hirdetés
„A spontánul kirobbant tüntetéseket nem kell elfojtani” – A Kristályéjszaka borzalmai és következményei
A 20. század egyik, következményeiben mindenképpen legszörnyűbb pogromsorozata zajlott le 80 évvel ezelőtt, 1938. november 9-én és 10-én a náci Harmadik Birodalomban.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2018. november 09.


hirdetés

A történelmi köztudatban „Kristályéjszakát” (Kristallnacht) néven bevonult véres események, amelyek nevüket a zsinagógák, zsidó közösségi épületek, boltok és házak ablakainak bezúzása után kaptak, a holokauszt nyitánya volt. A náci párttagok, az SA rohamosztagok és Hitlerjugend egységei által ösztönzött akciókat a német hatóságok úgy próbálták beállítani, mint a „népharag spontán kirobbanását” válaszul Ernst von Rath párizsi német követségi harmadtitkár megölésére. Von Rath-tal egy 17 éves, Herschel Grynszpan nevű lengyel zsidó fiatalember végzett, miután megtudta, hogy szüleit, akik 1911 óta éltek Németországban, több ezer lengyel zsidóval együtt kiutasították a Harmadik Birodalomból és egy, a lengyel-német határon lévő Zbaszyn város menekülttáborába toloncolták őket. Herschel, aki maga is illegálisan tartózkodott Párizsban, kihallgatást kért a német követségen, és az ő fogadni készülő diplomatára lőtt. Von Rath két nap múlva belehalt sérülésébe.

Éppen november 9. volt, az 1923-as müncheni „sörpuccs” évfordulója, amely azóta is fontos szerepet töltött be a náci kalendáriumban. A párt vezetői, akik éppen Münchenben tartózkodtak ez alkalomból, elhatározták, hogy ezt az eseményt használják fel ürügyül az antiszemita akciók kirobbantására.

Joseph Goebbels propaganda-miniszter, a pogrom egyik irányítója, bejelentette: a gyilkosság „a zsidó világösszeesküvés eredménye”, és hogy „a Führer úgy döntött, hogy a tüntetéseket nem a pártnak kell megszerveznie, de ha azok spontán módon kirobbannak, nem kell őket elfojtani.”

Goebbels szavai parancsként hatottak. Beszéde után a regionális pártvezetők már így adták tovább a direktívát. Már aznap este több tartományban kitörtek az antiszemita zavargások.

November 10-én, éjjel 1 óra 20 perckor Reinhard Heydrich a biztonsági rendőrség (Sicherheitpolizei) főnöke sürgős táviratot küldött a rendőri egységeknek, valamint a tartományi SA-vezetőknek a pusztítás „irányelveiről”. ebben hangsúlyozta, hogy a „spontán” lázadások nem veszélyeztethetik a nem zsidó németek és külföldiek életét és javait, ugyanakkor elrendelte, hogy mielőtt feldúlják a zsinagógákat és más zsidó közösségi helyeket, azok archívumait mentsék ki, és szállítsák a biztonsági szolgálat (SD) székhelyeire. Heydrich azt is megparancsolta, hogy a helyi rendőrök minél több zsidót tartóztassanak le, lehetőség szerint jó egészségnek örvendő fiatalembereket.

Hogy a „népi felháborodást” hitelesebbé tegyék, sok SA-, és Hitlerjugend-tag civil ruhában vett részt a pusztításban.

Németországban, Ausztriában és a Szudéta-vidéken összesen 267 zsinagógát romboltak le. Sokat közülük felgyújtottak, a tűzoltók azt a parancsot kapták, hogy hagyják őket leégni, csak arra vigyázzanak, hogy a lángok ne terjedjenek át más épületekre. 7500 zsidó üzletet támadtak meg és fosztottak ki, több tartományban meggyalázták a zsidó temetőket. A pogrom különösen durva volt Berlinben és Bécsben, ahol a Birodalom két legnagyobb zsidó közössége élt. Bécsben SA-legények az utcán és házaikban is megtámadták a zsidókat, a nyilvánosság előtt alázták meg őket. A Kristályéjszaka során legalább 91 zsidót öltek meg, a rendőrségi archívum szerint sok nőt megerőszakoltak, és nem kevesen voltak, akik az átélt borzalmak miatt öngyilkosságot követtek el. Mintegy 30 ezer zsidó férfit tartóztattak le, akiket a dachaui, buchenwaldi és a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcoltak.

Ez volt az első eset, hogy zsidókat tömegesen zártak lágerbe kizárólag etnikai hovatartozásuk miatt. Több százan belehaltak a brutális bánásmódba, a többségüket három hónap múlva szabadon engedték, de el kellett hagyniuk Németországot.

A pogrom másnapján több náci vezető, köztük Hermann Göring birodalmi marsall, bírálták a zavargások során keletkezett nagy anyagi kárt, és kihasználták az alkalmat, hogy megszüntessék „a német gazdaságra gyakorolt zsidó befolyást”. Első intézkedésként a zsidókra hárították a felelősséget a Kristályéjszakért, és egymilliárd márkás (a korabeli árfolyamon 400 millió dolláros) pénzbüntetéssel sújtották a németországi zsidó közösséget. Egyúttal elkobozták az összes kártérítést, amit a biztosítóknak kellett volna kifizetniük a feldúlt és kifosztott üzletekért és lakásokért.

Az azt következő hetekben a náci kormány egész sor törvényt és rendeletet hozott, amelyek célja a zsidók vagyonának kisajátítása és létfenntartásuktól való megfosztása volt. Bevezették a vállalkozásaik és ingatlanjaik „árjásítást”, vagyis tulajdonuk nem zsidóknak való eladását való értékük töredékéért.

Állami szektorban már eddig sem dolgoztak, de mostantól a magánszektor számos munkalehetőségétől, köztük a szabad foglalkozások többségétől is megfosztották őket, és ezzel együtt kizárták őket a társadalom életéből. A gyerekeik sem járhattak tovább német iskolákba.

Különleges adókat vetették ki rájuk. Nem volt joguk autótulajdonra, visszavonták a jogosítványaikat, és szigorúan szabályozták tömegközlekedés-használatokat. Ugyancsak kitiltották őket a legtöbb színházból, koncertteremből, moziból és más szórakozóhelyekről.

Így volt a Kristályéjszaka az antiszemita nemzeti-szocialista politika egyik kulcseseményévé. A pogromok után a zsidók elleni intézkedések egyre inkább az SS kezében összpontosultak. A német polgárok többségének passzivitását pedig, amellyel az erőszakra reagáltak, a náci rezsim úgy értékelte, hogy a lakosság készen áll a legradikálisabb intézkedések elfogadására is. Innen csak egy lépés volt, hogy nemcsak kiűzni akarták a zsidókat Németországból, hanem megszületett az európai zsidóság teljes megsemmisítésének a terve.

Ami Herschel Grynszpant illeti, Von Rath merénylőjét a francia rendőrség tartóztatta le, és Fresnes-i börtönben tartották egészen Franciaország 1940. júniusi náci megszállásáig. A fiatalember próbált alkut kötni a francia hatóságokkal, hogy belép az Idegenlégióba, de elutasították. 1940. júliusában a kollaboráns Vichy kormány átadta őt a Gestapónak. Grynszpant 1941 elején a sachsenhauseni koncentrációs táborba szállították, ahol a „különleges foglyoknak” fenntartott bunkerben őrizték.

Egy cellába került az Anschluss előtti utolsó osztrák kancellárral, Kurt Schussniggal. A viszonylag enyhe bánásmódot azzal érdemelte ki, hogy Goebbels egy kirakatpert akart rendezni neki, amellyel bebizonyítják a „világméretű zsidó összeesküvést” Von Rath meggyilkolása kapcsán.

A tárgyalást 1942. januárjára tervezték, ez azonban részben a II. világháború eseményeiben beállt fordulatok (a német hadsereg visszaverése Moszkva előtt, az Egyesült Államok hadba lépése) miatt meghiúsult. De problémát okozott a náciknak az is, hogy Grynszpan azt állította: homoszexuális viszonya volt áldozatával. Németországban pedig már 1871 óta bűncselekménynek számított az azonos neműek közötti kapcsolat!

Végül a per elmaradt, Grynszpan sorsa pedig innentől kezdve bizonytalan. Egyes források szerint már abban az évben meghalt Sachsenhausenben. A nyugatnémet kormány 1960-ban nyilvánította őt hivatalosan halottnak, a halál dátumát 1945. május 8-ra rögzítették. Ennek ellenére voltak olyan híresztelések, mely szerint Grynszpan túlélte a háborút, Párizsban telepedett le, nevet változtatott és autószerelőként helyezkedett el…


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Ezek voltak Adolf Hitler utolsó szavai - magánpilótája a naplójában fedte fel a titkot
Hans Baur beszélt a náci vezérrel percekkel annak öngyilkossága előtt.
Daily Mail - szmo.hu
2019. április 03.



Hans Baur altábornagy (alsó kép) évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította. A Sasfészekben - Hitler magánrezidenciáján - többször is együtt ebédelt és vacsorázott vele, saját bevallása szerint is baráti kapcsolatban voltak.

Baur ott volt a náci vezér utolsó napján is, 1945. április 30-án, abban a berlini, föld alatti bunkerben, ahol Hitler a vezérkar néhány tisztjével együtt meghúzta magát. A pilóta naplója, amely élettörténetét és Hitler utolsó heteit örökíti meg, egyszer, 1956-ban már megjelent, de most újra kiadták, Hitler pilótája voltam címmel.

Öngyilkosságának napján a náci vezér őszintén elbeszélgetett Baurral. Tudta, hogy nincs tovább, úgy érezte, tábornokai elárulták őt, az oroszok pedig mindenképp megkeresik, és elgázosítják a bunkerben. Tisztában volt vele, hogy Berlin elestével az ő utolsó órája is ütött.

Baur ugyan felajánlotta neki, hogy egy magángépen szökjön el Japánba vagy Argentínába, de Hitler azt mondta, szembe kell néznie a következményekkel, nem menekül. Utolsó szavai pilótájához és barátjához állítólag ezek voltak: "Ma befejezem. Tudom, hogy holnap már milliók fogják átkozni a nevemet."

Röviddel ezután feleségével, Eva Braunnal együtt öngyilkos lett. Baur a háború után tíz évig volt egy szovjet börtönben, állítása szerint sokszor megkínozták, hogy kiszedjék belőle Hitler titkait. Egyébként végig azt állította, semmit nem tudott a nácik bűneiről, mert "ő csak egy pilóta volt, nem politikus." Baur 1993-ban halt meg, 96 éves korában.

DLH pilot Hans Baur standing in front of Rohrbach Roland 1935s Photo: Luft Hansa - - #rohrbachroland #hansbaur #lufthansa #lufthansapilot #lufthansavintage #rohrbachroVIIIroland

259 Likes, 3 Comments - Lufthansa Vintage (@lufthansavintage) on Instagram: "DLH pilot Hans Baur standing in front of Rohrbach Roland 1935s Photo: Luft Hansa - -..."


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Mátyás király tizenéves lányokkal jegyezte el magát
Első felesége csupán 14 éves volt, amikor belehalt a szülésbe.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. április 03.



Az elrendezett házasságok teljesen természetesek voltak az elmúlt századokban. Illetve azt is jól tudjuk, hogy jóval fiatalabb korban keltek egybe a párok. Ritkán gondolunk bele azonban úgy igazán, hogy a fiatal tulajdonképpen gyereket jelentett. Mátyás király első menyasszonya csupán 10 éves volt, amikor elígérték.

Mátyás király fiatalkori eszményesített dombormű-képmása a milánói Castello Sforzesco múzeumában

Az elrendezett házasság nem valamiféle kegyetlen önkény volt a szülők részéről. Praktikus okai voltak: a tehetősebb réteg a házasságot eszköznek tekintette, ami által szövetségesekre tehettek szert, és gondoskodhattak családjuk hatalmának és vagyonának fenntartásáról, növeléséről.

Az átlagéletkor akkoriban jóval alacsonyabb volt mint manapság. Egy 30 éves nő már öregasszonynak számított. Így tulajdonképpen nem is meglepő, hogy jóval fiatalabban házasodtak. Ha pedig belegondolunk, hogy mi tizenéves fejjel mennyire voltunk érettek, és milyen döntéseket hoztunk, nem is meglepő hogy az akkori tinik helyett is a bölcs öreg harmincas szüleik döntöttek. Nem volt ez másképp Hunyadi Mátyás esetében sem.

Mátyást 12 éves sem volt, amikor 1445-ben eltervezték házasságát a szintén gyermek Cillei Erzsébettel.

A rekorder

A fiatalkori eljegyzések tekintetében II. Lajos királyunk a magyar csúcstartó, ő ugyanis még meg sem született, amikor eljegyezték Habsburg Máriával.

Természetesen szó sem volt szerelemről. A Cillei-család hatalmas vagyonának Erzsébet volt az egyetlen örököse. Hunyadi János és Brankovics György szerb fejedelem közti békeszerződés értelmében Brankovics hozzájárult, hogy a kis Mátyás eljegyezze unokáját.

A kor szokásaihoz híven a 10 éves kislány a Hunyadi-családhoz költözött. Az eljegyzésre 3 évvel később került sor. Az esküvő azonban elmaradt. Alig három hónapos jegyesség után a 13 éves Erzsébet 1455 év végén elhunyt.

Mátyás második menyasszonya sem volt sokkal idősebb. Podjebrád Katalin 11 éves volt, amikor 1461 májusában Magyarországra hozták. Az eljegyzésről Vitéz János váradi püspök és Podjebrád György cseh király egyeztek meg. Mátyásnak ebben az esetben sem volt sok beleszólása, ugyanis a szerződéskötés pillanatában fogoly volt Podjebrád György udvarában.

Věnceslav Černý: Podjebrád Katalin elutazása hazájából Magyarországra

Miután a Hunyadi-család kifizette a tetemes váltságdíjat, Mátyás hű maradt az egyezséghez, és a családja javaslata ellenére is feleségül vette az akkor 13 éves kislányt, aki hamarosan teherbe is esett.

Itt akkor álljunk is meg egy pillanatra, és mindenki gondolkozzon el azon, hogy milyen szerelmi élete volt 13 évesen. Nekem nagyjából semmilyen, és jobban lekötötte az érdeklődésemet a barbizás, mint a házasság.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Megoldódott a rejtély, hogyan maradtak meg tökéletesen az agyaghadsereg fegyverei
A föld összetétele lehetett az oka, hogy a fegyverek páratlan minőségben maradtak meg.
MTI, Címkép: Pixabay - szmo.hu
2019. április 05.



Kínai és brit kutatók több mint tíz éven át tartó kutatással kiderítették, hogy a körülötte lévő föld összetétele és nem a fegyvereken talált krómbevonat az oka annak, hogy a több mint 2200 éves kínai agyaghadsereg katonáinak fegyverei páratlan minőségben maradtak fenn.

A legkorábbi rozsdamentesítő technológiának tartott krómbevonat a terrakotta hadsereg bronzfegyverein inkább dekorációs lakkozási célokat szolgált, nem pedig állagmegóvást - állapították meg a University College of London és a kínai Agyaghadsereg Múzeum kutatói a Scientific Reports című tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban.

"Az agyagkatonákat és a mauzóleumban talált szerves anyagokból készült tárgyakat lakkbevonattal vonták be még az előtt, hogy felvitték volna rájuk a színezőanyagokat, a bronzfegyvereket azonban nem. Jelentős mennyiségű krómot találtunk a lakkban, de a színezőanyagokban és a földben alig bukkantunk króm nyomára - amit találtunk az inkább szennyeződésből ered. A fegyverek bronzból készült részein találtuk a legnagyobb mennyiségű krómot"

- idézte Marcos Martinón-Torres professzort, a tanulmány vezető szerzőjét a londoni egyetem közleménye.

Az agyaghadsereget az első kínai császár, Csin Si Huang-ti, a Csin-dinaszita (Kr.e. 259-210) alapítójával együtt temették el Kr.e. 209-210-ben, három nagy egységre tagolt árok- és gödörrendszerben helyezték el őket. A földalatti mauzóleum 1974-es felfedezése óta több mint 7000 életnagyságú, bronzfegyverzettel - köztük 40 ezer nyílheggyel - ellátott katona, ló és egyéb hadi felszerelés nyomára bukkantak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Vérfürdő az iskolában – 20 éve mészárolták le a Columbine diákjait
Két fiatalember álarcban, kesztyűben, fekete kabátban beront iskolájába, pisztollyal, puskával, vadászkésekkel felfegyverezve. Ötven perc alatt 12 diákot és egy tanárt ölnek meg, végül önmagukkal is végeznek.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. április 18.



1999. április 20-án zajlott le minden idők egyik legdöbbenetesebb iskolai mészárlása az amerikai Colorado állambeli Littleton városában, a Columbine középiskolában. Eric Harris és Dylan Klebold örökre beírta magát az Egyesült Államok történetének legsötétebb lapjaira, és máig nyitott seb az amerikai kollektív tudatban. Nem utolsósorban azért, mert ez volt az első ilyen iskolai gyilkolás, amely ekkora nyilvánosságot kapott a médiában.

A tragédia napján és másnap minden tv- és rádióállomás egyenesben közvetítette a diákok segélyhívásait, a túlélők döbbent és rémülettől eltorzult arcait. Columbine baljós hírnevéhez csak hozzátett Michael Moore nagy vihart kiváltó, az amerikai fegyverviselés visszásságaira is rámutató 2002-es dokumentumfilmje, a Bowling For Columbine (amit magyarul érhetetlen módon Kóla, puska, sültkrumpli címen vetítettek) és Gus van Sant egy évvel később Elefántja, amelyért Cannes-ban Aranypálmát kapott.

De kik voltak valójában a gyilkosok? Miért öltek? A mészárlást követő hetekben a médiában számos magyarázat látott napvilágot. Szokás szerint megbélyegezték a kemény rock-zenét, a videójátékokat, a fegyvermániát és a náci eszmék iránti vonzódást.

Eric Harris és Dylan Klebold azonban nem voltak sem „sátánista” rock-rajongók, nem voltak igazából faj- vagy vallásgyűlölők sem.

Mint arra Andrew Gumbel, a Guardian oknyomozó újságírója már 10 évvel az események után felhívta a figyelmet, Harris internetes oldalán világosan beszélt: el akarta pusztítani az iskolát, és mindenkit, aki odatartozik.

A tervet hosszasan érlelték és részletesen kidolgozták. Eredetileg két propánbombát akartak felrobbantani az iskola kávézójában, illetve annak könyvtárában, a menekülő túlélőket pedig legéppisztolyozták volna a Columbine parkolójában. Ezen kívül két hasonló bombát helyeztek el autóikban, és legalább 2000 halottat reméltek. Céltudatosságukra jellemző, hogy házi videót készítettek, amelyben elmondták, hogy mire készülnek és előre bocsánatot kértek szüleiktől.

Az iskolába elhelyezett robbanószerkezetek azonban nem működtek. Miután erre a két kamasz rájött, visszamentek a kávézóba, előbb egy Molotov-koktélt dobtak el, majd tüzet nyitottak két diákra. A vérfürdő egy órával később ért véget a könyvtárban, amikor Harris és Klebold egyaránt főbe lőtte magát.

Grumbel szerint a két fiú nagyon különbözött egymástól. A 18 éves Eric rendkívül erőszakos típus volt. Naplója tele van gyilkosságra való felhívásokkal, tömeggyilkosságok leírásával, és szenvedési vággyal. A 17 éves Dylan inkább depresszióra volt hajlamos.

Bár jól szituált, szerető családban élt, állandóan kísértette a kudarc réme. Így kerültek össze, és táplálták egymás démonjait és gyűlöletét.

Sokan nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a terrorakció április 20-án, Hitler születésnapján zajlott le. Ez azonban csak véletlen egybeesés, mert eredetileg április 19-re tervezték, ami szintén egy évfordulós dátum volt: 1995-ben ezen a napon dőlt romba gépkocsiba rejtett pokolgéptől Oklahoma City szövetségi hivatala, a merényletben 168-an haltak meg és több mint 800 volt a sebesültek száma. Dave Cullen újságíró szerint, a könyvet is írt Columbine-ról, Harrist csak az akadályozta meg, hogy ne ez legyen az Egyesült Államok addigi történetének legnagyobb terrortámadása (két és fél évvel vagyunk 9/11 előtt!), hogy egyszerű pizzafutárként nem volt több pénze a gyilkoló eszközökre.

Columbine 20 évvel a vérengzés után egyfajta zarándokhely lett, minden hónapban több százan látogatnak ide, számuk az elmúlt négy évben egyre növekszik. Már külön nevük is van: „Columbiners”. Többségük ártalmatlan „katasztrófaturista”, akik morbid szenvedélyüket élik ki a helyszínen, de vannak olyanok is, akik a gyilkosokat dicsőítik, sőt, utánozni is próbálják őket.

2012-ben például volt egy középiskolás, aki érdeklődött arról, hogy miként zajlott le a lövöldözés, majd nem sokkal később letartóztatták, mert pokolgépet akart elhelyezni egy Utah-i gimnáziumban. 2018-ban az iskola őrzésével megbízott rendőrök vettek őrizetbe egy fiatal nőt, aki a barátnőjével akart hasonló akciót végrehajtani.

A huszadik évforduló közeledtével még jobban megszigorítják a biztonsági intézkedéseket a Columbine körül. Már jó ideje minden zárat távirányítással lehet nyitni és zárni, hogy az egyes termeket izolálni lehessen veszélyes esetén. A problémás diákokat folyamatosan figyelik, elsősorban a közösségi oldalakra felkerült posztjaikon keresztül. Az elmúlt hetekben elszaporodtak az iskola és más Colorado állambeli iskolák elleni fenyegetések. Tavaly, a floridai Parklandban történt vérfürdő után, amelyben 17-en haltak meg, Columbine két hét alatt több mint száz fenyegetést kapott. A hatóságok mindegyiket komolyan veszik, mert az iskolai lövöldözések végrehajtói többségükben üzentek, mielőtt tettüket elkövették. Az egyik ilyen lekapcsolt fenyegető egy 15 éves fiú volt, aki egyik osztálytársnőjének küldött levelében közölte, hogy „egy 40 cm-s acélkése van” és mellékelt egy listát azokról a diáktársakról, akiket meg akar ölni. A címzettnek felajánlotta, hogy leveszi őt a listáról, ha odaadja magát, vagy pedig fizet neki. Annak idején Harris egyik iskolatársának szülei feljelentést tettek a helyi seriffnél, mert lányuk elmondta: a fiú web-oldalán leírta, hogy ölni készül, és őt magát is megfenyegette. Hiába. Közben az egykori túlélők közül sokan a mai napig képtelenek feldolgozni az eseményeket. Egy friss tanulmány megállapította, hogy az iskolai lövöldözéseket átéltéknek magasabb a posztraumatikus stresszel kapcsolatos lelki-viselkedési zavarok aránya, mint a háborús veteránok esetében. Nemcsak azért, mert ők maguk forogtak életveszélyben, hanem azért is, mert elvesztették barátaikat és egyik pillanatról a másikra kellett átélniük, hogy az általuk addig biztonságosnak vélt világ a feje tetejére állt – írta a Westworld .

Columbine óta sajnos több tucat iskolai lövöldözés volt az Egyesült Államokban, a modern médiára jellemző módon azonban csak azok váltak közismertté, ahol az áldozatok száma elérte legalább a tízet.

Ilyen volt 2007- április 17-én a Virginia állambeli Blacksburgben a helyi műszaki főiskolán végrehajtott tömegmészárlás, amelyben 32-en haltak meg (a gyilkos itt is végzett magával), vagy a Connecticut állambeli Newtonban a Sandy Hook általános iskola szörnyű esete, ahol a 20 éves Adam Lanza előbb saját anyját ölte meg, miután az iskolában folytatta gyilkolást: 20 kisgyereket és hat pedagógust ölt meg, mielőtt főbe lőtte magát. Lanza, akárcsak Harris, Klebold és a parklandi gyilkos, az iskolából való kicsapásáért bosszút álló Nicolas Cruz – az egyetlen, akit élve elfogtak, és akár halálra is ítélhetik – elérték céljukat, mint az ókori Hérosztatosz, aki a hírnévért gyújtotta fel Artemisz ephesosi templomát, az ókor egyik csodáját. Az ő nevüket jobban őrzi a köztudat, mint az ártatlan áldozatokét.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x