hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
001
Blaha Lujza legendája: a nemzet csalogánya
A nemzet nagy színésznője 164 évvel ezelőtt született.
Csomós Éva írása - szmo.hu
2014. szeptember 08.


hirdetés

Rimaszombat egyik városszéli házában, 1850. szeptember 8-án született Reindl Ludovika néven, de anyja lányneve után Lujzának szólítottak, és ezt a nevet egész életén át meg is tartotta.

Színészgyerek volt, apja, Reindl Sándor ugyan huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, később azonban Várai néven vándorszínésznek állt. Anyja Ponti Aloiza szintén színésznő volt. A kis Lujza pedig a színpadon nőtt fel, a kulisszák mögött, a próbák és előadások légkörében, hiszen anyja nem tudta kire bízni. Amikor mégsem ott volt, a falusi gyerekekkel játszott, figyelte, tanulta nótáikat, majd ő is énekelte azokat nekik. Dalos képességeit hamar kamatoztatta, ugyanis 1855-ben ötévesen lépett először színpadra Mezőtúron, ahol a felvonások között énekelt. Fekete szemű, mosolygós kislány volt, lámpaláz nélkül, szép hanggal, persze, hogy tetszett a közönségnek. Akkor még apja művészneve után Várai Lujzaként ismerték meg, később pedig – mert apja fiatalon meghalt, gyámapja után – Kölesi Lujzaként lépett színpadra.

Blaháné 1865 környékén lett, amikor Szabadkán játszott. Ott ismerte meg Blaha János színházi karmestert, akinek zenei képzettségét köszönhette, s amiért ő hálából halhatatlanná tette a nevét. 1866-ban Debrecenbe szerződött, s férje halála után 1871-ben került Pestre, a Nemzeti Színházhoz, ahol népszínműben, operettben és operában egyforma sikerrel szerepelt.

A budapesti közönség 1871. május 7-én, vasárnap ismerte meg, akkor már a híres Blahánéként. A színház zsúfolásig meg is telt, hiszen mindenki látni akarta a híres színésznőt, és azt is kellemes meglepetéssel vették tudomásul, hogy a művésznő nem mint vendég, hanem már mint szerződött tag lépett a világot jelentő deszkákra.

1874-ben Runyai Soldos Sándor földbirtokos felesége lett, akitől azonban viszonylag hamar, 1879-ben elvált. 1881-ben egy újabb házasság következett; báró Splényi Ödön vette feleségül. Az 1875-ben megnyílt pesti Népszínház tagjaként 1883-ban elsöprő sikerrel vendégszerepelt a bécsi Theater an der Wienben, 1884 és 1885 között pedig Feleky Miklós társulatához csatlakozva a Várszínházban játszott, majd újra visszatért a Népszínházhoz.

Népszerűsége mai viszonyok közt is példátlan volt. Pedig akkoriban még egyáltalán nem volt szokás, hogy hivatalos állami ranglista jelezze a színészek körében, ki az érdemes, ki pedig a kiváló művész. Blaha Lujza egészen kiváló volt, amit a színpadon nyújtott alakításai és a közönség tapsa, szeretete, lelkesedése bizonyított: az egész ország a „nemzet csalogányá”-nak nevezte őt.

A tizenkilencedik század közepétől a huszadik század első negyedéig tartó, hosszú életének szinte miden perce a magyar színpadé volt.

Móricz_Zsigmond_és_Blaha_Lujza

Blaha Lujza és Móricz Zsigmond

Ami a magyar nemzeti költészetben Petőfi, az a magyar színpadi művészetben Blaháné. Haynald Lajos, a tudós lelkű bíborosérsek a következőket írta Liszt Ferencnek címzett egyik levelében: "Blahánéról pedig, kiről leveledben említést tettél, elég legyen, ha annyit mondok, hogy soha művész vagy művelt ember nem volt, kinek minden szavában annyi magyarság, zamatosság nyilatkozék meg, mint őbenne."

Budapesti látogatásakor még a walesi herceg sem mulasztotta el megnézni őt a Népszínházban egy „piros csizmás” szerepében. Sőt, le sem bírta venni szemét a színpadról. Egy-egy dalt páholyából kihajolva hallgatott, majd lelkesen tapsolt, hogy megismételjék. A trónörökös el volt ragadtatva, s felvonás közben gróf Károlyi István kíséretében lement a színpadra, hogy Blahánét személyesen is megismerje, és átadja neki a magával hozott bokrétát.

Őt azonban soha nem ragadta el a siker. Mindig egyszerű, erős és egyenes maradt. A magyar népszínmű, amelynek legkiválóbb tolmácsolója volt, a 70-es évektől kezdve az ő játékstílusát és egyéniségét - melynek fő ereje a játékossággal vegyülő érzelmesség volt - követve őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Kortársai és az utókor véleménye szerint is rendkívül jelentős szerepe volt Budapest szellemének magyarrá tételében, hiszen az ő varázslatosan kedves egyénisége által lett a Népszínház a pesti német színház diadalmas vetélytársa.

asp_620_50-es-évek-vége.preview

1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezték ki, de a Népszínházban azután is állandóan szerepelt. Utolsó nagy színpadi sikere 1908-ban volt Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymamájának címszerepében.

1910-ben visszavonult a színpadtól. Búcsúelőadását a Nemzeti Színházban tartották, ahol a Tündérlak Magyarhonban című népies vígjátékban lépett fel. Ezt követően már csak ritkán szerepelt.

Utoljára 1922-ben lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjintézete javára rendezett jótékony célú előadáson Verő György, Török bíróné portája című alkalmi darabjában.

Hetvenedik születésnapjára a főváros Blaha Lujza térnek keresztelte el a régi Népszínházat (akkor már régen a Nemzeti Színház „ideiglenes” otthona volt) körülvevő teret. Lakásának erkélye éppen a színházra nyílt, onnan nézte végig, ahogyan a munkások létrákon felszögezik az új zománctáblákat: „Blaha Lujza tér”.

Néhány csendes év után, 1926. január 11-én halt meg, de abban a percben megteremtődött csodálatos legendája, mi máig őrzi emlékét. Blaha Lujza neve ugyanis azoknak az emlékezetében is tovább él, akik soha nem láthatták játszani, s hangját sem hallhatták. Az élmény, melyet egykor nyújtott, ugyanis így is megmarad.

Ha hasznos volt a cikk, nyomj egy lájkot!


KÖVESS MINKET:




Polconszaró Györgynek gúnyolták a meg nem értett nemest, pedig sokat köszönhetünk neki
Ő az első pottyantós wc megalkotója. Elismerés helyett ragadványnevet kapott a magyar úr, aki sokat tett a higiéniai körülményeink javulásáért.
Kovács-Tóth Noémi írása, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Magától értetődő manapság, hogy ha ürítenünk kell, kimegyünk az illemhelyre, majd egy mozdulattal kulturáltan eltüntetjük a nyomainkat. Ugyanakkor mindössze másfél évszázada létezik egyáltalán ez a lehetőség, amit ennyire természetesnek veszünk. Mivel az élet szerves részéről van szó, nem meglepő, hogy már a Biblia is önsegítő kézikönyvként funkcionált a témában: „A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.”

Kiabálj, mielőtt kihajítod az ablakon!

Már a Krisztus előtti 3. században létezett ugyan vízvezeték Egyiptomban és Mezopotámiában, ahogyan a rómaiak is ismerték az öblítés fogalmát, a helyi nemeseknél pedig az aranybili volt divatban.

Vajon hányan fohászkodhattak nap mint nap Cloacinához, a szennyvízcsatorna római istennőjéhez?

Meglepő, hogy bár a 10. századi spanyol Granadában megépült a világ első vízöblítéses téglavécéje, valamiért az emberiség megrekedt a higiéniai fejlődésben, és egészen a 19. századig nem történt különösebb előrelépés.

A földbe ásott emésztőgödör és ágytál számított általánosnak, ezen felül a középkori városfalak résein, majd az ablakon való kihajítás dívott. A 16. században létezett egy párizsi rendelet, miszerint köteles mindenki kiabálni, mielőtt az utcára önti az edénykéje tartalmát. Megelőzve egy fontos kérdést, a vécépapír feltalálása előtt botra húzott szivacs töltötte be a tisztálkodási funkciót.

Az ürülék elföldelése több szempontból is jobb ötletnek bizonyult, mint csak úgy otthagyni az utcán. Ezt a szokást egyébként elősegítette az a 17. századi európai hiedelem is, miszerint a székletből démoni lényeket és rontásokat lehet megidézni. A trágyázott termőföld jótékony hatásairól pedig hamar meggyőződtek a földművelő népek. Az áttörés egy szomorú apropónak köszönhető, hiszen a 19. századi angol kolerajárvány után terjedt el végre a tartályos vécé (WC = water closet, azaz vízszekrény).

Zsigmond király oklevele is őrzi Polconszaró György nevét

Ami a hazai toalett-történelmet illeti, vándorló nomád őseink életmódjuknál fogva nem tudtak állandó árnyékszékeket létrehozni maguknak, ezért csak leütötték a kívánt időben és helyen a szúrófegyvereiket, és abba kapaszkodva hozták létre az instant budi-életérzést. Utána legfeljebb annyival javult az életminőség, hogy a magyarok a saját otthonaik végében tették ugyanezt, csak fixen kialakított helyszínen, és a dárdákat karókra cserélve.

Magyarországon az illemhely-kultúra első fontos mérföldköve egy magyar nemesnek, Polconszaró Györgynek köszönhető.

Mielőtt még az a vád érne, hogy milyen közönséges modorban szólok a kedves olvasókhoz, tisztáznám, hogy eme ragadványnevet tartalmazó oklevelet maga Zsigmond király adta ki 1429-ben. Az említett úr tanúként szerepel benne, mint „Georgius Polczonzaro dictus”, tehát Polconszarónak nevezett György. Úgyhogy ha az uralkodó megengedhette magának ezt a stílust, akkor magam is bátorkodom szót ejteni erről a Szatmár megyei nemes úrról, akinek egyébként a kevésbé frappáns Saralyáni a becsületes családneve.

Azért változott a köznyelvben Polconszaróra, mert csúfolódó kortársai nem tudták felmérni találmánya jelentőségét és praktikumát.

Történt ugyanis, hogy Györgynek – valószínűleg némi külföldi ihlet nyomán – eszébe jutott, hogy szolgáival megépítteti a saját pottyantós vécéjét, az országban elsőként. Felvilágosodott emberünk ezt a minimál budit tuningolta fel egy olyan technikai újítással, hogy egy ülőalkalmatosságot csináltatott a lyuk fölé, hogy kényelmesebbé tegye a szükségszerű rutint. Lényegében egy fadeszkáról volt szó, amelyet középen kör alakban kivágtak, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az ismerősei pedig ahelyett, hogy fellelkesültek volna az egyszerű, de nagyszerű ötlettől – amellyel megkönnyítették volna a saját dolgukat is –, inkább megmosolyogták az úri hóbortját, és kigúnyolták őt. A jobb sorsra érdemes, meg nem értett feltalálóról, Polconszaró Györgyről egy jobbágyi kötelességeket rögzítő iratban, az úgynevezett urbáriumban is megemlékeztek, ezért ismerhetjük ma is ezt a tanulságos történetet. Bizony, elsőnek lenni nem mindig hálás szerep… Emlékét szobor vagy utcanév ugyan nem őrzi, de az a sok falusi tanya hátsó kertje igen, ahol máig ugyanilyen módszerrel oldják meg a latrina-kérdést.


KÖVESS MINKET:




10 tévhit, amit az emberek a szexről gondoltak a történelem során
Minek a Viagra, ha ott a verébagy?
Buzzfeed, fotók: Giphy, Wikipedia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

A régiek sok mindent - bármiféle tudományosan bebizonyított felfedezésénél - évezredekkel korábban láttak - és persze van, amit nagyon nem. A Buzzfeed összeszedte ezeket a szex-szel kapcsolatos "tényeket".

1. Az erekciót a szelek okozzák.

Egy római doktor, Galen úgy tartotta, hogy a merevedést a péniszt felfújó szellentés okozza. Ennek következtében azt gondolták, minden felfújós étel afrodiziákum.

2. A nők lecsapolják a férfiak életerejét, ha menstruáció alatt szexelnek velük.

Végül is logikus, ilyenkor egy csomó vért veszítenek. Valahonnan vissza kell szerezniük...

3. Ha egy férfi tojást vágott a feleségéhez, ezzel kívánt neki könnyű gyermekszülést.

Ezt zsidók gyakorolták Marokkóban. Biztos azt gondolták, hogy a szó elszáll, a tojás megmarad.

4. Még akkor is pokolra kerülhetsz, ha házasan szexelsz.

A tizenkettedik században egy vélekedés szerint külön kínzóhely volt fenntartva a házaspárok számára, akik egyházi ünnepnapokon és vasárnap szeretkeztek.

5. A nemesség azt gondolta, hogy még a levegőben lévő szexualitás is beszennyezi őket

Jó sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a szex mocskos dolog. Amikor például a kongói főpap útnak indult, amíg egy adott városban tartózkodott, minden házaspárnak tiltott volt a szex.

6. Ha szexeltél és utána lovagoltál, egy csomó rossz dolog történhet veled.

A szent állatot, a lovat megülő, korábban paráználkodó utas ugyanis tisztátalan. Ezért a ló lehet, hogy elkésik, eltéved, sőt, még ki is lehelheti lelkét - gondolta a tizenkettedik századi ember.

7. Meg akarod tartani az urad? Tegyél egy kis menstruációs vért az ételébe!

Jamaicában a mai napig sok férfi elkerüli a piros ételeket, mint például a paradicsomos spagettit ezen félelem miatt.

8. A maszturbáló nők melle összemehet, gyermeke pedig fogyatékos lehet.

Egy, az 1800-as évek végén írott könyv figyelmeztet annak veszélyeire, hogy jobb, ha a nők nem játszadoznak a nemzőszerveikkel.

9. Sőt, a maszturbáló nőknél megnő az öngyilkosság veszélye is.

Ez ugyanabban a könyvben olvasható. Az író nyilvánvalóan nem volt nagy rajongója az önkielégítésnek.

10. Ha verébagyat eszel, jobb lesz a szexuális életed.

Aphrodité, a szerelem és a szex görög istennője állítólag szintén nagy híve volt az afrodiziákumnak.


KÖVESS MINKET:





Kiderült, hogy egy fiatal férfi volt a böszörményi boszorkány
Arccal lefelé, összekötözött testtel temették el az Árpád-korban élt férfit.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 11.


hirdetés

Egy fiatal, 25 év körüli férfi lehetett a különleges módon eltemetett hajdúböszörményi boszorkány. A csontok vizsgálata sem sérülést, sem betegséget nem mutatott ki.

A sírt Hajdúböszörményben, a Perczel Mór utcában találták meg, benne egy hasra fektetett, összekötözött testtel. A temetés módja alapján a régészek feltételezik, hogy ártónak, vagy boszorkánynak gondolták a kortársai. A különös temetési szokás oka az volt, hogy az élők így akarták biztosítani, hogy az eltemetett személy nem térhessen vissza és ne követhessen el újabb gonoszságokat.

A maradványok vizsgálata befejeződött, és Bálint Marianna régész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum munkatárs a 24.hu-nak elmondta, a

"böszörményi boszorkány" férfi volt, az Árpád-korban (XI. – XIII. század) élt és igen ifjan, 25 éves kora körül halt meg. Csontjain nem látszanak sem betegségre utaló elváltozások, sem külső behatás nyomai. Etnikumhoz nem sikerült kötni, de antropológiai jellegzetességei megegyeznek a környéken akkoriban élőkével."

Halálának oka még rejtély, mert lehetett olyan betegség, vagy gyilkosság, amelynek nem marad nyoma. A temetés módja miatt pedig lehetett valóban "boszorkány", annak ellenére, hogy férfi volt.

Őseink minden átlagtól eltérő megjelenésnek különös jelentőséget tulajdonítottak, de az is gyanús volt, ha valaki gyógynövényekhez értett. Elképzelhető, hogy a böszörményi boszorkányt is valamelyik ok miatt közösítették ki, és gondoskodtak arról, hogy ne térhessen vissza.

A Hajdúsági Múzeum beszámolója ITT olvasható.

Címlapfotó forrása: Hajdúsági Múzeum honlapja


KÖVESS MINKET:





A századforduló legismertebb magyarjára már nem emlékszik senki
Rozsnyay Kálmánt a századfordulón Európa-szerte a legismertebb magyarnak tartották, és a legjobb barátja lett Ady Endrének.
Forrás: Budapest romantikája blog - szmo.hu
2019. március 19.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Igazi életművész

A századforduló egyik legvitatottabb személyisége minden bizonnyal Rozsnyay Kálmán lehetett, akit a XX. század elején a legismertebb magyar művészként tartottak számon külföldön, bár maradandót soha nem alkotott.

Egy valamihez volt igazán tehetsége, hogy a világon bárhol rögtön bekerüljön a legnevesebb irodalmi és művészeti társaságokba.

De kezdjük az elején, ki is volt ez az igazi életművész, aki hol Oscar Wilde-dal parolázott, hogy itthon megbotránkoztassa a rossz nyelveket, hol pedig éppen az alig 80 éves Prielle Kornéliát csábította házasságra.

Rozsnyay Kálmán 1872-ben született Aradon, már egészen fiatalon kitűnt tehetségével, kiválóan rajzolt és írt. Amikor tizenévesen a székesfővárosba érkezett, akkor mintarajziskolába járt és mai néven grafikusként dolgozgatott, még Munkácsy Mihály is támogatta szépművészeti ambícióit. De a tiszta papír, mint írót is vonzotta Rozsnyayt, több cikke is megjelent az akkori lapokban. Mindemellett

a fiatal Rozsnyaynak leghőbb vágya az volt, hogy színész legyen, s bár felvették a legkiválóbb iskolákba, kitartásából csupán egy-két vándortársulati apró szerepre futotta.

Jóval több energiát fordított arra, hogy kiváló kapcsolatokat építsen ki a kulturális élet szereplőivel szerte Európában és itthon is. Élete során titkárként bekerült Oscar Wilde köreibe is, nem kevés pletykát szítva ezzel nembeli vonzalmairól az anyaországban. De az tény, hogy Wilde több művét is lefordította magyarra, amely révén némi ismertségre tett szert.

Párizsban is igen népszerű volt a különböző irodalmi és művészeti szalonokban, még Rodin is megmintázta arcképét, bár állítólag Rozsnyay e nemes gesztust egyszerű szoborlopással hálálta meg, ami miatt a híres szobrász találkozni sem akart többé magyar emberrel.

Persze a pénztelenség évről-évre hazahozta Rozsnyayt, aki itthon is hírhedt sztorikkal került be a sajtóba és a köztudatba.

Különös házasság Petőfi menyasszonyával

Még alig huszonévesen ismerkedett meg az idősödő Prielle Kornéliával, aki egykoron Petőfi menyasszonya volt, később pedig színésznőként aratott óriási sikereket a Nemzeti Színházban. A neves színésznő egyenes bejárást biztosított a kulturális életbe, így nem volt meglepő, hogy egy évtizeddel később Rozsnyay Magyarországra való visszaérkezésekor megkereste az egyedül éldegélő színésznőt otthonában. Kornélia megszerette a szórakoztató ifjút, aki elmondása szerint mindig meg tudta nevettetni.

Végül alig 80 évesen férjhez is ment a nála 45 évvel fiatalabb életművészhez, aki a rossz nyelvek szerint nem is igazán az öregasszonyhoz vonzódott, hanem azokhoz a relikviákhoz, amiket Petőfitől birtokolt.

Prielle Kornélia több mint 70 évesen. Forrás: kozvilagitas.blogspot.hu A Sárréti Múzeum és az OSzMI fotója.

Rozsnyay Kálmán 26 évesen. Forrás: kozvilagitas.blogspot.hu A Sárréti Múzeum és az OSzMI fotója.

A nász igen kérész életűnek bizonyult, hiszen a házasságkötés után pár hónappal Prielle Kornélia elhunyt. Rozsnyay egy újabb botránnyal búcsúzott feleségétől, hiszen a hivatalos temetés miatt óriási vitát kezdett a Nemzeti Színház képviselőivel, amit a korabeli sajtó is megszellőztetett. (Ha szeretnél többet olvasni erről a különös házasságról és más nagy korkülönbséggel köttetett frigyről, akkor látogass el a Mr Foster blogon erre a bejegyzésre.)

A gyűjtögető

Első házassága alapozta meg Rozsnyay nagy szenvedélyét a gyűjtögetést: mániája volt ugyanis, hogy minden irodalmi és kulturális tárgyat, irományt és papírt szenvedélyesen összegyűjtött. Így ő örökölte Kornélia hagyatékát is, amit tovább gazdagított a Holnap című magazin alkotóinak írásaival.

Volt egy emlékkönyve is, amelyet mindig magával hordott. Ebben a könyvben a korabeli Európa valamennyi író- és művészkiválóságának hiteles emléksorai és autogramjai sorakoztak.

Zolától Anatole France-ig, Gerhard Hauptmanntól Rilkéig mindenki együtt volt itt, eredeti kézirattal. Ezzel az emlékkönyvvel Rozsnyay mindenkit le tudott venni a lábáról. Kiváló barátságba került Ady Endrével is, állítólag, ha együtt kávéztak valamelyik kávéházban és Ady kidobta a piszkozatait, akkor Rozsnyay mindig összeszedte utána a papírokat. Ebből alakult ki később az a hihetetlen Ady-gyűjtemény, amit már második feleségével a szintén költő Dapsy Gizellával alapozott meg. Ez a kollekció később Nagyváradra került, és a mai Ady-múzeum alapjául szolgált.

Rozsnyay Kálmán 30 évig élt együtt feleségével - Dapsy Gizellával - akinek legjobb barátnője Brüll Adél (Léda) volt. Wikipédia

30 éves házasság

Rozsnyay 1908-ban ismerte meg későbbi feleségét, akivel két évig egyfajta se vele se nélküle kapcsolatot folytatott. Végül 1910-ben a szeghalmi református templomban esküdtek össze és egészen Gizella haláláig még pontosan harminc évig éltek együtt. A Nil néven publikáló költőnőt a családja kitagadta, mert ő a botrányhőst választotta. A gyermektelen pár egyébként Nógrádverőcén vásárolt házat magának, amely hamarosan a magyar kulturális élet kedvenc nyaralóhelyévé vált a XX. század első felében.

Ady és Léda is gyakran vendégeskedett itt, Dapsy Gizella egyébként Lédának utolsó s legközelebbi barátnője lett. A borzalmas bőrbetegségben elhunyt múzsaasszony testét ő mosdatta le. Rozsnyay pár évvel felesége elvesztése után Verőcén hunyt el 77 éves korában.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x