hirdetés
adastra6.jpg

A gondolkodó ember sci-fije lett az Ad Astra

Brad Pitt kiválóan alakítja az útját kereső, tanácstalan férfit az Út a csillagokba című filmben.
B.M. képek: youtube - szmo.hu
2019. szeptember 19.


hirdetés

Vajon miért készít 2019-ben egy szerzői sci-fit a Fox? Vajon az Ad Astra akciójelenetei azért érződnek „out of place”, mert a Disney utólag kötelezte őket hogy beletegyék? Ezekre a kérdésekre talán sosem kapjuk meg a választ, de arra igen, hogy jóra sikeredett-e az Ad Astra?

Úgy érzem, ez az év egyértelműen Brad Pitt éve. Az új Tarantino-filmben is brillírozott a szótlan macsó szerepében, majd ezt James Grey rendező, író sci-fi opusában megspékelte még a macsó, szóltan karaktert egy kis küldetéstudattal és rengeteg szomorúsággal. Elképesztően jól hozza Roy McBride karakterét,

nem egy híres sztárt látunk a vásznon, hanem egy útját kereső tanácstalan férfit.

A többi színész is remekül asszisztál Mr. Pittnek: a casting mintha a ’90-es évek végéről szabadult volna – Liv Tyler, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland. Bár mindenki fontos fogaskereke a sztorinak, itt bizony csak mellékszereplők.

A történetről megpróbálok, spoilermentesen írni, bár sok mindent nem is lehet, ez itt Roy McBride story-ja: édesapja Clifford (Tommy Lee Jones) régen asztronauta volt és eltűnt, még Roy gyermekkorában, a kormány úgy állította be az egészet, hogy hősként kezelje mindenki Cliffordot. A fiatalabbik McBride felnőtt korában szintén asztronautaként dolgozik, a néző itt kapcsolódik a film folyamához, majd

történik egy természeti katasztrófa, ami nem is biztos, hogy olyan természetes.

A kormány megkeresi Royt, elmondják, hogy apja lehet még életben van és küldenie kellene egy titkos üzenetet neki. Természetesen semmi sem az, aminek látszik, van itt csavar bőven, bár aki látott már egy pár sci-fit életében, az minden fordulatot előre fog tudni. De nem is ezen van a hangsúly.

Ez itt Roy McBride belső őrlődése, a magányról, a családi kapcsolatokról, a céljairól. Szó szerint a hatalmas külső űr, belső vívódáshoz vezet.

A felfoghatatlan üres tér magánya, édesapja rejtélye, hogyan hat mindez egy amúgy is magányt kereső emberre, aki nem akar a földön járni. Nagyon érdekes koncepció, rettentő személyes történet. A probléma az, hogy nem ennek lett eladva, hanem egy sci-fi blockbusternek, akcióval és epikus jelenetekkel. Pedig a film épp az ellenkezője.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
x_faktor_mentorok_2019.jpg

Megvan, mikor startol el az X-Faktor

Új mentorral és régi műsorvezetővel indul.
Fotó: RTL Klub/Szabó Gábor - szmo.hu
2019. szeptember 16.



Idén már a kilencedik évaddal és egy új mentorral érkezik az X-Faktor.

Mint arról mi is beszámoltunk, augusztusban megtartotta az őszi tévés szezon nyitányát jelző sajtótájékoztatóját az RTL Magyarország. Kolosi Péter, a médiavállalat programigazgató vezérigazgató-helyettese ismertette, milyen műsorokra építi stratégiáját az RTL Klub a következő időszakban. Az eseményen arról is szó volt, hogy az egyik legnépszerűbb műsor, az X-Faktor 2019 őszén is elindul.

A mostani mentorcsapatban Gáspár Laci, Puskás Peti, ByeAlex és Dallos Bogi terelgeti a jelentkezőket.

A műsorvezető Kiss Ramóna lesz. Az előzetes videója Instagramon:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

X-Faktor (@xfaktorhun) által megosztott bejegyzés,

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
apey1.jpg

„Vannak hatalmas rajongóink, akik feltetováltatták a szövegeinket” – 10 éves az Apey & the Pea

A zenekar frontemberét, Áron Andrást a Budapest Parkos jubileumi koncert apropóján kérdeztük. Azt ígéri: a színpad 90 percig lángolni fog.
Láng Dávid; címkép: Horpáczi Dávid - szmo.hu
2019. szeptember 17.



Áron András, művésznevén Apey a hazai könnyűzene egyik legsokoldalúbb egyénisége: két zenekarával, az Apey & the Pea-vel és a Trillionnal igazi odalépős, kemény metálban és rockban utazik, egy szál gitáros szólóestjein azonban egészen más arcát megmutatva a lírai dalok jutnak főszerephez.

Arról kérdeztük, hogy csapódott le ez a kettősség a rajongóinál, mit adott számukra a tavalyi Nagy-Szín-Pados győzelem és az idén tavasszal lenyomott európai turné, valamint mire számíthat a közönség szeptember 19-én a Parkban.

– Hogyan éltétek meg ezt a 10 évet a zenekar alapítása óta? Gyorsan elrepült, vagy épp ellenkezőleg, nagyon is soknak tűnt?

– Egyszerre érzem azt, hogy nagyon gyorsan elpattant ez a tíz év, és közben érzem természetesen azt a rengeteg pillanatot, amit együtt megéltünk, és ahogyan formálódtunk, változtunk. Soknak nem érzem, előbb-utóbb mindig előjön egy újabb riff, amitől mindhármunk gyomrában megmozdul valami, és írni akarunk valami újat.

– Mit adott nektek a tavalyi Nagy-szín-pad győzelem, mit köszönhettek neki így utólag visszatekintve?

– Kijutottunk a EUROSONIC-ra, ami a legnagyobb showcase fesztivál Európában. Játszottunk a Sziget nagyszínpadon, a Strand nagyszínpadán, és a még nagyobb VOLT Fesztivál nagyszínpadán, egész nyáron kizárólag királyi bánásmódban volt részünk.

Szakmailag kaptunk egy óriási elismerést, jó érzés volt, hogy kicsit mindenki magáénak érezte a győzelmünket, amiben annyi mindenki segített: rajongók, zenekarok, barátok. Sosem fogjuk elfelejteni, hogy ennek a részesei lehettünk.

Fotó: Bodnár Dávid

Fotó: Bodnár Dávid

– Jelzésértékű-e szerinted, hogy utánatok idén is egy keményebb műfajban utazó zenekar, a Useme nyert, a Dalban pedig tavaly az AWS? Elmosódhatnak ezáltal a metálszíntér és a mainstream határai, egyáltalán jó lenne-e az?

– Szerintem amíg olyan zenekarok nyernek bármit, és kapnak platformot, akik szívből csinálják ezt az egészet, és nem egy gyárból kipréselt tucat rádió valami, addig én mindenkinek örülök.

– Mekkora az átfedés az Apey & the Pea, a Trillion és a szólókoncertjeid közönsége között? Vannak olyanok, akik mindenhová követnek?

– Vannak, akikkel minden koncerten találkozom az első sorban, bármilyen városban is vagyok, bármelyik formációval. Ez mindig nagyon jó érzés. Van, aki eddig nem volt keményzene-hívő, de ráakadt a szólóanyagaimon keresztül, és ugyanígy visszafele is, vagy a Trillion irányába. Mára szerintem pont tökéletesen elkülönültek egymástól tisztes távolságba, és inkább segítik egymást.

– Meg szoktak lepődni a rajongóid, amikor a hangos-zúzós zenekari koncertek után az egy szál gitáros fellépéseidet is megnézik?

– Volt már olyan, hogy szólókoncertemen hallottam, amint valaki azt mondja:

"De akkor most ezt fogja nyomni egész végig? Azt hittem zúznak, mi ez a szar?"

Ez természetesen benne van a pakliban, de elég ritka. (nevet)

– Mennyire válik el a két éned? Bensőséges-akusztikus, vagy tombolós dalokat írsz könnyebben?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
14450707964_e5bc62dc10_b.jpg

Sztárzenekarok körül nyüzsgő groupie-k, szexuális kizsákmányolás – a rockzene #MeToo pillanata még hátravan

Chrissie Hynde, a Pretenders együttes énekesnője szerint a filmvilághoz hasonlóan előbb-utóbb ebben a közegben is borítani fog valaki.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. szeptember 16.



A szókimondásáról és nem egyszer radikális akcióiról híres Chrissie az Independentnek adott interjúban úgy vélekedett: ma sem változott jelentősen a helyzet a 70-es évekhez, a Pretenders indulása idejéhez képest, amikor mindent megtettek azért, hogy a nőknek csak marginális szerep jusson a műfajban.

Meggyőződése, hogy sok lány azért nem ragadott gitárt, mert nem akartak elvtelen kompromisszumokat kötni, főleg nem szexuális szívességeket tenni azért, hogy felléphessenek.

Nem jobb a véleménye az MTV-nek az énekesnőkre gyakorolt hatásáról sem. „Amikor a csatorna megjelent, egyesek rájöttek, hogyha egy kicsit soft-pornó szerű videókat csinálnak, akkor bekerülnek és eladhatókká válnak – mert a szex jó üzlet. Ez az irányzat nagyon gyorsan gyökeret vert, és az érdekes zene jó időre ismét vissza került a föld alá” – mondja Chrissie, ő azonban sosem érzett erre késztetést, és nem kényszerítették rá.

A Pretendersben nem érzett soha sem szexizmust, sem diszkriminációt, az egész csak a zenéről szólt számukra.

Az énekesnő a Harvey Weinsteinről készült dokumentumfilm kapcsán nem azt találja legkülönösebbnek, hogy sokan szemet hunytak Weinstein viselkedése felett, hanem az, hogy hová fejlődtek a dolgok a #MeToo-val.

Szerinte az akkori események összefüggtek a „Playboy-kultúrával”, menőnek számított, hogy idősebb férfiak lecsaptak a magukat tálcán kínáló fiatal lányokra.

Hasonló jelenség megvolt a zeneiparban is, ahol a lányok a sztárzenekarok körül nyüzsgő „groupie”-k voltak, akik önkéntes szabad prédává váltak. Éppen ezért ennek a műfajnak is el fog jönni a #MeToo-pillanata

– jósolja.

A 68 éves Hynde kijelentései már sokszor váltottak ki nagy vihart. A vegetáriánus énekesnőt egyszer le is tartóztatták, amikor vérnek látszó festékkel kente össze egy KFC-étterem ablakait, a 80-as évek végén pedig azzal okozott feltűnést, hogy arra szólította fel híveit: dobáljanak Molotov-koktélokat a McDonald's-okra.

Ma már az állatvédelemnek szelídebb módját űzi: az angliai Rutland farm támogatója, ahol a borjakat nem választják el anyjuktól.

Négy évvel ezelőtt Chrissie a Timesnak arról beszélt, hogy ha egy nő nem akar egy erőszaktevő áldozatává válni, ne vegyen fel magas sarkú cipőt, mert abban nem lehet menekülni. Önéletrajzában bevallotta, hogy tizenéves korában megerőszakolta egy motoros banda tagja, de ebben szerepe volt az ő felelőtlen, kihívó viselkedésének is.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Still300093129.jpg

Dicsőség a szőlőnek, a bornak és megművelőinek – Almási Tamás Folyékony arany című filmjéről

Puskás után ismét egy hungarikum, a tokaji aszú áll Almási Tamás filmjének középpontjában, bár ez a jelző el sem hangzik a másfél óra alatt. Nincs is rá szükség.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. szeptember 16.



A Folyékony arany főszereplője ugyan a méltán világhíres bor, de az alkotás inkább az emberi munka, az elhivatottság, az értékmegőrzés, az egyre kiszámíthatatlanabb természettel való küzdelem dicsérete.

Még egyetemista voltam, amikor megismerkedtem galánthai gróf Fekete János és Voltaire levelezésével. A magyar arisztokrata franciául is írt verseket, elküldözgette őket nagy példaképének, és mindegyik levélhez mellékelt néhány palack tokaji bort. A versek fölöttébb gyengék voltak, a francia író-filozófusnak viszont annyira ízlett a nemes nedű, hogy éveken át biztatta a magyar grófot további versfaragásra.

Ki tudja, lehet, hogy éppen a mádi Szepsy-család borát kortyolgatta a felvilágosodás vezéralakja, hiszen, mint a filmből is kiderül, már 500 éve őrzik ezt a hagyományt, annak minden kockázatával együtt.

A Folyékony arany fő narrátora maga Szepsy István, aki 2013-ban a comói World Wine Symposiumon aszújával elnyerte a borászok Oscar-díjának tekintett „A bor urai” (Seigneurs du vin) kitüntetést. (Mellette bepillanthatunk Bacsó Andrásnak, a Tokaj Oremus Szőlőbirtok vezetőjének, valamint a borszakíróból lett borász Alkonyi László munkájába is.)

A mádi szőlőskertek ihletett gazdájának minden szavából árad a szőlő, a bor iránti alázatos szeretet, miközben ősztől őszig vezeti végig a nézőt, hogy a természet körforgása szerint tetten érhessük az aszú életének legfontosabb pillanatait.

Eszembe jut, amikor Szepsy a fény felé tart egy szőlőszemet, ahogy Nagymamám mondta gyerekkoromban a szőlőre: „Benne van a napocska”.

Közben megismerünk olyan kifejezéseket, hogy „szárító szelek”, „nemes rothadás”, megtudjuk, hogy milyen pozitív szerepe lehet a hajnali párának a szőlőszemek aszúsodásában, és hogy nem mindegy, a botritisz gomba az éretlen vagy az érett szőlőre telepedik-e rá. Az első esetben elpusztítja, a másodikban viszont az aszút köszönhetjük neki.

És megtanuljuk tisztelni mindazokat, akiknek nem az üzleti siker a mérce, hanem az a minőség, amely a tokajit „a borok királyává, a királyok borává” tette, és amelyből Szepsyék nem engednek, még akkor sem, ha – szemben például az olasz kollégákkal – nem kapják meg a szükséges állami támogatást.

Csodálatos természeti képeket látunk: a dűlők évszakonkénti színeváltozásaival, az érett, majd töppedő szőlőfürtök utánozhatatlan árnyalataival, a nap, a felhők, a köd- és párafüggönyök játékait, és átérzünk egy, az embernél magasabb dimenziójú rendet, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Vízkelety Márton operatőr valóságos mozgó impresszionista festményeket tár elénk Dés László különleges zenéjével a háttérben.

A rettegett seregély-járás képsorai viszont szinte hitchcock-i módon apokaliptikusak és jól illusztrálják: hiába minden emberi erőfeszítés, ha a természet az adott pillanatban nem fogadja kegyeibe a termést és a termelőt.

És még nem tudhatjuk, miként hat a klímaváltozás nemzeti büszkeségünkre, hiszen a tokaji egyik titka éppen a hegyaljai ősz száraz és esős napjainak váltakozása, és ahogy a három borász elárulta: néhány nap eltérés, a szárazság és a csapadék arányainak változása máris nyomot hagy a boron.

Miközben elámulunk a két évvel ezelőtti Nagy Tokaji Borárverésen, ahol 270 palack 2011-es évjáratú 6 puttonyos Szepsy aszúért 12 millió forintot fizetett egy londoni cég, Szepsy István arról panaszkodik, hogy egyre többen költöznek el a környékről, egyre kevesebben vállalják azt a szép, ám kegyetlen munkát, amit a szőlő, a bor megkövetel. Szerencsére mindhárom gazda mellett ott van már az utód is, akik biztosítják, hogy e tradíció ne kerüljön avatatlan kezekbe.

Almási Tamás filmjének egyik erénye, hogy nem játssza ki feleslegesen a „nemzeti büszkeség” ütőkártyáját, és nem megy bele a manapság már-már dömpingszerű borfesztiválok világába sem. Tisztább, emberibb oldaláról közelíti meg a Himnuszban is megénekelt nektárunkat.

A Folyékony aranyat először szeptember 14-én a 16. Miskolci Cinefest Nemzetközi Filmfesztiválon láthatta a közönség, az országos bemutató szeptember 19-én lesz.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x