hirdetés
fe_800_500_toth_kriszta2019.jpg

„A kis hétköznapi szemétségek összerakódnak, és lavinaszerűen vezetnek nagyobb bajhoz” - Tóth Krisztina irodalomról és mindennapi játszmáinkról

Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. június 10.


hirdetés

– Emlékszem a 70-es évek végén egy egyetemi tanárom jellemezte így az akkori helyzetet: „Ami itt van, ahhoz képest Kafka sültrealista.”

– Valami olyan begyakorlott közép-európai társasjátékot játszunk, amelynek játékszabályait már csecsemőkorukban magukba szívják a gyerekeink…

– És közben emberek tömegei, ilyen-olyan okból feladják a saját értékrendjüket, és innentől kezdve saját méltóságukat is.

– A méltóság nagyon fontos. Ami ma Magyarországon történik, az az emberi méltóságot veszélyezteti. Nemcsak az ápolónőkét, a tanárokét, a mentősökét, az írókét, közmunkásokét és sorolhatnám.

Mindennek ellenére ragaszkodni kell a belső mércéhez. Akkor is, amikor a világban mindenki szembejön, mégiscsak az lehet a helyes, amit én megtanultam, és aszerint kell viselkedni.

Nekem ez nagyon nagy kérdés, mert a jelenlegi kultúrpolitikai helyzetben naponta merül fel, hogy ha ide vagy odamész, akkor te áruló vagy. Minden egyes lépés szimbolikus jelentést kap. Sokan nekem támadtak például, amikor kiderült, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz a könyvbemutatóm a Margó fesztiválon. Számon kérték, miért megyek be abba az épületbe. Sokak szerint a demonstratív távolmaradás az egyetlen érvényes válasz. Én harminc éve olvasok fel rendszeresen a PIM-ben, én ott otthon vagyok. Nekem pillanatnyilag semmi okom sincsen arra, hogy ne menjek be oda, és amíg ezt meg nem akadályozza valaki, vagy olyat nem tesz, hogy végleg elvegye a kedvemet.

– Mindenki csak azt nézi, hogy ki hová tartozik, és mit tesz le az asztalra…

– Ezt mondtam, igen, a terek szimbolikus terekké válnak, és a viták sem a viták tárgyáról szólnak. Gondoljon csak a Liget-projektre! Valójában nem lehet az épületekről, a zöld felületek arányáról beszélni, mert nem erről van szó, hanem arról, ki melyik tábort képviseli. Ugyanígy szimbolikussá vált az is, hogy elmegy-e valaki egy felolvasó estre egy adott térbe vagy nem. Így nem lehet élni és alkotni! Vagy belső emigrációba vonul az ember, és tényleg sehová nem megy, de az is őrület.

– Az Ön novelláiból gyakran készítenek kisjátékfilmeket. Nyilván azért is ihleti meg a filmeseket, mert írásai nagyon alkalmasak mozgóképen is a sűrű atmoszféra megteremtésére. A Fehér farkasból is nagyon szép film készült Szilágyi Fanni rendezésében.

– Igen, Szilágyi Fanni akkor volt végzős rendező szakon a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Gothár Péter osztályában. A lányt a filmjében Farkas Franciska játszotta. Most a Metropolitan Egyetem végzős hallgatói dolgozták fel több novellámat, köztük A pálya őrét, ami nagyon megérintett, mert mutatja, hogy mennyire fogékonyak a huszonévesek a hétköznapi hatalmi játszmákra. Ezekben az apró történetekben kicsiben tükröződnek azok a hazugságok és manipulációk, amelyeket nagyban olyan jól ismerünk…

– Ugyancsak METU-s hallgató, Moldovai Katalin vitte filmre az Ahogy eddig történetét, amelyet a Cannes-i Filmfesztiválon is bemutattak.

– Nagyon szép lett az a film is, Venczel Vera alakította az anyát és Tóth Ildikó a lányát.

– Gyakran zenésítik meg verseit, a legkülönbözőbb stílusokban.

– A Mojzer kiadó jelentetett meg nemrégiben Felhőmesék című gyerekkönyvemből egy hangoskönyvet, legutóbb pedig a Magashegyi Underground adott ki egy lemezt, amelyen az én verseim is szerepelnek. Szeretem azt az elfogulatlanságot, amellyel a Magashegyi hozzányúl irodalmi szövegekhez, kiváló érzékük van ehhez. Az a legizgalmasabb az ő közelítésükben, hogy nemcsak azt igyekeznek kibontani, ami szerintük a versekben van, hanem megpróbálják zeneileg ellenpontozni és ezzel valami újfajta minőséget létrehozni. Olyan, mint amikor egy könyvillusztráció nemcsak alámegy a szövegnek, hanem új villanásokat mutat meg a szövegből.

Nemrég jelent meg a Kiscsoport zenekar első lemeze, azon is vannak gyerekverseim. A kislányom imádja ezeket a dalokat. A fiam annak idején Halász Judit előadásában hallgatta a neki írt verseket, és közben Gryllus Vilmossal is készítettünk dalokat. Ezek eleve dalszövegnek íródtak, Vilmos zenésítette meg őket. Dalok reggeltől estig, ez volt a könyv és a lemez címe.

– A könyvünnepek kapcsán mindig eszembe jut, hogy minden vészharang ellenére a nyomtatott könyv élménye iránti igény megmaradt az emberekben.

– Én is így gondolom, sőt, mintha megint divatos is lenne a nyomtatott könyv. Egyáltalán nem vagyok kétségbeesve, mert azt látom, hogy vannak fanatikus, hűséges, érdeklődő olvasók.

– És a könyvolvasás is egyfajta elszakadás a virtuális világtól, az internettől…

– Én az eszközök tekintetében sem vagyok merev: szerintem tulajdonképpen mindegy, hogy nyomtatott könyvet vesznek-e kezükbe a fiatalok, vagy letöltik az internetről az e-bookot. Nem ez számít. Az a lényeg, hogy az olvasás által egy burokba kerülnek, és átlépnek egy másik világba. Ez az olvasás csodája: egy párhuzamos valóságban találjuk magunkat, amely arra a kis időre ugyanolyan érvényes, mint a külső valóság és ez végtelen szabadságot is ad.

– Néhány éve azt nyilatkozta, hogy amikor meglátta egy könyvesboltban az első kötetét valaki másnak a kezében, szinte megrémült a gondolattól. Milyen visszajelzéseket kap mostanában?

– Hát, ez azért elég régen történt. Harminc éve, mondjuk. Rengetegen olvassák a könyveimet, és jó érzés arra gondolnom, hogy követnek. Sok írásom jelenik meg fordításban, és nekem mindig nagyon izgalmas, hogy idegen nyelven mit vált ki a szöveg az ottani olvasóból, aki egészen más körülmények között szocializálódott, más kulturális környezetben él. Amikor az első prózakötetem megjelent, sokan mondták, hogy ez egy „generációs könyv” és azért szólt akkorát, mert a nemzedékem számára ismerős élethelyzeteket vonultatott fel.

Azóta a Vonalkód gyakran előkerül érettségin, és az újabb korosztályok is szeretik, értik, mert igaz, hogy egy adott korszakot mutat be, de szituációk dramaturgiája állandó, és a mostani tizenévesek is magukra ismernek.

Azt szokták mondani az olvasáskutatók, hogy világszerte leginkább a középkorú nők olvasnak a legtöbbet, ők a legnagyobb könyvvásárlók, én viszont azt látom, hogy nők és férfiak, fiatalok és idősek is olvasnak. És akkor ott a gyerekkönyvek közönsége! Találkoztam már olyan olvasómmal, aki gyerekkönyvemmel ismerkedett meg először, még általános iskolás korában, és később jutott el a felnőtt könyveimhez.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
men-in-black-foto.jpg

Bukott a Men in Black a mozikban, de nem érdekli a nézőket Samuel L. Jackson új filmje sem

A Tessa Thompson és Chris Hemsworth főszereplésével forgatott új filmtől ugyan nem várták azt, hogy ugyanolyan magasságba röpítse a jegyeladásokat, mint a Will Smithszel és Tommy Lee Jonesszal forgatott előző mozik, de még így is alulteljesített.
MTI - szmo.hu
2019. június 17.



Elmaradt a várakozásoktól a legendás Sötét zsaruk filmek újabb részének fogadtatása, A Men in Black - Sötét zsaruk a Föld körül című amerikai akció-vígjátékra csupán 28,5 millió dollárért váltottak jegyek az észak-amerikai mozikban bemutatója hétvégéjén.

Ez nagyjából fele annak, amit a sorozat korábbi részei hoztak bemutató-hétvégén a Variety című filmes honlap szerint.

A Tessa Thompson és Chris Hemsworth főszereplésével forgatott új filmtől ugyan nem várták azt, hogy ugyanolyan magasságba röpítse a jegyeladásokat, mint a Will Smithszel és Tommy Lee Jonesszal forgatott előző mozik, de elemzők úgy becsülték, hogy 30 millió dollár fölött fog nyitni Észak-Amerikában.

Készítői most abban remélik, hogy a nemzetközi piacokon sikeres lesz a Sony társfinanszírozásában 110 millió dolláros költségvetésből készült film.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
hernadi-judit.jpg

Hernádi Judit: Ott vannak a szülői minták az emberben, hiába küzdünk ellenük

Rövid időn belül színházban és filmen is olyan anyaszerep jutott a színésznőnek, amelyben szoros, de konfliktusokkal teli viszony fűzi a lányához. Erről kérdeztük.
szöveg:Göbölyös N. László - fotók: Kis-Kádi Judit - szmo.hu
2019. június 15.



A Becéző szavak próbái közben találkoztunk a Jurányi Produkciós Inkubátorházban a művésznővel, aki a darabban Aurorát alakítja. A Larry McMurtry regényéből készült filmben annak idején Shirley MacLaine játszotta ezt a szerepet.

-Nem is annyira az a lényeges Aurorában, hogy ő milyen, hanem az, hogy milyen a kapcsolata a lányával – mondja Hernádi Judit - Elszakíthatatlan kapocs van közöttük, úgy tűnik, mintha a lány egészen másmilyen lenne, mint az anya, de végül kiderül, hogy ez nem így van. Ott vannak a lenyomatok, a szülői minták az emberben, hiába küzdünk ellenük.

Aurora, akárcsak a lánya, roppant őszinte ember, ha önzőnek nem is mondanám, leginkább csak saját magából fogalmaz meg mindent.

-A rendező Kocsis Gergely azt nyilatkozta még mielőtt hozzányúlt a darabhoz, „hallotta a hangokat megszólalni”, tehát tudta előre, hogy kikre osztja a szerepeket.

-Amikor ezt a könyvet elolvastam, nem voltam még harminc éves. De arra gondoltam, hogy majd eljátszhatom ezt a szerepet, ha megérem azt a kort. Bár nem volt szerepálmom, ezt azonnal leszűrtem ebből a könyvélményből. Lehet, hogy Gergő ezt érezte meg.

-Önnek is van egy lánya, a szintén művészi pályát választó Tarján Zsófia.

-A próbák során eszembe jut természetesen a mi kapcsolatunk is Zsófival. Persze nem egészen ugyanez, de azért sok a hasonlóság. Például abban, hogy elszakíthatatlanok vagyunk egymástól, az is lehet, hogy már „függők” vagyunk.

-Egy anya honnan tudja azt, hogy mikor kell beavatkoznia gyereke életébe és érzi-e, hogy mikor van esetleg terhükre?

-Ez egy súlyos kérdés, mert ennek a határát folyamatosan felül kell bírálni. Méghozzá attól a pillanattól kezdve, hogy megszületik egy gyerek. Akkor a szülei fennhatósága alá tartozik, rájuk kell figyelnie minden szempontból. A szülő és az ő gondoskodása határozza meg egy gyerek útját.

Aztán, ahogyan kezd önállósodni, mindig újra és újra át kell gondolni, hogy hol húzzuk meg ezt a határt.

És ez sosem múlik el, mert amikor felnőttnek mondható egy gyerek, akkor is gyerek marad egy anya számára, aki sajnálatos módon mindig bele akar szólni. Ebben a darabban is Aurora próbál állandóan beleszólni a lánya életébe, de ez nem mindig sikerül neki. Ugyanakkor ez egy oda-vissza kapocs, mert a lány is beavatkozik az anyja életébe.

-Érdekes jelenség, hogy mostanában egyre több olyan darabot állítanak színpadra, ami filmként vált ismertté. Ön is játszott ilyeneket – Mindent Éváról, A félelem megeszi a lelket – és ősszel bemutatják a Mi történt Baby Jane-nelt, amelyben ismét találkozik Bette Davis örökségével.

-Ez valószínűleg azért van, mert szinte mindenből csináltak már filmet. Sőt, számos filmet újraforgatnak, újra fogalmazzák ugyanazt a történetet. Ez nagyon nehéz, mert a filmek apró jelenetek egymásutánjai, de a színpadon nem a történet elmesélésén, hanem az érzelmi fejlődésen van a hangsúly.

-Nemrég fejeződött be Grosan Cristina A legjobb dolgokon bőgni kell című filmjének forgatása, amelyben Ön a főszereplő Rainier-Micsinyei Nóra édesanyját játssza.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
bittnersweet_barmerre.jpg

Görbe tükröt mutat az Insta-generációnak a BittnerSweet új klipje

A Bármerre című dalhoz a budapesti Szelfimúzeumban forgattak videót.
Fotó: Schiller Kata - szmo.hu
2019. június 15.



A gitárpopban utazó BittnerSweet együttes ezúttal a közösségi médiában felvett maszkokra lő a Bármerre című számhoz készült videóban. Ciki maszkot viselni, fake profilkép mögé bújni? Vagy ez csak önfeledt játék? Mindenesetre a fiúk kimaxolják a szórakozást, miközben mindent elárasztanak a tőlük megszokott keserédes életszeretettel. Bittner Dániel frontember cukorkamedencében ugrálva mutat görbe tükröt az Insta-generációnak.

A BittnerSweet az énekes-dalszerző Bittner Dániel köré szerveződött. A korábbi Ki Mit Tube döntős előadónak színészként is játszótér a színpad. Zenésztársai, Horváth Gábor basszeros, Martinkó Tamás gitáros és Székely Balázs dobos tökéletes partnerek, nemcsak a zenében, de a játékban is. A Németh Máté (Neminem) által jegyzett videoklip forgatása egy fergeteges party, ahol mindenki jól érzi magát. Még Dani is, aki így fogalmazott a forgatással kapcsolatban: “Legszívesebben mindennap ezt csinálnám.”

Rózsaszín flamingók, sárga banánfüzérek, szivárványok, unikornisok… A klip eléggé színes. Durrognak a szelfik, miközben az együttes az útkeresésről és a mai világ felszínességéről énekel. Űrhajósok, rokokó táncoslány, szuperhősök, sellők vagy épp a sith nagyúr - a maszkok készen állnak egy tökéletes profilképhez.

Lehet, hogy épp általuk formálódik meg a kattintó valódi énje? Milyen kényelmes és vidám dolog a közösségi média jótékony kulisszái között a szuperhőst adni, színesnek lenni, még akkor is, ha a valóság egészen más.

A BittnerSweet szerint nem érdemes túlstresszelni az egészet. Előbb-utóbb úgyis megismerjük magunkat, és remélhetőleg nem kell nagyot csalódnunk. Egy biztos: a BittnerSweet új klipjében senki nem csalódik majd. Minden instásnak kötelező. Sőt. Mindenkinek.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
CatchMain.jpg

Fricska a bürokrácia és az amerikai hadsereg orrára kiváló színészekkel - megnéztük George Clooney 22-es csapdája-sorozatát

Egészen kiskorom óta hallom ezt a mondást megoldhatatlan helyzetekre. Fogalmam sem volt, pontosan mi ez, egészen addig, amíg meg nem találtam George Clooney új szerelemprojektjét.
B.M. képek: YouTube - szmo.hu
2019. június 18.



Mert ez egyértelműen egy olyan minisorozat, amit Mr. Clooney el akart készíteni. Ő az egyik producere, szerepel benne, sőt két részt rendezett is. Először 1961-ben jelent meg Joseph Heller regénye, ugyanezen a címen, nem sokkal később filmet csináltak belőle igazán illusztris szereplőgárdával. Az 1970-es filmet Mike Nichols rendezte és olyan nevek szerepeltek benne, mint Alan Arkin, Orson Welles, Anthony Perkins, Bob Newhart, Martin Sheen vagy Jon Voight. Igazán az eredeti mű, és ez a film terjesztette el a 22-es csapdája kifejezést.

A Hulu (ők készítik az Egy szolgáló lány meséjét is) 2019-es sorozata is a

II. világháborúban játszódik, és egy amerikai bombázó-alakulat mindennapjait követhetjük végig benne az olasz fronton.

Főszereplőnk, Yossarian (Christopher Abbott), avagy Yo-Yo, ahogy a társai hívják, azért lép be a bombázókhoz, mert úgy hallotta, nekik a leghosszabb a kiképzésük. Így próbálja túlélni a háborút, hiszen amíg felkészítik a harcra, addig vége is lesz. Nagy sajnálatára nem így történik… a háború tovább dúl, a szakaszát pedig kiküldik Olaszországba, hogy jól bombázzanak le mindent, amit a kissé pszichopata Cathcart ezredes (Kyle Chandler) berajzol a térképen.

Először úgy voltam vele, hogy olyan lesz, mint Az elit alakulat, komoly háborús drámára számítottam, sok akciójelenettel. Mint kiderült, ennél messzebb se kerülhettem volna az igazságtól, a sorozat egy groteszk humorral fűszerezett, bürokráciaellenes anti-háborús sztori, melyben az ember felettesei az igazi ellenségek, nem a szemben álló csapat. A 6 rész alatt összesen egy jelenetben láttunk nácikat, akkor is inkább röhejes helyzetben, mint háborús környezetben. Nem erre számítottam, de nagyon jól szórakoztam azon, amit kaptam:

elképesztően abszurd, groteszk humorú sorozatot, amely néha már-már a fekete komédia határait feszegeti,

és hatalmas fricska a bürokrácia és a tökéletes amerikai hadsereg orrára, kiváló színészekkel.

A Yo-Yo-t alakító Christopher Abbott úgy néz ki, mint egy háborús propagandaposzterről szabadult szívtipró, nagyon hasonlít a fiatal Marlon Brandóra. Az ő szemén keresztül látjuk a harcok borzalmait, de egészen más módon, mint az eddigi háborús eposzokban: ő egy görbe tükröt tart az egész háborúnak és a háborút kiszolgáló hadi gépezetnek. A bombázók bizonyos mennyiségű küldetés után leszerelhetnek, ezt szeretné megjátszani Yo-Yo is, ha hagyná a rendszer, mert a Kyle Chandler által játszott ezredese folyamatosan emeli a küldetésszámot. Ő csinál két küldetést, de a kötelező kvóta 5-el növekszik. Ezért egy folyamatos, véget nem érő hajsza az élete, aminek tétje ténylegesen az élete, hiszen akármikor kilőhetik a repülőjét a bevetéseken. A 22-es csapdája pedig nem más, mint egy menekülési út. Legalább is egy a katonaságtól való menekülési út lezárása: ugyanis ha valaki kijelenti magáról, hogy őrült, a katonaorvosnak kötelessége leszerelni őt, hiszen egy őrült nem kaphat fegyvert.

Ekkor lép be a 22-es cikkely,

miszerint az a személy nem lehet őrült, aki kijelenti magáról, hogy őrült, hiszen még van annyi ép elméje, hogy félti az életét, és nem akar halálos küldetésre menni. Ergo, csak az szerelhet le idő előtt, aki őrültnek vallja magát, de aki őrültnek vallja magát, az nem lehet őrült. Ez az önmaga farkába harapó kígyó a 22-es csapdája. Yossarian is megpróbálja ezt az utat, de az orvos elmagyarázza neki, inkább próbálkozzon valamilyen végtagot elveszíteni, azzal jobban jár.

George Clooney Scheisskopf tábornokot játssza, aki eredetileg Yo-Yo kiképzőtisztje, de később életének másik megkeserítője. Látszik, hogy Clooney imádta a szerepet, igazi irritáló bolond, akinek fontosabb, hogy a menetelésnél hol van a katona keze, mint hogy életben maradjon a fronton. Apróbb szerepben Yo-Yo életében feltűnik még Hugh Laurie, aki szintén emlékezetes módon „jut ki a frontról”. Illetve még a teljes bombázóraj színészeit fel lehetne sorolni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x