hirdetés
gaal-franciska-wikimedia.jpg

A magyar fruska Hitler és Sztálin kedvence is lett bájos színészi játékával

Gaál Franciska hazugsággal indította karrierjét, majd felküzdötte magát Hollywoodig a 20. század első felében. Mindkét diktátor uralma alatt menekülnie kellett.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Wikimedia Commons - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Hogyan épített nemzetközi filmes karriert az 1930-as években egy magyar csitri, aki már húszévesen sztár volt Budapesten? Silberspitz Franciska – vagy Franci, ahogy mindenki hívta – Budapesten, az I. kerületi Tabánban született 1903-ban, egy budai vendéglős lányaként.

Franci mindenkinél jobban tudta, hogyan irányítsa a figyelmet magára, ami nem meglepő egy olyan családban, ahol tizenhárman voltak testvérek. Az alacsony, 156 centiméteres Franciska energiadús, locsi-fecsi, elkényeztetett gyerek volt, és mint oly sok kislány, ő is színésznő szeretett volna lenni. Már négyévesen is az volt a kedvenc elfoglaltsága, hogy verset mondott a családjának, és később is állandóan szavalt, amikor csak alkalma nyílott rá.

Eleinte senki nem vette komolyan az elhatározását, mivel rossz tanuló volt, de elszántsága keresztülvitte minden létező akadályon. Ha kellett, akkor pókerarccal hazudott, például arról, hogy hány éves, csak azért, hogy előbb felvegyék a  Színművészeti Akadémiára, mivel akkoriban nem volt fényképes igazolvány. Mire lebukott, már látták a sziporkázó tehetségét, ezért elsiklottak az ügye felett.

Még a művésznevét is egy hantázásnak köszönheti, mivel egyszer szokásához híven elkésett az órájáról (folyamatos álmatlanság gyötörte, és mire elaludt, már kelhetett is fel), ezért tanára, Gál Gyula jogosan számonkérte őt. Franci szemrebbenés nélkül közölte, hogy azért nem ért oda időben, mert a belügyminisztériumban volt ügyet intézni. A tanár nem hagyta annyiban az arcátlanságot, és elkezdte faggatni, hogy milyen ügyben, de a lánynak erre rávágta, hogy nevet változtatott. Gál rákérdezett, hogy ugyan mi lett a neve, mire így replikázott a színésztanonc: „hát Gál Franciska!” Ezután ragadt rajta a tanára után spontán kitalált művésznév, egy ’a’ betűvel kiegészítve.

Az anekdota másik verziója szerint a cserfes kislány valóban felvette a tanára nevét, gyakorlatilag dacból, mivel Gál mindig eltévesztette, hogy hogy hívják őt valójában, és azzal cukkolta, hogy ilyen névvel nem lehet híres.

hirdetés

Rendszertelensége és szemtelensége miatt nem járta ki az Akadémiát, ahogyan az Országos Színészegyesület iskoláját sem, amellyel szintén türelmetlensége miatt hagyott fel. Ám kiderült, hogy a cserfes, önfejű kislány meglepően szorgalmas is, ha kellően motivált: hamar megtanult angolul és németül is, csak hogy filmezhessen.

Közben elszántan bekopogtatott Budapest összes színházigazgatójához, hogy szerepet kapjon. Az első áttörést a Belvárosi Színház igazgatójának, Bárdos Artúrnak köszönheti, aki megengedte Franciskának, hogy beugorjon egy szerepre a betegeskedő kollegina helyett. Az elsöprő siker után megtarthatta a szerepet, ebben látta meg Molnár Ferenc is, aki utána kifejezetten neki írta az Ibolyát.

Hosszú időre rajtamaradt a huncut naiva karaktere, ám valójában egyáltalán nem volt elveszett leány: mindig erőszakosan szerezte meg a főszerepeket, és ha kellett, színházat is váltott, így került végül a Vígszínházba, ahol egy évtized alatt a legtöbb sikerét elérte.

Közben a remekül éneklő és táncoló Franciskát számos színház alkalmazta, többek között a Fővárosi Operettszínház.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
86-87-es-tel-1000x646.jpg

33 évvel ezelőtt olyan hó lepte el az országot, hogy még azóta is emlegetjük

Kemény mínuszok, napokon át tartó folyamatos havazás, befagyott Duna, közlekedési káosz – ilyen volt az 1986-87-es, máig emlékezetes tél.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 12.


hirdetés

Pontosan 33 évvel ezelőtt, 1987. január 12-én kezdődött el igazán az a tél, amiről ma már csak álmodhatunk, vagy legalábbis igencsak ritkán tapasztalhatunk.

Valójában már január 10-én havazott az egész országban, de a brutális hómennyiség csak két nappal később érkezett. Ugyanis megszakítás nélkül napokig szakadt a hó mindenhol. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította

- írja az Időkép egy korábbi, a '86-'87-es telet felelevenítő cikkében.

Mivel az Észak-Európában évszázados hidegrekordokat megdöntő hideg levegő és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése egy önálló kis ciklont hozott létre, nemcsak kemény mínuszok voltak, de heves szélviharok is, amelyek nagy hóakadályokat építettetek, illetve az erős hófúvások is nehezítették a közlekedést.

Aznap reggel Budapesten nem jártak a villamosok és a buszok sem, de autóval is nehéz volt közlekedni a fővárosban. Sok helyen az iskolák is bezártak, mert a diákok nem tudtak eljutni a suliba.

hirdetés

"Kétméteres hótorlaszok is előfordultak, az M7-es autópálya járhatatlan hósivataggá változott. A képen látható buszsofőr épp 12 órája vesztegel az elakadt autóbuszban. A megrekedt gépkocsik százait láthatatlanná tette a hó. Székesfehérvár elzáródott a külvilágtól, és országszerte több száz település vált megközelíthetetlenné. Több helyen nemcsak az utakat kellett kiszabadítani a hó fogságából: a képen látható idős asszony órák óta lapátolja a havat házának faláról. A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, a napi földgázfogyasztás pedig a duplájára nőtt"

- mondták be a tévében a Híradóban.

Az is elhangzott, hogy a problémás közlekedés miatt az élelmiszerszállításban is komoly károk és hiányok keletkeztek. Egy tejes autó elakadása miatt például 20 ezer liter tej veszett kárba.

A tej mellett a húst és a kenyeret is csak külön vonatokkal tudták szállítani azokon a helyeken, ahol még nem fagytak le teljesen a váltók. Ahol ez nem volt lehetséges, traktorokkal, szánokkal juttatták el az élelmiszert a lakókhoz.

A szállítás akadozása miatt például a Caola és a Zala Bútorgyár is teljesen leállt. A Zalai Hírlap akkori jelentése szerint azért kényszerültek erre a gyárak, mert nem kaptak meg egy sor fontos alapanyagot, ezért a dolgozók maximum csak az udvart tudták volna takarítani, más munka nem volt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
trappista3.png

Ma is egy Kádár-kori hamisítvány a kedvenc sajtunk

A szocialista tejüzemek leleményességének köszönhetjük a trappista sajtot, ami azóta is a legnépszerűbb a hazai piacon.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Hajdú-Bihari Napló, 1968./Arcanum - szmo.hu
2020. január 10.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A magyarok kedvenc sajtját, a trappistát is a szocializmusnak tömegtermelésének köszönhetjük!

Ezt terméket egyébként külföldön nem is ismerik, és persze semmi köze nincs az eredeti francia Trappista sajthoz.

Mi magyarok viszont imádjuk, és ez teszi ki a sajtfogyasztásunk 70%-át is. S bár az íze meg sem közelíti a valódi érlelt sajtokét, használjuk szendvicsbe összetevőként, ráolvasztjuk a pizzára, rakottkrumplira és reszeljük mindenféle tésztára.

De vajon miért lett a trappista a magyarok első számú sajtja? Feltehetően azért, mert generációk nőttek fel ezen a terméken a XX. század végén, ráadásul még ma is igen kedvező áron kapható, a sokoldalú felhasználhatóságáról nem is beszélve. Lássuk csak a trappista magyar sztoriját, amit a szocialista tervgazdaság írt meg az utókor számára.

Az eredeti...

hirdetés

A Trappista sajt története sok-sok száz évvel ezelőtt kezdődött Franciaországban, ahol a trappista szerzetesek szigorú vegetáriánus étrendet követtek, így sajtkészítésre adták a fejüket, a húst ugyanis pótolni kellett valamilyen tartalmas tejkészítménnyel.

Az eredeti Trappista egy nyerstejből készült, több hétig érlelt, minimálisan lyukas, félzsíros sajt, amely karakteres ízvilággal rendelkezik. Ez a receptúra később elterjedt egész Európában az egyház közvetítésének köszönhetően, nálunk pedig a XIX. század végétől kezdték el gyártani, a fejős tehenek széleskörű tenyésztésének köszönhetően.

Ebben az időben egyre olcsóbbá vált a tehéntej, amit fel is dolgoztak az élelmes gazdák, így egyre többféle sajtot állítottak elő Magyarországon is. A sajtkészítés azonban a II. Világháború után vált igazán tömegtermeléssé, amikor a termelőszövetkezetek elkezdték ontani a tejet, a különböző tejipari nagyvállalatok pedig elkezdték feldolgozni azt.

A szocialista tervgazdálkodásra jellemző volt, hogy minden piaci tényezőt félresöpörve hihetetlen célszámokat adott meg, és megpróbálta a lehető leginkább kihasználni a meglévő nyersanyagokat és erőforrásokat. A tejgazdaságokban emiatt már szó sem lehetett a teljes nyerstej sajtcélú felhasználásáról, hiszen szükség volt tejre, iskolatejre, túróra, vajra, joghurtra és túró rudira. Sajtkészítésre bizony nem maradt sok tej!

Természettudományi Közlöny, 1964. április 1./Arcanum

Ekkor jött

a nagy ötlet, hogy a tejtermékek készítése nyomán képződő különböző maradványokat, azaz a lefölözött zsírt és fehérjerészeket is hasznosítsák.

Ezen maradványok préseléséből, ízesítéséből és beoltásából született meg a mi trappistánk, ami ugyan nem lyukas, nem is érlelik hetekig, de legalább a miénk. Mivel

a védjegyoltalom alatt álló Trappistához semmi köze nem volt a magyar sajtnak, ezért nem is használhatták a trappista elnevezést nagy T-betűvel, tulajdonnévként a termékeken.

A tejfeldolgozás során keletkező tejmaradványok sajttá minősítése pedig olyan jól sikerült, hogy a parafinnal bevont tömbök ellátták az egész országot sajttal, sőt még jutott belőlük exportra is.

A trappista a seftelők célkeresztjében

A szocializmusban a tejfeldolgozás és azon belül a sajtkészítés az egyik húzóágazattá nőtte ki magát. A mértékét jól érzékeltetik az egykori 60-as évekbeli volumenszámok: a Zala Megyei Tejipari Vállalat üzemében például naponta 300 mázsa sajt készült, de Veszprémben is rengeteg sajtot állítottak elő, évente 80-100 vagon sajt ment külföldre, és csak a trappistából 50 vagont küldtek fel a fővárosba, hazai fogyasztásra. A nagy sajtsikernek köszönhetően a 70-es évek elejétől a tejipari vállalatok elkezdtek kísérletezni a különböző sajtféleségek előállításával: már nemcsak a hazai fogyasztók kedvencét, a trappistát gyártották, de próbálkoztak camamberttel (Bakony néven), ekkor született a trappista jellegű Tenkes és a Rinya sajt is, valamint a Karaván füstölt sajt és a Medve ömlesztett sajt. A boltokban kapható trappista minősége egyébként nem volt mindig megfelelő, sok vásárlói panasz érkezett az újságokhoz, amelyek a sajtok keménységét, állagát kifogásolták. Legendásan rossz minőségű és rossz hírű volt például a Pécsi Tejüzem trappista sajtja, amit igyekeztek elkerülni a vevők.

Veszprémi Napló, 1963. január 11./Arcanum

De keresletben nem volt hiány, az emberek szívesen adtak pénzt a trappistáért akkor is, csak úgy, mint napjainkban. Ezt használták ki a

1963-ban, a Keszthelyi Sajtüzem dolgozói is, akik Buda Dezső igazgató vezetésével folyamatosan megdézsmálták az üzem trappista-készletét. Végül 1962-ben 2000 darab export sajt hiányát vettek észre az ellenőrök, majd az ennek nyomán indított vizsgálatban üzletszerű sajtsikkasztást fedeztek fel. A csalási sorozatban állítólag több mázsa sajt tűnt el, illetve kötött ki a feketéző piacokon és kis vidéki ÁFÉSZ boltok sajtpultjaiban.

Ráadásul az ellopott sajt mind a magasabb minőségű, export célra gyártott trappisták közül származott. Buda Dezső pedig hamis szállítólevelekkel próbálta igazolni a sajtok eltűnését az üzemből, amihez jóhiszeműen asszisztált a répcei sajtüzem, akik papíron aláírták a hiányzó sajtok átvételét. De persze a keszthelyi export trappisták soha nem érkeztek meg Répcére. Az ügyészség így vádat is emelt a sajtfeketézők ellen, de ez mit sem ártott a magyar trappista hazai népszerűségének.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
snapshot-4.jpg

Megvan a bizonyíték arra, hogy Marilyn Monroe-t megölték?

Az amerikai mozi leghíresebb szexbombájának halálát közel 60 éve titkok lengik be. Lehet, hogy már csak 19 évet kell várnunk az igazságra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 09.


hirdetés

Marilyn Monroe, aki pazar alakjával, vakító szőkeségével, ikonná vált fotóival és nem utolsósorban néhány remek filmjével (Niagara, Van, aki forrón szereti, Kallódó emberek) a 20.századi populáris kultúra elválaszthatatlan része lett, mindössze 36 évet élt. Magánélete gyerekkorától kezdve szerencsétlenül alakult, nem tudott mit kezdeni valódi lénye és imázsa feloldhatatlan ellentétéről. Őt tekintették a „butácska szőke nő” prototípusának, pedig állítólag 168-as IQ-val rendelkezett. (Valószínűleg ez is túlzás).

Amikor 1962. augusztus 5-én holtan találták, a halotti bizonyítványba ezt írták: „valószínű öngyilkosság”. Ismervén életét, pszichiátriai zavarait, ez egyáltalán nem volt hihetetlen. És mégis kezdettől fogva gyanús volt valami a sztár hirtelen távozásában.

Az egyik leginkább közszájon forgó verzió, hogy a Kennedy-fivérek tetették el őt láb alól. Marilynt mind az elnök Johnhoz, mind az igazságügy-miniszter Roberthez gyengéd kapcsolatok fűzték – ma is gyakran felidézik azt a jelenetet, amikor a színésznő 1962 májusában a Madison Square Gardenben tartott jótékonysági partin fantasztikus testhez álló ruhában elbúgta: „Happy birthday, Mr. President” – és az elmélet szerint attól tartottak, hogy esetleg kifecsegi a környezetükben hallottakat, ami igencsak kellemetlen lett volna nekik – vagy akár veszélyes is nemzetbiztonsági szempontból. Így aztán, mivel amúgy is közismert volt, hogy Monroe idegcsillapítókon él, könnyű volt eljátszani a túladagolást.

Most egy lépéssel közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Becky Aldridge magándetektív ugyanis a Los Angeles-i UCLA egyetem könyvtárában talált egy „29-es doboz” néven leltárba vett anyagot, amelyet azonban csak 2039-ban lehet felnyitni a nagyközönség előtt. Azt viszont tudni lehet róla, hogy Marilynnel kapcsolatos iratokat tartalmaz.

hirdetés

Az iratok Monroe pszichiáterének, dr.Ralph Greensonnal tulajdonát képezték. Ő találta meg annak idején a sztár holttestét, és többen is azzal gyanúsították, hogy ő adta be neki a gyilkos nyugtatóadagot.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
bocz-geza-fortepan.jpg

Hofinak is írt poénokat, kollégái jegyzetelték a vicces mondatait

Boncz Géza, a ’80-as évek híres humoristája a Markos-Nádas párossal futott be, majd Bodrogi és Gálvölgyi olvasta fel a poénjait a Rádiókabaréban.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Fortepan/Adományozó - szmo.hu
2020. január 07.


hirdetés

„Inkább a hó hulljon, mint a legjobbjaink” – mondogatta mindig Boncz Géza, a két évtizede elhunyt humoristánk, akinek neve mára kikopott a köztudatból. A nevettetés retró legendája Nagybányán született 1944-ben, de a család két évvel később Szegedre költözött, ahol híresen utálta az iskolákat, de legalább az iskolák is őt. Nagy nehezen rádió-, villamossági- és műszakicikk-eladói szakképesítést szerzett, de mindig jobban ment neki a zenélés és a sztorizás, úgyhogy ezekből élt élete végéig.

A tagbaszakadt, rendezetlen fogsorú, bajszos legényt már a Magyar Rádió első humorfesztiválján felfedezték 1974-ben, ekkor a harmadik helyezést érte el. A II. Humorfesztivált pedig meg is nyerte Markos Györggyel és Nádas Györggyel együtt (Markos-Nádas-Boncz trióként). Nem mindenki értette a sajátos kifejezésmódját és szófordulatait, nem ehhez volt szokva sem a szakma, sem a közönség.

Innentől kezdve azonban huszonöt éven keresztül adta a poénjait a Magyar Rádión futó Rádiókabaréhoz, amelyben sokszor Bodrogi Gyula vagy Gálvölgyi János olvasta fel a szövegeit. A ’80-as évek összes humorforrásának ő volt az egyik kulcsfigurája, hiszen gyakran lépett fel a Markos-Nádas párossal és a Mikroszkóp Színpadon – színházban és televíziós műsorokban egyaránt –, illetve állandó munkatársa volt a Hócipő című vicclapnak is.

Állítólag a legtöbb kollégája jegyzetfüzettel ült le mellé, úgy ontotta magából a poénokat. A nagyszerű Hofi Géza is éveken keresztül alkalmazta őt saját gegcsapatában.

Boncz nem volt kifejezetten megnyerő előadó, de valahogy mindig megnevettette a körülötte lévőket. Nagylelkűsége mellett ütős egymondatairól volt híres, mint például „Éljen a megbonthatatlan szovjet–magyar konzerv!” vagy „1849-ben Görgey nem várta meg a napnyugtát, még Világosnál letette a fegyvert”.

hirdetés

Markos egyszer sztorizott arról, hogy még egy rendőrségi igazoltatás is milyen szórakoztató volt a társaságában.

Amikor egy vidéki turnéról hazafelé tartva megállította őket egy zsaru, mondván, nem látták-e a 60-as táblát, Boncz a hátsó ülésen ártatlan képpel kérdezte: „Miért, biztos úr, ellopta valaki?” 


<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!