"A lányok a fakanalat forgassák, ne a könyveket!" – alig 100 éve még ez volt a természetes
Ha nőként fanyalogsz, amiért vissza kell ülnöd az iskolapadba, inkább adj hálát az elődeidnek, akik kiharcolták, hogy ők is szerezhessenek érettségit, majd egyetemeken tanulhassanak.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, képek: mek.oszk.hu - szmo.hu
2018. november 23.


A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A lányok alapképzése

A XIX. században jelentős lépések történtek hazánkban mind a fiúk, mind a lányok iskoláztatásával kapcsolatban. A század elején a lányok elkülönített iskolai oktatását főleg apácák látták el, illetve emellett létezett számos koedukáltan oktató népiskola is. Az 1868-as Eötvös József-féle népoktatási törvény ugyanis elrendelte, az egységesen kötelező, fiúknak s lányoknak is egységes tananyagot előíró, 6-12 éves korig tartó iskoláztatást, és létrehozta hozzá a 6 osztályos elemit. Ha a lányok folytatni akarták a tanulást, akkor kétosztályos felsőbb népiskolában, illetve négyéves képzést adó polgári iskolában folytathatták tanulmányaikat. Természetesen mindkét iskolatípus már kifejezett lányiskola volt. Az 1868-as törvény előírta tanítónőképzők alapítását is. (A tanári pálya elnőiesedése ekkor vette kezdetét.)

Vélemények a lánynevelésről

A lánynevelés ügye a XIX. század második felében központi kérdés volt, és a korbeli viszonyok közötti "nemzeti konzultáció" az újságok hasábjain folyt. Rengeteg írás foglalkozott a lányok középiskolai képzésének, érettségijének, egyetemre kerülésének ügyével. Írók, újságírók, magánemberek olvasói levelek formájában évtizedekig rágták ezt a témát. Az abszolutizmus éveiben a szerzők többsége egyetértett abban, hogy a lányok iskoláztatásának legfőbb célja a "honleányi kötelességek és érzelmek kialakítása". Az 1860-as években aztán merészebb hangok is megszólaltak. Például Beniczky Irma úgy vélte, hogy a lányokat úgy kell nevelni, hogy megismerjék a tudományos eredmények gyakorlati hasznát, annak érdekében, hogy jobban el tudják látni háziasszonyi teendőiket. Emiatt aztán fontosnak tartotta például a lányok számára a vegytan tanulmányozását és az esztétikát, amely megóvja a nőket a divat veszélyeitől. Javasolta továbbá a természettudományok oktatását, mely távol tartja a nőt a babonáktól, és megismerteti saját testével. Mások azért tartották fontosnak a lányok képzését, mert ők végzik a férfiak nevelését.

Somogyi Géza, az iglói tanítóképző intézet igazgatója árnyaltabban látta a dolgokat. Szerinte a lányoknak a következő tantárgyakat kellene tanulniuk az alapismereteken túl: kertészkedés, élet- és egészségtan, főzés, varrás, szabás, kötés, horgolás, takarítás, vallásos nevelés, lélektan, kenyérsütés, zene és idegen nyelvek. A kortársak többsége egyetértett véleményével: "a nevelés ne legyen szakszerű, bizonyos pályára előkészítő, hanem legyen az a nemesebb értelemben vett házi asszonyi és anyai hivatásra nevelő. A nők ne úgy neveltessenek mint a férfiak". Vagyis a lányok nevelésének nem a tudományos akadémiai pályafutás a célja, hanem az, hogy a család és a társadalom hasznavehető tagjai legyenek, értelmes és erkölcsös anyák váljanak belőlük... Ezek alapján nem meglepő, hogy a magyar társadalom jelentős része helytelenítette a lányok érettségi vizsgára bocsátását és bekerülését az egyetemekre.

Érettségizhetnek-e a lányok?

Bár az 1868-as törvény kiszélesítette a lányok számára a középszintű tanulmányok lehetőségét, de a hölgyek még mindig nem járhattak olyan gimnáziumba mint a fiúk, és nem kaphattak érettségit sem. A XIX. század végén tehát még mindig hiányzott a női középiskola, amely az úri középosztály lányai előtt megnyithatta volna az utat az érettségihez kötött értelmiségi pályák felé. Veres Pálné, Beniczky Hermin és az Országos Nőképző Egyesület küzdött meg ezért a kiváltságért. Az első engedmény az volt, hogy 1883-tól kezdve a lányok magántanulóként érettségi vizsgát tehettek, de ezeket a vizsgákat a fiúkétól elkülönítve kellett tartani.

A lánygimnáziumok ügyét azonban nagyon sokan ellenezték. Ők a hagyományos értékek tisztelete mellett kardoskodtak, és azt állították, hogy a házias, feleség és anya szerepét ellátó, hazaszerető és dolgos nő mennyivel értékesebb tanulni vágyó társánál. A legszebb érvük így hangzott: "Régente sem volt, főzőkanál való a leány kezébe, nem könyv, fizika és vegytan". A cizelláltabban érvelők felvetették, hogy mi lesz a házassággal, ha a nők is tanulni és dolgozni kezdenek.

Az áttörést végül egy 1896-os törvény hozta el: ettől az évtől kezdve lányok is tehettek nyilvános érettségi vizsgát. Megnyílt tehát az első érettségi vizsgával záruló leánygimnázium, és 1900-ban leérettségiztek az első lányok. És ezzel lehetőség nyílt arra is, hogy az érettségi vizsgát sikeresen teljesítő hölgyek bekerülhessenek az egyetemekre is. 1895-ben kelt Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete, amelyben megnyitotta a nők előtt a budapesti és a kolozsvári egyetem egyes karait: a bölcseleti, az orvosi és a gyógyszerészeti kart. A történethez tartozik, hogy a miniszter az összes kart és a műegyetemet is meg akarta nyitni a hölgyek előtt, ám Ferenc József csak ezeket a karokat engedélyezte. Az első hazai hallgatónő Glücklich Vilma volt, aki az 1895-96-os tanévre matematika-fizika szakra iratkozott be. Törvény ide vagy oda, a női hallgatók számaránya a századfordulóig 1% alatt maradt, és 1910-re is alig érte el a 7,5%-ot. Az első hallgatónők tisztviselői, értelmiségi családokból kerültek is.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget

KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x