hirdetés
lepcson.jpg

Saly Noémi: „A pesti polgár ma is arra használja a kávézókat, mint régen, csak a lapok helyett a wi-fi jelszót keresi”

A várostörténész a századeleji kávéházi kultúra legavatottabb kutatója. A pestieknek azért volt életforma a kávéház, „mert olyan szörnyű körülmények között laktak, hogy a lakások jó részében nem lehetett élni, legfeljebb aludni” - mondja.
szöveg:Göbölyös N. László. Címkép: Takács Szabolcs - szmo.hu
2019. július 15.


hirdetés

Látszólag nagy vargabetűk voltak az életében, valójában azonban minden, ami tett, valahol a családi örökségben gyökerezik. Saly Noémi várostörténész megtisztelt azzal, hogy otthonában, egy Monarchia-korabeli, Dunára néző tabáni házban fogadott.

– Ennek a háznak különleges története van.

– Olyannyira, hogy már meg is írtam, ősszel fog megjelenni, Micsoda népek… címmel. Körbe lehetne pitykézni az egészet emléktáblákkal, olyan fejek laktak itt. Ez egy Hauszmann Alajos által épített ház, bár a terveket csak a kivitelező építőmester, a nem kevésbé jeles Havel Lipót szignálta, aki a Királyi Palotától a Kúrián és a Műegyetemen át mindennek a kivitelezője volt. Hauszmann nagyon sokat dolgozott vele. Az első tulajdonos Kégl György volt, aki a lányainak építtette, tőlük egy likőrgyáros família vette meg, akik 1917-től birtokolták, amíg el nem vették tőlük. A mostani kutatásaim során tudtam meg, hogy az én otthonom első lakója Hubay Jenő hegedűművész volt. Ma is nagyon jó ház, száz éve lakik itt mindenki, mind ismerjük egymást, röpdösnek a kistányér sütemények, lekvárok, zacskó zöldségek és gyümölcsök, gyerekvigyázás vagy a gázórás beengedése sem gond.

– Pályád első felét a francia nyelv határozta meg. Hogyan jött számodra a váltás?

– Nem is tudom, hogy beszélhetünk-e váltásról, mert engem a várostörténet, a családom története, a polgári kori Magyarország is mindig érdekelt. A másik szakom az egyetemen a magyar volt, és külön jártam egy speciális kollégiumra a századforduló magyar irodalmából. Az őseim között meg van néhány tisztességes városépítő: az egyik ükapám a Lánchidat jött építeni Pest-Budára, egyik dédapám ácsmester volt, később ő lett a budapesti ács ipartestület mestervizsgáztató bizottságának az elnöke. Anyai ágon dédapám és nagyapám is építész volt, a dédpapa, Francsek Imre csinálta a Városligeti Korcsolyacsarnokot, a fia, ifj. Francsek Imre pedig a Széchenyi fürdőt. Ilyen felmenőkkel merre induljon az ember? De mivel soha nem voltam még tehetséges rajzoló sem, maradt az írás.

– Annak idején egy Gödöllőn rendezett francia-magyar tábor lelkes programszervezőjeként ismertelek meg.

– A francia is családi örökség. Nagyapám, amikor anyám hét éves volt, a húga pedig öt, különböző itthoni botrányok miatt elment Teheránba. A család meg utána. A lányok ott francia apácákhoz jártak iskolába. Nagyapát onnan vitték el a szovjetek mint hadban álló ország polgárát. Ott állt négy nő, dédanyám, nagyanyám meg a két lány a semmi közepén, férfi és jövedelem nélkül. Hazajöttek.

Akkor anyám jobban tudott franciául, mint magyarul. A húgával ez volt később is a közös titkos nyelvük, és engem halálra idegesített kölyök koromban, hogy nem értettem, amikor egymás között beszélgettek.

A Szilágyi Erzsébet gimnáziumba jártam, ami a 70-es években UNESCO-iskola volt, heti hat órában tanultuk a franciát, nagyszerű tanárunk volt: Szalontay Emmi néni megtanított bennünket minden különösebb hókuszpókusz nélkül – volt egy fekete tábla, kréta és kész. Kicsit túl nagy volt épp a vircsaft a családban, ezért a szegedi egyetemre jelentkeztem, hogy kiszabaduljak ebből. Amikor öt év után visszatértem, kicsit légüres térbe kerültem. Elkezdtem tanítani Rákospalotán. Egy éve voltam osztályfőnök, kaptam egy felkérést, hogy menjek el az orvosegyetem egyik kollégiumába tanárnak. Kilenc évig voltam a Rezső téri kollégium igazgató-helyettese, de az osztályomat végigvittem érettségiig. Volt két év, amikor a Tabán–Rákospalota–Rezső tér háromszögben cikáztam a városban. Aztán egyszer csak jött a hírnök pihegve, hogy a szegedi francia tanszékre kell egy 19. százados ember – addigra már megvolt a doktorim – és ott töltöttem 12 évet. Akkoriban csináltam a nagy fordításaimat, Mircea Eliade vallástörténeti műveit, Claude Lévi-Strauss Kulturális Antropológiáját. Aztán meghalt mami, nekem pedig szörnyen megalázó körülmények között kellett eljönnöm Szegedről. Itt álltam megint a semmiben.

– Nem az a típus vagy, aki sokáig dologtalan marad.

Akkor már elkezdtem a kávéházi kutatásokat, jelentek meg publikációim. Így ismerkedtem meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum akkor vadonatúj igazgatójával, Kiss Imrével, és rövid úton meggyőztem arról, hogy mindkettőnknek elemi érdeke felvenni engem a múzeumba. Ez lett az utolsó munkahelyem, tizennégy év után most épp a nyugdíj előtti felmentési időmet töltöm. De a naptáram sűrűbb, mint valaha. Éppen most rendeztünk egy kiállítást a szemközti Virág Benedek-házban Napsütötte Tabán címmel a 20. század első harmadának Tabánját megörökítő festők műveiből.

– A budapesti kávéházi kultúráról elsősorban a 20. század első felének irodalmi kávéházai jutnak az emberek eszébe.

– Ennél sokkal több volt: budapesti életforma. Az volt a gyökere, hogy olyan szörnyű körülmények között laktak az emberek, hogy a lakások jó részében nem lehetett élni, legfeljebb aludni, ha az ember abbahagyta a vakarózást a poloskák miatt, meg elcsitult a szomszédság... Ez az irodalmi kávéházi mítosz még mindig benne van a fejekben, de a budapesti polgár, mint olyan volt kávéház-lakó, és ugyanolyan arányban voltak irodalmi kávéházak – minden századik –, mint ahogy a lakosságból kimagasló személyek. Megvoltak a kávéházaik a sertés- és marhakereskedőknek, emitt működött a gyémántbörze, amoda jártak a sütőmunkások olyan péket keresni, akinek szüksége volt kisegítőre.

De kávéházuk volt a rikkancsoknak, a műszem- és művégtag-készítőknek, a csarnoki kofáknak. Még azt is tudom, hogy a Csarnok kávéházban hol ültek a krumpli nagy- és kiskereskedők, a tojásos kofák, és hol volt a bolgárkertészek asztala, ahol egy bizonyos Petar bácsi elnökölt derékig érő szakállban, és amikor ő megszólalt, az egész kávéházban kuss volt...

Az írók pont ugyanolyan hontalan, szerencsétlen albérlet-lakók voltak, mint az akkori budapesti lakosságnak 70–80 százaléka. A kávéház egyfelől egy „felnőtt napközi”, másrészt az információ egyes számú lelőhelye. Egyrészt ott van minden újság – nemcsak az összes budapesti napilap, hanem az Illustrated London News, a nagy párizsi, bécsi, prágai, szentpétervári lapok, amelyek egy nap késéssel érkeznek. A nővendégek kedvéért a kávésok méregdrága divatlapokat járatnak, a gyerekek is ott szocializálódnak, a férfiak lázadnak, az asszonyok nem hagyják magukat... Az ipari munkásságtól az arisztokráciáig mindenki idejár, a kávéház a polgári demokrácia legfőbb fellegvára.

Kávéház a Svábhegyen 1930-ban. Fotó: Fortepan.hu

Ezért bosszantotta annyira a kommunistákat, hogy 1949-ben bezárták szinte az összeset. Ilyen a világon nem sehol nem történt. Olyan gyakran előfordult, hogy bezártak egy kávéházat, mert ott ültek a rebellisek, vagy hogy bezártak egy kávést, mert tűrte a rebelliót. De hogy a kávéházat, mint intézményt takarítsák le egy város térképéről, ez csak Budapesten történt meg.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
mikisfalunk-1000x694.jpg

Bejelentették, milyen műsorokkal indítja az őszt az RTL Klub

Jön a világ egyik legsikeresebb párkereső műsora, lesz több újdonság és visszatér néhány régi kedvenc is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Megtartotta az őszi tévés szezon nyitányát jelző sajtótájékoztatóját az RTL Magyarország, ahol Kolosi Péter, a médiavállalat programigazgató vezérigazgató-helyettese ismertette, milyen műsorokra építi stratégiáját az RTL Klub a következő időszakban.

Mielőtt az új és visszatérő műsorok bejelentésére sor került volna, Kolosi kitért rá, hogy az RTL Klub továbbra is piacvezető a kereskedelmileg kiemelt, 18-49 éves korcsoportban az esti főműsoridőben. Az idei évben 187 főműsoridős estét nyert meg eddig az RTL Klub idén, ami az esték körülbelül 80 százalékát jelenti.

A főműsoridős közönségaránya az RTL Klubnak az év első felében 13,6% volt az említett korcsoportban. Az RTL Magyarország csoportszinten is piacvezető volt főműsoridőben.

Kolosi Péter szerint magáért beszél az is, hogy A mi kis falunk sorozat esetében még az ismétlésnek is 18% feletti közönségaránya volt, és az RTL Híradó 225 estéből 212-t megnyert este 6-kor, ami 90 százalék feletti eredményt jelent 18-49-ben.

A Drága örökösök második évada már el is indult hétfőn.

Visszatér A mi kis falunk, ami hatalmas sikert aratott. Szombatonként este 8-tól láthatjátok; az új évad első része augusztus 31-én lesz, benne néhány új szereplővel. Aznap Kiss Ádám és a Showder Klub új, speciális standup comedy adását is láthatjátok.

Szeptember elsején 20:05-kor érkezik a Jófiúk, A mi kis falunk alkotóinak új sorozatának premier része. Hetente egyszer, vasárnap esténként adják és három rendőrről szól.

Újra lesz X-Faktor - a 2019-es adás műsorvezetője Kiss Ramóna lesz, a mentorok pedig Dallos Bogi, ByeAlex, Gáspár Laci és Puskás Peti.

Megint lesz Nyerő páros Sebestyén Balázs vezetésével. Az összeköltöző 8 sztárpáros között látható lesz Csobot Adél és Istenes Bence is.

Visszatér az egyik párkereső műsor, a Házasodna a gazda: szeptember elsején 19 órakor kezdődik a premier adás. A műsorvezető Nádai Anikó, a gazdák: Demjén Niki, Berecz Balázs, Bige Botond, Brindzik Zsolt, Szilágyi Misi.

Jön a világ egyik legsikeresebb párkereső műsora, a Love Island, amit szeptember elsejétől minden nap nézhettek - hétvégén is lesz adás. A műsort Cipruson forgatják, a megnyerhető fődíj 20 millió forint. A premier rész 21:05-kor kezdődik. A műsorvezető az Éjjel-Nappal Budapestből és a Szenzációs Négyesből is ismert Lali lesz.

A negyedik évaddal folytatódik a Konyhafőnök VIP, a műsorvezető Fördős Zé, a séfek: Rácz Jenő, Sárközi Ákos.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
foofighters-0.jpg

A Foo Fighters lezúzta az arcunkat a Sziget valaha volt egyik legjobb koncertjén

Két és fél órát játszottak közel teltház előtt, és a hihetetlenül jó fej, közvetlen viselkedésükre is sokáig emlékezni fogunk.
Láng Dávid; fotók: Rockstar Photographers - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Évekig kötelező program volt a Sziget zárónapjain az End Show, ami azt jelentette, hogy hívtak egy többnyire pendriveról verető DJ-t a nagyszínpadra, akinek a szettjét különleges fényekkel, lézershow-val és a végén tűzijátékkal spékelték meg. Ez persze látványosnak látványos volt, de azért lássuk be, erősen kimaxolta a parasztvakítás-faktort, miközben a zenei értéke a nullához konvergált.

Tavaly aztán megtört a szörnyű hagyomány: az Arctic Monkeys-t hozták el utolsó fellépőnek, ami már pusztán az élő hangszerek miatt is minőségi előrelépés volt.

A buli mégse hagyott mély nyomot bennünk, bár tűpontosan eljátszották a slágereiket, de valami hiányzott. Egy patikamérlegen kimért, steril koncertet kapott a közönség bármifajta különleges showelem, vagy anélkül, hogy akár minimálisan is megpróbálták volna bevonni őket.

Na, az idei zárónap fő fellépőjének leigazolt Foo Fighters mindenben a fentiek tökéletes ellentétét hozta.

Ott kezdődött a dolog, hogy a szokásos 90 perc helyett két és fél órát játszottak: már fél 9-kor elkezdték, amivel valószínűleg a Sziget történetének leghosszabb koncertjét nyomták le. És végig látszott rajtuk, hogy nem azért tesznek így, mert a szerződésük miatt kötelező, hanem mert baromira élvezik.

Ahogy Dave Grohl fogalmazott: "Addig fogunk játszani, amíg le nem zavarnak bennünket a színpadról." Oké, ez valószínűleg egy bevett fordulat nála, két évvel ezelőtt a Sportarénában is hasonlót mondott, ahogy valószínűleg minden turnéhelyszínen, de ettől még ugyanolyan szimpatikus gesztus marad.

Grohl közvetlenségéről rengeteg sztorit hallani, és most a Sziget közönsége is meggyőződhetett róla, hogy sok más rockzenésszel ellentétben mennyire nincs elszállva magától.

Már-már szürreális volt, amikor kiszúrt a tömegben egy buborékot fújó lányt, és konkrétan percekig arról beszélt két szám között, milyen állati menő ez, és abba ne hagyja a buborékfújást.

De ez nem minden: a végén fel is hívta a színpadra a csak "Bubble Girl"-ként emlegetett rajongót, hogy a finálé alatt onnan fújja a buborékokat, nyilván élete egyik legnagyobb élményét megszerezve ezzel.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Once0.jpg

Volt egyszer egy...Hollywood - Minden jó, ha a vége jó? Tarantino megint jól meglepett minket

Quentin Tarantino 9. filmje precíz és fantasztikus korrajz Hollywood aranykorának végéről egy színész és egy kaszkadőr szemszögéből.
B.M. képek: Youtube - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Leonardo DiCaprio, azaz Rick Dalton az ’50-es évek sorozatsztárja, aki a ’60-as évekre lecsúszott a gonosz vendégszereplő-sorozatszínész státuszba. Ahogy az Al Pacino által alakított producer kifejti: mindig van lejjebb. Karrierje a szakadék felé tart és ezt ő is érzi. Nem tehet mást, mint

küzd azért, hogy fent maradjon felszínen,

kevés sikerrel. Rick hűséges társa a moziban és barátja az életben Cliff Booth (Brad Pitt), a csendes kaszkadőr. Cliff második világháborús veterán, akiről azt gondolják, megölte a nejét egy rosszul sikerült nyaralás alkalmával, de biztosat a történet folyamán sem tudunk meg róla. Cliff kissé misztikus karakter, akinek szüksége van Rick anyagi támogatására, különben még a kutyájának sem tud enni adni.

A Volt egyszer egy...Hollywood nagyon lassú, alig van benne akció, inkább a karakterek interakciói viszik előre a cselekményt, azok sem lineárisan, ami teljesen elfogadott narratíva a rendezőtől. Rengeteg a flashback a filmben, sőt, akad egy visszaemlékezésbe szőtt visszaemlékezés is. Van itt minden zsánerből valamicske: dokumentarista stílusban előadott, percre pontosan megjelölt narrációval ellátott rész, agyatlan pusztítás, filozofikus elmélkedés - miközben az egész egy hangulatos mese.

Hiába dolgozik sok esetben a rendező ezzel a hamis dokumentarista stílussal, a film kegyetlen atmoszférája átjárja az egész művet. Egyrészről ott a csodálatos nosztalgikus képi világ – korabeli autók, korabeli ruhák, zseniális soundtrack (főleg remekül megválasztott, kornak megfelelő rockzenék), másfelől pedig ott a kérdés, és az ebből érkező feszültség, hogy mi lesz a film vége. Nem akarok spoilerezni,

de akik érzékenyebbek, nekik elhangzik az első SPOILER jelzés:

aki ismeri a Manson-féle gyilkosság részleteit, az tudja, mi fog történni, így leginkább ők fognak meglepődni a film lezárásán. De hát mit várhatunk Tarantinótól? A film katarzisa annyira abszurd és ultra-erőszakos, hogy már a karikatúra határait súrolja (az egész nézőtér nevetett ezen az esztelen erőszakon). Teljesen elütött a film addigi hangvételétől, ugyanakkor mégis nagyon illett hozzá. Még a tévébemondó szájából is elhangzik a nagy finálé előtt: „és amire eddig vártunk:”.

Ez a film Tarantino egyik legvisszafogottabb munkája, még a finálét is beleszámítva. Egy szerelmeslevél a mozinak, a spagetti-westernnek, a csodálatos aranyéletnek, amikor a mozisztárok úgy érezték, verhetetlenek, ám egyszer csak ez az időszak hirtelen véget ért, egy rettenetes vérengzésnek „köszönhetően”. Érezhető, hogy az író-rendező imádta forgatni. Végül 161 percre sikerült megvágniuk, de nem vettem észre a hosszúságot,

egyszerűen elrepült a játékidő.

Óriási a suspense: nem tudni, ki fog túlélni, ki nem – a két főszereplőt ugyan létező színészekből "állították" össze, de mindketten kitalált alakok, akik úgy érezni, akármikor itt hagyhatnak bennünket.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
feketejeno-cim.jpg

Fekete Jenő: Rádöbbentett ez a betegség, hogy van még tennivalóm itt a Földön

Az egyik legjobb magyar blueszenész közel fél év kényszerpihenő után tért vissza a színpadokra, és hamarosan első szólólemeze is megjelenik. Interjú.
Láng Dávid; címkép: Imre Barta photography - szmo.hu
2019. augusztus 17.



Fekete Jenő az 1980-as évek vége óta meghatározó figurája a hazai blueséletnek, nem nagyon akad olyan előadó a műfaj mai magyar képviselői közül, akinek ne segítette volna a karrierjét, vagy ne zenéltek volna együtt valamikor.

Idén januárban azonban súlyos betegség döntötte le a lábáról: hónapokig egyáltalán nem tudott fellépni, veszélybe került a megélhetése is. Barátai tavasszal segélykoncertet szerveztek neki, amin a szakma színe-java fellépett, és több mint 800-an váltottak rá jegyet.

Nyár eleje óta már újra láthatja őt a közönség, augusztus 30-án pedig karrierje egyik legnagyobb mérföldkövéhez ér: első szólólemezét mutatja be az A38 hajón. Erről is beszélgettünk.

– Hogy érzed magad most? Mondhatjuk, hogy meggyógyultál és túllendültél az elmúlt bő féléves időszakon?

– Úgy néz ki, igen. Nagyobb fájdalmaim már nincsenek, de a jobb kézfejem és kisujjam még zsibbad. Igyekszem erősíteni, például gyógytornával és úszással. Hozzátartozik a dologhoz, hogy még 1992-ben volt egy autóbalesetem, ami után a könyökömet meg is kellett műteni. Azóta a jobb oldalam eleve gyengébb, erre jött rá a mostani helyzet. A gerincemnél történt az idegbecsípődés, aminek a kisugárzása nyilván a gyengébb oldalra ment.

A gitározásba is kezdek belejönni, persze azért hosszabb folyamat lesz, mire azt mondhatom, hogy újra a régi vagyok. Különösen, hogy a sok fekvéstől tüdőembóliám is kialakult.

Emiatt teljesen le is tettem a cigit, öt hónapja egyáltalán nem gyújtottam rá. Nehéz, de ha valamire rádöbbentett ez az egész, az az, hogy van még tennivalóm itt a Földön, ehhez pedig vigyáznom kell magamra.

– Hogyan élted meg a májusi, közel teltházas segélykoncertet, amit miattad szerveztek?

– Nagyon megható volt, hogy ennyien eljöttek, mind a közönség, mind a fellépők. Azt kicsit sajnálom, hogy pont egy ilyen apropó kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen, de rendkívül jól esett. Anyagilag is sokat köszönhetek neki, hiszen hónapokig egyáltalán nem volt bevételem, így legalább az albérletet és az ennivalót ki tudtam fizetni. Azért a gyerekeimnek is adtam a pénzből, valamint a lemezbe is beleforgattuk egy részét.

Az egyik új dal a segélykoncert fináléjaként előadva:

Fekete Jenő - Fekete Jenő was live.

Fekete Jenő was live.

– Úgy veszem észre, mintha profibb háttered lenne pár hónapja: hivatalos Facebook- és Instagram-oldalad is indult, rendszeres posztokkal. Ez kinek az ötlete volt?

– A barátaim összefogásának köszönhető, ők határozták el, hogy kicsit besegítenek nekem, hogy erősödjön a közösségi médiás jelenlétem. Slebics Krisztiánnal 15 évre nyúlik vissza a kapcsolatunk, a Muddy Shoes első lemezén dolgoztunk együtt, rajta kívül pedig Völgyi Nauszika vállalt még részt a munkából. Alapvetően szabad kezet adok nekik, persze mindig megmutatják előre, mit fognak kitenni, de megbízom bennük. Jobb is így, hogy ennyivel több energiát fordíthatok az alkotásra.

– Nagyon sok különböző formációval, zenekarokkal, duóban és szólóban is fellépsz. Melyik mi miatt áll közel hozzád?

– Mindegyiknek megvan a maga külön hangzásvilága és varázsa, vegyünk akár egy akusztikus gitáros szólóestet, akár a Horváth Misivel közös szájharmonikás duót, akár a hangos-elektromos triót, Móré Attilával és Tomor Barnával. Ezeken túl tagja vagyok egy Chuck Berry munkássága előtt tisztelgő bandának is, és a Muddy Shoes is fellép olykor-olykor, bár azt a tagok egyéb elfoglaltságai miatt mindig nagyon nehéz összeegyeztetni.

Mindenesetre a következő időszakban a szólólemezem anyagával szeretnék legtöbbet koncertezni, most ez inspirál leginkább.

– Mikor és hogy jött a szólólemez gondolata?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x