hirdetés
Lyuk-Logó-001.jpg

A Fekete Lyuk a szabad alkotás és szórakozás sötét bölcsője volt a nyócker peremén

szöveg:Göbölyös N. László - fotók: Keserű Ágnes, Fortepan.hu - szmo.hu
2019. július 12.


hirdetés

Csabáék már itt léptek fel 1988. februárjában és hamarosan az egyik törzshelyük lett, bár sokfelé játszottak, a Petőfi Csarnokban, az Almássy téren, a Saigon Klubban, különböző fesztiválokon, sőt külföldön is. A felsorolt helyek közül ma már egyik sem létezik…

- Igaz, hogy megszűntek ezek a helyek, de megszűnt az a világ is, amelyben minden zenekarnak volt lehetősége fellépni. „Van közönséged? Gyere, játszál” – mondták. Ha elég sokan voltak, valami pénzt is kaptak. Ma már nem is engednek be sehová olyan zenekart, amelyik nem tudja megmutatni, hogy mennyi „követője” van, csak azt nézik, hogy mennyi pénzt hoznak a háznak

- mondja Csaba.

Valóban elválaszthatatlanok a rendszerváltás körüli évek az underground kultúra sem előtte, sem azóta nem látott robbanásától?

Csaba szerint ebben nyilván benne volt, hogy az a rendszer, amiben akkor éltünk, egy kicsit lazább lett, már nem tiltották ezeknek a zenekaroknak a fellépéseit kis klubokban. "De ne felejtsük el azt sem, hogy a 80-as évek az egész világon számtalan friss ötletet hozott a zenében és ez hatással volt a magyar zenei életre is. Könnyebben ki lehetett menni Nyugatra koncerteket meghallgatni, sőt, 1989-ben már az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben is turnéztunk. És nem kellett hozzá disszidálni… lejött egy dortmundi srác, megnézett bennünket, és felajánlotta, hogy mehetünk hozzájuk, az ő zenekara, a Walls Have Ears pedig fellép a Lyukban."

- Egyfajta szelep is, volt, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy le fogják rombolni a Berlini Falat, és a nyugatiaknak kuriózum volt minden, ami a Vasfüggönyön túl volt. Igaz, hogy minden koncerten ott voltak a „megfigyelők”, hogy nem történik-e rendbontás, nem hangzanak-e el „uszító, lázító” beszólások, fűzi hozzá Matyi.

Csaba: - Nagyon sokrétű volt a közönség. Sok olyan ember járt oda, akik valami módon nem találták a helyüket a maguk környezetében, viszonyrendszerében. Éppen ezért nagyon izgalmas találkozásoknak a helyszíne lett a Fekete Lyuk olyanoknak köszönhetően, akiknek egymástól eltérően kattogott az agyuk.

Matyi: - És nemcsak zenészekről beszélünk. Gyűjtőhely volt mindenféle művészeti ágakból. Megfordultak ott festők, költők, még divatbemutatókat is rendeztek.

A legnagyobb ugrást azonban a tánc, a modern, kísérleti mozgásszínházak jelentették, elsősorban Szabó Györgynek, a Trafó későbbi alapítójának köszönhetően. És volt egy tv, ahol a koncertek szüneteiben folyamatosan mentek a legújabb underground zenék, a Fields of Nephilimtől a Cabaret Voltaire-ig, amelyeket máshol nem lehetett látni.

Matyi: - Olyanok voltunk, mint egy nagy család. A koncerteken túl is ott éltük az életünket. És a mai napig, 30 év után is azok, akik Fekete Lyukasok voltak, összekacsintanak, mert ez egy közös életérzés volt. Szerintem minden nagyobb generáció átélte ezt: például amikor a 60-as években bejött a beat-zene, az akkori fiatalok ugyanolyan nagy robbanást hajtottak végre a szüleik szemében.

Bennünket is el lehetne nevezni „kis nagy generációnak”, hiszen egészen biztosan hozzá tettünk valamit az addigi társadalom bomlásához, még akkor is, ha a Lyukban nemigen politizáltunk. És bár az idő rövidsége miatt nem lehet azt mondani, hogy itt nőtt fel egy nemzedék, de azt igen, hogy itt vált felnőtté.

Máig jönnek oda hozzám olyanok, akik boldogan mesélik, hogy az anyukájuk leengedte őket 15 évesen…

Azért Matyi emlékszik arra is, hogy bizony voltak néha botrányok, amikor elkezdtek lejárni a skinheadek, de Nagy Gyula egy idő után kitiltotta őket.

Matyi: - Gyulának sokat köszönhetünk, valamiért beletartozunk abba a szűk körbe, akiket ő nagyon szeretett. Az F.O. után innen indult új zenekarom, a Sex Action, amelynek ő lett a menedzsere. Velem jól elvolt, Csabával azonban állandóan vitatkoztak.

Csaba: - Mi akkor is vitatkoztunk, amikor jóban voltunk. Gyula nagyon segítőkész volt, aki hozzá tartozott, mindent megkapott, de azt nem szerette, ha máshol is fellépünk. Akkoriban ment a különböző helyek között a plakátháború. Valaki ment, kitette a plakátot, utána ment valaki, és leszedte – volt, hogy ezt egy éjszaka háromszor-négyszer végigcsinálták. Gyula a mi plakátjainkat is leszedette, ha például az Almássy-téren játszottunk.

A Fekete Lyukban működött egy stúdió is, amelynek fontos szerepe volt az ott fellépők zenéinek megőrzésében. Korábban az underground képviselői csak elvétve juthattak lemezhez az Erdős Péter-Bors Jenő fémjelezte struktúrában, aki mégis, annak már-már vállalhatatlan kompromisszumokat kellett kötnie zenéjében, szövegeiben, és ezért őket gyakran „árulóknak” is tekintették.

Ezért a preferált hanghordozó számukra a műsoros kazetta volt. A Lyukban, illetve az ország más hasonló helyszínein készült felvételek minősége ugyan gyakran hagy kivánni valót maga után, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű és megismételhetetlen kordokumentumnak számítanak. Ugyanez a helyzet az újság és a hírlevél peremén álló fanzine-ekkel, amelyeket a zenekarok, klubok, rajongó közösségek adtak ki.

Éppen ezért ideje lenne ezeket digitalizálni – mondják a fiúk. Csaba éppen nemrégiben kapta meg azt az F.O.-felvételt, amely valószínűleg az utolsó bulijuk volt a Fekete Lyukban. Akkor már Zana (Ganxsta) Zoli dobolt nálunk.

„Azon a koncerten minden szerzeményünket eljátszottuk, ráadásként a Rózsaszín párduc és a Volt egyszer egy Vadnyugat átdolgozását is” – emlékezik a basszusgitáros.

A Fekete Lyuk 1994-ben szűnt meg. Matyi, így visszatekintve, csodálkozik, hogy „addig bírta”, mert szerinte a rendszerváltással „okafogyottá” vált a hely. Már csak azért is, mert több hasonló klub nyílt meg a Tilos az Á..-tól a Blue Boxig, és az addig nagy, egybefonódó közönség elkezdett megoszlani, rétegeződni. Közben a budapesti zenekarok is egyre többet mentek vidékre, művelődési házakba, klubokba, tehát már nem volt értelme feljönni a fővárosba egy buli kedvéért.

„Először Budapesten haltak meg szép lassan ezek a hangulatok, vidéken tovább tartott, mivel oda később is érkezett meg. Én magam is tapasztaltam később a Mask zenekarral – teszi hozzá Csaba.

Az F.O.Systemtől annak idején egyetlen kazetta jelent meg – rajta olyan „klasszikusokkal”, mint a Ne félj, az Utolsó üvöltés, vagy a Még - azóta ezt a felvételt, kiegészítve néhány kiadatlan dallal, CD-t és bakeliten is megjelentették. Az alapítók, nem utolsósorban a Kiscelli Múzeum kiállításának sikerén is felbuzdulva, most azt fontolgatják, hogy egy könyvben is megörökítenék a zenekart, és azt a környezetet, amely éltette – sok fekete-fehér fotóval.

E korszak tanúja Orbán Zsuzsanna, aki nem csupán az F.O. turné-menedzsere volt , de számos független koncert szervezőjeként, hangzó anyagok kiadójaként és az Indie 16 underground kulturális lap főszerkesztőjeként is részese volt az eseményeknek. Zsuzsa így látja ma a magyar „ellenkultúra” születését:

-A 80-as évek második felében egyre jobban érezhető fellazulás a politikában, a kulturális életre is hatással volt. Az embereknek fokozatosan megváltoztak a szórakozási szokásaik, igényeik. De miközben a világban minden megtörtént, ami megtörténhet, - vagy annál több is, aközben hazánkban minden valamilyen „skatulyában mozgott, és ha ebből ki akart lógni, azt lenyirbálták. Érthető, hogy amikor ez a tendencia liberalizálódott, egyfajta túlburjánzás alakult ki.

Mindenki el akart valamit mondani, írásban, táncban, zenében, képzőművészetben, és ha lehet, ellenlábas akart lenni, nem akart beállni a sorba, nem akart ugyanúgy beszélni, ugyanolyan helyen szórakozni, vagy esetleg ugyanazt inni. Helyek keletkeztek, ahol ezek a mondanivalók teret nyertek, klubok, szabad terek, pincék, művelődési házak fogadtak be zenekarokat, mini galériákat, performance-okat, táncprogramokat.

Pezsgő lett a kulturális élet, elmehettél egy pólóban és egy farmerban a rendezvényre, nem csesztettek a nyakkendő hiányával, megihattad nyugodtan a sörödet és találkoztál egyívású emberekkel, természetesen a szó jó értelmében. Vagyis az újra, a másra éhes emberekkel.

Ilyen lett a Lyuk is. Lázadni akarsz? Más akarsz lenni, mint a szüleid, az osztálytársaid, vagy egyszerűen csak teszel az elvárásokra? Járj a Lyuk-ba! Mutasd meg, hogy van egy hely, ahol elfogadnak, ahol vagy valaki. Talán legjobban úgy jellemezhetném azt az érzést, amit adott, hogy kinn, amíg sorba álltál a bejutásra, elhagytál magadból valamit, ami helyett aztán benn megtaláltál valamit, önmagadat. Te lehettél, sallangok, álarcok, megjátszások nélkül.

-Hogy élted meg belülről a Lyuk-hangulatot?

- A fő szerep a zenéé volt. Megkaptad a világ alternatív zenekarainak a legjobbjait koncertfelvételeken, klipekben. Úgy működött, mint egyfajta műhely. Hallgattad a jó zenéket és már nem elégedtél meg a szarral. Ezt akartad hallani az itthoniaktól is. Szórakoztál és ízlésedben csiszolódtál. Egy messzemenőkig elfogadó, mondhatni szeretettel teli közegben, ahol senki sem bántott semmiért senkit, de mindenki figyelt mindenkire. Nem egyszer láttam, hogy valaki kicsit „túlfogyasztott”, és mennyire vigyáztak rá.

-A szabályozott külvilág persze szörnyülködött, de a legjobban felháborodók sosem mentek le, hogy saját szemükkel meggyőződjenek a „pokol tornácáról”…

-Nagy Gyula nagyon „bölcs népművelő” volt. Tudta, meddig engedheti a devians viselkedést, hogy még nem zárják be a klubot, és hol kell ezt akár láthatatlanul korlátozni. Így azután nem volt komoly rendbontás, miközben senki nem érezte úgy, hogy korlátoznák a szórakozásában.

Pedig a klub híre távolról sem volt ilyen jó kívülről, a városból. Ezt is megértem, mert néha, ahogy végignéztem magunkon a utcán, a bejárat előtti várakozásokon, mint a varjak, olyanok voltunk. Csak feketében, fekete hajjal, körömmel és rúzzsal, lehetőleg szakadtan, lehetőleg mosoly nélkül. Nagyon jó kontraszt volt az egy emelettel felettünk működő diszkó gyülekező közönségével, akik mind a csilivili kinézetükkel kivívták a varjak utálatát és fordítva. De azután mindenki ment a saját klubjába és úgy szórakozott, ahogy neki megfelelt.

Egyszer találkoztam egy üzletemberrel, aki fontolgatta, hogy valami pénzzel beszállt volna az F.O.-ba, de érdekelte a Lyuk is. Hívtam, de aggodalmaskodott, hogy mi lesz ott, ezért vett egy bőrdzsekit, hogy „ki ne nézzék” – egy olyat, ami a Lyukban senki más fel nem vett volna. De senki nem foglalkozott vele. Nem értette, hogy ide egy abszolút elfogadó közönség jár.

-A koncertek, a közönség, a stúdió, még a falak is mind szerves részei voltak a művészi „műhelymunkának”.

-Az F.O. System is ott készítette első anyagát. Ők aztán iskolapéldái annak, hogy sok jó zene hallgatása azt szüli, hogy maguk is jó zenéket kezdenek csinálni. Egyedülálló hangzásukkal, ütős szövegeikkel, ellenállhatatlan kinézettükkel a hazai dark éllovasai lettek. (Büszke vagyok, hogy a menedzserük lehettem).

A Lyuk szellemiségéből sok hasonló áramlat forrott ki. Zenekarok alakultak a semmiből, hihetetlen kreativitást mutatva a legkülönbözőbb stílusok képviseltették magukat. Őrült lelkesedéssel, garázsokban, kezdetleges eszközökkel vettek fel két három dalt, ezekkel házaltak a klubokban, fellépési lehetőségeket kunyerálva, kazettaborítókat terveztek, fanzine-eket sokszorosítottak, kialakult egyfajta alternatív grafika, alkalmazott képzőművészet.

Azt gondolom, a Fekete Lyuk elindítója volt egy új, addig ismeretlen közösségi szórakozási formának, amelynek felszabadító hatása átterjedt több művészeti ágra is, elfogadottá váltak olyan kifejezési formák, melyekkel a fiatalok megpróbáltak választ adni az élet kis és nagy kérdéseire – a maguk sokféle megközelítéséből.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
veca-cím-1.jpg

Janicsák Veca: Hatalmas dolog Tolcsvay Lászlóval és Miklósa Erikával dolgozni

Janicsák Veca augusztus 20-án a Margitszigeten a Tolcsvay testvérek Magyar Miséjében fog énekelni. Mesélt balesetéről és a hamarosan tévébe kerülő Ázsia Expressz című tévéműsorról is.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotó: TV2, Emmer László (x) - szmo.hu
2019. augusztus 16.



A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Tolcsvay testvérek rockoratóriumával, a Magyar Misével, és egy ősbemutatóval, Tolcsvay László Új Magyar Rapszódiával ünneplik augusztus 20-át. Az est egyik sztárvendégét, Janicsák Vecát kérdeztük a részletekről.

- Augusztus 20-án egy nem mindennapi produkcióban lép színpadra. A Tolcsvay testvérek Magyar Miséje igazi klasszikus. Korábban ismerte a művet? Hisz az ősbemutató idején ön még meg sem született.

- A Magyar Mise valóban kevésbé lehet ismert az én genereációm számára, korábban én is csak részleteiben hallottam a művet, de természetesen a szerzőpáros munkásságát ismertem.

- Milyen érzés volt, amikor felkérték erre a feladatra? Beszéljen kicsit a fellépő társakról, hiszen nem mindennapi nevek közé került.

- Rendkívül megtisztelő feladat, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet, és rögtön beleástam magamat a teljes műbe. Tolcsvay László különösen nagy név, Miklósa Erika pedig régi nagy kedvencem és példaképem, és hatalmas dolog számomra, hogy egy színpadon állhatunk majd.

- Énekes szempontból mennyire nehéz ez a feladat?

- Alapvetően én a magasabb hangnemhez vagyok szokva, így extra megterhelést nem jelent számomra, de természetesen maximális felkészülést kíván, aminek igyekszem is eleget tenni.

- Nem furcsa misén énekeli? Még akkor is, ha rock. Mennyire áll közel Önhöz ez a műfaj?

- Ez nem egy klasszikus mise, illetve többször jártam már templomban, volt is szerencsém ilyen közegben koncertezni, így nem idegen számomra.

- Nem rég az egész országot megijesztette, hisz komoly baleset érte. Szerencsére nem sérült meg, de egy ilyen karambol súlyos lelki hatásokkal jár. Sikerült kiheverni a megrázkódtatást?

- Köszönöm a kérdést, a legjobb egészségnek örvendek, szerencsére túl vagyok a történeten, a tettest előállították, úgyhogy a nehezén túl vagyunk.

- Ázsiát már sikerült kiheverni? Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

- Szuper kaland és életre szóló élmény volt, nem is igazán kellett kihevernünk, de fantasztikus érzés volt újra a kislányunk mellett lenni. Sok pozitívumot tanultunk egymásról, ami csak megerősítette a kapcsolatunkat. Féltve óvom a magánéletemet a nyilvánosság elől, ezzel a műsorral azonban most kivételt tettünk. A verseny során minden pillanatunkat rögzítették a kamerák, amivel igazán csak az adott helyzetben szembesülsz, de úgy érzem, nem baj, ha a közönség látja egy emberibb oldalamat, hogy időnként én is követek el hibákat. Augusztus 26-tól mindenki láthatja, milyen izgalmas megpróbáltatásokban vettünk részt.

- Az ősz folyamán milyen fontosabb koncertekre, projektekre készül, hol láthatjuk?

A live act formációmmal folyamatosan járjuk az országot, szerencsére állandóak a fellépéseink – egy hegedűs, két vokalista lépnek velem színpadra, és egy DJ, aki egyben a zenésztársam is. Ezzel színesebb zenei élményt nyújtunk a közönségnek. Folyamatosan dolgozunk újabb dalokon, illetve a tévészereplések után picit szeretnék ismét jobban a zenei teendőimre fókuszálni. Közben pedig üzleti ismereteket hallgatok egy angol nyelvű egyetemen.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
feketejeno-cim.jpg

Fekete Jenő: Rádöbbentett ez a betegség, hogy van még tennivalóm itt a Földön

Az egyik legjobb magyar blueszenész közel fél év kényszerpihenő után tért vissza a színpadokra, és hamarosan első szólólemeze is megjelenik. Interjú.
Láng Dávid; címkép: Imre Barta photography - szmo.hu
2019. augusztus 17.



Fekete Jenő az 1980-as évek vége óta meghatározó figurája a hazai blueséletnek, nem nagyon akad olyan előadó a műfaj mai magyar képviselői közül, akinek ne segítette volna a karrierjét, vagy ne zenéltek volna együtt valamikor.

Idén januárban azonban súlyos betegség döntötte le a lábáról: hónapokig egyáltalán nem tudott fellépni, veszélybe került a megélhetése is. Barátai tavasszal segélykoncertet szerveztek neki, amin a szakma színe-java fellépett, és több mint 800-an váltottak rá jegyet.

Nyár eleje óta már újra láthatja őt a közönség, augusztus 30-án pedig karrierje egyik legnagyobb mérföldkövéhez ér: első szólólemezét mutatja be az A38 hajón. Erről is beszélgettünk.

– Hogy érzed magad most? Mondhatjuk, hogy meggyógyultál és túllendültél az elmúlt bő féléves időszakon?

– Úgy néz ki, igen. Nagyobb fájdalmaim már nincsenek, de a jobb kézfejem és kisujjam még zsibbad. Igyekszem erősíteni, például gyógytornával és úszással. Hozzátartozik a dologhoz, hogy még 1992-ben volt egy autóbalesetem, ami után a könyökömet meg is kellett műteni. Azóta a jobb oldalam eleve gyengébb, erre jött rá a mostani helyzet. A gerincemnél történt az idegbecsípődés, aminek a kisugárzása nyilván a gyengébb oldalra ment.

A gitározásba is kezdek belejönni, persze azért hosszabb folyamat lesz, mire azt mondhatom, hogy újra a régi vagyok. Különösen, hogy a sok fekvéstől tüdőembóliám is kialakult.

Emiatt teljesen le is tettem a cigit, öt hónapja egyáltalán nem gyújtottam rá. Nehéz, de ha valamire rádöbbentett ez az egész, az az, hogy van még tennivalóm itt a Földön, ehhez pedig vigyáznom kell magamra.

– Hogyan élted meg a májusi, közel teltházas segélykoncertet, amit miattad szerveztek?

– Nagyon megható volt, hogy ennyien eljöttek, mind a közönség, mind a fellépők. Azt kicsit sajnálom, hogy pont egy ilyen apropó kellett ahhoz, hogy ez megtörténjen, de rendkívül jól esett. Anyagilag is sokat köszönhetek neki, hiszen hónapokig egyáltalán nem volt bevételem, így legalább az albérletet és az ennivalót ki tudtam fizetni. Azért a gyerekeimnek is adtam a pénzből, valamint a lemezbe is beleforgattuk egy részét.

Az egyik új dal a segélykoncert fináléjaként előadva:

Fekete Jenő - Fekete Jenő was live.

Fekete Jenő was live.

– Úgy veszem észre, mintha profibb háttered lenne pár hónapja: hivatalos Facebook- és Instagram-oldalad is indult, rendszeres posztokkal. Ez kinek az ötlete volt?

– A barátaim összefogásának köszönhető, ők határozták el, hogy kicsit besegítenek nekem, hogy erősödjön a közösségi médiás jelenlétem. Slebics Krisztiánnal 15 évre nyúlik vissza a kapcsolatunk, a Muddy Shoes első lemezén dolgoztunk együtt, rajta kívül pedig Völgyi Nauszika vállalt még részt a munkából. Alapvetően szabad kezet adok nekik, persze mindig megmutatják előre, mit fognak kitenni, de megbízom bennük. Jobb is így, hogy ennyivel több energiát fordíthatok az alkotásra.

– Nagyon sok különböző formációval, zenekarokkal, duóban és szólóban is fellépsz. Melyik mi miatt áll közel hozzád?

– Mindegyiknek megvan a maga külön hangzásvilága és varázsa, vegyünk akár egy akusztikus gitáros szólóestet, akár a Horváth Misivel közös szájharmonikás duót, akár a hangos-elektromos triót, Móré Attilával és Tomor Barnával. Ezeken túl tagja vagyok egy Chuck Berry munkássága előtt tisztelgő bandának is, és a Muddy Shoes is fellép olykor-olykor, bár azt a tagok egyéb elfoglaltságai miatt mindig nagyon nehéz összeegyeztetni.

Mindenesetre a következő időszakban a szólólemezem anyagával szeretnék legtöbbet koncertezni, most ez inspirál leginkább.

– Mikor és hogy jött a szólólemez gondolata?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
hetret0.jpg

A fesztivál, amiért érdemes elutazni az ország egyik legeldugottabb sarkába is

A Hétrétország a koncertek, színházi előadások és filmvetítések mellett az Őrség lakóinak és különleges atmoszférájának megismeréséről is szól.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Nagyon régóta szerettem volna már eljutni az Őrségbe, annyi jót hallottam róla: a különlegesen tiszta levegőről, a zöld fűről, a takaros házakról és a szinte csak itt jellemző szeres településformáról.

A nagy távolság eddig elriasztott, most azonban elhatároztam, hogy az itt zajló Hétrétország három napján való részvétellel összekötve felfedezem a vidéket. Nem bántam meg, tényleg azonnal megfogott a kis falvak hangulata, a réteken szabadon legelésző állatok, és hogy majdnem minden porta, de még a buszmegállók is tele vannak virággal.

Szerencsére nem voltam ezzel egyedül: mint megtudtam, az egész kezdeményezés gyökerei nagyon hasonlóak.

"Majdnem 30 éve jártam itt először a családommal, és első látásra beleszerettem a környékbe" – meséli a fesztivált megálmodó és a mai napig igazgató Sülyi Péter, akinek a neve leginkább az Omega szövegírójaként lehet ismerős.

Az 1970-es évek eleje óta dolgozott együtt a zenekarral, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Fekete pillangó, a Nem tudom a neved, a 200 évvel az utolsó háború után, vagy a Mozgó világ. Emellett Kovács Kati több dalszövegét is ő jegyzi.

Vas megyében korábban is kirándultak már, de elhatározták, hogy megnézik, hová jutnak, ha az addiginál nyugatabbra veszik az irányt. Így lyukadtak ki először Őriszentpéteren, majd a szomszédos Szalafőn. Hamarosan elkezdtek célzottan idejárni pihenni, de arról sokáig szó sem volt, hogy ide is költözzön. Azt viszont szerette volna, hogy ő is hozzátegyen valamit ehhez a gyönyörű vidékhez, ami így megszólította.

Sülyi Péter

"Arra jutottam, hogy kulturális programokat kellene idehozni, mert sok mindenben nagyon gazdag volt a környék, ezen a téren viszont légüres teret tapasztaltam"

– magyarázza. Így született meg a Virágzás napjai nevű fesztivál, amit 1994-től 25 éven át minden pünkösdi hétvégén megrendeztek, komolyzenével, színházzal, irodalommal.

Bár rendkívül nívós művészi értéket képviselt, a helyi köztudatba talán pont emiatt nem tudott soha beivódni, nem gyakorolt számottevő hatást a lakosságra. Ennek ellenére Sülyiék egészen tavalyig kitartottak mellette, 2002 körül azonban elkezdtek gondolkodni rajta, mi lenne, ha ezzel párhuzamosan valami olyan dolgot is csinálnának, ami jobban bevonja a helyieket, és tényleg a magukénak érzik.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
veca-cím-1.jpg

Janicsák Veca: Hatalmas dolog Tolcsvay Lászlóval és Miklósa Erikával dolgozni

Janicsák Veca augusztus 20-án a Margitszigeten a Tolcsvay testvérek Magyar Miséjében fog énekelni. Mesélt balesetéről és a hamarosan tévébe kerülő Ázsia Expressz című tévéműsorról is.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotó: TV2, Emmer László (x) - szmo.hu
2019. augusztus 16.



A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Tolcsvay testvérek rockoratóriumával, a Magyar Misével, és egy ősbemutatóval, Tolcsvay László Új Magyar Rapszódiával ünneplik augusztus 20-át. Az est egyik sztárvendégét, Janicsák Vecát kérdeztük a részletekről.

- Augusztus 20-án egy nem mindennapi produkcióban lép színpadra. A Tolcsvay testvérek Magyar Miséje igazi klasszikus. Korábban ismerte a művet? Hisz az ősbemutató idején ön még meg sem született.

- A Magyar Mise valóban kevésbé lehet ismert az én genereációm számára, korábban én is csak részleteiben hallottam a művet, de természetesen a szerzőpáros munkásságát ismertem.

- Milyen érzés volt, amikor felkérték erre a feladatra? Beszéljen kicsit a fellépő társakról, hiszen nem mindennapi nevek közé került.

- Rendkívül megtisztelő feladat, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet, és rögtön beleástam magamat a teljes műbe. Tolcsvay László különösen nagy név, Miklósa Erika pedig régi nagy kedvencem és példaképem, és hatalmas dolog számomra, hogy egy színpadon állhatunk majd.

- Énekes szempontból mennyire nehéz ez a feladat?

- Alapvetően én a magasabb hangnemhez vagyok szokva, így extra megterhelést nem jelent számomra, de természetesen maximális felkészülést kíván, aminek igyekszem is eleget tenni.

- Nem furcsa misén énekeli? Még akkor is, ha rock. Mennyire áll közel Önhöz ez a műfaj?

- Ez nem egy klasszikus mise, illetve többször jártam már templomban, volt is szerencsém ilyen közegben koncertezni, így nem idegen számomra.

- Nem rég az egész országot megijesztette, hisz komoly baleset érte. Szerencsére nem sérült meg, de egy ilyen karambol súlyos lelki hatásokkal jár. Sikerült kiheverni a megrázkódtatást?

- Köszönöm a kérdést, a legjobb egészségnek örvendek, szerencsére túl vagyok a történeten, a tettest előállították, úgyhogy a nehezén túl vagyunk.

- Ázsiát már sikerült kiheverni? Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?

- Szuper kaland és életre szóló élmény volt, nem is igazán kellett kihevernünk, de fantasztikus érzés volt újra a kislányunk mellett lenni. Sok pozitívumot tanultunk egymásról, ami csak megerősítette a kapcsolatunkat. Féltve óvom a magánéletemet a nyilvánosság elől, ezzel a műsorral azonban most kivételt tettünk. A verseny során minden pillanatunkat rögzítették a kamerák, amivel igazán csak az adott helyzetben szembesülsz, de úgy érzem, nem baj, ha a közönség látja egy emberibb oldalamat, hogy időnként én is követek el hibákat. Augusztus 26-tól mindenki láthatja, milyen izgalmas megpróbáltatásokban vettünk részt.

- Az ősz folyamán milyen fontosabb koncertekre, projektekre készül, hol láthatjuk?

A live act formációmmal folyamatosan járjuk az országot, szerencsére állandóak a fellépéseink – egy hegedűs, két vokalista lépnek velem színpadra, és egy DJ, aki egyben a zenésztársam is. Ezzel színesebb zenei élményt nyújtunk a közönségnek. Folyamatosan dolgozunk újabb dalokon, illetve a tévészereplések után picit szeretnék ismét jobban a zenei teendőimre fókuszálni. Közben pedig üzleti ismereteket hallgatok egy angol nyelvű egyetemen.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x