hirdetés
peklegenyek_ck.jpg

A nagy pesti péklázadás története

Ez a szinte teljesen elfeledett eset jól mutatja, milyen körülmények között élt a munkásréteg a 19. század végén.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára - szmo.hu
2019. augusztus 07.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

1890 februárjában – különösen a nem sokkal korábbi párizsi és grazi sztrájkok hatására – Budapesten is körvonalazódni kezdett egy hamarosan be is következő lázadás, melyet a pékek indítottak.

Abban az időben a pékek alatt azokat a legényeket értették, akik egy sütőmester szolgálatában, alacsony bérért sütötték a kenyeret és egyéb pékárukat.

Az elégedetlenség amiatt robbant ki, hogy ezeket a legényeket embertelen körülmények között dolgoztatták, miközben a mesterek hatalmas vagyonokra tettek szert. Hogy mit is jelentettek az embertelen körülmények, azt jól összefoglalja egy újságban megjelent nyilatkozat, mely szerint a pékek bizony irigylik a barmokat, mert azoknak fedél van a feje felett, és az állatvédők megóvják őket a túlterheléstől.

Az újpesti péklegények álltak a lázadás élére

Bár a budapesti legények sem dolgoztak sokkal jobb feltételek mellett, igazán sanyarú sors azonban a lázadást kirobbantó újpestieknek jutott. Az ő munkaidejük általában 18 és 22 óra(!) között volt naponta, gyakorlatilag pihenőidő nélkül, mivel olyankor az elkészült árut kellett kiszállítaniuk a szatócsokhoz. Ráadásul ebben az időszakban a

sütőmesterek éppen árháborút folytattak egymással, melyben a kenyeret és a péksüteményt gyakran önköltségi ár alatt adták az éttermeknek, boltoknak, csakhogy a konkurenciát ellehetetleníthessék. A kieső bevételt pedig a legények béréből vonták le,

amely így is alig hat forintra rúgott. Ennél jobban csak a „weissficzik” kerestek, akik a szakmunkán túl a mester házimunkáit is elvállalták (krumplihámozás, lócsutakolás, stb.), de ők is legfeljebb 9 forintot kaptak kézhez.

Budapest Hírlap, 1890. május 1.

Emellett a legények semmilyen egyéb juttatást sem kaptak, így sem étkezésben, sem szállásban nem reménykedhettek.

Aludniuk legfeljebb a dagasztóasztalon lehetett, míg mosakodás után az üres lisztezzsákokat használták törölközőként.

A 13 újpesti sütöde közül csupán egyben volt egy - a legények részére fenntartott szoba - de itt is csak egyetlen szalmazsák képezte a fekhelyet, öt ember számára. Ráadásul a legényeket, ha megöregedtek, egyszerűen elküldték, és ilyenkor többnyire a koldusbot jutott már csak nekik. Valójában nem az a csoda, hogy a pékek fellázadtak 1890-ben, hanem az, hogy ennyi ideig tűrték el a sorsukat.

A közös majális

Maga a sztrájk egy engedetlenségi mozgalommal vette kezdetét, amikor is – az előre megbeszéltek szerint – az újpesti és a hozzájuk csatlakozott budapesti (újpest ekkor még nem volt a város része) pékek május 1-én nem vették fel a munkát, hanem egy közös majálist szerveztek maguknak. Ezen

egyhangúlag elfogadták azt a hat pontot, melyet követelésként átadtak a sütőmestereknek. Ezek közül a két legfontosabb a munkaidő 12 órás maximumára, míg a fizetés 10 forintos minimumára vonatkozott. A válaszra pedig három nap gondolkodási időt adtak a munkáltatóiknak. A határidő lejártakor, vagyis május 4-én a városligeti Kéményseprőhöz címzett vendéglőben találkoztak újra, ahol a mesterek képviselője olvasta fel a válaszlevelet. Ebben a tulajdonosok tárgyilagosan elutasították szinte az összes pontot és további 10 nap haladékot kértek a részletek további egyeztetésére.

A pékek már a felolvasás közben kiáltozással fejezték ki a nemtetszésüket, majd azonnal kihirdették a munkabeszüntetést. Megüzenték, hogy éjszakára a Népszigetre vonulnak, ahol a továbbiakban várják majd a kedvezőbb választ, majd egy címeres zászló mögé felsorakozva és Kossuth-nótát énekelve, mind az 1500-an távoztak.

1916. Fortepan. Adományozó: Tarbay Júlia

Önkéntes száműzetés a Népszigeten

A Népszigeten már várták őket az önkéntes száműzetéshez szükséges kellékek, sátrak, szalmazsákok és negyven szekérnyi élelem. Ezeket jobbára adományokból vásárolták, melyeket a velük szimpatizáló pesti munkáskollektívák valamint a korábban fellázadt párizsi és grazi pékek küldtek nekik.

A szigeten pedig hamar eluralkodott a piknikhangulat, hiszen a legények nagyrésze munkábaállása óta először aludt huzamosabb ideig egyfolytában, ráadásul egyedül egy saját szalmazsákon.

A városiak pedig nagy számban jöttek, hogy együttérzésből, vagy csak szimplán kíváncsiságból felkeressék a sztrájkolókat. Szintén érkeztek küldöttek a különböző sütőmesterektől is, különösen azután, hogy a sztrájktörő ötletek meghiúsultak. Ugyanis hiába álltak maguk és az asszonyaik is munkába, és hiába kértek a kormányzattól hadipékeket, ezek sem minőségben sem pedig mennyiségben nem vehették fel a versenyt a képzett péklegényekkel. Ennek következtében a városban az árak és az elégedetlenség is a magasba szöktek. A sztrájk előtt 6 krajcárért 7-8 zsemlét adtak a boltokban, ám ekkorra már egy darab került 2 krajcárba.

A győzelem

Négy nappal a sztrájk kirobbanása után az újpesti sütőmesterek közül valamennyi, míg a pestiek közül jó néhány elfogadta a követeléseket, ám ezzel a munkabeszüntetés nem ért véget. A Kéményseprőben tartott gyűlésen a pékek megállapodtak, hogy

csak abban az esetben állnak újra munkába, ha valamennyiük megkapja a kért feltételeket és ezt a véksőkig be is tartották.

Bár voltak olyanok, akik hamarabb feladták volna, őket a többiek akár szelíd erőszakkal is a szigeten tartották.

Borsszem Jankó, 1890. május 7.

Voltak olyanok, akik a Dunába ugorva próbáltak menekülni, de társaik még a vízből is visszahozták őket. Kitartásuk pedig végül eredményt hozott, hiszen 9 nappal a sztrájk kezdete után az utolsó mester is beadta a derekát, így a legények is szavatartónak bizonyultak.

Május 13-án ugyanúgy katonás rendben, ahogy érkeztek, együtt vonultak vissza a városba és másnap már mindannyian munkába álltak. Az élet számukra azonban már soha nem lett többé olyan, mint azelőtt...

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
saoirse-kennedy-hill-1.jpg

Újra lecsapott a Kennedy-átok: nincs kegyelem a harmadik generációnak sem?

Még a 21. században is folytatódik a Kennedy-családot sújtó, immár közel 80 éve tartó tragédia-sorozat. Lehet, hogy az „átoknak” a néhai pátriárka, Joseph az oka?
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. augusztus 03.



Mint azt megírtuk, feltehetően kábítószer-túladagolásban meghalt Saoirse Kennedy Hill, a néhai igazságügy-miniszter, Robert Kennedy unokája. A lány mindössze 22 éves volt. Ő már a Kennedy-család harmadik generációjához tartozik, amelyet tragikus halálesetek sújtanak.

Saoirse Robert és Ethel Kennedy ötödik gyermekének, Courtney-nak volt a lánya, apja pedig az a Paul Michael Hill volt, akit 1974-ben ártatlanul 15 évi börtönre ítéltek. Azzal vádolták, hogy részt vett két pokolgépes merényletben, amit az Ír Köztársasági Hadsereg követett el.

Saoirse évek óta súlyos depresszióval küzdött, ahogy 2016-ban középiskolája lapjában maga is megírta, öngyilkossági kísérlete is volt. Egyébként a családi hagyományoknak megfelelően vonzotta őt a politikai aktivizmus, köztük a MeToo, és a fegyverviselés korlátozását követelő mozgalmak, amelyek rendezvényein többször édesanyjával együtt vett részt.

A fiatal lány a Massachusetts állambeli Hyannis Portban halt meg. Ez az egyik legrégibb Kennedy-birtok, amelyet még dédapja, Joseph vett még az 1920-as években.

És már el is jutottunk ahhoz a személyhez, aki miatt többek szerint átok ül a Kennedy-családon.

Joseph Kennedy volt az, aki az I. világháborút követő évtizedben megalapozta a család vagyonát különböző tőzsdei spekulációkkal. Egyes források szerint a szesztilalom idején jól jövedelmeztek neki a szervezett alvilággal kiépített „üzleti" kapcsolatai is, amelyeket még John F. Kennedy elnökké választásakor is bevetett.

Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválságból is jól jött ki, ebben ingatlanbefektetései segítettek. Majd beszállt a film- és szórakoztatóiparba is.

Fiatal kora óta a Demokrata Párt aktivistája volt. Kongresszusi képviselőként 1932-ben támogatta Franklin D. Roosevelt elnökjelöltségét. Később több bizottsági elnökséget is kapott a törvényhozásban, 1938 és 1940 között az Egyesült Államok londoni nagykövete volt. Onnan azonban hazahívták, mert azt mondta, hogy Nagy-Britannia vereséget fog szenvedni a náci Németországtól.

E kijelentése nem volt véletlen: Joseph Kennedy nagy rajongója volt Adolf Hitlernek. Az apa egyébként saját családját is „felsőbbrendűnek” tekintette, arra nevelte kilenc gyermekét, hogy ők különbek mindenkinél és mindig, minden körülmények között, bármi áron győzniük kell.

Éppen ezért nem fért bele a család imázsába egyik lánya, Rosemary, aki autista volt. 23 évesen homloklebeny-műtétet hajtottak végre rajta, és 68 éven át szinte élőhalottként tengette napjait. Az apa azt tudatta a külvilággal, hogy Rosemary visszavonult egy kolostorba, és innentől kezdve a nevét sem volt szabad otthon kiejteni.

Joseph Kennedynek az is rögeszméje volt, hogy az ő fia lesz az Egyesült Államok első ír és katolikus elnöke. Ez a vágya végül teljesült, egyes életrajzírók szerint viszont éppen ez a mérhetetlen nagyravágyás, a céljai érdekében mindenen és mindenkin való gátlástalan átgázolás büntetése az a bizonyos átok.

Az első "áldozat" Joseph jr. volt: az apja már őt is a Fehér Házba szánta, de az elsőszülött 29 évesen hősi halált halt az amerikai haditengerészet pilótájaként 1944. augusztus 12-én. Gépe nem ellenséges tűztől, hanem a fedélzeten bekövetkezett, máig ismeretlen eredetű robbanástól zuhant le.

Húga, Kathleen első férje, a brit Lord Harrington egy hónappal Joseph után szintén harc közben halt meg: Belgium felett lőtték le a gépét. Kathleen új párja szintén egy brit arisztokrata, Fitzwilliam 8. Earlje lett. 1948 május 13-án magángépükkel indultak Párizsból a Riviérára, de viharba kerültek, és nem sokkal a leszállás előtt a dél-franciaországi Ardéche közelében lezuhantak és szörnyethaltak. Kathleen mindössze 28 éves volt.

Tizenöt évvel később, 1963. november 22-én, miközben Dallas népe lelkesen ünnepelte John F. Kennedy elnököt, Lee Harvey Oswald (és/vagy más) halálos lövéseket adott le rá. Az Egyesült Államok első ír és katolikus elnöke három évet sem tölthetett a Fehér Házban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
elela-filatova-atveres2.jpg

Évekig átverte a csernobili motorozós sztorival a rajongóit egy nő

Elena Filatova, a halálzónát magányosan járó lány története Csernobil egyik legnagyobb kamuja.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. július 31.



Csernobil ma is nagyon érdekli az embereket, nem csoda, hogy minden érdekes sztorira lecsap a nemzetközi sajtó.

Így történt ez Elena Filatova esetében is. A 2000-es évek elején olyasmiket írtak róla, hogy „a radioaktív természet nyugalmát csak Elena Filatova, egy kijevi lány motorjának hangja zavarja meg”.

A nővel egy magyar nyelvű lap is interjút készített 2006-ban. Ebben Filatova azt mondta: „1992 óta járok Csernobil területére. Apám atomtudós, innen ered az érdeklődésem."

"Később kaptam egy motort, és elkezdtem járni az üres utakat, városokat és falvakat. Jó hely, mert nincsen rendőrség, nem kell félnem, hogy elütök egy gyalogost, vagy összeütközöm egy autóval."

A nő annak idején még egy blogot is indított az amerikai Angelfire tartalomszolgáltató portálon, ahol csernobili fotókat és leírásokat osztott meg.

Azt állította, hogy kedvenc úticélja a csernobili halálzóna, mert a kihalt utakon hosszú túrákat lehet tenni.

Arról is írt, hogy gyönyörű a környék, az erdők, a tavak, az emberek által elhagyott területen a természet burjánzik.

Csakhogy a Los Angeles Times nyomozásba fogott, és kiderült, az egész egy nagy kamu.

A csalást Kate Brown történész leplezte le. Ő már régóta tervezte, hogy elmegy a szerencsétlenség után kiürített szellemvárosba. Az útra készülve találkozott Elena Filatova blogjával, amire rajta kívül több tízmillióan kattintottak rá.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
jaffaszorp_ck2.jpg

Tényleg kátrányból készült a szocialista üdítő? És hogy lett a narancslé jaffa?

Vajon miért nevezi legalább két nemzedék jaffának a narancsszörpöt? A Tó-Retró blog szerzője utánajárt a történetnek.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan - szmo.hu
2019. augusztus 03.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Mi köze a jaffának a narancshoz?

Hogy tisztábban lássunk, ahhoz először is a jaffa kifejezés eredetét és a narancshoz fűződő kapcsolatát kell feltárni. Nos a jaffa valójában egy Izraelben kialakított speciális narancsfajta, mely nevét arról a városról kapta, ahol először létrejött keresztezés útján a középkorban. Ennek a fajtának több egyedi tulajdonsága van, mint például a keményebb héj, a különösen lédús hús és az alig néhány mag. A vékony, de ellenálló héjszerkezet az, aminek a jaffa nagy népszerűségét köszönheti az italgyártók körében, hiszen a gyümölcs ellenállóbb a szállítás közben fellépő hatásokkal szemben, ugyanakkor – akár nagyüzemi technológiákkal is – könnyebben hámozható, mint a többi narancsféle.

1977. Fortepan/Bauer Sándor

Bár narancs alapú üdítőitalok már az 50-es években is kaphatóak voltak Magyarországon, elterjedésüket gátolta, hogy azok nagy része nem friss gyümölcsből, hanem narancsolaj hígításával készült. Ráadásul abban az időszakban az eltarthatóság is problémás pont volt, így a korabeli narancs alapú szomjoltók is legfeljebb 7-12 napig őrizték meg eredeti tulajdonságaikat.

Kátrányból készült a szocialista üdítő?

Ez a gyakorlatban annyit jelentett – a kor logisztikai sajátosságainak okán -, hogy

mire a proletárok találkoztak a narancslevekkel, azokból többnyire – nem túl gusztusos módon – kicsapódott az olaj, mely a cukros víz tetején úszkált. Ez a jelenség és az olaj fura íze vezetett ahhoz a téves nézethez, hogy az akkori gyümölcsleveket kátrányból állították el (bár valójában a színezéshez használt festékek kátrányalapúak voltak, de ezeket a narancsleveknél nem használták).

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
alagut_bp.jpg

Budapest titkos alagútjai a mai napig léteznek: a Parlamenthez és a Vásárcsarnokhoz is vezet járat

A főváros az aranykorban a föld alatt is fejlődött.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára - szmo.hu
2019. július 18.



Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

A címképen: Budapest IX. pesti alsó rakpart a Fővámpalotánál. A támfalnál látható alagútbejáratok vezettek a vámház alatti, raktárként szolgáló pincerendszerbe. A felvétel 1894-ben készült.

Az alagútépítés fénykora

A XIX. század és a XX. század eleje az alagutak kiemelt időszaka volt: nem csak Magyarországon, de egész Európában sorra épültek a különböző funkciókat ellátó alagutak, jórészt a vasúti közlekedés majd a metróhálózat számára. Mi is írtunk már korábban a kis Földalattiról, a budai Alagút születéséről, sőt még a mai Dreher Sörgyár alatt húzódó, föld alatti titkos folyosókról is. Ezeket máig használják valamilyen célra, de léteznek olyan alagutak is, amelyeket a történelem során gyakorlatilag elfelejtettünk.

De mielőtt felidéznénk néhány mai is létező, de kevésbé ismert fővárosi alagút titkos történetét, emlékezzünk meg Braunecker Lamoral báró és Visnovszky Sándor mérnök tervezetéről, amely

négy csodás alagutat álmodott meg a Duna alá még 1893-ban. Ezeket az alagutakat a Boráros- tér, a Vámházkörút, az Eskütér és az Országház közelében fúrták volna a folyó medre alá grandiózus méretekben. Nyolc méter széles kocsipályáját, kettős gyalogos átjárót és szintén kétirányú villamos sínpárt terveztek az alagutakba, amelyekre Wekerle, az akkori miniszterelnök végül nem adott engedélyt.

Egyetlen központi alagút terv jutott el végül a főváros vezetése elé, amely az Országház környékét kötötte volna össze a szemben lévő budai oldallal, és úgynevezett „fagyasztásos” módszerrel építették volna fel alig két év alatt. Végül azonban a költségektől és a Duna alatti meder fagyasztási technikájától megijedve a testület úgy döntött, hogy inkább újabb hidakat épít a meglévő Lánchíd mellé az alagút helyett.

A Parlament egyik alagútja, Kőtár - forrás: Országgyűlési Múzeum

Alagút a Parlament alatt

Bár ez a különleges terv nem valósult meg, azért a Parlament épülete nem maradt alagút nélkül. Ezek a járatok azonban minden hiedelem ellenére nem a honatyák kimenekítését és a titkos tanácskozásokat szolgálták, hanem az Országház hűtés-fűtési rendszerét. Az építők ugyanis úgy vélték, hogy

egy vaskos kémény nem csúfíthatja el Magyarország első házának gondosan megkomponált tetőszerkezetét, ezért a kazánházat és a kéményt nem a Parlamentben, hanem annak Nádor utcai bérházában helyezték el. Innen pedig egy széles alagúton keresztül vezettek a gőzzel teli csövek a tisztelt házba, hogy befűtsenek a honatyáknak. Télen fűtésre, nyáron viszont hűtésre volt szükség, hogy megfelelő hőmérséklet uralkodjon az épületben, így a gőzfűtéssel egyidőben hűtőrendszert is telepítettek az építkezéskor. Légkondicionálás hiányában pedig az akkori Országháztér közepén lévő két szökőkút vízét használták a levegő hűtésére.

A korabeli leírások szerint a két szökőkút kerületén vasrácsos gyűrű alakú aknák nyíltak egy 110 lépés hosszú, 7 lépés széles és majd 5 méter magas alagútba, amely az Országházig vezetette. Az aknákon keresztül befolyó vízfátyol lehűtötte az alagút levegőjét, amelyet elektromos ventillátorok segítségével juttattak el a Parlament termeibe. Az egész folyamatért pedig a századfordulón Bayer Béla műszaki főtanácsos, a Ház kedves Béla bácsija volt felelős, aki ellenőrizte a légáramlást szabályozó csappantyúkat. Az alagutak manapság kiállító egységként üzemelnek és bérki számára látogathatóak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x