vitte be. Pedig volt olyan lakó, aki fertőzött ápolótól kaphatta el a vírust. A főpolgármesteri hivatal folyton azt mondta, hogy a kórházból, a minisztérium vagy a kormányhivatal meg azt, hogy Karácsony Gergely miatt.

A miért nem volt orvos kérdésem sokáig fel sem merült, majd az is a háború része lett. A mindenről megszólaltatható Zacher Gábornak is meg kellett mondania, hogy ez egy huszonhetedrangú kérdés: „Ha egyszer bekerül a vírus, akkor nem lehet ezzel a történettel túl sok pozitív dolgot tenni, hanem igenis sajnos végig fog menni az emberek között.” Adtunk egy hetet vagy tíz napot, hogy terjedjen. Mennyivel kevesebb beteg és halott lenne most, ha valaki időben beküldi az anyukámhoz hasonlóan beteg embereket a kórházba?

Ha elfogadjuk, hogy nincs orvos egy 540 fős idősotthonban, ahol mindenki beteg egy kicsit, és járvány van, akkor mondhatnánk, hogy a kórházakban is felesleges az orvos.

Járvány idején nincs 500 teszt egy 10 milliós országban?

Nem volt minimális teszt sem. Amikor anyu már listán volt, nem volt egyedül. Több lakó is betegeskedett az otthonban. Amikor a főpolgármester megjött 200 teszttel, az anyukámnak nem jutott. Sokan mondják, hogy sehol a világon nem volt elég teszt. Értem, de a járvány elején, amikor mindenki mondta hogy felkészültek, akkor nem volt a kétmilliós fővárosnak, a 10 milliós országnak 5-700 tesztje az első hirtelen jött bajra?

Emlékszik-e még valaki, hogy a lakók 74 tesztje nem sikerült. Erről pedig nem egy vagy két nap múlva tájékoztatták az otthont, hanem 9 nappal később, április 17-én.

Bár az otthonban már március végétől voltak betegek, a főpolgármester és a kormány vitájában csak arra nem figyeltek, hogy a vírus terjed, amikor másfél héttel később a tisztifőorvos rémülten reagált a 100 fertőzöttre, akkor a nagy színházi felvonulással újabb bajokat okoztak.

Idős, sokszor beteg embereket nem lenne szabad így meghurcolni. Katonai, rendőri kísérettel mentek a mentők sorban. Hosszú volt megtölteni a mentőket az udvarban. Ha egyesével mentek volna a mentők, ahogy megteltek, akkor a kórházban gyorsan elhelyezték volna őket.

A konvojokban érkező mentőkből 25-30 embert kellett papírozni, szállítani úgy, hogy a kórházban is várniuk kellett a betegeknek. Arról ne is beszéljünk, hogy a Korányi kórházba irányított betegeket 15 kilométerrel távolabb a SOTE Korányi tömbjébe vitték előbb tévedésből.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
foo-kutyavacs-soki.jpg

Ti, akik a zenészeket most kapálni küldenétek, ugye nem hallgattok többé zenét?

Ha következetesek maradtok, akkor ettől fogva semmilyen formában nem lesztek az általatok „siránkozó” művészeknek titulált emberek munkáinak élvezői. Vélemény.
SzÉ, illusztráció: MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. július 31.


hirdetés

Idén már nem lesznek fesztiválok és 500 főnél nagyobb koncertek. Emiatt a zenészek és a rendezvényeket kiszolgáló személyzet tagjai közül sokan kilátástalannak érzik a helyzetüket.

„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek – zenészek a kormány döntéséről” című cikkünkben megírtuk, hogy a zenekarok és előadók nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik, és a zeneipar több szereplője is elmondta, mennyire hátrányosan érinti őket a döntés.

Olvasom a cikk alatt a kommenteket. Sokan vélik úgy, hogy amit a zenészek, énekesek csinálnak, az nem munka. „Hajrá! Nekik is lehet dolgozni, nem fog leesni az ujjukról a gyűrű!” „El lehet menni dolgozni!” „Nem siránkozni kell! Lehet mást is csinálni!” „Tessék igénybe venni a közmunkaprogramot!” „Nem is árt neki egy kis fizikai munka!”

Először is, amit a hozzászólásokból látok, az sajnos a rosszindulat és a kárörvendés.

hirdetés

Másodszor akármilyen kicsi fellépésről, előadói tevékenységről van szó, a közönség ebből csak annyit lát, hogy „énekelgettek fél órát”. Én „csak” egy kórusban énekeltem pár évig, azt elmondhatom, hogy mennyi meló, mennyi gyakorlás, mennyi koncentráció, mennyi mentális munka, mennyi energia van akár csak egy fél órás „dalolászásban”. SOK.

De lehet, hogy hiába mondom, mert sokan óriási tévedésben vannak az előadó-művészettel kapcsolatban. Abból az alapfeltevésből (számomra agyrémből) indulnak ki ugyanis, hogy az összes művész haszontalan, dolgozni nem akaró ember, és amit csinálnak, az szerintük (a kommentelők szerint) nem munka.

Ennek az egyik legékesebb példáját már korábban láttam, amikor először döbbentem rá arra, hogy vannak, akik a zenészek, énekesek Facebook-oldalán hozzászólásukban azon háborognak, hogy miért nem adnak ingyen koncertet, és hogy „milyen anyagiasak”, azért, mert pénzt kérnek a fellépésért. Hiszen ugyebár ez „nyilván nem munka”, hanem „szenvedély, szerelem, hobbi”, szórakoztassák hát az embereket ingyen.

Erre egy volt egyetemi tanárom azt mondta volna, hogy aki az ő „haszontalan” egyetemi munkáját kritizálja, az tartsa meg helyette az óráit, hajrá, ő meg tudja kapálni a veteményest, ha kell, de kéretlen kritikusa nem fog tudni felkészülni cserébe az ő óráira.

A fő mondanivalóm azonban nem ez.

Most nem térnék ki arra, hogy nem csak a favágás, az árufeltöltés, a disznóól takarítása, a kamionok vezetése, meg a traktor összeszerelése a munka.

És hogy mekkora gürizés megtanulni profin zenélni, hangszeren játszani, dalszöveget írni és énekelni.

Hanem arra térnék ki, hogy aki szerint "a zenészek ingyenélők, akiknek büdös a munka", azok legyenek már következetesek, és ha ez a véleményük az előadókról, akkor ne hallgassanak soha többé zenét.

Ne töltsenek le zenét soha, de soha többé, ne indítsák el a Spotify-t, ne vásároljanak zenét semmilyen formátumban.

Rádiót se hallgassanak, és ha valahol, például egy üzletben zene szól, dugják be a fülüket, és szaladjanak ki, nehogy hallgatniuk kelljen ezeket az ingyenélőket.

Soha többé ne menjenek koncertre, buliba, fesztiválra, akkor sem, ha már lehet.

És az a legjobb, ha ők maguk sem énekelnek, fütyörésznek, dúdolgatnak soha többé, hiszen akkor ugyanazt csinálják, mint egy ingyenélő, lusta zenész, aki inkább dolgozna ugye.

Aztán lehet folytatni a sort azzal, hogy a tévét is kiköttetik, lemondják a Netflixet, a HBO-t meg a többit, nehogy bárhonnan bármilyen zeneféleséggel találkozzanak, és az a legjobb, ha az internet-előfizetést is visszamondják.

De a legeslegjobb talán mégis az volna, ha senki nem irigykedne a másikra, nem vezetné le rajta a saját frusztrációit, és ha mindenki inkább tízig (vagy akár százig) számolna, mielőtt hozzászólásában meg akarna sérteni bárkit is.

És még az is jó volna, ha nehéz helyzetekben kárörvendés és egymás kioktatása helyett inkább összefognánk és kreatív módon együtt oldanánk meg egy-egy súlyos problémát. Akárkinek, akármelyik rétegnek is a problémája.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
image2.jpeg

„Magasra emelte a kezét, és bemutatott Salvininek” – Amina, egy fekete bőrű lány a Capitano nagygyűlésén

„Az apám tunéziai, az anyám olasz, én már itt nőttem fel. A gyerekeknek nem számít a bőrszín, ha egész kicsi koruktól együtt vannak, nem lesznek rasszisták.” - mondja Amina.
Homonnay Gergely írása - szmo.hu
2020. augusztus 08.


hirdetés

Nem egy politikus úgy tud szavazókat szerezni, hogy ellenségeket határoz meg. De vajon az ellenségek valóban ellenségek? Valóban el akarják venni a migránsok a munkánkat, a kultúránkat? Valóban megerőszakolják az asszonyainkat? A rasszizmus, az idegengyűlölet nem újkeletű, és nemcsak Magyarországra jellemző, ahogy a populizmus sem – amikor egy politikus azt mondja, amit a választók hallani akarnak. Matteo Salvini nagygyűlésén vettem részt mint néző.

Cornettót, azaz croissant-t indulok venni a városközpontba, ami 5 percre van tőlem. Fél éve élek ebben az álmos, olasz kisvárosban, ami egy völgyben fekszik, védve mindentől. 1400 és 1700 méter magas hegyek vesznek körül bennünket, a hegyekből induló sebesvízű folyócskában pisztrángok úszkálnak – mindennap megnézem őket, ahogy bevásárolni megyek. A földrengésen kívül semmi nem fenyegeti itt az embert. A migránsok sem, pedig van belőlük.

Mindennap látok afrikai férfiakat, néha nőket, ritkán a szüleikkel gyerekeket is. Úgy hozzátartoznak a városképhez, mint a 13. századi műemlékek: az elöljáróság monumentális, középkori várra emlékeztető épülete, vagy a katedrális méretű templomok.

200 méteres körzetben ilyenből három is van: egy gótikus, egy rokokó, és egy barokk. Már nem tévedek el a sikátorokban, már tudom, hogy kell átvágni ezeken, hogy minél hamarabb beszerezzem a cornettómat, ami a reggeli rituálém része.

hirdetés

A katedrális előtt rendőrök beszélgetnek, 50 méterrel tovább az elöljáróságnál carabinierik. Az egyiktől kérdezem, mi történt.

- Jön Salvini – mondja.

Matteo Salvini Orbán Viktor egyik fontos, európai szövetségese, volt belügyminiszter, aki hamarosan bíróság elé áll, mert miniszterként nem engedett egy „migránsokkal” teli hajót kikötni. Egy ügyész aztán másképp döntött, és a hajó kikötött, tőle pedig a múlt héten az olasz felsőházban megvonták a mentelmi jogot - még a volt szövetségesei is ellene szavaztak –, mert az ügyész szerint törvényt sértett.

Itt még egy miniszter sem áll a törvény felett.

Csak nekem furcsa ez, aki Magyarországról jött...

A pékség után bemegyek egy bárba. 1,20 egy capuccino, majd visszafelé megállok a Corso della Repubblicán. Ide várják Salvinit, a Capitanót. Leülök egy lépcsőre, gyűlnek az emberek, és egy nő, amikor elhalad mellettem, megkérdezi, kire várunk.

- Salvinire – mondom neki nyugodtan. A nő fintorog egyet, megy tovább, de a következő érdeklődő még megkérdezte elég ingerülten, hogy mit várok erre a gazemberre.

Az akkor még főleg nyugdíjasokból álló közönség a tér hátsó részében a délután kinyitó étterem székeit rendezgeti. Innen nézik majd a vezérüket. Itt ugyanis nem láncolják le a székeket, úgysem lopja el ezeket senki.

Pedig van migráns elég.

Két órás késéssel aztán megérkezik Salvini. Rocksztárként vonul el az őt éljenző emberek előtt, miközben Gianna Nannini énekel a hangszórón, egy olasz nyárról. Nézek ki a fejemből, hogy ez meg mi, mert Gianna Nannini, a híres olasz énekesnő nyíltan leszbikus, baloldali, és én még élénken emlékszem arra, hogy amikor évekkel ezelőtt a Vanity Fair nevű újság interjút készített vele, Salvini nem bírta ki, hogy a Facebookon ne kommentálja, hogy reméli, egynemű párok soha nem fogadhatnak örökbe gyereket.

Ez talán hét éve volt. Az énekesnő azóta a párjával a párja gyerekét neveli.

Salvini már az épületben van, kinéz a barokk épület erkélyéről, és integet az őt éljenző valamivel több mint 200 embernek.

Pár perc múlva elkezdi a beszédét.

A prostitúció társadalmat romboló hatásával kezdi, én várom, mikor fordul rá a kedvenc témájára, a migránsokra, és eszembe jut egy régi emlék 2015-ből.

Egy hetilapnál dolgoztam, és a főszerkesztőm elküldött a Nyugati tranzitba. Akkor értek oda a menekültek.

A Mekiben vettünk hamburgert meg almáspitét a fotóssal, hogy ezzel majd lekenyerezzük őket, és talán hamarabb találunk interjúalanyt. A pályaudvar előtt dologtalan férfiak álldogáltak. Egy arcra sem emlékszem. Kapkodták ki a kezemből a hamburgert. 

Szürke massza.  

Aztán megindult felém egy sárga ruhás kislány. A hajában sárga szalag. Még szinte csak totyogni tudott, és nyújtotta a kis kezét a hamburgerért. 

Leguggoltam hozzá, és ő elvette a hamburgert. Együtt kicsomagoltuk, egymaga még nem tudta volna, és ő aprókat harapva elkezdte enni.

Én meg elbőgtem magam.

Az édesanyja hálálkodott. Angolul halkan megjegyezte, hogy napok óta nem ettek meleg kaját. Nem panaszkodott. Tényt közölt.

Mire ideértek, az országot teleszórta a Fidesz gyűlöletkeltő óriásplakátokkal.

A gyűlölet azóta sem csitult.

Illegális. Migráns. Illegális – ízlelgetem a szavakat.

Aki végiggyalogol pár ezer kilométert két kontinensen át, vagy a sivatagon, hogy beüljön egy lélekvesztőbe, annak jó oka lehet arra, hogy otthagyja a hazáját.

Egy magyar alig találkozik menekülttel. Olaszországban nagyon sokan vannak. Mégsem gyűlölik őket. Legalábbis annyian nem, mint otthon, de Salvini végre a migránsokról kezd el beszélni. Arról beszél, hogy aki papírokkal érkezik, dolgozni akar, azt be kell fogadnia Európának, és szét kell osztani az Unió államai között.

- Hoppá – gondolom magamban. Ezt vajon tudják otthon, hogy Salvini Magyarországra is küldene migránsokat?

Jó magasan az emberek felett áll egy emelvényen biztonsági emberek gyűrűjében. Egy lány tőle 20 méterre szemben vele a hallgatóság soraiban. Nem túl közel, de nem túl messze. Pont annyira, hogy Salvini lássa.

A bőre színe messziről elárulta, hogy ő nem itt született. Én is kiszúrtam. Sokkal barnább, és a haja is túl göndör.

Salvini is nyilván kiszúrta.

Ránézek a lányra, és amikor a Capitano az illegális szóhoz ért, a lány magasra emeli a kezét, és bemutat egyet Salvininek.

Egy sötét bőrű, gyönyörű, fiatal lány.

Amikor már sorban álltak a szavazói szelfizni Salvinivel, elkezdtünk beszélgetni. A Capitano már elővigyázatos. Pár éve a választási kampány idején az ország déli részén kampánykörúton egy nő odament hozzá szelfizni. A Capitano nem sejtette, hogy a csaj videózik, és mosolyogva beállt mellé. Amikor már nagyon mosolygott, a lány megkérdezte tőle, hogy már nem tartja-e a délieket szaroknak. Korábban ugyanis ilyen kijelentést tett, szította az amúgy sem nyomokban meglévő ellentétet a déliek és az északiak között. A videót ki akarta töröltetni, de a lány nem adta oda a telefonját, így felvételt az összes olasz tévécsatorna bemutatta – többször is.

Salvini ezért most elkéri mindenkitől a telefont, és ő exponál.

Mi a tér hátsó részében leülünk azokra a székekre, amiket pár órával korábban a nyugdíjasok már elrendeztek nekünk.

Aminának hívják, 21 éves. Tunéziában született, őt a szülei adoptálták, és kilenc hónapos volt, amikor velük Olaszországba érkezett. Itt járt iskolába, most a Maceratai Egyetemen politikatudományt hallgat. „Soha nem éreztem kirekesztve magam” – mesél, de elismeri, hogy neki más a helyzete, mint azoknak a menekülteknek, akik most a tengeren érkeznek az olasz partokhoz.

„Az apám tunéziai, az anyám olasz, én már itt nőttem fel. A gyerekeknek nem számít a bőrszín, ha egész kicsi koruktól együtt vannak, nem lesznek rasszisták. Az is sokat segített, hogy az identitásom olasz, nincs akcentusom, amikor beszélek” – mondja.

Meglepő tájékozottsággal beszélnek a város gondjairól. „Üzletek zárnak be, a turizmusban rejlő lehetőségeket nem használja ki a régió, hiába van a városban két világhírű háztartási gépeket gyártó cég központja, a koronavírus-járvány miatt sokan elveszítették a munkahelyüket. Az fiatalok nem tanulnak meg rendesen idegen nyelvet, és nincs elég munkahely” – sorolja, és elmondja, hogy egy baloldali párt ifjúsági szervezetének a tagja.

„A politika nem úri huncutság. Azért van, hogy jobbá tegye az emberek életét” – magyarázza, és elmondja, hogy Salvinivel a legnagyobb baj, hogy a problémák felsorolásán túl semmilyen használható javaslata nincs ezek megoldására.

Ellenségeket keres. Korábban a déliek voltak a legfőbb ellenségei, aztán ahogy országosan is politikai babérokra tört, a menekülteket, és a romákat vette célba, amivel fűti a szavazókban a gyűlöletet.

Megkérdezem tőle, mit tud Magyarországról. „Nincs demokrácia? – néz rám kérdőn.

„A barátja, Nico – aki oroszt, spanyolt és angolt tanul az egyetemen - átöleli. Neki fehér a bőre, a barátnőjének barna, és nem is értik, másoknak esetleg miért okozhat ez gondot. „Nem szabad a bőrszín alapján megítélni senkit” – mondják mind a ketten. Még beszélgetünk, majd egymás kezét fogva elmennek. Én kicsit irigykedve nézem őket: itt nem fordulhat elő, hogy a miniszterelnök a rádióban kétségbe vonja a bíróság döntésének helyességét. Akkor sem, ha romáknak kártérítést ítél meg a bíróság, mert az állam nem biztosította nekik ugyanazt az oktatást, mint azoknak, akiknek fehér a bőrük.

Itt a törvény mindenki felett áll, és ugyan sokan vevők a rasszista lózungokra, a közvélemény-kutatások szerint Salvini szavazóinak majd a felét elveszítette a legutóbbi választások óta: 36 százalékról esett vissza 20-ra.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
foo_soki.jpg

„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek” – zenészek a kormány döntéséről

Az általunk megkérdezettek egyikét sem érte váratlanul, hogy marad az 500 fő feletti koncertek és fesztiválok tiltása, de a kettős mércét felháborítónak tartják. Arra is nagyon kíváncsiak, milyen kompenzációt kapnak most, hogy a teljes nyári szezonnak lőttek.
Láng Dávid; címkép: MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. július 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, a kormány hosszas halogatás után végül úgy döntött, augusztus 15. után sem engedélyezik az 500 fő feletti koncertek és fesztiválok megtartását.

Ezzel eldőlt, hogy a zenekarok nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik – kisebb koncerteket ugyan tarthatnak, a bevételeik túlnyomó részét adó fesztiválfellépések azonban szinte mind elmaradnak idén.

A döntés kihirdetésével egy időben bejelentettek egy 5,3 milliárd forintos kompenzációs csomagot, amiből az első hírek szerint „garázskoncert-sorozatot” indítanának, ennek részletei azonban egyelőre homályosak.

Megkértünk néhány érintettet, mondják el első gondolataikat a kialakult helyzetről, illetve a lehetséges jövőképről.

hirdetés

Delov Jávor (Random Trip)

„Természetesen inkább a rossz hírre számítottam, hiszen az sem lenne konzekvens, hogy az augusztus 20-i ünnepségek elmaradnak, közben meg több ezer ember előtt játszunk mondjuk a Strand Fesztiválon, Alsóörsön, vagy a Szegedi Ifjúsági Napokon.

Összességében a mentőcsomag első lépésként, mint szándék, pozitív (az összeg kapcsán nincs annyi információm, hogy meg tudjam ítélni, fedezi-e a károkat), örülnünk kell és örülök valójában annak is, hogy legalább 500 főig bezárólag zenélhetünk, de akkor is szíven ütött a mai bejelentés.

Azt hittem, együtt csináljuk végig ezt a nehéz időszakot országosan, és ugyanannyira vesszük ki a részünket a kihívásokból. Azt nem érzem igazságosnak, hogy a szakmánk azért ne dolgozhasson rendesen, hogy mások strandot üzemeltethessenek teltházzal, stadionokban focizhassanak/drukkoljanak, esküvőkiállításra járhassanak és még sorolhatnám ... Nyilván van egy sorrend, az egészség az első, nincs kérdés. Ja, de mégis van: akkor csak a koncerteken/színházakban a legfontosabb az egészség?”

Lázár Domokos (Esti Kornél)

„Meglepetésként biztos senkit nem ért. Aki követte az elmúlt hetek, hónapok kormányzati kommunikációját, az tudja, valami nagyon radikális fordulatnak kellett volna történnie ahhoz, hogy enyhítsenek a szabályokon.

Amit továbbra is felháborítónak tartunk, az a korlátozás diszkriminatív jellege. Más – egészségügyi kockázat szempontjából a koncertekhez nagyon hasonló – tömegrendezvényeket, eseményeket simán engedélyeznek: például focimeccseken, strandokon több ezer ember zsúfolódhat össze továbbra is. Persze ezeken a helyeken, jól tudjuk, nem fogyasztanak alkoholt.

Ami a belengetett támogatást illeti, szerintem ez csak látszatcselekvés, nem fogja kompenzálni sem a fesztiválszervezők, sem a klubok veszteségeit, ahogy egy átlagos zenekar egzisztenciális problémáit sem oldja meg.

5,3 milliárd forint nem is olyan sok pénz egy egész iparágat tekintve, és sokkal jobb helyre is mehetne, mint "garázskoncertekre". Ebben a formában ez a pénzösszeg nem fogja megoldani a zeneipar súlyos válságát, ráadásul az egésznek az a Magyar Turisztikai Ügynökség lesz a lebonyolítója, amely nem tekinthető zenei szakmai szervezetnek.”

Leskovics Gábor "Lecsó" (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag)

„Garázskoncertek. Most pár napig ez a szó fog pörögni a Facebookon...

Ezzel persze nem lehet kompenzálni azt a bejelentést, amit a szemüveges pár szóval odavetett: Idén nem lesznek már fesztiválok!

Már jó pár éve a legtöbb zenekarnak, így nekünk is a nyári koncertek adták a bevételeink 80%-át. El lehet képzelni, hogy ez mit jelent. Folytatódik az utolsó pár hónap tendenciája: egyre több zenészkolléga hagy fel a pályával és mennek futárnak, árufeltöltőnek, stb.

És már hallom is a trollokat: Nem baj! Legalább nem lesz annyi éneklés! Sötéten látom annak az országnak a jövőjét, ahol abbamarad a dal.”

További nyilatkozókért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
hatterember1.jpg

„Nem akarok magamban dúlni otthon, nem lesz ettől több pénzem” - Balaton László hangmérnök a zeneipari helyzetről

Mikor a fertőzést hivatalosan bejelentették, gyakorlatilag mindannyiunk játékszerét elvették a szakmában. Konkrétan nem csinálunk semmit - mondja a négy évtizede a szakmában dolgozó háttérember.
Szöveg és fotók: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2020. augusztus 06.


hirdetés

Beszélgetésem Balaton László hangmérnökkel nem egy koncert kezdése előtt történik a hangzavarban, hanem egy idilli Duna-parti kilátással rendelkező bárban üldögélve. Mert se fesztiválszezon, se nagyobb koncertek. László több mint négy évtizede dolgozik a zenei életben, kicsivel több, mint 16 000 koncerten hangosított. Együttműködött a Sprint, a Corvina együttesekkel, jelenleg a 100 Folk Celsiussal. A sort sokáig lehetne folytatni, gyakorlatilag mindenkivel.

Milyen a teljes csend a zenei szakmában egy "háttérember" szemszögéből? Egy mindent látott, fiatalos, egyben végtelenül jókedvű ember benyomásai következnek.

– Volt, hogy évente 350 koncertet is csináltál. Ebben az évben viszont összesen egyet. Hogyan éled meg ezt az időszakot?

– Elég vacakul. Nagypapásan. Mikor a fertőzést hivatalosan bejelentették, gyakorlatilag mindannyiunk játékszerét elvették a szakmában. Konkrétan nem csinálunk semmit. A saját unokáimat se láthattam - amikor pedig valamelyiküknek például születésnapja volt, maszkban tudtam nekik szabadtéren átadni az ajándékomat. Gyakorlatilag a Facebookon élek (nevet). Az első két hónap volt igazán a vacak, teljesen kihúzták alólunk a talajt.

Ha most ez a helyzet így marad - márpedig így lesz - akkor nemsokára sok hatvan fölötti kolléga végleg abba fogja hagyni.

hirdetés

Rajtuk kívül ott vannak azok a kollégák is, akik saját felszereléssel rendelkeznek. Ők is nagy bajban vannak, ugyanis van köztük olyan ismerősöm, aki ez év telén vásárolt új cuccokat 50-60 millió forint értékben, még a vírus kitörése előtt. A jelenlegi állás szerint 4-5 év alatt fog megtérülni, amit rájuk költött.

– A Magyar Turisztikai Ügynökség bejelentette, hogy 5,3 millárd forintot osztanak szét nemsokára a zenei szakmában. Hogy lehetne szerinted igazságosan ezt az összeget szétosztani?

– Mindenekelőtt talán nem kéne mérlegelni, hogy ki kaphat és ki nem. Több országban, köztük Németországban például 800 eurós támogatást kapnak a zenei emberek. Természetesen ez az összeg arányaiban a német fizetésekhez képest más, mint itthoni szemmel nézve, de mi még itthon egy ruppót nem kaptunk. Amikor bejelentették ezt az 5,3 millárdnyi keretet, közölték, hogy egyből a cigányzenészek kapnak ebből majd 800 milliót.

De ki, és milyen szempontok alapján fogja ezt a támogatást elbírálni? Mennyit fognak a fennmaradó összegből kapni a háttéremberek, mint például a hangosítók, roadok, világosítók?

Amikor az Artisjusnál lehetett igényelni tavasszal támogatást, a pályázók 90 százalékát nem ismertem. Akit igen, annak pedig a helyében nem lett volna pofám pénzt kérni. Volt egy másik alapítvány összesen 6 millió forintot lehetett megpályázni. Megkérdeztem erről a fiamat, aki azt mondta nekem, hogy mivel nincsenek már kisgyerekeim, mint a fiatalabb kollégáknak, illetve a lakhatásom is biztosítva van, addig nem vagyok egy ilyen jellegű támogatásra rászorulva. Így úgy döntöttem, hogy hagyom inkább, hogy más kapja meg azt a pénzt. Elég nagy szégyen lenne, hogy ennyi év ledolgozott munka után nekem ne legyen több hónapnyi félretett pénzem. Egy ilyen nagy összegnél, mint ez a több mint 5 millárd, már járna azért mindenkinek egy kis pénz. Nem kell ide grémium, meg külön elbírálás, hanem mindenki kapjon ugyanannyit. Ha nem így alakul, akkor tuti az lesz, hogy az miért kapott annyit, ez meg miért csak ennyit.

Balaton László

– Mikor megkerestelek, a telefonban említetted, hogy sok road kollégád van, akik tényleg a túlélésért küzdenek, nagyon nehezen élik meg ezt az időszakot. Koncertek nélkül. Milyen sorsokról hallottál? Volt, akinek például szakmát kellett váltania?

– Sokaknak. Sőt, nálam nem sokkal fiatalabb, ötvenes életkorú kollégáim is elmentek például kábeltévé-szerelőnek, vagy csomagterítő futárnak.

Az, hogy a korosztályom a mai napig tud a szakmában létezni, az az iszonyatosan sok koncertnek köszönhető az elmúlt évek alatt. Viszont a fiatalabb kollégáimnak már sosem adatik meg az, hogy hetente 12 koncertjük is legyen.

Amiért külön köszönet jár a fiatal munkatársaknak, az az, hogy mindig megcsinálták eddig, amit én kértem tőlük a közös munkák alatt. Gondolj bele, hogy odamegy a srác a koncertre csütörtök délután, és elkezdeni felrakni a cuccokat, akkor még pénteken délelőtt is azon melózik, hogy minden kész legyen. Erre megjön a helyszínre ez a vén hülye a személyemben, és learatja azért a babért, amiért a fiatalabb dolgozott meg. Emiatt is változatlanul azt mondom, hogy a fiatalabb zenei emberek helyzete sokkal nehezebb jelenleg. Van, akinek két gyereke van, ebben az évben viszont alig, vagy egyáltalán nem volt bevétele. Mert az én generációm, meg az idősebbek maximum el fognak tűnni, de a fiatalok előtt még itt van a folytatás lehetősége.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!