hirdetés
Beszélő-babakezek_SZMO3-min-1000x663.jpg

A Down-szindrómás gyermekek is megértésre vágynak

Egy magyar anyuka különleges kommunikációs módszere segít jobban megérteni, megismerni és elfogadni egymást. Megnéztük, hogyan tanulnak jelelni a Down-szindrómás kisgyerekek.
szelf - szmo.hu
2019. május 15.


hirdetés

Mindig izgalmas, amikor az ember lehetőséget kap arra, hogy bepillantson egy általa nem ismert világba. Ezt az izgalmat éreztem akkor is, amikor bejelentkeztem a „Csodacsaládi Nap a Beszélő Babakezekkel” című rendezvényre, hogy lássam, hogyan tanulnak jelelni a Down-szindrómás kisgyerekek.

Bevallom, elég felszínes ismeretekkel rendelkezem a Down-szindrómáról. Azt tudom, hogy ez egy értelmi fogyatékosság, ami kromoszóma-rendellenesség miatt alakul ki, és hogy különböző szintű lehet. Az is rémlik, hogy több szervi probléma is kialakulhat a szindróma miatt, és az is, hogy mindezek ellenére sok Down-os boldogabb, sőt teljesebb életet képes élni, mint egészséges társaik. A mindenféle helyekről rám ragadt információk alapján még az a kép alakult ki bennem, hogy Down-szindrómás gyermeket nevelni komoly próbatétel, de valahogy mégis rendkívül hálás és életigenlő feladat.

A Csodavárban eltöltött órák nem hogy nem cáfolták meg mindezt, hanem még rá is tettek egy lapáttal. Életemben nem voltam még olyan „játszóházban”, ahol ennyi mosolygó arcot láttam volna. Nem csak a gyerekekre gondolok, hanem a szülőkre is.

hirdetés

Néhány órányi benyomás alapján nyilván nem lehet senki életét megismerni. Az azonban szülőként egészen megdöbbentett, mennyivel harmonikusabb volt ez a családi nap, mint bármelyik másik, ahol eddig voltam. Mivel a Csodavárban a nyitott, befogadó légkör az alap, senkinek nem kell szorongania. Talán emiatt is lehet az, hogy a szülők is jóval fesztelenebbek, mint az átlagos rendezvényeken.

Itt az emberek nem fordítják el zavartan a fejüket, ha meglátják, hogy valakinek a gyereke „más”, és amiatt sem kell izgulni, hogyan viselkedik majd a kicsi, mert itt egyszerűen nem tud „rosszul”.

A látszat persze csalóka, hiszen a sok valódi mosoly mögött nagyon sok embert próbáló helyzet is van, amelyekkel ezeknek a családoknak meg kell küzdenie. Például azzal, hogy a Down-os gyerekek testileg és szellemileg jóval később válnak alkalmassá a beszédre, és emiatt sokan hosszú éveken át szenvednek. Hiszen az egyik legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet, hogy képtelen megértetni magát, vagy hogy nem tudja, mit akar a másik közölni. Ezen a rendkívül frusztráló fázison minden kisgyermek átesik, de a Down-szindrómás gyerekeknél ez az időszak akár 5-6 éves korukig is eltarthat.

Nem csoda, hogy az érintett szülők nyitottak azokra a módszerekre, amelyek hatékonyan segítik át őket ezeken az éveken. S ha már Csodacsaládi napon vagyunk, Zentai Kata, a Beszélő Babakezek program vezetője és Hamar-Szelényi Éva babajelbeszédet is oktató gyógypedagógus meg is mutatja, milyen „varázslatra” képes a Down-szindrómás gyerekeknél a babajelbeszéd. Egy rögtönzött kis zenés foglalkozást tartanak, amibe a jelenlévő gyerekek örömmel kapcsolódnak be, és lelkesen jelelnek Katával együtt.

Valamivel több mint 10 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a külföldön már népszerű babajelbeszéddel, amikor még én is kismama voltam – meséli Kata, akit már akkor lenyűgözött, hogy a jelek segítségével milyen hatékonyan képes kommunikálni a gyermekével. Akkoriban azonban Magyarországon alig volt ismert ez a módszer, nem volt ilyen tanfolyam sem, olyannyira, hogy még a „babajelbeszéd” kifejezést sem használták.

Kata ezért elkezdte felkutatni a téma tudományos hátterét, hiszen ebben bölcsészként volt tapasztalata. Megtanulta a magyar jelnyelvet, és nemzetközi babajelbeszéd-oktatói bizonyítványt szerzett. Ezt követően saját programot dolgozott ki, és ez alapján 2008 óta tart tanfolyamokat, ahol a babajelbeszéddel ismerteti meg a gyerekeket és a szülőket.

Már a kezdetektől voltak sajátos nevelési igényű tanítványaim, és immár hat éve különös hangsúlyt fektetek a velük való foglalkozásra. A Down-szindrómás gyerekeknél azért is különösen jó ez a módszer, mert ők jellemzően remekül utánoznak és igen motiváltak is – mondja a szakember, hozzátéve, hogy eleinte a módszerrel sokszor falakba ütköztek.

Felhasználóként mi az úttörők közé tartozunk, és minket a korai fejlesztőben még egyértelműen el akartak tántorítani a babajelbeszédtől, mert akkor tévesen úgy vélték, hogy késlelteti a beszédindulást, a beszédfejlődést – emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre Dobosné Tóth Tímea, Mári anyukája. Az idő azonban az édesanyát igazolta, mert bebizonyosodott, hogy érdemes volt belevágni. A babajelbeszéd nagyon sokban csökkentette a frusztrációt, amit az okozott, hogy Mári akart beszélni, de nem volt képes rá, és így nem tudta elmondani, amit szeretne.

Ugyan kézzel-lábbal próbált magyarázni, de egyezményes jelek nélkül ez sok félreértéshez vezetett. Szülőként mi ugyanolyan szenvedői voltunk az egésznek, hiszen nagyon szeretettük volna megérteni, mit akar, de nem tudtuk kitalálni, ami nagyon idegőrlő volt.

Mári már óvodás, és bár szerencsére már szépen beszél, de mai napig használja a jeleket, különösen a számára érzékenyebb, intimebb helyzetekben. Az évek kitartó munkája azonban nem csak a konkrétan érintett családoknál érte el a célját. Kata módszere ugyanis kezd ismertebbé, elismertebbé válni, ma már a gyógypedagógusok közül is egyre többen ajánlják, sőt maguk is használják.

A módszer hatékonyan segíti a korai kommunikációt és ezen keresztül erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot – s teszi mindezt szó szerint játszi könnyedséggel. A Kata foglalkozásain ugyanis gazdag interakciót folytatnak a gyermekkel, aki így játék közben találkozik a jelekkel, és örömtevékenység közben sajátítja el azokat.

Bár a tanfolyamok a tipikus fejlődésű gyerekeknek szólnak, de mindig van a csoportjaimban egy-egy sajátos nevelési igényű résztvevő is. Nekik ez a módszer még többet adhat, hiszen ők a többségnél jóval később kezdenek beszélni, tehát éveken át fontos segítség lehet a családok számára ez a kommunikációs lehetőség – magyarázza Kata.

A módszer egyik titka, hogy a gyerekek már 8 hónapos kortól kezdve spontán is használnak jeleket. Ha mi ezekhez további jeleket kapcsolunk, akkor ők ezeket könnyedén átveszik, hiszen ilyenkor természetes tanulási mód számukra az utánzás.

A gyerekek értelmi fejlődése jócskán megelőzi a beszéd fejlődését, és ez hatalmas gyötrődést okoz nekik, mert képtelenek közölni a szándékaikat, gondjaikat.

A beszédhez szükséges finommotorikus készségek jóval később fejlődnek a kellő szintre, a kezüket viszont sokkal hamarabb tudják tudatosan használni. A babajelbeszéd ezért tud ezen a problémán segíteni.

A saját tapasztalat is az, de tudományos kutatások is igazolták, hogy a jelelő gyerekek az átlagosnál hamarabb és gazdagabb szókinccsel kezdenek beszélni. Persze nem kell csodákra számítani, hiszen beszélni csak akkor tud a gyermek, ha elérte az ehhez szükséges érettséget fizikailag is – hangsúlyozza a logopédusként is dolgozó Éva. – A jelekkel a gyermek hatékonyabban tudja magát kifejezni, így jobban meg tudja mutatni azt is, mi érdekli. Ez visszahat ránk, és olyan tevékenységeket végzünk vele, olyan szavakat használunk a társaságában, amik számára érdekesebbek, így azokat hamarabb is tanulja meg. Nem véletlen, hogy általában az első visszajelelt szavak lesznek az első kimondott szavak is.

 

Lénárd-Dzsunyák Tamara, Benedek anyukája annak idején arra figyelt fel, hogy a kicsi már alig egy évesen fogékony volt a jelekre, a mutatásra. Megvoltak a saját jeleik, és a kisfiú imádta a mutogatós dalokat is. Ekkor találkoztak Kata módszerével, és kezdtek járni a tanfolyamra.

Fantasztikus élmény volt látni, milyen sokat jelentett ez Benedeknek. Olyan volt ott, mint egy igazi kis stréber. Folyamatosan aktív volt, mindent azonnal akart csinálni. Ahogy egyre több jelet tudott használni, egyre jobban fejlődött a beszéde is. Mivel máig vannak olyan szavak, amiket nem tud tisztán kiejteni, ott rásegít a jelekkel, így pontosabban tudja magát kifejezni.

Az egészben nagyon sokat segített, hogy nálunk a testvéreket is érdekelte a módszer, sok jelet ők is megtanultak, így egymással is jól tudtak kommunikálni.

A statisztikák szerint egy Down-szindrómás gyermek átlagosan öt évesen kezd el beszélni. Ezzel a módszerrel szerencsére jelentősen csökkenteni lehet a hiányos kommunikáció okozta stresszt. Ezt Tamara is megerősíti:

A babajelbeszéd szerintem minden résztvevőnek hasznos. A beszédfejlődést is segíti, hiszen tudatosul a gyerekben, hogy apró hangzásbéli különbségek egészen más értelmet adnak egy-egy szónak. De a legfontosabb, hogy a szülő jobban megérti a gyermeket, és ő is jobban tudja közvetíteni a mondandóját. Így a kapcsolatuk is elmélyültebb lesz, kevesebb benne a feszültség és több az öröm.

 

A hely, ahol tényleg csoda vár

A Csodavár egy különleges intézmény. Inkluzív fejlesztő központ és játszóház egyben, ahol önfeledten, előítéletek nélkül és természetesen lehetnek együtt az eltérő fejlődésmenetű gyermekek tipikus fejlődésmenetű társaikkal. Együtt játszhatnak és tanulhatnak, ezáltal fejlődnek szociális készségeik.

A Csodavárban partnerként tekintenek a gyermeket körülvevő családra is, és kiemelt figyelmet fordítanak a szülők és a testvérek megfelelő támogatására. E célból rendezik meg többek között szinte havonta a Csodacsaládi Napokat is, ahol a tipikus és atipikus fejlődésmenetű gyerekek közösen vehetnek részt a programokon.

Az ilyen rendezvények nagyon jó alkalmat teremtenek az érzékenyítésre, a szülők és a gyermekek részéről egyaránt. Ezeket az élményeket átélve sokkal elfogadóbbá, nyitottabbá válnak a másság és egymás  felé – mondja a budapesti intézmény vezetője, Varga Györgyi. – A felnőttek általában sokkal nagyobb félelemmel, tartózkodással fordulnak az eltérő fejlődésmenetű gyermekek felé, és gyakran meglepődnek, hogy a saját gyermekük milyen természetességgel kezeli ezeket a helyzeteket. Az ilyen rendezvényeken egy ép kisgyerek megtanulja, hogyan tud együtt játszani eltérő képességű társaival, közben fejlődik az érzelmi intelligenciája, és segítőkészebb is lesz. Olyan élményekben lehet része, és olyan dolgokat tanulhat, melyeket ép társai között talán sosem tapasztalhatna meg.

A Csodavár és a hazánkban egyedülálló Beszélő Babakezek program találkozása különösen szerencsés. A program kommunikációra tett pozitív hatása mellett különleges közösségi értékkel is bír: ez is egy befogadó közösség, ahol együtt játszik tipikus fejlődésű és sérült gyermek.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyasz-halottak-napja.png

„Az ujjaid az enyéim közé fonódtak, az izmaid öntudatlanul is tudták, hogy mi már örökre össze vagyunk kapaszkodva”

Senkinek nem beszéltem az utolsó fél óráról, amit kettesben töltöttem veled. Azt hittem, szívinfarktusom van, be voltam nyugtatózva, te pedig talán már ott sem voltál. Mégis úgy szorítottuk egymás kezét, mint hajdanán, a falusi búcsú repülő csónakhintájában.
Hargitay Judit írása - szmo.hu
2019. október 31.


hirdetés

Az ötödik emeletnél olyan fájdalom vágott a mellkasomba, hogy lerogytam a lépcsőre. Este háromnegyed nyolc volt, a kórházban fél kilencig engedték a látogatást. Szívszakadva rohantam fel a végtelen lépcsőkön, mert azt hittem, gyorsabb leszek az állandóan zsúfolt lifteknél, és egyetlen perccel sem akartam megrövidíteni a veled töltött időt.

A fájdalom, ami megakasztott az ötödiken, és a lépcsőre szegezett, új volt és félelmetes. Mintha valaki megmarkolt volna belülről, ökölbe szorítva a szívemet, az ereimet, minden csepp bennem lüktető vért és nehezen behápogott levegőfoszlányt, sőt, még az agyamat is. Bénító és blokkoló volt, de minden erőmmel felálltam, és tovább kaptattam a hetedikre.

A hajam csapzottan a homlokomra tapadt, a kezemben szétizzadt a celofánpapírba csomagolt, cserepes, sárga rózsa. A kórtermed előtt, a kivilágított nővérpultnál egy filigrán, kék köpenyes lány ült. Fürkészőn nézett rám: “A Farkas nénihez? Rosszul van, hölgyem?”. Ráztam a fejem, a rózsa lógott a kezemben, kétrét görnyedtem a fájdalomtól. "Olyan, mintha szívinfarktusom lenne. De legalább a legjobb helyen vagyok” – ziháltam erőltetett mosollyal, a tekintetem végigfutott a pult fölötti feliraton: “Kardiológiai Szubintenzív Osztály”.

hirdetés

A lány felállt, kikerült a pult mögül, figyelmesen nézett. “Mellkasi fájdalom? Rohant a lépcsőn, ugye? Lélegezzen lassan, ki, be, igen, és ezt vegye be. Már egy hónapja naponta jár be hozzá, ez magának is sok.” Egy kis, fehér pirula volt a tenyerén. El akartam utasítani, csak semmi gyógyszer, különben is, mi ez, hol egy orvos...de aztán eszembe jutott, hogy te vársz rám, és szó nélkül bevettem. A nővér megsimogatta a hátam, és én bementem hozzád.

A kórteremre már rásötétedett a májusi este. Nagy, tiszta helyiség volt, a városra néző ablakokkal, halványzöld linóleummal, három ággyal, és halkan pityegő, világító műszerekkel. Kifejezetten modern kórterem volt. Arra gondoltam, ez akár Amerikában is lehetne, milyen jó, hogy épp itt...nem, dehogy jó. Nem jó ez már sehogy.

Leültem melléd. Úgy tűnt, alszol, de már ébren sem lettél volna magadnál. Az orvos pár napja elmagyarázta, hogy egy ideje be vagy morfiumozva, mert csak a szíved 30 százaléka működik, szinte szétfoszlottak az ereid, és bár valószínűleg nincsenek fájdalmaid, a morfium ilyenkor orvosi előírás. Nem tudják, szenvedsz-e, de az esélyét se akarják megadni, hogy szenvedj.

Tulajdonképpen humánus dolog, még akkor is, ha a morfium megfosztott attól, hogy az utolsó napjaidban önmagad lehess, hogy elbúcsúzhass tőlünk, és viszonylag tiszta tudattal halj meg.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
darnoozseli.jpg

Így végezz a feleségeddel, ha nem akarod, hogy felelősségre vonjanak

Úgy tűnik, ha nincs meg a holttest, nincsenek kamerafelvételek és tanúk, akkor hiába a korábbi feljelentések, a látlelet és a távoltartási végzés, hiába minden terhelő bizonyíték, a férfi megússza. Vélemény.
K. U. D. - szmo.hu
2019. október 29.


hirdetés

Ma a magyar bíróság kvázi adott egy útmutatót, hogyan kell úgy embert ölni, hogy aztán ne vonhassanak felelősségre.

A darnózseli hentest 7 évre ítélték, testi sértés bűntettében, nem pedig gyilkosságban találták bűnösnek.

A büntetésbe pedig beleszámítják az előzetesben letöltött 29 hónapot, vagyis nagyjából 4 és fél múlva szabadulna is. Az ítélet viszont nem jogerős, mert az ügyész és a védő is fellebbezett.

hirdetés

Ez ma megtörténhet Magyarországon. Az országban, ahol a statisztikák szerint hetente legalább egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, és minden ötödik nőt rendszeresen bántalmazza a partnere.

N.-né Kovács Judit bátor nő volt. Többször is a rendőrséghez fordult, próbált segítséget kérni, de a feljelentéseknek semmilyen eredménye nem lett. Olyannyira nem számított, hogy a bíróság ideiglenesen a bántalmazó, erőszakos férfinek ítélte a gyerekeket.

N.-né Kovács Judit a saját kezébe vette az irányítást: kilépett a kapcsolatból, elköltözött, elhagyta a vállalkozása saját tulajdonú telephelyét is, hiszen a férje zaklatta otthon és a munkahelyén is. Végül 2014-ben a férje által akadályozott gyerekláthatások miatt visszaköltözött a családi házba, hogy normális kapcsolata lehessen a kisfiával. Csakhogy ez végzetes döntésnek bizonyult.

A kétgyermekes édesanya talán még mindig élne, ha a bíróság nem a bántalmazó férjnek és apának ítéli a gyerekeket.

Akkor talán a nő tényleg új életet kezdhetett volna, nem kellett volna visszatérnie bántalmazójához a gyerekei miatt. 2014-ben viszont nyoma veszett. Hiába szólt a férfi ellen számtalan közvetett bizonyíték, a bíróság kétszer is felmentette és a mai ítélet is sokat mondó. Megint beigazolódott, hogy a bántalmazott nők senkire se számíthatnak, a rendőrség nem segít, a bíróság csődöt mondott, nincs igazságszolgáltatás.

Sok minden kavarog most a fejemben. Dühös vagyok, elkeseredett, csalódott és közben N.-né Kovács Judit gyerekeire gondolok. Hogy látták, ahogy az apjuk bántja az anyjukat, hogy hallották, a férfi hogy beszél a nővel, hogy mit gondolhattak, és mennyire lehettek megijedve, amikor az anyjuk – a saját testi épsége érdekében – elköltözött otthonról.

Vajon azt hitték, elhagyja őket? Vajon miket mondott ez a férfi a feleségéről a gyerekeinek? Vajon megtudják-e valaha, mi történt valójában az édesanyjukkal? Hogy ez a nő nem akarta elhagyni őket, harcolt értük, mindent megpróbált, szerette őket, annyira szerette őket, hogy végül visszatért a bántalmazójához, aki végül kioltotta az életét.

De mit is várunk egy országban, ahol az igazságügyi miniszter szerint a nők egyenjogúságáról szóló Isztambuli egyezmény nem más, mint "egy politikai hiszti", mert a nők valójában nagyon is jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és a munka között, és aki szerint a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
cimlap3.png

Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak - egy kínai átnevelőtábort megjárt nő vallomása

Sayragül Sauytbay megerőszakolt asszonyokról, körömtépésről, kötelező bűnbánatról, éjjel-nappal sulykolt propganadáról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Sayragül Sauytbay fejére 2017. novemberének egyik éjszakáján csuklyát húztak a kínai rendőrök. Nem mondták meg neki, hová viszik. A 43 éves kazah származású, muszlim óvónő ekkor már több éjszakai kihallgatáson is túl volt, miután egy évvel korábban férje és gyerekei Kazahsztánba menekültek Kínából. Ő nem tudott utánuk menni, mert neki, akárcsak a többi közalkalmazottnak, 2014-ben elvették az útlevelét. A kihallgatáson arra utasították, kérje meg a férjét, hogy jöjjön haza. Ő azonban inkább minden kapcsolatát megszakította a családjával, annyira félt, hogy bajuk esik.

Ezen a novemberi éjszakán nem kihallgatni vitték. Egy órányi autózás után egy úgynevezett átnevelő táborba került. Közölték vele, az lesz a dolga, hogy kínai nyelvet tanítson a táborlakóknak.

“Alá kellett írnom egy papírt, amiben le voltak írva a feladataim és a tábor szabályai. Azt mondták, ha nem engedelmeskedem, halálbüntetést kapok."

A szabályok szerint tilos volt a többi fogollyal beszélnie, nevetnie, sírnia, válaszolnia mások kérdéseire. "Aláírtam, mert nem volt más választásom. Kaptam egy egyenruhát, egy kis szobába vittek, amelyben egy cementágy volt egy vékony műanyag matraccal. Öt kamera figyelt” – idézte fel első napját Sauytbay az izraeli Háárec tudósítójának.

hirdetés

Sauytbay egy olyan táborba került, mint amilyenekbe ujgurok százezreit zárták be az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban. A hivatalos kínai álláspont szerint a terrorizmus, a szeparatizmus és a szélsőséges nézetek ellen harcolnak ezeken a helyeken.

Sauytbay becslése szerint az ő táborában 2500-an lehettek, a legidősebb fogoly 83, a legfiatalabb mindössze 13 éves volt.

Azokkal, akiket nem tanárként vittek oda, az asszony elmondása szerint még rosszabbul bántak. Egy 16 négyzetméteres teremben zsúfoltak össze csaknem húsz embert.

Minden ilyen teremben egy darab műanyagvödör szolgált WC-ként, és mindenki napi két percet kapott, hogy használhassa. A vödröt naponta egyszer ürítették. Ha megtelt, a foglyoknak várniuk kellett másnapig.

A foglyok rabruhát kaptak, és a fejüket leborotválták. A kezük és a lábuk egész nap bilincsben volt, amit csak akkor vettek le, ha írniuk kellett. Éjszakára is rajtuk hagyták, és szigorúan előírták, hogy csak a jobb oldalukra fordulva alhatnak. Aki másképp aludt, azt megbüntették.

VIDEÓ: titokban készített felvételek az egyik táborról

Az ujgur és kazah anyanyelvű raboknak Sauytbay egész nap kínai propaganda-dalokat tanított. Reggel hatkor keltek, kaptak valami reggelit, majd óránként változott, melyik propaganda-dalt vagy pártot dicsőítő jelszót kellett magolniuk. Olyanokat, mint a "Szeretem Kínát", "Hálás vagyok a kommunista pártnak", "Kínai vagyok" és "Szeretem Kína elnökét." Délután négytől hatig minden nap meg kellett vallani a bűneiket: vallási tanokat követnek, nem beszélnek kínaiul, erkölcstelen életet folytatnak... Aki nem tudott elég súlyos bűnöket kitalálni magának, azt megbüntették.

Aztán vacsora következett, majd felemelt kézzel a fal felé fordulva folytatódott a bűnbánat. Este 10 és éjfél között le is kellett írniuk, milyen bűnöket követtek el. Éjféltől reggel hatig alhattak.

Naponta háromszor ehettek. Híg rizs – vagy zöldségleves és egy szelet kenyér volt a napi fejadagjuk. Húst csak péntekenként kaptak, de kizárólag a muszlimok számára tiltott disznóhúst, és kényszerítették őket, hogy ezt megegyék.

„Soha nem tudtuk kialudni magunkat, a higiéniai körülmények iszonyatosak voltak. Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak”

– mondta Sauytbay, aki a beszélgetés során nagyrészt megőrizte higgadtságát, de néhány borzalmas részlet felidézésekor már nem tudta visszatartani könnyeit.

Aki nem tartotta be a szabályokat, nem tanult elég gyorsan kínaiul, nem megfelelő átéléssel énekelte a propaganda-dalokat, az könnyen a rettegett "fekete szobában" találhatta magát.

Itt szögeket vertek beléjük, kitépték a körmeiket, elektromos árammal sokkolták őket. Sauytbay szerint egy idős asszonyt azért büntették meg, mert azzal vádolták, hogy külföldre telefonált, és ő ezt nem volt hajlandó bevallani. Azt sem tudta, hogy működik a telefon.

Elvitték, és vérző testtel, felszaggatott bőrrel, körmök nélkül tért vissza.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
abcug-boly-program-1000x563.jpg

Éjszakai kommandó tartja a fiatalokat a kisvárosban

Lakhatással, jogosítvánnyal, angol tanfolyammal, workshopokkal és csapatversenyekkel dolgozik azon az önkormányzat, hogy Bólyban tartsa a fiatalokat. Mindezt ingyen, de cserébe közösségépítést várnak tőlük.
Fődi Kitti írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. október 29.


hirdetés

Mohács és Pécs között féltávon fekszik egy körülbelül 3800 fős Bóly nevű kisváros, ahol összetett önkormányzati programmal igyekeznek meggátolni a fiatalok elvándorlását és ezzel a város elnéptelenedését. Ha Bólyt észak felől közelítjük, akkor a hosszú település első házai és temploma egy falu benyomását keltik, a központba érve viszont már egy kedves kisváros bontakozik ki, ahogy pedig dél felé haladunk, üzemekbe, cégek logóiba, ipari parkba futunk. A városnak ez a három tulajdonsága kiemelkedő szerepet játszik a fiatalok megtartásában, akiknek olykor sokkal csábítóbb lehet az alig húsz percre lévő nagyobb városokban, Mohácson vagy Pécsett lakni.

Épülő csarnok az ipari parkban - Fotó: Hajdú D. András

hirdetés

A falvak szinte már menthetetlenül ráléptek a végleges elnéptelenedés útjára, van, ahol ingyen osztják a telkeket, csak költözzön oda valaki, és van, ahol három idős asszonyon kívül már senki nem él a faluban. Mielőtt előreláthatóan a kisvárosokkal is ez történne, ahonnan a fiatalok elsősorban a megyeszékhelyekre költöznek, Bóly hatalmas erőbedobással próbál olyan lehetőségeket kínálni, amelyek képesek vetekedni egy nagyvárossal.

A már egy éve futó Itthon Bólyban nevű program egyik fő eleme, hogy nyolc felújított lakást kínálnak teljesen bérmentve 18 és 35 év közötti fiataloknak, csak a rezsi költségét kell megfizetniük. Szintén ingyenesen lehet C-D-E jogogsítványt szerezni, angol tanfolyamra járni, vagy olyan workshopokon és személyes tanácsadásokon részt venni, ahol egy saját vállalkozás elindításában segítenek. Mindemellett van egy négytagú csoport, akik bulikat, kvízesteket, csocsó és pingpong versenyeket szerveznek, hogy a városban lévő szórakozási lehetőségek hiányosságait pótolják. Mindezért cserébe egyetlen egy dolgot vár el az önkormányzat, a programban részt vevők vállaljanak a városban valamilyen közösségépítő szerepet, legyen az az ifjúsági ház kifestése vagy újabb, fiatalos programok szervezése.

A kérdés az, hogy vajon mindez miért bírná maradásra a bólyi fiatalokat?

Bóly, az iparváros

A falvakból, városokból való elvándorlás egyik fő mozgatórugója az a munkalehetőség hiánya, de a Bólyban épült Ipari parknak köszönhetően sok a munkalehetőség a városban, az önkormányzati program pedig még inkább hozzásegíti a munkavállalókat, hogy megfeleljenek a munkáltatók feltételeinek. Ennek részeként indult a C-D-E jogosítvány és az angol tanfolyam, valamint azok a workshopok, amik a vállalkozóvá válást segítik.

"Hallottam, hogy Pécsett meghirdettek harminc kamionsofőr állást és jelentkeztek tizen, miközben 12 kilométerre a horvát határtól, ugyanaz a cég hidetett állást és arra jelentkeztek 1200-an. Nem értettem, hogy ez hogy lehet, és arra jutottam, hogy Pécsen azért nem találtak, mert nincs jogosítványuk a fiataloknak. Mire meglesz a jogosítvány C-D-E kategóriára az fél millió forint. Melyik fiatalnak van szabad fél millió forintja?”

– magyarázza Hárs Jószef, Bóly független polgármestere.

Kisgyermekes anyuka a városháza előtt - Fotó: Hajdú D. András

A polgármester abban bízott, hogy van a városban két fuvarozó cég, akik felszívják majd a frissen végzetteket, emellett a város határában épült ipari park is igényli majd a jogosítvánnyal rendelkezőket. Buszsofőr is elkél a településen, mert a környék falvait iskolabuszok járják, amihez szintén nincs jelenleg elég munakerő. Az önkormányzat azzal próbálja vonzóvá tenni a cégeknek a várost, hogy nagy üzemcsarnokokat épít az Ipari parkban, amiket bérbead, így a város a munkalehetőségen kívül még egy kis bérlet díjat is nyer rajta.

Az első tanfolyamon 39-en vettek részt, ebből 37-en meg is szerezték a jogosítványt. A projekt menedzserét, Schnell Imrét kérdezzük arról, hogy ez a lehetőség miért tartaná a városban a fiatalokat, ahelyett, hogy fognák a jogosítványukat és elmennének külföldre kamionozni.

"Bennünk is felmerült, hogy ezzel segítjük-e a helyben maradást, de egyrészt sok a munkalehetőség, másrészt pedig nem sokkal kevesebbet keresnek kamionsofőrként itt, mint külföldön, simán megkeresnek 400 nettót”

– mondja Schnell Imre.

A jogosítványért cserében a legtöbb részt vevő az ifjúsági ház felújításában segédkezett, ahol a program közösségi eseményeit rendezik meg.

A projekt egy másik fontos eleme, hogy arra buzdítsák a fiatalokat, hogy vállalkozásokat hozzanak létre a városban. Ehhez tartottak egy workshopot, ahol végigvették mindazt, ami szükséges egy cég elindításához, ezután pedig csoportos és egyéni tanácsadáson vehettek részt a jelentkezők, ahol elmondhatták saját ötleteiket.

A bólyi születésű Gáspár Gábor például gyerekkora óta arról álmodott egy barátjával, hogy egyszer sörfőzdét nyissanak. Amikor meglátták, hogy lesz workshop, úgy döntöttek, hogy itt az alkalom, hogy megvalósítsák gyerekkori álmukat. A tanácsadáson azonban kiderült, hogy kicsit naiv volt az elképzelésük, túlzottan magasak lettek volna a költségei az előállításnak, ezért másban kezdtek el gondolkodni. Mára már megalapították a kapcsolószekrények kialakításával foglalkozó cégüket, ami bár messze van a sörfőzéstől, de a program nélkül valószínűleg sosem jutottak volna el idáig. Gáspár Gábor 10 év budapesti élet után tért vissza a településre, mert egy nyugodtabb környezetben szeretett volna családot alapítani.

A jogosítvány és a workshop mellett angol tanfolyamot is hirdetett a program kezdő, közép és haladó szinten. A projektmenedzser szerint ez nem közvetlenül járul hozzá a fiatalok helybentartásához, de a településen hagyományosan németet tanítanak, a munkáltatók viszont megkövetelik az angol nyelvet, ezért ez is hasznukra lehet a bólyi fiataloknak a munkakeresés során.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!