hirdetés
Beszélő-babakezek_SZMO3-min-1000x663.jpg

A Down-szindrómás gyermekek is megértésre vágynak

Egy magyar anyuka különleges kommunikációs módszere segít jobban megérteni, megismerni és elfogadni egymást. Megnéztük, hogyan tanulnak jelelni a Down-szindrómás kisgyerekek.
szelf - szmo.hu
2019. május 15.


hirdetés

Mindig izgalmas, amikor az ember lehetőséget kap arra, hogy bepillantson egy általa nem ismert világba. Ezt az izgalmat éreztem akkor is, amikor bejelentkeztem a „Csodacsaládi Nap a Beszélő Babakezekkel” című rendezvényre, hogy lássam, hogyan tanulnak jelelni a Down-szindrómás kisgyerekek.

Bevallom, elég felszínes ismeretekkel rendelkezem a Down-szindrómáról. Azt tudom, hogy ez egy értelmi fogyatékosság, ami kromoszóma-rendellenesség miatt alakul ki, és hogy különböző szintű lehet. Az is rémlik, hogy több szervi probléma is kialakulhat a szindróma miatt, és az is, hogy mindezek ellenére sok Down-os boldogabb, sőt teljesebb életet képes élni, mint egészséges társaik. A mindenféle helyekről rám ragadt információk alapján még az a kép alakult ki bennem, hogy Down-szindrómás gyermeket nevelni komoly próbatétel, de valahogy mégis rendkívül hálás és életigenlő feladat.

A Csodavárban eltöltött órák nem hogy nem cáfolták meg mindezt, hanem még rá is tettek egy lapáttal. Életemben nem voltam még olyan „játszóházban”, ahol ennyi mosolygó arcot láttam volna. Nem csak a gyerekekre gondolok, hanem a szülőkre is.

Néhány órányi benyomás alapján nyilván nem lehet senki életét megismerni. Az azonban szülőként egészen megdöbbentett, mennyivel harmonikusabb volt ez a családi nap, mint bármelyik másik, ahol eddig voltam. Mivel a Csodavárban a nyitott, befogadó légkör az alap, senkinek nem kell szorongania. Talán emiatt is lehet az, hogy a szülők is jóval fesztelenebbek, mint az átlagos rendezvényeken.

Itt az emberek nem fordítják el zavartan a fejüket, ha meglátják, hogy valakinek a gyereke „más”, és amiatt sem kell izgulni, hogyan viselkedik majd a kicsi, mert itt egyszerűen nem tud „rosszul”.

A látszat persze csalóka, hiszen a sok valódi mosoly mögött nagyon sok embert próbáló helyzet is van, amelyekkel ezeknek a családoknak meg kell küzdenie. Például azzal, hogy a Down-os gyerekek testileg és szellemileg jóval később válnak alkalmassá a beszédre, és emiatt sokan hosszú éveken át szenvednek. Hiszen az egyik legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet, hogy képtelen megértetni magát, vagy hogy nem tudja, mit akar a másik közölni. Ezen a rendkívül frusztráló fázison minden kisgyermek átesik, de a Down-szindrómás gyerekeknél ez az időszak akár 5-6 éves korukig is eltarthat.

Nem csoda, hogy az érintett szülők nyitottak azokra a módszerekre, amelyek hatékonyan segítik át őket ezeken az éveken. S ha már Csodacsaládi napon vagyunk, Zentai Kata, a Beszélő Babakezek program vezetője és Hamar-Szelényi Éva babajelbeszédet is oktató gyógypedagógus meg is mutatja, milyen „varázslatra” képes a Down-szindrómás gyerekeknél a babajelbeszéd. Egy rögtönzött kis zenés foglalkozást tartanak, amibe a jelenlévő gyerekek örömmel kapcsolódnak be, és lelkesen jelelnek Katával együtt.

Valamivel több mint 10 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a külföldön már népszerű babajelbeszéddel, amikor még én is kismama voltam – meséli Kata, akit már akkor lenyűgözött, hogy a jelek segítségével milyen hatékonyan képes kommunikálni a gyermekével. Akkoriban azonban Magyarországon alig volt ismert ez a módszer, nem volt ilyen tanfolyam sem, olyannyira, hogy még a „babajelbeszéd” kifejezést sem használták.

Kata ezért elkezdte felkutatni a téma tudományos hátterét, hiszen ebben bölcsészként volt tapasztalata. Megtanulta a magyar jelnyelvet, és nemzetközi babajelbeszéd-oktatói bizonyítványt szerzett. Ezt követően saját programot dolgozott ki, és ez alapján 2008 óta tart tanfolyamokat, ahol a babajelbeszéddel ismerteti meg a gyerekeket és a szülőket.

Már a kezdetektől voltak sajátos nevelési igényű tanítványaim, és immár hat éve különös hangsúlyt fektetek a velük való foglalkozásra. A Down-szindrómás gyerekeknél azért is különösen jó ez a módszer, mert ők jellemzően remekül utánoznak és igen motiváltak is – mondja a szakember, hozzátéve, hogy eleinte a módszerrel sokszor falakba ütköztek.

Felhasználóként mi az úttörők közé tartozunk, és minket a korai fejlesztőben még egyértelműen el akartak tántorítani a babajelbeszédtől, mert akkor tévesen úgy vélték, hogy késlelteti a beszédindulást, a beszédfejlődést – emlékszik vissza a kezdeti nehézségekre Dobosné Tóth Tímea, Mári anyukája. Az idő azonban az édesanyát igazolta, mert bebizonyosodott, hogy érdemes volt belevágni. A babajelbeszéd nagyon sokban csökkentette a frusztrációt, amit az okozott, hogy Mári akart beszélni, de nem volt képes rá, és így nem tudta elmondani, amit szeretne.

Ugyan kézzel-lábbal próbált magyarázni, de egyezményes jelek nélkül ez sok félreértéshez vezetett. Szülőként mi ugyanolyan szenvedői voltunk az egésznek, hiszen nagyon szeretettük volna megérteni, mit akar, de nem tudtuk kitalálni, ami nagyon idegőrlő volt.

Mári már óvodás, és bár szerencsére már szépen beszél, de mai napig használja a jeleket, különösen a számára érzékenyebb, intimebb helyzetekben. Az évek kitartó munkája azonban nem csak a konkrétan érintett családoknál érte el a célját. Kata módszere ugyanis kezd ismertebbé, elismertebbé válni, ma már a gyógypedagógusok közül is egyre többen ajánlják, sőt maguk is használják.

A módszer hatékonyan segíti a korai kommunikációt és ezen keresztül erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot – s teszi mindezt szó szerint játszi könnyedséggel. A Kata foglalkozásain ugyanis gazdag interakciót folytatnak a gyermekkel, aki így játék közben találkozik a jelekkel, és örömtevékenység közben sajátítja el azokat.

Bár a tanfolyamok a tipikus fejlődésű gyerekeknek szólnak, de mindig van a csoportjaimban egy-egy sajátos nevelési igényű résztvevő is. Nekik ez a módszer még többet adhat, hiszen ők a többségnél jóval később kezdenek beszélni, tehát éveken át fontos segítség lehet a családok számára ez a kommunikációs lehetőség – magyarázza Kata.

A módszer egyik titka, hogy a gyerekek már 8 hónapos kortól kezdve spontán is használnak jeleket. Ha mi ezekhez további jeleket kapcsolunk, akkor ők ezeket könnyedén átveszik, hiszen ilyenkor természetes tanulási mód számukra az utánzás.

A gyerekek értelmi fejlődése jócskán megelőzi a beszéd fejlődését, és ez hatalmas gyötrődést okoz nekik, mert képtelenek közölni a szándékaikat, gondjaikat.

A beszédhez szükséges finommotorikus készségek jóval később fejlődnek a kellő szintre, a kezüket viszont sokkal hamarabb tudják tudatosan használni. A babajelbeszéd ezért tud ezen a problémán segíteni.

A saját tapasztalat is az, de tudományos kutatások is igazolták, hogy a jelelő gyerekek az átlagosnál hamarabb és gazdagabb szókinccsel kezdenek beszélni. Persze nem kell csodákra számítani, hiszen beszélni csak akkor tud a gyermek, ha elérte az ehhez szükséges érettséget fizikailag is – hangsúlyozza a logopédusként is dolgozó Éva. – A jelekkel a gyermek hatékonyabban tudja magát kifejezni, így jobban meg tudja mutatni azt is, mi érdekli. Ez visszahat ránk, és olyan tevékenységeket végzünk vele, olyan szavakat használunk a társaságában, amik számára érdekesebbek, így azokat hamarabb is tanulja meg. Nem véletlen, hogy általában az első visszajelelt szavak lesznek az első kimondott szavak is.

 

Lénárd-Dzsunyák Tamara, Benedek anyukája annak idején arra figyelt fel, hogy a kicsi már alig egy évesen fogékony volt a jelekre, a mutatásra. Megvoltak a saját jeleik, és a kisfiú imádta a mutogatós dalokat is. Ekkor találkoztak Kata módszerével, és kezdtek járni a tanfolyamra.

Fantasztikus élmény volt látni, milyen sokat jelentett ez Benedeknek. Olyan volt ott, mint egy igazi kis stréber. Folyamatosan aktív volt, mindent azonnal akart csinálni. Ahogy egyre több jelet tudott használni, egyre jobban fejlődött a beszéde is. Mivel máig vannak olyan szavak, amiket nem tud tisztán kiejteni, ott rásegít a jelekkel, így pontosabban tudja magát kifejezni.

Az egészben nagyon sokat segített, hogy nálunk a testvéreket is érdekelte a módszer, sok jelet ők is megtanultak, így egymással is jól tudtak kommunikálni.

A statisztikák szerint egy Down-szindrómás gyermek átlagosan öt évesen kezd el beszélni. Ezzel a módszerrel szerencsére jelentősen csökkenteni lehet a hiányos kommunikáció okozta stresszt. Ezt Tamara is megerősíti:

A babajelbeszéd szerintem minden résztvevőnek hasznos. A beszédfejlődést is segíti, hiszen tudatosul a gyerekben, hogy apró hangzásbéli különbségek egészen más értelmet adnak egy-egy szónak. De a legfontosabb, hogy a szülő jobban megérti a gyermeket, és ő is jobban tudja közvetíteni a mondandóját. Így a kapcsolatuk is elmélyültebb lesz, kevesebb benne a feszültség és több az öröm.

 

A hely, ahol tényleg csoda vár

A Csodavár egy különleges intézmény. Inkluzív fejlesztő központ és játszóház egyben, ahol önfeledten, előítéletek nélkül és természetesen lehetnek együtt az eltérő fejlődésmenetű gyermekek tipikus fejlődésmenetű társaikkal. Együtt játszhatnak és tanulhatnak, ezáltal fejlődnek szociális készségeik.

A Csodavárban partnerként tekintenek a gyermeket körülvevő családra is, és kiemelt figyelmet fordítanak a szülők és a testvérek megfelelő támogatására. E célból rendezik meg többek között szinte havonta a Csodacsaládi Napokat is, ahol a tipikus és atipikus fejlődésmenetű gyerekek közösen vehetnek részt a programokon.

Az ilyen rendezvények nagyon jó alkalmat teremtenek az érzékenyítésre, a szülők és a gyermekek részéről egyaránt. Ezeket az élményeket átélve sokkal elfogadóbbá, nyitottabbá válnak a másság és egymás  felé – mondja a budapesti intézmény vezetője, Varga Györgyi. – A felnőttek általában sokkal nagyobb félelemmel, tartózkodással fordulnak az eltérő fejlődésmenetű gyermekek felé, és gyakran meglepődnek, hogy a saját gyermekük milyen természetességgel kezeli ezeket a helyzeteket. Az ilyen rendezvényeken egy ép kisgyerek megtanulja, hogyan tud együtt játszani eltérő képességű társaival, közben fejlődik az érzelmi intelligenciája, és segítőkészebb is lesz. Olyan élményekben lehet része, és olyan dolgokat tanulhat, melyeket ép társai között talán sosem tapasztalhatna meg.

A Csodavár és a hazánkban egyedülálló Beszélő Babakezek program találkozása különösen szerencsés. A program kommunikációra tett pozitív hatása mellett különleges közösségi értékkel is bír: ez is egy befogadó közösség, ahol együtt játszik tipikus fejlődésű és sérült gyermek.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
csok-cimkep.jpg

Fel akartuk venni a CSOK-ot, jól megszívtuk

Az ügyintézés időrabló, eredménytelen és egyáltalán nem családbarát.
OE, címkép: illusztráció - szmo.hu
2019. június 23.



Gondolom, nem mi vagyunk az egyetlen család, aki megpróbált rárepülni a kormány nagy kampánnyal beharangozott új hétpontos családtámogatási csomagjára. Pont lakásvásárlás előtt állunk, így a CSOK igénylése is aktuálissá vált. Próbáltuk kideríteni, mégis mire számíthatunk, jár-e nekünk egyáltalán a támogatás, és ha igen, milyen feltételekkel, de zsákutcába kerültünk. Széttárt karokkal, vállvonogatással és körbemutogatással nézünk szembe. Nem kapunk válaszokat, és emiatt jól megszívtuk a lakásvásárlást.

Előre is leszögezném, hogy a helyzetünk speciális. Kezdem inkább az elején. A férjemmel kb. öt éve folyamatosan (és egyre kétségbeesettebben) szkenneljük a lakáspiacot. Az égbeszökő ingatlanárak és a keserves kínálat mellett eddig csak halogattuk a költözést. Most viszont, hogy a második gyereket tervezzük, már tényleg nagyon aktuális egy tágasabb otthon.

Pár hónapja végre találtunk is egy olyan lakást, ami ár-érték arányban optimális volt nekünk. Eladtuk a saját lakásunkat, oda leraktuk a foglalót, a szerződéskötés dátuma azonban dilemmát okozott. A jelenleg hatályos feltételek mellett ugyanis nekünk nem jár a CSOK ingyenpénz, július 1-től azonban elvileg mi is jogosultak lennénk a két gyerek után járó másfél millió forintra.

Arról azonban senki nem tudott felvilágosítást adni, hogy gond lehet-e abból, ha július 1. előtt írjuk a szerződést, habár július 1. után történik a birtokbavétel.

Megpróbáltunk utánajárni, hogy ilyen speciális esetben, a július 1-i dátumot körülugrálva végül is számolhatunk-e majd a CSOK összegével.

Először természetesen a bankomnál próbálkoztam. A válasz tömör volt: nem tudnak semmit, amíg a jogszabály nem jön ki. Amíg nincs rendelkezés a miénkhez hasonló szituról, addig nem tudnak ebben állást foglalni. Mindenesetre az OTP-s hitelügyintéző készséggel megadta elérhetőségeit, és biztatott, hívjam nyugodtan június közepén, hogy időpontot tudjon adni július első napjaira.

Aztán kijött a hír, hogy - bár a módosítás július 1-jén lép életbe - a legtöbb bankban nem lesz elérhető ez a támogatás azonnal. Az OTP-ben sem. Sebaj, a férjem olyan banknál vezet számlát, ahol elérhető lesz. Ám hiába ment be, az ő bankja sem tudott állást foglalni. Az ügyintéző azt javasolta, kérjünk állásfoglalást a Magyar Államkincstártól.

A Magyar Államkincstár oldala azonban a fővárosi és megyei kormányhivatalokhoz irányított át.

Lapozz a folytatásért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
csernobil-jo.jpg

Amikor a cipész dönt az atomfizikus helyett – miért vitt be ekkora gyomrost az oroszoknak a Csernobil-film?

Van egy mondás: aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. A szovjet/orosz fejeseknek Csernobil eddig nem fájt eléggé. A több tízezer halott nem fájt eléggé. Hát most fáj. Mert kiderült.
hj. Fotó: HBO - szmo.hu
2019. június 20.



Aki látta az HBO sorozatát, biztos vagyok benne, hogy több jelenete is egy életre a retinájába égett. Az utolsó részben van az a kép, ahol Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettes és Valerij Legaszov akadémikus az atomreaktor-katasztrófát kivizsgáló bírósági tárgyalás szünetében kint ülnek egy padon, a fa alatt.

Végig ők vezették a mentési munkálatokat, tisztában vannak vele, hogy maximum öt éven belül ők is halottak lesznek. Scserbina (Stellan Skarsgård) a kézfejét nézi, amin egy pondró mászik. “De gyönyörű” – mondja.

Milyen értékes lesz az élet, ha már mi magunk is haldoklunk. Milyen empátiával, könnyes ellágyulással nézünk még egy pondróra is, ha már mi is ketyegünk az elmúlás felé. Milyen szívesen dobnánk sutba rangot, karriert, hatalmat és pártérdeket, milyen feszült, remegő figyelemmel kapaszkodnánk a hozzáértők szaktudásába, a saját hülye, gőgös fejünk helyett, csak hogy megmentsenek minket.

Scserbina (a filmbeli, az eredetiről fogalmam sincs) ezt értette meg azon a padon. És véleményem szerint ez az, amit az oroszok még mindig nem értenek. Mármint a politikai elit, az átlagemberek, úgy hírlik, nagyon pozitívan fogadták a filmet. A fejesek viszont felháborodottan prüszkölnek, be akarják tiltatni, sőt, saját verziót is forgatnak, ahol természetesen a CIA tehet majd mindenről.

Mondhatnám, hogy az orosz elit harminc év alatt nem tanult az égvilágon semmit, de ez csak részigazság. Szerintem a világ vezetői úgy en bloc nem tanultak semmit, eddig soha, sehol, összegészében.

Igen, a szovjetek kiépítettek egy rendszert, amelyben 15 ezer röntgen/óra sugárzásnál (500 röntgen/órának való kitettség öt órán át már halálos) Uljana Komjuk atomfizikusnő hiába győzködi a cipőgyári munkásból párttitkárrá avanzsált kádert, hogy óriási baj van Csernobilban, ő közli vele, hogy “Moszkva szerint nincs, itt én döntök, elmehet.”

Kiépítettek egy rendszert, amelyben a leghülyébbek mondták meg a legokosabbaknak, hogy mi legyen. Sőt, ha egy hozzáértő ellenkezni merészelt, jött a teljes szakmai-emberi ellehetetlenítés, rosszabb esetben Szibéria.

Egy rendszert, ahol a rang, a potentátokhoz simulás, a gyötrő középszerűség-érzést kompenzáló kaviárvacsorák, elvtársi luxusvadászatok és a hatalom akolmelege felülírt mindent.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
20190615_083643.jpg

50 ezer forintot spórol havonta a kisgyerekes család azzal, hogy hulladékmentesen élnek

Mit csinál egy környezettudatos anya, ha a gyerek chipset kíván? Mit használnak babasampon helyett? Hogyan csökkent le egyetlen pici szemetes méretűre a heti hulladékmennyiségük pár év alatt? Egy kétgyerekes anyukával beszélgettünk.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. június 15.



Flaisz Barbara állatorvos egy főváros közeli kisvárosban él családjával. Évek óta ismerem, de csak nemrég tudtam meg róla, hogy a hulladékmentesség elkötelezett híve. Nem kampányol harsányan, de annál intenzívebben foglalkozik a témával. Ő moderálja a Háztartásom hulladék nélkül - Dél-Kelet Pest megye Facebook-oldalt, ahol csupa egyszerű és kreatív ötletet oszt meg társaival együtt azoknak, akik igyekeznének kevesebb hulladékkal terhelni a környezetüket. Arról beszélgettünk, milyen kisgyerekesként a zero waste-gyakorlat jegyében élni.

Vágjunk a közepébe. Mennyi szemetet termeltetek mondjuk 5 évvel ezelőtt és hogy állsz vele most?

Négy fős család vagyunk és van egy körülbelül 15-20 literes kiskukánk. Ez régebben hetente háromszor telt meg - ma már csak egyszer.

Mikor és milyen hatásra kezdtél el a zero waste témájával foglalkozni?

Amikor a kisfiam egy éves volt - vagyis 2016 novembere körül -, elég sokat olvastam a mosható pelenkáról. Arra gondoltunk, talán könnyebb lesz átállnia a szobatisztaságra, ha nem a kidobható változatot használjuk. Aztán kiderült, hogy a mosható pelenkás babák kábé ugyanúgy válnak szobatisztává, mint az eldobható pelenkások - csak annyi a különbség, hogy láthatóan kevesebb a szemét."

"Már akkor is szelektíven gyűjtöttük a szemetet - és a szelektívben is látszik a különbség. Akkor két zsák műanyagot tettünk ki - ma már csak egyet. Aztán tagja lettem a "Háztartásom hulladék nélkül" névre hallgató Facebook-csoportnak, ahol egymás után jöttek az ötletek, mindenki megosztotta, mit hogyan csinál.

Lelkiismereti kérdéssé is vált ez benned? Fontossá vált, hogy kevés szemetet termelj?

Most már igen. Persze ez fokozatosan alakult ki, ahogy figyelemmel kísértem a háztartási ötleteket. Láttam, hogy mások kis zsákokat varrnak, amiben veszik a kenyeret meg a zöldséget, és én is szerettem volna ilyet. Nagyon megtetszett, jópofa volt, hogy hálós, mintás zsákokba lehet pakolni, nem a nejlonzacskóba - tehát környezetbarát is. Ezért vettünk egy varrógépet és én is elkezdtem ilyen kis textilzsákokat varrogatni. Ez volt az első lépés.

Hogy képzeljük el egy bevásárlásodat?

Mi már nem járunk bevásárlóközpontokba, mert az élelmiszert ilyen alternatív módon egyszerűbb megvenni helyi boltokban és kistermelőknél. A második lépés, amin például el lehet gondolkodni, hogy miként vásárolunk húst és felvágottat.

Hiszen a gyümölcs és a pékáru nem nehéz kérdés: ezt megoldod a zsákkal. De mi a helyzet a sajttal, a felvágottakkal? A zero waste elve alapján ezeket általunk vitt dobozban lehet hazavinni,

de ez a nagyobb szupermarketekben nem mindenütt elfogadott, sok helyen még nem nézik jó szemmel, a saját higiéniai előírásaik miatt. Ezért egyszerűbb ezt kisebb üzletekben, kistermelőknél elintézni. Megtervezzük a bevásárlásainkat, például kedden elmegyünk a henteshez, annyi dobozt viszünk, amennyi kell - szerdán meg mondjuk a tejboltba megyünk és annyi üveget viszünk, amennyire szükség van.

Több zöldség-gyümölcsfajtát nem is kell megvenned. Mit termesztesz itthon?

Cseresznyét, meggyet, barackot, körtét, szilvát, ribizlit. Fűszernövényeink is vannak: bazsalikom, tárkony, rozmaring, menta. Zöldségféléket is termesztünk. Elég sok minden van, ahhoz képest, hogy nem is túl nagy a telek.

Gabonafélékhez, magvakhoz is saját doboz segítségével jutsz hozzá?

Igen. Most már a rizst is a piacon vásárolom a magosnál, aki egy hatalmas zsákból méri ki.

Mi a helyzet a tejjel?

A tejet saját üvegben - a félreértések elkerülése végett: üvegből van, nem palack, a szerző - vesszük. Az üveget könnyen lehet fertőtleníteni: kifőzni, forrázni. Egy részét tartósítjuk is egyből úgy, hogy joghurtot készítünk belőle.

Oltóanyaggal?

Nem. Egy liter tejet felforralok, és belekeverek egy kis doboz joghurtot. Így kapok egy liter joghurtot, amit tovább tudok oltani. Így lesz végül egy kis doboz joghurtból négy-öt kilónyi. Kifőzött befőttes üvegben tárolom. Tíz-tizenkét óra kell neki és kész is van.

Tejfölt is szoktál készíteni?

Nem, de azt is saját üvegbe tudom kérni a tejboltban.

Mindebből arra következtetek, hogy te magad főzöl, nem rendelitek az ételt.

Igen, de nem egyszerű. Bár volt, hogy elvittük a saját dobozunkban a gyümölcslevest az étteremből, viszont azt sehogy sem tudtam megértetni, hogy a pizzába szúrt háromágú műanyagot nem kérem. Az ilyen szituációkat úgy kerüljük ki, hogy nem rendelünk.

Bevallom, ha pizzát rendelek, pillanatnyilag eszembe sem jut ez a kis műanyag. Ehhez azért komoly szemléletváltásra van szükség.

Szerintem sok mindenre szépen fokozatosan jön rá az ember - aztán egymás után jönnek az ötletek és rájössz, hogy jé, ezt így is lehet csinálni. A gondolat először érlelődik, pár hétig, vagy hónapig, aztán elkezded máshogy csinálni.

Milyen gondolatisággal társul ez nálad? Aggódsz a Föld jövőjéért? A gyerekeidéért, az unokáidért?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
szel-david-gender-cimkep-1000x727.jpg

„Ha a fiam háromévesen elém állt volna, hogy azt mondja, mostantól ő lány, elfogadom, és kivárok”

‘Nem öltöztetem tütübe és nem adok neki Barbie-babát, de nem szidom le vagy bonyolódom hosszas beszélgetésekbe’ – mondja Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus. Szerinte a gendersemleges nevelésnél ma jóval nagyobb ‘parákkal’ kell szembenéznie egy szülőnek: például a pornóval és a dizájner-drogokkal.
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. június 13.



A közvetlen ok, amiért megkerestem, egy itthon óriási felháborodást kiváltó hír volt. Charlize Theron hollywoodi színésznő bejelentette: hároméves kora óta kislányként neveli a fiát, mert a gyerek úgy akarja. Azóta lányruhákat ad rá, és lányként kezeli. Csak úgy ömlöttek a cikk alá a színésznőt becsmérlő kommentek, teljesen kiverte a biztosítékot.

– Mi a véleménye erről?

– A lányruhákat én is túlzásnak tartom, pláne egy ekkora gyereknél, amikor a nemi identitás még csak gyerekcipőben jár, a nemhez igazodás pedig csak hat éves korra szilárdul igazán meg, de ezzel együtt sem látok akkora drámát ebben az ügyben.

A magyar társadalom meglehetősen ítélkező, moralizáló, és ami például a gyereknevelést illeti, még csak nem is különösebben következetes. A gyerek nemi identitásával kapcsolatban is elképesztő kockákban élünk: szerintünk, ha egy kisfiú kijelenti, hogy ő lány, az alapból nem normális dolog.

– Miért, ön szerint normális?

– Egyrészt rengeteg oka lehet egy ilyen mondatnak, másrészt egy kisgyereknél sok minden normális, ami nekünk furának tűnik. Gondoljunk arra, amikor azt mondja a gyerek, hogy ő gőzmozdony. És csihuhuzik. Vagy háromévesen elkezd számolni, és sorolja: “egy, kettő, kilenc, tizenhat.” Nem esünk neki, hogy hülyeséget mond, hanem megdicsérjük, hogy milyen jól számol.

Ha egy kisfiú közli, hogy ő lány, vagy fordítva, szerintem azt is érdemes egy ideig semlegesen kezelni, és kivárni. Nem kell se tütübe, se öltönybe öltöztetni, nem kell rátenni egy lapáttal, de hagyni kell, visszakérdezni, miért gondolja így, beszélgetni vele. Az esetek többségében az ilyesmi úgyis elmúlik.

– A nemsemleges (vagy gender-semleges) nevelés a nyugati világban egyre nagyobb teret hódít. Az a lényege, hogy ne erőltessük rá a gyerekre, hogy neki fiúként vagy lányként hogy KELL viselkednie, hadd döntse el ezt ő.

– Nézze, a gyereknevelésben szerintem nagyon tág keretek vannak. Sok mindent meg lehet tenni. Az én kislányom is megörökölt a fiú unokatesójától egy futóbiciklit, ami fekete, és rá van írva, hogy “Andris”. Nem esett kétségbe tőle. Egy szülőnek sem kell megijedni, hogy a lánya fiú lesz, ha szeret focizni. De még ennél súlyosabb dolgoknál sem kell rögtön riadót fújni.

Ismerek egy házaspárt, akik amikor elváltak, a hatéves fiuk hónapokig minden nap beöltözött otthon lányruhába, és úgy mászkált. Nem bántották, kivártak. Aztán abbahagyta. Valószínűleg a válás miatti szorongását dolgozta fel így. Ha egy kisgyerek tikkel, tépkedi a hajszálait, vagy esetleg azon kapjuk, hogy maszturbál, ne essünk rögtön pánikba. Figyeljük a viselkedését, próbáljuk megérteni, hogy milyen helyzetekben fordul elő, hátha megértjük, milyen belső parát vezet le ezzel. Az sem árt, ha megpróbáljuk szülőként végiggondolni, hogy mi min tudnánk változtatni, a lényeg viszont, hogy pont arról, amit csinál, nem érdemes beszélni, mert jó eséllyel nem is tudatosan csinálja.

Fotó: Marosi Viktor

– De mi van akkor, ha évekig más neműnek vallja magát, mint amilyennek született?

– Nyilván van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de nem azonnal. Nem könnyű eltalálni a tökéletes időpontot, kicsit olyan ez, mint a tárkonyos raguleves. Hogy mennyi tárkony kell hozzá. Amikor már azt hisszük, bőven tettünk bele, nem kell több, na akkor még egy picit, és úgy lesz jó.

Vagyis bármit észlelünk a gyereken, ami fura, és nem múlik, és ha beszélgetünk vele, akkor sem jutunk előbbre, akkor is még legyünk türelmesek egy picit, és csak utána menjünk szakemberhez.

Természetesen ez a stratégia betegségeknél és komoly hangulatváltásoknál nem érvényes. Azt pedig kevesen tudják, hogy nem muszáj a legdrágább pszichológushoz fordulni: vannak mindenki számára elérhető területi, körzeti tanácsadók, ha pedig oda nem lehet bejutni (márpedig sokszor őrült várólisták vannak), a védőnők és a gyerekorvosok is nagyon tapasztaltak, őket is nyugodtan meg lehet kérdezni, ha aggódunk a gyerekért.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x