hirdetés
korhaz7.jpg

A kórházban svédasztalos a reggeli, a hálapénz pedig ismeretlen fogalom

Külföldön élő magyarokat kérdeztünk arról, milyen az egészségügyi ellátás ott, ahol élnek a magyarországi állapotokhoz képest. Tanulságos körkép rajzolódott ki.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. február 22.


hirdetés

A magyar egészségügyről mindenkinek van véleménye, vegyük akár a kórházi ellátásról szóló horrorsztorikat (illetve a nem túl gusztusos ételekről terjedő fotókat), akár a hálapénz jelenségét, vagy bizonyos esetekben az orvosok és nővérek modorát. De vajon mi a helyzet ilyen téren más országokban?

Körkérdést tettünk fel egy-egy Belgiumban, Kanadában, Csehországban, Ausztriában és Franciaországban élő magyarnak. Válaszaik sokrétűek: van, aki cukorbetegként jár rendszeresen kezelőorvoshoz, másnál krónikus betegséget diagnosztizáltak, vagy éppen a szüléssel kapcsolatban szerzett tapasztalatokat külföldön.

Franciaország

A francia egészségügy pont olyan, mint bármilyen francia rendszer. Vagyis nagyon küszködős a bekerülés, de ha már bent vagy, akkor ott nagyon jó neked – meséli Fanni, aki másfél éve él és dolgozik angoltanárként egy kisvárosban. Az ottani társadalombiztosítás, vagyis a Sécurité Sociale ott is levonásra kerül a fizetésből. Jár hozzá egy Carte Vitale nevű fényképes, mikrochippel ellátott kártya, amit elég nehézkes módon lehet megszerezni. Postára kell adni hozzá egy "kisebb G.R.R. Martin regénnyi" paksamétát. Fanninak a munkahelye adott egy listát, mit kell beküldeni, meg is tette.

Hamar megtapasztalta a bürokrácia feneketlen mélységeit: az ügyintézéshez szükség volt egy három hónapnál nem régebbi születési anyakönyvi kivonatra is (hiszen ezek az adatok nyilván nagyon sűrűn változnak), természetesen fordítással. Ő előrelátó volt, és még a kiköltözése előtt talált egy fordítóirodát, akik egész jó áron megcsinálták.

hirdetés

De amikor már épp azt hitte, hogy sikerült kicseleznie a rendszert, visszakapta az egész paksamétáját. Az indok az volt, hogy nem jó a fordítás, mivel Franciaországban is akkreditált fordítóval kell dolgoztatni. Úgyhogy újra lefordíttatta, 30 eurót (bő 9 ezer forintot) fizetve egy 1 oldalas copy-paste munkáért.

Végül fél év alatt jutott hozzá a Carte Vitale-hoz.cartevitale

Illusztráció - Forrás: Wikipédia

A háziorvosi ellátás sem úgy működik, mint itthon. Például nincs olyan, hogy "SZTK-s" rendelő. Helyette magán orvosi rendelők vannak, mindenki kinézheti a számára szimpatikusat, Fanni például Google értékelések alapján tájékozódott. "Oda bebokázik az ember és megmondja, hogy kérem szépen, tessék a háziorvosomnak lenni. Az orvos ezt beregisztrálja a Carte Vitale-re, és voilá, hivatalossá vált a viszony" – meséli a dolog menetét.

A vizitekért fizetni kell, neki körülbelül 30 euróba került az első, ahol egy emlékeztető oltást is kapott. Ebből a tb visszatérített neki 23 eurót. Gyógyszereknél általában 65%-ot adnak vissza, de tartós betegségeknél, például az őt is érintő cukorbetegségnél 100%-os ellátás van. A tb-hez egyébként tartozik egy online felület is, ahol vissza lehet nézni szinte mindent, például a visszatérítéseket, vagy a kezelőorvosunkat.

Egyik legjobb tapasztalatát is diabetológusánál szerezte nemrég. Nem voltak tökéletesek az eredményei, és ahhoz szokott hozzá, hogy otthon az orvosok leginkább a beteget vádolják a betegségekért.

Amikor kiskamaszként cukorbeteg lett, minden utasítást lelkiismeretesen betartott, az orvosa mégis rendszeresen megvádolta zugevéssel. A francia orvos ellenben kedvesen végighallgatta, és leszidás vagy megjegyzések nélkül adott neki tanácsokat.

Azóta jobban odafigyel a cukrára, és sokkal motiváltabb is, hogy "jó beteg" legyen. Korábban más volt a helyzet, hiszen bármit csinált, sose volt elég jó, mindig ő volt a hibás.

"Igazságosabbnak tartom azt, hogy itt megfizetjük a vizitet, így nem kell az orvosnak kínosan hálapénzt dugdosni a zsebébe, cserébe viszont becsülettel végzi a munkáját, mert azt megfizetik. A beteg valamilyen szinten 'fizető ügyfél', tehát ha az orvos nem jól végzi a munkáját, vagy esetleg udvariatlan, az ember fogja magát, és elmegy máshova. Viszont az állami visszatérítéssel nem is olyan vészesek a költségek, főleg mivel az átlagkereset magasabb, mint az otthoni" – foglalja össze véleményét Fanni.korhaz5

Csehország

Zsófi Prágában csinálta végig a terhesgondozást és a szülést, mindkettő sok mindenben különbözik a magyarországi gyakorlattól. Nincs választott szülészorvos, a nőgyógyász átpasszol a kórháznak a 36. héten, attól kezdve ők végzik a kontrollt, és annál az orvosnál szül az ember, aki épp bent van.

Nincs boríték vagy bármi ilyesmi, az egész szülésért semmit nem kellett fizetnie. A tb fedezett mindent.

Igaz, a kórházban bérelhetett volna privát szobát, ahol a babával és a párjával hármasban lehettek volna. Ez körülbelül 27 ezer forint egy éjszakára, de ők nem éltek a lehetőséggel. Ahová ő került, nem általános kórház volt, hanem szülészeti klinika. Az orvosok és szülésznők mind tökéletesen beszéltek angolul, a nővérek egyáltalán nem, de nagyon segítőkészek voltak, és ha nem értett valamit, elmutogatták.

A tb fedezte a kismamagondozást és az ellátást is, sőt a kislánya orvosi ellátását szintén Zsófi tb-je állja. A kórházba a terhesség 14. hetéig kellett regisztrálni (más kórházakba lehetett pár héttel később is, de általában a 25. hétig meg kell lennie, hogy hol szül az ember). A szülés után normál kórteremben volt, ezek háromágyas szobák, a kisbabák is itt vannak elhelyezve és a pelenkázón biztosítanak mindent az ellátásukhoz, kivéve a pelenkákat. Amíg bent voltak a kórházban, ruhát is kaptak a babának, csak sapkát kellett vinniük otthonról.korhaz2_wiki

A kórházban tejbank van, a kisbabák nem kapnak teát vagy tápszert (hacsak ez utóbbira nincs komoly indok), kizárólag anyatejet.

A gyermekorvoshoz is a baba születése előtt kell regisztrálni, nincs körzeti orvos és nincs védőnő, sok gyermekorvos nem vállal új klienst, mert tele vannak, szóval ez nem volt egyszerű menet – nem is találtak a közelben, csak egy kerülettel arrébb, de nagyon meg vannak vele elégedve. Az oltásoknak sincs annyira kötött szabályozása, mint Magyarországon.

Vannak kötelező és ajánlott oltások, de például a szülő szabadon dönthet róla, milyen konstellációban kapja meg a gyerek ezeket (például 6 vagy 3 részletben adják be az immunizáló oltásokat), vagy hogy hány hónapos korban kezdjék el adni neki (az első évben ezt viszonylag szabadon lehet elhalasztani).

Az otthonszüléssel is lazábbak a csehek, több kórházban támogatják az alternatív és természetes vajúdási és szülési módszereket, de azért nem mindenhol. Zsófi például természetes szülésre készült egy fogadott dúlával, de Prágában csak két kórházban volt erre lehetőség, ezek közül is csak egy volt, ahol a párja és a dúlája egyszerre lehetett volna bent vele. Prága környékén viszont vannak kisebb kórházak, ahol támogatják a dúlás szülést és a hozzátartozók is bent lehetnek.korhaz4

Kanada

Vera 2012-ben költözött ki Kanadába, két évvel később pedig egy krónikus betegséget diagnosztizáltak nála. Ez pont egybeesett édesanyja súlyos betegségével, ami miatt sokat utazott haza, ezáltal elég éles rálátást nyert a két ország különbségeire. Ha az embernek valami gondja van, fordulhat háziorvoshoz (family doctor), mehet úgynevezett walk in clinicre (nagyjából ilyen az egynapos sebészet), sürgős esetben pedig ER-ra (traumatológia). "A family doktorokat fogadod, ő lesz az állandó orvosod, de általában borzasztóan leterheltek, ezert nekünk például nincs is" – meséli. Ők többnyire a walk in clinicre mennek, ha gond van, mert az ER-on rengeteget kell várni. Emiatt csak valóban sürgős esetekben segítség, ha valaki indokolatlanul veszi igénybe, azt azonnal éreztetik egy 6+ órás várakoztatással.

Vera tapasztalatai szerint a family és walk in doktorok kissé komolytalanok, vele kétszer is előfordult olyan eset, hogy hazaküldték, mondván szerintük már meggyógyult. Aztán kiderült, hogy mégsem, de legalább akkor már meg is műtötték.

A specialisták viszont igazi profik: rendkívül készségesek, hozzáértőek és türelmesek. Javarészt ők is leterheltek, de mindnek saját titkára van, még a kórházakban is. Velük kell intézni azokat dolgokat, ami itthon egy orvos munkájának része, de nem gyógyítás.

Fizetni ezeknél az orvosoknál nem kell, hacsak nem magánorvoshoz mész, vagy nincs biztosításod. A helyi tb-t MSP-nek hívják, ezt mindenkinek fizetnie kell, aki dolgozik és egy bizonyos határ fölött keres. Nemrég vezették be, hogy a családosoknak van belőle kedvezmény. Viszont nem vonják le automatikusan, mint itthon, utólag kell befizetni a kézhez kapott bérből.korhaz8

A kórházakban nem nagyon szeretik visszatartani a betegeket. Inkább úgy gondolják, hogy legjobban otthoni körülmények között képesek gyógyulni, így amint lehet, mindenkit hazaküldenek. Vera szerint az egészségügyisek hozzáállása a betegekhez határozottan más, mint Magyarországon.

"
Itt ha valami bajod van, akkor az orvos egy kiselőadást tart neked, hogy mi miért van, mit fog csinálni, és hogy mik a választási lehetőségeid

– mondja. Anyukájához nem így álltak a magyar orvosok: nem nagyon szerették elmondani a lehetőségeket, csak szűkszavúan tájékoztattak. "És persze otthon sajnos nem tudsz úgy bemenni egy kórházba, hogy ne legyen legalább egy morgós nővér vagy orvos, aki leszid" – teszi hozzá. De nem hibáztatja őket: Kanadában eleve több nővér és asszisztens dolgozik az orvosokkal, hogy megkönnyítsek a munkájukat, és mindenkinek megvan a világosan megszabott feladatköre.

Belgium

A Brüsszelben élő Ági elmondása szerint ott a munkavállalással vagy tanulással járó társadalombiztosítás mellé erősen ajánlott egy kiegészítő biztosítást is kötni (a szolgáltatók neve mutualité, azaz kölcsönösség), mivel minden rendelésen fizetni kell, és ha kórházba kerül az ember, akkor is megküldik a számlát. Viszont ha van az embernek mutualitéje, akkor a költségek jelentős részét (60-80 százalékát) visszatérítik.

A biztosítás alapcsomagja lakhelytől függően 8 eurótól (~2500 forint) indul, Brüsszelben kb. 10-et kell fizetni, ha pedig balesetkor a kórházban külön szobát és egy nagyobb összegű támogatást is szeretnénk, akkor kb. 15-öt. A biztosítást lehet havi, negyedéves és féléves részletekben is rendezni, de

az éves befizetett összegből visszatérítenek kb. 50 eurót, ha bemutatunk egy fitneszbérletet vagy klubtagságot.

A nők fogamzásgátló szedése esetén is igényelhetnek vissza egy bizonyos összeget, valamint a nagyon alacsony jövedelműek a vonatra és városi tömegközlekedésre is jelentős kedvezményt kaphatnak a mutualitén keresztül.orvos

A rendszert Ági nagyon jónak tartja, mert tudatosítja az emberekben, hogy az egészségügy nem az állam ajándéka, hanem fizetni kell az orvosi ellátásért, de a tudatos és egészséges életmódot kedvezménnyel honorálja. Mivel a költségeket mindenképp kiszámlázzák, az orvosok nem viselkednek kegyúrként, mint Magyarországon: szolgáltatást nyújtanak, nem szívességet.

Az viszont otthoni szemszögből nagyon szomorú, hogy itt hiába sokkal magasabb az átlagkereset, a visszatérítéssel lényegében annyiba kerül egy konzultáció, mint otthon egy magánrendelésen. Vagy még olcsóbb is.

Ausztria

Edina Bécsben él, tapasztalatai szerint ott is elég hullámzó a helyzet. A háziorvosok hasonlóan túl vannak terhelve, a 2-3 órás várakozás sem ritka. Időpontot se mindegyiknél lehet foglalni, de egyébként sem sikerül betartani ennyi várakozó mellett. A mostani háziorvosa nagyon kedves, de mint mondja, nem bízná rá az életét. Főleg azért van még mindig nála, mert közel lakik a rendelőhöz, és az asszisztense is írhat beutalót/receptet/betegállományt, nem kell hosszú órákat várakozással töltenie.

A kórház, ahol őt ápolták, teljesen felújított, a felszerelés pedig szerinte a legújabbak között van. Olyan ágyat és éjjeli szekrényt, amik otthon vannak, egyáltalán nem látott. Az ellátást is jónak tartja, elejétől kezdve hozták neki a gluténmentes ételt, plusz jó adag gluténmentes kenyeret külön. Ráadásul ami bontatlanul megmaradt, azt is hazavitették vele.

A reggeli "svédasztalos", kimész a folyosó egy részére és ott van többféle péksüti, vaj, lekvár, talán Nutella, tea, kávé, tej, gyümölcsök, joghurt. Ezek mind napközben is rendelkezésre állnak.

A kórházi tartózkodásért csak egy napi ágydíjat kell kifizetni a távozáskor, ez 12-19 euró (3700-5800 forint) között van, de aki 28 napnál tovább van bent, annak a többit már a tb fizeti. A TAJ kártya egyébként chippel működik.korhaz6

Edina szerint változó, ki hogy bánik az betegekkel a kórházban. Az orvosok vele mind kedvesek voltak, és őt szerencsére egy nagyon hozzáértő ember műtötte, de sajnos nem mindről mondhatja el azt, hogy kompetens volt. A nővérek a fekvőbeteg osztályon az idősekkel nagyon kedvesek voltak, Edinával sem voltak bunkók, de nem sokat törődtek vele.

"
Nyilván azt gondolták, hogy én nem vagyok elanyátlanodva, meg kiszolgáltatott helyzetben a csővel az oldalamban, mert én még fiatal vagyok, vagy nem tudom

– fogalmaz ironikusan. Ez a hozzáállás csak akkor változott meg, mikor belázasodott. Amikor viszont visszajárt kontrollra, a járóbeteg rendelésnél mindenki kedves és készséges volt.

Ügyeleten szintén sokat kell várni, 2-3 óra, míg behívnak, bár az adatfelvételt azért elintézik az elején. Persze lehet, hogy ez is a betegség súlyosságától függ, de például amikor légmell gyanújával vitték őt be, valamiért azt sem ítélték meg sürgősnek az orvosok. Adott területen dolgozó orvost (pl. háziorvost, bőrgyógyászt, vagy gasztroenterológust) naptári negyedévenként lehet váltani. Ha ezt nem várod ki, akkor ugyanazon a területen dolgozó másik orvoshoz csak magánrendelésre mehetsz.

Ha neked is van hasonló tapasztalatod, írd meg kommentben! Pozitív visszajelzések esetén a cikknek folytatása is lesz, további országokkal.

(A cikkben szereplő képek csak illusztrációk, nem a szóban forgó egészségügyi intézményekben készültek. Forrás: Pixabay és Wikipédia)


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kirschner-petra.jpg

„Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról” – újrakezdés karantén után

„Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?” Vélemény.
Kirschner Petra írása; fotó: Hajdú Zsófia @ahogyzsofilatja - szmo.hu
2020. június 01.


hirdetés

Visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Reggel felöltözök, kisminkelem magam, felszállok a villamosra. Leszállok, felszállok egy másikra. Fel- és leveszem a maszkot. Az utca újra tömött, a plázákban már lézengenek. Az irodában már minden munkatárs fesztelenül, kesztyű és maszk nélkül dolgozik, egymástól nem tartva a megfelelő távolságot. Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról.

Mégis milyen volt ez a két hónap? Lassan a bőrünk alá kúszó nyugtalanság, ijedtség, hirtelen életbelépő korlátozások, sokkoló tények, feszült hétköznapok és ideges bevásárlások, bezárkózás. Aztán bizonytalanság, félelem és növekvő pánik, az egymástól való elszakítottság érzése, izoláltság, a szabadságunktól való megfosztottság, majd talán megszokás és stagnálás... És most? Éljük tovább az életünket, megyünk tovább.

Számomra az elmúlt időszak rejtett magában némi hullámzást, szakaszokban éltem meg az egészet, és eszerint változott a hangulatom. A legelső napokban még talán élveztem is, hogy otthonról dolgozhatok, aztán a kijárási korlátozások bevezetésekor megjelenő pánikrohamokat egy derűs időszak követte, melyben megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Eztán stagnálás, visszaesés, majd depresszió, aztán újra oldódás.

Amikor elkezdtem megszokni a helyzetet, inkább bezárkóztam a lakásomba, azt éreztem, hogy ebben az ingerszegény otthoni környezetben tökéletesen távol tartok magamtól minden rosszat, és a magam kis kialakított harmóniájába kapaszkodtam.

Megszerettem az átrendezett birodalmamat, azt, hogy lett időm többet foglalkozni magammal, vagy azzal, hogy az igazán fontos kapcsolataimat ápoljam – akár a távolból is. Új hobbikba kezdtem és napi rutint alakítottam ki. Az én kis biztonságos váramban minden tökéletes volt.

hirdetés

Aztán csak bámm. Újabb hír. Feloldják a korlátozásokat. Mellbevágó volt ez is. Amiről azt hittem, még bőven eléldegélek vele hónapokig ebben a kis magányos biztonságban, kiderült, hogy vége van. Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?

Nehéz volt elképzelni, hogy reggel, ha majd felkelek, sietve kell megreggeliznem, egy órával kevesebbet fogok aludni, és tökéletes szettben kell majd mindennap betipegnem az irodába, leülni egy steril íróasztal elé, és ott dolgozni.

Dobozban vinni a kaját, előző este kigondolni, hogy mit fogok enni, plusz napi 1,5 órát eltölteni tömegközlekedésen csak azért, hogy dolgozhassak. Nonszensznek tűnt, hiszen sikeresen megoldottuk a munkát a cégünknél home office-ból is, gördülékenyen mentek már a folyamatok. Furcsa volt az egész, hogy át kell megint állni, pedig egészen két hónappal ezelőttig ez volt a normális.

Azt, ami miatt nemrég pánikrohamok gyötörtek, mostanra megszoktam és megszerettem. Beszarás.

Az is igaz, hogy ahogy telt az idő, elkezdtünk tapasztalatokat szerezni a helyzetről. Megszoktuk, hogy behatárolt idősávban járhatunk boltba, hogy maszkot használunk, kesztyűt illetve kézfertőtlenítőt. A rengeteg külföldről özönlő rémhír és az ellentmondásosnál ellentmondásosabb nyilatkozatok és interjúk a témában mind fokozták a bizonytalanságot és a félelmet.

Nehéz volt olyan hiteles csatornát találni, amiben teljes mértékben bízhatunk, minden nagyon labilisnak tűnt. Mire számítsunk, mivel számoljunk, hogyan készüljünk, hány doboz tejet vegyünk. Egy laikus hétköznapi ember többnyire a hozzá beérkező információ áradatból vont egy átlagot, ami alapján még így is maximum a találgatásban bízhatott a legjobban. Bizonytalanságra voltunk ítélve.

Ez a bizonytalanság nem sokat változott, csupán a szabadságunkat kaptuk vissza. Vagyis egy részét, ami jelen esetben annyit tesz nagyjából: bejárhatok a munkahelyemre dolgozni, és ihatok sört kocsmában.

Tehát engedtek a korlátozásokból, és annak ellenére, hogy nem volt ínyemre, én is elkezdtem újra mindennap bevillamosozni az irodába. Az első pár napban iszonyú furcsa volt. Például nem tudtam ezt-azt megcsinálni két e-mail között, mint otthon. Gondolok itt arra, hogy gyorsan odateszek egy ebédet, vagy negyedórát jógázok, esetleg kiteregetem a lejárt mosást. Különös volt újra a személytelen irodai környezet a kis meleg kuckóm helyett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!