hirdetés
diploma1.jpg

A diplomával nem adnak gerincet - biztos jobb ember, aki végigült 15-20 évet az iskolapadban?

Az élet nem a diplomával kezdődik. Az emberség sem. Ha találkoztál már idióta diplomással, akkor pontosan tudod ezt.
Kocsis Gábor írása a Használd fel! blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2018. február 03.


hirdetés

Tanult emberekkel van tele a társadalom. Tanult bunkókkal. Tanult aljasokkal. Tanult gyűlölködőkkel. Tanult kétszínűekkel. És természetesen vannak jólelkű, tisztességes, becsületes emberek is, akik az alapvető emberi értékeket megőrizve élnek – függetlenül attól, hogy van-e diplomájuk, vagy sem.

Nem azt mondom, hogy semmi értelme nincs az oktatási rendszernek, mert az ostoba és valótlan kijelentés lenne, hanem azt, hogy

hajlamosak vagyunk túlbecsülni az iskolázottság emberi kvalitásokra gyakorolt hatását.

Okosabbnak és jobb embernek hisszük azt, aki végigült 15-20 évet az iskolapadban, mint azt, aki ezt kevesebb ideig, vagy egyáltalán nem tette. A gerincnek ugyanis semmi köze a megszerzett papírokhoz. Az észnek sem. Sokszor még a tudásnak sem.diploma5

Pedig nem biztos, hogy megfelelő mércéje az embereknek az, hogy ki mennyi mások által elvárt dolgot tudott visszamondani (vagy ki csalta végig ügyesebben azokat az éveket). Nem biztos, hogy egyáltalán méricskélni kellene az embereket. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy az általunk használt mérleg nem erőltethető rá az egész Világegyetemre. De még a legszűkebb környezetünkre sem.

hirdetés

Akivel közös az értékrended, azzal együtt építhettek valami számotokra értékeset, akivel pedig nem, az is segíti a fejlődésedet. És ha már nem kérsz a leckéből, akkor ki is zárhatod az életedből. A méricskélés nagyon veszélyes csapda, függetlenül attól, hogy az érdeklődési kör, az iskolázottság, vagy bármi más a mérce.

Művelt bunkók társadalma

Diplomásként azért elgondolkodtam azon, hogy mire is volt jó az oktatási rendszerben eltöltött időszak. Adott egy szemléletet. Adott ismeretanyagot (melynek jelentős része használhatatlan az életben). Megtanított hatékony(abb)an elsajátítani új ismereteket. És ami számomra a legfontosabb: lehetőségeket mutatott (még ha azokat le is próbálták nyomni a torkomon).

Viszont azok között, akikkel együtt végeztem a középiskolában vagy az egyetemen, nem csak becsületes, másokat tisztelni tudó, erős jellemű emberek voltak. Sokakból hiányzott az érzelmi intelligencia – és hiányzik még ma is. Tele vagyunk diplomás seggfejekkel. És diploma nélküli seggfejekkel is persze.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a seggfejség nem az oktatási rendszerben eltöltött idő függvénye.

A több idő és a több ismeret legfeljebb csak annyit jelent, hogy az emberi aljasság szofisztikáltabbá válhat. Aki könyökölni tanult kiskorában, az nagykorára megtanul még jobban könyökölni. Aki pedig emberséget tanult, az jó esetben nem törik meg. Vagy össze. És ez megint csak nem az iskola függvénye.

Az iskola csak a társadalmunk jelenlegi állapotának egy leképezése. Figyeld meg a tüneteket, és megtalálod a betegséget.

A társadalom betegségeit nem nehéz megtalálni. Ahol még mindig fontosabbak az állásra pályázó papírjai, mint a lelkesedése és a fejlődésre való nyitottsága, ahol emberek tömegei az alapján keresnek párt maguknak, hogy kinek van meg a diplomája, ahol hülyének nézik azt, aki más utat választ magának (vagy más útra kényszerül valami miatt), ahol diplomás emberek millióit lehet megvezetni rejtett, vagy akár nyílt manipulációval, ott a társadalomnak komoly betegségei vannak.diploma2

Természetesen ezek nem mindenki számára betegségek. Van, aki teljesen jól elvan így, hiszen pont mások gyengeségeiből táplálkozik, és olyan is van, aki számára nem jó ugyan, ami történik, de legalább a langyos pocsolyában való ücsörgés kényelmét élvezheti. Mert a változáshoz meg kellene mozdulni. És felelősséget kellene vállalni. Persze sodródva is le lehet élni egy életet, és sokan meg is elégszenek ennyivel.

Aki viszont többre vágyik, az elkezd mélyebbre ásni. Elkezdi mélyebben megismerni önmagát, és ezáltal az embereket is. Elgondolkodik rajta, hogy a társadalmi skatulyáknak vajon mennyi a létjogosultságuk.

Tényleg okosabb az, aki végigülte az egyetemet? Tényleg nem lehet a búzamezőn szántó paraszttól semmit sem tanulni? Tényleg megbízhatóbbá válik valaki a diplomától? Tényleg az iskolai tanulmányok függvénye a gerinc?

És miután mindezen elgondolkodott, talán az okokat is elkezdi keresni. Mert a változás itt kezdődik.

Elveszett gyermekek

Vannak dolgok, amik a békés egymás mellett élés érdekében nélkülözhetetlenek. Nem pisilünk bele a velünk szemben ülő gulyáslevesébe. Nem vágjuk tarkón a boltost, ha elfogyott a rozskenyere. Nem öljük meg azt, aki versenytársunkként jelentkezik az álláshirdetésre. Tudod, egyszerű dolgok, amiket a legtöbben gyermekkorukban megtanulnak.

Aztán vannak ennél összetettebb kérdések is. Hogyan találd meg a saját boldogságodat anélkül, hogy másokra erőltetnéd az akaratodat? Mit tegyél, ha az általad igaznak vélt dologról kiderül, hogy nem az? Mi van akkor, ha nem csak a Te igazságod létezik? Miért fontos, hogy megbecsüld azokat, akik az életed részei, és mivel jár, ha ezt nem teszed meg? Hogyan ne válj áldozattá, de elnyomóvá sem?

Az ehhez hasonló kérdéseknek az az érdekességük, hogy az emberek jelentős része teljesen felkészületlenül ütközik beléjük. Nem is tudnak velük mit kezdeni többnyire. Mert az a helyzet, hogy attól nem lesz szeretőbb szülő vagy jobb társ valaki, hogy több differenciálegyenletet oldott meg. Attól nem fog többet segíteni másoknak, hogy kívülről fújja a történelemkönyvet. Attól nem feltétlenül lesz tisztességesebb ember, hogy elvégzett egy egyetemet.diploma3

Alapvetően nem is az oktatási rendszer feladata lenne ilyenné nevelni a gyermekeket, hanem a szülőké. Persze a rengeteg gyermekkorában elcseszett ember szülőként mit is tudna tanítani a saját gyermekének? Csak azt tudjuk átadni másoknak, amit mi magunk is megtanultunk. Ha ez a tisztelet, a megbecsülés és az őszinteség, akkor azt. Ha a sumákolás, a másokon való élősködés, vagy a hideg közöny, akkor pedig azt.

A szülővé váláshoz nem kell jogosítvány – sokak szerencséjére.

Még csak alapvető emberi értékek sem kellenek. Egy gyereket bárki összehozhat, ha nincs biológiai gátja a dolognak, és a felnevelésében is csak az extrém kártevőket akadályozzák meg (feltéve, hogy kiderül, milyen körülmények között él a gyermek). Könnyen félrecsúszhatnak tehát az értékrendek – és az életek.

Ezt persze kompenzálhatná az oktatási rendszer valamelyest – és a legnagyobb tiszteletem azoké a tanároké, akik ezért komoly erőfeszítéseket tesznek –, csakhogy a jelenlegi oktatási rendszernek nem az emberré nevelés a célja, de még csak az sem, hogy a gyerekekből értelmesen gondolkodó emberek váljanak. Hiába tanulunk sokat, ha nem tanuljuk meg értelmezni a tanultakat. És megkérdőjelezni. Mert időnként arra is szükség van.

A szülői nevelés és az iskolai oktatás azonban sokszor éppen arról szól, hogy kész igazságokat nyomjanak le a gyermek torkán. Mindezek után vajon hogyan lenne képes embertársait egyenlő partnernek tekinteni az, akit soha nem tekintettek egyenlő partnernek? És hogyan tudna feltétel nélküli szeretetet adni az, aki soha nem kapott ilyet?diploma4

A tünetek nagyon hamar jelentkeznek. Csak nem figyelünk. Inkább betudjuk a gyerek hülyeségének, a sors csapásának, vagy az aktuális vírusjárványnak, ha valami nincs rendben. Amikorra pedig már nem lehet sem megkerülni, sem megerőszakolni a problémát (mert a gyerekből egy érzéketlen seggfej, vagy egy érzéketlen seggfejeknek megalázkodó áldozat vált), akkor mossuk kezeinket. Tuti nem mi szúrtunk el valamit. Rég volt, ki emlékszik már arra...

De vajon hány felnőtt ember tudja azt mondani egy gyereknek, hogy „bocsánat, tévedtem”? Hányan néznek magukba, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt szerették volna? És vajon hányan merik megkérdőjelezni a saját igazságukat? A legtöbb ember el sem gondolkodik azon, hogy esetleg ő tévedett.

És amíg ez így van, addig nem biztos, hogy a diploma megléte vagy hiánya érdemi kérdést jelent.

A Használd fel! blog szerzője azt mondja: nem létezik olyan tapasztalat - legyen az pozitív vagy negatív -, amit ne tudnál felhasználni életed jobbá tételére, céljaid elérésére, önmagad valódi kifejezésére.

Ehhez találsz inspirációt és a személyes tapasztalataira épített tanácsokat ezen az oldalon. A szerző pontosan tudja, hogy milyen igazi mélyponton lenni, és azt is, hogy hogyan lehet felállni onnan. Mert mindig fel lehet állni. És miután ezt megtetted, már soha többé nem fogsz hinni a lehetetlenben!



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hajlektalanok-este8-kijarasi-tilalom-budapest-9-1000x688.jpg

„Mit csinálhatnak velünk a rendőrök? Hazaküldenek?” – hajléktalanság a kijárási tilalom alatt

A kijárási tilalom miatt elvileg nem lehetnének az utcán. Budapesti riportunk.
Szegedi Éva, Fotó: Markovics Z. Kristóf - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

„Van egy cigid?” kérdezi egy rongyos ruhában toporgó férfi a Körúton, amikor a közelébe érek. „Nem dohányzom” – felelem. „Akkor egy kis aprót adnál?” „Sajnos nincs nálam”. Megértően bólogat.

„Kijárási tilalom van” – mondom neki. „Mit keresel az utcán este 8 után?” – folytatom, azután felteszem neki azt a sztenderd kérdést, ami szinte minden, fedél nélkül élőkkel foglalkozó cikk alá beírnak a kommentelők „Miért nem mégy egy hajléktalanszállóra?” „Oda nem” - csóválja a fejét. A körülményeket ecseteli néhány mondattal. Hasonló dolgokat mesél, mint egy hete a Nagykörúton egy másik fedél nélkül élő férfi.

Azt hallgatom, hogy a szállón sok a bogár, összeszedhet az ember tetveket, rühatkát, bolhát, az ágyban poloskák lehetnek. Hogy figyeljem csak meg, mennyi hajléktalan vakarózik, nem véletlenül. És hogy könnyen elfertőződhetnek a végtagjaik, amiket aztán amputálni kell. Amikor arról beszélünk, hova mehet, szóba kerülnek a kapualjak, romos házak, pincék.

A Város Mindenkié csoport már évekkel ezelőtt összegyűjtötte a válaszokat a laikus olvasók olyan kérdéseire, hogy „miért nem mennek szállókra a hajléktalan emberek, amikor ott ingyen kapnak a szállás mellett enni-inni, és még mosnak is rájuk”.

„Szinte semmi sincs ingyen, sokféle hajléktalanszálló létezik és ezek közül nagyon sok helyen fizetni is kell a szállásért – főleg a jobb minőségű helyeken.

hirdetés

Az átmeneti hajléktalanszállón a szállás díja 9 és 22 ezer forint között mozog, plusz havonta előtakarékosságot is kell gyűjteni, ami kb. 10 ezer forint. A többi intézményben változó a helyzet, néhol ingyenes a szállás, de ott nagyon rossz a lakhatási körülmény” - írta a honlapján A Város Mindenkié.

Azt is elmagyarázták, hogy a mosást a fedél nélkül élőknek maguknak kell intézniük, időpontot kapnak, mikor mehetnek, és akad, ahol a mosásért is fizetni kell.

„Plusz sok az ágyi poloska, konyhai csótány és az egyéb élősködő. Sok intézmény nagyon leromlott műszaki állapotban van”

– olvasható a tájékoztatóban.

Mindenhol más a házirend, és nem mindenhol életszerű minden egyes pontja. Nincsen privát szféra. A párok gyakran nem lehetnek együtt, még egy szállóra se mehetnek be. A jobb minőségű szállókon ráadásul egy ember csak meghatározott ideig tartózkodhat. És az is tévhit, hogy mindig mindenkinek van elegendő hely, a téli napokon például a plusz férőhelyek kialakítása ellenére is akár 2-3000 ember rekedhet az utcán.

A Menhely Alapítvány téli felhívása

Azt kérik, figyeljünk oda ismét jobban a környezetünkben a hajlék nélkül, a nehéz körülmények között élő, vagy a magányos emberekre, mert ők vannak a legjobban kiszolgáltatva a zord időjárásnak.

Budapesten a Fővárosi Önkormányzat támogatásából működő téli krízisprogramoknak köszönhetően 24 órás Diszpécser Szolgálat működik, Krízisautó, és speciális utcai szolgálatok is segít. A Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálata napi 24 órában fogadja a bejelentéseket a veszélyeztetett helyzetben lévő emberekről, a +36 1 338 4186-os telefonszámon

A Diszpécser Szolgálat Krízisautót, utcai, vagy speciális utcai szolgálatokat küld a rászorultakhoz. A segítők elsődleges célja, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb elhelyezéshez jusson.

További információkat erre a linkre kattintva olvashatsz.

Azt, hogy mennyien lehetnek valójában az utcákon, közterületeken, saccolni sem lehet. Látjuk, hogy sokkal kevesebben vannak, mint hetekkel ezelőtt, de ez nem a november 11-től életbe lépett kijárási tilalomnak köszönhető, hanem a november második felében érkezett hidegnek és az első fagyoknak. Ezt erősítette meg az a büfés is, a Boráros téri aluljáróban november 22-én este 8 után, amikor odaértük. Szerinte a hideg miatt sokan húzódtak be menedékhelyekre, átmeneti szállásokra, hajléktalanszállókra.

A Deák tértől a Vámház körúton és a Nehru Parkon át a Boráros térig gyalogoltunk a kollégámmal, Kristóffal, de csak futárokat, taxisokat, kutyásokat és pár hazasiető gyalogost láttunk, fedél nélkül élőket nem. Az aluljáróban is csak a szatyrokban összegyűjtött, szépen egymás mellé rakott holmijukat találjuk.

A Ferenc körút környékén már más a helyzet, az Üllői út és a Körút sarkán az árkádok alatt ketten is alszanak teljesen beburkolózva. A nyolcadik kerületben, a Horváth Mihály téri templom oldalában is fekszik valaki, ki sem látszik a takaró alól.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
szajer-jozsef2.jpg

„Végig lehet dolgozni fél életet a nyilvánosság előtt úgy, hogy az ember lelke, igazi valója közben rejtőzködik” - gondolatok a Szájer-botrányról

Bakos András szabadúszó újságíró írása Szájer József szexpartis ügyéről.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. december 01.


hirdetés

Szájer József nyilvános megszégyenülésén sokan mulatnak most. Ez ellen nincs mit tenni, vannak vicces nemzeti tragédiák.

Egy soproni pedagógus házaspár fia 1986-ban jogi diplomát szerez, aztán az Oxfordi Egyetem vendéghallgatója, az University of Michigan ösztöndíjas kutatója lesz; közreműködik az egyik rendszerváltó párt megalapításában, az Ellenzéki Kerekasztal résztvevője, később országgyűlési képviselővé, frakcióvezetővé, parlamenti alelnökké választják; dolgozik az európai alkotmány szövegén, büszkén nyilatkozza, hogy az ő iPadjén készül az új magyar alkotmány, európai parlamenti képviselővé lesz – végigdolgozik több mint harminc évet a politikában, az első- és második vonalban, mindvégig egy olyan pártot képviselve, amely ez idő alatt nagyot változik. Vasárnap közleményt ad ki arról, hogy lemond. Arra hivatkozik, hogy ezen már régóta gondolkodott, elfáradt – de azért a magyar kormány álláspontjával egyetért „az európai színtéren most zajló, minden eddiginél ádázabb küzdelemben”. Pártjában szomorúan fogadják a döntést, de köszönik neki, hogy döntő szerepe volt „abban, hogy a magyar polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai politikai színtéren.”

És aztán kiderül, hogy lemondásának bejelentése előtt két nappal dolga akadt a rendőrséggel, nem akármilyen körülmények között.

A belga sajtó szexpartiról ír, ahol főként férfiak voltak jelen, a belga ügyészség ereszcsatornán az utcára lemászó, megsérült kezű európai parlamenti képviselőt említ, akinek hátizsákjában drogot találtak a rendőrök.

Ahogy a történet végighullámzik a magyar sajtón, Szájer József megint közleményt ad ki, amelyben arról ír, a belga újságokban megjelent hír róla szól. Jelen volt egy brüsszeli házibulin, amelyet nem lehetett volna megtartani a koronavírus-járványra vonatkozó előírások miatt. A rendőröknek, akik igazoltatták a jelenlévőket, megmondta, hogy képviselő, mert igazolvány nem volt nála. Fölajánlotta, készítsenek drogtesztet – az összejövetelen kábítószert is talált a rendőrség – de enélkül folyt le az eljárás. Ő nem fogyasztott kábítószert, nem tudja, kié volt a partin talált drog. Szóbeli figyelmeztetést kapott, aztán hazavitték. Sajnálja, hogy megsértette a gyülekezésre vonatkozó szabályokat, vállalja az ezért járó szankciókat. Megköveti a családját, kollégáit, választóit, szerinte botlása személyes: „azért csak magam tartozom felelősséggel, kérem, ne terjessze azt ki senki se a hazámra, se a politikai közösségemre”.

hirdetés

Azért idézem ilyen hosszan a magyarázkodását és a kérését, mert többet mond róla, mint amennyit ő közölni szeretne.

Tényleg nem érdekel, mit kap a nyakába a nemzeti és európai sorskérdéseket fél kézzel megoldó kormányunk, élén az erkölcsi hérosszal, mit gondolnak most a jobboldali, polgári, konzervatív, kereszténydemokrata emberek, nem érdekel, hogy tud-e köpni-nyelni Dúró Dóra, az főleg nem, mi zajlik a brüsszeli házibulikon. Egyelőre ott tartok a történet földolgozásában, hogy

a legenda igaz: végig lehet dolgozni fél életet abban a szakmában, vagyis a nyilvánosság előtt úgy, hogy az ember lelke, igazi valója közben rejtőzködik. És aztán lehet konzervatív politikusként úgy botlani, mint egy szabadelvű ember.

Popper Péter írja, hogy amikor Pilinszky Jánossal találkozott, a költő azt mondta neki, haragszik a pszichológusokra, mert azt hirdetik, minden emberi problémának van megoldása. „Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. – és összeomlik. A valóságban (…) az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól rosszul elviselhető. (…) Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
tg.jpg

Török Gábor: „Az újabb szexbotrány hatalmas csapás a Fidesznek”

A politológus szerint az ellenzékiek most jól szórakoznak, de ettől még nem lesznek többen. A kérdés az, hogyan reagálnak a botrányra a fideszes szavazók.
Fotó: Török Gábor/Facebook - szmo.hu
2020. december 02.


hirdetés

"Az újabb szexbotrány, ezt szerintem senki nem vitatja, hatalmas csapás a Fidesznek. Számtalan tekintetben: egy értékes politikus elvesztése miatt, a hitelességen esett csorba miatt, a nemzetközi visszhangok és következmények okán, egy gondosan építgetett téma "sérülése" miatt és persze kommunikációs nehézségek miatt is (lásd "brüsszelezés" új értelmezése)"

- kezdi a bejegyzését Török Gábor politológus, amit a Szájer-botrány kapcsán írt.

Majd kifejti, hogy az ellenzéki szavazók most nyilván jól szórakoznak, de ettől nem lesznek többen. Szerinte az a legfontosabb kérdés, hogy miként reagálnak rá a potenciális, illetve a jelenlegi fideszes szavazók.

Különösen azok, akik nem minden körülmények között szavaznának a Fideszre, és egy ilyen helyzetben időlegesen vagy tartósan kiábrándulhatnak, elbizonytalanodhatnak.

hirdetés

"Szóval most elsősorban őket érdemes figyelni, hallgatni, olvasni - biztos vagyok benne, hogy a következő napokban-hetekben a kormánypárt is ezt fogja kutatni ezerrel" - fűzi hozzá bejegyzésében Török Gábor.

Log into Facebook

Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
ujszakma-cim.jpg

Zenészből ipari alpinista, színészből villanyszerelő lett – B tervek a járvány alatt

A padlóra került kulturális élet egyre több szereplője kezd bele valami teljesen újba, felismerve, hogy a jelenlegi helyzetben nem árt több lábon állni. Négyen meséltek motivációikról.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. december 03.


hirdetés

A koronavírus a turizmus mellett a szórakoztatóipart érinti leghátrányosabban: tavasz óta megszámlálhatatlanul sok zenész, színész, előadóművész megélhetése vált bizonytalanná. Ezúttal olyanokat kérdeztünk, akik nem ültek tétlenül a babérjaikon, inkább kitanultak egy új szakmát, amit a rendezvények betiltása idején is gyakorolhatnak.

Megszólalóinkban közös, hogy egyiküknek sem a járvány megjelenése után jutott először eszébe, hogy valami mást is kellene csinálniuk: a gondolat már korábban is a fejükben volt, de a kialakult helyzet plusz apropót adott rá, hogy ha addig nem tették meg, lépjenek.

Ugyanakkor abban is mindannyian biztosak, hogy mindig eredeti foglalkozásuk marad számukra az első – amint visszatér az élet a rendes kerékvágásba, folytatni szeretnék, de már az újjal párhuzamosan.

„Téglaporos ruhában hazafelé tartva sokkal jobban értékeled, milyen volt tiszta jelmezben a fűtött színpadra állni”

„2005-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagjaként kezdtem a pályámat, hat évvel később pedig szabadúszó lettem, onnantól szerte az országban megfordultam” – meséli Krajnik-Balogh Gábor, aki a járvány előtt utoljára a Veres 1 Színház társulatával turnézott több előadással is. Emellett a komáromi Magyar Lovas Színházzal is szerződésben áll, de velük a korlátozások miatt idén egyetlen fellépése sem volt.

hirdetés

Bár alapvetően meg tudott élni a fentiekből, már a vírushelyzet komolyra fordulását megelőzően is gondolkodott azon, hogy nem ártana egy B terv, hiszen a szabadúszás elég rapszodikus tud lenni.

Ez a B terv a villanyszerelés lett, ami már gyerekkora óta foglalkoztatta. Annyira, hogy általános iskolásként is ebbe az irányba szeretett volna továbbmenni, de a szülei nem engedték szakmunkásképzőbe, mert szerintük ahhoz „túl jók voltak a jegyei.”

Az érdeklődése ettől függetlenül megmaradt, az évek során számos dolgot elsajátított önszorgalomból. Idén év elején pedig úgy látta, itt az idő, hogy szerezzen egy hivatalos képesítést is.

„Amikor beiratkoztam, még semmi jele nem volt, hogy teljesen leáll az ország, de végül szerencsésen úgy alakult, hogy pont a tavaszi karantén alatt tudtam elvégezni egy gyorstalpaló képzést” – idézi fel.

Nyáron a lazításoknak köszönhetően újra színpadra léphetett, ezzel párhuzamosan tette le a vizsgáit, jeles eredménnyel. Nagyon sok barátra és kapcsolatra tett szert, így mire ősszel jött az újbóli lezárás, már frissen megszerzett szakmájára is támaszkodhatott. Jelenleg is több megbízása van, így napi szinten dolgozhat.

„Hálát adok a sorsnak, amiért voltam elég bátor belekezdeni ebbe az egészbe, így most nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Amiatt is, hogy olyasmit csinálhatok, amit tényleg szeretek, nem kellett például árufeltöltőnek állnom.”

Elmondása szerint színészkollégái közül azóta részben az ő hatására többen is elhatározták, hogy szintén kitanulnak egy szakmát.

Gábor megélhetés szempontjából is hasonló szintet tud hozni, mint korábban, bár azt azért hozzáteszi, hogy mostanság egy fárasztó munkanap után, téglaporos ruhában hazafelé tartva sokkal jobban tudja értékelni, milyen volt tiszta jelmezben a fűtött színpadra állni. De mint mondja, ez is ugyanúgy munka, meg kell becsülni.

Az ugyanakkor egy percig sem kérdés számára, hogy bármi történik, a színészet marad az elsődleges prioritása.

„Az idei év mindennél jobban megmutatta, mennyit számíthat, ha az embernek van egy kétkezi szakmája is, de én elsősorban mindig színésznek fogom tartani magam. Ugyanakkor most már a villanyszerelés is része az életemnek: ha majd újra rendesen lehet játszani, akkor is szívesen vállalok megbízásokat, ahogy a próbák és az előadások mellett belefér az időmbe.”

„Jó érzés úgy hazaérni, hogy fizikailag is el vagyok fáradva, nemcsak szellemileg”

„Év elején kezdtem el falat mászni egy haverommal, ő mesélt róla nyár közepén, hogy jelentkezett egy szeptemberben induló képzésre, amivel ipari alpinistaként dolgozhat. Én akkor még nem is tudtam, pontosan mi ez, de utánanéztem és azonnal megtetszett” – meséli Nóvé Soma, a Middlemist Red és a Mordái zenekarok frontembere.

Elmondása szerint régóta szeretett volna valamilyen kétkezi szakmát is a zenélés mellett, a járvány okozta bizonytalanság erre csak még inkább ráerősített. Az is fontos volt számára, hogy ne csak a kreatív energiáit használhassa, hanem idejének egy részében fizikai munkát végezzen.

„Miután újra elkezdtem sportolni, azt éreztem, hogy tök jó érzés úgy hazaérni és ledőlni a kanapéra, hogy fizikailag is el vagyok fáradva, nemcsak szellemileg. Persze a koncertezés valamilyen szinten kiváltja ezt, de nem olyan mértékben, amennyire igényem volt rá.”

Azért is találta jó opciónak az alpinizmust, mert magánvállalkozóként könnyen össze tudja hangolni a fellépéseivel: ha majd újraindulnak a rendszeres koncertek, a naptárától függően dönthet arról, elvállal-e valamit.

Egy hónapja vizsgázott le, de egyelőre még nem kezdett el aktívan dolgozni, ahhoz előbb be kell szereznie az elég borsos árú felszerelést. Ezt legkésőbb januárra tervezi, onnantól várja majd a megkereséseket.

„Az is benne volt, hogy egyáltalán nincs tériszonyom, ami az emberek nagy részére nem igaz. Egy ipari alpinista emiatt elég jól keres: tegyük fel, hogy valaki lemos egy ablakot a földszinten X pénzért, ha azonban ezt 40 méterrel feljebb mászva teszi, ennek a többszörösét is kaphatja”

– teszi hozzá.

Soma egyébként azzal is fel szokta dobni a koncertjeit, hogy időről időre felmászik a színpad oldalán a tartóoszlopokra. Elmondása szerint ez már jóval a képzés elvégzése előtt szokásává vált, de a hátterében kicsit más áll.

„Volt egy periódus, amikor azt éreztem, hogy már annyiszor eljátszottuk ugyanazokat a dalokat anélkül, hogy újabbak születtek volna, hogy szükségem volt valamire, ami miatt várhatom a koncerteket.”

Ami a jövőjét illeti, mindig is a zenélés áll majd az első helyen nála, de mivel a legideálisabb esetben is akadnak gyengébb hónapok, amikor kevesebb a fellépés, reményei szerint hosszabb távon is bele fog férni az idejébe az alpinizmus. Eddig grafikai munkákat is vállalt, amit fokozatosan szeretne leépíteni, emiatt is jól jön, hogy szert tett egy másik lábra.

„Ez egyrészt plusz biztonságot ad anyagilag, másrészt egy teljesen másféle közegben mozoghatok, ami legalább annyira inspirál, mint a zenélés.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!