hirdetés
84518355_3286498698138479_6647030359546396672_o.jpg

„A magyar alvilág azért nem tud jelentős tényezővé válni, mert nem tart össze” – Dezső Andrással a kokainról szóló új könyvéről beszélgettünk

Dezső András nem fél az alvilág bosszújától, mesél legújabb könyvéről, elmondja, mi volt a kommunista elit kedvenc drogja, és hogy miért nem tartott a többi kollégával a Telexhez.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. október 26.


hirdetés

- Jó pár éve fordítottam Edward Follis visszaemlékezéseit, aki az amerikai drogellenes hatóság, a DEA ügynökeként körbenyomozta a világot. A könyvében említi a Juarez drogkartell elleni munkáját is, és elég durva dolgokat írt arról, hogyan bántak el a mexikóiak a nekik útban lévő emberekkel. Adja magát a kérdés: mennyire veszélyes Magyarországon a maffiáról és a kokainról írni könyveket?

- Engem szerencsére semmilyen baj nem ért eddig. Magyarországon messze nem olyan veszélyes a közeg, mint Mexikóban, messze nincs akkora tétje, nincs annyi pénz benne.

Ha visszagondolunk a 90-es évek valóban véres olajszőkítő korszakára, azzal is foglalkoztak az akkor aktív bűnügyi újságírók, és nekik sem esett bajuk.

- Ennek mi az oka? A magyarok nem olyan kemények?

- Nem lehet összehasonlítani Mexikót és Magyarországot. De ne is menjünk ilyen messze. Nézzük Szerbiát, ami szerintem veszélyesebb terület. Ott is van újságíró, aki az alvilággal foglalkozik, kap fenyegetéseket, de nem esik bántódása.

hirdetés

Ha valaki a szervezett bűnözéssel foglalkozik, akkor általában eszes emberekről ír.

Az alvilág nem hülyegyerekekből áll. Fel tudják mérni, hogy a cselekedeteiknek milyen súlya van.

Azt is fel tudják mérni, milyen súlyos következményekkel járhat, ha mondjuk egy rendőrt vagy újságírót bántanak. Egészen más ez, mint amikor bűnözők más bűnözőket fenyegetnek.

Az más kérdés, hogy lehetnek kirívó esetek, mint például a Kuciak-gyilkosság Szlovákiában. De annak is éppen azért lett akkora visszhangja és olyan következménye, mert ott is kirívó egy ilyen eset. Ha általános lenne, akkor nem is volna ekkora hírértéke.

Másrészt a könyvben olyan esetekről van szó, amelyek a közelmúltban vagy régebben történtek, és többnyire lezárt ügyek, amelyeknek a szereplői rács mögött vannak.

Nem az volt a célom, hogy megírjam, ki az név szerint, aki éppen most kokainnal kereskedik. Ehelyett inkább bemutatok konkrét eseteket, illetve különféle portrékon keresztül jellemzem, hogy miként kell elképzelni egy magyar „kokainbárót”.

- Mi a helyzet a Magyarországon dolgozó külföldi bandákkal? Te is említed a könyvben például a Nigériaiakat. Tőlük sem kell tartani?

- Vannak, akiktől lehetne félnivalóm. Tudok például olyan szerb bűnözőkről, akik aktívak Magyarországon, és igen, a nigériai maffia is jelen van egész Európában. A kábítószer kereskedelemben a profitszerzés a lényeg, nem az erőszak. A kilencvenes években, amikor az alvilági körök védelmi pénzeket szedtek, vagy a biztonsági piacot uralták, akkor jellemző volt a fizikai erőszak. De a kábítószer-kereskedelem az üzleti vállalkozás.

Ezek az ügyletek jórészt láthatatlanul zajlanak, így nagyon kicsi a lebukás veszélye.

Általában akkor bukik le valaki, ha nyomot hagy maga után, vagy a saját emberei, esetleg a konkurencia felnyomja.

Még csak az sincs, hogy fel lehetne sorolni, kikből áll ma a magyar alvilág. A 90-es években ez még működött.

- Magyarországon, ha a drog korai használatáról beszélünk, elsősorban a morfinisták jutnak eszünkbe. Csáth Géza például. A kokain mikor jelent meg itthon?

- Például Csáth Géza is használt kokaint, azzal próbált leszokni a morfiumról. Európában és Magyarországon a kokain először az 1800-as évek végén jelent meg, de ekkor még jellemzően a gyógyszerészek, orvosok használták drogként.

Általánosan, mint kábítószer, az első világháború végén tűnt fel, és a 20-as években terjedt el egész Európában. Az első világháború végén, mint ismeretes, az ország egy része rövid ideig román megszállás alá került, és a román katonák például hoztak magukkal kokaint. De hoztak haza a külföldre járó magyar üzletemberek is. Ők tovább adták a budapesti éjszakai életben a táncos lányoknak, prostituáltaknak. Gyakorlatilag a lányok kezdték terjeszteni a port, hogy meg tudják vásárolni a saját adagjukat. Kialakult a kereslet, és a kereslet hatására megjelentek a csempészek is.

A szervezet csúcsán gyakran olyan gyógyszerészek álltak, akik legálisan, nagykereskedelmi mennyiségben hozzá tudtak jutni az anyaghoz. A 20-as évek közepétől a 30-as évek közepéig aztán nagyon erősen jelen volt Magyarországon az anyag.

- A 20-as 30-as években a hazai alvilág mennyire volt „durva”? Mert a korabeli irodalom hatására erről inkább romantikus elképzeléseink vannak. Molnár, Szép Ernő írásai... Ligeti csibészek, apacsok, vagányok...

- Tényleg rejtői alakok voltak.

„Úriemberek”, abban az értelemben, hogy ők még az öklüket használták a konfliktusok rendezésére, nem lőtték tarkón egymást.

Az a fajta kegyetlenség nem volt jellemző, ami mondjuk ugyanabban a korszakban Amerikában Al Capone bandáját jellemezte. A hazai alvilág inkább betörőkből, szélhámosokból, tolvajokból állt.

Talán annyiban is illik rá a romantikus jelző, hogy egész Budapest éjszakai életét nagy pezsgés, vidámság jellemezte. A mostani – koronavírus előtti – bulinegyed semmi ahhoz képest, ami akkor ment.

- A könyvben írod, hogy a kommunizmus alatt az utcáról eltűnt a kokain. Ugyanakkor a rezsim nem maradt teljesen „tiszta”.

- Igen. A Medimpexen keresztül legálisan exportáltunk metakvalont az USA-ba. Csakhogy a katonai titkosszolgálatnak volt egy svájci fedőcége, ezen keresztül illegálisan a hivatalosnál jóval nagyobb mennyiséget exportáltunk. Az USA-ba így szállított illegális drog mennyisége 1979-ben és 1980-ban megközelítette az évi huszonöt tonnát.

A metakvalon rendkívül erős nyugtató- és altatószer, ami a hatvanas–hetvenes években lett különösen népszerű drog. Ez a gyógyszer szerepel A Wall Street farkasa című filmben is.

De az utcákról a kokain tényleg eltűnt. Legfeljebb a nyugatra szakadt honfitársaink hoztak néha-néha, ha hazalátogathattak. Illetve ismerhették azok az üzletemberek, filmesek, zenészek, akik ki tudtak utazni külföldre.

- A pártelit sem élt vele? Hiszen ők azért sok mindenhez hozzájutottak, amihez halandó ember nem.

- Bármilyen meglepő, nem. Én is azt gondoltam, de semmilyen erre utaló bizonyítékot nem találtam.

Ők maradtak annál a drognál, amit ma is a legnagyobb mennyiségben fogyasztunk, ez az alkohol.

A kábítószerek közül a marihuána, hasis volt ismert a kommunista rendszer alatt is, de azt is csak egy nagyon szűk kör tudta megszerezni. Vagy az LSD-t, de ahhoz is legfeljebb csak alkalomszerűen és olyan művészkörökben lehetett hozzáférni, amelynek tagjai megfordultak külföldön és néha csempésztek haza ilyen drogot.

- Ami kicsit szíven ütött a könyvedben, hogy egy interjú alanyod, egy hölgy arról beszélt, a magyar bűnözők azért nem tudnak komoly szintre jutni nemzetközi szinten, mert nem tartanak össze.

- Igen. Ez engem is meglepett. De tényleg az az igazság, hogy egy ország elitje leképezi az egész országot.

Tehát az, amit mondjuk a politikában látsz, hogy nem tartanak össze, az minden szinten jelen van, az alvilágban is.

Például az albánok össze tudnak tartani, és nagyon komoly nemzetközi bűnszervezeteket építenek ki. Az albán maffia van olyan erős, mint a kolumbiaiak vagy a mexikóiak.

De ez igaz a lengyelekre vagy a románokra is. Erősebb bennük a nemzeti öntudat. A magyarok simán felnyomják egymást a hatóságoknál.

- Akkor talán ennyi jó van a „turáni átokban”, hogy emiatt nincs komoly szervezett alvilág Magyarországon.

- Tulajdonképpen igen.

- Manapság leginkább akkor találkozunk a hazai hírekben a kokainnal, ha telefonnal felvesznek egy-egy politikust kokózás közben. A hazai politikai elit és celebvilág hány százalékát érintheti a probléma?

- Százalékot nem tudok mondani, de az biztos, hogy jelen van, mondjuk annyira, mint a szivar vagy bármilyen más legális élvezeti cikk. A kokain is élvezeti cikk a celebek, topmenedzserek világában. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek állandó használók lennének, hanem például elmennek egy adriai jachtkirándulásra, és ott a kokain is előkerülhet.

Vannak olyan körök, ahol annyira természetes, hogy ez egyfajta bizalmi kérdés is. Ha valaki nem kokainozik, akkor úgy érezheti, hogy nincs benne ebben a körben, és majd nem kap üzleti megrendeléseket ebben a körben, ezért inkább kokainozik, hogy a többiek érezzék, megbízhatnak benne.

És persze státuszszimbólum is, mert drága és jelzésértékű, ha valaki megengedheti magának.

- Mekkora a lebukás veszélye? Ha te ennyire tudod ezeket, nyilván a rendőrség is tudhatja.

- Kicsi. A státusz védi az embert. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy rendőrségi kapcsolatai vannak. Például adott egy társaság, akik egy luxusszálloda bárjában jönnek össze rendszeresen. Ilyen helyre eleve nem megy be a rendőr. Teljesen védett helyzetben van a fogyasztó.

Nem úgy, mint egy diszkóban az egyszerű, vidéki gyerekek, akik kipróbálják a bika nevű dizájner drogot, vagy egy autó feltörő, akit elkapnak, és megmotozáskor előkerül tőle a kábítószer.

Azokat az öltönyös embereket, akik megengedhetik maguknak a kokaint, nem fogják csak úgy megállítani és igazoltatni, mint mondjuk az egyszerű füvezőket, akik balhésabban is néznek ki.

De a vásárlók általában amúgy sem kerülnek rendőrkézre. Ha a rendőrség lekapcsol egy kokain dílert, nem arra kíváncsiak, hogy kinek adott el, hanem hogy kitől vásárolt, mert a rendőr mindig felfelé néz, azt keresi, akitől a díler vette.

- Maffia, kokain... megvan az új téma?

- Nagyon tetszik, hogy a könyvben alaposabban utána lehet menni egy-egy történetnek, mint a cikkekben. Ezért mindenképp szívesen folytatnám a könyvírást. Vannak ötleteim, de korai beszélni róluk, mivel még a kiadóval sem egyeztettem.

Ami biztos: olyan zárt világokat szeretek bemutatni, amiket én sem ismerek, vagy legalábbis nem olyan jól. Ezekbe belelátni, ezekben elmélyedni.

- Kicsit más téma, de nem lehet elmenni mellette: Milyen az élet az Index után? Te azok közé tartozol, akik nem tartottak a „maggal”, hanem a HVG-nél helyezkedtél el.

- Amikor mindaz történt, ami történt, én ezer százalékkal belevetettem magamat a könyvírásba. Mondhatjuk úgy, a könyvbe menekültem.

A mostani Indexet nem szeretném minősíteni. Ilyen az élet, én már a HVG csapatánál vagyok.

Nagyon örülök a Telexnek, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült beindítani. Azért sem tartottam velük, mert a könyvre kellett koncentrálnom, és egy teljesen új dolgot beindítani, az egész embert kíván.

Most leköt a könyv. Szerintem majd hónapok múlva fog kijönni belőlem mindaz, ami az indexes sztorival kapcsolatban lecsapódott bennem. Egyébként az Index-ügy fontos hatása, hogy emiatt sokkal intenzívebben kezdtem dolgozni a könyvön.

Éreztem ugyanis, hogy itt az ideje kifejleszteni egy új „lábat”, hogy ne függjek annyira csak egy dologtól.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
shut_up_2.jpg

„Normális ember már nem kommentel sehol, mert akkor is földbe döngölik, ha azt írja, megsült a pite”

Ezt egy barátom mondta. 'Neked telik pitére?'; 'Sütögetsz, agymosott birka, hogy abból is a háttérhatalmak lakjanak jól?'; 'Narancsos pite, mi? A jó édes...'. Csak néhány a tipikus válaszok közül. Tény, hogy az őrület beköltözött a netre, és sajnos nem a bárányok hallgattak el, hanem a normális emberek. 
Hargitay Judit. Fotó: Pexels - szmo.hu
2020. november 17.


hirdetés

Nem tudom eldönteni, mi keseríti meg jobban a reggeli kávémat. Ha kihagyom belőle a cukrot, vagy ha felmegyek a netre. Oké, egyértelműen az utóbbi. Elég baj az, hogy már a szakmámból adódóan is ömlik rám a koronavírus, a szerencsétlen áldozatok, betegek, gyászoló hozzátartozók, na meg persze a világ egyéb, felkavaró történéseinek hír-cunamija. De sajnos vagyok elég önsorsrontó ahhoz, hogy beleolvasok a kommentszekciókba is. Sőt, itt-ott válaszolgatok is.

Legutóbb arra az elmés okfejtésre, miszerint Afrikában nincs COVID-halott, tehát a járvány egy nagy kamu. Persze az érvelésem, miszerint Afrikában sok helyen ivóvíz, orvos, ezer kilométeres körzetben kórház sincs, nemhogy tesztelés, és tán ezért nem tudjuk, ott hányan halnak meg ebben a kórban, teljesen süket fülekre talált. És ezzel még viszonylag megúsztam. Legalább nem jött a verbális lincselés reggel kilenc előtt, éhgyomorra. 

A barátaim között már teljes az egyetértés, hogy normális ember nem kommentel a közösségi oldalakon, sőt, sehol, mert – idézem – "olyan mennyiségű agresszív hülye esik neked, hogy mentálisan nem éri meg."

Nehéz ezzel vitatkozni. Emlékszem, amikor nyolc-kilenc éve először csatlakoztam a Facebook közösségéhez, teljesen más hangulat fogadott. Az első posztom egy háromsoros elmélkedés volt arról, mennyire szeretem a kandallókat, a kakaót meg a narancshéj illatát így november-tájt, a borongós, őszi estéken. Nem sok választ kaptam rá, de mind pozitív volt. Az innen-onnan összekapart, közeli-távoli ismerősök szintén a pattogó tűzről, a fahéjillatú adventi koszorúkról áradoztak, az egyikük egy saját kötésű, puha térdzokni fotóját is elküldte, hogy most kötötte, szívesen nekem adja. 

Most is novembert írunk, de hol van már az a régi kandallótűz! A netet sajnos egész másféle tűz perzseli fel lassan, de egyre biztosabban: a frusztráció és a gyűlölet.

hirdetés

A privát oldalamon még viszonylag nyugi van (igaz, egyre ritkábban posztolok), de ha kimerészkedem "az arénába", a hírek alatti hőzöngés-áradatba, öt perc alatt úgy érzem magam, mintha Az éhezők viadalába csöppentem volna, csak épp nyilaim nincsenek, mint Katniss Everdeennek, hogy legalább a leghabosabb szájúakat odaszögezzem vele az egerükhöz (kis sérülés, de addig se kommentelnek).

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
hospital-5328026_1920.jpg

„Elsírtam magam a rendelésen, mert majdnem 40 év alatt nem éltem át ilyet”

Kimerültek a háziorvosok asszisztensei. Az ország minden részéből panaszkodnak, hogy elvégezhetetlenül sok a feladatuk, folyamatosan változnak a szabályok, egyre türelmetlenebbek a betegek, nem kapnak védőfelszerelést és megbecsülést sem.  
Belicza Bea, Címlapkép: Pixabay - szmo.hu
2020. november 22.


hirdetés

Az ország különböző pontjain dolgozó háziorvosi asszisztensek összefogtak egy zárt Facebook csoportban, hogy egymást segítsék. Az egyik alapító osztotta meg velünk, mit élnek át most a kollégái. Nagyjából ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mindenhol.

Sokkal több feladat

A fő gond mindenütt a túlterheltség. Volt, aki úgy fogalmazott, négy ember munkáját végzi, volt aki azt, hogy ő egy személyben adminisztrátor, nővér és takarítónő.

Bemenni kevesen mehetnek a rendelőbe, de mindenhol legalább 100-an hívják a rendelőt naponta, van ahol 150-en. Előfordul, hogy három telefon csörög egyszerre.

Egyikük szerint háromszor akkora a napi forgalom, mint a járvány előtt. Mellesleg a tavaszihoz képest most nem is az idősebbek, hanem a 30 és 50 év közöttiek jelentkeznek főként COVID-tesztre.

hirdetés

„Sokkal több lett a feladat, megváltozott a munka jellege, miközben minden korábbi teendő is ott maradt. Elláthatatlan mennyiség.” – írta egyikük.

Plusz munka most, hogy időpontot kell adni mindenkinek, teszteket kell kérniük, mentőt hívniuk. De ezeken kívül továbbra is ott vannak az alapvizsgálatok, receptek, beutalók, táppénzre vétel, kötelező oltások, újszülött vizsgálat, a krónikus betegek követése, és a rengeteg jelentés a betegekről, koronafertőzöttekről, halottakról.

Napi 2-4 órával több a munka most, és ezért nem kapnak több pénzt.

Több türelmet kérnek a betegektől

Nem bírják ezt a tempót az asszisztensek. Azt mondják, az sem segít, hogy az emberek azt hiszik, hogy ők csak kávézgatnak, meg félretették a telefont, és sokszor kérdőre is vonják őket ezért.

„Mindenkinek elmondjuk, válaszolunk, de adjanak időt. A telefonok nagy része, hogy azért hívlak, mert még nem válaszoltál. Vagy csak igazolás, recept kellene, de ezt emailre is elküldjük.”

Többen panaszkodtak, hogy sok beteg nem tudja, milyen gyógyszert szed, csak a tabletta színére és formájára hivatkozva mondja, mit szeretne. Krónikus betegek is csak gyógyszert kérnek, de az asszisztensnek tudnia kellene, milyen a vérnyomása, a cukorértéke.

„Ez nem betegellátás, ez csak tűzoltás” – fogalmaz egyikük.

Minden áldott nap foglalkozni kell a munkával, mert emailek, sms-ek jönnek, és az utcán is összefutnak beteggel. Van, aki a szabadságát használja utolérni magát.

„Nem tudunk pihenni. A héten feltorlódott adminisztrációs elmaradást hétvégén csinálom meg, szombaton vagy vasárnap 5 órában.”

„Folyamatosan telefon és számítógép. Ennek már nincs köze a nővéri munkához. Emellett a kérem és a köszönöm olyan ritka mint a fehér holló” – panaszkodik egyikük.

Kolléganője elsírta magát rendelésen.

„Majdnem negyven éve dolgozom, de nem volt még ilyen. Mindennek elmondott a beteg. Ilyet még nem éltem át." – írta egy megalázott asszisztens.

Egy másik asszisztens így fogalmaz:

„Ma már úgy érzem magam, mint a kínai zsonglőr, aki megpróbál egyre több tányért pörgetve egy pálcán a levegőbe tartani, és egyre több esik le, lehetetlen tartani.

Az emberek nem akarják látni, mekkora változás történt. Pont úgy szeretnének jönni, mint régen meglátogatva a családorvost.”

Nincs teszt, nincs maszk

Elvileg nem mehet koronás beteg a rendelőbe, de ez kivédhetetlen, amikor így terjed a betegség. Szükség lenne védőruhára, de van ahol májusban, van ahol nyáron kaptak utoljára maszkot, fertőtlenítőszert.

Az asszisztenseket nem is tesztelték eddig, hacsak nem volt tünetük. Három kolléganőről tudják, hogy hazavitték a vírust és belehalt egy családtagjuk, egy férj és két anya.

Elvileg 5 perc fertőtlenítés lenne előírva betegek között, de több helyen mondták, hogy erre nincs idő:

„Azt kérjük, hagyjanak kint mindent, kabátot, táskát, minél kisebb felület fertőződhessen.”

A folyamatosan változó eljárásrendet sem könnyű követni. Ezeket többnyire péntek délután küldik, amikor a rendelők nincsenek nyitva. Hétfőn pedig már az új szabályok szerint kellene dolgozniuk, amit aznap látnak először. Ez egy változás például:

„Az egészségügyi dolgozónak sem kell már két negatív teszt, sőt nem kell PCR teszt sem, elég a gyorsteszt és mehet vissza dolgozni. Azért változott, mert a teszt eredményre sokszor 5 napot kellett várni és nem volt már egészségügyi dolgozó.”

Úgy tudják, a karantén-határozatokat már két hónapja nem küldi a hivatal, nincs rá ember.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
dimitri-karastelev-G9bYdOIBJq0-unsplash.jpg

Már arra sincs mindig idő, hogy a halottak után gázzal fertőtlenítsék a kórtermet – mondja egy nővér

Az egyik fővárosi kórházban dolgozó nővér szerint előfordul, hogy amint meghal valaki, már hozzák is a következő koronavírusos beteget a mentők.
Belicza Bea, Címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. november 19.


hirdetés

Megtelt az egyik fővárosi kórház. Az intenzív osztályon dolgozó egyik nővér szerint foglalt minden ágy, hetente pár beteget tudnak csak kihelyezni állapotuk javulása miatt, így szinte csak annyi új beteget tudnak fogadni, amennyit elveszítenek.

"Két betegcsere között már arra sincs mindig idő, hogy gázzal is fertőtlenítsék a szobát"

- mondja.

Rendszerint ez egy 4 órás folyamat. A gáz mindenhová eljut, nemcsak a koronavírust távolítja el, hanem minden olyan kórokozót, ami egy legyengült szervezetet megtámadhat.

Ha erre nincs idő, akkor minden eszközt és felületet fertőtlenítőszerrel törölnek végig, miközben kiszellőztetnek.

hirdetés

"Van, hogy az elhunyt az osztályon előírás szerint töltendő 2 órás idejét egy erre a célra kijelölt, régebben raktárként funkcionáló szobában tölti, mert az ajtóban már ott áll az új beteggel a mentő"

- teszi hozzá.

Az intenzíves szakápolók - mint ahogy több név nélkül nyilatkozó nővértől hallottuk - túlterheltek. A nekünk nyilatkozó nővér maga is négy beteggel foglalkozik.

"Egyágyas kórteremben vannak, nem látsz egyikből a másikba. Volt egy éber betegem, hozzá a reggelit 11-re tudtam bevinni, és a műszak hátralévő részében nem jutottam hozzá vissza, csak a folyosóra néző ablakból kommunikáltunk rohanás közben, hogy minden rendben van-e."

Azt mondja, hogy egy intenzíves ápoló egy beteget 100%-osan, két beteget nagyjából 90%-osan, hármat 75%-osan tud ellátni a mostani szituációban. Ezt azonban csak úgy, ha nem eszik, iszik és nem megy WC-re.  Három fölötti betegnél feleződik az ellátás színvonala.

Az orvosok is kevesen vannak, 6-10 beteg jut fejenként rájuk. Szerinte a nővér felkészültsége itt rengeteget segít.

„Ha az ápoló egy adott vérvizsgálati eredményt önállóan képes kiértékelni, akkor nem kell orvost keresnie, hogy például ionokat pótoljon, vagy szükség szerint inzulint adjon a betegnek. Ehhez viszont szükség van intenzív szakápolói tapasztalatra, ami sok átvezényelt dolgozónak nincs.”

Szerinte több nővér nem lesz, és ha több beteget próbálnának adni nekik, akkor egyre többen fognak meghalni.

"Ez nem ellátás ilyen formában, részemről értékelhetetlen és betegveszélyeztetés. Ez a túlélésre játszunk helyzet. Az ebből fakadó lelkiismeretfurdalással pedig nekünk kell megküzdenünk."

Az már nem érdekli, hogy védőmaszk csak kettő van a 12 órás műszakra, az viszont szerinte sokkal stresszesebb, hogy sokszor egymásra dobálva állnak azok a gyógyszerek, amiknek nem találtak helyet. Az idő nagy érték ebben a helyzetben, és nem mindegy, hogy gyógyszerezés fél vagy egy óra betegenként.

A nővér azt mondja, a rettenetes napjai után megalázó azt hallani, hogy Orbán Viktor szerint az egészségügy bírja a terhelést.

"Meghívnám csak egy napra segédápolónak" - fogalmaz.

Nagyon fél attól, mi lesz itt decemberben. Biztos abban, hogy az emberek nem mondanak le a karácsonyról, mennek majd ajándékot venni és találkozni fognak a családdal is.

"Annak nagyon csúnya vége lesz januárban"

- mondja.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
Ivanka-Trump.png

Kegyvesztetté válhat Ivanka Trump és Jared Kushner, pedig nemrég még New York ünnepelt társasági szereplői voltak

Nem látják szívesen Trumpot és rokonait New Yorkban - legalábbis erre engedett következtetni az utcákon zajló népünnepély, ami Joe Biden választási győzelmét követte. Ez új feltételeket teremt Jared Kushner és Ivanka Trump számára, akik korábban a társasági élet krémjéhez tartoztak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 22.


hirdetés

A New York-i népszerűtlenség magát a leköszönő elnököt talán nem érinti rosszul, hiszen ő már 2019-ben áthelyezte Floridába a hivatalos lakhelyét. Annál nagyobb hatással lehet azonban Jared Kushnerre és Ivanka Trumpra, akik már most sejthetik, milyen közhangulat fogadja őket a Fehér Házból való távozásuk után - írja a CNN.

Ha ugyanis az egykor körülrajongott páros politikai karrierje Washingtonban véget ér, kiderül, mit jelentett a reflektorfényben eltöltött idő a saját brandjük számára - különösen az otthonuknak számító Manhattanben.

“Trump borzasztó nyilatkozatokat tett New Yorkról. Azt mondta, kész rémálom, ami itt folyik, hogy üresen konganak az utcák, hogy a korlátozások következtében a város teljességgel a múlté lett” - idézi fel Jill Kargman, a Chanel korábbi igazgatójának lánya, aki korábban számos partin forgolódott a házaspár körül.

“Itt senki nem fogja elfelejteni ezeket a mondatokat, így Jared és Ivanka sem lesz képes újra beilleszkedni ebben a városban.”

Mielőtt a Fehér Ház lakói lettek, a pár a New York-i társasági élet krémjéhez tartozott. Évről évre megjelentek a Met Galán, ahogyan a Tribeca Filmfesztivál Vanity Fair partiján is. Ivanka Trump a divatvilág közkedvelt szereplője volt, aki ellátogatott Carolina Herrera bemutatóira épp úgy, mint az olasz dizájner Valentino rendezvényeire, és a Glamour Woman of the Year díjátadón is több ízben részt vett. Könnyen lehet azonban, hogy mindez már a múlté.

hirdetés

Az ellenséges légkört ugyanis mi sem jellemzi jobban, mint az októberben, a Time Square-en közzétett plakát, ahol a Lincoln Project a pár mosolygó arca mellett szerepeltette a koronavírus halálozási statisztikáit - hullazsákokkal illusztrálva.

Amikor pedig Trump és Kushner perrel fenyegetőzött, a társaság a képet egy uszályon is feltüntette, ami a Donald és Melania Trump floridai lakhelyét képező Mar-a-Lago körül közlekedik, sőt: a plakát a Trump Tower közelében köröző teherautókra is felkerült.

Persze, nem csak New York adhat otthont Jarednek és Ivankának, akik egyelőre titokban tartják, hová költöznének a Fehér Ház után. Habár megtartották a tágas Upper East Side-i lakásukat, egyes források szerint New Jersey lenne a következő állomás, de akár a floridai Palm Beach is benne lehet a pakliban.

Trump ugyanis számos társasági és politikai kapcsolatot kötött az államban, ahová Ivanka is legalább ötször ellátogatott az elmúlt hónapokban, többek közt a republikánus Sarasotában vett részt kampányrendezvényeken. Az elnök idősebbik lánya ide nem csak a New York-i közvélemény elől rejtőzhetne el, a költözés akár a politikai karrierjében is új fordulhatot jelenthetne. Mar-a-Lago ugyanakkor nem opció a párnak: habár Ivanka itt egy külön vendégházzal rendelkezik, ez elsősorban Donald és Melania Trump otthona, a first lady-vel pedig meglehetősen fagyos viszonyt ápol.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!