hirdetés
fe_800_500_toth_kriszta2019.jpg

„A kis hétköznapi szemétségek összerakódnak, és lavinaszerűen vezetnek nagyobb bajhoz” - Tóth Krisztina irodalomról és mindennapi játszmáinkról

A Könyvhétre jelent meg Tóth Krisztina Fehér farkas című novelláskötete, amelyet szerdán, június 12-én mutatnak be a Margó Irodalmi Fesztiválon. Beszélgetésünkben az irodalomtól rövid út vezetett nyomasztó mindennapjainkig.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. június 10.


hirdetés

Vasárnap, június 16-án, a Margó Irodalmi Fesztivál utolsó napján, Tóth Krisztina írásai ismét színre kerülnek. Este 19.30-tól válogatást láthatunk megfilmesített novelláiból. Levetítik a Fehér farkast, az Ahogy eddiget, továbbá a Pápai Pici rendezte Hátsó lépcsőt, Baranyai Gábor Benőtől a Hol a nyuszi? feldolgozását, valamint Idegenek címen a METU kreatív producer szakos hallgatói által készített szkeccsfilmet, amelyhez az írónő előző kötetéből, a Párducpompából merítettek. Tóth Krisztina a Fehér farkast vasárnap 12 órától a Magvető kiadó sátránál dedikálja.

– A Fehér farkas egy 2006-ban megjelent írása, főszereplője egy magányos cigánylány, akinek minden vágya, hogy az állatkertben bejusson e nemes vadhoz. Miért éppen ezt a novellát választotta címadóul?

– Elárulhatom, hogy több címlehetőség is felmerült, de azt gondoltam, hogy talán ez az egyik legerősebb írás a könyvben, apró mozzanatokban visszaköszön benne mindaz, ami alapmotívum a többi novellában is. A lány, mint áldozat, az alárendelt állatok, a visszaélés, az otthontalanság. Ha valaki csak ezt az egy írást olvassa el, sok mindent megsejt abból, hogy miféle könyvet tart a kezében.

– Az ön prózájában, verseiben, meséiben gyakran szerepelnek állatok, hol a maguk konkrét valóságában, hol egyfajta szimbólumként.

– Nagyon szoros kapcsolatom van az állatokkal, az egész életemet végigkísértek a kutyák, macskák. Nem volt testvérem, de gyerekkoromban olyan bensőséges viszonyom volt az állatokkal, mintha testvérek lennénk.

A történetekben az állatáldozat kicsit olyan, mint a gyerekáldozat: ezek a lények védtelenek és kiszolgáltatottak, rajtuk csattan az ostor, mindenki erősebb náluk. Nem tudnak beszélni, nem tudják elmondani, hogyha fáj nekik valami.

Talán éppen azért, mert én a szavakkal dolgozom, fontosak nekem ezek a kis lények. Mindig nagyon nehezen hevertem ki, ha elveszítettem egy állatot.

– A nagy francia színész, Michel Simon íratta a sírjára, hogy „jobban szerette a kutyákat, mint az embereket, mert a kutyákban sosem csalódott.”

– Én nem gondolom, hogy jobban szeretném őket, de nagyon elcsodálkozom, amikor valaki adakozik egy kutyamenhelynek és megszólják, hogy miért nem a gyerekeknek adja azt a pénzt. Ilyen szembeállítás nem létezik. Az ember vagy irgalmas a világban és akkor minden kiszolgáltatott iránt az, vagy nincs benne irgalom, és akkor az emberek iránt sincsen. Azt sem gondolom, hogy ha az ember nagy állatbarát, akkor az emberekkel van valami nagy konfliktusa. Egyébként, ha már francia művészeket említünk: az író André Malraux is nagy állatbarát volt, és ő egy egyiptomi macskaszobrot tetetett a sírjára, ami most a párizsi Pantheonban van. Tehát az irgalom és a szeretet a legfontosabb. Az állatok nagyon kedves, őszinte lények.

– Írásaiban gyakoriak a kibeszéletlen konfliktusok, vagy olyan helyzetek, amikor tudjuk, hogy nagyon nagy baj van, és mégis úgy éljük az életünket, mintha minden rendben lenne.

– Egyre nagyobb szerepe lesz az írásaimban annak, hogy mennyire meghatározzák életünket a múltbeli elhallgatások és titkok. Észrevétlenül befolyásolják a döntéseinket, a cselekedeteinket. A novellákban hétköznapi szituációkban látjuk a szereplőket, aztán egyszer csak beköszön a múlt, és valami rémületes dologra derül fény. Ott van például a Túlpart című novella, ahol egy egykori securitatés fut össze az áldozat gyerekével, egy másik országban, egy váratlan élethelyzetben. Vagy a Hinta, ahol a lakótelepen élő feleség hirtelen rádöbben, hogy a férje meleg és viszonya van az albérlővel. Nem tudjuk meg, hogy mi történik aztán, előbb ér véget a novella, de valószínűleg élnek tovább együtt, ahogyan addig, mintha semmi sem történt volna. A figurák nem képesek arra, hogy radikálisan megváltoztassák az életüket. Sokszor csak széttárják a karjukat: ez van, ezzel kell együtt élni. Mintha valami apátia uralkodna rajtuk és nem hinnének abban, hogy az adott helyzet megváltoztatható vagy hogy a múlt elgennyesedett sebei még kitisztíthatóak…

– Nemcsak az egyes embereknél pusztít ez az érzés…

– Azért is tartottam fontosnak, hogy most kötetbe rendezzem az ilyen tematikájú írásokat, mert sokszor társadalmi szinten is érzem ezt az apátiát és lemondást: úgysem lehet semmin sem változtatni, minek ugrálni, egy életünk van.

Van valami öreg és fáradt ezekben a mondatokban – én is tapasztalom néha magamon ezt a fajta megkeseredett belenyugvást. Ugyanakkor a szövegeimben megpróbálom megmutatni, hogy a sebek így csak tovább gennyesednek. Most már az a tét, hogy a gyerekeinknek tovább nyomjuk-e ezt a sok mocskot, mert már a következő nemzedék is viszi.

És ez azért borzasztó, ha belegondolunk…

– A Lift történetét bármelyikünk átélheti – például egy tízemeletes, hatvanlakásos panelházban…

– Beszállunk egy liftbe, vagy egy metrókocsiba, és elkezdünk az emberekről találgatni, a ruházata, a viselkedése, a nála lévő tárgyak alapján. Most írtam egy színdarabot, ami a júniusi Jelenkorban jelenik meg. Eltűnik egy apró tárgy az óvodában és a szülők, akiknek a gyereke elvesztette ezt a tárgyat, vagy ellopták tőle, egy másik szülőpáros gyerekét kezdi el gyanúsítani. Ez a két szülőpár soha nem beszélt egymással, nem is tudnak semmit egymásról, csak azt látják, hogy ki milyen autóval jár az óvodába, milyen ruhát hord a gyerek, és egy komplett kép alakul ki bennük arról, hogy milyen az „Audis” apuka: biztosan lop, már a gyerekét is arra neveli, hogy ha hazavisz valamit, azt ne adják vissza. A másik apukának is vannak előítéletei, érdemes belegondolni, mit képzel például az értelmiségi szülőkről, vagy hogy az óvónéninek mi jut eszébe a színésznő anyukáról…

– Mert klisékben, kategóriákban gondolkodunk…

– A szereplők alig tudnak valamit egymásról, interakció is alig van, de fejben lejátszanak teljes történeteket. Amíg csak képzeletben játsszák ezeket az egyre durvuló játszmákat, addig ez nagyon mulatságos, de aztán az a végén tragédiába torkollik az egész. Valami olyasmit akartam megmutatni ezzel, hogy ezek a kis hétköznapi szemétségek tét nélkülinek tűnnek, de mind összerakódnak, és lavinaszerűen vezetnek sokkal nagyobb bajhoz. A másik pedig az, hogy társadalmi szinten is ezt játsszuk.

Pontosan tudjuk egy beszélgetésben, hogy kik az „ők” és kik a „mi”. Ha egy kis távolságból ránéznénk a saját beszélgetéseinkre, rájönnénk, hogy ez maga a téboly. Éppen azt éljük át, amitől annyira megijedtünk szüleink és nagyszüleink generációjánál.

És mindezt megspékelik valami elképesztő militáris szóhasználattal: „térfoglalás”, erőközpont”, „kultúrharc”. Azt gondoltam, hogy egy ilyen teljesen eltávolított környezetben megmutatva, hogy mit játszunk egymással, kiderül ennek a totális abszurditása.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
mikisfalunk-1000x694.jpg

Bejelentették, milyen műsorokkal indítja az őszt az RTL Klub

Jön a világ egyik legsikeresebb párkereső műsora, lesz több újdonság és visszatér néhány régi kedvenc is.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Megtartotta az őszi tévés szezon nyitányát jelző sajtótájékoztatóját az RTL Magyarország, ahol Kolosi Péter, a médiavállalat programigazgató vezérigazgató-helyettese ismertette, milyen műsorokra építi stratégiáját az RTL Klub a következő időszakban.

Mielőtt az új és visszatérő műsorok bejelentésére sor került volna, Kolosi kitért rá, hogy az RTL Klub továbbra is piacvezető a kereskedelmileg kiemelt, 18-49 éves korcsoportban az esti főműsoridőben. Az idei évben 187 főműsoridős estét nyert meg eddig az RTL Klub idén, ami az esték körülbelül 80 százalékát jelenti.

A főműsoridős közönségaránya az RTL Klubnak az év első felében 13,6% volt az említett korcsoportban. Az RTL Magyarország csoportszinten is piacvezető volt főműsoridőben.

Kolosi Péter szerint magáért beszél az is, hogy A mi kis falunk sorozat esetében még az ismétlésnek is 18% feletti közönségaránya volt, és az RTL Híradó 225 estéből 212-t megnyert este 6-kor, ami 90 százalék feletti eredményt jelent 18-49-ben.

A Drága örökösök második évada már el is indult hétfőn.

Visszatér A mi kis falunk, ami hatalmas sikert aratott. Szombatonként este 8-tól láthatjátok; az új évad első része augusztus 31-én lesz, benne néhány új szereplővel. Aznap Kiss Ádám és a Showder Klub új, speciális standup comedy adását is láthatjátok.

Szeptember elsején 20:05-kor érkezik a Jófiúk, A mi kis falunk alkotóinak új sorozatának premier része. Hetente egyszer, vasárnap esténként adják és három rendőrről szól.

Újra lesz X-Faktor - a 2019-es adás műsorvezetője Kiss Ramóna lesz, a mentorok pedig Dallos Bogi, ByeAlex, Gáspár Laci és Puskás Peti.

Megint lesz Nyerő páros Sebestyén Balázs vezetésével. Az összeköltöző 8 sztárpáros között látható lesz Csobot Adél és Istenes Bence is.

Visszatér az egyik párkereső műsor, a Házasodna a gazda: szeptember elsején 19 órakor kezdődik a premier adás. A műsorvezető Nádai Anikó, a gazdák: Demjén Niki, Berecz Balázs, Bige Botond, Brindzik Zsolt, Szilágyi Misi.

Jön a világ egyik legsikeresebb párkereső műsora, a Love Island, amit szeptember elsejétől minden nap nézhettek - hétvégén is lesz adás. A műsort Cipruson forgatják, a megnyerhető fődíj 20 millió forint. A premier rész 21:05-kor kezdődik. A műsorvezető az Éjjel-Nappal Budapestből és a Szenzációs Négyesből is ismert Lali lesz.

A negyedik évaddal folytatódik a Konyhafőnök VIP, a műsorvezető Fördős Zé, a séfek: Rácz Jenő, Sárközi Ákos.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
foofighters-0.jpg

A Foo Fighters lezúzta az arcunkat a Sziget valaha volt egyik legjobb koncertjén

Két és fél órát játszottak közel teltház előtt, és a hihetetlenül jó fej, közvetlen viselkedésükre is sokáig emlékezni fogunk.
Láng Dávid; fotók: Rockstar Photographers - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Évekig kötelező program volt a Sziget zárónapjain az End Show, ami azt jelentette, hogy hívtak egy többnyire pendriveról verető DJ-t a nagyszínpadra, akinek a szettjét különleges fényekkel, lézershow-val és a végén tűzijátékkal spékelték meg. Ez persze látványosnak látványos volt, de azért lássuk be, erősen kimaxolta a parasztvakítás-faktort, miközben a zenei értéke a nullához konvergált.

Tavaly aztán megtört a szörnyű hagyomány: az Arctic Monkeys-t hozták el utolsó fellépőnek, ami már pusztán az élő hangszerek miatt is minőségi előrelépés volt.

A buli mégse hagyott mély nyomot bennünk, bár tűpontosan eljátszották a slágereiket, de valami hiányzott. Egy patikamérlegen kimért, steril koncertet kapott a közönség bármifajta különleges showelem, vagy anélkül, hogy akár minimálisan is megpróbálták volna bevonni őket.

Na, az idei zárónap fő fellépőjének leigazolt Foo Fighters mindenben a fentiek tökéletes ellentétét hozta.

Ott kezdődött a dolog, hogy a szokásos 90 perc helyett két és fél órát játszottak: már fél 9-kor elkezdték, amivel valószínűleg a Sziget történetének leghosszabb koncertjét nyomták le. És végig látszott rajtuk, hogy nem azért tesznek így, mert a szerződésük miatt kötelező, hanem mert baromira élvezik.

Ahogy Dave Grohl fogalmazott: "Addig fogunk játszani, amíg le nem zavarnak bennünket a színpadról." Oké, ez valószínűleg egy bevett fordulat nála, két évvel ezelőtt a Sportarénában is hasonlót mondott, ahogy valószínűleg minden turnéhelyszínen, de ettől még ugyanolyan szimpatikus gesztus marad.

Grohl közvetlenségéről rengeteg sztorit hallani, és most a Sziget közönsége is meggyőződhetett róla, hogy sok más rockzenésszel ellentétben mennyire nincs elszállva magától.

Már-már szürreális volt, amikor kiszúrt a tömegben egy buborékot fújó lányt, és konkrétan percekig arról beszélt két szám között, milyen állati menő ez, és abba ne hagyja a buborékfújást.

De ez nem minden: a végén fel is hívta a színpadra a csak "Bubble Girl"-ként emlegetett rajongót, hogy a finálé alatt onnan fújja a buborékokat, nyilván élete egyik legnagyobb élményét megszerezve ezzel.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Once0.jpg

Volt egyszer egy...Hollywood - Minden jó, ha a vége jó? Tarantino megint jól meglepett minket

Quentin Tarantino 9. filmje precíz és fantasztikus korrajz Hollywood aranykorának végéről egy színész és egy kaszkadőr szemszögéből.
B.M. képek: Youtube - szmo.hu
2019. augusztus 14.



Leonardo DiCaprio, azaz Rick Dalton az ’50-es évek sorozatsztárja, aki a ’60-as évekre lecsúszott a gonosz vendégszereplő-sorozatszínész státuszba. Ahogy az Al Pacino által alakított producer kifejti: mindig van lejjebb. Karrierje a szakadék felé tart és ezt ő is érzi. Nem tehet mást, mint

küzd azért, hogy fent maradjon felszínen,

kevés sikerrel. Rick hűséges társa a moziban és barátja az életben Cliff Booth (Brad Pitt), a csendes kaszkadőr. Cliff második világháborús veterán, akiről azt gondolják, megölte a nejét egy rosszul sikerült nyaralás alkalmával, de biztosat a történet folyamán sem tudunk meg róla. Cliff kissé misztikus karakter, akinek szüksége van Rick anyagi támogatására, különben még a kutyájának sem tud enni adni.

A Volt egyszer egy...Hollywood nagyon lassú, alig van benne akció, inkább a karakterek interakciói viszik előre a cselekményt, azok sem lineárisan, ami teljesen elfogadott narratíva a rendezőtől. Rengeteg a flashback a filmben, sőt, akad egy visszaemlékezésbe szőtt visszaemlékezés is. Van itt minden zsánerből valamicske: dokumentarista stílusban előadott, percre pontosan megjelölt narrációval ellátott rész, agyatlan pusztítás, filozofikus elmélkedés - miközben az egész egy hangulatos mese.

Hiába dolgozik sok esetben a rendező ezzel a hamis dokumentarista stílussal, a film kegyetlen atmoszférája átjárja az egész művet. Egyrészről ott a csodálatos nosztalgikus képi világ – korabeli autók, korabeli ruhák, zseniális soundtrack (főleg remekül megválasztott, kornak megfelelő rockzenék), másfelől pedig ott a kérdés, és az ebből érkező feszültség, hogy mi lesz a film vége. Nem akarok spoilerezni,

de akik érzékenyebbek, nekik elhangzik az első SPOILER jelzés:

aki ismeri a Manson-féle gyilkosság részleteit, az tudja, mi fog történni, így leginkább ők fognak meglepődni a film lezárásán. De hát mit várhatunk Tarantinótól? A film katarzisa annyira abszurd és ultra-erőszakos, hogy már a karikatúra határait súrolja (az egész nézőtér nevetett ezen az esztelen erőszakon). Teljesen elütött a film addigi hangvételétől, ugyanakkor mégis nagyon illett hozzá. Még a tévébemondó szájából is elhangzik a nagy finálé előtt: „és amire eddig vártunk:”.

Ez a film Tarantino egyik legvisszafogottabb munkája, még a finálét is beleszámítva. Egy szerelmeslevél a mozinak, a spagetti-westernnek, a csodálatos aranyéletnek, amikor a mozisztárok úgy érezték, verhetetlenek, ám egyszer csak ez az időszak hirtelen véget ért, egy rettenetes vérengzésnek „köszönhetően”. Érezhető, hogy az író-rendező imádta forgatni. Végül 161 percre sikerült megvágniuk, de nem vettem észre a hosszúságot,

egyszerűen elrepült a játékidő.

Óriási a suspense: nem tudni, ki fog túlélni, ki nem – a két főszereplőt ugyan létező színészekből "állították" össze, de mindketten kitalált alakok, akik úgy érezni, akármikor itt hagyhatnak bennünket.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
feketejeno-cim.jpg

Fekete Jenő: Rádöbbentett ez a betegség, hogy van még tennivalóm itt a Földön

Az egyik legjobb magyar blueszenész közel fél év kényszerpihenő után tért vissza a színpadokra, és hamarosan első szólólemeze is megjelenik. Interjú.
Láng Dávid; címkép: Imre Barta photography - szmo.hu
2019. augusztus 17.



Fekete Jenő az 1980-as évek vége óta meghatározó figurája a hazai blueséletnek, nem nagyon akad olyan előadó a műfaj mai magyar képviselői közül, akinek ne segítette volna a karrierjét, vagy ne zenéltek volna együtt valamikor.

Idén januárban azonban súlyos betegség döntötte le a lábáról: hónapokig egyáltalán nem tudott fellépni, veszélybe került a megélhetése is. Barátai tavasszal segélykoncertet szerveztek neki, amin a szakma színe-java fellépett, és több mint 800-an váltottak rá jegyet.

Nyár eleje óta már újra láthatja őt a közönség, augusztus 30-án pedig karrierje egyik legnagyobb mérföldkövéhez ér: első szólólemezét mutatja be az A38 hajón. Erről is beszélgettünk.

– Hogy érzed magad most? Mondhatjuk, hogy meggyógyultál és túllendültél az elmúlt bő féléves időszakon?

– Úgy néz ki, igen. Nagyobb fájdalmaim már nincsenek, de a jobb kézfejem és kisujjam még zsibbad. Igyekszem erősíteni, például gyógytornával és úszással. Hozzátartozik a dologhoz, hogy még 1992-ben volt egy autóbalesetem, ami után a könyökömet meg is kellett műteni. Azóta a jobb oldalam eleve gyengébb, erre jött rá a mostani helyzet. A gerincemnél történt az idegbecsípődés, aminek a kisugárzása nyilván a gyengébb oldalra ment.

A gitározásba is kezdek belejönni, persze azért hosszabb folyamat lesz, mire azt mondhatom, hogy újra a régi vagyok. Különösen, hogy a sok fekvéstől tüdőembóliám is kialakult.

Emiatt teljesen le is tettem a cigit, öt hónapja egyáltalán nem gyújtottam rá. Nehéz, de ha valamire rádöbbentett ez az egész, az az, hogy van még tennivalóm itt a Földön, ehhez pedig vigyáznom kell magamra.

– Hogyan élted meg a májusi, közel teltházas segélykoncertet, amit miattad szerveztek?

– Nagyon megható volt, hogy ennyien eljöttek, mind a közönség, mind a fellépők. Azt kicsit sajnálom, hogy pont egy ilyen apropó kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen, de rendkívül jól esett. Anyagilag is sokat köszönhetek neki, hiszen hónapokig egyáltalán nem volt bevételem, így legalább az albérletet és az ennivalót ki tudtam fizetni. Azért a gyerekeimnek is adtam a pénzből, valamint a lemezbe is beleforgattuk egy részét.

Az egyik új dal a segélykoncert fináléjaként előadva:

Fekete Jenő - Fekete Jenő was live.

Fekete Jenő was live.

– Úgy veszem észre, mintha profibb háttered lenne pár hónapja: hivatalos Facebook- és Instagram-oldalad is indult, rendszeres posztokkal. Ez kinek az ötlete volt?

– A barátaim összefogásának köszönhető, ők határozták el, hogy kicsit besegítenek nekem, hogy erősödjön a közösségi médiás jelenlétem. Slebics Krisztiánnal 15 évre nyúlik vissza a kapcsolatunk, a Muddy Shoes első lemezén dolgoztunk együtt, rajta kívül pedig Völgyi Nauszika vállalt még részt a munkából. Alapvetően szabad kezet adok nekik, persze mindig megmutatják előre, mit fognak kitenni, de megbízom bennük. Jobb is így, hogy ennyivel több energiát fordíthatok az alkotásra.

– Nagyon sok különböző formációval, zenekarokkal, duóban és szólóban is fellépsz. Melyik mi miatt áll közel hozzád?

– Mindegyiknek megvan a maga külön hangzásvilága és varázsa, vegyünk akár egy akusztikus gitáros szólóestet, akár a Horváth Misivel közös szájharmonikás duót, akár a hangos-elektromos triót, Móré Attilával és Tomor Barnával. Ezeken túl tagja vagyok egy Chuck Berry munkássága előtt tisztelgő bandának is, és a Muddy Shoes is fellép olykor-olykor, bár azt a tagok egyéb elfoglaltságai miatt mindig nagyon nehéz összeegyeztetni.

Mindenesetre a következő időszakban a szólólemezem anyagával szeretnék legtöbbet koncertezni, most ez inspirál leginkább.

– Mikor és hogy jött a szólólemez gondolata?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x